Szolnok Megyei Néplap, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-08 / 238. szám
1983. OKTÓBER 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Eleve így épült Kevesebb energiát A mezőhéki Táncsics Tsz mesterszállási üzemegységében megkezdődött a kibővített sertéstelep műszaki átadása. Ez így ónmagában nem több, mint híradás a VI. ötéves tervidőszakra ütemezett, egyik legjelentősebbnek számító, termelésfejlesztést szolgáló béruházás elkészültéről. A tizenhárom évvel ezelőtt ötezer hízó kibocsátására épült, és 1980-ban KA- HYB technológiával évi tízezer sertés kibocsátására alkalmassá tett állattenyésztési telepen végzett rekonstrukció azonban jó néhány szempontból rendhagyónak mondható. Pálfi Dezső, a mezőhéki, a rákócziúj- falui és a mesterszállási határt művelő közös gazdaság elnöke, sorolja a három legfontosabbat: — Az volt a törekvésünk, hogy minél olcsóbban építsük fel az új teleprészt, és ezáltal minél rövidebb idő alatt megtérülő beruházást valósítsunk meg. Nem kisebb fontosságot tulajdonítottunk annak, hogy a rekonstrukció után olyan tartástechnológiát vezethessünk be, amellyel gazdaságosabbá válik a sertéshizlalás. Mindemellett a telep bővítésével nem csupán a hústermelés mennyiségi növelésére törekszünk, hanem a jószágállomány teljes állategészségügyi mentesítésével a minőség, a versenyképesség javítására is. Az építési napló 1981 őszén rögzítette a telepbővítési munkálatok megkezdését. A rekonstrukció befejezésének határideje 1983. szeptember 30-a volt. Egy ötezerkétszáz sertés hizlalására alkalmas teleprész megépítésére meglehetősen szoros határidő két esztendő. — Tudtuk, hogy mire vállalkoztunk — szögezi le az elnök. — Az építőrészlegünk brigádjainak gyors munkáján nem kevesebb múlott, mint az, hogy a beruházáshoz előzetesen hitelként kapott, hízóférőhelyenkénti hétezer forintokból végül támogatás lesz-e. Harminchat millió forint volt a tét, és ezt a telepépítés során mindvégig szem előtt tartották a kivitelezésben résztvevő téesztagok. Végül is határidőre elkészültek a tizenöt hektárnyi fogyaszt területet elfoglaló új létesítmények, a három kocaszállás, a fiaztató épület, a ma- lacutónevelő helyiségek, és a tíz, egyenként 520 férőhelyes hizlalda. A kétharmadrészt saját szakemberekkel és egy- harmadrészt alvállalkozókkal végeztetett kivitelezés során — ahogy Demjén Imre, a téesz főépítésvezetője sorolja — nemcsak a határidőket sikerült tartani. — Most, a műszaki átadás félidejénél már tudjuk, hogy sikerült belül maradnunk a költségkereten is. Hetvennégy millió forintba került a telepbővítés, ami azt jelenti, hogy az országos átlagnál mintegy 30 százalékkal olcsóbban valósíthatunk meg egy-egy sertésférőhelyet. Hogy a gazdaságosabb tartástechnológiára törekedve mi mindent lehet „megtakarítani” egy sertéstelepbővítésnél? Nos, Mesterszálláson például hiába keresi az új állattartó épületeket szemlélő a ventillátorokat. — A korábban épült teleprészen — szolgál felvilágosítással a főépítésvezető »— egy-egy hizlaldában tizenkét ventillátor biztosítja a megfelelő levegőcserét. A szellőztető berendezéseket az esztendő öt-hat hónapjában állandóan üzemeltetni kell, tetemes villamosenergia-fel- használással. Az új teleprész épületeiben kétoldali ablakokkal, valamint a tetőrészen kiképzett nyílásokon természetes szellőzéssel biztosítjuk a légcserét. Megspóroltuk 120 ventillátor árát, nem kell félnünk, hogy áramkiesés esetén hőgutát kapnak a jószágok, és nem lebecsülendő a csökkentett áramfelhasználásból származó megtakarítás sem. Nem valószínű, hogy bárkinek feltűnne, ha egy pékségben vagy teszem. azt téglagyárban kéményt lát. No, de/ hogy Sertéstelepen? — Szlankó István kőműves brigádvezető nem csak arra ad készséggel magyarázatot, hogy kerül a telepre áz égnek meredő kémény, hanem arról is, hogyan készült. — Energiatakarékos sertéstelepet építettünk, így olaj helyett természetesen szén- tüzelésű 'kazánnal fűtjük majd a fiaztatót és a ma- lacutónevelőt. Bizony