Szolnok Megyei Néplap, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-01 / 258. szám

1983. NOVEMBER 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Megfogott gőz 0 szabadalmat a TVM is átvette A Vegyiműveket Tervező Vállalat közreműködésével négy üzemben alkalmazzák már a Kőbányai Gyógyszer - árugyár energiatakarékos technológiai eljárását. A Győr-Sopron, a Tolna és a Fejér megyei tejipari válla­latoknál, illetve a Tiszamenti Vegyiműveknél a kőbányai­ak módszerének átvételével a technológiai célokra termelt gőz két százalékát takarít­hatják meg, ami az energia- igényes ipari ágazatokban összességében jelentős költ­ségcsökkentést jelent. Az el­járással „megfogott” gőzt kü­lönleges berendezés segítsé­gével ismét energiaszolgálta­tásra teszik alkalmassá. A módszer bevezetésére továb­bi hat vállalat kért ajánlatot a VEGYITERV-től. A gyakorlatban jól vizsgá­zott korszerű technológiai el­járás szélesebb körű elter­jesztésére a Vegyiműveket Tervező Vállalat — új kezde­ményezésként — szabada­lom-hasznosítási szerződést köt a módszert kifejlesztető vállalattal. A technológia átadásában így a fejlesztők is érdekeltek, meghatározott összegű díjat kapnak a to­vábbi hasznosításért. Az új­szerű megoldásokat a terve­ző vállalat szakemberei kere­sik meg, s felajánlják a meg­bízással hozzájuk forduló üzemeknek. Ahogy a főorvos látja Beszélgetés a parodontológiai vándorgyűlésről A külföldi szakemberek részvételével tartott paro­dontológiai vándorgyűlés résztvevőinek utolsó csoport­ja tegnap utazott el Szol­nokról. Voltaképpen ezzel ért véget az a tudományos tanácskozás, amely méreteit tekintve eddig a legnagyobb volt ezen a szakterületen. A szocialista országok delegá­ciójának vezetői egyértelmű­en dicsérték az itteni szer­vezést. Nemcsak a talán kö­telező udvariasság mondat­ta ki velük az elismerő sza­vakat, hanem azok az új­donságok is — így a négy- nyelvű szinkrontolmácsolás, a végzős egyetemisták meg­hívása, a tudományos prog­ram mellett a megye életé­be való bepillantás biztosí­tása stb. — melyeket a kö­vetkező nemzetközi eszme­cseréken is sikerrel alkal­mazhatnak majd. A vándor- gyűlés szervező bizottságá­nak vezetőjétől, dr. Csordás József szolnoki főorvostól kérdezem: — Milyen ’ felkészülés előzte meg ezt a vándorgyű lést? — Tulajdonképpen ja­nuártól kezdve folyamatos munkát kellett kifejtenünk. A több mint négyszáz részt­vevővel a kapcsolattartás, a szállásbiztosítás, az előadók felkérése mellett ezernyi ap­ró üggyel kellett foglalkoz­nunk. Csupán érdekesség ként említem meg, hogy a vándorgyűlés emlékplakett­jének öntéséhez 360 kiló bronzhulladékot gyűjtött össze a szervező bizottság. — Nyilvánvaló, hogy a négynyelvű szinkrontolmá­csolás és más egyéb igen tetemes összegbe került. Jó­val többe, mint amennyivel kezdetben a szervező bizott­ság rendelkezett. Honnan szereztek pénzügyi fedeze­tet? — Megyénk társadalmi és gazdasági vezetőinek j(j ré­sze úgy vélte, hogy ez a ren­dezvény szűkebb hazánk rangját is emeli, ezért pénz­ügyi és egyéb támogatásban részesített bennünket. Igaz, nem mindig teljesen önzet­lenül, hiszen reklámlehető­séget és termékbemutatót biztosítottunk számukra. A döntő azonban az a széles körű segítségnyújtás volt, melyet lépten-nyomon ta­pasztaltunk. — önnek, aki a szervezés fő terhét viselte, a napi gyó­gyítómunka mellett többszáz társadalmi munkaórájába került ez a vándorgyűlés. Miért csinálta? — Részben azért, mert úgy voltam vele, hogy ha egy ilyen rangos rendezvény szervezését rám bízták, ak­kor meg kell mutatnom, hogy mit tudok, másrészt én is úgy vélem, mint a szovjet delegáció vezetője, aki azt mondta: remélem, a szolnoki tanácskozás olyan hullámot indít el, amely új híveket, új teret nyer a pá­rodon tológiának. FIA TÁL ASSZONYOK Szemmel alig láthatóan, boszorkányos gyorsasággal peregnek-forognak az orsók. A termet megüli a gépek zaja, s finom átlátszó pihék szállnak mindenfelé. Megte­lepszenek az orsózó nők ru­háján, befészkelődnek ha­jukba is. Ettől mintha lát­hatatlan kéz végigsimított volna a hatalmas termen, s érintése nyomán megőszült volna a gép mellett szaporán mozgó valamennyi nő. Pedig nem korosak még, íiatalasz- szonyok dolgoznak a tószegi téesz melléküzemágában. Molnár Lászlóné a műszak­vezető körbevezet, s közben mondja, százhúsz a létszám, de negyvenen nem a fülsi­ketítő orsózóban dolgoznak, maid később megnézzük a szabászatot, a varrodát is. Egy műszakban járnak a hangos öreg gépek. Amikor kezdték, két műszakot szer­veztek, de hát óvodát, nap­közit, iskolát emlegettek az asszonyok, nem tudták késő délután, meg este kire hagy­ni a családot. Így már jó sze­retik a munkahelyüket, nem Réll utazgatással tölteni az időt — mert munka lenne máshol is — emellett el tud­ják látni a családot, sokan még háztáji állattartók is. — Mert úgv mondják minálunk, mirólunk: kaparós a tószegi, nem fél a munkától. Az orsózóhoz képest a varrodában szerényen züm­mögnek a gépek. A tágas te­remben háziruhákat szabnak, varrnak az asszonyok. Köz­tük Bedekővics Lászlóné, aki csupán négy éve vállalt mun­kát, addig „csak” otthon tet­te a maga dolgát. Megnőttek a gyerekek, úgy gondolta, van még ideie nyugdíjat sze­rezni is. Különben a család­ját nem egyedül képviseli a téeszben. a huszonhatéves fia a tehentészetben. menve helyben, a szabászaton dol­gozik. Sóhait. azért van mun­ka bőven, otthon is. Most 16 disznó röfög az ólakban, el- hiszem-e. hogv reggel hattól este nyolcig nincs megállása? Persze, adja a háztáji a hí­zónak valót, s van értelme állatokkal bajlódni, az ál­lam jól fizet érte. A töb­biek nevetnek, van azért a munka mellett hobbi is. El­hárítja, nem. minden nem az ő gondja, van a halastónál hobbijuk nekik is, de az a férje gondja, baja, öröme a családé. Ifjú Lőkös Józsefné még csak huszonkilenc éves, de már nyolc éve az orsózó munkása. — El ne felejtsük már, hogy ebből három év gyes is eltelt fölöttem — mondja s jóízűen nevetve számolja ki, amit kérek. Egy műszak alatt pontosan há­romezerharminchat csomót köt, ha jó az anyag! Ha rossz, többet. Ahogy nevetve, fejét ingatva beszél, hajából elsza­badul egy hófehér pihe, s száll az ablak felé. A baromfigondozóknál hi­ába keresnénk Borosné Var­ga Juditot. Az a rend a csir­késeknél, hogy tizenkét óra után huszonnégy szabad jár. Így hát a Várkonyi úti szülői házban, de saját lakásában Jutka asszony ebédet főz. ötödik osztályos kislánya nemsokára megjön az iskolá­ból. Ketten élnek, pontosab­ban hárman, hiszen a ház elején édesanyja lakik. Borosné Varga Judit kis- lányosan karcsú. Alig túl a harmincon, miért ne lenne jó alakú. Karján felhúzza a kötött blúzt, s mutatja: egy- egy szállításkor jaj, de kar- ' mól, rúg a jószág. Rengete­get kell dolgozni, aki nem is­meri a gondozók életét, azt gondolja, semmi az. Jutka tanult szakmunkása a téesz- nek, mondhatni gyerekkora óta erre a pályára készül, de most nagyon fáradt. — Sok ám az, tizenkétórázni! Aztán ha nem így élnénk, egy fedél alatt anyukámmal, a kislá­nyom is hiányolna nagyon! — S miközben mondja, pana­szolja a fáradtságát, meg­mondja azt is ő se keres töb­bet. mint a melléküzemágban dolgozó asszonytársai. A pénz különben, amit a tószegi fiatalasszonyok emle­getnek, három, három és félezer, esetleg néevezer fo­rint havonta. Kétségtelen, nem adják inevén, sokat cso­móz, szalad érte az orsózó­ban ifjú Lőkösné. sok házi­ruhát measzalajt a gépén Be- dekovicsné. s hailódik tizep- kétórás műszakban Borosné, Varga Judit. Hogy boldogul­nak a munkájuk által, senki se tagadja. Bedekovicsék szép, saját házukban élnek, a Lőkös-házaspár is a sajátjá­ra költ, mégha nagyobb csa­ládé, a szülőké is a hajlék. Borosné szép két szobája, gyerekének nyugodt élete 'is azt igazolja: ezek a tószegi asszonyok nemcsak munka- és családszeretők, hanem tu­datos jövőépítők is. Aki körbejárja a nagy tele­pülést, csak elismeréssel be­szélhet minden tószegiről. Ahogyan a családok gyara­podnak, úgy a falu is. Új há­zak magasodnak, — most a manzárd szobás a divat — a jól és társadalmi munkában épített utakon saját autóikon járnak. Vagy ötszáz autó van a faluban, s van olyan új te­lepülés, ahol régi ház egy se, mutatóba se. Szép, őszi napsütés simo­gatja a faluszéli orsózó épü­letét. Jut belőle a távolabbi halastóra is, ahol szabad ide­jében tanító és kozmetikus fogja a horgászbot végét. És jut a fényből a kívülről öreg parasztháznak látszó óvodá­ra, a gyerekek játszóudva­rára. .. Tószeg. 1983 októbervég: „Csak” ilyen csendesek róla az emlékeim. Mégha az orsózóban fülsi­ketítő is a zaj. .. — sj — 0 vasas­szakszervezet ftttitkára Szolnokon Rendhagyó testületi ülés volt az élmúlt hét végén a szolnoki Mezőgép Vállalatnál. Her- czegh Károly a vasasszak­szervezet főtitkára vett részt a vállalati szakszervezeti bi­zottság ülésén. A tanácskozá­son a munkabizottságok mű­ködéséről szóló beszámoló mellett a törökszentmiklósi öntöde rekonstrukciójáról, valamint a családosok hely­zetének értékeléséről hang­zott el tájékoztató. Herczegh Károly a munka­bizottságok tevékenységéről szólva hangsúlyozta, hogy a gazdaságirányításban, a vál­lalati munkában tapasztalha­tó fejlődéssel a szakszerveze­ti munkának lépést kell tar­tani, a második napirend kapcsán elismerően szólt a népgazdaság számára is fon­tos gömbgrafitos öntés meny- nyiségének növelése érdeké­ben tett tröszti és vállalati erőfeszítésekről. A nap második fele az üzemlátogatással kezdődött. Herczegh Károlyt Sziráki András a vállalat igazgatója tájékoztatta a szolnoki Me­zőgép feladatairól. Beruházás olajszennyeződés kiküszöbölésére A Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat egyik fontos környezetvédelmi be­ruházásaként új rétegvíz­tisztító rendszer készült el és kezdte meg próbaüzemét a vállalat szolnoki tankállo­másán. A rendszer feladata, hogy az olajjal együtt kiter­melt nagymennyiségű réteg­vizet megtisztítsa és ezzel megakadályozza, hogy a szennyezett víz fertőzze a környezetet, a környék mező­gazdaságilag művelt föld­jeit. IKeddl jegyzetünk 1 Védelemre várva Valahogy belénk ivódott, hogy igazi természeti ér­tékeinket az erdőborította hegyek őrzik. Szabad időnkben ezért kerekedünk fel, s kutatjuk a sziklás ormokat, a szelíd völgye­ket. Ismerőseink körében aztán se vége, se hossza az élmények sorolásának. Közben nem is gondolunk arra, hogy rövidebb úton is ritka élményekben ré­szesülhettünk volna. Nem véletlen ugyanis, hogy hazánk első védett terüle­te a megyénk egy részét is felölelő Hortobágyi Nem­zeti Park lett. Második­ként sem a hegyvidék kö­vetkezett, hanem az Alföld egy másik tája. A szom­szédos Bács megyében ala­kult meg a Kiskunsági Nemzeti Park, és csak azt követően a Bükki Nemzeti Park. Értékes, védelmet ér­demlő természeti ritkasá­gokat rejt tehát az Al­föld. Tegyük hozzá: nem­csak a nemzeti parkok te­rületén. Így van ez me­gyénkben is. Itt a termé­szetvédelmi területek ará­nya 3,5 százalék. Lehetne több is. A fákat, a növé­nyeket és az állatokat sze­retők népes tábora — a megyei tanács illetékes szakembereinek hatékony támogatásával — arra tö­rekszik, hogy javuljon ez az arány. „Adujuk” is van ehhez. Védelmet érdemel­ne például a cserőközi Holt-Tisza, melynek víz­tükre és az azt körülvevő galériaerdő zárt egységet alkot. Ez a Közép-Tiszavi- dék más, mentett oldali holtágainál már nem ta­lálható. Az őshonos fajok szép példányai, a vízinö­vények változatossága, a védett vízi madarak esz­tétikai értéket is képeznek. Itt virít a vizeinkben rit­kán előforduló vízidara, tündököl a tündérrózsa és a tündérfátyol. Otthonra talált itt a kiskócsag, a poegém, a vörösgém és a vízicsibe is. Védelemre érdemes Egyegpuszta is. Szemet-lel- ket gyönyörködtetőek nagy kiterjedésű vizenyős ka­szálói, nedves rétjei, szá­raz sziki gyepei. A ritka túzokállománynak is ked­velt tartózkodási és fész­kelőhelye ez a vidék. A puszta farkasszigeti részén szépen fejlődik a gémtelep. És mennyi egyéb madárfaj található itt — köztük a haris, a nagy goda, a sár­garigó, a kékvércse, a kis­kócsag és a bakcsó. A két­éltűek közül itt tanyázik a pettyes és a tarajős gő­te is. Megyénk területe több­nyire kopár, ezért na­gyobb, ritka méretű fáink védelme is indokolt. Ilyen például a Tiszafüred kül­területén levő 102 centi­méter törzsátmérőjű ko­csányos tölgy. Életkora kétszáz évre becsülhető. Az Alföld hajdani ke­ményfás ligeterdőinek né­ma tanúja ő. Az értékes fajok néha csoportban is fellelhetők. A tiszafüredi kastélypark­ban például sok értékes faj idős példánya mellett újabb ültetések is talál­hatók. A kengyeli Dózsa Termelőszövetkezet köz­ponti majorjában meg het­ven év körüli, méretüket tekintve országosan is rit­kaságszámba menő török mogyorófák vannak. Minderre már ráirányult a szakemberek figyelme. Bizonyára van azonban szerte a megyében más olyan természeti érték is, amelyről csak a helyiek tudnak. Jó lenne azokat is közkinccsé és mielőbb vé­detté tenni. S. B. Előírt feltételek alapján 40 órás munkahét az iparvállalatoknál Nem csökkenhet a termelés és a dolgozók jövedelme Kormánydöntés értelmé­ben 1984. január 1 -ét köve­tően az előírt feltételeket teljesítő iparvállalatok átáll­hatnak a 40 órás munka­hétre. Az Ipari Minisztériumban elmondták: november 1-én jár le a jelentkezési határ­idő az új, rövidített munka­rendre január 1-től áttérni szándékozók számára. Eddig 10 kérelem érkezett be, de a hét elején még jó néhány pályázat érkezése várható. A legfontosabb alapelvek: a vállalatnak önerőből s úgy kell áttérnie, hogy fejlődési üteme nem torpanhat meg, termelése nem csökkenhet, s dolgozóinak jövedelme A tiszafüredi Aluminiumárugyár egyik legrégebbi terméke a teafőző. Két típusban és hétféle nagyságban gyártják. A teafőzők, — melyekből naponta 1800 készül — mintegy 80 százaléka nyugati exportra kerül sem. A tervezett intézkedé­seket meg kell. vitatni a dol­gozókkal, javaslataikat fi­gyelembe venni. Szükséges a társadalmi szervek • hozzá- járulása is. A miniszter ezzel kapcso­latos irányelve azt is ki­mondja: a munkaidőrövidí­tést arányosan kell elosztani a hét többi napjára. A 40 órás munkahétre va­ló felkészülés programját az áttérés előtt két hónappal kell benyújtani a miniszté­riumhoz. Értesüléseink szerint a Magyar Villamosművek Tröszt 23 vállalatának több­sége már felkészült a ja­nuár 1-i áttérésre, az ezzel kapcsolatos pályázatot most kívánják benyújtani. A tröszt egyik, a Paksi Atom­erőmű szereléséről is ismert vállalata: a Vertesz hétfőn véglegesíti szb-ülésén átté­rési programját. — A pénteki napot válto­zatlanul szeretnénk hagyni, s a másik négy munkanapon rövdítenénk a munkaidőt — tájékoztatott Czelecz Fe­renc igazgató. — Valameny- nyi üzemrészünkben megvi­tattuk ezt dolgozóinkkal is. Olyan előzetes döntés szü­letett, hogy délutánonként fejeződik majd be fél órá­val hamarabb a munkaidő. A bérkérdést ötszáz alkal­mazottunknál különféle szer­vezési intézkedésekkel kí­vánjuk megoldani, hogy a rövidebb munkaidő ellenére is biztosítjuk a továbbfejlő­dést, valamint a jövő évi 2—3 százalékos termelésbő­vítésnek megfelelően ered­ményesebb munkát. Mintegy 1700 fizikai állományú dol­gozónk 80 százaléka teljesít­ménybéres, illetve egy ösz- szegű utalványos rendszer­ben kapja a bérét. Elsősor­ban kisebb beruházásokkal, technológiái változásokkal, műszaki fejlesztésekkel si­került megoldást találni a termelés növelésére, csak egyes területeken szigorít­juk majd a normákat leg­feljebb másfél, két és fél százalékkal. Az órabéresek­nél 4—5 százalékkal emel­jük a béreket, s természe­tesen tőlük is valamivel többet várunk. A csavaripari vállalat a legelsők között adta be pá­lyázatát. Bocskói György gazdasági igazgató kiemelte: a csavárhiány enyhítésére tett komoly erőfeszítések eredményeként 7 százalék­kal növelték idén a terme­lést, a bérek is az átlagos­nál magasabban alakultak: az eltelt háromnegyed év alatt 9 százalékkal nőtt fi­zikai dolgozóik keresete. Ezt a szintet szeretnék meg­tartani, ezért csak mini­mális fejlődést terveznek, ennek megfelelően terjesz­tették fel a minisztériumhoz a pályázatukat. A kőbányai Gyógyszer- árugyár dolgozóinak többsé­ge az egészségre ártalmas munkahelyeken — enge­déllyel — évek óta heti 40 órát dolgozik. Januártól a többiek is áttérnek a rövid hétre. Közülük a fizikai dolgozók bérét öt százalék­kal emelik, ezzel arányosan kell majd többet dolgoz- niok. Tőke Péter

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents