Szolnok Megyei Néplap, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-29 / 256. szám
8 Irodalom, művészet i*ö- október 29. A gyerek elhúzódott tőle, amikor arcon csókolta. Pedig félórája jött meg a borbélytól, a Béke utcában tekerte a biciklit, amikor a kilences vonat elfütyült. Igyekezett, nehogy Karcsiék előbb érkezzenek. A bajusza persze szúrhat, s undorodhat a gyerek a dohányszagtól is. Apja-anyja szívja pedig, igaz, nem ilyen kapadohányból való koporsószögeket, mint ő. — Ne ijedj meg a nagyapától, Ákoskám — lökdöste feléje az anyja. A gyerek azonban letörölte az arcát, mintha tehén nyalta volna, s bizony még távolabb tekere- dett, anyja kezéből is kirántva a vállát. Az öreg a szemével körülszeret- gette azért. Csupa apja, no. Akár azt látnám tízéves korában. Csak tán erősebb, inasabb volt Karcsi. Ez olyan puha izomzatú úri gyerek már. Szép azért. Sokat nőtt, vállasodott. Igaz, valami sportra beíratták, úgy mondják. De nem futballra, valami másra, azt írták. Mikor is látta legutóbb? Van tán másfél éve is. Úgy van, éppen any- nyi, mert húsvétkor volt egy éve. Ök vonatoztak el a helyükbe, bár ne tették volna. Karcsi már az állomáson lekapta őket, hogy milyen ódivatúan öltöznek. Ott van pedig a szürke öltöny, amit ő adott neki, igazán felvehette volna. Anyának is adott Tériké szoknyát, meg blúzt, kardigánt is. Erre beállítanak ezekben a.. . Üj ez a munkásruha, nézd csak meg, bizonygatta ő, a fia azonban erre még gorombábban válaszolt. Látom, mondta gúnyosan, tán még az árcédula is ott fityeg rajta. Meg ez a micisapka! Hát az a barna kalap, amit én adtam? A legnagyobb sértés azonban már bent a lakásban esett. Gyanútlanul lépett ki az erkélyre az öreg, s elégedett hümmögéssel dicsérte a kilátást. Fia és menye egyszerre kiáltottak rá, mintha bizony földrengés lenne, s az erkély máris megindult volna alatta. Jöl- jön vissza, apuka! Azonnal jöjjön vissza! De miért? Valami baja van az erkélynek? *Mert én nem szédülök ennél magasabban se. . . Nem, nem, próbálták enyhíteni a felcsat- tanás élét, csak tetszik tudni, odaát a sárga házban, ott a másodikon, ahol a pelenkák száradnak, Karcsinak egy kollégája lakik. Olyan kíváncsiak, olyan... Az öreg megbénultan állt, majd fojtott hangon odaszólt a feleségének: azt hiszem, anya, akár indulhatunk is vissza... Nagy sürgés-forgás kezdődött, a fiatalok magyarázkodtak, a mama szipogott, végül mégis megvárták az ebédet, de ott már megint nem bírta ki a fia, hogy ne figyelmeztesse: apus, ne szürcsölje a levest, mert akkor a gyereket is hiába figyelmeztetjük... De feledjük el a régi sérelmeket, gondolta most. Különben is ezúttal mi vagyunk a házigazdák, fogadjuk őket, mintha mi se történt volna. Meg a múltkor olyan kedves levelet írt ez a büdös kölyök! Ámbár nagyon formás volt, sok szép mondattal, igencsak az anyja diktálhatta neki. A tanárnő anyja! Mindegy az no; jólesett. Kétszer olvasta föl a mamának, de magában még délután is elővette: „Drága Nagypapa és Aranyos Nagymama. .