Szolnok Megyei Néplap, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-17 / 271. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. NOVEMBER 17. IÁ tudomány világa I Véletlen vagy hajlam? A balesetek lélektana A legfőbb érték minden társadalom számára az em­ber, és a különféle balese­tek az embert éppen legna­gyobb értékétől a munkaké­pességétől fosztják meg. A jelentős költségeket fel­emésztő védőintézkedések ellenére az üzemi balesetek csak kismértékben csökken­nek. Felmerült a kérdés, hogy milyen tényezők ját­szanak szerepet a balesetek keletkezésében, és milyen módszerekkel lehet tovább csökkenteni a balesetek nagy számát. A balesetek okai A balesetek létrejöttében mindig sok tényező, az okok és okozatok bonyolult lánco­lata vesz részt. Ezeket két nagy csoportba oszthatjuk: tárgyi és személyi tényezők­re. A balesetet számos esetben olyan körülmény idézi elő, mely az ember szerepétől független. Ilyen például a gépek emberi szempontból rossz konstrukciója. Egyes darukezelők munkáját film- és fényképfelvételek segítsé­gével vizsgálták. Rájöttek arra, hogy a vészkapcsoló egészen lehetetlen helyen, a dolgozó mögött van: a daru­kezelő csak úgy érheti el, ha hátrafordul. Ennyi azonban éppen elég ahhoz, hogy köz­ben esetleg jóvátehetetlen baj, súlyos baleset történjék. A nem megfelelő világítás ugyancsak sok esetben ered­ményezhet balesetet. A baleset objektív okai­nak megszüntetése érdeké­ben jelentős anyagi áldozatot hoznak az ipari üzemek. A balesetek elhárításában a nagyarányú műszaki intéz- kedések ellenére is csak kis mértékű javulás látható. Jo­gosan merül fel tehát a kér­dés, hogy vajon milyen sze­repe lehet az embernek, a szubjektív tényezőnek a bal­esetekben. A balesetek kétharmadá­nak az okát általában 'embe­ri tényezőkben látják. Egy budapesti nagyüzemben vég­zett vizsgálat szerint a bale­setek 95 százaléka követke­zett be a dolgozók figyelmet­lenségéből, azaz személyi okokból. Hasonló eredményt mutatnak vidéki üzemek sta­tisztikai adatai is. A balese­teket tehát döntően nem a műszaki intézkedések elégte­lensége okozza, hanem a nem megfelelő emberi ma­gatartás. A balesetet előidéző té­nyezők lehetnek élettani jel­legűek, melyek az illető egészségi állapotára vonat­koznak, például a különböző idült betegségek (szívbaj, cukorbaj) vagy érzékszervi fogyatékosságok, a rossz lá­tás, nagyotthallás, stb. Az emberek hibáiból eredő bal­esetek azonban elenyésző számmal fordulnak elő szív- betegség, rossz látás vagy más fiziológiai hiányosság miatt. Eleinte úgy látszott, hogy emberi szempontból teljesen véletlen, mikor és kikkel for­dul elő baleset. De a század eleje óta egyre hatékonyab­ban jelentkező pszichológiai és ezzel szorosan együttmű­ködő más tudományos kuta­tásokból kiderült, hogy a bal­esetek keletkezésében a fi­ziológiai tényezők mellett pszichológiai tényezőket is kell keresnünk. A balesetek pszichológiája Baleset csak ott fordulhat elő. ahol veszély van. Már­most hogyan viselkednek az emberek a veszéllyel szem­ben? Nem mindenki egyfor­mán: a veszélyes helyzet ad­ta szituációkhoz alkalmaz­kodni kell. Például egyesek nyugodtan mennek át a zeb­rán akkor is, ha a jármű már közel van, mások fut­nak, többen állva maradnak az úttest közepén, és megvár­ják, amíg elmegy. Miért vi­selkedünk, cselekszünk, azaz alkalmazkodunk olyan sok­féle módon környezetünkhöz és a veszélyhez? A veszély vállalása, esetleg túlzott vál­lalása, a veszélytől való fé­lelem vagy a szorongás sok komponensből tevődik ösz- sze az emberekben. Cseleke­deteink irányításában, szer­vezésében idegrendszerün­kön keresztül egész lelki .éle­tünk, összes tanult tapaszta­latunk, valamennyi pszichi­kai funkciónk, azaz figyel­münk, érzékszerveink, aka­ratunk, stb. — vagyis egész személyiségünk részt vesz. A baleseti statisztikák ta­nulmányozása azt mutatja, hogy az egyes személyek ve­szélyeztetettsége azonos bal­eseti szituációban jelentősen eltér. Vannak, akik egyszer sem szenvednek balesetet, a dolgozók másik csoportja több évre kiterjedő megfi­gyelési szakaszon belül egy­szer követ el balesetet, és ta­lálunk a dolgozók között olyan csoportot is, melynek tagjai kis időközben többször egymás után szenvednek bal­esetet. Ezeket az ismételten balesetet szenvedett szemé­lyeket vizsgálva a kutatók arra a következtetésre ju­tottak, hogy bizonyos hánya­duk idegrendszerüknél, szer­vi működéseiknél, személyi­ségük különböző sajátossá­gainál fogva fokozott mér­tékben vannak kitéve a ve­szélynek, vagyis hajlamo­sak a balesetre. A baleseti hajlam megha­tározása nehéz feladat, és eddig csak megközelítő pon­tossággal sikerült. A kuta­tók egyöntetűen azt vallják, hogy bizonyos lelki műkö­désekben, illetve azok öszi- szerendezettségében mutat­kozó rendellenességek alkot­hatják a baleseti hajlam magvát. Régebben úgy vélték, hogy bizonyos lelki funkciók elég­telen működése már meg­nyugtató adatokat szolgáltat a baleseti hajlam pontos megállapítására. A legújabb kutatások szerint egy pszi­chikai funkció, a figyelem és a mozgás koordinációjának az átlagostól való eltérése önmagában még nem ma­gyarázata a baleseti hajlam­nak. Baleseti hajlam A teljes személyiséget vizs­gáló pszichológiai módszer­tannak ki kell terjednie a dolgozónak a szakmához va­ló vonzódására, szakmai ér­deklődésére, stb.. Ha valaki­nek rossz a munkaköréhez való hozzáállása, nem szere­ti a munkáját, lényegesen könnyebben okoz vagy szen­ved balesetet, mint az aki megfelelő érdeklődéssel vég­zi mindennapi tevékenysé­gét. A magyarázat egysze­rű: a munkaterület iránti passzivitás, aminek oka le­het a helytelen pályaválasz­tás, az üzemi környezet hi­ányosságai, a vezetővel szembeni elégedetlenség, stb. Mindez a dolgozóban * olyan lélektani reakciókat válthat ki, melyek csökkentik alkal­mazkodását a baleseti szituá­cióban. Lehetséges, hogy más környezetben, más szakmá­ban az illető kisebb mérték­ben vagy talán egyáltalán nem okoz balesetet. Baleseti hajlammal tehát általában nem rendelkeznek emberek, de bizonyos szakmákkal kap­csolatos alkalmatlanságuk a baleseti hajlam kialakulásá­hoz vezethet. tekinthető kizártnak az a lehetőség sem, hogy a gyű­rűk tényleges száma elérhe­ti vagy meghaladhatja az ezret is. Az Uránusz gyűrűit 1977. március 10-én sikerült fel­fedezni, amikor a bolygó el­fedett egy halvány csillagot. Harmincöt perccel azelőtt, hogy be kellett’ volna lépnie az Uránusz korongja mögé, a csillag fénye váratlanul elhalványodott. A jelenség 6—9 másodpercig tartott. Majd még négy. további gyengébb, egy másodperces elhalványodást észleltek. Amikor a csillag kilépett az Uránusz mögül, öt ízben új­ra elhalványodott, s ezek­nek a fénygyengüléseknek a sorrendje éppen ellentéte volt az előzőleg tapasztal­taknak. Bár már mintegy 25 éve feltételezték, hogy a Jupi­tert is gyűrű veszi körül, bizonyítani valójában csak 1979 márciusában sikerült, szintén a Voyager—1, majd a Voyager—2 segítségével. Ez utóbbi hosszú expozíciós idejű felvételsorozatot készí­tett a bolygó közelében, s