Szolnok Megyei Néplap, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-17 / 271. szám

1983. NOVEMBER 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Hiánycikket, importot pótolnak, választékot bővítenék Kisipari termeltető napok Szolnokon gantyú. mosógép-ékszíj tárcsa, szivattyú betét, húsvágó desz­ka, csapszeg és még szám­talan apróság, amelyek hiá­nya gyakori bosszúságok for­rása. Valamennyi termék kö­zös jellemzője, hogy gyártá­suk a nagyüzemek számára ráfizetéses lenne, a kisiparom soknak viszont jó üzletet je­lent. A tapéta foltos, a szekrény törött A minőségről Tegnap, az országban idén hatodszor kisipari termelte­tő napok kezdődtek Szolno­kon, az SZMT székhazában. A bemutatót Bereczki Lajos, a megyei tanács általános el­nökhelyettese nyitotta meg. A termeltető napok célja, hogy a Szolnok és Bács-Kis- kun megyében élő kisiparo­sok bemutassák a kereske­delmi vállalatok, szövetkeze­tek képviselőinek, milyen cikkeket gyártanak és milye­neket tudnak rövid időn be­lül sorozatban készíteni. A két megyéből száz kisiparos több mint négyszáz gyártmá­nyát küldte el a bemutatóra. A kiállított termékek nagy része hiánycikkeket, impor­tot pótol, de jócskán akad köztük a választék bővítését szolgáló áru is. A rendezők, a Kiosz Szol­nok és Bács-JKiskun megyei titkársága, a Kisipari Ter­meltető Vállalat és a V.idia Kereskedelmi Vállalat, arra törekedtek, hogy a felvonul­tatott sokféle cikk mielőbb megrendelőre találjon. Ezért hívták meg a két megye ke­reskedelmének képviselőit, akik a megnyitó után azon­nal tárgyalóasztalokhoz ül­tek, hogy az egyelőre hiány­cikknek számító kisipari ter­mékek mihamarább a bol­tokba kerüljenek. Nehéz lenne valamennyi bemutatott gyártmányt fel­sorolni, hiszen látható a ki­állításon gépkocsi- és motor­kerékpár-alkatrész. esőcsa­torna és más építési anyag, kasza-, kapa-, ásónyél, füg­gőágy, horgászfelszerelés, szobafestőhenger, haj csavaró, szemöldökcsipesz. faragott sak-készlet, kilincs, bútorfo­— Tíz évvel ezelőtt lehe­tett — mondja Giziké néni, a felesége — amikor örököl­tünk egy kis háztáji kukori­cát. — A termelőszövetkezet­tel megegyeztünk, hogy csö­vesen szállítják el a termést. Meg is hozták egy őszi nyir­kos időben — huszonöt máT zsa lehetett. Délelőtt a gyár­ban voltunk, s mire hazaér­jünk, ott volt a kapunk előtt. Mit volt mit tenni, ket­ten nekifogtunk felhordani a padlásra. Este, amikor vé­geztünk, mondtam a fér­jemnek — papa én úgy el­fáradtam, hogy fáj minden porcikám. Erre ő azt felelte, hogy nem is hordjuk még egyszer így fel a padlásra a kukoricát, csinálok ide egy liftet. Akkor úgy gondoltam, viccelődik. Néhány nap múlva azon­ban ott látok az udvaron jó néhány vasanyagot. Kérdez­tem is tőle, hogy ez meg mi­nek? — Mondtam, hogy lif­tet csinálok — így ő. Azóta van a mi kis föld­szintes házunkban a padlás­tól a pincéig lift. Szikár ember a férj, a martfűi Cipőipari Szakkö­zépiskola karbantartója. Ott mindenkinek Feri bácsi, ha haza megy, akkor papa. Nem szeret a munkájáról és magáról beszélni. — Amikor összeházasod­tunk — a negyvenes évek vé­gén — a tanácstól kaptunk kölcsönt a házépítéshez. Kö­rülbelül a felét használtuk fel, mert a papa mindent megcsinált — mondja ismét a felesége. — Igen — folytatja ő — a falazástól a parkettázásig itt minden az én munkám. Nem szerettem a pénzt kiad­ni olyasmire, amit magam is meg tudtam csinálni. Meg nem is volt miből, így én lettem a mester a faluban. Ha szobafestő, parkettázó, vagy kőműves kellett, ott volt Juhász Feri. Abban az időben készítettem el a kör­nyék első betonkeverőgépét. Akkor a Tisza Cipőgyárban dolgoztam szalag mellett, ugyanis az én szakmám ci­pőgyártó. Pecsétkészítő let­tem 1968-ban. Később a he­lyi szakközépiskola karban­tartója. Ennyit mondana magáról, ha hagynám. Egyszerű vályogház az övéké és mégis sokan faház­nak nevezik. — Ennek is van magyará­zata — mondja. — Az öreg házat kibővítettem. A betol­dásnál mindig megrepede­zett, ezért azon a helyen fa­lécekkel burkoltam be. Ké­sőbb annyira megtetszett, hogy több helyen ig kirak­tam a külső falat. Mutatja körbe a házát, s közben a műhelybe is elju­tunk. A lifttel lemegyünk a pincébe, ahol a kazán áll. — Régen olajjal fűtöttem, úgy, hogy magam szerkesz­tettem az olajégőt, amit egy kályhába építettem be. Ké­sőbb csináltam meg a köz­ponti fűtést a házban. A padláson kiderül, hogy a liftet egy mosógépmotör hajtja. Odalent a kamrában kukoricadarálóra bukka­nunk, amely padlókefélőből, kempingszékből és krumpli- törőből készült. — Pontosan úgy működik, mint egy kávédaráló — mondja. A garázsban az öreg Skoda mellett fűnyíró, ami azelőtt porszívó volt, s hátul egy kútfúró. A feleségem nagyon sze­ret kertészkedni. Egyszer vízkorlátozás volt a faluban és nem lehetett öntözni. Per­sze, mama csak nem hagyta a növényeit. Nem akartam, hogy megbüntessenek, ezért csináltam a kútfúrót. . . Nehéz lenne összeszámol­ni, mihez ért Juhász Ferenc. Ha iparengedélyt akarna váltani, talán zavarba is jönne, mit írjon a papírra. Ezermester? — nádudvari — Hogy a kereskedelem már felismerte a kis szériáiban készülő kisipari termékek fontosságát, az is .bizonyítja, hogy a ma még nyitvatartó termeltető napok egyik szer­vezője a Vidia volt. amely bemutatja azokat a cikkeket, melyekre gyártót keres. Korszerűsítik a hazai olaj­ipar hírközlő hálózatát. Az egész ország területén folya­matosan bevezetésre kerül a távválasztás. A tervek szerint Budafokon, Szolno­kon, Algyőn, Leninvárosban és Nagykanizsán öt távhívó központ, illetve telefonkör­zet létesül. A kijelölt helye­ken korszerű, nagy kapaci­tású ARM 201 típusú tran­zitközpontokat szerelnék fel. Ezekhez kapcsolódnak majd a környék alközpontjai. A kiviteli munkákat várhatóan 1984 elején kezdik meg: Elsőként a budafoki, a szol­noki és az algyői tranzitköz- pontokat helyezik üzembe. A hálózat korszerűsítésé,- vei a távválasztás lehetősé­Hegesztőkesztyűk és kötények Ausztriába Megkapta első külföldi megrendelését a jászberényi Vegyesipari Szolgáltató Vál­lalat. Egy osztrák cég he­gesztőkesztyűket, kötényeket vásárol a vállalattól, egye­lőre még kis tételben. Ha a minőséget megfelelőnek ta­lálják, nagyobb mennyiség­re is vásárlók lesznek. A vállalat soron kívül határ­idő előtt legyártotta a ter­mékeket, és azok már cso­magolva várják a cég átve­vőit. A legutóbbi termelési ér­tekezleten a vállalat dolgo­zóit tájékoztatta a vezetőség az időarányos és az éves terv teljesítéséről. A bukósi­saküzem a visszamondott megrendelések következté­ben 2 millió forint árbevé­teltől esett él. Hasonlóan csökkent a kereslet a textil­termékek iránt is. A vállalat évi 85 millió forintos árbe­vételének kétharmadát adó kesztyűüzem többlettermelé­se pótolta egyelőre a hiányt. Bár a jövő évi termelési ka­pacitásuk 90 százalékát már lekötötték, de az alapanyag­ellátás és a megrendelések bizonytalansága miatt belső átszervezésre és termékvál­tásra kényszerülnek ’84-ben. Ha sikerül a nyugati piacon megmaradni, sőt a remé­nyek szerint azt még bőví­teni is —, nem lesz gond a tervteljesítéssel. gének a megteremtésével, az egymástól távollevő munka­helyek, mellékállomások közvetlenül kapcsolatot te­remthetnek egymással. Az egyes központok között egy­idejűleg 20—24 beszélgetést lehet majd folytatni, így gyorsabb lesz az ügyinté­zés, a segélykérés, a jelen­tések továbbítása. A távvá­lasztási rendszer üzembe helyezése előtt az OKGT vállalatait magába foglaló olajipari távbeszélő könyvet adnak ki. A kötet a hívás­móddal kapcsolatos tudniva­lókat, továbbá a dolgozók betűrendes névsorát tartal­mazza. 1 készült a várva várt otthon. A tu­lajdonosok termé­szetesen boldogok, de nem annyira, hogy a kulcsátadást követő­en felelőtlenül rögtön be is költözzenek. A hosszú évek megfeszített takarékoskodá­sával megszerzett lakás bir­tokba vételének első lépése ugyanis nem a bútor cipe- lése, hanem a bejárás. Az első nap, legalábbis annak tekintélyes része, a hiba­jegyzék felvételével telikel. Van mit jegyzetelni a no­tesz lapjaira. Az úgynevezett hiánypót­lás sajnos még mindig ter­mészetes velejárója nemcsak egy lakás, hanem az annál sokszorta többért elkészülő gyár, üzem, lakótelep, vagy akár közút átadásának is. Statisztikai felmérések sze­rint az építmények értéké­hez képest a minőségi hi­bák okozta kár nem jelen­tős. alig több egy százalék­nál. Vagyis egy átlagos mé­retű. 500 ezer forintért kap­ható lakás esetében 5 ezer forint. Csakhogy -... Foltos a tapéta egy tenyérnyi he­lyen: 100—150 forintba számláltatik; a szobaajtón egy helyütt lepattogzik a festék: 20—30 forint kárt jegyezhetünk fel; nehezen záródik, nyílik az ablak, meg kell gyalulni. 50 forint a díja ... Mindent egybevet­ve odajutunk, hogy az 5 ezer forint sok, egyenként cse­kély értékű kár végösszege, nem beszélve arról, hogy az úgynevezett lakhatást nem akadályozó, de bosszantó hi­bák a feljegyzett áron meg nem javíthatók, javíttatha­tok. Tavalyi felmérések szerint az állami építőipar hibái mi­att utólag szükségessé vált javítások értéke (ára) a meg­előző évek átlagához képest 30 százalékkal csökkent. Ha­sonló megállapításra jutott a Központi Statisztikai Hiva­tal, a lakásépítéseken vég­zett reprezentatív vizsgála­ta során is. A csökkenést vi­szont az építmények hasz­nálói nemigen érzékelik. Hogyan is érzékelnék, hi­szen az mindössze annyit jelent, hogy három helyiség­ből ihost már átlagosan nem kettőben hanem csupán egy­ben szakadt a tapéta; há­rom ablak közül csak egy nem zárható és így tovább. A festék azonban nemcsak a falról, de a mosógépről is lepattogzik; nem csupán az ajtó fája repedezett, hanem a raktárról hozott szekrény oldalfala is; a tapétán kí­vül a tejeszacskó is szakadt; továbbá a mérsékelten víz­álló cipő némi túlzással szól­va nemhogy esőben, de köd­ben is beázik; a harisnyán már a műanyag tasakban fut a szem; a rádió három­szor elkerül a szervibbe, mi­re valóban megbízhatóan működik; autónk összeszere­lése nem a gyárban, vagy a Merkur telepén fejeződik be, hanem az 1500 kilométeres szerviz után. vagy inkább még előbb, az ismerős kis­iparos műhelyében . .. Sorolhatnánk a példákat napestig. A gödöllői galéria legláto­gatottabb kiállítása tavaly az volt, amely lehetetlen tár­gyainkat mutatta be. Ipa­runk olyan remekeit, ame­lyek esetében minőségről szó sem lehet, mivel minősíthe­tetlenek. mert használhatat­lanok. Háromkerekű bicikli, amely gurulni nem tud, el­lenben ügyesen lehet vele bukfencezni; fehér orvosi kö­peny. a zsebében levő hasz­nálati utasítás szerint nem színtartó; lábas, amelynek műanyag füle a nálunk hasz­nálatos gáztűzhelyeken nagy lángon feltétlenül leég; ste­ril ampullareszelő reszelőél nélkül... A kiállítás szervezőjében» Vargha Kálmán népművelő­ben — velünk együtt — az a remény él, hogy az általa és a mások segítségével ösz- szehordott kacatoikat talán azok is észreveszik, akik gyártják és eladják. Mint ahogy a Savaria Cipőgyár is átalakította az egyszer Gö­döllőn kiállított bedohosodó csizmáit kivehető bélésűek- re, s ezzel még BNV-díjat is nyert. A kormány Gazdasági Bi­zottsága 1981-ben munka- programot hagyott jóvá a hazai minőségszabályozási rendszer továbbfejlesztésére. A közelmúltban a gazdasági bizottság nyomában pedig maga a kormány is áttekin­tette a program végrehajtá­sát, s megállapította, hogy „az elért szerény eredmé­nyek csak arra elegendők, * hogy a helyzet további rom­lását elkerüljük. Az előreha­ladás nincs összhangban azokkal a fokozódó követel­ményekkel, amelyeket a kül­ső és (mindinkább) a belső piac is támaszt termékeink­kel szemben. Olyan esetek­ben is gyakori, ráadásul visszatérő a minőségi hiba, amikor azt a piaci helyzet­tel — a monopolhelyzettel, az áruhiánnyal — nem le­het magyarázni”. Természetesen akadnak reményt keltő kezdeménye­zésék. Az anyaggazdálkodás javításában elért eredmé­nyeket elősegítette, hogy a Szabványügyi Hivatal az Ipari Minisztériummal együttműködve korszerűsí­tette számos termék szabvá­nyait. Biztató az is. hogy az Ipari Minisztériumban összegyűjtötték és közzétet­ték azokat a szervezési mód­szereket. amelyek az anyag­gal való takarékoskodást, s a termék minőségének javí­tását szolgálják. Jelentős megtakarítást és minőségja­vulást eredményeztek pél­dául a kohászatban végre­hajtott műszaki és technoló­giai korszerűsítések is; az Ózdi Kohászati Üzemekben megoldották a méretpontos hengerlést, s a csepeli Egye­di Gépgyárban, a Mechani­kai Művekben, a Labor Mű­szeripari Művekben számító- gépes vezérlés bevezetésével a táblalemezek szabása mé­retpontossá vált és így to­vább. A közelmúltban a KERMI századik születésnapján ren­dezett ünnepségen Máriái József, a Minisztertanács el­nökhelyettese — többek kö­zött — azt mondta: „A mi­nőség javítása feltétele an­nak. hogy termékeink piac- képessége javuljon, de ezt kívánja meg lakosságunk is. A fogyasztók joggal követe­lik, hogy tisztességgel meg­dolgozott pénzükért az an­nak megfelelő minőségű árut kapják. Jelentősebb előrelé­pés a minőség javításában főleg a piaci egyensúly meg­teremtésével. a piaci vi­szonyok ezen alapuló és ezt elősegítő kibontakoztatásá­val, a versenyképesség fo­kozásával és a monopolhely­zetek felszámolása útján ér­hető el”. arjai József hangsúlyozta to­vábbá, hogy a reform tovább­fejlesztésének elő kell segítenie az ösztönzési rendszer javítását, hogy a végzett munka mennyiségé­vel és minőségével jobban összhangban alakuljanak a bérek és jövedelmek. Nem csupán a kisvállalkozások­ban, hanem a szocialista ipar minden termelő és szol­gáltató üzemében is. Enél- kül nem tudjuk e válságos világban és válságos évek­ben megőrizni mai életünk: minőségét és a továbbfejlő­dés esélyeit. M. M. A cukorrépabetakarítási szezonban jól vizsgázott Tiszaföld- váron a Tiszai Ontözőgazdaságok Együttműködésének koor­dinálásával, a helyi Lenin és a mezőhéki Táncsics Tsz, va­lamint a Szolnoki Cukorgyár és az Agroker közös beruhá­zásában épült rakodópályaudvar. Most, a szezon finisében is naponta hat-nyolcszáz tonna répát — két TÖGE-gazdaság, a földvári Lenin és az öcsödi Szabadság Tsz termését — in­dítanak útnak a feldolgozó üzembe az új mezőgazdasági lé­tesítmény iparvágányán (Fotó; Temesközy) — bj — — lp — Az ezermester Lift a földszintes házban OLAJIPAR Korszerűsítik a hírközlő hálózatot

Next

/
Thumbnails
Contents