így kezdődött. írt a suliról, az autóról, hogy milyen jól szalad, amikor apu 'hajtja, mert az anyu nem mer gyorsan menni, ha néha ő vezet. Szóval gyönyörű egy levél volt, fölért egy gazdag csomaggal. „Dráka Nagypapa ..Szereti, ha így szólítja. Máma már ez a divat. Jól van az. — Menjetek ki a nagypapával, nézzétek meg a malacokat — indítványozta a mama. — Kismalacok? — Igen. — Hű, de klassz, gyerünk! A suliban a Venczelnek van aranyhörcsög je, a Csabának meg egy igazi uszkárja... Kismalacok? És mekkorák ? — Ilyen picurkák... A múlt héten születtek. — Jaj, de jó, nézzük meg! Ugye, le is fényképezzük, apa? — Persze, majd később, ha erősebb lesz a nap... Menjetek csak a nagypapával... Alig csukódott be mögöttük az ajtó, Karcsi fölvillanyozottan kérdezte az anyját: , — Mi van? Atyus nem iszik? Nem éreztem rajta a pálinkát. Vagy csak most, a mi kedvünkért? — Nem, nem, fiam. Leszokott... — Leszokott? Hogy csinálta ezt, anya? Hát mennyit könyörgött, ri- mánkodott neki. Meg mi is, amikor felcseperedtünk. — Nem volt ő részeges — szólt közbe Tériké. — Mindig azt mondtad. .. — Hát nem itta el az egész fizetését, de bizony jócskán belenézett ő a pohárba, ha tehette. Hiába szépítenénk a dolgot, bizony sokszor ivott részegségig is. — Hát, megtörtént... — bizonytalankodott a mama, némiképp még most is, a múltat is takargatAnnus József: Bácsi va a menye előtt. — Hálisten, ma már nincs semmi baj. Emlékszel, amikor nálatok jártunk.. . Már akkor is éppen csak belenyalt. Rá egy vagy két hétre meghalt az a vasutas cimborája, a Kakuszi, akivel olyan sokat voltak váltótársak. Hagy aztán ettől ijedt-e meg, vagy tán egyedül nem esik olyan jól a kocsmázás, de tény, hogy azóta még vasárnap se megy. Át nem lépte a Dübögő küszöbjét.. . — Nem is hozat? — A, nem. Feri sógor hozott ide a múltkor egy liter bort kóstolóba. A felinél több ottmaradt, tán meg is romlott már. — Nahát! Atyusra ráromlott a bor! Soha nem hittem volna. Emlékszem olyanra, amikor három litert ivott meg egy ültő helyében, éppen Feri sógoréknál egy disznóvágási vacsora után. Pedig napközben is emelgette... És nem is tántorgott. Vajon mennyit ihatott, amikor úgy kellett az utcáról bevonszolnunk. . . — Olyan is volt? — Hát..., egyszer megtörtént. .. — Egyszer? Hajaj... — feledkezett meg magáról ezúttal a mama. — Volt az vagy háromszor-négy- szer is. . . De hát, ami volt, elmúlt, hálisten. Olyan most, mintha kicserélték volna Nem győzöm dicsérni ángyodnak. Állandóan tesz-vesz, ő jár a boltba, a piacra. Egy héten kétszer megy borotválkozni. Ott eldiskurálnak, ez az egy szórakozása van. A kocsmának a tájára se megy. Pedig a múltkor rápirított Barna János. Azt mondja: na, komám, téged is jól odakötözött az asszony az asztal lábához, ha már egy fröccs- re se mersz bejönni. Nem mék, mert nem akarok, kiabált vissza. Menjetek csak, ha olyan marhák vagytok,' hogy még fizettek is a méregért. — Na, tessék. Pár éve, amikor az orvos ijesztgette ilyenformán, ő csak nevetett: ó, ha a doktor úr tudná, mitől halunk meg, hát először is magát mentené. De hát nem tudja. Semmit se tudnak az orvosok, csak azt hajtogatják: eldobni a poharat, eldobni a cigarettát... A gyerek nekipirosodva kapaszkodott az akól deszkájába, nagy, kerek szemekkel bámult, amikor a malacok előfutottak az öreg cöccö- gésére. — De szépek! Hű, de aranyosak! Meg szabad fogni őket? — Hát ilyenkor, amikor fias a koca, akkor elég vad. Nem nagyon szereti.... — Ez vaddisznó? — Nem vaddisznó, de úgy ráront az emberre, mintha az lenne. .. — A gazdáját is megtámadja? — Hát.. ., engem ugye, nem. Mert tőlem kap enni, ismer pici kora óta... De a nagymamádat már nem tűri. Még az állatorvos is félve lép be hozzá, mert úgy acsa- rog. .. — De én úgy szeretnék megsimogatni egyet. .. — Ó, kisfiam, hát nem kismacska ez, hogy simogatni kelljen. No, várj csak, azért megpróbálhatjuk. .. — Becsusszant az akól ajtaján, álldogált egy ideig, majd hirtelen mozdulattal elkapta egy foltos kismalac hátsó lábát. Föl is emelte mindjárt, csak azután nyúlt a hasa alá, s odatartotta a gyereknek. A koca persze kirohant a visításra. Hörgött, röfögött, kerülgette a nagypapa lábát, de az feléje rúgott erősen, rá is kiabált, így aztán nem mert tovább közelíteni. Zihált, olykor vicsorított még, de nem felbőszültén, inkább aggódva már. — Na, itt a coca, nézzed... Ugye, milyen szép kövér. Mint egy poty- ka. Pedig kilencen vannak. .. A gyerek félve, bizonytalanul nyúlt a malacka felé. Már nem kívánta simogatni. A visongó kis állat rugkapált, riadt apró szemekkel lesett a közeledő újabb kéz felé. Az erős marok fogta, szorította, akár a satu, a parányi sonkák rángatóztak a kérges újjak között. Egyre lankadón, reménytelenül. — Tegyük le... Ügy sír... — mondta hirtelen a gyerek. — Ügy szenved, biztosan menni akar az anyukájához.. . — Persze. Mondtam én, hogy nem macska ez. Na, látod, hogy örül most.. . Ahá, be is vágtatott a túlsó sarokba, azt mondja: na, engem nem csípsz el még egyszer... Ákos az utolsó szavakat már nem is hallotta. Időközben leugrott a sarokvasról, s átfutott a másik ólhoz. Ott újabb csodák vártak rá. Az eltitkolt csoda, aminek bemutatását későbbre akarta hagyni a nagypapa. A gyerek azonban lám, fölfedezte máris. — Barikák! — sikított örömében. — Barikák! És milyen gyönyörűséges kis barikák. Ha ezt elmondom a sulóban... Kis barikák, be- be-be. Jaj, de szépek! Az öreg összehúzott szemmel, arcán szétterülő mosollyal ballagott az örvendező unoka felé. Nézte a gyerek fején rakoncátlankodó haj- üncset, amint röpköd, vibrál, rezeg. Már-már kinyújtotta a kezét, hogy hatalmas tenyerével beborítsa, megsimítsa a szép fejet, újjai- val is érezze az öröm remegését, amikor az unoka önfeledten és harsány újjongással ismét megszólalt: — És ez a három kicsi barika, meg az a két nagy is mind-mind a bácsié? Az öreg megállt. Frissen borotvált, fényesen feszülő bőrén vissza- árkolódtak a ráncok. A szó valóságosan is beleszúrt. Összegörnyedt kissé, mintha ütést kapott volna a gyomrára, erőset, váratlant.. A száját már nyitotta, nem szólt mégsem. Bólintott csupán, aztán 'megindult a kapu felé. A gyerek úgyszólván észre se vette. Maréknyi füvet tépett, ahogyan az öregtől látta a disznóól mellett, azt beszórta a juhok közé, s nézte, mint futnak ki egymást lökdösve a deszka mellé, egészen a benyújtott kézig. Belekaptak a fűbe, oldalra mozgatott kis pofájukban sebesen forgatták, rágták, darálták a néhány szál gazt. — Nézzétek, milyen aranyosak! Apa, barikák is vannak, nézd! Anyu, nézd, hogy esznek, én adtam nekik. Már a barátaim, látod? Nem is szaladnak el tőlem... — És a nagypapa? — kérdezte minden gyanú nélkül a mama. — Nem tudom. A kismalacot is fölvette, megmutatta. .. De aztán letettük, mert úgy sírt szegény. .. — Atyus! Merre van? — kiáltott vidáman Karcsi. Az öreg azonban nem jelentkezett. A kertben sem találták. — Még egyet? Itt van, Károly bátyám — tette eléje Tóni a negyedik pálinkát. Egyebet nem szólt, semmit nem is kérdezett. Tapasztalt kocsmáros ő, látja, mikor lehet tréfálni, s mikor kell hallgatni. Csupán Szalai, ez a megátalkodott, primitív szeszkazán rikkantott feléje, amikor fölfedezte a pult végén: . — Na, mi van, öreg? Csak visz- szatérsz az anyatejre? Hát jobb is ez, mint az orvosság, igaz-e? — Elhallgass! — vetette oda a szót az öreg, akár a kutyának. — Jól van, na. Már szólni se lehet? — Hagyd már, Pista — vágott feléje Tóni is. — Ülj vissza a helyedre, hagyd az öreget. .. E lnyammogott két pogácsát, aztán fröccsöt kért. Jó délutánba hajlott az idő, amikor elindult hazafelé. Ügy számolta, a négyes vonat elmehetett már. Az utca végén találkozott szembe Vincze Lajossal. Ö is Tatárhoz jár borotválkozni, gyakran eldiskurálnak, míg a sorukra várnak. Ugyan Vincze, mint szapora szavú ember, még akkor is karatyol, amikor a borbély dolgozik rajta, László rá is förmed gyakran, hogy legalább addig hallgasson, amíg a bajszát igazítja. Lecövekelt Vincze előtt: — Állj csak meg, Lajos! Mert neked még be sem mutatkoztam... — Hehe, jól adja, Károly bátyám, igen jól adja. Hát akkor mutatkozzunk be, no. Én Vincze Lajos volnék még idáig... — Én meg bácsi! Érted? Bácsi! Nahát, ehhez tartsd magad... — Jól van, Károly bátyám, -jól van, megértem, mert hiszen tényleg bácsi már, ha úgy nézem, jópár éve hetvenkedik már... — Négy éve éppen. Mert hetvennégy vagyok. Jól tudod. De az nem számít. Hanem ezt jegyezd meg jól: bácsi! Bácsi vagyok... — Értem én, nagyon is értem, Károly bácsi... — Nem értesz te semmit, Lajcsi. Dehogy értesz... Á, menj is az utamból, eressz! — legyintett széleset, kiindulva a támaszkodó állásból. Némiképp megbillent, de aztán vissza igazította lábát a keskeny járdára. Lassan, imbolyogva távolodott. — Nem érti. Hogyan is érthetné meg.., — dünnyögött magában, Zelk Zoltán: Esik, esik Esik, esik, meg sem áll ma, földig ér a felhők lába: Nyakigsáros kicsi bokrok összebújnak éjszakára. Ha az ember most megállna, ha egy napig mindig állna : füle helyén lapu nőne, zöld mohából a szakálla . . . Zöld mohából a szakálla, karja, lába sássá válna, vízimadár, mindahánycsak szárcsa, bíbic reászálln3.. .. Szalad a réten Borbála, ' sárba cuppant csókot lába, a szoknyáját két kezével térdig, térde fölé rántja. Bárcsak a víz térdig állna, úgy szaladna szép Borbála, emelné is a szoknyáját a hasára, derekára! Mezei András: Krisztus után A szegények ruháiról a kopást is elirigyelték: a port, a sarut, a napszítta szíjakat. ínségesnek szabad éhsége ingerelte a jóllakottakat. Derekuk alól a rétet kivették. Fejük alól a kövek vánkosát. Csupasz bőrükről elirigyelték a jólöltözöttek - a zsákruhát. A hosszantürök nyugalmát elkívánták az állhatatlanok. Száradt szájról a korsót, ravatalról az élő napot. Es a szegények tarisznyáját, ahogy a vállukra vették: szalonna, hagymát, kenyeret, még azt is elirigyelték. Elvágyódva, fütött szobákban álltak izzndtan, s dideregve a kék csontok sivatagában kint is és bent is egyszerre: áldozatát megirigyelte az erőszak, a státus. Káin Ábelnak képzelte magát és Krisztusarcot öltött Pilátus, n [r•!; ;ti __Jj * t- i, m V* «Ufoí M i VV s ' v \ ■ é $- -ákMm ,L/íh» >%wll ^ ...í U 5\b fej t fi _rr , Wfc - - - ’■ . rrf; i is „..•ail . ff!. 11