megütköznünk, amikor láttuk, hogy nyolcemeletnyi, azaz huszonhat méter magas kéményt ír elő a tervutasítás. Épített már a mi brigádunk sok mindent, szolgáltatóházat, tornatermet, baromfitelepet, de ekkora kéményt még soha. Nincs olyan nap, hogy fel ne néznék rá, és ne mondanám: föladtad a leckét, de nem fogtál ki rajtunk. A műszaki átadás alatt álló telepen az új kocaszállásokat már benépesítették. Méghozzá nem is akármilyen jószágokkal. — Hozzákezdtünk az elnök említette minőségi állománycseréhez — tájékoztat Kovács Sándor telepvezető-helyettes. — Ahhoz, hogy az igényes tőkés, és az egyre nagyobb követelményeket állító szocialista piacokon egyaránt versenyképes hússertéseket hizlalhassuk, csak a brucellózistól, a leptospi- rózistól és az úgynevezett aujeszky betegségtől egyaránt mentes állatokat tarthatunk a telepen. A teljes állategészségügyi mentesítés után, a kibővített sertéstelepről, az eddigi évente 10 ezer 400-as sertéskibocsátás megduplázása mellett, betegségektől mentes tenyész- anyag-értékesítést is tervezünk. Gyorsabban megtérül így majd a 74 milliós beruházásunk. — temesközy — Kérdeznek a tagok, válaszol a szakszervezeti vezető (Tudósítónktól) Csütörtökön kezdődött és vasárnap ér véget Martfűn a szakszervezeti napok rendezvénysorozata. A Tisza Cipőgyár szakszervezeti bizottsága azzal a céllal szervezte meg a háromnapos programot, hogy erősítse a választott vezetők és a szakszervezeti tagság kapcsolatát, ugyanakkor tájékoztatást adjon a szakszervezeti munka időszerű kérdéseiről. A nyitóelőadáson, csütörtökön csaknem 200 szervezett dolgozó és aktíva hallgatta meg Sáli Ferencnek, a SZOT szervezési és káderosztálya vezetőjének tájékoztatóját, aki a számára előzetesen ösz- szegyűjtött kérdésekre válaszolva állította össze mondanivalóját. Együttgondolkodásra késztető, a népgazdaság gondjait feltáró előadás volt, kitért azokra az okokra is, amelyek a mai gazdasági viszonyok kialakulásához vezettek. Beszélt arról is, hogy ebben a helyzetben a szak- szervezeti mozgalomnak mi a feladata. A hallgatóságot foglalkoztató kérdések a szakszervezeti mozgalom mai állapotát, a munkahelyi demokrácia és a szakszervezeti választások feladatait érintették. A martfűi szakszervezeti napok ma délelőtt a munkahelyi olimpia sportrendezvényeivel folytatódik. Befejeződött az Interker börze Tegnap befejeződött az Ipari Reklám és Propaganda Vállalat bemutatótermében megrendezett 20. Interker börze. Az ötnapos -készletvásár forgalma 160 millió forint volt, a felajánlott készletek mintegy 8 százaléka. Ez elmarad a korábbi börzék 10—12 százalékos eredményétől. Éppen ezért az 1350 oldalas börze katalógusnak még nagyobb szerepe van mint a korábbiakban, mert lehetőséget nyújt a vállalatoknak, hogy a börze után is tudjanak vásárolni. Az Interker börzét legközelebb 1984. április 23—27. között rendezi meg az Országos Piackutató Intézet. Kiiktattak egy lépcsőt Átszervezés után a Szolnoktervnél Napjaink mélyreható gazdasági változásai az építőipart sem hagyják érintetlenül’ A versenyképesség javítása kapcsán fölmerült a beruházás és a tervezés korszerűsítése. Ennek jegyében érlelődött döntéssé (elsőként az országban), hogy egyesítik a Szolnok megyei Beruházási Vállalatot és a Szolnok megyei Tanács Tervező Vállalatát. 1982. július elsejétől egy jogilag új cég (Szolnok megyei Tanács Tervező-Beruházó Vállalata) kezdte meg működését. — Két különálló vállalatról lévén szó. nem ütközött nehézségekbe az átszervezés? — A jogelődök profilja, nagyságrendje — válaszolja Kádár Zoltán igazgató — illetve gazdálkodásuk mutatói lehetővé tették, mi több, elősegítették az összevonást. Mindkét vállalat megyén belül dolgozott, feladataik zömét a tanácsi beruházások jelentették, és az egymás közötti jogviszony igen szoros volt. A népgazdaság szabályozó rendszerének elvei. ebből fakadóan a csoportérdekek is azonosan hatottak reánk. — Mi az átszervezés lényege? — Egy termelőegységbe — a komplex irodába — szerveztük az előkészítés, a tervezés és a kivitelezés műszaki ellenőrzésének munkatársait, akik eddig a két jogelődnél külön-külön dolgoztak. Az összevonástól kezdődően két komplex irodával, talajmechanikai-geodéziai. illetve árelemzési, organizációs és dokumentáló osztállyal, valamint önálló garanciális csoporttal és egy vállalatgazdálkodási osztály- lyal oldjuk meg feladatainkat. A komplex irodák, adják munkánk lényegét. Célunk: a megbízó és a kivitelező teljes körű műszaki kiszolgálást kapjon tőlünk, ezt természetesen tovább kívánjuk fejleszteni. Nem „bolyong” a terv A Klasszikus (felállásból tehát köktattak egy lépcsőt. Azelőtt' egy beruházásban négy vállalatnak kellett ösz- szeharigolnia munkáját. *—• )E<! — mondja Bakó Jenő organizátor-tervező — a különálló szervezeti keretek miatt bonyolult egyeztetési. levelezési és döntési mechanizmust jelentett. Például, én tervezetet készítettem arra, hogy a kiviteli munkához mennyi területre, milyen gépekre van szükség, az árelemzők megállapították. az építési munka- körülmények megteremtése mennyibe kerül, utána megkezdődött a kivitelezés!'. .. menetét a műszaki ellenőr ellenőrizte, s ha úgy adódott .. . — .... Akkor pénzügyi, gyakorlati kifogásaimat papírra vetettem — folytatja Madarasi Gyula műszaki ellenőr — s azután? Ügyiratkezelés, postázás, időt rabló és idegőrlő oda-visszale- velezés ... Mi tagadás, egy- egy észrevétel is nagy köröket írt le, jó ideig „bolyongott’ a terv, mire egyeztettük, s aszerint folytathattuk a kivitelezést. Egyszóval burjánzott a bürokrácia. — És most? Mennyiben változott a helyzet az átszervezés óta ? — Kibővültek feladataink — veszi számba a változásokat Bakó Jenő. — Mi elkészítjük a költségvetést (tervezői szinten), amelyet a kivitelező átnéz, észrevételeket fűz hozzá, s mivel mindössze egy emelet van közöttünk, a terv rögtön visszakerül a m; asztalunkra. A műszaki és az árra vonatkozó megjegyzéseket, korrekciókat házon belül, azon nyomban egyeztetni tudjuk. A közvetlen felülvizsgálat révén a szerződést is hamarabb köthetjük meg. Annak előtte a létesítmény megvalósításának ütemezésére nemigen kellett figyelmet fordítanom, most még intézkedési joggal felruházott művezetői teendőket is elláthatok, ha van rá megbízásom. Már a helyszínre történő kiszállás előtt leülünk, a feladatokat megbeszélendő. Madarasi Gyula egyetértőig bólint. — Egy csónakban evezünk. Ezt mindőnk tudja. A tervező általában nem volt (sokszor ma sincs egészen) tisztában a számlázás technikai és árképzési feltételeivel, a terv gyakorlati- pénzügyi oldalával. Ez inkább a műszaki ellenőr dolga. Ha viszont az építőipari árrendszer átalakul egyösszegű verseny- vagy 'normatív árrá. ez a megkötés is föloldódik — a műszaki dolgozók ötvözhetik tervezői és gyakorlati ismereteiket. Egy ember láthatja el az adott létesítmény tervezői és műszaki ellenőri tennivaAlig több mint egy esztendő telt el az átszervezés óta. A megerősödés, izmosodás pedig tudjuk, folyamat. Mi jellemzi ez idő szerint az új vállalatot? — Valóban a megizmosodást mondhatjuk a legfőbb jellemzőnek. Még a beruházások csökkenését sem érezzük annyira, ez részint a kettős profilnak köszönhető. részint pedig annak, hogy mi a kommunális beruházásokban veszünk részt. Lakásokból js kevesebb épül, hiszen a magánerős építkezések kerültek előtérbe. A következő időszakban azonban várható, hogy nálunk is keményebben érezteti hatását a recesszió. Ebben az évben új érdekeltségi rendszert is bevezettünk. Lényege? A termelőegységek árbevételük után részesülnek mozgóbérben, attól függetlenül, hogy az tervezésből, vagy beruházás lebonyolításából származik. így az összmunka eredménye, illetve színvonala a mérvadó, ennek alapján jutalmazunk. — Ha egy beruházás jó ütemben halad, csökkennek a költségei. Az önök vállalata viszont alacsonyabb költség esetén kisebb árbevételt ér el, ezzel csökken a nyereségük. Hogyan tudják megoldani ezt az ellentmondást? — Voltaképpen sehogy. Például a karcagi Táncsics Mihály úti lakások alapozásánál — saját kockáztatásunkra — más technológiát alkalmaztunk. így kétlóit, főként az épületgépészet és a villamosság terén. — Tavaly augusztus 1. óta szinte együtt élek a terv előkészítésével és' megvalósításával (a tervező úgyszintén). Ez természetesen a tervoen is megmutatkozik: jócskán szűkült a pénzügyi-költségvetési olló, a munkatársi kapcsolatok szorosabbá válása folytán a beruházás tervezett és elfogadott ösz- szege között nincs akkora eltérés, mint azelőtt... Az együttgondolkodás és együtt- cselekvés az előközművesí- tésben is érvényesül, ezáltal még inkább csökkennek a beruházás költségei. Eleddig csak egy-egy épületnek voltak műszaki ellenőrei, az átszervezést követően egy létesítményfelelős is van közöttünk, aki — mint első számú gazda — összefogja munkánkat. Summázva: egyszerűbbé, gyorsabbá vált minden. millió forintot és több hónapot spóroltunk meg. Tiszafüreden pedig úgy döntöttünk, hogy a lakásokhoz az ideiglenes út helyett a véglegeset készítjük el. A döntéstől az átadásig alig három hónap telt el, s majd’ négymilliót takarítottunk meg. ráadásul a 6 milliót fölemésztő ideiglenes út el is tűnt volna az építkezés befejeztével, tehát még nagyobb gazdaságosságról beszélhetünk. Mindezek ellenére vállaljuk, mert szervezési alapelvünk szerint gaz- daságilag-műszakilag a megbízó érdekképviseletét vagyunk hivatottak biztosítani, s emellett úgy véljük, a megtakarítások abba a bizonyos nagykalapba kerülnek — ezt fontosnak tartjuk. — Mindkét említett beruházásban az új, nevezetesen a fővállalkozói formában vettek részt? — Igen. Bár véleményünk szerint ehhez a vállalkozási formához nincsenek meg mindig a föltételek. Például számos vállalat importált alapanyagokkal dolgozik, s ha valamilyen ok következtében nem kapják meg az anyagot?... A beszerzés gondjai máris fölboríthatják a vállalkozást, amelyben a résztvevők egymásra vannak utalva. Az átszervezés, szerencsére, rugalmasabbá tett bennünket, ennek révén könnyebben tudunk alkalmazkodni napjaink követelményeihez. Sz. Tamás Tibor Együttgondolkodással, együttcselekvéssel Persze, az „ átszervezés” szóra sokan, főképpen a változásoktól elszokottak fölkapták a fejüket: mi történt, csak nincs valami baj? Valóban, kézenfekvő a kérdés: hogyan fogadták az összevonást a dolgozók? — A hivatalos közhírelés eloszlatta kétségeinket — vezeti a beszélgetés fonalát Bakó Jenő —, mindkét vállalattól számos embert bevontak, munkacsoportjaik ajánlásokat dolgoztak ki az átszervezésre. A „ki kerül kihez?” mind nyilvánvalóbban nem volt kérdés, egyenrangú partnerek szövetségéről lévén szó. Az- átszervezések után eloszlott a „füst” .. . — Válaszfalak? — Egy-két hét múltán leomlottak, még pontosabban, föl sem épültek. Nem utolsósorban: senki sem vált fölöslegessé. (Ettől bizonyára tartottak némelyek.) — í.Csak” ezentúl másként kell dolgoznunk — fűzi tovább a gondolatsort Kádár Zoltán. — A Szolnok- terv is csekély „vérveszteséggel” vészelte át az ösz- szevonást. Mindössze kilenc személy (köztük nyugdíjba vonuló és elhunyt is volt) növelte a munkaerőmozgást, mint az előző év hasonló időszakában. Akik pedig maradtak, az átszervezést üdvözlők és a fenntartással fogadók, az eltelt hónapok folyamán, úgymond, összerázódtak. — Az efféle szervezés' átmeneti visszaeséssel jár. — Ügy hiszem, sikerült az összevonás okozta nehézségeket áthidalnunk. Az átállást megkönnyítendő. a két vállalat éves terveit mechanikusan összegyúrtuk; ’82-ben 212 tervdokumentációt készítettünk el, zömmel megyei megrendelésre. Egyebek között termelékenységünk, árbevételünk növekedett valamelyest, az ez évi féléves tervünket is teljesítettük, tehát a kockázatvállalást eddig eredményesség övezi. Egyetlen esetben nem tudtunk megfelelni a velünk szemben támasztott követelményeknek — de a Centrum-sarok átszervezése nem csupán a mi belső átszervezésünk miatt húzódott el. A két vállalat eltérő bérpolitikából adódó bérfeszültséget saját alapból mérsékeltük. Új érdekeltségi rendszer, megtakarítások
