Szolnok Megyei Néplap, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-21 / 17. szám

984. JANUAR 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Abrahám Kálmán látogatása Abrahám Kálmán építési- i városfejlesztési miniszter ?gnap Szolnok megyébe lá- >gatott. Majoros Károly, a legyei pártbizottság első tkára fogadta a minisztert, kivel időszerű terület- és ílepülésfejlesztési kérdések­ül tanácskoztak. A megbe- zélésen részt vett Mohácsi )ttó,- a megyei tanács elnöke s Simon József, a megyei «ártbizottság titkára. A miniszter — Ulveczki Tiborinak, a megyei tanács Inökhelyettesének kíséreté­in — megtekintette a pa- )írgyári építkezést is. A be- uházás helyzetéről Szilágyi Dttó papírgyári igazgató és Patai Árpád, az Állami Épí­tőipari Vállalat műszaki igazgatóhelyettese tartott tá­jékoztatót. Abrahám Kálmán útja innen Martfűre, az Első Magyar Szövetkezeti Sör­gyár építkezéséihez vezetett. Ott Pálffy Dezső, a mezőhé- ki Táncsics Tsz elnöke és Patai Árpád vázolta a sör­gyári beruházás helyzetét. Beszámolójukban előtérbe kerültek a kivitelezői mun­kát akadályozó tényezők. A miniszter segítséget ígért ah­hoz, hogy a beruházás ha­táridőre elkészüljön. A délután folyamán Ábra- hám Kálmán a Művésztelep­re is ellátogatott, majd a Szolnok városi F. Bede mun­kásőr zászlóalj egységgyűlé­sén vett részt. Pécsett Országos bőr- és cipőipari szakvásár Bőr-, cipő- és bőrfeldol­gozó ipari szakvásár nyílt tegnap Pécsett. A mecsekal- jai kereskedelmi fórumon az érdekelt felek az idén elő­ször már előszállítási szer­ződéseket is köthetnek a helyszínen. A szakvásár a hét végén a nagyközönség előtt is nyitva áll. A szom­bat-vasárnapi látogatók vé­leményét kérdőíveken gyűj­tik össze, s azokat a Pécsi Bőrgyár és a Tisza Cipőgyár szakembereinek munkacso­portja számítógéppel elemzi. „Főorvos úr, a műtét sikerült!" Szemlencse-beültetés a MÁ V-kórházban Dr. Marosfalvi Éva Dr. Fazekas Zsuzsa Zelei Gáborné Dr. Bagóczky Lajos Ez a riport nem kezdőd­het az igazi nagy tetteknek kijáró örömmel. A vége sem lesz igazán optimista, mint ahogy ez a kimagasló ered­ményeknél illik. Pedig a lé­nyeg itt is az, hogy néhány ember olyan teljesítményre volt képes, amire az ország­ban csak kevesen, a megyé­ben pedig eddig senki még. Csak éppen a körülmények nem illenek a kimagasló eredmények „illemtanába”. • • • Arról értesültem, hogy 1984. január 6-án a szolnoki MÁV-kórház szemészeti osz­tályán sikeres műlencse im­plantációt végeztek, vagyis egy beteg szemébe műanyag lencsét ültettek be. A szürkehályog gyógyítása — Igaz-e a hír? — kérdez­tem dr. Bagóczky Lajost, a szemészeti osztály vezető fő­orvosát. — Igen. — Mit jelent a műanyag lencse beültetés? — Bizonyára sokan hallot­tak már a szürkehályog né­ven közismert betegségről, ami azt jelenti, hogy a szem­lencse elszürkül. Ez tulaj­donképpen mindenkinél be­következik, ha megéri. Álta­lában 60—65 éves korban vagy még később jelentkezik. Az utóbbi időben azonban megnövekedett a 60 év alatti betegek száma. Gyakorlati- lag a szürkehályog azt jelen­ti, hogy a szemlencse „elko­pott”, elhasználódott. Soká­ig — és az általános kórházi gyakorlatban még most is — úgy gyógyították, hogy az el­szürkült lencsét műtéttel el­távolították, és a beteg látá­sát szemüveggel próbálták javítani. Ha az egyik szemet műtötték, az 50 százalékos munkaképesség-csökkenést jelent, ha mindkét szemet, az 65 százalékos csökkenést. Ezért a műtötték többsége szakmaváltoztatásra kénysze- rül. A szemüveg, amit kap­nak, nagyon vastag, 10 vagy ennél több dioptriás, s ha a páciens leveszi vagy leesik, szinte semmit nem lát. A műlencse beültetés azt jelen­ti, hogy az eltávolított szem­lencse helyébe műanyag len­csét ültetünk. Ezzel a beteg szem teljes rehabilitációját el lehet érni. A műanyag lencse elkészítésének ötlete egyébként Ridleytől ered, s először az USA-ban végeztek beültetést 1951-ben. — Magyarországon milyen gyakorlata van a lencse im­plantációnak? — 1983 március 31-ig van­nak adataink. Addig hazánk­ban 925 műtét volt. az elsőt Galli Lóránt végezte 1962- ben, Miskolcon. Azóta a ba­jai, a kerepestarcsai, a tata­bányai és az esztergomi kór­házban is sikerrel műtenek. — Sok ez vagy kevés? — Kevés, mert a szemésze­ti osztályok operációinak egyötöde hályogműtét. — A hályogeltávolítást azonban hagyományos mó­don csinálják. Miért nem ül-, tetnek be műanyag lencsét minden kórházban? — A műtéthez szükséges műszerezettség nincs meg mindenütt, és kevés az olyan szakorvos is, aki úgy érzi, hogy vállalhatja az operáci­ót. — A MÁV-kórház sze­mészorvosai miért vállalták? Talán kedvezőbb helyzetben vannak, mint más kórházak? — Nem. Nekünk is kézi műszereink vannak — mond­ja dr. Fazekas Zsuzsa alor­vos. — A műtétet négyen vé­geztük: Bagóczky főorvos, dr. Marosfalvi Éva adjunk­tus. Zelei Gáborné, műtősnő és én. Előtte többször vol­tunk a kerepestarcsai kór­házban, ahol dr. Vörösmarty Dániel dolgozik, aki az or­szágban a legnagyobb gya­korlattal rendelkezik. Sok műtétet néztünk meg a kór­házban. és úgy éreztük, hogy vállalkozhatunk rá. A szaktudás tehát megvolt, az implantációhoz elenged­hetetlenül szükséges műsze­rek is. Itt azonban meg kell állnunk egy szóra. A szemé­szeten több olyan műszer van, amelyet a főorvos kül­földi útjain saját pénzén vá­sárolt az osztály számára. A készlet még ezekkel együtt is csak olyan, hogy az im­plantációhoz szükséges mini­mumot tudja biztosítani. Az előzetes' vizsgálatok egy ré­szét — műszerek híján — a kerepestarcsai kórházban vé­gezték (például ultrahang- vizsgálat). A beteg — Hogyan találtak betege­ket a műtéthez? Ismét Bagóczky főorvosé a szó. — A páciens egy 60 éves MÁV-dolgozó, akinek két évvel ezelőtt az osztályunkon hályogműtétet végeztünk a jobb szemén. A műanyag lencse beültetését a hályog­műtéttel egyszerre is meg le­het csinálni, és ez szerencsé­sebb, mint utólag. De két év­vel ezelőtt még nem tudtuk ezt vállalni. A műanyag len­csék akrilátból készülnek, a nyugatnémet Morcher és az amerikai Cilco cég gyártja őket. Az előzetes vizsgálatok eldöntötték, hogy milyen lencsét igényel a beteg sze­me, s ő külföldi rokonai ré­vén meg tudta szerezni a lencsét. A kezelőbe középmagas, vékony őszülő férfi jön be, ő az, akinek a szemébe a lencsét beültették. Megvizs­gálják a szemet, olvastatják a beteget, és kiderül, hogy másfél dioptriás „segítség­gel” lát. — A műtött szem egyre ja­vul — állapítja meg dr. Ma­rosfalvi Éva. — Végleges eredményt két hónap múlva mondhatunk, valószínű, hogy távolra szemüveg nélkül is fog látni, közeire pedig nor­mális szemüveggel, minimá­lis dioptrianagysággal. Egyszer volt? Milyen jövője van a műa­nyag lencse beültetésnek a MÁV-kórházban? Jöhetnek-e ide a betegek abban a re­ményben. hogy újra látni fognak? Az implantációs műtéteket nem folytatják, mert a főor­vos nyugdíjba vonulása után (március) az ilyen irányú munka megszűnik. Mi volt hát az értelme az implantációnak? Föl kellett-e menni egyszer a csúcsra, egyszer „csodát” művelni, ha nincs folytatás, ha többször már nem lehet? Föl kellett menni. Akkor is, ha eddig csak egyetlenegy betegen tudtak segíteni. Ak­kor is, ha eddig csak egyet­lenegy ember látását sikerült megjavítani. Mert valakinek a szeme világát visszaadni majdnem annyi, mint az éle­tét visszaadni. És még vala­mi. Az osztály fiatal orvos­női — Fazekas és Marosfalvi doktornő — egyszer belekós­tolt a reményadás éltető vi­zébe. S aki abból egyszer ivott, mindig arra szomjazik. Paulina Éva Kisújszállás új szerepkörben Beszélgetés Ponvokai Bálint tanácselnökkel Ut az Önállósághoz 1983. december 31-én az államigazgatási rendszerben a járások — mint a megyén belüli közigazgatási határok — megszűntek. A távlati elképzelések szerint a megyei tanácsok majd közvetlenül fogják irányítani, felügyelni, segíteni a he­lyi tanácsok munkáját. Ehhez a megnövekedett önállóságot, felelősséget kívánó helyzethez azonban a községeinkben je­lenleg a feltételek csak részben teremtődtek meg. Éppen ezért bizonyos ideig még szükség lesz arra, hogy a központi és a megyei irányítás közvetítésében úgynevezett körzetköz­pontok is legyenek. A mi megyénkben kilenc körzetközpont alakult. Az egyik közülük Kisújszállás, amelyhez két nagyközség: Kunhegyes és Kenderes tar­tozik. Vajon milyen új fel­adatokat jelent ez az átszer­vezés a városnak, illetve a hozzá került településeknek? Mennyiben érinti a módosu­lás a lakossági ügyintézés menetét? Beszélgetőpartne­rünk Ponyokai Bálint, a kis­újszállási Városi Tanács el­nöke. — Azt gondolom, hogy a legfontosabb kérdés az: meg tud-e majd a mi városunk felel ni ennek a szerepkörnek ? Azt hiszem, igen. A városi tanács létszáma ötven. Két kivétellel valamennyien ren­delkeznek a képesítési elő­írásoknak megfelelő közép­vagy felsőfokú szakmai, il­letve politikai végzettséggel. Az említett két dolgozónk pedig már védett korban van, hamarosan nyugdíjas lesz. — Milyen viszony várható a tanácsok között ebben az új rendszerben? — Hangsúlyozni kívánom: semmiképpen nem vesszük át a megszűnt járási hivata­lok szerepét, mivel nem ez a cél. Ami a lényeg és a leg­fontosabb: a települések kö­zött mellérendeltségi viszony van és lesz. Magyarul: a kunhegyes! és a kenderesi emberek ügyeit nem mi, ha­nem a kunhegyes! és a ken­deres! tanács intézi. Mit je­lent ez a számok nyelvén? \ járási hivatalok idején az állampolgári ügyek 90 száza­lékát intézték helyben. Most ez a mennyiség 95 százalék­ra nőtt. Eddig 54 olyan ható­sági ügy került le a községi tanácshoz, amelyek elintézé­se korábban nem oda tarto­zott. — Tovább folytatva a gon­dolatot: ebben az új rend­szerben mi abba sem szólunk bele: mire költi a helyi ta­nács a pénzét, milyen speciá­lis bevételi forrásokat (tég­lajegy, gázkötvény stb.) lé­tesít. — Mikor kell a községi embereknek önökhöz fordul­ni? — Néhány, szaknyelven szólva elsőfokú ügy intézése­kor. Ilyenek például a kisa­játítási ügyek, az örökbefo­gadás, a gondnokság alá he­lyezés. Ezek ugyanis jogi egyetemi végzettséget, spe­ciális szakismeretet igényel­nek. Kívülük hozzánk kerül­nek a másodfokú hatósági ügyek. Mi az a másodfokú hatósági ügy? Egy példa: ha valaki az adókivetést sokall­ja, és fellebbezni akar, ezt a kérését hozzánk is el kell juttatnia. — Így nő a bürokrácia ... — Nem hiszem, ugyanis ezek olyan ritka kivételek, amelyek jó, ha száz ember­ből egyet érintenek. Mint korábban szóltam róla, csak az ügyek mintegy öt száza­lékát nem lehet ma még el­intézni helyben. — A felügyeleti jogokat se kerüljük el... — Az általános iskolák, óvodák, bölcsődék stb. szak­mai felügyelete, a sportélet ellenőrzése a városi tanács illetékes osztályához tarto­zik. Igaz, ehhez megyei se­gítséget, koordinációt, egyez­tetést is kapunk és kérünk. Az egészségügyi ellátás fel­ügyelete nálunk kettős, rész­ben a karcagi kórházé, rész­ben a kisújszállási városi fő­orvosé ez a szerep. — Nem zavarja a körzet- központot, hogy bizonyos te­rületen a községek példaként szolgálhatnának ? — Olyannyira nem, hogy kíváncsiak is vagyunk rájuk. Miért baj az, ha rossz he­lyett jót, olyat lát az ember, amelyet ő is szívesen elfo­gadna? A tanulás, a hasznos tapasztalatok átadása soha­sem egyirányú. Például Kun­hegyesnél maradva: a könyv­tár, a sportélet, a művelődé­si központ szerepe, az ipar- telepítés, mind-mind olyan terület, ahol bizony mi is ta­nulhatunk egyet, mást. Vagy beszéljek az alsófokú okta­tás-nevelés terén elért szép sikereikről? Száz szó mint egy: számolunk azzal, hogy ez az együttműködés nem­csak tanácsok között valósul meg, hanem gyümölcsöző kapcsolatrendszerek sokasá­gát is jelenti. — Konkrétan mire gondol? — Az előbb felsorolt ta­pasztalatcseréken kívül az üzemeink, a szövetkezeteink meg a vállalataink közötti kooperációkra. Vagy beszél­jek a szakmunkásképzésről? Ez egy izgalmas feladat, hi­szen mind a három települé­sen van ilyen iskola. Érde­mes lenne egyeztetni, milyen szakmák népszerűek? Me­lyek hiányoznak a profilból? Tudnánk-e ezen segíteni együttesen, közösen? Bizo­nyára az idő múlásával sok jó ötlet, hasznos kezdemé­nyezés kerül napvilágra. — Elképzelése szerint a körzetközpontok meddig töl­tik be a feladatukat? — Nehéz erre pontosan válaszolni, \bár sokéves taná­csi munkám alapján úgy vélem: ez a helyzet néhány évtől nyolc-tíz évig is elhú­zódhat Természetesen egy tízezer lakosú nagyközség, ahol jelentős a tanácsi appa­rátus létszáma, hamarabb kerül közvetlen megyei irá­nyítás alá, mint egy jóval ki­sebb település. Egy bizonyos: mi a magunk módján segíte­ni, siettetni szeretnénk ezt a folyamatot. D. Szabó Miklós Szolgáltatás a lakótelepeken, falvakban Jól dolgozó kisvállalatok, Terv maradt a szolgáltatóház — Kevés a javító, karbantartó a községekben A Fogyasztók Szolnok me­gyei Tanácsának tegnapi ülésén a gazdasági egységek lakossági szolgáltató tevé­kenységéről volt szó. A ta­nács kiemelten foglalkozott a lakótelepek, peremkerüle­tek és a kistelepülések szol­gáltatási színvonalával. Egyebek között elhangzott, hogy a megyóhen egy lakosra évente kétezer forint értékű szolgáltatás jut, amellyel a tizenkilenc megye között a nem éppen előkelő tizenket­tedik helyet foglalja el sző­kébb pátriánk. Az elmúlt esztendőben a szocialista szektorhoz tartozó vállala­tok szolgáltató tevékenysége az 1982-es színvonalon stag­nált. a kisipar azonban va­lamelyest előbbre rukkolt: a megye szolgáltatásából hat­van százalékot tudhatott magáénak, tizenhat száza­lékkal többet, mint az azt megélőző éviben. Az állami vállalatok és a szövetkezetek nehezen túl­szárnyalható konkurrenciát találtak a kisiparosokban, akik jó érzékkel éppen a „réseket” igyekeztek be­tömni, és ezért jelentősen fejlesztették lakáskarban­tartó és fuvarozó tevékeny­ségüket. A megyében jelen­leg 5470 kisiparos dolgozik és a többségük főként javítás­sal, áruszállítással foglalko­zik. Feltűnően megszaporo­dott a kisiparosok száma a városokban: tavaly 146-an váltottak iparengedélyt. A 187 „új” kisiparos többsége tehát a viszonylag jó szolgál­tatási színvonalon álló tele­püléseken döntött a magán­szektor mellett. A jelenség­nek nincs okunk örülni, hi­szen jónéhány kis faluban szinte kínzó a javító-karban­tartó szolgáltatók hiánya. A fogyasztók megyei taná­csának valamennyi tagja megegyezett abban, hogy az Afit „jogutódjaként” tavaly alakult Autójavító Kisválla­lat elmúlt évi eredményei dicséretesek. A teljesítmény és a termelékenység növeke­désével párhuzamosan ja­vult a munka minősége, azon kívül új szolgáltatási fajtá­kat is bevezettek. Ugyancsak jól zárta megalakulásának első esztendejét a Gelkából született kisvállalat, amely garanciális szerződést kö­tött a Ramovillal és néhány gyárral, mint például a Hű­tőgépgyárral. Az egyéb kis­vállalkozási formákban nem volt semmiféle előrelépés, sőt veszített varázsából a Pa­tyolat szerződéses ötlete is. Kevés, mindössze huszonhat olyan gazdasági munkaközös­ség alakult 1983-toan, amely részben vagy egészben la­kossági szolgáltatást végez. Nagy szükség lenne például textiltisztítással, ruházat- és lábbeiijavítással, fodrászko­dással és fényképészettel foglalkozó munkaközösség­re. Szolnok megyében ez idő szerint hatvanhárom gazda­sági munkaközösség végez lakossági szolgáltatást alig több mint háromszáz taggal. A tanácsok és az érdekképvi­seleti szervek koordináló, tá­jékoztató munkája ellenére az újnak számító szervezeti formák iránt nem növekedett a szakemberek kedve. A kisiparosok és a szolgál­tatásban érdekelt vállalatok pár éve elhatározták, hogy Szolnokon a Széchenyi lakó­telepen szolgáltatóházat épít­tetnek. Az elhatározás azon­ban csak terv maradt, a többszöri egyeztetés után se halad megfelelő ütemben az építkezés. Akadnak azonban jó pél­dák is a beruházásra, fejlesz­tésre. -Közéjük tartozik a fegyverneki autószerviz bő­vítése valamint az abádsza- Ióki, a mesterszállási és a tiszaugi szolgáltatóház és a jászberényi műszeripari szö­vetkezet elektromos szervize. Tavaly átadták Mezőtúron a textiltisztító szalont, igaz, a Patyolat vállalat jelenlegi rossz gazdasági helyzete miatt a gépeket még nem szerezték be. A helyi taná­csok támogatásával 1983- ban bővült a szolgáltató há­lózat Szolnokon, Mezőtúron és Karcagon, ahol kisipari pavilonsorok épültek, azon kívül Tiszaörsön szövetkezeti híradásteahndkai szerviz nyílt. Sajnálatos, hogy a megye több településén kivonult a szolgáltatóiparból néhány vállalat: Nagyivánban, Ti­szaörsön, Tiszaigaron és Jászboldogházán, valamint Jászberény és Törökszent- miklós peremkerületeiben az utóbb; években megszűntek textiltisztító szalonok, fod­rászatok, méteres szabóságok. — bendó —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents