Szolnok Megyei Néplap, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-18 / 14. szám

1984. JANUÁR 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Befejeződött a Baromfikeltető és Terme­lő Közös Vállalat szolnoki üzemének re­konstrukciója. A mintegy 35 millió forin­tos beruházás során 32 darab Petersime típusú belga előkeltetőgépet és 5 utókelte­tőt helyeztek üzembe, amelyekben egyide­jűleg 200—210 ezer libatojás fér el. A kor­szerűsítés során kellő nagyságú hűtőtáro­lót is építettek, amelyben a legkedvezőbb körülmények között tudják tárolni a ter­melőszövetkezetekből beérkezett tojást a keltetésig. A pénzügyi szabályozás háttere Tejprémium helyett új felvásárlási ár Alig volt olyan termelő- szövetkezet, állami gazdaság, ahol nem panaszkodtak mos­tanában a tejtermelés jöve­delmezőségére. Szinte min­denütt azt emlegették, hogy a szarvasmarhatartás, mint ágazat nem volt képes fenn­tartani önmagát. Már nem nyílt mód az elhasználódott épületek felújítására, a kor­A jövedelmezőség kapcsán egyre több szó esett a tejpré­miumról, illetve arról, hogy egy gazdasági ösztönzőt csak addig szabad érvényben hagyni, amíg fejlődésre sar­kall, amíg betölti a szerepkö­rét. A tejtermelési prémium­nak — amint az a gazdasá­gok körében ismert — az a lényege, hogy akkor kapnak több pénzt egy liter tejért a termelők, ha az előző évhez képest növelik az értékesí­tést. Ezt elérhetik úgy, hogy növelik a tehenenkénti tejter­melést, illetőleg, hogy gya­rapíthatják a tehénállo­mányt, vagy mindkét mód­szert együtt alkalmazzák. A tejprémiumot 1976-ban vezette be a kormány. Az előzmények meglehetősen is­mertek : a Minisztertanács Amint mondottuk, 1982 — egyszerre volt a csúcs meg a fordulat éve is a tejterme­lésben. -Arról a prémiumról ugyanis amely sok éven át húzó szerepet töltött be, ki­derült, hogy — amint a gaz­daságok mondják — már nem ösztönöz kellőképpen. Kitűnt az is, hogy ez a ko­rábban oly jól bevált gazda­sági szabályozó különösen az élenjáró gazdaságokban vált az előrehaladás további fék­jévé. Hogy miért, az könnyen megérthető. Ott, ahol már sok tejet fejnek ki egy te­héntől, nehéz dolog látvá­nyos felfutásban reményked­ni. Maradt volna a másik, már említett módszer, vagyis a (tehénállomány növelése;, ahhoz viszont új istállókra, vagyis pénzre volt szükség. A részben extenzív fejlesz­tés viszont mind kevésbé vált kifizetődővé. A MÉM Statisztikai és Gazdaság­Az új szabályozás a lema­radókat is felzárkózásra ser­kenti. Szükség is van erre, hiszen a tapasztalatok sze­rint évente 3—4 literrel emelkedik az egy főre jutó tejfogyasztás, s emiatt 30— 40 millió literrel többet kell termelni évente. A számítá­sok szerint az ezredfordulón már 3 milliárd liter tej ter­melésére lesz szükség. Ez nem elérhetetlen, hiszen szerűtlen istállókba pedig nem kaptak gondozót a gaz­daságok. A szakemberek tet­teikkel is jelezték az elége­detlenségüket: visszaesett a tenyésztői kedv, s néhány megyében a tejtermelés is csökkent. A gazdaságok való­ban nem voltak kellően ér­dekeltek a hozamok bővíté­sében. még 1972-ben programot fo­gadott el a tejtermelés bő­vítésére, ám az első években nem sikerült elérni a kívánt fellendülést. Jellemző, hogy 1972-ben 1,7 milliárd liter tejet termelt az ország, s még négy év múltán is csak 1,87 milliárd liternél tartot­tunk. Ezt követően született döntés a tejprémiumról, ami új lendületet adott a fejlő­désnek. Megszaporodtak a rekonstrukciós beruházások, felgyorsult a tejhasznú ke­resztezés, elterjedtek a hols- tein-friz fajtájú tehenek ke­resztezett utódai. Tavaly már 2,7 milliárd liter tejet fej­tünk, tíz esztendő alatt 2363 literről 4023 literre nőtt az országban az egy tehénre jutó tejtermelés. Ilyen rövid idő alatt, ekkora mértékű növekedésre nincs példa a világon. elemző központja ugyanis ki­mutatta, hogy a tejtermelés­ben mindössze 8,85 forint jö­vedelem jutott száz forint befektetésre, amíg a gabona­termesztésben ennek megkö­zelítően a négyszerese. Nyilvánvalóvá vált, hogy új gazdasági ösztönzőre van szükség. Ennek most elérke­zett az ideje. A napokban került nyilvánosságra az 1984. évtől érvényes pénz­ügyi szabályozás. Ebben a többi között az olvasható, hogy megszűnik a tejértékesí­tési prémium, viszont a tej felvásárlási ára — a tiszta­ságától függően — átlagosan 55 fillérrel emelkedik lite­renként, s 60 fillérrel maga­sabb lesz az árkiegészítés. A hír hallatára valósággal fel­lélegeztek a tejtermelésben élenjáró gazdaságok vezetői, hiszen a valós teljesítménye­ket ismeri el az új szabályo­zás, s ez mindenekelőtt ne­kik kedvez. a gazdaságok többségében nagy termelőképességű ál­lomány van, kialakultak a tartási, takarmányozási tech­nológiák. S ami talán a leg­több bizakodásra ad okot; január elsejétől megint javul a tejtermelés jövedelmezősé­ge. Ennek már most is érezni a húzó hatását a gazdaságok­ban. F. J. IMF-bitel Magyarországnak A Nemzetközi Valuta Alap (IMF) ügyvezető igazgatósága 425 millió SDR (körülbelül 450 millió dollár) összegben elfogadta a Magyarországgal kötött újabb hitelmegállapo­dást. Az egy év alatt igény­be vehető, hét éves lejáratú hitel az 1984. évi gazdaság- politikai célok eléréséhez nyújt pénzügyi támogatást. 1982 és 1983 decembere kö­zött az IMF két, összesen kö­rülbelül 600 millió dollár összegű középlejáratú hitelt nyújtott Magyarországnak. fl Tisza Cipőgyárban Bővülő export, kedvező árpolitika A múlt évi kiemelkedő gazdálkodási sikerek után 1984-ben is tartja exportpi­aci pozícióját, sőt bővíti azt hazánk legnagyobb cipőipari üzeme, a martfűi Tisza Ci­pőgyár. A külpiac és a hazai kereskedelem ellátására a legkeresettebb márkákból az idén megközelítően 11 mil­lió pár lábbelit gyárt. A ci­pőkből kétmillió párat a külkereskedelmi vállalatok útj/án értékesít. Az Adidas kooperációban majdnem másfél millió pár kitűnő sportcipő készül.. ötvenezer sportcipőt görög megrende­lésre exportál, negyedmillió pár lábbelit pedig bérmun­kában a legújabb partner, az NSZK-beli Salamander cég részére gyárt. A Tannim- pex Külkereskedelini Válla­lat közreműködésével továb­bi háromszázezer pár utcai cipő kerül a tőkés és a fejlő­dő országokba. örvendetes, hogy a szoci­alista export mennyisége is növekszik, majdnem egy és háromnegyedmillió pár láb­belit szállít elsősorban a két legnagyobb vásárló partner­nek, a Szovjetuniónak és az NDK-nak. A termékekből százezer pár a gyár egyik új slágere a színes pvc csizma sima és bélelt változata. A gazdaságosság szempontja*! ból biztató, hogy a külföldön eladásra kerülő cipőkért az ipari átlagnál kedvezőbb árakat sikerült elérni. A Ti­sza márkákból kellő mennyi­séget, kétmillió párnál töb­bet a belkereskedelem is kap. A divatos, könnyű, vá­lasztékos női, férfi és gyer­mekcipőkből, szandálokból, csizmákból külön gazdag vá­lasztékot kínálnak a gyár sa­ját mintaboltjaiban. Mi köszönhető a tejprémiumnak? Fellélegeztek az élenjárók Ismét javul a jövedelmezőség Jászapátié a MÉM döntésére várnak Mi lesz a bedolgozók és a Lomboskert sorsa? ötvenegynéhány jászapáti asszonynak rosszul kezdődött az idei esztendő. A Partizán utca 2. szám alatti lakásán sorolja Bolyós Lászlóné, aki panasszal fordult szerkesztő­ségünkhöz, hogy mi is tör­tént január első napjaiban: — Kiadták a munkaköny­vünket. Kit öt, kit nyolc, kit meg tíz éve alkalmazott már a Jászapáti és Vidéke Áfész bedolgozóként. Most egyszer­re kiadták az utunkat! A javakorabeli asszony erőt vesz az első felindultsá- gán, azután maga mondja le­csendesedve : — Azért mégse vágjunk ennyire elébe a dolgoknak. Arról van szó, hogy 1975 óta működik a szövetkezet kere­tében egy bérmunkában ken­dőket, sálakat készítő ipari részleg. A tizenöt állandó dolgozója szabta az anyagot, a bedolgozók pedig, évenként változóan, negyvenen-het- venen, varrták, rojtozták, csomózták a kész termékeket. Volt olyan esztendő, hogy jó­magam is megkerestem az itthon végzett munkával húsz-huszonkétezer forintot is" Ha kell, éjjel is Mutatja először a korábbi évekről megőrzött, majd az 1983-ban kapott havi elszá­molásait. Az előbbiek tanú­sága szerint volt úgy, hogy 1700—1900 forintot keresett havonta Bolyósné. Az elmúlt évi elszámolásokon már csak havi öt-hatszáz forintos téte­lek szerepeltek. — Egyre kevesebb lett a munkánk, ősszel már azt is mondták a szövetkezet ipari osztályán, hogy ha így megy tovább, lassan nem is lesz ránk szükség. Azért még az év utolsó hónapjaiban is kaptunk kendőket, sálakat varrásra, elmunkálásra. Ja­nuár első napjaiban vittük be a legutóbb elkészült ter­mékeket. Akkor közölte ve­lünk Nagy Péterné, a részleg vezetője, hogy mehet a köz­pontba minden bedolgozó a munkakönyvéért. Nincs to­vább szükség a munkánkra. Kérdi Bolyósné, mit kezd­jen ötvenhárom évesen ő. aki tizenöt éve csökkent munka- képességű? Kérdezheti ugyanezt Rádi Lászlóné is, aki az asszonyok nevében le­velet fogalmazott a Nők Lapjának, kérve, hogy adják hírül az országnak: bármi­lyen bedolgozói munkát el­vállalna ötvenegynéhány jászapáti asszony. Rádinénak két éve lenne már csak a nyugdíjig. Gyenes Lászlóné- nak, a bedolgozók fiatalabb- jai egyikének pedig három gyereke van. Persze hogy nagy könnyebbség volt a gye­rekek nevelése, gondozása az otthon végzett munka mel­lett. Megértőén mondom Bo- lyósnénak: persze hogy érzé­kenyen érintette az asszo­nyokat a jószerivel kötetlen munkaviszonyuk megszűné­se. Nem volt éppen szeren­csés a kiszólásom, mert be­szélgetőpartneremet megint elragadják az indulatok. — Még hogy kötetlen?! No persze, mert akkor állhattunk fel az asztal, a munka mel­lől, amikor éppen más, házi tennivaló elszólított. De fene nagy kötetlenséget jelentett az is, hogy ha jöttek az áfésztől, és megkértek, reg­gelre ennyi meg ennyi ken­A bentieken azt a tízegyné­hány asszonyt és lányt értet­te Bolyósné, akik állandó dolgozói a kendőkészítő rész­legnek. Nagy Péterné, a rész­leg vezetője ugyancsak csó­válta a fejét, amikor sorol­tam a bedolgozóktól hallotta­kat. — Nagyon rosszul esik, hogy az asszonyok becsapva érzik magukat. Nem játszot­ta ki őket senki, nem az ő munkájukat kapták meg má­sok. Egyszerűen arról van szó, hogy az utóbbi hónapok­ban már olyan kevés munkát kaptunk a Lőrinci Szalagszö­vő és Csipkegyártól, hogy ál­landó dolgozóinknak is csak a kiszabástól a rojtcsomózá­sig tartó munkafolyamattal tudtunk teljes foglalkoztatást biztosítani. Ezentúl sem ka­punk több bérmunkát Pest­ről, így kénytelen kiadni az áfész a bedolgozók munka­könyvét. A múlt év decembe­réig, a szerződésük lejártáig viszont igyekeztünk róluk gondoskodni. Megkérdezheti erről a szövetkezet szakszer­vezeti titkárát is! A lehetőségek határáig nem hagyta tehát magukra éveken át alkalmazott bedol­gozóit a szövetkezet. Sőt — ezt is a munka nélkü] ma­radt asszonyoktól tudtam meg — ígért az ipari osztály vezetője újabb munkalehető­ségeket, amellyel ha koruk­nál, egészségüknél fogva, vagy a sok gyerek miatt nem is mindannyian, de jónéhá- nyan élhettek volna a bedol­gozók közül. Hogy az áfész miért nem váltotta be az ígé­retét, arról keserűen beszél Major Antal osztályvezető. — Hónapok óta hiába fá­radozunk egy hűtőipari ter­méket előállító, hosszú távon jó jövedelemmel biztató új ipari részleg megnyitásán. Ezzel helyettesítenénk a kendőkészítő üzemet, mert a lőrinci gyártól 1984-re már csak 120 ezer sálra kaptunk megrendelést, ami a termék szabásával, varrásával és rojtozásával együtt is jó, ha fél évi folyamatos munkát biztosít , a részleg állandó dolgozóinak. A Magyar Hű­tőipari Vállalat csepeli gyára viszont egyelőre ötven, ké­sőbb száz asszonynak és lánynak tudna bérmunkát adni. Két műszakban ha­vonta három-három és fél ezer forintot kereshetnének mirelit töltött paprika és töl­tött káposzta készítésével, gyorsfagyasztott paprika hü- velyezésével, savanyított ká­posztafejek levelezésével. dőt készítsünk el, mert jön­nek érte a pesti cégtől, akkor dolgoztunk hajnalig, regge­lig. Mindezért azt érdemel­tük, hogy az utóbbi hónapok­ban már a rojtozást, meg a csomózást is a bentiekre bíz­ták? Becsapva érezzük ma­gunkat! Megkérdeztem. A KPVDSZ alapszervezeti titkára. Gu­lyás Jánosné mutatta a ki­mutatásokat, úgy tájékozta­tott az áfész vezetőségének és a szakszervezeti bizott­ságnak a közös intézkedésé­ről. — Igyekeztünk a kevés bérmunkából is legalább any- nyit kihelyezni a bedolgo­zókhoz, hogy a havi kerese­tük alapján jogosultak legye­nek a társadalombiztosítás­ra. Ezen kívül a megcsappant keresetüket a szövetkezet bérköltségének terhére juta­lékkiegészítéssel pótoltuk ki. Októberben harmincötén, de­cemberben hatvanan kaptak összesen 38 ezer forint juta­lékkiegészítést. Ezen kívül azoknak a bedolgozóknak, szám szerint tizenhatoknak, akik szakszervezeti tagok, összesen 11 ezer forint se­géllyel enyhítettük az anya­gi gondjait. December végéig tehettük ezt, de a szövetkezet is csak addig nyújtózkodhat, ameddig a takaró ér. Az új ipari részlegnek ideális helyet is találtak a szövetkezetiék. Irattartónyi okmánnyal bizonygatja az ipari osztály vezetője, hogy nemcsak az áfész tartja al­kalmasnak a strandnál lévő Lomboskert kisvendéglő ki­használatlan épületét. — A helyszíni bejáráson részt vevő hatóságok, azaz a Köjál, a tűzoltóság, a rend­őrség, a megyei Állategész­ségügyi és Élelmiszerellenőr­ző Állomás területi főorvosa mind jegyzőkönyvben rögzí­tették, hogy hozzájárulnak a részleg kialakításához a kis­vendéglő épületében. A Lom­boskertet évek óta ráfizetés­sel üzemeltette a vendéglátó üzemágunk. Kívül esik ugyanis a közeli strandfürdő területén, ugyanakkor a jász- szentandrási téesz és egy kiskereskedő jó színvonalú melegkonyhás üzletet tart fenn, amelyekből közvetle­nül a fürdőzőket is, az arra lakó környékbelieket is ki­szolgálhatják. Egyetlen ha­tóság, a nagyközségi közös tanács nem járult csak hozzá az élelmiszeripari részleg beindításához mind a mai napig. (Következik: A fellebbezésnek helye van, de értelme?) Temesközy Ferenc Amíg a takaró ér Kendő helyett töltött paprika A téli hónapok­ban akad a leg­több munkája a Május 1. Ruha­gyár szolnoki szűcsrészlegének. A szezonban havi 50—60 ezer forin­tot forgalmaznak, — főleg javítá­sokból, de készí­tenek új bundá­kat, sapkákat, gal­lérokat is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents