Szolnok Megyei Néplap, 1983. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-15 / 295. szám
1983. DECEMBER 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Törvényjavaslat az alkotmány módosítására Parlamenti bizottságok üléseztek Tegnap a Parlamentben ülést tartott az országgyűlés külügyi bizottsága. A tanácskozáson — melyet Gyenes András, a bizottság elnöke vezetett — részt vett és felszólalt Péter János, az országgyűlés alelnöke, jelen volt dr. Várkonyi Péter külügyminiszter és Vincze Imre pénzügyminiszter-helyettes. A bizottság Roska István lküJlügym]iniiSzter->helyettes előadásában meghallgatta, megvitatta és jóváhagyta a külügyi tárca 1984. évi költségvetési tervezetét. A testület áttekintette a fegyverkezési hajszában előállott új helyzetet, és a fegyverkezés megállításáért, a leszerelésért, az emberiség békéjéért folytatott küzdelem időszerű feladatait. A téma előadója Nagy János külügyi államtitkár és Szűcs Ferenc altábornagy vezérka- rifőnök-helyettes volt. A vitában nyolc képviselő szólalt fel. Több törvényalkotási témáról tárgyalt az országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága, amely — Gajdócsi István elnökletével — tegnap ülést tartott az Országházban. Dr. Markója Imre igazságügyminiszter tájékoztatta a bizottságot az országgyűlés elé kerülő két törvényjavaslatról az egyik az Alkotmány módosításáról, a másik az országgyűlési képviselők és a tanácstagok választási rendjéről szól. Hangsúlyozta; hogy mindkét törvény megalkotása szervesen beletartozik abba a jogalkotási folyamatba, amely a XII. párt- kongresszus útmutatásainak megfelelően bontakozott ki az államélet és a szocialista demokrácia fejlesztése érdekében. Előrehaladásunk fontos feltétele az államélet korszerűsítése, a szocialista demokrácia további fejlesztése. Ez most szükségessé teszi az Alkotmány módosítását is. E törvényjavaslat az Alkotmánynak az alkotmányosság fokozott védelmével, a Mi- ' ,nisztertanács összetételévé)],, az ország területi beosztásával, valamint az országgyűlési képviselők és a tanácstagok választásával kapcsolatos rendelkezéseit érinti. Ami az alkotmánymódosításnak a választási rendszerrel kapcsolatos elgondolásait illeti: a választások alapvető kereteként az egyéni választókerületi rendszert indokolt fenntartani. Továbbra is így választják meg az ország- gyűlési képviselők túlnyomó többségét és a helyi tanácstagokat. A törvényjavaslati előterjesztések vitájában 12 képviselő kért-kapott szót. Ismertették a tervezett új törvényi rendelkezések kidolgozását megelőző széles körű társadalmi viták összességében pozitív tapasztalatait. Ezt követően a bizottság tagjai megtárgyalták és elfogadták az Igazságügyi Minisztérium, a Legfelsőbb Bíróság, a Legfőbb Ügyészség és á tanácsok 1984. évi költségvetésének előirányzatát, amelyet az ülésen — a meg- tküldöttj tájékoztatót kommentálva — Kállai Lajos pénzügyminiszter-helyett es terjesztett elő. Mit tart a csipesz? Gondok gyűrűjében a kunszenti Uniszöv A címbéli kérdésre nem könnyű választ adni, mert bizonyos: nehéz fönnmaradni a gazdálkodás szárítókötelén, ehhez a kunszentmártoni Uniszövnek erősebb „csipeszekre” van szüksége. A négy kis szövetkezetből létrehozott, meglehetősen széles termékskálájú Uni- szöv építésj részlege az idén 18 milliós termelési tervet