igazolta a gyűrű létezését. Az óriásbolygók gyűrűi­nek felfedezése érdekes el­méleti problémákat vetett fel. Több kutató visszatér A Naprendszer keletkezé­sével és szerkezetével foglal­kozó csillagászok egyre na­gyobb figyelmet szentelnek az óriásbolygókat övező gyű­rűknek. Az elmúlt öt évben fontos felfedezések születtek e területen. A Szaturnusz gyűrűrend­szere ismert legrégebbről, hiszen már egy kis távcső­vel is jól megfigyelhető. Ré­gebben ugyan azt tartották, hogy csak három gyűrű öve­zi, később úgy vélték, hogy a gyűrűrendszer hat, esetleg nyolc tagból áll.- 1980-ban azonban kiderült, amikor a Voyager—1 űrszonda megkö­zelítette a bolygót, hogy en­nél sokkal több a gyűrűk száma. A mai álláspont sze­rint legalább háromszáz kes- kenyebb-szélesebb, halvá- nyabb-erősebb fényű gyűrű övezi az égitestet, de nem Bolygók gyűrűi „Az idő pénz” bölcsessége ma időszerűbb, mint volt bármikor. A gyorsaság a pia­ci versenygyőzelem nem el­hanyagolható tényezője lett. S nemcsak arról van szó, hogy frissen kell reagálni a megrendelő kívánságára, rö­vid idő alatt minőségi por­tékával szükséges kirukkol­ni, hanem sebesen el kell juttatni az árut a gyakran ezer kilométerekre lévő cél­ba. Mi sem alkalmasabb er­re, mint a légi áruszállítás, amelyet sók országban ma már óriási repülőgépekkel bonyolítanak le. Ilyen példá­ul a Boeing 747F típusú áru­szállító óriás, amely száz tonna teher szállítására ké­pes. A gépóriás felszállásá­hoz csupán 1400 méteres ki­futópályára van szükség. A gép tehát használhatja a ha­gyományos repülőterek kifu­tópályáit. A Boeing 747F maximális sebessége 1030 km/óra, az utazósebessége pedig alig marad valamivel 1000 km/óra alatt. A gép ha­talmas súlyát a 18 emberma­gasságú, változtatható távol­ságra kiengedhető kerékből álló futóműve viseli, amelyet leszálláskor tv-kamerákkal figyelnek a pilótafülkéből. Az óriásgép tartályai teljes feltöltéskor kb. 190 ezer li­ter üzemanyag befogadásá­ra alkalmasak, ami mintegy 7200 kilométeres légiút meg­tételéhez elegendő. Képünkön az óriásgépet rakodás közben láthatjuk, amit az orr-rész felemelésé­vel könnyítenek meg. A jól megfigyelhető különleges, 5400 kg súlyú rakodóberen­dezés a géppel együtt repül, s három ember által bármi­kor, bárhol három óra alatt fel- és leszerelhető. A 2,5 méter széles, 6,1 méter magas eme­lőberendezéssel az óriás egy­ségrakományok is gyorsan ki- és berakhatok a gépbe. E rakodóberendezéssel két em­ber 30 perc alatt elvégzi a gépóriás belső rakodóteré­nek konténerekkel való meg­töltését. Búcsú a sercegésnek Barázdával és barázda nélkül Műtét helyett mágnes Amerikai kutatók olyan módszeren dolgoznak, amely- lyel — műtét nélkül — meg- szüntethetők a Véredényfa- lak zacskó alakú tágulatai Ezek ugyanis könnyen meg­repedhetnek, gyakran agy­vérzéseket is okoznak és mű­téttel csak nehezen, az élet veszélyeztetésével távolítha­tók el. A kutatók kísérleteikben 3 milliméter nagyságú állandó mágneseket helyeznek el az agyban oly módon, hogy az értágulat a mágneses pólu­sok közé kerüljön. Azután a véráramba 3—4 mikron nagy­ságú vasszemcséket tartalma­zó anyagot juttatnak. . A szemcsék a mágnes hatására megállnak az értágulatban, lassan kitöltik, majd hegszö­vet növi őket körül, és vég­legesen rögzülnek. Ezután a mágneseket el lehet távolíta­ni. Az eddigi állatkísérletek biztatóak. Laplace-nak a Naprendszer keletkezéséről 1796-ban köz­zétett elméletéhez. Szerinte eredetileg egy forgó ,gáz- halmaz-állapotú gömb töl­tötte ki a Naprendszert. Ahogy fokozatosan lehűlt, forgása mind gyorsabbá vált. Amikor a fellépő cent­rifugális erő meghaladta a gömb vonzerejét, gyűrű sza­kadt ki a forgó tömegből, s a Napegyenlítő síkjában he­lyezkedett el. Az elmélet szerint minden bolygó ilyen gyűrűből sűrűsödött össze. A Laplace-elméletet később elvetették, most azonban többen visszatérnek hozzá. Mások szerjnt viszont a Szaturnusz gyűrűi csaknem teljesen jégszemcsékből áll­nak, és a jég a bolygókat létrehozott ködből konden- zálódott. Az Uránusz gyűrűi viszont egy vagy több me­chanikailag gyenge, sza­bálytalan alakú, széntartal­mú tömeg széthullásakor keletkeztek, csupán 10—100 évvel ezelőtt. A gyűrűk ke­letkezéséről tehát egységes elmélet még nincs, de ilyen az idő rövidsége miatt még nem 1 is alakulhatott ki. Képünkön a Voyager—1 űrszonda felvétele látható, a Szaturnusz gyűrűrendsze­réről. Edison találmánya, a me­chanikus hangfeljegyzés a világon mindenütt milliárdo- kat jövedelmezett a zené­szeknek, s szórakozást nyúj­tott az emberek millióinak. A lapos korong mindkét ol­dalán a hangrezgéseknek megfelelő, oldalirányú kité­réseket tartalmazó, csigavo­nalban kívülről befelé hala­dó barázda van. A barázda méreteitől függően ún. nor­mál, majd később. 1947 után mikrobarázdás lemezeket gyártottak, melyekhez külön­böző Lemezméretek és fordu­latszámok tartoznak. A lemezek gyártása nagy nyomású présgépeken törté­nik. A gépeken a hanglemezek két oldalának megfelelően két présmatrica van. Közéjük helyezik a megfelelő meny- nyiségű előmelegített nyers­anyagot — normál lemeznél különböző töltőanyagokat (korom, palaliszt stb.) tartal­mazó sellakot, mikrolemeznél különböző vinilalapú mű­anyagokat — és a két cím­két, majd nagy nyomással ósszepréselik. A matricákat galvanikus úton sokszorosít­ják a hangfelvételt tartalma­zó viasz- vagy lakklemezről. A hanglemezt egyedural­mától azonban megfosztotta az elektromágneses hangsza­lag, és a piacon egyre inkáhb túlszárnyalta a lemezt. 1976- ban első ízben adtak el több magnókazettát, mint mikro­barázdás lemezt, részben már zenés kazetták formájá­ban, részben pedig üres ka­zettaként. A jelek szerint korunkban második újjászületését éli a hanglemez, hiszen a mikro­barázdás technika megjele­nése óta nem volt akkora változás pályafutásában, mint amit az új digitális le­mez ígér. Az új eljárás lé­nyege. hogy a hangrezgéseket számítógép segítségével di­gitális jelekké alakítják át, és így tárolják. A Philips- Sony rendszernél eltűnik a barázda a hanglemezről, s helyét spirálisan körbefutó sáv foglalja el, amelynek tü­körsima felületébe mart pon­tok hordozzák a zenei infor­mációt. A pontokat lézersu­gár tapogatja le érintés nél­kül, így nem koptatja a le­mezt, a felvétel minősége a használat során nem romlik, nem torzul, a lemez élettar­tama gyakorlatilag korlátlan. A hangszedőben tű helyett hajszálvékony lézersugár pásztázza végig a kódokkal teli spirált, amelynek felü­letéről visszaverődik, mélye­déseiben pedig elnyelődik a fénye. A fényi ngadozásokat fotocella érzékeli, s a visz- szavert jelek sorozatából új­ra felépül az eredeti hang­anyag. Miután a készülék a digitális jeleket rezgésekké alakítja át, a hangszóróban megszólal ugyanaz a hang, amit felvételkor a mikrofon továbbított a számítógépnek. A digitális lemezek elterje­désével tehát búcsút mond­hatunk a sercegésnek, és a hagyományos lemezkopás okozta torzulásainak. Képün­kön a hagyományos lemez­gyártás egyik fázisa látható, a matrica javítása.

Next

/
Thumbnails
Contents