Szolnok Megyei Néplap, 1983. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-08 / 289. szám
1983. DECEMBER 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Hogyan szórakoznak a füredi fiatalok? Hasznos és haszontalan időtöltés Űjabb modern szállodával gazdagodott idegenforgalmunk. Az osztrák idegenforgalmi hitelből újjáépített Sport Szálloda bővített utódja, a Hotel Flamenco a spanyol Huse szállodalánc tagjaként decembertől fogadja a vendégeket. A budapesti Feneketlen-tó szomszédságában megújult létesítmény tervezője Dobozi Miklós, belsőépítésze Detre Villő Nem hagyták cserben a családot Játékautomaták csilingelnek. hurrognak, kattognak és zenélnék Tiszafüreden a Gyöngy preszó'ban. A régi, bevált „flipperek” új dekorációt kaptak, a kor „kozmikus” igényei alapján, s megjelentek a színes és fekete-fehér képernyős videó- berendezések is. A monitoron űrhajók száguldanak, s a játékos kedvű fiatalok a pénzükért halomra lőhetik az idegen bolygóról érkező betolakodókat. Az újkori mutatványosbódéban egy játék ára öt forint. Van. aki fél órát is ellövöldöz, az ügyetlenebbek fél percig ha bírják. A felszolgálók szerint minden esetre jó üzlet volt az automaták elhelyezése: megnőtt a forgalom. — Nagyon jó, hogy van — mondja egyikük. — Ha el akarunk menni valahova szórakozni, csak ülünk és piálunk. De itt játszani is lehet. Aki meglátja, és van egy ötöse, biztosan játszik vele. De hová is mennénk? Nyáron még csak-csak eltöltjük az időt. Strand, kirándulási, szabadtéri és vízi programok. De most?! — Tény. hogy a Gyöngy presszó a legkultúráltabb szórakozóhely a községben — mondja később Borbély Imre, a KlSZ-bizottság titkárán — Főként azért, mert az ott dolgozók fiatalok, és kultúrálttá akarták tenni. De az automatákat én messzire kerülöm, mert nem tetszik, hogy az általános iskolás gyerekek naponta oda járnak, költik a pénzüket, és látják, hogy a Jani bácsi már a hatodik sört issza. Akkor is más lenne a helyzet, ha a művelődési központban lennének ezek a játékok. Hiszen ott egészen mást látnak a kicsik. — Mit tesz a KISZ a színvonalas időtöltés érdekében? — Főleg a szervezett fiataloknak tudunk érdekes A Hazafias Népfront kezdeményezésére társadalmi vitára bocsátják a balatoni üdülőkörzet hosszú távú fejlesztési programját. A három tóparti megye közül Zala megye érintett tanácsainak képviselői és népfrontaktívái tegnap Keszthelyen vitatták meg a javaslat részleteit. Ahhoz, hogy az ezredfordulóig megvalósuljon a fejlesztési elképzelés alapvető célja, a programokat nyújtani. Most egész télen versengenek az alapszervezetek, műveltségi vetélkedőt hirdettünk. Vannak nagyszabású sportprogramjaink, most kezdődik a hagyományos „Karácsony kupa” ezévi versenysorozata. Az MHD Pesti Barnabás alapszervezete, melyről bátran mondhatjuk: a legjobb Füreden, Mikulás-estet tartott a Vadász étteremben. Bárki bemehetett, műsor is volt, és a fiatalok jól érezték magukat. Mondjam még? Van egy csomó klub, szakkör, amire bárkit szívesen látnak a vezetők és a tagok... Ez utóbbiról dr. Vadászaié Gazdag Zsuzsát, a művelődési központ munkatársát kérdezem. — Népszerű mostanában az aeröbik. Harmincnégyen csinálják, meg kell mondani: nemcsak a legifjabbak,. Aki nem szégyeníti, és miért is szégyenlené, negyvenévesen is beáll a tornászok (vagy táncosok) közé. A csoportok zöme a különböző rétegek számára jött létre, mert főleg erre van igény. A gimnazistáknak van ifjúsági klubja, irodalmi színpada. Két tánccsoport is működik a művelődési központban. Az úttörők bábozhat-nak, járnak ide gitáros gyerekek is. Minden nap telt ház van, mindig történik itt valami. Viszonylag zárt, mégis sok tagja van az ifjúgárda klubnak. Most télen pedig a melegre szorulnak a fiatalok. Gyakrabban jönnek rendezvényre is, mint nyáron. Szabó Eszter, a járási úttörőelnök mondja; hatodik alkalommal rendezik meg a gyerekeknek a fenyőünnepet. A járás iskoláiból hátrányos helyzetű gyerekek állnak majd a fa alá, hogy átvegyék az ajándékokat. tó és körzete üdülő jellegének megőrzése, a tó vízminőségének javítása, a táj védelme, minden régiónak sajátos feladatokat kell megoldania. A tó vízminőség-romlása megállításának, majd a minőség fokozatos javításának igen fontos állomása lesz a Zala megyét érintő kis-bala- toni védőrendszer kialakítása. Konferenciára Készülnek a restaurátorok A X. országos restaurátorkonferenciát december 12— 14. között a fővárosban rendezi meg a Központi Múzeumi Igazgatóság. A tanácskozáson 30 előadás hangzik el a restaurátorok helyzetéről, munkakörülményeikről, külföldi tanulmányútjaik tapasztalatairól, illetve a restaurálásban felhasználható új módszerekről, anyagokról. Az idén először a múzeumok vezetői is elmondják: tapasztalataik szerint hogyan illeszkedik be a restaurátorok munkája a múzeum te- • vékenységének egészébe. Magyarországon az utóbbi két évtizedben ezen a szakterületen is kialakították a követelményeknek megfelelő képzési rendszert, fokozatosan javulnak a restaurátorok munkakörülményei, a szakma tudományos fejlődése pedig ma már egyre inkább a múzeumi team-munkát követeli meg — tájékoztatták az MTI munkatársát a Központi Múzeumi Igazgatóságnál. A restaurátornak, a műtárgyak orvosának elsősorban kézügyességre, művészi érzékre és természettudományos ismeretekre van szüksége. Munkájához nem nélkülözheti a legkorszerűbb vizsgálati módszereket és eszközöket sem. Korábban a restaurátorok szűkös műhelyekben, egészségtelen körülmények között dolgoztak, mára már szinte mindenütt sikerült megfelelőbb munkahelyeket kialakítani. Ám a restaurátorok munkájában újabban alkalmazott eszközök — például röntgen, vegyszerek stb. — esetleges ártalmai miatt arra van szükség, hogy a műhelyeket laboratóriumok váltsák fel, illetve egészítsék ki. Ma hazánkban mintegy 300 restaurátor dolgozik, ám a múzeumokban több mint 8 millió műtárgyat őriznek, ezeknek maximálisan mintegy 5—6 százaléka látható kiállításokon. Évente csáF- nem 250 ezer „új” tárggyal gyarapodnak a közgyűjtemények, túlnyomó többségük régészeti tárgy. A restaurátorok valamennyit megtisztítják, jórészüket konzerválják, s „csak” egyötödüket restaurálják. A restaurátoroknak tehát csak arra van idejük, hogy megbirkózzanak az új anyaggal és rendbe hozzák a kiállítandó műtárgyakat. Ahhoz, hogy a raktárban elfekvő tárgyakat is folyamatosan megóvhassák az idő pusztító hatásától, legalább kétszer ennyi restaurátorra lenne szükség — vélik a Központi Múzeumi Igazgatóságnál. Az abádszalóki Sípos Jánosnak szívszorítóan kevés időt adományozott a sors. Harminc esztendő egy fél emberöltőt sem tesz ki, mindössze ennyi évet véstek fel a helyi temetőben a síremlékére. Érdeklődő, olvasott, a világ dolgaiban tájékozott fiatalembernek ismerték a faluban. Noha traktorosként kereste a kenyerét, ha nyúlfarknyi szabad ideje adódott, és tehette, máris beletemetkezett a betűk világába. Mintha sejtette, érezte volna: sietnie kell az olvasással, mivel szűkre szabott az ideje. 1975 karácsonyán morcos, ködös délután ereszkedett a déli határra. Sipos János határőr a társával éppen a szokásos ellenőrző útját rótta, amikor egy ismeretlen férfivel és nővel találták magukat szemben. Az idegenek a környező tanyák lakóiról kérdezgettek, és gyanúsnak tűnt ez a nagy érdeklődés. Kérték a személyi igazolványukat. Máris adom, udva- riaskodott a férfi, majd a nagykabátja belső zsebébe nyúlva pisztolyt rántott, és azonnal tüzelt. Három golyó találta el a fiatal abádszalóki fiút, aki eszméletlenül esett össze. A társak elfogták, lefegyverezték a veszélyes határsértőket, őt pedig azonnal kórházba szállították. A sokórás, bonyolult műtét megmentette az életét, noha az állapota hosszú ideig válságos volt. Az egyik lövedék áthaladt a máján, a másik kettő pedig a gerinccsigolyáknál akadt meg. A fiatal szervezet a súlyos sérülések ellenére, a gondos orvosi kezelés hatására felgyógyult. Legalább is így látszott. A következő évben leszerelt, 'visszatért dolgozni a szülőfalujába, majd családot alapított. Két gyermekük született. Építkezésbe fogtak, OTP-kölcsönnel szerettek volna önálló, saját házat felhúzni. Már-már úgy tűnt, minden jóra fordul, amikor 1979-ben a sérült máj fájni kezdett. Egy hónap kórház, három—négy hét munka, így ment ez hosszú ideig, míg végül leszázalékolták. Hol jobban, hol rosszabbul volt, és az idő nem néki dolgozott. Leesett a lábáról, és hetekig az ágyat nyomta. De a remény soha nem hagyta el: ne búsulj Margitkám, vigasztalta a feleségét. Meggyógyulok én, és meglátod, minden rendbejön. Szellemi frissesége töretlen volt, de a kór a szobába kényszerítette. Ha kicsit könnyebben érezte magát, és látni szerette volna a falut, találkozni, beszélgetni a régi jó cimborákkal, a felesége felültette a kerékpár csomagtartójára, ígv tolta a hónapról hónapra könnyebb testet. Minden orvosi segítség, lelkiismeretes gyógyítás, ápolás ellenére tavaly május 25-én belehalt a határon szerzett sérülésébe. A felesége korábban Pesten dolgozott, dehát a két pici apróság mellett erre most már gondolni sem lehetett. A községi pártbizottság segítségével állást kapott helyben, a Lenin Termelőszövetkezetben. Havi 2 ezer 800 forint a keresete, mellé özvegyi nyugdíjat, árvaellátást, családi pótlékot is kap. így, ha nem is dúskálhatnak a javakban, nem panaszkodnak, megélnek a keresetből. Otthon jószágot tart, lefoglalja magát a temérdek munkával. A két gyerek is lassan-lassan megértette, az édesapjuk nem tér már vissza hozzájuk, nem kérdezi a zsebére ütve: „na, találjátok ki, mit hoztam?!” A bajban sokan segítettek a családon. Az orosházi határőrkerületből tizenkét katona, két hétig KlSZ-válla- lásként befejezte a házat. Felszerelték a lakás központi fűtését, melléképületeket emeltek, vakoltak, meszeltek, festettek, kerítést húztak a porta köré. Sipos Jánost a belügyminisztérium saját halottjának nyilvánította, és az idén nyáron méltó síremléket állított neki. Az MHSZ abád- szalöki községi klubja védnökséget vállalt azért, hogy a sírt, meg a környékétrendben tartja. Mivel Sipos János az abádszalóki iskolában végezte tanulmányait, és az ottani temetőben is nyugszik, talán megvalósítható lenne, hogy egy helybeli úttörő-, vagy kisdobos őrs, esetleg raj a nevét is felvegye. Így állítva emléket egykori diákjának, aki fiatalon a legdrágábbat, az életét adta a hazáért. D. Szabó Miklós Szabó Imre Balatoni UdUlőkörMet Társadalmi vita a fejlesztéséről Aki még fenn ül a bakon Az alábbi történet szereplője arra kért, ne közöljem a nevét. — Nincs nekem se szégyellni valóm, se takargatnivalóm, igazat beszélek, de nem szeretek „szerepelni” — mondta. Nevezzük hát János bácsinak. János bácsi reggel négy óra előtt kel fel. Óvatosan, halkan öltözik, nehogy fölébressze a családot. A felesége is dolgozni jár, a két lány gimnazista, tegnap is tanulták egész este. hadd pihenjenek. Ahogy kinyitja az istálló ajtaját, a két ló az ajtó felé fordítja a fejét. Gyurka néha még nyerít is, nem szé- gyelli kimutatni az érzelmeit. Csillag úgy tesz, mintha nem törődne a gazdájával, pedig várja ő is az abrakot. Amíg rakja eléjük a szénát vagy a kukoricát, elbeszélget velük, hogy aludtak. Fontos, hogy kipihenték, jól tápláltak, jókedvűek legyenek, másképp nem bírják a munkát. Erős a két ló. elhúzzák az 50 mázsát is, de igazán akkor érzik jól magukat, ha 30 mázsa van a stráfk öcsin. Almozni naponta kétszer szokott, reggel és este. Tiszták is a lovak mindig, ha valaki bejön az udvarra, nemigen találná meg az orra után az istállót. Ki tudja azt, hogy 10 éves kora óta dolgoznia kellett? „Tisztességes” mesterséget nem tudott kitanulni, édesapja meghalt, édesanyjával ketten tartották él a családot. így hát — mint azt a nagyapja és az apja is tette — felült a szekérre, fuvaros lett belőlé. Ebből élt egész életében, máshoz nem ért. s most, 53 éves korában adja el a lovakat, s menjen el segédmunkásnak? Fél hét előtt elindulnak a Tüzép-telepre. Hosszú az út odáig, egy órába is beletelik, amíg kiérnek. S menni kell, esőben, szélben, hóban, fagyban. Azt mondják rá, egészséges ember, mert a szabadban dolgozik, az arca is szép pirospozsgás, de mostanában a derekában érzi már a megfázások évekig bújkáló. s aztán egyszerre kitörő fájdalmait. A Tüzép-telepen ketten- hárman várnak lovas kocsival. Tizenhárom lovas fuvaros van a városiban, de sokan félig-meddig abbahagyták már. Nem is éri meg mostanában ... Lám, most is kiveszi a zsebéből a cédulát, amit már heték óta magánál hord, itt van felírva a szomszéd „rendelése”: 30 mázsa borsodi kocka darabos brikett kellene neki. Nem is tudja, mikor látott ilyet utoljára telepen. Igaz. van szén most is, de milyen? Porlik, mint a liszt. Pedig a szénfuvarozásból él. A környéken, ahol lakik. sok a kertes ház, ott még szénnel fűtenek. Ismerik az ottani emberek, s átátszaladnak: „Jánoskám, hozzon már nekem ennyi meg ennyi, ilyen és ilyen szenet. De jó legyen ám, szép legyen”. És ő elhajt a telepre, viszi a szenet, ha van. Szépet, minden igényt kielégítőt, mert ha nem törődik a „kuncsaft” igényeivel, legközelebb nem vélte hozatja a tüzelőt. Tudja, hogy megbíznak benne. Ha valaki azt mondja. reggel hatra legyen itt és itt, hát ott van. Nagy a konkurrencia. s ha egyszer a hitelét veszti, néni dolgoztatnak vele többet. A telepen is ... ott a sok vállalati és maszek tehergépkocsi. Az autók az áru mázsáját 13 forintért hozzák be a városba, a lovasok 15 forintért. Aki a drágábbat választja, a megbízhatóságért teszi. Amikor a Tüzép bent volt a városiban, még kevesebb teherautó fuvarozott, no meg még a vállalatok is szénnel fűtöttek, a fogatosok voltak az urak a piacon. De hát a fejlődés... Most már a fő- utákról is kitiltották őket, hogy ne zavarják a forgalmat. Hiába, az idő ellenük dolgozik. Mióta a Tüzép-te- lep a városon kívülre került, naponta egy, maximum két fuvart tud vállalni. Nem mintha többre lenne igény... Van olyan nap. amikor egyetlen megrendelés sincs. A lovas kocsit oda hívják, ahová az autó nem tud bemenni, sáros, kátyús utakra. Így a megélhetés egyre nehezebb. Havonta hat-hétezer forintot keres tisztán. A bevétel többi részét elviszi az adó, az SZTK. az állatok fenntartása. Pedig nem tátja a száját, úgy segít magán, ahogy tud. Nyáron elmegy szénát kaszálni, hogy azért se kelljen pénzt kiadni. Elhajt a téeszekhez aratás után, szalmáért. Persze. nem mindig adják oda, sokszor előfordult, hogy elzavarták, a szalmát meg elégették ... De nem panaszkodik. Szép kertes házuk van a városban, igaz, a feleségével építették. sokat dolgoztak, nem volt megállásuk egy perc sem. Pihenés most sincs, ha elmennének nyaralni. mi lenne a lovakkal? A múltkor * is. elutaztak a Balatonhoz, de ő csak egy éjszakát aludt ott, másnap hazajött, s ahogy belépett a kapun, már szaladt is az istállóba, megnézni, mi van a lovakkal. Pedig itthon volt az édesanyja, aki velük él. de nem ért egy asszony úgy az állatokhoz, ahogy kéne . .. Nyaralni nem megy, a. mozit nem szereti, a tévé műsorain elalszik. Egyedüli szórakozása, ha vásárba mehet: Abonyba. Nagykőrösre, Ceglédre. Magával ragadja a színes kavalkád. tájékozódik, mit mennyiért adnak. Egy jó fuvaroslóért 50 ezer forintot is elkérnek, s a .lószerszám is benne van tízezerbe ... a jó fuvarosnak mindig figyelemmel keld kísérni az árakat. Persze, ő is hallotta már, hogy mit tartanak a fuvarosokról : durva, iszákos emberek. Igaz. am.i igaz. régebben ő is meg-megivoitt egy féldecit a fagyos reggeleken, aztán megbüntették vagy kétszer, azóta egy kortyot sem enged meg magának, Nem kockáztat, elve- hetik a hajtási engedélyt, és akkor oda a kenyér! Mostanában azon gondolkodik. hogy teherautóra vált át. Az a jövő. Kis teherautóval áll oda a Tüzép-telepre minden reggel. Persze. az egyik lovat akkor is meg fogja tartani. Ahogy mondani szokta „dísznek”. Ekekapáznak, szántanak majd,, hogy valami haszna is legyen a jószágnak. Ha a mostani két ló közül kell választania, nem is gondolkozik: Gyurkát fogja megtartani. Csillagot adja el, mert az komiszabb természetű. Paulina Éva