kívánt megvalósítani. Határidőre át is adta például a cserikeszőlői éttermet, valamint 15 lakást a kunszenti lakótelepen, ám szép eredményekkel kecsegtető folyamatot megakasztották a helyi gyógyszertár, illetve a fölötte építendő 9 OTP-lakás kivitelezési nehézségei. Már szeptemberben el kellett volna kezdeni az építést, hogy ez év végéig négymilliós árbevételt hozzon a szövetkezet konyhájára, ám úgy tűnik ez a remény szertefoszlik. Az érdekegyeztetési és pénzbeli problémák miatt egyelőre megfeneklett a vállalkozás. S így nemhogy sínre kerülne az Uniszöv, hanem gondokkal kell küszködnie. Annál is inkább, mivel a tavalyi ragyogó év után az idén a vasipari részlegnek sem jutott elegendő munka. Pedig a technológiai szereléstől a félkész termékek gyártásáig mindent vállalnak. Csakhogy a 20—150 ezer forintos kis munkák ugyanannyi gondos előkészítést, szállítást és anyagellátást igényelnek, mint a nagy feladatok, ám korántsem hoznak akkora hasznot. A vasipari részleg munkáját kooperációs problémák is nehezítik. A lakosság részére végzett szolgáltatások (többek között gépjárműjavítás, üvegezés, asztalosmunkák) pedig az évi 71 milliós termelési értékben még a félmilliót sem érik el. Az asztalosipariak megrendeléskönyve eléggé vastag: belsőépítészeti igényeket is kielégítenek. Egy pécsi könyvesbolt, a deszki mozi, a derékegyházi házasságkötő-terem és a Szék- és Kárpitos- ipari Vállalatnak készített heverővázak tetszetős kivitelezése dicséri kezük munkáját. S emellett ’a kunszenti fások régi csipeszgyártók. Igaz, a ’80-as évek elején elárasztották a külföldet olcsó csipeszekkel más országbéli gyártók, s ez az időszak megviselte az Uniszövöt. Mire egyenesbe jutottak volna, a fölfelé ívelő csipeszgyártással „negyedgőzre” kellett állniuk. Azonban tavaly év végén ismét fölcsillant a remény: az USA-íból kaptak megrendelést 43 millió forint értékben. Ez a 140 millió darab csipesz viszont a szövetkezet kapacitásának ötszöröse, mégis egyezség született 31 millió darab elkészítésére. Sikerült az előző évinél magasabb árat kapniuk, s bár jóllehet csak jövőre várható, hogy nyereséges lesz az export, de a nődolgozók foglalkoztatása és a csipeszgyártásra alkalmas célgépek kihasználása érdekében érdemesnek látszott belevágni e vállalkozásba. Emellett a faipari telep kazánjának hőjét a szomszédos üzemek is hasznosíthatnák, amihez csupán egy vezeték s némi együttműködési készség lenne szükséges. De nézzük a csipeszt! Évközben emelkedtek a faárak (ezt csak a jövő évi árvetésben lehet ellensúlyozni), és a falalap minősége sem volt kifogástalan, ugyanakkor kezdetben vontatottan haladt az összeszerelés, illetve az amerikaiak késve küldték a csomagolóanyagot. Ezért év végéig várhatóan 3 millió darabbal keveséb'bet tudnak teljesíteni. Az USA-béli partner igényeit kielégítendő, javítani kell azonban a bedolgozói rendszert, néhány korszerű géDet szükséges vásárolni. S mindezek mellett természetesen minden téren javítani kell a gazdálkodást, s a kooperációt, hogy erősebbek legyenek a „csipeszek”. Bizalom és felelősség Gáspár Sándor előadása a Politikai ükadémián A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának Politikai Akadémiáján tegnap Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöke előadást tartott „A szakszervezetek a szocialista