Szolnok Megyei Néplap, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-30 / 257. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. OKTÓBER 30. I Heti világhiradö I Washingtonban és Párizsban is kisebbfajta belpolitikai vihart kavart a Libanonban állomásozó amerikai békefenntartó erők ellen elkövetett két bombamerénylet. Képünkön: mentőalakulatok tagjai kutatják át a robbanás helyszínét, túlélőket keresve a romok között HÉTFŐ: Világszerte megemlékeznek az ENSZ napjáról, leszerelési akcióhét kezdődött ■— Mitterrand villámlátogatást tett Bejrutban, ahol csaknem 300 amerikai és francia katona esett a kettős merénylet áldozatául — Szovjet—NDK—csehszlovák bejelentés az amerikai rakétatelepítéssel szemben elhatározott válaszlépésről. KEDD: Varsóba érkezett a Kádár János vezette magyar párt- és kormányküldöttség — Helsinkiben megkezdték a jövő januárban esedékes európai bizalomerősítő és leszerelési konferencia előkészítését. SZERDA: Az Egyesült Államok intervenciós erői part- raszálltak Grenada szigetén — A nemzetközi közvélemény elítéli a támadást CSÜTÖRTÖK: Andropov nyilatkozata: újabb szovjet javaslatok egy kompromisszumos megállapodás érdekében az európai rakétavitában — Választások Zambiában — Irak és Irán között ismét megélénkültek a harcok. PÉNTEK: A hetedik országos tiltakozónap Chilében — Súlyos ellenforradalmi akciók Nicaragua ellen — Az osztrák szocialisták kongresz- szusa. * SZOMBAT: Béketüntetések több nyugat-európai országban — Egymásután érkeznek Genfbe a libanoni politikusok a tervezett megbékélési értekezletre — Állásfoglalások a bécsi haderőcsökkentési tárgyalások kezdetének. Mi a jelentősége az Andropov által előterjesztett új javaslatoknak? „A Szovjetunió mindaddig nem mond le a megállapodás kereséséről, ameddig az Egyesült Államok saját lépéseivel ezt lehetetlenné teszi” — akár kulcsmondatként is idézhetjük ezt a megállapítást Jurij Andropovnak a Pravdában megjelent nyilatkozatából. S a szovjet vezető szavaiból ismét kitűnhetett, hogy az egyensúly alapkövetelményének fenntartása mellett, Moszkva messzemenő rugalmasságot tanúsít a tárgyalások minden vonatkozásában, egy kölcsönösen elfogadható megegyezés érdekében. Ez a rugalmasság jutott kifejezésre három olyan területen, ahol Andropov új, a nyugati megközelítést még inkább figyelembe vevő javaslatokat körvonalazott. 1. Szovjet részről hajlandók nemcsak a rakéták, hanem a rakétatöltetek számát is figyelembe venni az európai nukleáris egyensúly megteremtésénél. Miután a sokat emlegetett SS—20-as típusú szovjet rakéták három töltet ticVábbít4fcíra alkalmasak, s a. számbflphető brit és francia rakéták között vannak csupán egytöltetűek is, a 162 rakéta-állással szemben szovjet részről csak 140 maradna; 2. Moszkva kész tárgyalni a közép-hatósugarú repülőgépek kölcsönös korlátozásáról, figyelembe véve az ezzel kapcsolatos mennyiségi és minőségi (típus összetétel) tényezőket; 3. Ismét megerősítést nyert az a szovjet kötelezettségvállalás, hogy kevesebb európai rakéta nem jelentene több rakétát a Szovjetunió ázsiai területén. A Szovjetunió tehát valóban mindent elkövet azért, hogy megegyezésre lehessen jutni, s ezzel elejét vehessük a fegyverkezési verseny újabb veszélyes és költséges fordulójának. Ám az is nyilvánvaló: ha az amerikaiak mindezek ellenére telepítenek, nem lehetne sok értelme annak, hogy a genfi tárgyalások az eddigi alapokon folytatódjanak. S az egyensúly fenntartása érdekében bizonyos válaszlépések is következhetnek. Ezek egyik módozatáról szólt a szovjet—NDK—csehszlovák bejelentés: ha megtörténik az amerikai telepítés, akkor hadműveleti harcászati rakétakomplexumokat telepíthetnek az NDK és Csehszlovákia területére. Válaszlépésről lévén szó, minden attól függ, milyen kihí vással él a NATO, a régi mondás szerint, a fogadj isten ezúttal is az adjon istenen múlik. Közben leszerelési akcióhét zajlott, hatalmas tüntetések követték egymást. Európa ésszerű megegyezést követel, az Egyesült Államok genfi tárgyalási magatartása láttán azonban nem lehetnek illúzióink. Ezért felértékelődhetnek olyan keleti-nyugati tárgyalási fórumok, ahol ugyancsak a fegyverkezési Verseny korlátozásáról, szabályozásáról esik szó: a hadászati ifegyvejr rend szerekről folytatott másik genfi konferencia, az immár tizenegyedik évébe lépő bécsi haderő-, csökkentési értekezletek, s a madridi döntés alapján Helsinkibe összehívott előtanács- kozás. (Ez utóbbi hivatott előkészíteni a jövő januárra Stockholmba tervezett európai leszerelési és bizalom- erősítő értekezletet.) A tárgyalások a megnehezedett nemzetközi körülmények között is folytatódnak, de óhatatlanul adott bizonyos kölcsönhatás: a genfi euroraké- ta-konferencia kimenetele nyilván kihat ezekre is, kedvező vagy kedvezőtlen értelemben. Miért támadtak amerikai csapatok Grenadára? Nemcsak szerecsendióról van szó — hangzik az utalás BépSen-ryyomon Washingtonban, a kis karibi fűszersziget legfőbb termékére — s azt sugalmazzák: végveszély fenyegette az Egyesült Államokat. Pedig a számok magukért beszélnek: az USA-nak kétezerszer több lakosa van, mint a szigetnek és harmincötezerszer többet költ katonai kiadásokra Grenadánál... A szigeten tartózkodó amerikai turistákkal és orvostanhallgatókkal kapcsolatban „túszveszély”-ről is szó esik, ezt lett volna hivatott megakadályozni az amerikai intervenció. Csakhogy eddig nem érkezett jelentés egyetlen, korábban a szigeten tartózkodó, amerikai állampolgár haláláról vagy sebesüléséről, viszont az amerikai katonai erők halottainak, eltűntjeinek és| sebes ültjeinek száma a száz felé közeledik. A számok és az arányok egy pillanatig sem tehették kétségessé Góliát győzelmét Dávid felett, de az amerikai előrenyomulás mégis lassúbb lehetett a vártnál, a kétezerfőnyi grenadai hadsereg maradványainak és a néhány- száz főt kitevő, önvédelmi kézifegyverekkel rendelkező kubai munkások ellenállása következtében. Még nehezebbnek tűnik a politikai kibontakozás Washington számára. A Biztonsági Tanácsban a szó valódi értelmében magára maradt, s a határozatot gátló vétó sem feledtethette a franciák és hollandok ellen szavazatát, a brit tartózkodást. Nem tűnik egyszerűnek egy helyi kormány felállítása sem, egyelőre az amerikai megszállás az egyetlen kézzelfogható tény. A hivatalos indokok mögött mind több szó esik az amerikai lépés igazi indítékairól: 1. Washington a grenadai vezetés belső válsága nyomán ki akarta használni a lehetőséget a haladó rendszer erőszakos megdöntésére. 2. Az amerikaiak világcsend- őri szerepüket kívánták gyakorolni, különös tekintettel Nicaragua és Kuba fenyegetésére. 3. Belpolitikai tényezőként számításba vehető az elnökválasztási év megkezdődése, a kormány így akart „keménységet” mutatni és a libanoni merényletért Gre- nadában „törleszteni”. Akárhogyan is alakulnak az események, túl sok a kérdőjel, de egy bizonyosra vehető: a grenadai intervenció súlyos tehertétellé válhat, s nem jegyzik fel az Egyesült Államok katonai és politikai sikereinek krónikájába... Milyen esélyei lehetnek a libanoni nemzeti megbékélési konferenciának? A genfi repülőtérre egymásután érkeznek a libanoni politikusok — a tervek szerint holnap, az Intercontinental Szállóban kezdődik meg a közel-keleti ország nemzeti megbékélési értekezlete. Az óvatos fogalmazás azért indokolt, mert az események szinte óráról órára változnak. Nagy feltűnést keltett, amikor nyolc hónap után — egy telefontanácskozás erejéig — helyreállt a libanoni és szíriai államfő között megszakadt beszélő viszony. Damaszkusz a kü- lönalkudozások nyomán tavasszal szakított a hivatalos Bejrúttal. Még inkább a meglepetés erejével hatott egy damaszkuszi Dzsemajel- látogatás bejelentése, de azt percekkel az indulás előtt lemondták... A megbékélési konferencia formailag a helyszínvita miatt húzódott. A kormány a bejrúti repülőtéren akarta eredetileg megrendezni (ahol a merényletek történtek!), a hazafias erők egy libanoni zászló alatt hajózó görög tergerjáró mellett kardoskodtak. Végül a genfi helyszínben állapodtak meg, ahol hivatalosan a szállodák zsúfoltsága adott okot újabb halasztásra. Valójában más tényezők hátráltatták a tárgyalások megkezdését. Először: eddig nem voltak képesek hatékony tűzszünetet létrehozni, még a most záruló héten is egymást követték a harcok. Másodszor: a korábbi polgárháborúk gyakorlatától eltérően ezúttal is libanoni hadsereg is beavatkozott a jobboldal pártján, a kormányerőket pedig az amerikai és francia békefenntartónak mondott alakulatok támogatták. Ilymódon veszélyes nemzetközi kiterjedést kapott a libanoni krízis. Harmadszor: a jobboldal többször kész helyzetet kívánt teremteni a konferenciára. A legnagyobb vihart az a rendelkezés keltette amellyel visszavontak egy 1970-ben kelt belügyminiszteri intézkedést. (Ezt az íikkori belügyminiszter, Kárnál Dzsumblatt — Valid atyja — hirdette ki, s engedélyezte a baathisták, libanoni kommunisták s más pártok legális működését. A mostani visszavonás törvényen kívül helyezheti a haladó irányzatokat.) S a kérdések kérdése, hogy a kettős bejrúti merénylet miként hat ki majd a konferenciára. Talán nem véletlen, hogy néhány órával a genfi tanácskozás előtt a világsajtó nagyobbik része változatlanul feltételes módot használ magával az értekezlettel és kilátásaival kapcsolatban. Réti Ervin PEKING Leonyid Iljicsov, a szovjet kormány különmegbízottja, külügyminiszter-helyettes és kísérete tegnap délelőtt hazautazott Pekingből, miután részt vett a kínai—szovjet államközi konzultációk harmadik fordulóján. Leonyid Iljicsovot és kíséretét a repülőtéren Csien Csi-csen, a kínai kormány különmegbízottja, külügyminiszter-helyettes búcsúztatta. Az Űj Kína jelentése szerint Csien Csi-csen közölte, hogy a konzultációk negyedik fordulóját márciusban Moszkvában tartják. NEW YORK A fegyverkezési verseny kiterjesztése beláthatatlan veszélyekkel járhat; összeegyeztethetetlen a közös biztonság alapelvével, s az emberiséget nélkülözhetetlen anyagi erőforrásoktól fosztja meg. — mutatott rá Meiszter Dávid magyar nagykövet az ENSZ-közgyű- lés politikai és. leszerelési bizottságában. Nyugat-Európa-szerte tovább folytatódtak a tervezett amerikai rakétatelepítés miatti béketüntetések. Képünkön: felvonuló orvosok és egészségügyi dolgozók menete Nyugat- Berlinben Dmitrij Usztyinov magyar kitüntetése Az Elnöki Tanács Dmitrij Usztyinovot, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagját, a Szovjetunió mar- sallját. a Szovjetunió honvédelmi miniszterét a béke védelmében, a magyar— szovjet barátság elmélyítésében, valamint a két ország hadseregeinek fegyverbarátsága és együttműködése fejlesztésében szerzett kimagasló érdemeiért, 75. születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság rubinokkal ékesített Zászlórendjével tüntette ki. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára táviratban köszöntötte ez alkalomból Dmitrij Usztyinovot. Czine- ge Lajos hadsereg tábor nők, honvédelmi miniszter ugyancsak kifejezte jókívánságait. * * * Usztyinov marsallt aSzov- jetuni Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége születésnapja alkalmából Lenin-renddel tüntette ki. Ülés! tartitt a Varsói Szerződés tagállamai fegyveres erőinek katonai tanácsa A Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek katonai tanácsa október 26—29-ig Viktor Kuli- kovnak, a Szovjetunió mar- salljának elnökletével a Szovjetunióban, Lvovban megtartotta soros ülését. A katonai tanács munkájában résztvettek a bolgár néphadsereg, a csehszlovák néphadsereg. a lengyel néphadsereg, a magyar néphadsereg, a Német Demokratikus Köztársaság nemzeti néphadserege, a Román Szocialista Köztársaság hadserege, és a Szovjetunió fegyveres erőinek a katonai tartács tagjai által vezetett küldöttségei. A katonai tanács megvitatta az egyesített fegyveres erők mindennapi tevékenységének néhány kérdését, és megfelelő ajánlatokat fogadott el a harckészültség és a kiképzés további tökéletesítésére. Az ülés tárgyszerű légkörben a barátság és kölcsönös egyetértés jegyében zajlott le. * * • A katonai tanács ülésén résztvett magyar küldöttség, amelyet Csémi Károly vezérezredes, honvédelmi minisztériumi államtitkár vezetett, szombaton hazaérkezett. Továbbra sem szűnnek a harcok Grenadában Noha Kuba és az Egyesült Államok között megállapodás jött létre a kubai állampolgárok hazaszállításáról, a Grenadát megszálló amerikai haderő parancsnoksága akadályozza, hogy megkezdődhessen a Grenadában levő kubai személyzet evakuálása. A kubai kormány pénteken este két közleményt is kiadott erről a kérdésről. A kubai kormány erélyesen visszautasította azt az- állítást, hogy Grenadában több mint ezer kubai állampolgár van. Közölte: a kubai személyzet teljes létszáma 748 fő, köztük 44 asszony volt; döntő többségük — 636 ember — a kubai építésügyi minisztérium ROMA Hans Jochen Vogel, a nyugatnémet SPD vezetője Rómába utazott, hogy megpróbálja rávenni az olasz vezetőket: ne engedjék meg az amerikai közepes hatótávolságú atomfegyverek tervezett telepítését. Vogel szombaton találkozik Casaroli vatikáni bíborossal is,. TOKIO Reagan elnök küszöbönálló látogatása előtt Washington fokozott nyomást gyakorol Tokióra kereskedelmi engedmények megtételéért. Ennek jegyében kezdte meg szigetországi tárgyalásait William Brock, az amerikai kormány kereskedelmi képviselője. alkalmazottja; a kubai fegyveres erők minisztériuma csak 43 embert küldött Gre- nadába, közülük is csak 22 a tisztek száma. A kubai kormány határozottan követeli, hogy az Egyesült Államok tartsa be az evakuálásról született megállapodást. Az egyenlőtlen erőviszonyok ellenére Grenadában továbbra sem szűntek meg a harcok az intervenciós amerikai erők és az ellenük küzdő grenadai fegyveres erők között. Jelentések szerint Washington újra növelni kényszerült csapatai létszámát, mivel még mindig képtelen volt megtörni az ellenállásit. UNGVÁR Három ország — a Szovjetunió, Csehszlovákia és Magyarország — fiataljai tettek hitet a béke mellett azon a barátsági békenagygyűlésen, melyet tegnap rendeztek Ungváron. A Kom- szomol kárpátontúli területi bizottsága által szervezett megmozduláson ott voltak a szabolcs-szatmári ifjúkommunisták képviselői is. TUNISZ A karibi térséget nem lenne szabad kiszolgáltatni egy erős állam önkényes döntéseinek — jelentette ki a tunéziai nemzetgyűlésben elhangzott beszédében Francois Mitterrand francia köz- társasági elnök. Az elnök, aki hivatalos látogatáson tartózkodik Tunéziában, Grenada amerikai katonai elözönlését bírálva erősen kétségbe vonta azoknak az állításoknak a hitelét, amelyekkel Washington Kuba katonai jelenlétére hivatkozva próbálja megindokolni az agressziót.
