Szolnok Megyei Néplap, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-13 / 242. szám

1983. OKTÓBER 13. 4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP IA tudomány világa I Vírusokkal és baktériumokkal Automatikus feszültségstabilizálás Európában az utóbbi évti­zedekben az erdőgazdálkodás — főleg gazdasági okokból — az egyre nagyobb azonos fajú erdőállományok létesí­tésére törekszik, mert ennek kezelési és kihasználási költ­ségei kisebbek, a gépesítés lehetőségei pedig kedvezőb­bek a változatos növényeket tartalmazó vegyes erdőknél. Az ilyen egységes fafajú er­dőkben viszont gyakoribb egyes kártevő rovarok töme­ges elszaporodása és kártéte­le. Az ember természetesen nem nézheti közömbösen, hogy a rovarok lerágják a fiatal hajtásokat, tenni kell valamit ellenük. Sajnos, kül­földön már bevezették a nö­vényvédelem „nagyágyúit”, a vegyszert szóró helikoptere­ket, repülőgépeket, de ez kétélű fegyver, nagyon visz- szaüthet. Az erdőknek ná­lunk kirándulási, üdülési funkciójuk is van, a vegy­szerezés ezt is tönkretenné, de a fő veszélyt az jelentené, hogy a gazdag erdei élővi­lágban csak hosszú idő múl­va kiegyenlítődő hiány mu­tatkozna. Más megoldásra van tehát szükség, veszélyte­lenre, és a kutatók világszer­te sokat fáradoznak, hogy ilyet találjanak. A környezetet, tehát a hasznos élővilágot kímélő növényvédelmi módszerek biológiaiak. A legősibb és legismertebb ilyen szempont­ból a madarak rovarpusztítá­sa, adott esetben ez nem elég (kevés a madár, nem esznek egy-egy károsító fajt). Az­zal is sok országban kísérle­teztek —1 több-kevesebb si­kerrel —, hogy a káros ro­varokat pusztító más rovar­fajokat telepítsenek be (eset­leg külföldről), és szaporít­sanak el. Jó pár évtizede például Kaliforniába katica­bogár-fajokat telepítettek be a pajzstetvek ellen, hazánk­ban pedig-' egy fürkészfaj szorította vissza az almafa- vértetűt. Sokat ígér az a módszer, amelynek során megfigyelik, hogy a természetben is elő­Világszerte hatalmas összegeket költenek útépí­tésre. mégis évről évre nö­vekszik a terepjáró gép­kocsikat gyártó cégek szá­ma, új típusokat bocsátanak ki és egyre többet adnak el belőlük. Vannak köztük speciális személyautók ép­pen úgy, mint nehéz teher­gépkocsik és terepvontatok, amelyek használati körét a gazdasági élet minden te­rületén fokozódó gépesítés és az egyre nehezebben hoz­záférhető természeti kin­csek kiaknázásának növekvő szükségessége nagymérték­ben bővítette. Nem kevés -azoknak a magánemberek­nek a száma sem, akik sa­ját használatra vásárolnak a rovarok ellen forduló rovarpusztulásokat milyen kórokozók (vírusok, baktériumok, gombák) idéz­nek elő. Ezek általában egy vagy néhány rovarfajra ve­szélyesek, egyéb élőlényekre pedig közömbösek. Ugyanak­kor a gazdaállat népességei­ben járványszerű pusztítást idéznek elő. A rovarokban élő vírusok száma az utóbbi években je­lentősen megnőtt. Csaknem valamennyi fontos növény­evő rovarcsoportokban (lep­kék, kétszárnyúak, bogarak, hártyásszárnyúak) élnek ví­rusok, amelyek időnként erőteljesen elszaporodva jár­ványokat okoznak. Már régen felmerült a gondolat, hogy ezeket a ví­rusokat felhasználják a bio­lógiai védekezésre, különö­sen az erdőket károsító ro­varok ellen. Kanadában pél­dául a fenyő-levéldarazsak vagy Svédországban az apá­calepke ellen sikeres volt az elpusztult rovarokból nyert vírussal hatalmas területek­re kiterjedő védekezés. A si­kerek ellenére az eljárás széles körű elterjedése egy­szerű ok miatt ma még nem várható: az élő szervezetben szaporítható vírus „ipari” méretű előállításához még fejlett tenyésztési technika esetén is a gazdaállatok mil- liárdjai szükségesek, a tö­megtenyésztés költségei pe­dig több százszorosán meg­haladnák a hasonló hatású kémiai védekezőszerek elő­állítását. Közegészségügyi fenntartások is vannak, mi­vel aggodalmat kelthet a ro­varhullákból készített, eset­leg egyéb kórokozókkal is fertőzött víruskészítmény ki­juttatása. Ezen okok miatt még nagyon sok ellenőrző kísérletre van szükség ah­hoz, hogy a vírusok mester­séges, tömeges méretű hasz­nálata bekerüljön a növény- védelem fegyvertárába. A vírusokon kívül számos baktérium is él a rovarok pestében, elsősorban bélcsa- tomájában, amelyek közül egyesek a gazdaállat pusztu­lását okozzák, ha túlságosan terepjáró személygépkocsit. Egyesek a munkahelyük megközelítésére tudják jól használni, mások a szabad­idő kedvük szerinti eltöl­tésére, vadászatra, túrára szánják a terepjárót, sokak számára pedig az egész csu­pán divatkérdés. Az ő au­tóik nem ritkán inkább csak terepjárónak néznek ki, de tulajdonságaik alapján vol­taképpen nem is azok. Képünkön a nyugatnémet Mercedes „G”-család tagjait láthatjuk. A „G”-betű a terepjárót jelentő német szó (Geländewagen) rövidítése. Egy sorozatba tartozó nég> autóról van szó. ebből ket­tőben dízelmotor, a másik kettőben benzinmotor talál­ható. Mindegyik- kocsi két­elszaporodnak. Ezekkel az al­kalmi kórokozókkal szem­ben néhány valódi kórokozó is ismert: olyan enzimekkel rendelkeznek, amelyek fel­oldják a bélszövetet és át­hatolnak rajta. Ilyen rovar­kórokozó baktérium például az USA-ban károsító japán cserebogár ellen már évti­zedek óta használt ún. Ba­cillus popilliae és Bacillus lentimorbus. A viszonylag olcsón és nagy tömegben, fo­lyékony táptalajban előállít­ható baktériumspórák a nö- vényvédeletmben megszokott módszerekkel, szuszpenzió vagy porzószer alakjában juttathatnak a növényzetre, amelyen a hernyók károsíta- nak. A Bacillus thuringiensis nevű baktériumból nyert ké­szítményeket ipari méretek­ben állítják elő a Szovjet­unióban, az USA-ban, Fran­ciaországban és több más or­szágban. Felhasználásuk a kertészeti kultúráktól kezd­ve a gyapotültetvényekig és erdőterületekig terjed. Gyap­jaspille, aranyfarkú pille el­len már sikeresen alkalmaz­ták nagyobb területeken, de kísérleteznek vele az ameri­kai fehér szövőlepke ellen is. E szer óriási előnye a vegyi növényvédős módszerekkel szemben az, hogy kizárólag a lepkehernyókra korlátozó­dik a hatása, így megkíméli a hasznos állatokat, ugyan­akkor a védekezést túlélő egyedek révén a paraziták és ragadozók fennmaradását is biztosítja. A vegyszeres védekezés viszont a kárte­vők elpusztítása mellett sok hasznos fajt is érint, amelyek a károsító visszatérő táma­dásakor már nem vehetnek részt az egyedszám korláto­zásában. A szer használatát viszont az korlátozza, hogy nehézségek vannak a gyárt­mány standardizálásával kapcsolatban. Egyes orszá­gokban a készítmény enge­délyezését szigorú egészségi ügyi vizsgálatoktól teszik függővé, amelyek a gerince­sekkel szembeni hatástalan­ságot bizonyítják. féle tengelytávval kapható, kívánságra összkerékhaj fás­sal, amellyel a kocsi 80 százalékos (!) emelkedőt is képes megmászni. Mind­egyik kocsiban négy foko­zatú váltómű van, kiegé­szítve egy elosztóművel az összkerékhajtáshoz, és egy 2,14:1 áttételű terepfokozat­tal. Mindkét tengely merev kivitelű rudazattal kitá­masztva, és csavarrugókkal, ezenkívül differenciálzárral ellátva készül. Nem min­dennapi érdekességnek szá­mít, hogy a négy fokozatú, kézikapcsolású váltó helyett automata sebességváltóval is szállítják mindegyik vál­tozatot. A csúcsmodell, a 280 GE, 110 kW (150 LE) teljesítményű. A villamosenergia-ellátás egyik jellegzetes problémája a fogyasztói hálózatok fe­szültségének ingadozása. Az ingadozás a változó terhelés függvényében +10 és —20 százalék értékhatárok kö­zött mozog. Ezt a jelenséget a magánfogyasztó a jobban vagy kevésbé világító izzó­lámpák fényében, a kevesebb hőmennyiséget adó fűtőtest­ben, vagy a Tv gyengébb képminőségében érzékeli. Az iparban azonban a hálózati feszültség ingadozása már nagyobb működési rendel­lenességet okoz. A jelenség forrása a hálózat túlterhelő­Elektronikus levelezés Az Elektrik-Lorenz cég (NSZK) a távmásolásnak új rendszerét dolgozta ki. A fel­adó egy nyilvános, bárki ál­tal használható berendezés­be teszi levelének szövegét. Ez a berendezés a betűket elektromos jelekké alakítja, s közvetlenül a posta elektro­nikus feldolgozó egységébe továbbítja. Onnan a jelek az érkezési postahivatalba fut­nak, s ott egy kiíró készülék — immár újra betűkkel — kiírja a szöveget egy papír­ra, azt egy automata azon­nal borítékolja, s így jut a kézbesítőhöz. Az NSZK-ban jelenleg na­pi 36 millió levelet továbbí­tanak, s a becslések szerint a levéltömeg felét elektroni­kus átvitellel is továbbíthat­ják. A felmérések szerint egyébként a naponta továb­bított 36 millió levél 40 szá­zalékát vállalatok és hatósá­gok egymásnak, 39 százalé­kát vállalatok és hatóságok magánszemélyeknek, 13 szá­zalékát magánszemélyek egymásnak, és 8 százalékát magánszemélyek vállalatok­nak és hatóságoknak küldik. Arra számítanak, hogy a távközlési eszközök fejlődé­se révén a következő tíz év­ben 30 százalékkal csökken a levelezés. Moszatból metán A philadelphiai (USA) General Elektric cég kutatói tengeri alga-, azaz moszat- farmot hoztak létre Kalifor­nia partjainál, hogy az al­gákból baktériumos bontás­sal metángázt termeljenek. A beruházás költségei megköze­lítik a 3 millió dollárt, s en­nek nagy részét az American Gas Assotiation vállalta ma­gára abban a reményben, hogy az új eljárással köny- nyíthet az energiagondokon. A farmon tenyésző Mac- rocrysris pyrifera nevű mo- szat földünknek egyik legna­gyobb és leggyorsabban fej­lődő növénye. Hossza eléri a 60 métert, s naponta 50—60 centimétert növekedik. Évente többször is betakarít­ják, felaprózása után a part­ra szállítják, s ott vetik alá baktériumos bontásnak. Ha a kísérlet beváltja a hozzá fűzött reményeket, a nyolcvanas években 200—400 hektár összterületű moszat- farmokat telepítenek a part­vidéken olcsó metán szer­zése végett. se. A csúcsidőszakokban a felhasználási helyeken csök­ken a feszültség. A hálózati feszültség helyi stabilizálá­sával lehet a problémát megoldani. Ennek egyik eszköze a tolótekercses sta­bilizáló transzformátor, amelynek azonban működési jellemzői i észterheléseknél nem a legjobbak. Ehelyett két magyar feltaláló meg­konstruálta a íörgótekercses stabilizátort, amely beváltot­ta a hozzá fűzött reménye­ket, A megoldás lényege, hogy egy takarékkapcsolású transzformátor főtekercsével „1970-ben, a kísérletek kezdetén, a fájdalmak nem voltak nagyok. — Csak néha fájt egy kicsit, de elviselhe­tő volt” — nyilatkozta James Daugherty egy újság­írónak. Amikor 1978-ban ki­szabadult a börtönből, orvos­hoz ment, aki felvilágosítot­ta: „Ezt el kell távolítani”. Amit el kellett távolítani, az igazán kényes része egy férfinak. 'James Daugherty ugyanis egyike annak a 131 amerikai férfi fegyencnek, akinek heréin két orvos 1963 és 1973 között radioaktív su- garazással kísérletezett. „Washington és Oregon ál­lam börtöneiben toboroztak önkénteseket, jobbára az életfogytiglanra ítélt rabok közül” — írta a nyugatnémet Stern magazin, amely nem­régiben beszámolt az ügy­ről. A kísérleti alanyok pénzt kaptak, s egy ígéretet, hogy végül sterilizálják őket. A Stern egy amerikai kör­nyezetvédő szervezet még publikálatlan dokumentumá­ból merítette beszámolóját. A dokumentum nevén neve­zi az egyik orvost, aki elma­gyarázta, miért éppen a he­rét választották a sugárzás területének: „Ez az egyetlen olyan belső szerve az ember­nek, amely egyszerűen izolál­ható, s így korlátozott sugár­zási dózisnak kitehető”. E korlátozott dózis 500—600 Rád volt. összehasonlításul: ha az egész testet teszik ki 500 Rád erősségű sugárzás­nak, az biztos halál. A szak­emberek tudni kívánták, hogy az űrhajósok szaporo­Világító rák—mint táplálék Századunkban a világten­gerek cetállományát a töké­letesített vadászati eszközök használata alaposan meg­nyirbálta úgy, hogy ma már vadászatuk erősen csökkent. Könnyen lehet azonban, hogy tömeges lemészárlásuk­nak előnyös oldala is van. Emiatt ugyanis a cetek fő tápláléka, a világító rák hi­hetetlen mértékben elszapo­rodott az Antarktisz körüli vizekben. E rákocskák rend­kívül sok zsírt tartalmaz­nak, ezért számításba vehe­tők emberi táplálékként. Becslések szerint az éven­ként kifogható mennyiség sorba van kötve egy forgó tekercsrendszer. A forgóte- kercs két. hengerből áll, amelyek a primer tekercsek körül helyezkednek el. A tekercset alkotó huzalmeny- nyiség egyik hengerről a másikra áttekerhető.. A for- gótekercsek úgy kapcsolód­nak a főtekercshez, hogy az egyik hozzáadja, a másik le­vonja saját indukált feszült­ségét a főtekercs feszültségé­ből. így a megfelelő henger­re való átteker cselessel a kimeneti feszültség a kívánt értékre szabályozható. A te­kercsek forgatását — azaz a huzalmennyiség átcsévélését az egyik hengerről a másik­ra — elektromotor végzi. A komplett berendezéshez tar­tozik még egy szabályozó egység is, amelynek az a feladata, hogy összehason­lítsa a kimeneti feszültséget és az alapjelként beállított feszültséget. A szabályozás pontosságára jellemző, hogy a beállított feszültség- szintet a berende­zés + 1 százalék értékhatá­rok között tartja. A feszült- ségstabilizátorok egyfázisú egységekben készülhetnek 35, 50, 70 és 100 kW nagyság­ban, de háromfázisú stabili- zátorként is üzemelhetnek három berendezés egyidejű alkalmazásával. Képünkön a forgótekercsek elrendezését láthatjuk. dási képessége veszélybe ke­rül-e, ha kozmikus sugárzás éri őket. A kísérletet az Egyesült Államok űrkutatási hivatala, a NASA és az ame­rikai atomenergia-hatóság finanszírozta. Ám a Stern által idézett dokumentum hamisnak mi­nősíti a kísérlet indoklását. A környezetvédő specialisták szerint „a rabokon végrehaj­tott kísérletek az esetleges atomháborús felkészülés ré­szét képezték”. A fő cél: megtudni, hogy az „atom- csatamezőn” a feltételezett sugárdózis miként hat az em­berre? Az Egyesült Államok­ban már végeztek korábban is jónéhány hasonló kísérle­tet — közli a dokumentum. 1945-ben 18 gyógyíthatatlan négy és 19 év közötti — be­tegnek fecskendeztek be plu­tónium—239-et, hogy meg­vizsgálják: miképp viselke­dik a sugárzó anyag a szer­vezetben. Az ötvenes évek­ben a nevadai atomkísérle­teknél katonákat tettek ki sugárfertőzésnek. 1960 és 1974 között a tennessee-i Oak Ridge klinikán 89 rákos beteg egész testét „megfür­dették” radioaktív sugarak­ban. Hasonló történt néhány év alatt Cincinnatti főkór­házában 87 halálos beteggel. A kísérlet vezetője, Eugen Saenger a jól végzett munka tudatával nyilatkozott az eredményről: A „teljesítőké­pesség” a harcmezőn még 200 Rád sugárzásnál is viszony­lag jól fenntartható. megközelítené az 50 millió tonnát. Az angol Nemzeti Oceá- nográfiai Intézet kutatói szá­mos olyan, több négyzetki­lométeres területet fedeztek fel, amelynek vize köbméte­renként 15 kilogramm vilá­gító rákot tartalmaz. Szov­jet forrásból eredő hír sze­rint kísérletképpen egy óra alatt 12 tonna világító rákot fogtak ki. Kereskedelmi és élelmezési jelentőségének vizsgálata folyamatban van, de számos kutató véleménye szerint a világító rák a kö­vetkező évtizedek egyik fon­tos tápanyagforrása lesz. A. K. Emberkiséríetek— sugárzással Úttalan utakon

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents