Szolnok Megyei Néplap, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-03 / 1. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1984. JANUÁR 3. Nigéria U) esztendő katonákkal 0 1igha készülitek jóked­vűen az új esztendő köszöntésére a nigéri­aiak, az ország súlyos gazdasági válsága eleve ked­vüket szegte. A kérdésre, hogy a szilveszteri katonai hatalomátvétel hírére jobb kedvre derültek-e, csak ta­lányom válasz adható: igen is meg nem is. Hiszen tudják, attól, hogy a katonák átvet­ték a kormányrudat Alhaji Shehu Shagari polgári el­nöktől, egy csapásra nem lesz jobb a gazdasági helyzet. Másrészt még jól emlékez­nek az 1966 és 1979 közötti időszakra, amikor öt katonai hatalomátvétel zajlott le a nyugat-afrikai államban, s a tisztek 13 évi országlása — a gazdasági felvirágzás el­lenére — gondokat is okozott. S még valami felmerülhet a mintegy 100 milliós Nigéria lakóinak többségében:, lega­lábbis azokban, akik a nyá­ron Shagarjnak és pártjának Nigéria nemzeti pártjának (NPN) szavaztak bizalmat: mi lesz a polgári demokrati­zálódási folyamat sorsa? Paradox módon annak ide­jén. 1979-ben a katonák ép­pen a most eltávolított Sha- garinak adták át a hatalmat, mert érettnek ítélték a hely­zetet a polgári kormányzás­hoz való visszatéréshez. Sha­gari akkor is és most nyá­ron is' az egységes Nigéria jelszavával nyerte meg a vá­lasztásokat, s ennek a több mint 250 etnikai csoportból felépülő országban aligha le­becsülendő a jelentősége. Igaz persze hogy az 1960. október 16-től független Ni­géria történetében eddig a polgári politikusok nem sze­repeltek valami fényesen, önös érdekeiket részesítették előnyben, s 1966-ra a polgár- háború jszélére sodorták az országot. Ekkor lépett színre a hadséreg, amely maga sem volt egységes a Nigéria jö­vőjét Öormáló elképzelések­ben. Ennek tudható be, hogy a katonák már nem voltak képesek megakadályozni a véres polgárháború kitörését, a biafrai tragédiát, amely kétmillió ember életét oltotta ki. Hogy mennyire kísért ez a fájdalmas múlt Nigériában, azt jelezték a nyári válasz­tások idején lezajlott zavar­gások, a pártok közötti tor­zsalkodások. az újból felerő­södött bizalmatlanság. 0 hagari elnöki műkö­dése kezdetén — ez is az igazsághoz tartozik — az olaj boom már a végét járta, s ő egy kőolajra alapozott gazdaságot örökölt. A tovatűnt esztendő, 1983 már igencsak a megpróbálta­tások éve volt: a tőkés, vi­lággazdasági válság, az olaj­piaci pangás valóban alapja­iban rendítette rheg az .or­szág gazdaságát. Az emberek ezt saját bőrükön tapasztal­ták: a magas munkanélküli­séget, a csíllagászatii élelmi­szerárakat, arz importmegszo­rító vrAözkedések következ­teben beszűkült áruválaszté­kot, az akadozó alapvető szolgáltatásokat. Ebben a kö­zegben újból virágzásnak in­dult a fekete piac, új erőre kapott ia korrupció. A gazda­sági gondok * fő oka, hogy Nigériában, akárcsak sok más olajtermelő országban, a fejlesztési terveket az 1974- től bőven áramló petrodollá- rokra alapozták. Az olaj nemzetközi kereslete azon­ban időközben visszaesett: Nigéria ilyen jövedelme a felére csökkent, s már nem tudja tartani a 30 dolláros hordónkénti árat sem. A katonák tehát igen ne­héz gazdasági-társadalmi idő­szakban tértek vissza a ha­talom porondjára Nigériá­ban. Vállalkozásuk sikeréhez aligha lesz elég pusztán a 1 rendcsinálás. Kocsi Margit „Szeretnénk remélni, hogy a józan ész diadalmaskodik” n szovjet kormányfő nyilatkozata Moszkvában nyilvánosság­ra hozták azokat a válaszo­kat. amelyeket Nyikolaj Tyi- honov, az SZKP KB Politi­kai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnöke adott a Jo- miuri Simbun című japán lap szerkesztőségének kér­déseire. Az új közepes hatótávol­ságú amerikai rakéták euró­pai telepítésének megkezdé­se utáni nemzetközi hely­zetről szólva Nyikolaj Tyi- honov kifejtette: — Gondolom, újságuk sok olvasója egyetért azzal, hogy mindenkinek jobb volna, ha az új énét e rakéták nélkül kezdhetnénk. Visszataszító „ajándék” ez az európaiak­nak”, de nemcsak nekik. Az Egyesült Államok lépései következtében a világhely­zet sokkal bonyolultabb lett, a feszültség számottevően megnőtt. — Jurij Andropovnak, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnöksége elnökének 1983. november 24-i nyilat­kozata meggyőzően feltárja, milyen hibás és veszélyes a jelenlegi amerikai kormány­zat irányvonala, amelynek célja a Szovjetunió bizton­ságának aláásása. A nyilat­kozat megmutatja, hogy va­lójában kit terhel a felelős­ség a genfi tárgyalások meg­szakadásáért. Csupán hang­súlyozni tudom, hogy a Szov­jetunió a genfi tárgyaláso­kon olyan messzire elment, amennyire csak mehetett, hogy valóban igazságosan és radikálisan meg lehessen ol­dani a közepes hatótávolsá­gú nukleáris fegyverek kér­dését. — Emlékeztetnék rá, hogy éppen a Szovjetunió java­solta minden közepes ható- távolságú és harcászati nuk­leáris eszköz megsemmisí­tését Európában. Az Egye­sült Államok azonban még tárgyalni sem kívánt erről. — Ezt figyelembevéve mi olyan megoldásra töreked­tünk, amely lehetővé tette volna, hogy mind Európá­ban, mind pedig Ázsiában a lehető legalacsonyabb szin­ten megőrizzük a közepes hatótávolságú nukleáris esz­közök egyensúlyát. A Szov­jetunió beleegyezett például abba, hogy európai térségé­ben mind közepes hatótá­volságú rakétákból, mind a hozzájuk tartozó robbanó­töltetekből sokkal keveseb­bel rendelkezzék, mint 1976- ban, amikor még egyáltalán nem voltak meg az SS—20 rakéták, — állítólag ezek miatt hozta meg a NATO az új amerikai rakéták nyugat­európai telepítésére vonat­kozó határozatot. — Sajnos, a másik fél egészen más, nyíltan önző megfontolásokból indult ki. Számára az a legfontosabb, hogy az első csapás megté­telére alkalmas nukleáris fegyver Európába telepíté­sével katonai fölényre te­gyen szert. Ezért hiúsította meg a genfi tárgyalásokat is. — Ezzel kapcsolatban kénytelen vagyok szólni ar­ról a negatív szerepről is, amelyet néhány más ország vezetése játszott. Azok. akik saját népük akaratával el­lentétben beleegyeztek ab­ba, hogy befogadják az ame­rikai rakétákat, közvetlenül felelősek a nemzetközi hely­zet jelenlegi kiéleződéséért. Nem kis mértékben bűnösök azok az európai. vagy ázsiai kormányok is, ame­lyek a közepes hatótávol­ságú nukleáris fegyverekről vallott álláspontjukkal va­lamilyen módon elősegítet­ték a fegyverkezési hajsza új, veszélyes szakaszának megkezdését. m — A helyzet ma valóban nem egyszerű, de a szovjet vezetés, mint ezt Jurij And­ropov világosan kifejtette, nem kívánja megváltoztatha­tatlannak tartani ezt a hely­zetet. — Szeretnénk remélni, hogy a józan ész mégis dia­dalmaskodik, visszaáll az amerikai rakéták telepítésé­nek megkezdése előtti hely­zet. s ez lehetővé teszi a kölcsönösen elfogadható megoldás megtalálását. Ez megfelelne minden nép vá­gyainak, a békés, nyugodt életbe vetett reményének. A szovjet—japán kapcso­latok helyzetét a Jomiuri Simbun kérdésére Nyikolaj Tyihonov egyebek között ki­jelentette: — A Szovjetunióban tisz­teletet és rokonszenvet éreznek a japán nép iránt és őszintén kívánják, hogy kap­csolatainkban felülkereked­jék a bizalom és a jószom­szédság. A szovjet emberek­nek semmilyen más szándé­ka nem volt és nincs — han­goztatta újévi interjújában a szovjet kormányfő. 11 palesztinok folytatják harcukat az önálló államért A fegyveres harc és a füg­getlen palesztin államért ví­vott küzdelem folytatását, az ezzel összeegyeztethetet­len Reagan-terv elutasítását hangsúlyozta idei első nyilat­kozatában Jasszer Arafat, a PFSZ VB elnöke. A WAFA palesztin hír- ügynökség által tegnap kö­zölt nyilatkozatban Arafat hangsúlyozta, hogy a pa­lesztinok folytatják erőfeszí­téseiket a független államért, azért, hogy minden palesztin ennek az államnak a polgá­ra legyen. A megszállt terü­leteken a palesztin ellenállók minden eszközzel" fokozni fogják harcukat, beleértve annak fegyveres formáját is. Arafat palesztin ellenfelei egyebek között azzal indo­kolták ellene való fellépésü­ket, hogy a PFSZ vezetőbe hajlik a fegyveres ‘éienállás háttérbe szorítására és az amerikai rendezési elképze­lések elfogadására. Arafat nyilatkozatában emlékeztetett arra, hogy a Palesztinái Nemzeti Tanács kikötése szerint a Jordániá­val való konföderáció ame­rikai ihletésű terve csak ak­kor kerülhet terítékre, ha létrejön a független palesztin állam, amely majd megfe­lelő alkotmányos formák közt dönthet a kérdésről. A Reagan-terv nem ismeri el a palesztin nép jogait, és fi­gyelmen kívül hagyja nem­zeti törekvéseit — mutatott rá. A palesztin vezető jelen­leg Tuniszban van, ahol az, El-Fatah Központi Bizott­ságának ülésén elpáÍKÖl. A megbeszélés Központjában valószíjjíjJ^g az a heves visszhangot kiváltott megbe­szélés áll, amelyet — a Camp David-i különalku miatt an­nak idején — kiközösített Egyiptom elnökével folyta­tott. Száz év után Brunei független Vasárnap kikiáltották Bru­nei függetlenségét, ezzel hi­vatalosan is véget ért a csak­nem évszázados brit uralom. Hasszánéin Bolkiah, Brunei szultánja kinevezte országa első, családi alapokon nyug­vó kormányát. Brunei Ázsia leggazdagabb országa. Lakóinak száréra mindössze 200 ezer, teri&lete kevesebb, m'int 6 ezer négy­zetkilométer, Borneo észak- nyugati partjainál fekszik. Gazdagságát esősorban a kőolajnak 4ís földgáznak kö­szönheti Á. függetlenség kikiáltása alkalmából a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának El* nöksége táviratban üdvözöl­te Brunei szultánját, aki egyben az ország miniszter- elnöke, pénzügy-, valamint belügyminisztere is. A táv­iratban a szovjet vezetés készségét fejezi |ki Brunei- vel a diplomáciai kapcsola­tok felvételére. MADRID Tegnap délelőtt a spanyol fővárosban két rendőrt meg­gyilkoltak. Jósé Requena 25 éves őrmester, valamint 28 éves társa Marcelino Cle- mento gépkocsizó járőr szol­gálatot teljesített Madrid külvárosában, amikor egy piros jelzésnél megálltak, — eddig ismeretlen tettesek — egy gépkocsiból géppisztoly­sorozatot adtak le rájuk. Mindketten meghaltak. A támadók elmenekültek. PÁRIZS A Peugeot-konszernhez tartozó Talbot gépkocsigyár igazgatósága bejelentette, hogy a gyárban kedden is­mét megindul a munka, mi­után a rendőrség, a kormány utasítására, a hét végén el- távrflította a gyárt, megszáll­va tartó munkásokat. TOKIO Katonai hírszerző képessé­gének javítása céljából Ja­pán felderítő műholdat kí­ván kifejleszteni. Magas rangú, tokiói hadügyminisz- tériumi források tegnap en­iTelexen 1 lérkesettl nek kapcsán azt hangoztat­ták, hogy az ország számára — úgymond — létfontosságú megfelelő katonai informá­ciók gyűjtése, s ez megköve­teli az. állítólagos távol-ke­leti szovjet fegyverkezés „szoros, figyelését” az űrből. GREENHAM COMMON Nagyszabású tüntetést tar­tottak brit békeharcosok az angliai Greenham Common- ban lévő rakétabázjsnál., A támaszpont körül létesített táborokban lakó nők lég­gömböket eresztettek fel, amelyekhez leszerelést köve­telő feliratokat erősítettek. A tüntetés válasz volt a brit hadügyminisztériumnak arra a bejelentésére, hogy Green­ham Commonban indítható állapotba hozták az első ti­zenhat amerikai manővere­ző robotrepülőgépet. KAIRO Egyiptomban megjelent a politikai színpadon a hato­dik — és egyben a második legerősebb — legális párt: az alkotmányjogi bíróság teg­nap törvényesen bejegyezhe­tő, tevékenységében nem korlátozható pártnak nyilvá­nította az új Vafd-ot, a kor­mánypárt lehetséges legesé­lyesebb vetélytársát az ápri­lisban sorrakerülő törvény­hozási választásokon. DAMASZKUSZ Hafez Asszad szíriaP ál­lamfő nap Damaszkusz- ban fogadta a den iv>ívIT. ta párti elnökjelöltségre pályá­zó Jesse Jackson amerikai polgárjogi politikust, aki a Libanonban lévő szíriai állá­sok bombázásakor fogságba esett, amerikai pilóta szaba­don bocsátását kérte tőle Jackson a találkozón egyol­dalúnak és veszélyesnek ne­vezte a Reagan-kormányzaf libanoni politikáját és sikra- szállt a Bejrútban állomáso­zó amerikai erők visszavo­násáért. Gromiko—Shultz találkozó n stockholmi konferencia nem helyettesítheti a genfi tárgyalásokat TASZSZ-kommentár a washingtoni bejelentésről Kommentárban foglalko­zott a TASZSZ hírügynökség az amerikai külügyminisz­tériumnak azzal a bejelenté­sével, hogy Gromiko szovjet és Shultz amerjkai külügy­miniszter találkozik egymás­sal az európai bizalom- és biztonságerősítő intézkedé­sekkel és a leszereléssel fog­lalkozó, Stockholmban janu­árban • kezdődő konferencia idején. Tökéletesen nyilvánvaló — mutat rá a szovjet hír- ügynökség —, hogy sem a stockholmi konferencia, sem a kétoldalú érintkezések nem helyettesíthetik a genfi tárgyalásokat, amelyek az Egyesült Államok hibájából szakadtak meg. Washington ugyanis kezdettől fogva arra törekedett, hogy ne szülessen kölcsönösen elfogadható megállapodás az európai nukleáris fegyverzetről. Az Egyesült Államok által létrehozott helyzetből való kijutás módját legutóbb épp a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának határozata mu­tatta meg. Ez hangsúlyozta, hogy ha az Egyesült Államok és a NATO más országai késznek mutatkoznak vissza­térni a közepes hatótávolsá­gú amerikai rakéták európai telepítésének megkezdése előtti helyzethez, akkor a Szovjetunió is kész lesz ezt megtenni. A NATO részéről egyelőre semmiféle jele sincs az ilyenfajta készségnek. Sőt, még azt is bejelentették, högy 1984 első napjára az NSZK-ban és Angliában lé­vő új amerikai nukleáris esz­közöket harci készültségbe helyezik. A TASZSZ végezetül em­lékeztet rá, hogy a stockhol­mi konferencia első szaka­szának napirendjén csupán a bizalomerősítő intézkedé­sek áttekintése szerepel. A Gromiko—Shultz találkozó­ról, s a fegyverzetkorlátozási kérdések áttekintéséről szól­va tehát Washington olyas­miről beszél, ami valójában nem is létezik. Ezeknek a nyilatkozatoknak nyilvánva­ló célja a nyugat-európai és az amerikai közvéleménynek a megnyugtatása, annak el- hitetése, hogy a békére néz- vte rendkívül veszélyes ame­rikai rakétatelepítés lénye­gében mit sem változtatott a nemzetközi helyzeten — mu­tat rá a szovjet hírügynök­ség. Harriman szerint Washington előnyszerzésre haszi>diia fel a SflLflRMárgválásokat A Reagan-kormányzat zal, hogy nem volt hajlandó komoly tárgyalásokra a Szovjetunióvá^ jelentősen megnövelt^ az atomháború veszélyéi — mutatott rá a The fVew York Times hasáb­jaiéi William Averall Harri- Hian veterán amerikai diplo­mata, öt korábbi elnök főta­nácsadója. A reagani politika oda ve­zethet, hogy nem az atomhá­ború veszélye, hanem reali­tása fenyeget — legalábbis, ha tovább érvényesülnek a fegyverkezés és a szovjet— amerikai kapcsolatok eddigi tendenciái — szögezte le Harriman. A szovjet—amerikai vi­szony ennek, a nemzedéknek az életében még sohasem volt olyan rossz, mint most — írta az idős amerikai dip­lomata, egyértelműen az amerikai kormányzatot hi­báztatva ezért a helyzetért. Az a viselkedés, amelyet az amerikai kormányzat a genfi eurorakéta-tárgyaláso- kon és a SALART-tárgyalá- sokon tanúsított, valamint a beterjesztett amerikai ja­vaslatok sok megfigyelőben komoly kétségeket ébresztet­tek afelől, valóban értelmes megállapodásra törekszenek- e az amerikai vezetők. A két tárgyalássorozatot propa­gandafórumként, a rakétate­lepítések leplezésére és előnyszerzésre használták, ahelyett, hogy az emberiség túlélését tartották volna szem előtt — mondta Har­riman. A veterán amerikai diplo­mata kifejezte azt a meggyő­ződését, hogy a szovjet veze­tők komoly tárgyalásokat akarnak és fölszólította a Reagan-kormányzatot: mu­tasson ennek megfelelő tár­gyalókészséget. Franciaország Véres szilveszter Franciaországban nagy meg­döbbenést keltett a szilvesz­ter éjszakáján elkövetett kettős merénylet: előbb a Marseille és Párizs között közlekedő expresszvonatban robbant egy bomba, majd pedig a marseille-i pályaud­varon. A két merényletnek négy halálos áldozata volt, s 46-an megsebesültek. Az áldozatok száma jóval na­gyobb is lehetett volna, sze­rencsére az expresszvonat — amelyen csak kevés utas volt, nem siklott ki. A két merénylet után meg­erősítették a biztonsági in­tézkedéseket a vonatokon és a pályaudvarokon, de a rend­őrség elismeri, gyakorlatilag tehetetlen az ilyen jellegű merényletekkel szemben, mert nem ellenőrizhetnek minden utast és poggyászt. Még nem lehet tudni, mi­lyen terroristacsoport követ­te el a merényletek"t. Több francia lap emlékeztei arra, hogy az Iszlám Szent Hábo­rú nevű libanoni szervezet, éppen tíz nappal ezelőtt je­lentette be: amennyiben a francia csapatok tíz napon belül nem hagyják el Li­banon területét, „'ismét vér fog folyni” és „valóságos földrengés rázza majd meg lábuk alatt a talatj”. A Les Echos azt írja: Franciaor­szágnak ezekkel a merényle­tekkel kell fizetnie libanoni politikájáért. Több kommen­tátor rámutat: a merénylete­ket éppen akkor követték el, amikor a televízióban el­hangzott Mitterrand elnök újévi üzenete, amelyben az elnök leszögezte, a francia csapatok csak akkor hagyják el Libanont, ha ott „küldeté­süket már teljesítették”. A L’Humanité hangsú­lyozza: még nem tudni, hogy kik e gyáva merényletek tet­tesei, de céljuk nyilvánva­lóan az, hogy a bizonytalan­ság és félelem légkörét te­remtsék meg az országban. Egyesek semmitől sem riad­nak vissza, s a faji gyűlölkö­dés szításától az antikommu- nizmusig m'inden eszközt megragadnak arra, hogy de­stabilizálják a kormányt.

Next

/
Thumbnails
Contents