Szolnok Megyei Néplap, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-05 / 235. szám
1983. OKTÓBER 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Parlamenti bizottság illésén Téma: az idegenforgalom . Akadémikusok tanácskozása Tegnap Budapesten, a Gellert Szállóban megkezdődött a szocialista ^országok tudományos akadémiái képviselőinek 13. értekezlete. A konferenciát — amelyen az európai szocialista országokon kívül, a Koreai NDK, Kuba, Mongólia és Vietnam küldöttsége is részt vesz — Pál Lénárd, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára nyitotta meg. Ma délelőtt Gárdonyban ülést tartott az országgyűlés kereskedelmi bizottsága. A Belkereskedelmi Minisztérium jelentése alapján megvitatták az idegenforgalom helyzetét. Egyöntetű az a megállapítás, miszerint az idegen forgalom sokoldalú kapcsolódásaival, politikai és gazdasági életünk szerves részévé vált. A népek közötti barátság erősítésének fontos eszköze. Felmérések szerint Magyarország lakosságának 70 százaléka vesz részt a turizmus valamilyen formájában itthon vagy külföldön. Az idegenforgalom gazdasági jelentőségét növeli, hogy kisebb forintráfordítással termel ki egységnyi devizát, mint az áruexport; csak a legkisebb mértékben igényel importot. Tiszazug — Kalocsa — nagyvilág i. Tizennégy tonnás rekordtermés fűszerpaprikából — Hol tartanak most a fél hektár termésének szedésében? — Ha továbbra is elég segítség kerülközik a két családból, akkor túl leszünk rajta október elsejére. A múlt szombaton volt a zsákosztás, akkor tizenegyen szorgoskodtunk a parcellákban. Sógor, koma, jóbarát segített nekünk is, másoknak is. Legalább ötezren szedték a részes, a háztáji és a közös paprikát a Táncsics TSz héki és rákócziújfalusi kerületében. — Mit hoz a részesművelés a két családi kasszába? A legújabb kiadású Üj magyar lexikon ötödik kötetében, a paprika címszó alatt még ez olvasható : hazánkban fűszjarpaprákát elsősorban Szeged és Kalocsa környékén termesztenek. Az utóbbi esztendőkben újabb körzetben honosodott meg ez a kertészeti növény. Megyénknek a Tisza és a Körös által határolt déli részén, a Tiszazugban kilenc mezőgazdasági nagyüzemben 260 hektáron pi- roslanak ezen az őszön a szedésre érett paprikacsövek. A mezőhéki Csak a Táncsics Tsz nem- ük a csak a Tiszai ön- lözőgazdaságok Együttműködése által koordinált paprikatermesztésből vállalta területileg a legnagyobb részt, hanem megteremtette a fű- BZernövény e lőfeldol gőz ásá - nak ipari hátterét is. Zsákosztástól a birkavacsoráig Délutánonként mostanában rendre megélénkül a mezőhéki határ. Napi teendőjük sl végeztével, téesztagok és kívülállók sokan veszik az irányt a munkahelyükről a paprikaföldek felé. Ónodi Sándorné ötödmagával Mezőtúrról érkezett. — Két család, mi és Ró- zsáék fél hektárnyi fűszer- paprikát vállaltunk fel részes művelésre a Táncsics Tsz-től. Egyikünk sem. termelőszövetkezeti tag, a téglagyárban és a vízgazdálkodási társulatnál dolgozunk. Ügy gondoltuk, megéri a délutánonkénti, meg a hétvégi kapálás, a paprikaszedéssel járó fáradtság, hogy egy kis plusz jövedelemhez jussunk. — Termel fűszerpaprikát a helyi mezőtúri Dózsa Tsz is. — No persze, odahaza is vállalhattunk volna részesművelést. Csakhogy mi számoltunk: ha leveszi a maga hasznát a túri téesz is, meg a szárítót üzemeltető gazdaság is, akkor érdemesebb átjárni Hékre, és közvetlenül a feldolgozó szövetkezet paprikáját gazolni, szüretelni. teljesen érett paprikát szürete- háztáji és a részes művelők — Nehéz lenne még pontosan megmondani most, a zsákosztás és a szüret végét jelentő birkavacsora közötti félidőben. Egy biztos: több “s jobb a termés, mint' tavaly. Talán a duplája is, és a szárítóüzemnek eddig átadott mennyiség több mint nyolcvan százaléka volt az első osztályú. Legalább húszezer forint tiszta jövedelmen szeretnénk osztozni Ró- zsáékkal. A fűszerpaprikát a térségben legnagyobb területen, összesen 140 hektáron termesztő Táncsics Tsz-ben a három — a részes, a közös és a háztáji — művelési mód közül az utóbbi van elterjedőben. — Négy évvel ezelőtt emlékezik vissza Laki Sándor, a szárítóüzem vezetője — mindössze nyolcan-tízen vállalkoztunk arra, hogy paprikát termeljünk az egy holdnyi háztáji területünkön. Az, hogy akkor hetven- nyolcvanezer forint tiszta jövedelmünk volt belőle mindennél jobb propagandának bizonyult. Tavaly már hatvan hektár volt a Tán csicsban a háztáji paprikaterület, az idén a száznegyven hektárnak több mint a fele. A szárítóüzem vezetőjének tájékoztatása szerint, a mezőtúri Ónodiné emlegette, tavalyinál több és jobb termés nemcsajt a részes parcellákra, még csak nem is csupán a mezőhéki téeszre jellemző. — A Tiszazugban, a 260 hektár átlagban csaknem a duplája a paprikatermés a múlt évinek. A TÖGE jó szervezője-irányítója az öntözéses gazdálkodásnak, ami elsődleges feltétele ennek a meglehetősen hő-, fény- és vízigényes növény sikeres- termesztésének. A kellő hőmérséklet és a sok napfényes óra az idei nyáron adott volt, csak a tenyészidőben szükséges talajnedvességet kellett pótolni. A paprikaterületük nagyobb részét rendszeresen öntözték a TÖGE- taggazdaságok, a Táncsics Tsz például az egészet. Így értünk el a rendkívüli aszály ellenére hektáronként 14 tonnás rekordtermést. Háztáji egyenlő jó minőség — Bizonyára a háztáji művelés térhódítása is hozzájárult a körzet jó termés- eredményeihez. — Nem is annyira a mennviség, jóval inkább a minőség dicséri a részes és a háztáji területeket művelők jó munkáját. A kézzel teleszedett zsákokban, ládákban csak tökéletesen pirosra érett termést szállítanak a termelők az üzembe. A szalagon is alig találnak kidobni való, rohadt paprikát, levelet vagy szárat a válogató asszonyok. Éppen ezért, bár éppen ebben az évben csökkent a felvásárlási ára a nyers paprikának is, a belőle készülő szárítmánynak is, a Táncsics Tsz jövőre növeli a termőterületet. Elsősorban a háztájit, mert onnan kap jobb minőségű alapanyagot az üzem. És ami legalább any- nyira fontos,, hogy így az egyre szigorúbb keretek közé szorított bérgazdálkodás mellett is megfelelő jövedelemkiegészítéshez juttathatja tagjait a szövetkezet. — temesközy — (Következik; A magyar paprika helye a piacon) A tiszazugi termés fele — mintegy kétezer tonna paprika — már a szárításra vár a mezőhéki üzem udvarán A könnyűipar is fejlődik „Olykor arra gondolok, egyenesebb volna megmondani, hogy fel akarják számolni ezt az ágazatot. Meg azt is, hogy adjuk el a gépeinket, eresszük szélnek az embereinket. Még mindig jobb volna a nyílt beszéd, mint az, hogy egy-re nehezebb a helyzet, mert folyton-foly- vást magasabbra srófolják a követelményeket.. Az egyik — külföldön is jól ismert — textilipari nagyüzemünk gazdasági igazgatója fakadt ki ily módon a minap. A panasz mindenkit gondolkodóba ejt, hiszen ha egy tájékozottabb gazdasági vezető így beszél, mit várjunk attól, aki kevésbé informált ? Az aggodalmaskodó elégedetlenség csalhatatlan jele annak, hogy vannak, akik félreértik a párt Központi Bizottságának júliusi iparpolitikai határozatát. Akadnak olyanok, akik arra következtetnek belőle, hogy a köny- nyűipar amolyan tengődő iparággá vált — noha ez nincs leírva sehol. Mégis erre gondolnak, a többi között abból a tényből, hogy hangsúlyozottan — valóban sokkal hangsúlyozottabban — olvashatunk a mikroelektronikáról, a vegyiparról meg több más iparágról. A legegyszerűbb volna az az ellenvetés, hogy a textilipar sem mostohagyerek, hiszen 35 milliárd forintot költöttünk a rekonstrukciójára a 70-es években. Márpedig ha a textilesek sokat kaptak, akkor az egész könnyűipar fejlődött, hiszen' ebben az ágazatban dolgozik az iparág 360 ezer dolgozójának mintegy fele S bár ez az ellenvetés igaz volna, mégsem egészen meggyőző, mert tény, hogy a gépipar (ebbe tartozik a már említett mikroelektronika is) vagy például a vegyipar fejlődésének üteme valóban meghaladja a könnyűiparét. No de azt jelentené ez, hogy a könnyűipar sok-sok ágazata már visszafejlődik, s a könnyűiparnak nincs jövője? Tények cáfolják ezt a felfogást. Az első ilyen tény, hogy ez az iparág elégíti ki a hazai textil-, ruházati, bőráru-, bútorigények mintegy 80—85 százalékát. Külön téma volna arról elmélkedni, nem túl magas-e ez a részarány, nem volna-e jobb a lakosságnak, ha mondjuk a szükségleteknek csak 70 százalékát elégítené ki a hazai könnyűipar, a többi árut inkább külföldről hoznánk be, hiszen így nagyobb lenne a választék. Anélkül, hogy ebbe a témába belebonyolódnánk, leszögezhetjük: minthogy a ruha-, cipő-, papír- stb. ellátás politikai kérdés is, a könnyűipar fejlődésének ütemétől meg annak például a mikroelektronikához viszonyított részarányától függetlenül mindig megkülönböztetett figyelmet kíván ez az iparág. Ahogy a Központi Bizottság júliusi iparpolitikai határozata is hangsúlyozza. Hiszen ha nő a fogyasztás — márpedig az életszínvonal stagnálásának időszakában is emelkedik évi 1,5—2 százalékkal —, akkor nyilvánvaló, hogy az iparág sem topoghat egy helyben. Egyelőre csak a belföldi igényekről szóltunk, holott — ez a másik fontos tény — könnyűipari termékeinknek mintegy felét exportáljuk. S hogy valóban nincs szó egyhelyben állásról, hadd bizonyítsanak a számok: az 1970 —80 közötti időszakban évente 10—11 százalékkal emelkedett az iparág rubelelszámolású, s 17—18 százalékkal a nem rubel elszámolású kivitele. Ruházati- és cipőiparunk exportjának zöme mint a kohászati alapanyag és az energiahordozók ellentétele jelenik meg elsősorban a Szovjetunió piacán, ahol például kőolajra cserélődnek a mi fogyasztási cikkeink. Aligha kell bizonygatni, hogy előnyös számunkra ez a csere, mint ahogy a Szovjetunió számára is az. S hogy az export nemcsak a külkereskedelmi egyensúly megte-' remtése, hanem az ország ellátása szempontjából is fontos követelmény, hadd emlékeztessük az olvasót arra, hogy a külföldről vásárolt bőrt, gyapjút, s több hasonló árut is könnyűipari termékekkel ellentételezünk. A könnyűipar fejlődik. Tagadhatatlan, hogy nem olyan gyorsan, mint például a már említett mikroelektronika vagy pedig a vegyipar — ez nemzetközi tendencia —, de fejlődik. Magától értetődik, hogy az iparágon belül különböző mértékű lesz az egyes ágazatokban a gazdasági növekedés. Hogy mást ne mondjunk, több milliárd forint értékű beruházás folyik a papíriparban, új üzemeket épít a nyomdaipar is. Kétségtelen viszont, hogy á textiles szakmában napjainkban nincs ilyen látványos előrehaladás. Ahogy más európai országokban sincs. De az ismert tény még itt is tény marad: a bel- és külkereskedelemnek a jövőben is szüksége lesz minden méter olyan szövetre, minden pár olyan cipőre, minden bútorra, amelyet gazdaságosan állítottak elő, s amely itthon is meg külföldön is kelendő. S nélkülözhetetlenek azok, akik mindezt készítik. Sz. K. Az ötletet a kosárlabda adta Emlékező diplomatatáska — Kosárlabdaberkekben járatos emberként ismertem azt a készüléket, amelyik a mérkőzésen szereplő játékosok cselekedeteinek rögzítésére alkalmas. Miért ne hasznosítanánk a gépet a gazdasági életben is, jutott eszébe a vállalat szervezési szakembereinek : egy-egy mu nkafolyamat ésszerűsítése előtt is a különböző műveleteket és a velük eltöltött időt kell számba venni. Kiderült, a már meglevő eseményrögzítő nekünk nem felel meg, túl keveset tud, nem képes minden egyes művelet idejét külön-külön mérni... Ekkor jutott eszembe jó kosarasunk, Molnár Gabi, aki a vállalatnál a számítógépek üzemeltetésével foglalkozik — mesélte el az eseményanalizátor megszületésének történetét Szili József, a Kőolajkutató Vállalat munka- és üzemszervezési osztályának vezetője, az Olajbányász sportkör elnöke. A szervezőknek nem véletlenül éppen Molnár Gábor jutott az eszébe. A matematikusként 1979-ben végzett szakemberről nemcsak azt tudják, akik ismerik, hogy a kosárlabdacsapat egyik erőssége. Legalább annyira közismert, hogy a fiatalembernek az elektronika a szenvedélye. Kevés szabadidejét legszívesebben elektronikus játékok tervezésével és építésével tölti, készített már házi használatra személyi számítógépet is. — Az eseményanalizátor Moinár Gábor a maga tervezte ményanalizátorral terveit, programjait én készítettem, ám korántsem csak enyém a berendezés megszületésének érdeme —kezdte rövid kitérővel, „igazságot téve”, a készülék bemutatását Molnár Gábor. — Munkaközösségünk, az Analóg Gmk egy „mellékterméke’' ez a szerkezet: fő feladatként, munkaidőn túl, a számítógépek karbantartását, programok készítését vállaltuk a Kőolajkutató Vállalatnál. Fantáziát, üzletet láttunk az analizátorban, ezért próbálkoztunk meg elkészítésével. A kísérlet sikerrel járt, az első berendezés már működik, a munkaközösség most dolgozik testvérének befejezésén. A szakemberek szerint a diplomatatáskába nejtett elektronikus szerkezet igen sokoldalú: — Gondolja csak el — érzékeltette hasznosságát Szili József, — az úgynevezett munkanapfényképezéskor, (amikor felmérjük, ki mivel tölti el a nyolc órát) szinte minden ember mellé egy-egy szervezőt kell állítani, hogy feljegyezze, mikor milyen műveletet végez a megfigyelt dolkozó. Figyelni kell a munkást, pontosan regisztrálni az eseményeket, és közben mérni a műveleti időket — ilyen munkára embert találni alig lehet. Az esemény analizátor viszont igen sokat segít; csak a meg- íjelelő szenzort kell megérinteni és a gép memóriája máris elraktározta, hogy A dolgozó megoldotta a B műveletet. A munkanap végén visszakereshető, melyik műveletet ki, hányszor végezte el és mennyi időt töltött vele... Roppant nagy segítség egy ilyen műszer a szervezőknek, hiszen egyszerűsíti az adatfelvételt. — De nagy segítséget jelent a sportban is — egészítette ki a hallottakat Molnár Gábor. — Az edző, mérkőzés közben objektív képet kaphat, hogyan is dolgoznak a fiai. Bármelyik játékosról megtudhatjuk, hogy az eltelt idő alatt hányszor rontott kosarat, hány lepattanó labdát, csípett el, hány pontot hózó akció előkészítésében vett részt. Ezekből az adatokból jól lehet következtetni a játékos pillanatnyi formájára. A Kőolajkutató Vállalatnál készült eseményanalizátor 12 ember 12 féle cselekedetének elemzéséhez kapcsolódó adatokat képes rögzíteni. Nemcsak a munkanapfényképezéskor, vagy mérkőzéseken használható jól, jó szolgálatot tehet például fogalom- számlálóknak is. A sokoldalúság mellett van még egy előnye; kizárólag kiskereskedelmi forgalomban is kapható elektronikai elemekből épült. És mert a tervek készek, ha megrendelik tőle, az Analóg Gmik bárkinek elkészíti. V. Sz. J.