építőmunkában’: címmel. Az előadáson megjelenteket — politikai, ideológiai, gazdasági, társadalmi életünk képviselőit — Lakatos Ernő, a Központi Bizottság Agitációs és Propaganda Osztályának vezetője köszöntötte. Az előadás anyagát a Kossuth Könyvkiadó megjelenteti. Csehszlovák vendégek Szolnokon Tegnap csehszlovák nődelegáció érkezett megyénkbe. A Magyar Nők Országos Tanácsa meghívására hazánkban tartózkodó küldöttség, az ötnapos magyarországi programjából, két napot megyénkben tölt. « Tegnap délelőtt Jitka Sab- lova és Maria Bachkova, a Csehszlovák Nőszövetség Szakolon megyei, illetve Nyitra megyei titkára megismerkedett Szolnok nevezetességeivel, majd a martfűi Tisza Cipőgyárban üzemlátogatáson vett részt. Ma a küldöttség Török- szentmiklósra látogat. Gyakran elhangzik most ez a két szó azokban a beszélgetésekben, amelyeket a járások megszüntetéséről folytatnak a tanácsi vezetők, szakemberek, az állampolgárok. Hiszen valóban a bizalom kifejeződése az, hogy évszázados közigazgatási 'formációnk, a járás megszűnésével jobban kiteljesedhet településeink önállósága, helyben intézhetik a lakosság minden ügyét, s határozhatják meg a feladatokat, a jövőt. Igaz, egy ideje — éppen a járási tanácsok tíz évvel ezelőtti megszűnése óta — lényegében nagy lépést tettek előre a települések az önállóság útján, de a járási hivatalok továbbra is sokfajta igazgatási felügyeletet gyakoroltak a fahj, a város fölött. Most ez a maradék függőség is megszűnik, a település tanácsa — az állanmpolgárok- nak biztosított jogorvoslat, fellebbezési lehetőség meghagyásával — minden hatósági ügyet — köztük a szövetkezetek, gazdasági egységek, hatósági ügyeit — saját kezébe veheti. Nagyfokú bizalom nyilvánul meg a helyi szervek iránt ebberv a döntésben. Természetes, hogy a szocialista építés időszakára esik a járások megszüntetése, amikor kialakult a falu és a vezetés érdekegysége, tanult tisztség- viselők vannak jelen. Fontos azonban, hogy településeinken a formálni, fejleszteni akarás és tudás mellől ne hiányozzék a felelősség érzete sem. A bizalom, amelyet a helyi vezetés, s a helyi közélet kap, nem vakbuzgalom. Csak felelősséggel párosulva, önkontrollal és demokratikus biztosítékok alkalmazásával lehet ez katalizátora a helyi fejlődésnek. A két szó tehát összefügg. Tudják-e ezt településeinken? Többségében igen. Sok egyéb mellett bizonyítja ezt, hogy a helyben intézett hatósági ügyeknél sokkal kevesebb a fellebbezés, mint a járási döntésekkel szemben. Bizonyítja ezt, hogy falva- inkban, a kisvárosokban is egy a törvény: a legfontosabb szociális, egészségügyi, ellátási közigényeket igyekeznek kielégíteni. A felelősség fedezetét a szakértelem is megadja: településeinken a vb titkárok mind főiskolát, egyetemet végzett emberek. A két szó összefügg. Tudják-e ezt a felsőbb, irányító szervek? Tudják, de nem felesleges, hogy e meggyőződésüket a járások, járási hivatalok megszűnését köve-; tő új munkamódszerekkel, munkastílussal is kimutassák. Erről gondolkoznak manapság a megyei tanács berkeiben éppúgy, mint a párt- és társadalmi szerveknél. A járás eddig úgyszólván hasznos közvetítője is volt a központi akaratnak — ha úgy tetszik, a társadalmi ösisa-* érdeknek — és fordítva: fontos információkat szolgáltatott a vezetésnek a döntések előtt a településekről. Ezt a szerepkört akkor sem kell lebecsülni, ha egészében a járás már akadályozóvá vált az önállósággal meggyorsítható fejlődésben, ha településeink kinőttek a szárnyai alól. Sokkal inkább arra van szükség, hogy ezt a szükséges szerepkört az új követelményeknek megfelelően töltség be. Sok helyen már ma is arra gondolnak, hogy a helyi pártbizottságok, társadalmi szervezetek fokozottabb figyelemmel kísérjék a településeken kidolgozott fejlesztési terveket, jobban felügyeljenek arra, hogy az országos érdekeket tiszteletben tartsák — például a környezet- védelemben, a gazdálkodásban. Igen, megnő a helyi párt- szervezetek, a helyi tanácsoknál dolgozó kommunisták felelőssége is. Ellenőrző és segítő tevékenységük nélkül aligha tudna ma jót megbirkózni megnövekedett feladataival a helyi tanácsi irányítás és az igazgatás. Erre viszont fel is kell készíteni őket, hiszen ne feledjük, a kétfokozatú államigazgatás esetében egészen a te-; lepülésig kell eljuttatni a megítéléshez és ellenőrzéshez szükséges politikai információkat. Mondhatnánk úgy is: szinte ugyanazt kell tudni a városban, faluban, mint a megyeszékhelyen. Ez igényli, hogy a megyei, a körzetközponti politikai és társadalmi szervezetek új, hatásosabb eszközöket találjanak a helyi kommunisták, aktívák tájékoztatására, felkészítésére, munkájuk ellenőrzésére. Ezentúl nem áll rendelkezésre járási hivatal, mint információ-forrás, márpedig valami módon gondoskodni kell arról, hogy a megyei vezetésnek keze ügyében legyen minden fontos helyi adat a döntésekhez. Sokhelyütt már ma is tudják, hogy a régihez hasonló adatszolgáltatással helytelen lenne a szakemberekben, munkaerőben amúgy sem dúskáló helyi tanácsokat terhelni. Azzal számolnak tehát, hogy más módon, a technikai lehetőségek jobb kihasználásával, az adatszolgáltatás egyszerűsítésével biztosítják majd a lehető legjobb tájékozottságot a helyi ügyekben. Közügy hogy a járások megszüntetése, az ügyintézés átrendeződése ne okozzon kényelmetlenséget az embereknek. Ehhez viszont most a lehető legfontosabb, hogy a helyben dolgozókat megkíméljék a formális, felesleges munkától. Ezzel is minden eddiginél több segítséget, s nagyobb megbecsülést kaphatnak a bizalom mellé. K. F. A Tisza szerelmese Egy tavaszi nagyfogás Terítetten asztal kopárságú táj, föld-nehéz múlt, varjúfekete legendák, folyó fölé hajló fák, reszketeg. ágkarokkal, kristályosán csillogó dérdíszekkel. Sötét-sejtelmesen hallgat a Tisza. Mostoha vidék — kemény embereket faragott. Almádi Szabó András kőteleki halász arcát több mint hét évtizede faragja. „Bízom hozzá, hogy teszi még a dolgát egy darabig”, mondja, amikor befelé invitál a Tisza partjától egy szusszanásnyira guggoló házába. Hideget lehel az idő, de a belső szobában melegen duruzsol a kályha, hol együtt bogozzuk az emlékek hálóját. „Nagyapám élt a Tiszából, de míg végleg halász nem lettem, én is lejártam a vízre, ha csak tehettem. Anyám cérnájából szerkesztettem pedzőt, görbített gombostűből lett a horognak való. Estére tízegynéhány keszeget sikerült összefognom, ínséges világot éltünk, jól jött. Sze- retem-é a halat? A húsát nemigen, csak a levesét kedvelem. Szóval, ’47-ig a földből éltem, azóta meg a vízből. Nem volt könnyő az időtájt a halászok közé kerülni, mert nehezen élt mindenki, és sok jó mestert nevelt ki a Tisza, meg a szükség, Kis Gödér János, Szalma Bo- zsó János... Én is a Szalmával dolgoztam együtt. A (gyöngyösi halkereskedcík két liter jó bort adtak egy kiló halért — tehát valutának számított a hal abban az időben. Iparkodtam; hogy nekem is legyen öreghálóm (három volt az egész faluban !). Azután megalakult a szövetkezet, megalapítói között Almádi Szabó András is ott serénykedett. Haját már behavazta az idő, de mindig szívesen gondol vissza a szolnoki halászok szövetkezetére, ahonnan végül nyugdíjba vonult. „Minden esztendőben szaporítottam a szerszámot, a tiszaroffi Cseppentő Bálinttól meg ellestem, amit csak tudtam. Igen jó állású verséi — így nevezik errefelé a varsát — voltak, no meg csupán rámutatott egy versére, hogy abban hal van, kihúzták, s csodálkoztak rajta, hogy belelát a vízbe? Ezt később én is megtanultam. Kenderből fontuk akkoriban a hálót, mert tudja az igazi halász a hálókat is megköti. Egy fenékhorog vezérágán negyven-ötven horog „leste” a halat. Nemritkán négy fenékhoroggal (dolgoztunk a feleségemmel, még a kisfiam is ott aludt a csónakban, egy nagykabát alatt, mjegkötöttük madzaggal, hogy ki ne essen. Máskor viszont alig akadt zsákmány, ezért addig kellett kinn lenni, amíg kapás volt. Mert a halásznak különben se ünnepje, se vasárnapja, ha lerakja szerszámait a vízre. A horog szinte egész évben ki sem szakad a vízből, pihenő csak; akkor jut, ha befagy a víz, akkor van Tisza nélküli élet. Igazából akkor sem, hiszen a halászszerszámokat javítjuk”. Feláll, megropogtatja csontjait, igazít egyet a kályhán. „Igaz-é a mondás, hogy a zavarosban lehet halászni? Való, abban is jól lehet, no meg éjszaka s hajnalban, amíg dologra nem kél az ember, amíg nem dübörög-zö- /rög-csörög a szerszámaival, gépeivel. A zavarosban és a sötétben nem látja jól a hal, nem szökik meg a háló elől. És akkor is jó a fogás, ha gyors a víz járása, mert kiszorítja a halat a parthoz.” A versében ponty terem, a tükörháló a vízközt járó te- tőhalákat, a dévért, a keszeget, a busát fogja meg. S á halász, mint minden tá- íilékj halíásza, nagy halakról álmodik. „Vagy tizenöt esztendeje már, hogy lógtam egy negyvenhárom kilóst, tetőhoroggal”. S míg horogra akad a zsákmány? „Nézem a vizet, a Tiszát1, amelyet annyira szeretek. Napfeljöttétől nap- nyugátig mindig kint voltam kimegyek ma is. Engem a víz megnyugtat. Máskor ülök a csónakban s figyelem a madarak játékát, a gólyáét, at fecskékét, a varjúét . .. Szemvillanás alatt átrepülik a folyót, amihez az embernek sok erő szükséges. Ezek meg cs|ak iúgy suhannak. Járják életük útját, hogy nyom se marad utánuk, mint ahogy sok ember után sem. Csak a fejfa..Az öreg halász rímeket is farag. Irt megannyi, a Tiszáról, a halászatról szóló verset. „Rögtön szívébe zárt / szellő kavarta vlized fodrozása j..” Dal is gyakran fakad a leikéből, kedvenc nótája „Temető a Tisza, mikor kivirágzik ...” És kijár a vízre most is. „Nem azért, hogy rá lennék szorulva. Manapság nagy hiányt nem szenvedünk. Inkább az a baj, hogy sokan elkényelmesednek. Pedig a lusta víz lusta halat nevel, az meg nem jó, mert á hal elhízik, elzsírosodik, nem arra való már, amire teremtetett. A munka, csakis a munka érleli az embert, hiszen tudja, a mustnak is dolgoznia kell, ha jó borrá akar válni”. Sz. Tamás Tibor
