Szolnok Megyei Néplap, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-19 / 273. szám
1983. NOVEMBER 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A hét 'közepén befejezték a megye gazdaságaiban ‘a 13 ezer 300 hektáron termett cukorrépa betakarítását. A tárolótereken biztonságba helyezett termés — a hidegebbre fordult időjárás ezt lehetővé teszi — prizmákba halmozva várja, hogy folyamatosan elszállítsák a szolnoki és a Hatvani Cukorgyárba. A földeken most már csak mintegy 5 ezer hektár szántanivaló, az őszi elmunkálásra kijelölt területek néhány százaléka ad munkát a szövetkezeti gazdaságnak, állami gazdasági dolgozóknak. Felvételünk a tiszaföldvári Lenin Tsz-ben készült, .ahol a 14 géppel végzett őszi italajmunkából jnár csak az utoljára felszedett cukorrépaterületek el- munkálása marad,, a jövő hétre Fotó: Temesközy Építők tájértekezlete a versenytárgyalási rendszer Az átmeneti időszak számos gondjára derült fény Tegnap déllelőtt hat megye — Komárom, Fejér, Bács- Kiskum, Csongrád, Szolnok és Béikés — építőipari kivitelezéssel és tervezéssel foglalkozó vállalatainak szervezett tájértekezletet a versenytárgyalásos rendszer működésének tapasztalatairól Szolnokon, a SZÁÉV ti- szapantd munkásszállójában az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium. A rendezők a vállalatok vezetőin kívül meghívták a beruházási kérdésekben légii letékesebb országos főhatóságok és intézmények — a Pénzügyminisztérium, az Országos Anyag- és Árhiva- tal, a Magyar Nemzeti Bank, az Állami Fejlesztési Bank — vezető munkatársait is;. A tanácskozáson — amelyen részt veltt Mohácsi Ottó, az MSZMP Szolnok megyei Bizottságának titkára és Ulvecziki Tibor, a megyei tanács elnökhelyettese . is — Szűcs Endre, az ÉVM miniszterhelyettese tartott vitaindítót. Beszámolt az építőiparban kísérleti jelleggel már 1982 második felétől alkalmazott, egyes területeken 1983. január elseje óta kötelezően kiírandó versenytárgyalások során szerzett tapasztalatokról. A miniszterhelyettes elmondta, hogy ma még csak minden negyedik-ötödik versenyfelhívás fejeződik be szerződéskötéssel. Az új vállalkozási rendszer bevezetése óta a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei és a budapesti építtetők tették közzé a legtöbb felhívást, a vállalkozói készség, a verseny iránti igény megyénként igen változó. A problémákat elemezve Szűcs Endre többek között kiemelte, hogy a kezdetiben természetes módon emelkedő vállalkozói árak mellett a műszaki gazdasági nonm|a- tívák és az úgynevezett területi átlagköltségek nem mindenütt voltak betarthatók. Ez társadalompolitikai szempontból fontos létesítmények elkészültét tette bizonytalanná, érthetően ellenérzéseket váltott így ka a versenytárgyalási rendszer a tanácsi beruházások körében. Az átmeneti időszak nehézsége volt az iü, hogy sok építő vállalat kapacitását — biztonsága érdekében — már korábban lekötötte úgynevezett előszerződésekkel, ezért versenyfelhívásra nem is jelentkezett. Iglen szokatlannak bizonyult, hogy a versenyezte- téses válláilkozásit „csupán” úgynevezett (kéret jleljegű rendeletek szabályozzák. Bár szaklapokiban, banki tájékoztatókban részletes útmutatók jelennek meg, a szerződő felek a követendő magatartás tőljesi jogi szabályozását várják. A versenytárgyalások számát, a résztvevők körét, földrajzi terű létenként elemezve bebizonyosodott, hogy egyes megyékben még mindig törekednek a területi monopolpozíciók erősítésére Kedvezőtlen jelenségként említette meg a beszámoló, hogy a kisvállalatok és szövetkezetek vállalkozási készsége a várakozáson alul maradt. Nem kapcsolódtak be kellő mértékben a verseny- tárgyalásos rendszerbe a műszaki és tervező szervezetek sem, jórészt azánt, mert a tárgyalásokat legtöbbször kész kiviteli tervek birtokiában kezdeményezték a megrendelők A miniszterhelyettes beszámolóját igen élénk vita követte, A hozzászólók közül többen is jelezték, a versenyben — részben a licitálási lehetőségek megléte miatt — tűi nagy szerep jut az árversenynek. Keveset számít a kivitelezésre jelentkező által kináJt műszaki tartalom, a határidő, a minőség, az pedig szinte meg sem történik, hogy a viszonylag drágább építkezés árán olcsóbban üzemeltethető épületet kínáló vállalat „győzzön”. Az egyik építőipari szövetkezet elnöke tette szóvá, hogy az anyagellátási nehézségek — kis tételben rendelőkkel az építőanyagipar nem tárgyal a „kicsik” kénytelenek anyagot magasabb áron a Tüzéptől venni — a kis építő szervezetek nem képesek az árra és a határidőre igazán kedvező ajánlatot tenni. A Komárom megyei Tanács képviselője, helyi példákat felsorakoztatva bizonyította: az építési lehetőségek szűkösségével küszködő területeken a versenytárgyalási rendszer csupán kihasználatlan formai lehetőség marad. A tájértekezletet bezáró összefoglalójában Szűcs Endre igen hasznosnak nevezte a találkozót, jól szolgálta célját —r mondotta — hiszen a részt vevő hatóságok és intézmények igen fontos információkat kaptak a versenytárgyalási rendszer jövő évi szabályainak kialakításához. Kevesebb állami támogatással Milliárdok meliorációra A melioráció helyzete és fejlesztésének iránya címmel tanácskozást tartott tegnap a Hazafias Népfront Országos Elnökségének Természet- és Tájvédelmi Bizottsága a HNF székházában. A MÉM és az OVH illetékes főosztályainak közös beszámolója egyebek között megállapítja: a talajtermékenység kihasználását akadályozó tényezők elsősorban a komplex meliorációval csökkenthetők. Ezért a VI. ötéves tervben mintegy 1,1 millió hektár mezőgazdasági földterületre terveztek talajvédelmi, üzemi vízrendezési, területrendezési és talajjavítás! munkákat, amelyeknek becsült költsége 14,5 milliárd forint. A mezőgazdasági termelő- szövetkezetek, állami gazdaságok kis mértékben elmaradtak a VI. ötéves terv meliorációs feladatainak időarányos teljesítésével. Az előterjesztés szerint főleg azért, mert az előirányzottnál kevesebb állami támogatás állott rendelkezésükre, a melioráció költségei pedig jelentősen emelkedtek. KGST-szakembereknek Vezetőképzési szimpózium A vezetőképzéssel és továbbképzéssel foglalkozó háromnapos nemzetközi szimpózium tegnap fejeződött be Balatonaligán. A KGST-or- szágok vezetőképzési szakemberei két szekcióban vit tták meg az alkalmazott képzési rendszereket és módszereket, kicserélték tapasztalataikat, áttekintették, hogy mit hasznosíthatnak máshol is az egyes országok eredményes gyakorlatából. Csak a mosóvizet öntsék ki! Veszteséggel zárta az idei első fél esztendőt a Szolnok megyei Patyolat Vállalat, a becslések szerint az év végi mérleg eredménye rovatába sem kerülhet nyereség. .A hír természetesen több, mint kellemetlen a cég dolgozóinak, a szélesebb közvéleA szakma legutóbbi egy évtizedes történetét valamennyire is ismerők első hallásra alaposan meglepődhetnek a veszteséges gazdálkodás e magyarázatán. A hetvenes évek közepétől ia végéig városaink lakói gyarapodásuk egyik jeleként könyvelhették el tisztító szalonok létesülését. A vállalat, mert szolgáltatásainak gazdagítása az életszínvonal emelését szolgálta, a megyei tanácstól — az úgynevezett szolgáltatás fejlesztési alapból — jelentős összegeket kapott beruházásaihoz, a hálózat fejlesztéséhez. (Ma Szolnok megyében az 1975. évi kettő helyett kilenc szalon dolgozik. ) — De nemcsak a hálózat- bővítéséhez kapott pénzt a vállalat, a kényelmesebb életre lehetőséget adó szolgáltatást igénybe vevők szinte jelképes összeget fizettek a bértisztításért, a költségek és az ár különbözetét állami támogatásként kapta meg a vállalat — kezdte elemezni a közel egy évtized változásait Balázs Andrásné, a megyei tanács ipari osztályának vezetője. — A lakossági mosás 1980 előtt még 142 százalékos állami támogatása (bár nem egyből) mostanra 90 százalékra csökkent, a A mai kereslet mellett fölöslegessé vált a hetvenes években jelentős társadalmi áldozatok árán megvalósított beruházások egy része. A megyei tanács ipari osztályának illetékesei szerint is elodázhatatlan egyes szalonok bezárása. Ezzel a megoldással ugyanis biztosítható a továbbra is dolgozó üzletek és a vállalati központi üzem leterheltségének, végeredményben gazdaságosságának javulása. És hogy mit kezdenek a szalonok drága gépeivel, berendezéseivel? Öllé Csaba, a Patyolat igazgatója szerint néhány településen (nevet azért nem érdemes írni, mert a helyi tanácsok és a vállalat tárgyalásai még korántsem zárultak le) ha nem is a hattyús cégér alatt, tovább dolgozhatnak. Egyik megyei városunkban például az intézmények tisztítási igényének kielégítésére mosodát építenek, igen sok pénzért. A kiadás fölöslegessé válna, ha a Patyolat szalonját átvenné a tanács és ott mosnák az óvodák, mény érdeklődésére azon-! bán inkább az eredménytelen gazdálkodás okai miatt tarthat számot. A ráfizetés legfőbb magyarázata ugyanis a megyei textiltisztító kapacitások, főként a nagyobb településeken működő szalonok kihasználatlansága. tisztítás költségei pedig fokozatosan növekedtek. Persze a vállalati „egyensúly” megőrzése érdekében 29 százalékkal központilag emelték a maximált árat, ez azonban nem jelentett igazi segítséget. A drágulás ugyanis a keresletet csökkentette. A textiltisztítás a leginkább jövedelem érzékeny szolgáltatások egyike. Ez a titokzatosnak tűnő közgazdasági megfogalmazás, egy nagyon is hétköznapi, mindannyiunk által ismert dolgot takar. Mosni, bár igen fárasztó, otthon is lehet — az árak (korántsem csak a bértisztításokéról van szó) növekedésével egyre többen mondtak le a Patyolatról, váltották meg forintjaikat saját munkával. Ma a Szolnok megyei vállalat szalonjai a még kifizetődő a két műszak alatti 80 százalékos helyett egy műszakra számolva is csak 65 százalékos leterheltséggel dolgoznak, és a lakossági megrendelések egyre fogynak, az idén már a közületek (a vállalatok és az intézmények) is kevesebb szennyes textília tisztítását kérték. A vállalat vezetői szerint jövedelmező gazdálkodást biztosító kihasználtságra sokáig nem számíthatnak. bölcsődék szennyesét, a vállalat pedig megszervezné a megszűnt üzlet kuncsaftjainak, a lakosságnak az időbeni kiszolgálását. Továbbá két legyet üthetnének így egy csapásra: nem kellene negyedig-félig leterhelve működtetni a drágán dolgozó gépeket és a nyitva tartott üzletekben is javulna a kihasználtság, a jövedelmezőség. Más településen a helyi lakosság által beadott munkákat, ágyneműket nem is kellene más községbe szállítani, hiszen a tanács (a tárgyalások még csak megkezdődtek) úgy üzemeltetné a Patyolattól átvett szalont, hogy ott bértisztítást is vállalnának. — Ügy látszik tehát — fogalmazta meg a kérdéskör ellentmondásait Balázs Andrásné — találhatók megoldások a lakosság mostani igényeihez viszonyítva túlméretezett kapacitások ésszerű hasznosítására. (Bár már most is van egy szalon — az egyik szolnoki —, amelyik nem dolgozik), a leállításnak azonban eddig csak . egy haszna volt: nem „termel”- költségeket. A vállalat nem talált módot az üzlet kihasználására. Ezzel persze véletlenül sem akarom azt állítani, hogy a lakosságnak szánt üzletek bezárása jó dolog. Ha például évek múltán az életszínvonal dinamikusan javul, talán az államnak is lesz pénze az élet kényelmesebbé tételét pénzzel segíteni, újra kell kezdenünk dolgozni a textiltisztítási szolgáltatások fejlesztésén, egy egyszer már elért szint fejlesztésén. Pénz és presztízs Nagy gond ez, a döntéshozó óriási felelősséget vállal, amikor az üzletek bezárását, átadását elhatározza. Az intézkedésre azonban feltétlenül szükség van: mert sem az állam, sem más nem képes a munkát elvégző vállalat veszteségeit pótolni, a bértisztítás ára már csak a valóságos költségeket tükrözheti. Ezt akkor is el kell fogadni, ha tudjuk, a szolgáltatás drágulása miatt igen sok családnak le kell mondania az évek alatt megszokott kényelméről. A gazdasági szükségszerűség megértése persze csak akkor várható el, ha a kény- szerűségből károsulok értik, tudják, az elengedhetetlennél jobban nem rövidülnek. A Patyolatnál és a megyei tanácsnál is tudnak községi, városi tanácsokról, amelyek mindent megtesznek a településükön dolgozó, a vállalatnak veszteséget okozó szalonok bezárása ellen. Látszólag egy érthetetlen presztízsből ragaszkodnak az üzlethez, hiszen érvükkel — „a helyi tanács felelős a lakosság ellátásáért” — nyílt kapukat döngetnek: a textil- tisztítás ideje nem hosszabbodna, a szolgáltatások köre sem szűkülne, ha a textíliákat nem helyben mosnák. Az ígéret lagalábbis ez. A tények pedig? A Néplap szerkesztőségébe rendszeresen érkező panaszos levelek tanúsága szerint a Patyolatnak van mit tennie, hogy Ígéreteiben bízr zanak. Aligha magyarázható például, hogy egy kapacitás kihasználatlansággal szűkölködő vállalatnál a tisztításra beadott ágyneműt miért nem kaphatja meg tulajdonosa az ígért határidőre, és miért panaszkodnak oly sokan a tisztított ruha tisztaságára? Az árak növekedése után nem javult a szolgáltatás színvonala, már pedig az is gazdasági törvény, ha több pénzt kérnek tőle, a vevő többet is vár. Ha kevesebbet kap, más megoldást keres. Például otthon mos, mert az fárasztó, ugyan de nem jár annyi bosszúsággal. V. Szász József n drágulás ára Munkátlan szalonok A jászapáti Vas- és Zománcipari Szövetkezet jászkiséri telepén a zománcipari termelés megszűnését (követően autóhűtő keretek gyártását kezdjék* fneg bérmunkában a Hűtőgépgyár részére. A termékből, melyet hatvan féle méretben készítenek, az idén mintegy 2ft ezerre van szerződésük
