Szolnok Megyei Néplap, 1983. december (34. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-08 / 289. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. DECEMBER 8. IA tudomány világa I A magyar Duna-hajózásról XVI. századi magyar naszád (Hufnagel egykori rajza) Kifizetődik Zátony és haltenyésztés Kövérség és szülés A Duna örök kapocs Euró­pa nyugati és a klasszikus értelemben vett keleti részei között. Ezt mutatja, hogy például az Arpádházi kirá­lyok uralkodásának idején — az országlakosok arányához viszonyítva —, nagyobb volt a Duna országon belüli és nemzetközi áruforgalma, mint a múlt század második felében, írja Bornemissza Félix, a magyar folyamhajó­zás neves szakértője. Az első, hajózással kapcso­latos ismert okmányunk is nagyon régi, 1148-ban kelt. A pesti és a kerepesi révet említi, s élénk kereskedelmi hajóforgalomról tanúskodik. A hajósok céhekbe tömö­rültek s a legmódosabb ke­reskedők közé tartoztak a tö­rök hódítás idejéig. Mit szállítottak a Dunán, Tiszán és mellékfolyóikon a XI—XVI. században, tehát az államalapítástól az ország török megszállásáig? Belkereskedelmi forgalom­ban a síkság és hegyvidék cserélt terményt és természe­ti kincset. A Felvidékről és Erdélyből épületfát úsztattak az erdőben szegény vidékek­re, vagy kővel, márvánnyal, sóval és borral rakták meg a dereglyéket. A síkságról bár­kákon szállították az őrölni- valót. Külkereskedelmünk orosz­lánrészét a gabonakivitel al­kotta, amit csaknem kizáró­lag hajókon szállítottak. Az ásványi kincsek is vizen hagyták el az országot. Országunk békés gyarapo­dását gyakran akasztották meg háborúk, amelyekből a hajósok sem maradtak ki. A Duna hadiúttá vált. A kirá­lyok bevonultatták a hajóso­kat katonai szolgálatra, és ugyanekkor mozgósították saját királyi hajósnépüket is. A királyi hajósnép eleve fegyverforgatókból állt, hiszen a királyi jövedelmeket (rév-, vámjövedelem stb.) eseten­ként ki kelleti kényszeríteni, majd megoltalmazni. Hábo­rúban a hajók szállították a katonaságot, az utánpótlást, sőt előfordult, hogy a hajók­ra rakott fegyveres népnek meg is kellett ütköznie a vi­zen támadó ellenséggel. Mint amikor a bizánci császárok úgyszólván folyamatosan ve­zették hadjárataikat Magyar- ország ellen, szárazon és vi­zen egyaránt. A török hódítás kiterjedé­sével a magyar kereskedel­mi hajózás hanyatlásnak in­dult. Ezután csak kisméretű belhajózásról beszélhetünk. A folyami hajózás csak a török végleges eltűnése után lendült föl. Ehhez még az is hozzájárult, hogy 1751-ben megtiltották a városoknak a hajóvámok szedését. 1774-ből származik az első belhajózási szabályzat, amelyet 1804-ben magyarul is kinyomtattak. II. József is szívén viselte a dunai hajózás fejlesztését, ö volt az első, aki a Dunán a Fekete-tengeren keresztül a Dnyeperig akarta kiterjesz­teni a hajóforgalmat. Jutal­makat helyezett kilátásba a gyakorlati kivitelezőknek, rendszeres hajójáratokat akart indítani Bécstől Gálá­éig. A Duna-tengerhajózás azonban ekkor még nem va­lósulhatott meg, mert a török hatóságok minden elképzel­hető módon és ürüggyel gá­tolták a Habsburg-birodalom hajóinak szabad közlekedé­sét, másrészt — és ez volt a súlyosabb — igen sok tech­nikai nehézséggel kellett a hajósoknak megbirkózniuk a hosszú útvonalon. Egyedül a Vaskapu, illetve a Kazán­szoros zuhatagjai is riasztó­an hatottak, költséges volt a vontatás, a vontató utakat nem lehetett karbantartani, rablók támadása veszélyez­tette a kereskedőket, és így tovább. Ha a Duna-tengerhajózás ekkor még nem is valósulha­tott meg, a belhajózás annál nagyobb lendületet vett. 5000—6000 mázsa teherbírá­sú ácsolt fahajók ezrei szál­lították az árut szerte Ma­gyarország vizein. A hajózás központjai Győr, Komárom, Pest, Baja, Szolnok, Szeged, Sziszek és Károlyváros vol­tak. 1794-ben Királyi Szabadal­mazott Hajózási Társaság alakult, amely a hajózási fel­adatokon kívül folyamszabá­lyozással és hajózható csa­tornák építésével is foglalko­zott. Hajdani hajóforgalmunk nagyságát jelzi, hogy első ha­zai biztosító társaságunk a vízi gabonaszállítmányok biztosítására alakult Komá­romban. Csepy Zsigmond odavalósi ügyvéd buzgalma hozta létre 1807-ben Császá­ri királyi szabadítékos rév­komáromi biztosító-társaság néven, s 1854-ig működött. Székhelyén kívül Pesten, Mosonban, Baján, Monostor­szegen és Törökbecsén volt irodája. Az árut ácsolt fahajókon szállították. A kisméretűek sok típusba sorolhatók (de­reglye, bárka, sajka stb.). A merőleges bálványú (orr- és fartőkéjű) nagy fahajók le­hettek nyitottak, úgyneve­zett tetejetlen vagy puszta­hajók, valamint tetővel ellá­tott fedeles hajók. Az 1817-ben Bernhardt Antal által épített első dunai gőzhajó, a Carolina, 1822-ben emberi rosszindulat folytán süllyedt el Eszéken, s majd csak az 1829-ben Bécsben alapított Császári királyi El­ső Dunagőzhajózási Társaság állja ki az idők próbáját. El­ső hajójukat az uralkodóról nevezték el, ami azért is em­lítésre méltó, mert majd ez a Eranz I lesz 1848-ban a sza­badságharc első hadihajója Hadigőzös Mészáros néven. Lehetetlen a magyar bel­hajózásról beszélni gróf Szé­chenyi István nevének emlí­tése nélkül. Neki köszönhető folyóink szabályozásán kívül az Alduna zuhatagos szaka­szán a hajózási akadályok elhárítás^ és a Balatoni Gőz­hajózási Társaság létrehozá­sa. A kiegyezés után sorra alakultak magyar gőzhajózá­si vállalatok. A fordulat — vagy inkább a nagymérvű fejlődés — akkor következett be a magyar Duna-hajózás történetében, amikor 1894- ben az állami rendelkezési jogot biztosított magának az önálló vállalattá előléptetett Magyar Folyam- és Tenger- hajózási Rt-vel, és évi 400 000 forint államsegélyben része­sítette. Ez az első hajózási társaság, amelynek ügykeze­lési nyelve magyar volt. A MFTR szépen fejlődött, s 1918-ban már 93 gőzhajója és 389 uszálya volt. Az első világháborút követően ki kellett szolgáltatni a győzte­sek részére 4 személyszállító- és 23 vontatógőzöst, vala­mint 181 uszályt. A második világháborús veszteség ennél is súlyosabb volt, amit azonban 1947-ben enyhített, hogy a társaság visszakapta az elhurcolt ha­jókat. A MFTR 1955 óta Ma­gyar Hajózási Rt (MAHART) néven működve hazánk leg­nagyobb hajózási vállalata. Hajóinak árbocán magyar zászló leng a Duna teljes ha­józható szakaszán, a tenge­reken és az óceánokon is. Csonkaréti Károly A partközeiben élő tengeri halak különösen kedvelik az egyenetlen, zátonyos aljzatot, mert ott könnyen elrejtőz­hetnek a ragadozók elől. Ép­pen ezért gondoltak a halte­nyésztési szakemberek arra, hogy sima, egyenletes ten­gerfenekeken mesterséges zá­tonyokat hozzanak létre. Ilyen mesterséges zátonyok találhatók már Japán és Ausztrália partjain, s bizo­nyos karib-tengeri szigetek közelében is. A néhány év óta tartó kísérletek bebizo­nyították, hogy a mesterséges zátonyok telepítése kifizető­dik. Szovjet tudósok a közel­múltban a Fekete-tenger partvidékén mesterséges zá­tonyokkal kapcsolatos kísér­letsorozatot végeztek. Két, egymástól különböző — ho­mokos és sziklás — partsza­„Szerelmes” legyek Az egyre nagyobb mérete­ket öltő gépkocsiforgalom és az élővilág kapcsolatát az utóbbi években sokféle szem­szögből vizsgálták. Kevés adat van azonban arra, ho­gyan befolyásolja a közutak gépkocsiforgalma az út men­ti élővilág közül a rovarok viselkedését. Legújabban két amerikai rovarkutató éveken át végzett vizsgálatokkal egy rejtélyes közúti jelenségre keresett magyarázatot. Flo­rida autópályáin minden év­ben március—június között milliószámra lepik el a leve­gőt egy légyfaj egyedei. Ezek ilyenkor heves násztevékeny­séget mutatnak, mintha „sze­relmi őrületbe” estek volna. Talán azért is kapta a faj a szó szerint „szerelem polos­kája” nevet (a faj tudomá­nyos neve: Plecia neare.) A rajzó legyek sok kelle­metlenséget okoznak, a nyi­tott ablak mellett utazók sze­mébe hullanak, ellepik a szélvédő üvegek felszínét, eltömik a gépkocsi hűtőbe­rendezéseit. E legyek élet­módjáról közelebbi adatot keresve kiderült, hogy petéi­ket bomló állati vagy növé­nyi anyagokra rakják, és ezek szaganyaga váltja ki a legyek szexuális viselkedését. A kutatók arra a megállapí­tásra jutottak, hogy a gépko­csik kipufogó gázaiból szár­mazó szennyező anyagokból az UV-sugarak révén olyan szaganyagok keletkeznek, amelyek a bomló állati és'nö­vényi anyagokból is szabad­dá válhatnak. Úgy látszik, a legyek nem tudnak a kétféle szaganyag között különbsé­get tenni. Újabb érdekes régészeti le­letek kerültek napvilágra Felső-Egyiptomban, a Kirá­lyok Völgyében, ahol az Eöt­vös Lóránd Tudományegye­tem és a Magyar Média rek­lámvállalat közös tudomá­nyos expedíciója a három­ezerkétszáz évvel ezelőtt élt Dzsehudi Messz Írnok sírját tárja fel. Kákosy László pro­fesszor, a feltárások vezető­je, a Luxor melletti Gurna faluból telefonon mondotta el kedden az MTI kairói iro­dájának, hogy a sírban az el­ső termet kitakarították. A törmelék eltávolítása után derült ki, hogy a zúzalék cso­dálatos frisseségben őrizte meg a terem falán végigfutó domborműsorozatot, az ábrá­zolások színeit. Az Írnok Ámon magtárai­nak felügyelője, az arisztok­rácia fontos alakja lehetett. Sírjának díszítései — mint Kákosy mondja — művészi­ek. A legnagyobb dombormű életnagyságú, a legkisebb huszonöt centiméternyi. A magyar kutatóknak három kaszt választottak ki megfi­gyeléseik céljaira. A kísérle­ti partszakaszon elvégzett faj- és egyedszámlálás után megállapították, hogy a szik­lás és köves partszakasz élő­világa valóban sokkal gazda­gabb a homokosénál. A kí­sérletsorozat következő sza­kaszában a homokos övben 10 méter mélységben 25 négy­zetméter területen mestersé­ges zátonyt hoztak létre 13 nagyméretű autógumiból. A mesterséges zátonyra hama­rosan húsz halfaj telepedett le, csupa olyan, amilyen ed­dig ismeretlen volt a homo­kos övezetben. A kísérletek ideje alatt a mesterséges zá­tonyokon még nem gyülem- lett össze elegendő táplálék, ezért bizonyos halfajok az új zátonyt csak amolyan „szál­lodának” használták. Mások csupán éjszakára merészked­tek a zátonyokhoz. Egyre több olyan munka­hely van — vasúti szolgálat, légiközlekedés, diszpécser- központok, mentő- és tűzol­tószolgálat stb. —, ahol fon­tos követelmény több egyide­jű beszélgetés, telefonon vagy rádiótelefonon érkező jelentés megbízható, folya­matos rögzítése. Az igény az ilyen készülékek iránt annyi­ra fokozódott, hogy ‘ a hazai ipar is (a Budapesti Rádió- technikai Gyár) berendezke­dett a gyártásukra. Így szü­letett meg a képünkön látha­tó SHR—216 típusú 16 csa­tornás 1/2 coll-os mágnessza­laggal működő jelentéstároló. E típus előzménye, egysze­rűbb változata az SHR—116- os készülék, amely egy futó­művű szalagberendezés és a hozzá tartozó elektronika ré­vén felvételre és lejátszásra egyaránt alkalmas. Az SHR—216-os tulajdon­képpen egyszerűbb társa megkétszerezésével alakult ki, mivel1 két teljesen egyen­értékű futóművet tartalmaz. Konstruktőrei a felvétel pon­tos idejét rögzítő időjeladót is terveztek bele, s ugyanak­kor időjelvevővel is ellátták, mely lejátszáskor a szalagon rögzített pontos időt számlá­lócsövein kijelzi. Adott sza­lagszakasz gyors kikeresésére a normál sebesség kb. 40-sze- rese szolgál, mellyel a szalag előre-hátra futtatható. Amennyiben az adott fel­használási területen követel­mény a folyamatos (napi 24 órás) felvétel, az SHR—216- os jöhet csak számításba. Ha a folyamatosan rögzített in­formáció fontossága szigorú­an megköveteli az állandóan készenlétben lévő tartalék ábrázolás ragadta meg legin­kább a figyelmét: az egyiken Háthor istennő előtt rázzák az ősi egyiptomi hangszert, a szisztrumot. A másikon az előkelő halott egy áldozati asztal előtt áll, a harmadikon pedig a papok a száj megnyi­tásának szertartását végzik a halotton. Kákosy már hónapokkal ezelőtt feltételezte, hogy a hagyományos thébai sírépít­kezésekről van szó, és esetleg további részei vannak a krip­tának, amit a feltárások kez­detekor még nem lehetett bi­zonyossággal megállapítani. A sírtakarítás közben Káko­sy véleménye igazolódott be, ugyanis előttünk egy titkos kürtő, amely alighanem egy alsó szinten kivájt sírkamrá­ba vezet. Szaporodnak a későbbi fel­dolgozásra félretett régészeti leletek a magyar expedíció­nál, amely november elején látott munkához és az első szakaszt december első har­madáig igyekszik befejezni. Fából készült, Ptolemaiosz­A Bolgár Tudományos Aka­démia szülészeti és nőgyó­gyászati intézetében azt ta­nulmányozták, hogy mikép­pen hat a kóros elhízás a ter­hes nők és az újszülöttek egészségi állapotára. A súly­fölösleges nők körében a szo­kottnál gyorsabban figyel­hető meg terhességi mérge­zés, magasabb vérnyomás és cukorbetegség. Az ilyen nők többnyire nagy gyermeket hoznak a világra, ezek pedig fokozottabban ki vannak té­ve a szülési sérüléseknek. A túlsúlyos anyák gyermekei között a gyermekhalandóság kétségtelenül nagyobb. Azok­nál a nőknél, akik első ízben terhesek, átlagosan 19,5 óra alatt megy végbe a szülés, azoknak pedig akik már több gyermeket hoztak a vi­lágra, 13 óráig tart, ellenben a rendes súlyú nők körében 15, illetőleg 10 óra. készüléket, úgy az SHR—216- ost csak felvételre- nasznál- ják, olymódon, hogy a másik futómű a tartalék. Az üzemi futómű bármely mechanikus vagy elektromos hibája, illet­ve szalagsáv vagy szalagsza­kadás esetén az automatika a tartalékra kapcsol. Ebben az összeállításban ellenőrző lejátszásra egy SHR—216-os készüléket állítanak be. kori táblát találtak Kákosy- ék, színes képekkel és hie­roglifákkal. Az isteneket, bárkákat ábrázoló képek mellett az egyik felirat azt mondja el, hogyan rendelik el Ó-Egyiptom istenei, hogy az egyik — a sír eredeti tu­lajdonosa után ugyanitt elte­metett — halott lelke bejus­son a túlvilágba. A gazdag Írnok múmiája még nem ke­rült elő, de az utólagos bete- metkezések múmiái egymás után kerültek napvilágra a sziklasírból. Érdekes, hogy a múmiák legtöbbje nők ma­radványait őrizte. Nemüket és életkorukat a Gurnába lá­togató Kiszely István antro­pológus állapította meg. A sziklasírba temetett halottak legidősebbjei hatvan év kö­rüli lehetett, de gyermekeket is temettek a thébai írnok sírjába. A sziklasír feltáratlanul maradt részeinek titkaiba a magyar expedíció a követke­ző ásatási idényben próbál behatolni. Csak akkor derül ki, hogy az alagutak, aknák hová vezetnek, Franz után I., a későbbi „Hadigőzös Mészáros” Egyiptom Magyar kutatók a Királyok Völgyében Megőrzött információk

Next

/
Thumbnails
Contents