Szolnok Megyei Néplap, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-18 / 14. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1984. JANUÁR 18. IA szerkesztőség postájából I Visszapillantás Terített asztal mellett, na­gyon kellemes, hangulatos délutánt töltöttek együtt a Szolnoki megyei Ideál Ke­reskedelmi Vállalat nyugdí­jasai karácsony előtt. Aján­dékutalványokkal, vásárlási szelvényekkel kedveskedett volt dolgozóinak a vállalat, a szakszervezettel közösen — számolt be levélben az eseményről B. I.-né szolnoki olvasónk. A kenderesi tanácsnak kö­szönik a bánhalmi település lakói, hogy nem mostoha­ként kezelik őket. Különö­sen a nyugdíjasok örülnek, hogy karácsony előtt segély- lyel is gondoltak rájuk. Jelige: Humánum Családgondozóként dolgo­zom a Hetényi Géza Kórház- Rendelőintézet serdülő- és ifjúsági osztályán. Bár mun­kám során számtalan nehéz­séggel találkoztam, most mégsem emiatt ragadtam tollat. Év elején gyógyszeradag- beállítás miatt feküdt osztá­lyunkon egy 17 éves fiú, aki­nek szülési sérülés következ­tében bal végtagjai részben bénultak, ezen kívül epilep­szia miatt gyógyszereket szed, aminek eredményekép­pen 12 éves kora óta nem volt rohama. A szülök segít­séget kértek tőlünk a fiú munkába állításához, mert ők már mindent megpróbál­tak. Az általános iskola el­végzése után szeretett volna szakmunkástanuló lenni, de egészségi állapota miatt min­den iskola elutasította. Mun­kahelyeken próbálkoztak, de senki sem vállalta érte a fe­lelősséget, nélküle kevesebb gond volt... Bizakodva indultam út­nak, hisz hivatalos személy­ként léptem fel a munkahe­lyeken és reméltem, hogy nemcsak beszéltünk a rok­kantak nemzetközi évéről, hanem utána is tényleges segítséget nyújtunk a rászo­rulóknak. Tévedtem! Külön­böző indokokkal mindenhol elutasító választ kaptam. 1 Érezték már úgy magukat, hogy nincs szükség Önökre, hogy feleslegesek? Talán ak­kor megértig, mi játszódik le egy fiatalban, aki már évek óta ezt érzi. Mivel a megyében nincs rehabilitációs intézet megfe­lelő számú védett munka­hellyel, ezúton kérem olyan vállalatok segítségét, ame­lyek tudnának alkalmazni egy dolgozni vágyó, csökkent munkaképességű embert. Pártfogoltamat foglalkoztat­ni lehetne portás, telefonköz­pont-kezelő vagy egyéb, ülő­illetve könnyű fizikai mun­kán, és lehetőleg csak egy kezet igénylő munkakörben. A fiú járni, kerékpározni tud, a jobb kezén kívül esetr- leg a balt is tudja használni egyes mozgásokhoz. Hangsú­lyozni szeretném, hogy nem pénzbeli támogatásra van szüksége (mert szülei min­dennel ellátják), hanem el­foglaltságra, amivel bizonyít­hatná önmagának és mások­nak is, hogy hasznos mun­kát végző tagja lehet társa­dalmunknak. A sikertelenségsorozat el­lenére még mindig bízom abban, hogy egy kis ember­séggel lesz munkahely, vál­lalat, amely fogadja gondo­zottunkat. Segítségüket — az ő nevében — előre is köszö­nöm. Rontó Zsuzsanna családgondozó Szolnok A hobbi jutalma Szép sikereket érnek el év­ről évre a mezőtúri galamb­tenyésztők. Az 1983-as év utolsó bemutatóján Guba Bélát, Kara Miklóst és Kar­sai Sándort is díjazta kedven­ceik után a zsűri. A díjak át­adásáról Fortuna Mária ké­szített és küldött képet. Szünidőben Pincemozi nyílt a téli szü­netben a Szolnok megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatnál, a dolgozók gye­rekeinek nagy örömére, akik így délutánonként filmvetí­téssel tölthették szabadidejü­ket. A vállalat szakszerveze­ti bizottsága szervezte meg, illetve bízta meg a Moziüze­mi Vállalatot, hogy a legked­veltebb mesefigurákkal sze­rezzen örömet és kellemes Földkupacok az utcán után a vártnál is több föld maradt a helyszínen, még akkor is, ha számítanak a süppedésre. Az utcában élők kérték; a tetemes mennyisé­gű földet szállítsák el. ígéret­ben nem volt hiány... majd a cukorgyártási kampány be­fejezését követően, amikor sok teherautó felszabadul... A városi tanácstól január 3- án járt valaki a helyszínen, aki szerint január 4-én egy nap alatt eltűnik a felesleges föld az utcából. Igaz, január 4-én esett az eső... De janu­ár 13-ig — ekkor kaptuk a levelet — sem szállították el a földet. A tél pedig még nem múlt el, s akiknek most nem volt módjukban bevezettetni a gázt, tüzelőre van szükségük. Nem mindegy, a ház elől, esetleg több száz méterről cipelik a szenet, fát a táro­lóba. A szeméttel is gond van természetesen, s ez már min­denkit érint az utcában. A Keskeny János utcai sarokra kell kihordaniuk. Az sem el­hanyagolható nyugdíjas tűz­oltó levélírónk szerint, hogy az utcába hónapok óta nem tudnak gépjárművel bemen­ni a tűzoltók, a mentők. Ta­pasztalatból tudja — írta —, hogy olykor másodpercek is számítanak. Sok követőjük kellene Károlyi Jánosné a jászbe­rényi Székely Mihály Általá­nos Iskola szülői munkakö­zösségének vezetője. Azért írt munkájukról, hogy talán lesznek követőik, illetve re­méli, sokan osztoznak örö­meikben, sikereikben. Az oktatási intézmény igazgatójának szervezésével — társadalmi összefogással négymilliós iskolabővítést végeztek májustól novembe­rig — így kezdődik a beszá- tnoló. Szinte valamennyi szülő elmondhatja csemeté­jének: vigyázz fiam erre az iskolára, mert anyád, apád építette! A két gyönyörű, minden igényt kielégítő tor­naterem az államnak mind­össze 600 ezer forintjába ke­rült. November 24-én a párttag szülők tanácskoztak arról: hogyan segíthetné még job­ban egymást a szülői ház és az iskola. December 3-án nyílt tanítási nap volt. Erre csak úgy volt lehetőség, hogy a pedagógusok szabad szom­batjukat áldozták fel. A szülőknek mintegy háromne­gyede ment el ezen a napon az iskolába, némelyik órán csak állóhelyet kaptak... Természetesen megrendez­ték a Télapó-estet is — há­rom' „turnusban". A neve­lők hetenként szervezetten korcsolyázni viszik a gyere­keket (a testnevelő tanárnő gyesen van). A társadalom- kutató, a környezetvédelmi szakkör hetenként tartja összejöveteleit. Ennek ered­ménye, hogy — gimnáziumi tanulókat is megelőzve — a városismereti vetélkedőn a második helyet szerezték meg a gyerekek. Szívesen mennek a diákok kirándul­ni, a zenei tagozatosok ope­raelőadásokra járnak. Bér­letük van a moziba. Vala­mennyi osztály, raj egy-egy patronáló szocialista brigád­dal tartja a kapcsolatot — nemcsak papíron. Nem rit­ka a közös mozilátogatás, klubest, és a nyugdíjasok se­gítése is szerepel a program­ban. Per nélkül nem lehet?... Méri Sándorné tiszaföld- vári (Kertész ut 18.) olva­sónknak — mint írta — a tehetetlenség adta kezébe a tollat. Igazságérzete láza­dozik! Nem azért a 200 fo­rintért, bár úgy véljük, neki sincs kidobni való pénze. Mi történt? Tiszaföldváron, a Perec út 5 szám alatt volt egy házuk. Eladták még 1982 őszén Var­jú Ferencnek. Az adásvétel­ről ügyvéd készített szabá­lyos szerződést 1982. decem­ber 10-én. Eddig rendjén is mentek a dolgok. Az 1983. I. félévi adó „befolyt” a tanács­hoz, nyilván az új tulajdo­nostól, Varjú Ferenctől. A második félévi már nem... Nosza, elküldték a letiltást Méri Sándor munkahelyére. Nem Varjú Ferencnek, nem is Keskeny Tivadarnak, aki 1983 márciusa táján vette meg a házat. „Mellesleg” ol­vasónk tudomása szerint ta­valy nyáron ismét új gazdá­ja volt a háznak.., Maradjunk a letiltásnál... Méri Sándorék nem tudták meg az értesítésből, hogy mi­lyen tartozást követelnek tő­lük. Csak a tanácsnál szerez­tek tudomást róla, amikor reklamáltak. Szokatlan in­doklást kaptak: ők nem ke­resgélhetik a ház gyakran változó gazdáit. (?!) Indít­sanak polgári pert, és akkor majd kiderül, kinek, mikor kell fizetnie... Az ominózus ház 1983. II. félévi adója — amihez Mériéknek természe­tesen már semmi közük sincs — 143 forint. Ügy lett belőle 200, hogy a Keskenyék eba­dóját is ők fizették. (Méri­éknek soha nem volt kutyá­juk). Ennyi a történet. Most tu­lajdonképpen Mériék vagy a bíróság keresse a háztulaj­donost, az adófizetőt?... délutáni elfoglaltságot a gye­rekeknek. T. A. Szolnok * * « A téli vakációban matiné­műsorokat szervezett a jász- jákóhalmi községi könyvtár az iskolások számára. Diaké­pes, mozgófilmes vetítéssel, vetélkedőkkel szórakoztatták az iskolásokat a könyvtár dolgozói. F. I. Jászjákóhalma Tanácstagi beszámoló szépséghibával Németh Kálmán szolnoki olvasónk a következőkről irt: A Bokányi Dezső utcában tavaly novemberben fejezték be a gázvezeték fektetését. Ehhez homokot is szállítot­tak a helyszínre, így termé­szetesen az árkok befödése Jászkiséri olvasónk, id. Hajdú Tibor nyugdíjas so­raiból idézünk az alábbiak­ban: „.. .Tanácstagi beszámoló­ra hívtak szóban, írásban 1984. január 6-án 18 órára Jászkiséren a Vízgazdálko­dási Társulat kultúrtermébe. A jelzett időre mintegy har­mincán jelentünk meg, ^s nagy meglepetésben volt ré­szünk. A helyiséget zárva ta­láltuk. A tanácstaggal együtt toporogtunk, fáztunk. Sze­rencsénkre odavetődött a népfront titkára. Látva a helyzetet, kerékpárjára ug­rott, és elindult a helyiség A hónap ramte/atel Községegyesitésekről döntött az Elnöki Tanács Bértarifák, besorolási feltételek—Kinek jár éjszakai pótlék? Az Elnöki Tanács határo­zatot adott ki községek ala­kításáról, 'egyesítéséről, ta­nácsok szervezéséről. Január 1-től az ország két új köz­sége, a Baranya megyei Sá­torhely és a Fejér megyei Szárliget. Békés1 megyében Gerla községet Békéscsabá­val, Borsodban Abaújdeve- cser, Fügöd és Gibárt közsé­geket Enccsel, Ondót pedig Szerenccsel egyesítették. Haj­dúban Hajdúhadház és Tég­lás Hadházitéiglás, Komárom megyében Szák és Szend Szákszend néven vált egy községgé. Somogybán Nagy­atádhoz csatolták Ötvöskó- nyit, Szolnok megyében pe­dig Tiszafüredhez Tisza sző­lőst. A közigazgatási átszer­vezések részletesen a Magyar Közlöny december 10-én megjelent 55. számában ta­lálhatók. Ugyancsak a Magyar Köz­löny 55. számában jelent meg a pénzügyminiszter ren­deletle az illetékeikről szóló jogszabályok módosításáról. A január 1-itől érvényes ren­delkezések szerint a szolgá­lati útlevelek és a magánút­levél illetéke kiutazási en­gedélyenként 350 forint, ide értve az útlevél érvényének meghosszabbítását, és az is­mételt kiutazás engedélyezé­sét is. A kisihaltárforgálám­ban szükséges határátlépési engedély és az ismételt kiu­tazási engedély illetéke 100 forint. A külföldön élők út­levelének illetéke 1000 fo­rint, s a kivándorlási enge­délyért is ennyit kell fizetni. Az útlevélhatósági eljárás­ban benyújtott fellebbezés illetéke 100 forint, a kiván­dorlási kérelem elutasítása esetén pedig 200 foriniti Bizonyára sokan forgatják majd érdeklődéssel a Ma­gyar Közlöny december 17-én megjelent 57. számát, amely az új bértarifákkal kapcso­latos részletes végrehajtási rendelkezéseket tartalmazza: Ebben megtalálhatók az egyes munkakörökre előírt bértételek (alsó és1 felső ha­tárai, a besorolási feltételek, s más fontos tudnivalók- (Az egészségügyi dolgozók mun­kabéréről szóló rendelkezés egyebek 'között előírja, hogy veszélyességi (fertőzési) pót­lékot kell megáUapítajni a művese osztályokon, a fertő­ző részlegeken, a mikrobio­lógiai laboratóriumokban, a kórbonctani osztályokon foglalkoztatott Bőállású dol­gozóknak. A ves'zélyességi pótlék mértékét 750 és 1500 forint közötti összegben a munkaügyi szabályzatban kell meghatározni.) Munkahelyi pótlékot kell megállapítani a folyamato­san működő egészségügyi és szocális intézmények három- műszakosi munkahelyein a betegek, a gondozottak köz­vetlen ellátását végző szak­dolgozók részére. A pótlék megállapítása független attól, hogy az említett személyek rendelkeznek-e egészségügyi s'zakképesítéssel, vagy sem. E pótlék mértéke 400-tól 3000 forintig terjedhet. A jogszabály szerint éjsza­kai pótlékot kell folyósítani az este 22 óra és másnap reggel 6 óra közötti időben éjszakai munkát végző szak­dolgozók részére, ha ők nem jogosulták műszakpótlékra. Az éjszakai pótlék a tényle­gesen teljesített munka idő­tartamára járó alapbér 30 százaléka lehet. Az említett közlönyben megtalálhatók a részletes rendelkezések, például az ál­lamigazgatási, igazságszol­gáltatási dolgozók, a belke­reskedelmi alkalmazottak alapbérének megállapításlá - ról, az egyes közművelődési tevékenységek díjazásáról, a felsőoktatási intézmények­ben fiztetihető óra- és vizsga­díjakról, a fordítók és a lektorok munkabérének, va­lamint a gépjárművezetők munkafeltételeinek és mun­kabérének megállapításáról. Tartalmazza a közlöny a háztartási alkalmazottak munkaviszonyával és munka- feltételeivel, valamint az ide­genvezetők és csoportkísérők díjazásával kapcsolatiosi sza­bályokat is. Csupán ízelítőül, az érdekesség kedvéért em­lítjük, hogy á munkaviszony­ban teljes munkaidőben fog­lalkoztatott vizsgázott manö­kenek személyi alapbére ha­vi 2£>00—5300 forint Időzött állapítható meg. Az eseten­ként foglalkoztatott manö­ken egyszeri fellépéséért, ka­tegóriába sorolásától függően 150—450 forintig terjedő dí­jazást kaphat. Külön rende­let vonatkozik a szórakoztató zenészekre, előadóművéseek- re. Az alkalmilag foglalkoz­tatott zenész nápi munka­bére például legfeljebb 600 forint lehelt, de szilveszter éjszakáján — legalább 7. de maximum 10 órai foglalkoz­tatási időit figyelembe véve — 800—1500 forint közötti bér fizethető a számára. A zenészek közül éjszakai pót­lék csak azokat illeti, akik-, nek munkaideje rerdszeresen éjfél után végződik. D. A. Megalapozott felháborodás Hajlamosak vagyunk arra, hogy apró-cseprő dolgokon felcsattanjunk. Olykor két­ségkívül kevesebb a kelleté­nél a tűrőképességünk. A rohanó élet az oka? — Ki kulcsának a megkerítésére. Meg is találta, s így mint­egy 30 perc késéssel elkez­dődhetett a beszámoló, azok részvétele nélkül, akik nem vártak a kulcskeresés ideje alatt. Az eset a nemtörődömség, a szervezetlenség legkirívóbb példája, a tanácstagi beszá­moló jelentőségének leki­csinylése. Egyébként a beszámoló jól sikerült, a jelenlévők élvez­ték „Pista bácsi” tájékozta­tóját, akivel 35 év alatt ilyen még nem fordult elő! Bíz­zunk benne, hogy most elő­ször, de utoljára!” tudja. Nem vitás azonban, hogy Bódi József jászapáti (Fürj utca 17) olvasónk fel­háborodása ezúttal megala­pozott. Kislánya óráját tavaly no­vember 22-én adta át javí­tásra a jászberényi Műszer­ipari Szövetkezet órásrészle­gében. Kapott róla vállalási lapot; eszerint 1983. decem­ber 15—20-a között Tesz kész. Az óráért azonban ak­koriban hiába ment gazdá­ja. Ugyanígy járt az újabb megjelölt napon: január 4- én... Január 11-én egyik is­merős ajánlotta fel: „beug­rik” Berénybe saját kocsiján az óráért, ö is eredményte­lenül járt. A család — ahol négy is­kolásgyerek van és az apa tíz éve beteg — már allergi­ás az óra hallatára. Annyi­ra, hogy már senki se akar érte menni. Javítását 180 fo­rintért vállalták. Az utazá­sokkal már-már a duplájá­ba kerül. És akkor még nem „számoltuk” a fáradságot, a bosszankodást..,

Next

/
Thumbnails
Contents