Szolnok Megyei Néplap, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-17 / 271. szám

1983. NOVEMBER 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A Röntgen és Kórháztechnikai Vállalat szolnoki kirendeltsége orvosi műszerek, orvos- és kórháztechnikai készülékek üzembe helyezését, karban.brtását, garanciális és a ga­ranciális időn túli javítását végzi. Szolnok megye, de más megyék egészségügyi intéz­ményei, rendelői számára is vállalnak munkát a kirendeltség szakemberei. Az igen drága műszerek élettartamát igyekeznek megnövelni a kórházakkal, orvosi rendelőkkel köJjtt karbantartási szerződések alapján végzett munkájukkal Hét fiút a haxának Újsághír: A karcagi Borsi Líászlóné hét fiút nevelt katonának, ezért A Haza Szolgálatáért Ér­demérem arany fokozaté val tüntették ki A gyorsan múló évekről beszél Borsiiné: — A hét fiú mellett van két lányom is. Egyikük, az. Eszter azt mondta egyszer: anyu, maguk a középkorban éltek. Hogy vállalhattak eny nyi gyereket. Én azonban szívből örültem mindegyik­nek. Még a szomszédasszony szeméből is kiesett a könny, amikor együtt mentek a gye­rekek, olyan szépek voltaik. Jók voltak, mégis sök bajom volt velük. Gondolja meg, tanyán éltünk, és egyszerre öten jártak iskolába. Munkát nem vállalhattam miattuk, nyugdíjat ezért nem kapóik, csak a férjem után. ötven­éves koromban elmentem a mechanikához dolgozni, de két évnél tovább nem bír­tam. Szó, ami szó. nehéz volt egy keresettel ennyi gyereket felnevelni. Megéltünk, ahogy, hagyták. Kenyér mindig volt, nem éheztek. — Mi is heten voltunk test­vérek annak idején. Akkor még nehezebb volt Osztá­lyom csak kettő van. mert az én időmben nem volt szokás, hogy tanyai gyerek iskolába járjon. Irni-olvasni azért tu­dok. A szüleim nem tudtak. A gyerekeim mindannyian túltettek rajtunk. Az általá­nos iskola elvégzése után szakmát szereztek. Meg vol­tam velük elégedve. László a legidősebb. Itt dolgozik a Május 1. Tsz-ben. Párttag. Három családja mellett uno­kája is van. Lajos fiam a Hajdúsági Agráripari Egye­sülésnél molnár.. Neki is van két gyereke. István elvált, ö is molnár, de nem a szakmá­jában dolgozik Budapesten. Eltört a keze. Sándor Toko­don lakik. Üvegfúvó. Neki is ikét családja van, akárcsak Józsefnek, aki Berekfürdőn szintén üvegfúvó. Eszter két gyereket nevel, János viszont még nőtlen. Most szerelt le februárban. Autószerelő. Im­re is nőtlen, most katona. Ju­lianna hajadon. Bolti eladó, most szabadult fel. — Szóval jó gyerekek mindannyian. Felnőttek, de azért most is izgulok értük, ha elmennek valahová. A fiúknak mindig messzire kel­lett menni, amikor behívták őket. Hirtelenében azt sem tudom, melyik merre szol­gált. Azt tudom, hogy a he­tedik fiam most Dunakeszin van, kutyás kiképzésen. Ha­tárőr és kap majd egy szép kutyát segítőnek. Névnapok­ra, disznótorokra össze szo­kott jönni a család. Örömö­met lelem bennük. Ügy gon­dolom, jól tettük, hogy a ke­nyér mellé szakmát is ad­tunk nekik. — A gyereknevelés mellett összekuporgattuhk egy kis házra valót. A Déli külváros­ba költöztünk. Azután meg ide, ebbe a kis házba. A fér­jem először a téesziben dol­gozott, majd tizennégy évig Budapesten, az építőknél. Az első házgyár akkor indult be, amikor ő felkerült. Neki is van néhány kitüntetése. Ami­kor ez szóba kerül, mindig szabadkozik, hogy azok csak olyan gyári kitüntetések, de én meg azt mondom, az a fontos, hogy a munkája után kapta azokat. — Budapesten, a tiszti házban vettem át a kitünte­tést. Kitüntetett asszonytár­saim között .hétgyerekes ket­tő volt. A többi hat, és öt gyereket nevelt fel. Tízen voltunk összesen. Persze csak a fiúkat, a katonákat szá­molták. Csodálkoztak rajtam a többiek, hogy nekem hét fiam van, és még csak ötven­kilenc éves vagyok. Nem kezdtem pedig korán, már huszonnégy éves voltam, amikor férjhez mentem. Igaz, aztán jöttek egymás után a gyerekek. Egyik kicsi volt, a másik pici. Büszke vagyok arra, hogy mindegyik fiam katonaviselt. Nem mondhat­ják egyikre sem. hogy ez a baja, meg az a baja. — Amikor a kitüntetésről hazaérkeztem, akkor jött ha­za a katonaíiam. Amikor el­ment, kicsordult a könny a szememből. Nem lehet azt megszokni, hogy bármelyi­kük is elmegy innen .. Simon Bcla Javult a vízellátás a Jászságban Tiszta vizet a pohárba! A tiszta víz érték, egyre több munkával és egyre drágábban jutunk hozzá. A múlt században 6—8—10 mé­ter mély, ásott kutakból it­tak a jászok. Akkor még a Zagyva és a Tárná vize is iható volt. A század elején fúrták az első, több száz mé­ter mély artézi kutakat — jó vizük ízét még most is szájukban érzik az időseb­bek. Az utolsó artézi kutak most apadnak ki, felújítani már nem lehet őket. Az újabban fúrt kutak vizét pe­dig már hálózatba vezetik. A Jászság 18 településé­nek ivóvíz-ellátását a Víz- és Csatornamű Vállalat jász­berényi üzeme biztosítja, öt­ven kútból évente 4 millió köbméter vizet termelnek, ennek egyharmadát Jászbe­rény fogyasztja. A 700 kilo­méter vezetéken 21 ezer la­kásba, az összes lakás 58 százalékába jut el a víz. Ba­logh Elemér üzemvezető sze­rint a települések vízellátá­sa két adattal jellemezhető: a vízbázissal és a vízbekö­tések arányával. — Mindkettő növekszik ugyan, de velük együtt, sőt tőlük függetlenül is, nő a fajlagos vízfelhasználás. Ez­ért a vállalat és a tanácsok meg-megújuló feladat előtt állnak: kútfúrás, hálózatépí­tés, majd újra kútfúrás. Ahol a sorrendet és a fokozatossá­got szem elől tévesztik, ott nem segít a vízkorlátozás sem. A legkritikusabb helyzet idén Jászjákóhalmán, majd Alattyánban és Jászdózsán volt, de jövőre is csak tíz te­lepülésen nem kell számol­ni időszakos vízhiánnyal, vagy víznyomás-csökkenés- sel. Az üzemvezetőség szá­mítása szerint a VII. ötéves terv végéig a tanácsok­nak összesen 58 millió forintot kellene költeni­ük a vízbázis növe­lésére, víztárolók, építésé­re. Ebben az esetben az ez­redfordulóig zavartalan len­ne a vízszolgáltatás a Jász­ságban. Jászberényben a megye egyik legkorszerűbb vízmüve tiszta, egészséges, állandóan ellenőrzött vizet ad a háló­zatra. A vezetékes víz minő­ségével általában máshol sincs gond, annál több ve­szélyt rejtenek viszont a saját, többnyire engedély nélkül fúrt kutak. A talajvíz öntözésre jó, de szennyezett­sége miatt nem iható. A szakszerűtlenül fúrt mélyebb kutakkal pedig lefertózhető az alsóbb, még tiszta réteg, ahonnan a települések is nye­rik a hálózati vizet. Megoldás tehát a teljes vízellátás lesz. Csakhogy ad­dig még sok víz lefolyik a Zagyván.- IP ­Szenvedéllyé válhat 1 Fiatalok és az alkohol rendre tűzésének ténye ön— A nyáron nap-nap után találkoztam a két 16—17 év körüli fiúval. Kőműves szakmunkástanulók lévén, a közeli lakótelep építke­zésén töltötték nyári gya­korlatukat. Az ő dolguk volt — egyebek között — 7 óra tájban elballagni az ABC-be, bevásárolni a bri­gádnak. A tej, kifli, parízer mellé mindig oda kellett tenniük a fél liter cseresz­nyepálinkát is, amelynek „kóstolásából” később va­lószínűleg ők sem marad­hattak ki. A „mestertől”, a — tételezzük fel — jó szak­munkásokból álló brigádtól megtanultak a srácok nyá­ri gyakorlatuk alajtt egy csomó értékes szakmai fo­gást — és, mintegy „mel­lékesen” — megszokták a pálinka ízét. Fölösleges hangsúlyozni e nyári ..gyakorlatnak” — és sok-sok hasonlónak — a veszélyeit. Az ' alkoho­lizmus, a nagyivás népbe­tegsége nem kíméli a fel­növekvő generációt sem: a fiatalok számára a család, a munkahely egyaránt kí­nál rossz modellt. Orvosok, gyámügyi előadók, peda­gógusok, rendőrök, az if­júságvédelmi őrjáratok ak­tívái, a pop-koncertek ren­dezői egyaránt riasztó ta­pasztalatokról számolhat­nak be: a felnőtt társada- ; lom ragadós példája nyo- ! mán terjed és rombol a ' mértéktelen italozás a ti- ' zenévesek között is; nem ; egy esetben párosulva | egyéb káros szenvedélyek- : kel. A Hazafias Népfront j Szolnok megyei pedagógiai \ bizottsága — esettanulmá- í nyokból kiindulva — a kö- ! zelmúltban foglalkozott a jelenséggel. A téma napi­magaban is jelzi, hogy gá- j tat vetni e kóros „divat- j nak”: össztársadalmi fela- í dat. Dr. Bálint István egyik j alkohológiai tárgyú tanul- ! mányában medöbbentő — j felmérésen alapuló — j eredményeket közöl. A fel­mérés szerint a szakmun­kástanulók 83 százaléka . iszik rendszeresen, vagy al- j kalomszerűen szeszes italt. ) A 16 évesek között nem*; ritka a magát rendszeres j szeszfogyasztónak valló fia- ; tál. A középiskolások köré- ! ben végzett felmérés sze- ! rint a fiúk 72 százaléka, a lányok 43 százaléka nézett j már legalább egyszer a po- j hár fenekére. A megye ; pedagógusainak vélemé- : nyét ismerve: sajnos, Szol- , nők megye sem képez „fehér ! foltot” az ifjúsági alkohol­térképen. S azt is jól tud- S juk, hogy az iszogatás — mint ahogy minden mes­terséges mámorkeresés — rendszerint csoportban, j társaságban zajlik, nagy > tehát a „fertőzés” tovább­terjedésének veszélye is. A fiatalok — különösképp a serdülőkorban — meglehe- j tősen könnyen követik a rossz példákat, a „hang- • adókat”. Ilyenkor kell jó­szándékkal és okosan meg- választott módszerekkel az j iskolának, a szülőknek — a i józan felnőtt társadalom- j nak — közbelépni. De mindenekelőtt: nincs ; helye az olyasféle „libera- j lizmusnak” (sem otthon, sem másutt), mint amilyet a jegyzet bevezetőjében vázoltunk. Enélkül is elég nagy a veszély. Vágner János ÁTADÁS: 1985-BEN Új átkelő a magyar—osztrák határon Üj határállomás építését kezdték meg Sopron köze­lében, Kópházánál, a ma­gyar—osztrák határon. El­sőnek a Győri Közúti Építő­vállalat munkásai vonultak fel. hőgy elkészítsék azt a körülbelül 2 kilométeres utat, amellyel az új határ- állomást a főváros, illetve a Balaton felé tovább haladó 84 es főútvonalhoz kapcsol­ják. A határátkelő épülete 1985-ben készül el. A kópházi határállomás tehermentesíti majd az év nagyobb részében túlterhelt soproni átkelőt, ahol éven­ként már több mint egy­millió utas, s nagyszámú kamion lépi át a határt. Mód nvílik majd a nem Sopronba irányuló nemzet­közi kamionforgalom eitere-? lésére is. Az új átkelőn Bur­genland középső és déli fe­léből könnyebben, gyorsab­ban tudnak Magyarországra jönni, mert nem kell meg­kerülniük a soproni hegy­séget. Áldozat Hámori egy órával ko­rábban érkezett a helyszín­re. A szemlét 14 órára tűz­ték ki, Pestről ebéd után in­dult, de úgy tervezte, még egyszer végigmegy a falun, és elpróbálja azt a jelenetet. Tűélesen bejött a kép, ami­kor arra a kora tavaszi es­tére gondolt. Eső szemer­kélt, járt az ablaktörlő la­pátja. Nem folyamatosan, szakaszosan emelgette az üvegről a májusi eső gyöngyfüggönyét. A magnó halkan szólt, ö cigarettá­zott. Nem volt fáradt, sem túlzottan szórakozott. Még azt is megjegyezte, hogy a falu toronyórája negyed nyolcat mutatott, s ekkor úgy gondolta, nyolcra haza­ér, és megnézi a krimit. Most, hogy ismét vissza­pörgeti a történés filmjét, még az is „beugrik”, hogy 40 és 50 között mozgott a kilométeróra mutatója. Mintha most is látná, hogy az egyik utcából egy nyolc év körüli kislány fordult ki kerékpárral. Ha lámpája volt is, nagyon halvány le­hetett, mert a fényre nem emlékezett. És igen, itt járt. amikor jött az asszony ... Érdekes, hogy a járdáról lelépve pontosan az ellenkező irány­ba nézett. Ö dudált, igen, így, aztán már fékezett is. Érezte a puha test tompa ütközését, aztán eltűnt a nő a motorháztető szemsík­ja alatt. A szörnyű élmény­re készült, amikor a kerék döccent egyet — de nem. Mikor kiszállt, megköny- nyebbülve látta, hogy az asszony centiméterekkel fek­szik a kerekek előtt. Valaki a közeli iskolából a rend­őrökért' telefonált, percek alatt kiértek, öt igazoltat­ták, kérdezgették, megszon­dáztatták, mértek, majd a nőt elvitték a mentők. Meg­jelölték a féktávolságot, és azzal engedték útjára, hogy szabálytalanság részéről nem tjörtént. Az asszony ittas volt, figyelmetlenül, féktá­volságon belül lépett az autó elé. És most mégis ez a hely­színi szemle. Hámori ott parkírozott, ahol az eset tör­tént. Rövidesen megérke­zett egy férfi, akiről Hámo­ri úgy gondolta, ügyészségi ember vagy igazságügyi szakértő, és vele jött egy fia­tal bírónő. Egy rendőrségi gépkocsi is beállt a sorba, majd a nő jött az ügyvéd­jével. Kimérten biccentet­tek egymásnak. Hámorit meglepte az asszony gyű­lölködő pillantása. Emléke­zett, hogy amikor megláto­gatta a kórházban, szinte bo­csánatkérő volt a hangja: azt javasolta, ne csináljanak ebből nagy ügyet, hiszen ő mindent elismer. Valóban megivott néhánv pohár bort a kóstolóban, és még sze­rencsésnek is érzi magát, hogy megúszta ^ egy sima lábtöréssel. Most pedig, mi­közben az ügyvédjének mon­dott valamit, úgy tekintett Hámorira, mint halálos el­lenségre. — Akkor elfoglalhatjuk a kijelölt helyeket? — Kér­dezte a szakértő. Hámori készségesen nyi­totta a kocsi ajtaját. Ö ült a volánhoz, a szakértő mel­lette foglalt helyet, a bíró­nő a hátsó ülésre szállt be. A helyszínt két önkéntes rendőr biztositotta. ­— Tehát villantunk, és ön lelép a járdáról — adta ki az utolsó utasítást a szak­értő. A templom körül for­dultak meg, és az útkeresz­teződéstől enyhe lejtőn in­dultak a helyszín felé.’ — Emlékszik. , mikor pil­lantotta meg a nőt? — kér­dezte a szakértő. Hámori bólintott. — Tehát ha oda­érünk, jelezzen. Hámori talán az érettsé­gin izgult így utoljára. Te­nyere megizzadt a volánon. — Most — mondta, és megnyomta a fénykürtöt. Látszott a kocsiból, hogy az ügyvéd szól az asszonynak. Először úgy volt, hogy le­lép, aztán mégis visszatán­colt a járdára. Vitatkoztak valamin. A szakértő ingerül­ten kiszólt az ablakon. — Mi van, miért nem lé­pett le? — Nem ott volt az autó ... Akkor jóval odébb járt még, erősködött az asszony, A szakértő az órájára né­zetű szemmel láthatóan idegesítette az üresjárat. — Egyezzenek meg a helyszínben — szólt inge­rülten Hámorinak. Ö restell- te a huzavonát, a nőre bíz­ta a döntést, végül az észle­lési pontra egy papírzseb­kendőt helyeztek, és újra kezdték az egészet. — Vezethetek? — kérdez­te a szakértő, miközben is­mét az órájára pillantott Hámori 'megkönnyebbülten adta át a helyet. Ismét meg­kerülték a templomot, las­san haladtak lefelé a lejtős úton. — Hány kilométert is mondott? — Negyven-ötvenet... A szakértő 45 kilométerre állította a mutatót. Aztán, amikor a papírzsebkendőhöz ért, villantott és dudált is egy diszkrétet. Az asszony ismét vitatkozott valamin az ügyvéddel, aki szolidan az úttest felé tolta. A nő hir­telen lelépett. És ekkor egy Trabant elütötte. A 60 kö­rüli férfi lisztfehéren dadog­ta, hogy látta, persze, hogy látta az integető önkéntes rendőröket, de azt gondolta, stopposok próbálják meg­állítani. Medencecsonttörés — ál­lapította meg a mentő orvos. A kavarodásban Hámorival senki nem törődött Már szürkült, amikor megkérdez­te a bírónőt. — Hazamehetek ? — Még mindig itt van? Látja, maga miatt van az egész — mondta szemrehá­nyóan a bírónő. Hámori hiába próbálta a slusszkulcsot a helyére il­leszteni, de annyira reme­gett a keze, hogy nem sike­rült Lecsukta az autót, és elindult a buszmegálló felé. Elhatározta, még egyszer nem kezdi elölről a kezelést a pszichológusnál. Elvégre az emberiség nagyobbik fele gyalog jár, próbálta vigasz­talni magát, s maga is meg­lepődött, mennyire megköny- nyebbült. Palágyi Béla

Next

/
Thumbnails
Contents