Szolnok Megyei Néplap, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-19 / 273. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. NOVEMBER 19. I Arcképvázlati A KERTTOL SOHASEM TUDNA MEGVÁLNI A valamikori uradalmakban mindig többre tartották a gépészt, meg a kertészt, mint például a cselédet, a bérest. Az óla is alig pelyhedzett még, amikor az urasági kertészként dolgozó édesapja maga mellé vette kertészboj- támak. Megváltás volt az meiki. a hatéves korában elkezdett libapásztorkodás, ka- nászkodás, meg kisbéresség után. — Nem volt az másképpen régente se, mint most. Abban az időben is igyekeztek a szülők valamiképpen megalapozni az önálló életre, családalapításra érett gyerekek jövőjét. Tudja mi volt az én stafirungom? Egy csákánykapát, egy bolgár öntözőkapát. és húsz melegágy! keretet kaptam az apámtól. A sógorommal ketten kibéreltünk a földvári határban, a Homofcréten öt kis holdat. Azon kezdtünk kertészkedni, negyvennégyben. Nagyon jó terméssel biztatott a kertünk búzából, burgonyából meg zöldségfélékből. Csak hát közbeszólt a háború. A sógorát negyvennégy májusában sorozták be. neki augusztusban kellett magára hagynia az akkor már várandós feleségét. Két és fél esztendőt töltött fogságban. Apósa nevenapján toppant be. az András-napi köszöntőkkel koccinthatott először arra. hogy túlélte a háborút. — Akkor láttam először a kislányomat, Marikát is. A gyerek, a felszabadulást megért családtagok, ismerősök egészsége után a kert volt a harmadik, am; felől érdeklődtem. Meg volt még a haszonbéres föld. egy ideig azon kertészkedtünk a sógorommal. Amikor a kislány után kaptunk három hold juttatott földet, önállósítottam magam, itt, Cibakházán, a sárszögi határrészen. Azt a három holdat, meg a csaknem másfél évtizedes kér tészkedési tapasztalatomat tudtam fölajánlani, amikor a tizenegynéhány cibaki gazda alkította Vörös Csillag Tsz- be beléptem. Az utóbbi elegendő volt ahhoz, hogy a nagyüzemi gazdálkodást ízlelgető szövetkezetben rábízzák a kertészeti brigádvezetői teendőket. Nem sokáig irányította a kezdetben ötholdas, de hamarosan harmincöt holdasra nőtt kertészetet, fontosabb feladattal bízták meg. — Négy esztendeig kellett odahagynom a szövetkezetei, de tulajdonképpen, úgymond, mindig földközelben maradtam. Tanácselnök-helyettes voltam itt Cihákon, azután pedig a mezőgazdasági osztály vezetője a járási székhelyen, majd ismét elnök- helyettes az itthoni tanácsnál, Ahogy vissza emlékszem, azők az évek voltak a legnehezebbek. A mezőgazdaság nagyüzemi átszervezése, a megalakult szövetkezetek beindítása itt a Tiszazugban sem volt könnyű. Nem egyszer kegyes csalással kellett megnyernünk az emberek bizalmát, ötvenhárom tavaszán péidául egyetlen zsák búzája volt a szövetkezetnek. Azt minden reggel elvittük a pékhez a téesz fogatával, hadd lássák a lisztért, kenyérért sorbanállók, hogy a szövetkezetnek van. Este úgy lopakodtunk vissza a zsákkal, hogy legyen mit mutatnunk másnap is. Huszonkét esztendeje már egyfolytában a termelőszövetkezet a kenyéradó gazdája. Nem egyik évről a másikra, de szép lassan mindig nagyobb, nagyobb karéj jutott abból a kenyérből az ő családjának is, a többi téesz- bélinek is. — Volt olyan évünk, amikor nyolc forintot ért egy munkaegység. Egy napig dolgoztunk érte. Gondolhatja, hogy nem olyan körülmények között, mint manapság. Most a százhektáros, öntözött vegyes kertészetünkben dolgozók' ötmillió forintos szövetkezeti árbevétellel maguknak is tisztes megélhetést biztosítanak. Igaz, meg kell dolgozni érte ma is a termesztőknek, az értékesítőknek egyaránt. Tudom jól. hiszen éveken át irányítottam az áruértékesítést, az utóbbi tíz esztendőben pedig ágazatvezető voltam, azaz főkertész. Minél inkább kitüntettek bizalmukkal a szövetkezeti vezetők, meg a tagok, minél nagyobb lett a felelősségem, annál jobban bántott, hogy csak hat elemi elvégzésére volt lehetőségem annak idején. Mindjárt jobban éreztem magam, amikor túl voltam a mezőgazdasági technikumi érettségin, meg az áruértékesítési szakmunkásvizsgán. Egy évtized után néhány hónapja került a személyi kartonján, a „beosztási” rovatba újabb bejegyzés: nyugdíjas. Egyszer sem tudta még személyesen átvenni a havi járandóságát, nincs őneki ideje arra — mondja — hogy a pénzespostást lesse. — Adódna elegendő elfoglaltság a társadalmi beosztásaimban is. hiszen harminc éve vagyok tanácstag, huszonhat éve önkéntes rendőr, jó ideje az MHSZ-klub elnöke, meg hadd ne soroljam. Csakhogy, mindezeknek eleget téve a kertészettől se tudok víégleg megválni. Ott szerencsére kora tavasztól késő őszig mindig a szezonja van valaminek, szívesen veszik ha besegítenek a nyugdíjasok. Most, hogy a kései karfiol leszedésével, eladásával kitelt az esztendő a kertészeknek a közösben, hozzálátok rendbe tenni a magam kertjét. Van szőlőm, meg egy százméteres fóliaházam. Tudja, a főkertész az nyugdíjban is. odahaza is kertész. Jól jön annak az ára, amit megtermelek, kiegészítésnek a nyugdíj mellé. Meg azután nem szeretnék kiesni a gyakorlatból. Bízom benne, hogy tavaszonként, amikor pendül az idő, mindig megkeresnek, megbíznak majd valamivel a téeszbeliek. Ügy legyen! És jó egészséget hozzá Szeles Sándornak, a cibakházi téesz nyugdíjas főkertészének! — temesközi — Tátrai tájakon Sok téli sportot kedvelőnek okozott az elmúlt napokban csalódást a Magas-Tátra: a síelésre kiválóan alkalmas lejtőkről még hiányzik a fehér lepel, késik az első hó. Az idegenforgalmat azonban nem lehet .,megállítani", kár is lenne, hiszen a nyári és a téli szezon közötti időszakban az őszi színekben pompázó erdőségek, a novemberi verőfényben szikrázó hegycsúcsok is feledhetetlen élményt nyújtanak a Csehszlovákia e gyönyörű vidékére látogatóknak. Képeinken — egy lépéssel a tél előtt járva — szép tátrai tájakat örökítettünk meg. (Fotó: Temesközy F.) Vissza a fényre ___________________________________________________________________________i — Nézzen be mindenüvé, ne legyen maga előtt zárt ajtó — mondja dr. Zsembeli József, a Karcagi Kórház igazgató főorvosa. miután előadom, hogy a pszichiátriai és pszichoterápiás osztályról szeretnék írni. Aztán hozzáteszi, hogy az alapítás óta eltelt nyolc év alatt szűnőben az előítélet: ma már azok is átmennek a „kisházba” kivizsgálásra, akik korábban a főépület idegosztályán fenntartás nélkül megjelentek, ám „oda” nem mentek ... Dr. Nagy István osztály- vezető főorvos bólogat: — Igen, így van. oszlik a szakma körüli misztikus köd, ami nagyban hátráltatta a gyógyítást. Míg átérünk az osztály önálló épületébe, a főorvos néhány számadatot sorol: a 156 ágyon 138 beteg „fekszik”. Az idézőjelet a látottak indokolják, ugyanis nagyon kevés azoknak a száma, akik valóban az ágyhoz vannak kötve. Akik viszont mozgásképtelenek, legtöbben egy szociális gondozóban is jól meglennének- Csakhogy, amíg itt egy ágy napi költsége 1260 forint, a szociális otthonban ez az összeg nem több 200 forintnál. Bármennyire - is bizarr olyan egyenleget késziteni, amelynek egyik tényezője a beteg, mégis el kell végezni, mert ezekre az ágyakra olyanok várnak, akiknek talán az életük van végveszélyben. Sajnos, a pusztataksonyi szociális foglalkoztató a. rászorulók számára nem elég. Egyébként 8 év alatt nyolcezren fordultak 1 meg itt: az osztály vonzáskörzetéhez tartozó másfélszázezer ember közül mindenkinek volt a kórházban hozzátartozója, jó ismerőse. Valamikor egyedülálló intézménye volt a megyének, jelenleg az új- szászi és szolnoki osztályok hasonló tevékenysége valóságos megváltás. A folyosón, a társalgóban ülnek a betegek és kézimunkáznak. Időnként összehajolnak és halkan megbeszélik. melyik mintához milyen szín való. Egy szövőszéken pompás csomózott perzsaszőnyeg készül. A férfiak a műhelyben fával, vassal dolgoznak. A kísérőm Holnai Ilona, klinikai szakpszichológus elpanaszolja, hogy igen szűkösek a munkahelyek lehetőségei. Minden parányi bőr-, fa- vagy vasdarabot feldolgoznak. miután nincs elég alapanyaguk. Repedt tányérokat kérnek a gyártól, amit megfestenek- Használt köpenyekre, rongyos fehérneműkre kerülnek a batik- minták, de így is kevés, kevés. kevés. Talán ha egy üzem, néhány szocialista brigád segítene.. . íme egyetlen nap programja: fél hétkor reggeli torna, étkezés, rendcsinálás, majd kilenctől munkaterápia. Délután kettőtől szo- cio- vagy biblioterápia, zenés festés, esetleg kirándulás. séta. Este társasjáték, táncest. megemlékezések, ünnepi összejövetelek. Mindenki számára, aki mozgásképes! No és a sport. Régebben cselgá ncsoztalk, mostanában célszerűbb mozgássorokkal bővült a testedzés. Ketten is elvégezték a gyógyfoglal- koztatói szakasszisztensi tanfolyamot, így betegre szabott gyakorlatokat ismételgetnek. A betegekkel szembeni viszolygást gyakran az táplálja, hogy viselkedésük irracionális. Simogatni akarnak — és pofon lesz belőle. A magyarázat a szakember számára kézenfekvő: a gesztusok nem azt az érzelmi töltést közvetítik, amit a beteg érez; mert kusza az ingerpályáik hálózata, így gellert kap a barátkozó szándék. Ebben az összevisszaságban segít rendet tenni a következetes test- gyakorlás. Dr. Nagy István körbe- kalauzol az osztályon. Minden ajtónyitáskor megrázó látványra készülök, de az elmarad. Az összkép így is lehangoló lenne, ha az osztály dolgozóiról nem sugározna az átlagosnál jóval több derű, optimizmus és magabiztosság. Bármennyire is frázisként hangzik, így igaz: órákig tartottamig rájöttem, ezért nem kerít hatalmába valamiféle oldhatatlan. sötét hangulat. Kórlapokat olvasok. G- bácsi egy Tisza menti kis faluból került ide. Hangokat hallott: előbb egyik, majd másik szomszédja szidalmazta. Kifent bicskát hordott a zsebében, éjjel felriadt. kifutott az utcára, ott veszekedett az egyébként már nem létező szomszédaival. A főorvos behívja, tisztelettudóan ül a széken, akkurátusán válaszolgat, beszél a munkájáról, a családról és egyre azon kesereg, haza kellene menni, mert sok lesz a kiesés a munkából. Ez a diskurzus akár a falu kocsmájában is megtörténhetett volna. Hogy mégsem ott vagyunk, erre a környezeten kívül G. bácsi szemének tompa fénye és tekintetében a rosszul palástolt gyanakvás emlékeztet újra és újra. ígéretet kap: ha ezen a hét végén nem is. de a következőn hazamehet. Mert hát a hangok elmaradtak ... A fiatalembert a menyasszonya hagyta el magyarázat nélkül. Műszerész volt, őt a munkatársai „kezdték ki”. Ö is hangokat hallott, amelyekkel aztán vitába szállt. Hogy megbékélt-e a munkatársaival? Ma már nem is biztos benne, hogy bántották. A főorvos arcán látható, mennyire örül a sikernek. Mert a szakmában a lépték a lélek alig észrevehető rezdülése. Hát igen, az öngyilkosság .. . Az osztályra vezet azoknak is az útjuk, akik megkíséreltek végezni magukkal. Legalábbis szeretnék hinni az osztályon, hogy valamennyien idekerülnek, félő azonban, hogy a szándékukról való lemondást bizonyító papír aláírása után az egészségügyi intézmények egy részéből visszatérnek az életbe. — Miként lehet megelőzni azt, hogy valaki a végső eszközhöz nyúljon? — kérdem Holnai Ilonát. —7 Először is tisztázni kell, ki milyen céllal kísérti meg az öngyilkosságot. Lehet az indítéka egy színpadias, konfliktusmegoldó stratégia. Lehet olyan „nincs kiút” helyzet, amikor a szerencsétlen ember problémamegoldó képessége végétért. Van, aki hallja állandóan, hogy „Te egy értéktelen ember vagy, pusztítsd el magad!” Egyszóval a motivációk meglehetősen változóak. Az emberek nem tudnak eléggé figyelni egymásra, nem ritka tehát, hogy van, aki a részvétet csak úgy tudja kivívni olykor, hogy öngyilkosságot kísérel meg. Amikor bekerül a kórházba, akkor már történik vele valami. Az utógondozásnál sokat segítenek a munkahelyek, a tanácsok, de a megelőzés legalább ilyen fontos lenne. — Tényleg, miért érzi az ember olykor tehetetlennek magát a problémák kásahegyével szemben? — Egyrészt azért, mert valóban sok a probléma. Az egyszemélyes életünk adminisztrálása mind nehezebb és ezzel nem fejlődik egyenes arányban a problémamegoldó képességünk. Aki teheti, pszichológusra ruházza át lelki terhének egy- részét. de nem lehet mindenütt tiszteletbeli családtag a lélekgyógyász. Egy tanulmányban olvastam, minő „pszichológiai szolgáltatások” elmaradásának látjuk kárát. Régebben legendás barátságok szövődtek, évtizedes levelezések során a lelkitársak kívülállóként rálátva egymás életére. a gondok feldolgozásában is segítettek. Aztán ott volt a pap, a gyónás: kibeszélhette mindenki magából a „bűnét”, aztán jött a feloldozás, ami a bűntudat sólyát vette le róla. „Szolgáltatott” a háziorvos is. aki ráért meghallgatni a lelki panaszokat. Most, hogy a teher nehezedik rajtunk, egyre kevesebb azok száma, akivel megoszthatjuk. A karcagi ideggondozó a megelőzés útját is keresi. Van, aki védett munkahelyen dolgozik: nappal kijár, elvégzi a munkáját és este visszatér. Van, aki nappal az osztály- terápiás kezelésének veti alá magát —■ viszont este hazamegy a családjához. Elvileg az utcáról, beutalóval, utánjárással kerülhetne be bárki. Dr. Nagy István kiadta az utasítást: egyetlen rászorulót sem szabad elküldeni! Késő este van, amikor elbúcsúzom. Holnai Ilona szobájában egy depressziós fiatalembert találok. A főorvos kikísér. Már indulnánk, amikor a pszichológusnő dr. Nagy István után szól. Lázasan suttognak, ám a szófoszlányokból összerakható a „suicidum” — öngyilkos — szó. Elmondják, hogy a fiú vidékről érkezett. Mielőtt felszállt volna a vonatra, sokáig vívódott, ne ugorjon-e a mozdony elé.,. Fél éve ismeri a pszichológusnőt, ez a kapcsolat hozta végül ide. Ígérte, most este. hazamegy, de reggel visszatér és vállalja a kezelést. — Nem mondom, hogy túlzottan nyugodt éjszakám lesz. de visszajön. Biztos vagyok benne, hogy visszajön! — mondja inkább a maga megnyugtatására Holnai Ilona. Másnap reggel a szerkesztőségbe érve. első a telefon: „Halló, mi újság a fiúval?” — Mondtam, hogy visszajön. Itt van és meg fog gyógyulni. Mert ő is akarja! — válaszolja a vonal végén a pszichológusnő. Palágyi Béla — Amint látja nincs kényszerzubbony. hálóságy. Gyógyszerrel, terápiás kezelésekkel és a nem titkolt elektrosokkal még azokat is megnyugtatjuk, akiknek az a hállucinációjuk: „Az orvos az ellenséged!” —mondja a főorvos. Egyébként ő úgy véli, a veszélyt számára az egészséges ember jelenti: egyszer behoztak egy dühöngő részeget, miközben lecsillapította. három skizofrén állt meg az ajtóban mondván: „Nehogy valami baja essék a doktor bácsinak ...”
