Szolnok Megyei Néplap, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-13 / 242. szám

1983. OKTOBER 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Száguldó fiatalok Szemlesütve áll a fiú, kezével a motorkerékpár kormányát markolássza, szaggatottan felel a rend­őr kérdéseire. A motor- kerékpárt az édesanyjá­tól kapta ajándékba, ve­zetni az édesapja taní­totta meg. Ma már má­sodszor ül a járművön. Vezetői engedélye nincs. A rövid hajú, rebbenő tekintetű, bűntudatos ar­cú fiú 14 éves. Áll, hal­kan felel a kérdésekre, látszik rajta, hogy az egyetlen, amitől most fél: a büntetés. A motor- kerékoáron ülve, a tu­datlanok vakmerőségével lavírozva a főútvonal for­galmában, nem félt a ve­szélytől. Hasonló esetek napon­ta előfordulnak. Az uta­kon tizenévesek szágul­doznak motorkerékpár­jukkal, s közülük nem egy vezetői engedély nél­kül, fittyet hányva a köz­lekedési szabályoknak. Nem tudni, mikor kez­dődött, talán amikor elő­ször kapott érettségiző diák autót ajándékba. A szülők többsége azonban nem tud autóval „ked­veskedni'’, hát ha tehe­tik megveszik a motor- kerékpárt mert az ol­csóbb, vagy mert arra fiatalabb fővel is felül­het a gyerek. így kerülnek a kormá­nyok a száguldást imádó tizenévesek kezébe. Jó­szándék? Szülői szeretet? Kedveskedni akarás? Nincs felelet arra, miért veszik meg az édes­anyák, édesapák, még akkor is, ha gyermekük nincs tisztában a közle­kedés szabályaival. A következményekre aligha gondol valaki. Pedig min­dig hallani a szomorú figyelmeztetést: az aján­dékba kapott motorral a halálba rohant egy-egy fiatal fiú. Az ilyen hírek hallatán néhány szülő óvja, figyelmezteti gyer­mekét, biztos, olyan is akad közöttük, aki nem engedi néhány napig a motorra ülni. Aztán min­den feledésbe merül, leg­közelebb talán épp az az édesanya lepi meg mo­torkerékpárral gyerekét a születésnapján, aki a legjobban sajnálkozott egy tizenéves halálán. Igaz, hogy az ajándé­kozás meghitt, kedves szokás. De a szeretetet nem ezer forintokban, mérik. A motorkerék­pár drága ajándék, s a kormánya nem való mindenkinek a kezébe. Még a felnőttek között is akadnak, akik figyel­metlenségük, fegyelme­zetlenségük miatt nem vezethetnek. Hogyne lenne még több vezetés­re alkalmatlan a szerte­len tizenévesek között? Október 15-én kezdő­dik megyénkben a két­hónapos közlekedésbiz­tonsági akció. Ez idő alatt többször találko­zunk az utakon igazolta­tó rendőrökkel. Bünteté­sük ne dühítse, hanem gondolkoztassa el a vo­lánnál ülőket: érdemes kockáztatni? Október közepétől a rend őrei fokozottan vi­gyáznak ránk az utakon. Megállítják, igazoltatják a motorral száguldó fia­talokat is, megmagya­rázzák nekik, milyen ve­szélyt vállaltak értelmet­lenül. Ha már sok szülő­nek csak a vásárlásra futja az erejéből, idejé­ből. P. É. Csak a tényekre szorítkozunk Vázlat egy népi ülnökről Alapellátás falun Nemcsak az áfészeken múlik Kerékasztal-beszélgetés a MÉSZÖV-né! Az őszi szövetkezeti napok idején kis és nagy települése­ken a közvélemény figyelmében állnak a fogyasztási szövet­kezetek. Ez a figyelem azonban nemcsak két hétre szól, hi­szen az eüátásban egyre nagyobb a szerepük. Különösen így van ez a kis településeken, községeink túlnyomó részében, ahol többnyire az áfészek az ellátás teljes jogú és felelősségű gazdái, övék az ABC-áruház és a vendéglő, a felvásárlótelep és a takarmányboLt. Az áfészek biztosítják az iskolások és az óvodások étkeztetését községeinkben. Az alapellátásról, az élelmiszerek és a napi közszükség­leti cikkek kínálatáról és a kereslet kielégítéséről beszélget­tünk a Fogyasztási Szövetkezetek Szolnok megyei Szövetsé­génél. A házigazda, Szentesi László, a MÉSZÖV elnöke a té­ma alapos ismerői közül meghívta Jánoki Lászlónét, a Tisza- földvár és Vidéke Áfész, Nánási Károlyt, az Egyesült Jászsá­gi Áfész, Sárosi Bélát, a Szolnok és Vidéke Áfész elnökét, Czinege Istvánt, a Tiszafüred és Vidéke Áfész kereskedelmi főosztályvezetőjét és Tóth Józsefet, a MÉSZÖV elnökhelyet­tesét. Szerkesztőségünket Sóskúti Júlia képviselte. A társadalmi megbízatások közül talán a népi ülnöki tisztség az, melyről legkeve­sebbet tudnak az emberek. Többnyire úgy vélik, hogy a népi ülnököknek nincs érde­mi szavuk a bírói ítélkezés­ben. Szerepük valójában igen fontos, nélkülözhetetlen az igazságszolgáltatásban. Ezt bizonyítja beszélgeté­sünk dr. Ratkai Miklóssal a Nagyalföldi Kőolaj- és Föld­gáztermelő Vállalat személy­zeti osztályvezetőjével, aki már egy évtizede tölt be ilyen tisztséget. — Milyen kapcsolata volt a bírósággal népi ülnöki megbízatása előtt? — Nem volt semmilyen kapcsolatom. Gépésztechni­kusi 'képesítéssel igazgatiási csoportvezetőként dolgoz­tam a vállalatnál. Az osz­tályvezetőm jogász volt. Az ottani légkör ezért is orien­tált arra, hogy jogi vonalon képezzem magam. A népi ül­nöki gyakorlat is erre kész­tetett, ezért végeznem el a jogtudományi egyetemet. A népi ülnöki megbízatást azonban jogilag képzetlenül kezdtem. — Érezte ennek hátrányát? — Nem éreztem soha, hi­szen ennél a megbízatásnál az a fontos, hogy a gyakor­lati élet tapasztalataival se­gítsük a bírói munkát. Tud­tam ezt kezdetben is, mégis, amikor tíz évvel ezelőtt be­kerültem dr. Szabó Péter ta­nácsába;, nagytan foglalkozz tatott a gondolat: meg tu­dok-e felelni megbízatásom­nak? Aggályom azonban ha­mar megszűnt, mivel az első percektől kezdve éreztem, hogy a tanácsvezető bíró igényli az ülnökök vélemé­nyét. Később más tanácsve­zetőknél is ezt tapasztaltam. — Hogyan tud bekapcso­lódni a népi ülnök a bírósá­gi tárgyalásba? — Vannak olyan feladatok — így például a jogi formák betartása — melyek egyér­telműen a hivatásos bíró fe­ladatkörébe tartoznak. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy a népi ülnök a tényál­lás felderítésében, az ítélet- hozatalban ne legyen egyen­lő tássa a bírónak. Tulajdon­képpen akkor tud igazán se­gítséget nyújtani, ha aktí­van bekapcsolódik a tárgya­lás egész menetébe, ha nem­csak hallgat, hanem igyek­szik tisztázni azt, ami kétely­ként felmerül benne. A leg­többet a bírósági tárgyalás után tud segíteni a bírónak, amikor tanácskozásukon — társával és a bíróval együtt — lepergetik az eseménye­ket, és megpróbálják a lehe­tő legaprólékosabban re­konstruálni a történteket. A tényállás megállapítása után ismét előtérbe kerül a ta­nácselnök szerepe, amikor a bűncselekmény jogi minősí­tését kell megállapítani, ami nagy hatással van a bünte­tés mértékére. Annak megál­lapításában viszont már a két népi ülnöknek és a bíró­nak együtt kell dönteni, sza­vazatuk egyenlő értékű. Elő­ször általában az ülnökök véleményét kéri a bíró. Azoknak érezniök kell, hogy komoly felelősség terheli őket a döntés meghozatalá­ban. Legutóbbi ítélethozata­lunk jó példa erre. Az előz­mény az volt, hogy három férfi különösen kegyetlen módon megölt egy nőt. Közel háromórás vita előzte meg a döntést. A legsúlyo­sabbat, a halálbüntetést szabtuk ki az egyik vádlott­ra, társaira pedig életfogy­tiglani börtönt. ^Fellebbezés miatt a végső szót a másod­fokú bíróság mondta ki. Megújult mecseki mű­emlék templom A Pécs közelében levő Kő- vágótöttösön helyreállították az Árpád-kori katolikus templomot, s tegnap — a múzeumi és műemléki hó­nap alkalmából — ünnepé­lyesen átadták az egyházköz­ségnek. A hétszáz éves mű­emlék egyike azoknak a kö­zépkori templomocskáknak, amelyek a Mecsek karéjában viszonylag épen átvészelték a századok viharait, és ma is funkcionálnak egyházi épületként vagy idegenfor­galmi látványosságként. A XIII. században emelt templom régészeti feltárása, illetve műemléki helyreállí­tása négy évig tartott. Magyar könyvek Frankfurtban Mintegy 1800 kötettel mu­tatkoznak be a magyar könyvkiadók október 12—17. között Frankfurtban, a vi­lág egyik legnagyobb könyv­vásárán. E rangos könyv­szakmái eseményen öt—hat­ezer kiadó, mintegy 700—800 ezer könyvet kínál. A magyar bemutató 250 négyzetméteren látható. A vásárra küldött könyvek fe­le idegen nyelvű. Ezek fele­fele arányban az Akadémiai és a Corvina Kiadó produk­tumai. A könyveken kívül folyóiratokat, posztereket is kiállítunk a 35. frankfurti könyvvásáron. A hazánkban készült ide­gen nyelvű művek mellett a magyar nyelven megjelent újdonságokkal is találkoz­hatnak a frankfurti vásár lá­togatói. — ön most már jogász. Nem kizáró ok ez a népi ül­nöki poszt betöltéséhez? — Bárki választható erre a posztra, aki nem bírói, ügyészi vagy ügyvédi mun­kakörben dolgozik. Számom­ra természetesen könnyebb­séget jelent a jogi végzett­ség, mivel így otthonosabban mozgok ezen a területen, könnyebben értem a jogi nyelvezetet, — de még egy­szer hangsúlyozom, hogy nem ez a fontos, hanem az, hogy a gyakorlati életből vett tapasztalataimmal se­gítsem a bírói munkát. — Nem segít ez elő bizo­nyos fokú szubjektív ítélke­zést? — Az ítélethozatalnál ki­zárt a szubjektív értékítélet. Csak a tényekre kell szorít­koznunk. — Egy-egy ítélethozatal után sohasem volt lelkiisme- ret-furdalása? — Sosem volt olyan érzé­sem, hogy bizonyos tényeket nem sikerült objektiven fel­deríteni. Ezért a büntetés ki­szabása után sosem volt lel- kiismeret-furdalásom. Az ártatlanság védelme egyéb­ként is az egyik alapelv a bírói munkában. — Tíz évi népi ülnöki munkája során találkozott-e olyan vádlottal, akivel együttérzett? — Nem találkoztam, és nincs is szükség együttérzés­re, hiszen a jog egyaránt le­hetőséget nyújt a súlyosbí­tó és az enyhítő körülmé­nyek mérlegelésére. — Találkozott-e már az utcán az önök által elítélt, de már szabadlábra került emberekkel? — Nem is eggyel. Többsé­gük tisztelettel köszön. S. B. ÚJSÁGÍRÓ: — Lapunk- Iban, sokis^or elismertük, hogy a fogyasztási szövet­kezetek jelentős anyagi ráfordítással a hetvenes években megteremtették a korszerű falusi hálózatot. Szinte legkisebb települé­seinken is csinos kisáruhá- zak, ABC-k, jól felszerelt üzletek épültek. Most arról szeretnénk hallani, hogy mi van a pultokon, mit le­het helyben megvásárolni: élelmiszert, olyan iparcik­keket, amelyek az alapigé­nyek körébe tartoznak? SZENTESI LÁSZLÓ: — A megyei szövetség és a szö­vetkezetek együttesen azon dolgozunk, hogy jól értel­mezzük az alapellátás fogal­mát. Ma már mindenki isme­ri és elismeri, hogy a falvak­ban, a helyszínen élők dön­tik el, mire van naponta szükségük, mit akarnak rendszeresen vásárolni. Ré­gen túl vagyunk azon, hogy a mindennapi kenyeret, tejet, egyebet kell a pultra tenni. Persze ez nemcsak rajtunk múlik, ehhez partnereinknek is hozzá kell szokniuk. ÚJSÁGÍRÓ: — Azért fa­lun még mindig előfordul, hogy napokig üres a tölte­lékáru hűtője, vagy éppen egy-két féle áru szomorko- dik benne. Aztán a kenyér se mindig idejében érke­zik, s marad másnapra a száraz. SÁROSI BÉLA: — Meg­történik ez sajnos városon is, mégis jónak tartjuk, előrelé­pésnek, hogy az Állatforgal­mi és Húsipari Vállalat már hetenként három túrajárat­tal szolgálja ki a falusi áru­házakat, boltokat. Nem mon­dóm, hogy nincs késés, a boltos időnként estig várja az ígért kenyér vagy hús szállítását, de egyre keve­sebb az ilyen bírálható je­lenség. CZINEGE ISTVÁN: — Rég elmúlt a tiltólisták kora is. Régebben furcsa tiltások ha­tározták meg a falusi keres­kedelmet. Képzelje csak el: kis településre nem vihet­tünk import borotvapengét! Pedig ugye a penge ott is mindennapos szükséglet, s az importáru a választékbőví­tésre egyszerű, jó megoldás lehetett volna. SÁROSI BÉLA: — Azt is tudjuk, meg is éreztük, hogy partnereink nem örülnek a kis tételeknek. Egyszerűbb mondjuk a Szolnok ABC-ben lerakni egy árufajtából egy nagy tételt, mint ugyanany- nyit elfuvarozni öt-tíz tele­pülésre. NÁNÁSI KÁROLY: — S hány olyan kis üzletünk van, mint mondjuk a pórtelki. Pár száz ember él ott, igényeik" azonban már elérik a városi vásárlókét. Nekik is éppúgy szükségük van sokmindenre, mint mondjuk a jászberé­nyieknek. Rajtuk mi is segí­tünk: megrendeli az áruház a szükséges árut, aztán be­mennek a kisboltosok, s vi­szik onnan, arpire és ameny- nyire szükségük van. Gondo­lunk arra is, hogy a kisebb boltok vezetője egyben áru- beszerző is. Ha saját kocsi­jával nem mehet, a szövet­kezet segít. Beültetünk egy mikrobuszba több boltost, el­visszük a nagykereskedelmi céghez, segítünk a válogatás­ban. felpakoljuk az árut. CZINEGE ISTVÁN: — Mi is próbálkozunk hasonlóval. A tiszafüredi áruházba bár­melyik kisboltos bemehet, összepakolhatja az otthon szükséges árukat. Annyira nem csinálunk ebből gondot, hogy még az árrés felét is odaadjuk, hadd kapják meg helyben a szövetkezeti bolt­ból az emberek, amire szük­ségük van. TÓTH JÓZSEF: — Ez az összetartás, kölcsönös segít­ség nagyon fontos, összesen hatvan kis bolt van fal- vainkban, ahol csak így le­het széles áruskálával szol­gálni a vásárlókat. Még egy­szer ez a szám: hatvan olyan település van a megyében, ahol az áfészek kizárólagos gazdái és felelősei az áruellá­tásnak, különösen pedig az alapellátásnak. A megye la­kosságának ötvennégy szá­zaléka kis településeken él. A megye összes kereskedelmi forgalmából tavaly az álta­lános fogyasztási szövetkeze­tek 86,6 százalékos arányban részesedtek. Nyilvánvaló, hogy nem lehetünk elégedet­tek, s magunkat, partnerein­ket a további javításra, a kí­nálat bővítésére ösztönözzük. Annak is örülünk, hogy kis­termelőink, szakcsoportjaink segítik a helyi ellátást. A zöldség, a hús a termelőktől közvetlenül a boltba megy! És természetesen az ország ellátására is, hiszen a feles­leg jelentős része — amellett, hogy 230 millió forint értékű exportárut adunk évente a kisgazdaságokból a népgaz­daságnak — a hazai válasz­tékot javítja. NÁNÁSI KAROLY: — Lé­pesméz az árokszállási bolt­ban — árokszállási méhész­től. JÁNOKI LÁSZLÖNÉ: — Cibakon, Tiszaföldváron megtermelték a szakcsopor­tok a burgonyát, a zöldséget, az almát — vagonszámra ad­tuk el a martfűieknek az őszi vásáron. ÚJSÁGÍRÓ: — Válto­zatlanul a hús és a kenyér kérdése érdekel. Gyakran jönnek panaszok a falvak­ból. 1 SZENTESI LÁSZLÓ: — A húsipar heti háromszori tú­rajárata máris előrelépés, nem mondom, hogy minden. Az utóbbi időben mi ke­nyérpanaszokat nem hallot­tunk. NÁNÁSI KAROLY: — So­kat segítettek a hús és hús- készítmények kínálatának javításában a mezőgazdasági termelőszövetkezetek. Az az igazság, hogy valóságos kincs egy jó tsz-vágóhíd, húsfeldol­gozó. Ma már híres szállítók vannak köztük, s egyben he­lyi ellátók is. Ki ne ismerné a héki, az örsi, a kunhegyési vagy az árokszállási szövet­kezeti készítmények jó ízét, tájjellegű választékát. Vitat­hatatlan, hogy az eddiginél is jobban kell rájuk számíta­nunk. CZINEGE ISTVÁN: — Kócsújfalu 17 kilométerre esik Tiszafüredtől. Igaz, kez­detlegesnek tűnhet, de he­tenként előrendelés szerint odavisszük a vásárló helyébe a húst. SÁROSI BÉLA: — Még jól emlékszem a régi falusi hús­boltokra, mészárszékekre. Jó volt, ha hetente három nap felhúzták a redőnyt. Azért ma már minden ABC-áru- házban van hentes és — ha időnként szerényen is — tu­dunk mit kínálni a vásárló­nak. ÚJSÁGÍRÓ: — Ha a fa­lusi boltos kínálni is tud. Nem könnyű a dolguk a falusi, kevés dolgozóval működő üzleteknek. Vajon tudnak kereskedni? SZENTESI LÁSZLÓ: — A falusi boltosok általában köztiszteletben álló emberek. Ezzel, gondolom, azt is meg­mondtam, hogy jelentős számban becsületes, sokat dolgozó kereskedők működ­nek faluhelyen. A jogtalan haszonszerzés, a vásárló ámí­tása nem rájuk jellemző. So­kat vállaló emberek, akik az elmúlt évtizedben a tanulás­tól se féltek. SÁROSI BÉLA: — Saját szövetkezetünkben körülbe­lül ötven százalékuk megfe­lel a korszerű kereskedelem követelményeinek. Sokmin­denhez érteniük kell — ér­tenek is, figyelnek az újra, tudják ajánlani, s jó taná­csokat is képesek adni. Hoz­záteszem, kevés pénzért csi­nálják mindezt. Ők se jól fi­zetett emberek. ÚJSÁGÍRÓ: — Említet­tük már, hogy javult a partnerek, a nagykereske­delem szemlélete, munká­ja is. Hogyan mérhető ez a tapasztalatok alapján? TÓTH JÓZSEF: — Nincs különösebb problémánk az Állatforgalmi és Húsipari Vállalattal, a sütőiparral, a tejiparral, a Kunság vállalat­tal s a Vidiával. Ez az öt cég egyre pontosabb és gyako­ribb szállítással, az új ter­mékek bemutatásával, a megrendelések elkészítésekor hasznos tanácsokkal áll a falusi boltok — közvetve a vásárlóközönség szolgálatá­ban. Ötöt említettem, teszem hozzá gyorsan: legalább 30— 40 szállító visz árut egy-egy boltba. NÁNÁSI KÁROLY: — Ezeken a kapcsolatokon a szövetkezeteknek is tovább kell gondolkozniuk, több se­gítséget kell adnunk a továb­bi javításhoz. Azt persze már nemcsak mi tudjuk, a nagykereskedelmben dolgo­zók is tudják, hogy falun változatlan a vásárlóerő. Kö­zös érdek tehát odavinni az árut, ahol a kereslet nagy. SZENTESI LÁSZLÓ: — S miközben valamennyien tud­juk, mégis rendkívül sok még a közös javítanivalónk. Elnökségünk legutóbb a fal­vak alapellátásáról tárgyalt. Úgy ítéltük meg, hogy javul, a fejlődést senki se vitatta. Nekünk most az a dolgunk, hogy a szép, korszerű üzle­tek polcain minden legyen ott, amire a vásárló igényt tart. Ez nagyon nehéz, s ta­lán még sokáig csak törek­vés, cél lesz. A Miniszterta­nács idei határozata a fo­gyasztási szövetkezetek fej­lesztését sürgetve leszögezte: a falusi életkörülmények ja­vításában nagy feladatuk van a szövetkezeteknek. A fogyasztási szövetkezetek az ellátáson túl ma már a fa­lusi élet nélkülözhetetlen po­litikai, társadalmi tényezői is. Velük és általuk változ­hat, fejlődhet a falusi ember élete, kultúrája, igényessége, s ezzel a munkája is! NÁNÁSI KÁROLY: — S bármennyire is alapvető el­látásról, napi cikkekről be­széltünk, mondjuk ki: a fa­lusi életkörülmények válto­zásában egyik legjelentősebb feladatunknak csak nagyon nehezen, legtöbbször nem is tudunk eleget tenni. Nézzünk csak szét az országban! Hol épül a legtöbb ház, a csalá­dok jövője? A községekben. A 12 jászsági TÜZÉP-téle- pünkön mégse tudjuk az építkezők igényeit kielégíte­ni. Mondhatnám, a nagy épí- tökedv miatt szinte az építő­anyag is napi szükséglet már! . ÚJSÁGÍRÓ: — Miként a gyermekcipő, a téli meleg holmi, amelynek árusítá­sáról lapunk is szerzett _ a közelmúltban kedvezőtlen •tapasztalatiakat1. Joggal mondhatjuk: sok még a ja­vítandó. Ezzel zárom és köszönöm a beszélgetést.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents