Szolnok Megyei Néplap, 1983. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-24 / 303. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. DECEMBER 24. Kanyóéknái Nagy Serve van a családnak árazik, a KISZ-titkárság se veszi el minden idejét — nagy terve van a családnak, s apu ezért gyári munkája után autóbuszra ül, megy Alcsiba, a telekre. Ott laknak a férj szülei, s tavaly tavaszon ott kaptak az ifjabb Kanyóék is telket. Száznegyvenöt négyszögöl, tartós használatra adta a tanács. No, azóta felhúztak rajta egy fűszerfélét,ólakat nyá- riikonyhát. Nem volt könnyű az se: két, bontásra ítélt házat vettek meg a Rákóczi úton, azok alkalmas anyagát használták föl,. Az ólakban most nyolc hízó és két anyakoca röfög. Februárban a disznók már eladósorba híznak, lesznek kismalacok is. Eladják mindet, nagyon kell a pénz... Aki azt gondolja, most az következik, hogy nehéz manapság egy háromgyerekes családban az élet, s ez a házaspár azért gürcöl, hogy mindenük meglegyen — téved. Erzsi anyu fehéren-fe- ketén kimutatja, hogyan élnek, Ö a beruházási ügyintéző. MÁV-intéző a rangja, mert elvégzett egy MÁV- tisztképzőt is (4260 forintot keres havonta). A férj a hegesztő, a családi pótlékkal együtt hét-nyolc ezret kap. Megélnek belőle, s bár mindketten többgyerekes csalódból származnak — vagy épp azért.? — nagyon sok szülői támogatást élveztek, élveznek mindmáig. Nemcsak pénzt, ajándékokat, hanem megértést is. A nagymamák még gyerekőrzőnek is jönnek szívesen, vagy fogadják otthon az unokáikat. „Pedig idősebb Kanyóéknak pontosan egy tucat unokával kell gondolniuk!” Más, a sok munka, a megfontolt, előrelátó tervek oka. — Mindketten kertes, családi háziban éltünk, nőttünk föl. Mindketten szeretjük a természetet, a növényeket, az állatokat. Szép, jó kényelmes ez a lakás, de a cserepes virágokon kívül itt más nem lehet. Majd elfelejtettem, Kanyó József a hasznos malachizlalás mellett galambokat is nevel saját gyönyörűségére Alcsilban. És Tiszapüspöki- ben, a mentetlenen, a parányi hobbiföldön zöldféléket termelnek — maguknak, helye van a család kamrájában a termésnek! Szóval — sok beszédnek sok az alja — Kanyó József és felesége, amikor tavaly tavaszon tartós használatba vette azt a kis telket Alcsi- ban, kész tervékikel állt a közel s távol jövő elé. Családi házat építenek, olyan százhúsz négyzetméteres alapterülettel, később beépítendő tetőtérrel. Lesz ott garázs — a Zsiga nyár óta rossz, barátokkal bütykölik örökké, de szívesen — kis kert, baromfiudvar, s főleg: hely, szabadság a srácoknak! Szó se róla, ennek nagy szüksége perceken belül igazolódott, ahogy becsengettem. (Három jókedvű, örökmozgó gyereknek kevés a két szoba összkomfort.) Könnyű azt mondani, ház lesz, szép nagy családi ház! Miből? Kérem, egy beruházási ügyintézőnek ennél egyszerűbb kérdést, — az elhatározás után másfél évvel — nem lehetne föltenni! A MÁV-bérlakást visszaadják. Szerződést kötöttek rá, 1985 májusáig kiköltöznek, ezt vállalták. Ezért a MÁV háromszoros használatbavételi díjat fizetett visz- sza. Száznegyvennégyezer forintból már sok mindent megvettek, téglát, ajtókat, ablakokat. Az OTP ad 430 ezer forint kölcsönt — benne azt a kilencvenezer állami támogatást, ami már vissza se fizetendő, a gyerekek része. Ha jól számolták — Erzsiké itt. majd összevonja a szemöldökét, nehogy kételkedjem már, — szóval akkor havi 1310 forint lesz a törlesztés. Sokáig. Dehát két életerős, fiatal emberben bízhat a bank! Soknak tűnik, az idő, míg felépül a ház, de már a családi erők is „szervezettek”. A Vízgépészeti Vállalat kunhegyesi gyárában Röediger licenc alapján az idén húsz iszapvíztelenítő berendezést gyártottak, melyek nagy része a Balaton környéki iparvállalatokban üzemel majd. Mérlegen a szolnoki Ganzvill Világpiaci belépő: minőség A hét már az elején rosz- szul kezdődött. Vasárnap este Péter, a legkisebb lázas volt, anyu ezért hétfőn nem a gyárba, az orvoshoz vitte. Táppénzre kényszerült, ami anyu esetében kétszeresen rossz. Először azért, mert szereti, ha a gyerekei egészségesek. másodszor meg nagyon szereti a munkáját, neki is rossz, ha hiányolják az osztályon. Még jó, hogy apuval egy helyen dolgozik, ezért aztán Kanyó József hegesztő a Járműjavító mozdonyjavító osztályáról átszólt a beruházásra: Erzsiké otthon lesz pár napig, Péter influenzás. Szerdán este Péter már virgonekodott. A nála alig egy évvel idősebb nővérét, Krisztinát kergette mind a két szobán, konyhán át. A kergetőzés úgy végződött, hogy a konyhában lévő polcot elmozdították a helyéről. Ennek következtében szállt, szállt a Szolnok megyei Néplap sok száma. Anyu gyorsan összeszedte, s mondta, mióta Dóra, a legnagyobb iskolás, soha nem dobják el az elolvasott újságokat, hiszen annyiszor gyűjtenek az iskolások papírt. A betegség látható, jelei mégis ott kísértettek a falak között. A gyerekek szobájában vetve volt a heverő, anyu vacsorával kínálta az apróságokat. Fahéjas tejbe- gríz illatozott a tágas konyha asztalán. Aki eddig csak kívülről találta szépnek a vasútállomás közelében kéklő Y-házat, bízvást elhiheti nekem, legalább olyan szép beléről is! Legalábbis Kanyó Józsefék kétszobása minden kritikát kibír, a tágas, szalagparkettás két szép szoba mellett, a panelekben megszokottnál nagyobb jóval a konyha, a fürdőszoba — és igazi kis kamrája is. van a háromgyerekes családnak! Kanyóék már ifjú házasként, pici Dórájukkal költöztek bele 1977 májusában, s egyfolytában szeretik, mégha közben 1979- ben megérkezett a második, a várt Krisztina, s 1980-ban a váratlan, de annál kedvesebb Péter gyerek. Míg Kanyoné szedegeti a szerteszét terülő Néplapokat, csak úgy, csendesen megjegyzi: óh, írtak ám róla sokat, az újságok, régebben. A sportrovatokban, mivel ő az a Bata Erzsébet, akii a Szolnoki MÁV színeiben első osztályú atléta volt, nyert vasutasbajnokságokat. Igazi formáját, a 800 méteres futásban hozta ki belőle az a drága jó Barna Pista bácsi, aki nemcsak mint sportember, emberként is életre szóló példája néki. Akár most is lehetne külön, csak személyre szóló cikket írni Kanyó Józsefné Bata Erzsébetről. A törökszentmiklósi Kucori dűlő szülöttéről, aki elindult tanulni a városba, s közgazdasági tanulmányai közepette szívesen sportolt, vállalta az atlétika minden kínját, nehézségét. Ezt ugyan tagadja, nem, nem az volt a nehéz, hanem a sok utazás, a rengeteg elveszett idő. Gyalogolni máiig imád. Csak a legdenmesztőbb hidegben száll autóbuszra a gyerekekkel reggelente. Különben? Dóra elmegy az iskolába, ők meg gyaloe Péterrel, Krisztával a járműs óvodába. A járműs bölcsődét, óvodát különben nagyon szereti, tiszteli. Nagy dolog az, hogy ő Dórát egyéves korában rábízta a bölcsire, s aztán Krisztinát még korábban, fél év után, Pétert meg háromnegyed év után vitte minden reggel! össze-vissza három gyerekkel összesen nem volt három évig gyesen. „Egészséges anya, egészséges gyerek kibírja, valamikor is így volt, nem? Mikor éh születtem, 1952-ben, hogy lett volna még gyermekgondozási szabadság?” A férje? A család már megszokta, Kanyó József bizony minden este a tévé- mese után érkezik haza a családjához. Nem, nem túlEgy sógor belső burkoló, egy másik festő-mázoló, a harmadik villanyszerelő — és van segédmunka, amennyi csak kell! Nagy a család, nem először fognak össze házépítésre. Közben Péter oroszlánként ijesztgeti a lányokat, akik visítva anyjuknál keresnek menedéket. Péter kap a fenekére egyet, a lányok pedig biztatást: „legyetek ti tigrisek!” Pár percig kiegyenlítődik a Kanyó-család belhelyzete. Már-már újból kitörne a csata, amikor Dóra a gondos nővér megbont egy narancsot, s ícönbek ínól - ja, még nekem is adna, .szívesen. Egykének ez eszébe se jutna talán ... Aztán a karácsony. Dóra kezdi, mert a narancs után hozza az első osztályos re- mekmunkáját, színes papír- láncgyűrűket. Ez is a fán lesz. Kanyóéknái ugyanis a fadíszítés közös munka, A legkisebb is segít majd a meny- nyezetig érő fekete fenyő te- leaggatásában. a szülők nem titkolódznák, mindenért a fenyőért, az ajándékokért is meg kell dolgozni, nem az égből száll alá az Y-házba se. Ki, mit ;eretne, ki mit vár? A gyerekek rengeteg játékot kapnak majd. Lesz Lego, társasjátékok, baba, huszárcsákó, huszárok és más katonafélék, 32 színű filctoll, számkártya. És — anyu fölemeli a gyerekhad miatt suttogóra fogott hangját — könyv! Azt el nem engedi, de magától se! Olvasni a világon a legjobb. (Kis mosoly — meg gyalogolni, elmenni a város másik végére, látni embereket, tereket, fákat, jaj, kirándulni is de jó, egyszer már a nagy terhével is megmászta Dobogókőt, hogy bámulták . ..) Olvasni ? Háromgyerekes anyának, akinek a gyerek betegágya mellett vigyázz- ban áll a vasaló a kis, szobáiban? Mikor? Ez a házaspár tud valamit, amit talán kevesen még az idősebbek közül is. Nemcsak a pénzükkel, értékeikkel gazdálkodnak okosan — az idejükkel is. Igaz, moziban vagy két éve nem voltak, de színházat épp mostanában terveznek, meg kirándulást is, a KISZ-es,ekkel rövidesen. Apu ugyanis még mindig KISZ-titkár. Már szólt, fiatalabbat kereshetnének, s a bronzérmes brigádja is ad elég társadalmi munkát. Egyelőre még nincs utód, s egy Járműben’ kezdett, ahhoz ésszel-szívvel hűséges fiatalember nem hagyja a társait. Meg aztán van éhnél; a KlSZ-titkár- ságnak valamj nagyon kedves, szép emléke is. Mindketten KISZ-titkárok voltunk, így ismerkedtünk össze, így kerültünk olyan közelségbe, amiből kis családunk kinőtt. Mindketten a KISZ-iből jutottunk el a pártba js. Erzsiké most alapszervezeti vezetőségi tag. Nem. nem sok az a három gyerek mellett, csak egészség legyen. Kihúzza Krisztinát, aki közben sarokba szorult, egy öblös fotel mögé, egyet a gyerek fenekére legyint, s szép szál termetével fölém magasodik. Karcsú, izmos a teste, ha nem látnám a három gyerekét, tán el se hinném, ekkora családja van! — Egy a magasságunk Jóskával — mosolyog, sránt egyet a melegítő korcán. — Az őszön elindultam a munkahelyi olimpián, a .800 méteren győztem! De hát szeretem a röplabdát, a tekét, szívesen leülök sakkozni is. Akkorákat nevetnek a gyerekek a pálya szélén, ha sportolok, hogy remélem, egyszer nekik is kedvük támad hozzá! Kanyóéknái ilyen lesz -a karácsony. Kedves, gyerekzsivajjal teli. Ki kell mondani? Ügy gondolom, nagyon boldog! Sóskúti Júlia Utolsó napjait tapossa a megöregedett esztendő, asztalfiókban immár a tavalyi naptár. S ilyentájt, esztendők metszéspontjában szokásunk szerint számot vethetünk a búcsúzó óévvel, amelynek céljai már eredményekké ötvöződtek, s a szárnyait bontogató új esztendővel is, mely további gyarapodásunkat ígéri. Mérleget készítenek a Ganz Vil- lamssági Művek szolnoki gyárában is, ahol — miként másutt — izgalmas kérdés: Hogyan telt az ó — s milyen lesz az új év? Nagy János gyárigazga)tó abból indul ki, hogy a világ minden szegletében érezhető recesszió nem sújtotta oly mértékben a villamosipart, mint más ágazatokat. Szerencsés helyzet — Sőt, mind több motorra, generátorra és transzformátorra van szükség — ez szerencsés helyzetet teremt számunkra. Ebbéli örömükbe viszont üröm vegyül, ugyanis a piaci viszonyok rendkívül változékonyak: hol generátorból, hol meg transzformátorból rendelnek többet, amit előre kiszámítani igen nehéz. Nagyfokú rugalmasságot követel tőlünk az is, hogy 5—6 évvel ezelőtt óriási trafókat kellett gyártanunk, napjainkban viszont nagyabb tételeket a forgó- gépekhez használatos apró vasszerkezetekből kérnek, amelyek fölöttébb igénylik az „élőmunkát”. Az idén negyven százalékkal nagyobb terhet rótt ránk a termékszerkezet-váltás. Tehát az elkövetkező években valóban jobban kell dolgoznunk, hogy ne csökkenjen a termelési értékünk. — Mit mutat az idei mérleg? — Azt, hogy teljesítjük a 215 millió forintos tervet, vagyis lényegében tartjuk a színvonalat. Annak dacára, hogy létszámunk csökkent. Hogyan tudjuk ezt ellensúlyozni? Jövőre tovább bővítjük és erősítjük a kooperációt, illetve szorgalmazzuk a válalati gazdasági munkaközösségek alakulását, összlétszámúnk csaknem az egynegyede kapcsolódott be, az idén 130 ezer munkaórát teljesítettek. A mérleg nyelve azonban gyakorta kibillent, ha a minőséget vesszük szemügyre. — Okai? Erős gyökerekkel — Főként kooperációs partnereink maradtak alatta a követelményeknek. (Emiatt néhányukkal fölszámoltuk az együttműködést.) Tény: meg kell őket tanítanunk „ganzvill módra” dolgozni. Persze, időnként a gyáron belüliek is „leverik a lécet”. Az itt dolgozók egy- harmadát a fuvallat is elviszi. De a többség erős gyökerekkel kötődik ide. Rájuk mindenkor számíthatunk, tehát ’84-ben is, amikor egyik fő feladatunk: előrelépés a minőség terén. Summázva: a szolnoki gyár, a kapacitásban s a minőségben fölmerült problémák ellenére, eredményes esztendőt tudhat maga mögött. Jóllehet, a Ganz Művek szintjén korántsem rózsás a helyzet, hiszen a kooperációs nehézségek akadályozták a folyamatos termelést. Emiatt pénzügyi gondok támadtak, amelyek látványosan hatnak a Művek ’83-as árbevételére s nyereségére. Ez egy wagneri zenedráma borús motívumaként árnyékolja be a szolnoki gyár kilátásait is. Az előrelépéshez műszaki fejlesztés is szükséges. A gazdasági, pontosabban a beruházási nehézségek miatt azonban egyelőre csak kisebb „újdonságokra” futja. Űj csaphegesztési eljárást (honosítanak meg, üzemszerűen alkalmazzák a kevertgázos hegesztést. Kellenének még autódaruk, hegesztő- és más berendezések, de nincs rá pénzük. — És a legolcsóbb beruház zással, szervezéssel sem lehet megoldani mindent, — veti közbe Nagy János gyárigazgató. — Úgy el tudnánk költeni gépekre 30 milliót, hogy észre se vennénk. ' Tóth Károly hegesztő, csoportvezető '„veterán”. Azok közé tartozik, akik a szakmai boldogulásukat hajlandók a vállalat iránti hűség oltárán föláldozni. ’69 óta dolgozik itt, minősített hegesztő. Túlóra, gmk — Lényegesen többet s jobbat kellett teljesítenünk, miint teszem azt, tavaly. És jövőre sem engedhetjük valamelyest lazábbra a nadrág- szíjait. Kinek-kinek éreznie kell e követelmény fontosságát. Mi sem úgy jövünk be nap nap után, hogy az elvek, a határozatok... Tudjuk: dolgozni kell, mert ez a jövőbeli boldogulásunk aranyalapja. A tuniszi vagy a szarajevói luxusvonat alvázainak gyártása például komoly erőbedobást követelt tőlünk. Túlórázás, gmk. . . No, és nagyon figyelni kellett a minőségre. — A nyugatnémet átve- vevők a legkisebb szegleti be bebújtak a steklámpával. Ügy érzem, mi is fölkészültünk a „háztűznézöre-’ — szívvel-lélekkel» csináltuk, mert tudtuk, hogy ez a mintadarab belépő lehet a nyugati piacra. De önmagunk előtt is bizonyítottunk: megfelelő feltételek között rajtunk sem fog ki egy komolyabb munka. És aki jobb hegesztő közöttünk — röntgen alá húzza a varratot, a többiek ■ meg a sarkokat varrják meg; egyébként azt se lehet csak úgy odakenni. Szóval, differenciálódnak a teendők. — És a bérek? — Azok is. Így természetes: aki jobbat nyújt, kapjon többet. Ha úgy differenciálnak, hogy az tükrözi a valós különbségeket — senki sem érzi magát fölöslegesnek. Meglehet, sokszor nem rajtunk múlik a termék minősége, mi csak megfelelő, a tervezőasztaltól a satupadig következetesen érvényesített tervezés, vezetüs, illetve szervezés „keretében” tudunk igazán jól dolgozni. Bizony, hullámoznak a dolgok e téren. S égett az arcunk, mikor visszahozták egy berlini exportra gyártott mozdony motortesteit. Válogatót! csapatok | — Ebben — fűzi hozzá Kupái Imre főművezető — az előkészítés hiányosságai és a fő munkaidőben meg a gmk-ban dolgozók kettőssége játszott közre. Sok bába közt i.. öszvérmunka... érn ti, ugye? Kétségtelen: kellenek a gazdasági munkaközösségeik, hiszen profilt váltunk több a a feladatunk, közben fogyatkozunk, és a kisiparosok, a kooperációk „csak” 360 ezer normaórától mentesítettek minket. A mieink szakmai fölkészültsége magas, de ma már jobban figyelni kell arra, mit csinálunk. Azonban kérdem én: ha a fő munkaidőben, s a gmk-ban is- kihajtják magukat az emberek — nem fáradnak el, tudnak úgy figyelni, ahogy kéne? Sok feszültséget okoz a gmk. Válogatott csapatok szerveződnek a munkaidőn túli hajrákra. Végzett munkájuk hasznot hoz a gyárnak, s persze vastagabb borítékot visznek haza az emberek is. Ám, némelyek csak a pénzt nézik, túlhajszolják jnagukat. — El kellene arányosan osztani a terheket a főidőben s, a gmk-ban dolgozók között — így Tóth Károly. — Jövő évben szeretnénk teljesen a lenyesegetni a „vadhajtásokat”. Javítanunk kell az üzemi demokráciát is: közvetlenebb tanácskozások, szorosabb kapcsolat a bizalmiakkal. Erősítenünk kellene a tulajdonosi szemléletet -i- hogy hosszabbodjon a gépek és a szerszámok élete, csökkenjen a hulladék. Folytathatnók még a „mit tettünk” összegezéseit, s a további teendőket boncolga- , tó beszélgetést. Ami az elhangzottakban közös: a gyáriak pontosan látják a gondokat és a tennivalókat. Nem a szóbeszéd, az öltözőben s másutt terjedő hírek határozzák meg ismereteiket. És túllépve a jelszavak fennköltségén, a mindennapi munkában keresik a jövőbe tekintően hasznos megoldásokat, az előbbrelépés lehetőségeit. Sz. Tamás Tibor
