Szolnok Megyei Néplap, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-12 / 267. szám
6 Nemzetközi körkép 1983. NOVEMBER 12. Kozmikus béke vagy űrhadviselés Az F—15-ös vadászgépek egyike Grenada: a második fejezet Grenada amerikai megszállásában, a szuverén kis állam elleni agresszióban szemmel láthatóan megkezdődött a „második fejezet”: a fegyveres akció befejeztével Washington most a megszállás legalizálásának látszatát akarja kelteni. Erre a célra, a „törvényesség” megteremtésére a megszállók eszközei meglehetősen korlátozottak, csupán a sziget angol főkormányzója áll rendelkezésükre. A Nemzetközi Űrhajózási Szövetség nemrégi budapesti kongresszusán a hazai és a külföldi szaktekintélyek állást foglaltak amellett, hogy a világűr legyen a békés kutatás és együttműködés, az egész emberiség javát szolgáló közös erőfeszítések színtere, ne pedig a fegyverkezési verseny kiterjesztésének újabb arénája. Ugyanez az alapgondolat jutott kifejezésre az ENSZ-közgyűlés mostani őszi ülésszakán előterjesztett szovjet egyezménytervezetben. A Szovjetunió és más szocialista országok kezdeményezésére egyébként az elmúlt több mint másfél évtizedben számos megállapodás, intézkedés született a kozmoszbeli katonai tevékenység korlátozására. Ezek azonban az előre nem látható ugrásszerű tudományos-technikai fejlődés miatt nem zártak el minden csatornát a világűr militarizálása előtt. A jelenlegi szovjet indítvány már számot vet ezzel és így fogalmazza meg a tilalmat: egyetlen állam se folyamodjon erőszakhoz sem a világűrben, sem pedig a világűrből más országok ellen. Indítványozta: a szerződő felek vállaljanak kölcsönös kötelezettséget arra, hogy nem fejlesztenek ki és nem állomásoztatnak olyan fegyvereket, fegyverrendszereket a világűrben, amelyekkel kozmikus, légi és földi objektumok megsemmisíthetők. Miért annyira időszerű éz a témakör? Miért szorgalmazza oly kitartóan a Szovjetunió — és nemcsak a Szovjetunió! — a kozmikus térség békés jellegének megőrzését? Ennek a magyarázata, hogy a Reagan-kormányzat — az előző adminisztrációk által vállalt minden kötöttségtől, főleg az 1972-ben aláírt SALT—1-ben foglalt megkötésektől szabadulni akarván — a legközelebbi öt évben „teljesen kifejlesztett és operatív célokra felhasználható” űrfegyverrendszerek pályára állítását tervezi. A szervezeti kereteket máris kialakították: Colorado Springsben 1982. szeptember 1-től megkezdte ' működését a kozmikus katonai tevékenységet irányító „világűr parancsnokság”, majd ez év elejétől az úgynevezett katonai világűrtechnológiai központ. Gyors ütemben igyekeznek megteremteni a kozmikus hadviselés haditechnikai feltételeit, nyíltan azt a célt követve, hogy a Szovjetunióval szembeni egyoldali fölényt kiharcolva, itt lenn a Földön és a világűrben egyaránt megbontsák a hadászati egyensúlyt és ezzel — mint Washingtonban latolgatják — biztosítsák maguknak a szocialista országok elleni első csapás képességét. A Space Shuttle-lel, az űrrepülőgéppel eddig végzett és a jövőben sorra kerülő kísérleti repüléseket jórészt ennek a törekvésnek a szolgálatába állították, illetve állítják. Ugyanígy az olyan rakéta- és lézerfegyverek kifejlesztését, amelyekkel a potenciális ellenfél bármilyen földi és űrbéli célpontjai megsemmisíthetők lennének. Caspar Weinberger hadügyminiszter úgy véli, az F—15- ös vadászgépek fedélzetéről 25—30 ezer méter magasságban indítható kétlépcsős rakéták alkalmasak lehetnek az ellenséges mesterséges holdjainak kikapcsolására, a nagyteljesítményű lézerek pedig interkontinentális ballisztikus rakétáinak ártalmatlanná tételére, közvetlenül a start után. Erendsze- rek szolgálatba állítását az évtized végére teszi, Tehát körülbelül arra az időpontra, amikorra az amerikai hadászati támadó erők korszerűsítési programja nagyjából befejeződik. Ez az összehangolás és ütemezés felettébb szembetűnő, s kétségtelenül arra vall, hogy az Egyesült Államok felső vezetése a 80-as évek végére, a 90-es évek elejére szeretné kivívni a mindenoldalú katonai fölényt. Ehhez Reagan elnök március 23-i hírhedt televíziós szereplése adta meg a döntő lökést. A világűrben létesítendő „áttörhe- tetlen sugárernyő”-ről, szólva, olyan lézerfegyveres űrkomplexumok felépítéséről beszélt, amelyek — várakozása szerint — megnyitnák az utat a „sikeres kozmikus hadviseléshez”. Más kérdés: képes-e az Egyesülit Államok realizálni nagyravágyó elképzeléseit? Ebben igen sok mértékadó amerikai szakértő is kételkedik, mondván, hogy a Szovjetunió eddig még mindig és minden területen megszüntette átmeneti hátrányát. A Reagan-féle tervnek különben elég szép számmal akadnak bírálói, akik tisztán tudományos-technikai nézőpontból a belátható jövőben kivihetőnek tartják ugyan egyes kozmikus fegyverek megalkotását, de felhívják a figyelmet e program anyagipénzügyi korlátáira. A nemrég elhunyt futurológus, Hermann Kahn például 200 milliárd dollárra becsülte a gyártási költségeket és évi 50 milliárdra a fenntartásiüzemeltetési kiadásokat. Larry Presler köztársaságpárti szenátor ezzel szemben kiszámította, hogy a várható költségkihatás legkevesebb 300 milliárd dollárra rúgna, vagyis messze felülmúlná a jelenlegi évi teljes katonai előirányzatokat. A nyugatnémet Der Spiegel alighanem a dolog lényegére tapintott a következő megjegyzésével: a Pentagonban a kozmikus háborúval kapcsolatban kiagyalt fantasztikus elképzelések „csupán a hadiipar nagyfőnökeinek körében váltanak ki osztatlan elismerést, mert hiszen lagalább 500 milliárd dolláros üzlet kilátásait csillantják meg előttük...” Így hát nem nehéz rájönni, valójában kiknek az érdekeit képviseli az elnöki posztra magát újra jelöltetni kívánó Ronald Reagan, amikor felelőtlenül a csillagok háborújával kacérkodik. Serfőző László alezredes Grenada függetlenné válása után is megmaradt a Brit Nemzetközösség tagjának, államfője formailag II. Erzsébet angol királynő. A nemzetközösségi tagállamokban a főkormányzó a királynő képviselője, az ő megbízásából bizonyos alkotmányos feladatok ráhárulnak. Formailag például a főkormányzó bízza meg — a helyi parlament döntése alapján — a miniszterelnököt kormányalakítással, ő lát el bizonyos — az államfői jogkörből adódó — diplomáciai feladatokat, például a nagykövetek megbízólevelének átvételét önálló hatalma azonban nincs: csupán az államfő utasítása, illetve a tagállam törvényhozásának felhatalmazása alapján járhat el. Sir Paul Scoon, az angol lovagi rangot viselő grena- dai főkormányzó aligha kapott felhatalmazást akár az uralkodótól, akár Grenada — immár nem létező — parlamentjétől/ arra, amjt most — legalábbis egyes hírügynökségi jelentések szerint — tett. Egyszerre kiderül, — amiről az agresszió napjaiban szó sem esett, — hogy ő kérte az intervenciót a Karib-tengeri törpe• Dubovka városában olyan dokumentumok és különfoö- .ző tárgyak kerültek napvilágra, melyek nyolcvan évvel ezelőtti eseményekről tanúskodnak. Gyanúsított személyek felkutatásáról kiA Köztársaság ulfcai régi ház alagsorában találták meg a cári titkosrendőrség titkos iratait 1904-ből államoktól és főként Washingtontól. Scoon döntésére hivatkoznak az amerikai katonák, amikor erőszakkal távolítjiák el a szigetről Kuba és más országok diplomatáit. Szemtanúkra a megszállóknak nyilván nincs szükségük, lépésük így érthető. Azonban — ismét csak Grenada alkotmánya s a nemzetköziség szabályai szerint — a fő- kormányzónak nincs joga diplomáciai kapcsolatok létrehozására, vagy felmondására. Épp így nincs joga arra, hogy — a törvényes, választott hatóságok felhatalmazása nélkül — választásokat írjon ki, vagy kormányt nevezzen ki. S aligha lehetett volna joga bármiféle „önálló intézkedésre”, akkor, amikor — egybehangzó jelentések szerint — az inváziós erők egyik hadihajóján volt, itt kapta meg az instrukciókat a megszálló parancsnokságtólNyilvánvalóan nincs senkitől sem felhatalmazása — Washingtonon kívül — a főkormányzónak arra sem, hogy a megszállás további rendjéről intézkedjék. Hogy az amerikai csapatokat felváltó, de jelenlétüket fegyveres akcióikat korántsem adott titkos körözvényi parancsok, külföldi állampolgárok listája, akik számára tilos volt a cári Oroszországba való beutazás, bilincsek, fegyverek, melyeket véletlenül találtak meg a Köztársaság út egyik kőházának rejtekhelyén. A múlt század 90-es éveinek elején ebben a házban lakott egy magasrangú csendőrtiszt. Ebben az utcában, melyet akkor Kormányzósági utcának neveztek, volt a csendőrség is. Dubovka 60 kilométerre van Volgográdtól, az egykori Caricintől. Központja volt a XIXn század végi, XX. század eleji politikai eseményeknek. Az 1800-as évek végén Caricin nemcsak fontos kereskedelmi csomópont volt, hanem Oroszország délkeleti részének egyik leghatalmasabb ipari központja is. Üzemeiben több mint tízezer munkást foglalkoztattak. A társadalmi ellentmondások erősödése tette léhető- vé a haladó értelmiségiek és munkások körében a forradalmi eszmék elterjedését. Megalakult a szociáldemokrata kör, amely 1888-ban 35 tagot számlált. A harc nekiiktató — barbadosi és más rendőrök, katonák nem Scoon utasításait követik majd, aligha kell bizonyítani. S a „szabad választások” ígérete — ha nem tragikus eseményekről lenne szó — szinte rossz tréfa is lehetne, az amerikai tankok árnyékában. Figyelemre méltó, hogy az amerikai agressziót követő sokkhatás első pillanataiban még London sem azonosította magát sem a washingtoni, lépéssel sem Scoon állítólagos önálló döntéseivel, sőt Nagy- Britannia tisztviselői is elhatárolták magukat mindettől. Akkor még elég világosan fejtették ki, mire van joga, mire nincs a főkormányzónak. Mostanra azonban változott a londoni nyilatkozatok hangneme: Thatcher kormánya „segítséget” és „együttműködést” ajánl fel a washingtoni helytartó szerepét betöltő főkormányzónak. A szándék nyilvánvaló : Reagan leghűségesebb európai szövetségese, amelyet nyilván felkészületlenül ért a durva agresszió, most segítséget akar nyújtani a „legalizálás” folyamatához. Az agressziót, egy - szuverén ország lerohanását azonban, főkormányzóval vagy nélküle aligha lehet törvénnyé tenni a nemzetközi életben, az ENSZ közgyűlésének látványos állásfoglalása is bizonyítja, hogy a világ népeinek döntő többsége így gondolkodik. héz évei voltak ezek. 1907. november 23-ára virradó éjjel a cári titkosrendőrség rajta ütött a földalatti mozgalom tagjain és letartóztatta őket. Csak 1908 májusában sikerült újjászervezni az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt caricini szervezetének központját és újrakezdeni a munkát. A le nem tartóztatott bolsevikoknak nagyon nehéz volt magában Caricinban dolgozni, ezért a pártközpont egy időre átköltözött Dubovkába-i 1910 ősizén a csendőrség házkutatást tartott Caricinban és Dubovkában és többeket letartóztatott. De a harc folyt tovább: 1913-ban öt fafeldolgozó és hat téglagyár munkásai, a kikötői és. vasúti rakodómunkások sztrájkoltak. 1918. április 23- án újjáválasztották az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt caricini bizottságát. Ez a bolsevikok igazi győzelme volt. A dubovkai lelet arra a néhéz harcra emlékeztet, amelyet a bolsevikok pártja folytatott századunk elején az oroszországi forradalom marxista körök egyesítésére. n kormányzósági utca titkai Rejtett iratok kerültek elő Dubovkában November W -13. r Az Egyesült Államok Kommunista Pártjának kongresszusa Clevelandban Az 1919. szeptember elején, a szocialista párt baloldalából létrejött két kommunista párt, az Amerikai Kommunista Munkáspárt és az Amerika Kommunista Pártja 1921. májusában Amerikai Egyesült Kommunista' Párt néven egyesült. 1923-ban a féllegális helyzetben lévő, tömegbázisért és legalizálásért küzdő kommunista párt csatlakozott az 1921-ben magalakult Amerikai Munkáspárthoz. A húszas évek második felében frakcióharcok bénították meg a párt munkáját. 1928- ban a trockistákat, 1929- ben pedig az osztályegyüttműködést hirdető Jay Lovestone-t, a főtitkárt zárták ki a pártból. 1930. júniusában vette fel a párt az Egyesült Államok Kommunista Pártja nevet. 1929—33 között a párt vezette Szakszervezeti Egységliga szerepet játszott a munka- nélküliek mozgalmában. Sok amerikai kommunista harcolt a spanyol polgárháborúban. A II, világháború alatt az EÁKP küzdött a fasizmus ellen, támogatta a haditermelést, a második front megnyitását. Ebben az időszakban azonban a párton belül megerősödött a revizionizmus. Carl Rüssel Browder főtitkár kidolgozta „teheráni téziseit”, amelyek szerint a kapitalizmus és a szocializmus között megszűnt a harc, az „inteligens tőkések” meg fogják teremteni a nemzeti egységet az országban. A bélharcok következtében a párt 1944. májusában tartott XII. kongresszuson a párt feloszlatta önmagát, s csak 1945. júliusában, rendkívüli kongresszuson döntöttek az újjászervezésről. A hidegháború időszakában a párt tagjait üldözték. 1950-ben a washingtoni törvényhozás elfogadta a McCarren-törvényt, amely a pártot és a kommunistákat mint egyéneket törvényen kívül helyezte. 1948—56 között 18 per keretében a pártnak több mint 180 vezetőjét tartóztatták le és ítélték el. 1959-ben a XVII. kongresz- szuson Gus Hallt választották a párt főtitkárává. Az elnöki tisztséget 1966 óta Henry Winston tölti be. * A párt jelenlegi taglétszáma kb. 20 ezer fő. A legutóbbi, 1979-ben tartott kongresszuson elfogadták az új pártprogramot. Eszerint az EÁKP alapvető monopóliumellenes politikai stratégiai feladatának egy tömegpárt létrehozását tartja. Szövetségi politikájában különös hangsúlyt helyez az amerikai munkásosztály többfajúságára és többnemzetiségére. Kiemelt stratégiai feladatként kezeli a nemi és a faji megkülönböztetés elleni harcot, ezen belül különösen a négerkérdés megoldását. Az új program a pártmunka kérdései közül kiemelte a gazdasági-ipari kérdések előtérbe helyezését, a tagtoborzás fellendítését. Az ideológiai harcról szólva az 1979-es program élesen bírálta mind a maoista elhajlásokat, mind a fejlett tőkésországok munkásmozgalmaiban terjedő, a létező szocializmussal szembeforduló opportunizmust. Az 1979-es program hangsúlyt helyezett a tömegeket mozgósító akciók jelentőségére a munkásosztály baloldali és centrista összefogásában, a szakszervezeti munkások és a munkanélküliek egységének megteremtésében. Összeállította: Constantia Lajos Az előtérben az Iszkra bosevik újság jnellékletének egy lapja 1917-ből, Jnelyet Dubovkában datáltak. A háttérben a 400 éves tölgy Dubovka külterületén — sok történelmi esemény tanúja
