Szolnok Megyei Néplap, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-29 / 256. szám

1983. OKTÓBER 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Uj arculatot adott a szobrászatnak Prométheusz A művelődés hajlékei Szőttes és citeraszó Népművészeti együttesek, szakkörök az öcsödi József Attila művelődési házban Varga Imre állandó gyűjteménye Minden bizonnyal a mű­vész számára is érdekes és tanulságos találkozás lehet, ha saját múzeumában lát­ja viszont műveit. Az utób­bi években jónéhány alkotót ért az a kitüntetés s most, hatvanadik születésnapján sorukba lép Varga Imre is; A XX. századi magyar szob­rászat legnagyobb formátu­mú tehetségének állandó gyűjteménye Óbudán, a Lak­tanya utcában nyílt meg. Varga az elmúlt másfél év­tizedben újfogantatású, a legkülönbözőbb modern plasztikai szemlétet és meg­oldásokat egyesítő munkái­val új arculatot adott a magyar köztéri szobrászat­nak. 1965-ben komponált, vihart kavart Prométheus című szobra óta nagy utat járt be. A csőinú- krómacél leme­zekből hegesztett, összeége­tett testű, feje fölött szeszé­lyesen lobogó lángot tartó Prométheuszt a megrendelő nem vette át. Szokatlan volt, . hogy valaki hegesztő­pisztollyal alkosson. Szokat­lan volt az egymáshoz fe­szülő csodarabok látványa, szokatlanok voltak a plasz­tikát formáló eszközök, és szokatlan a mű megjelené­se. Ez a Prométheusz ugyan­is nem szimbólum akart len­ni, hanem közvetlenül a lán­got az égből ellopó mitoló­giai hős. De mégsem egé­szen az. S talán a szobor „elrettendő” megjelenése mellett erre érezhetett rá a megrendelő. Ez a Prométhe­usz nemcsak tettet, hanem szerepet is vállaló alak. Nem cselekedetével azonosuló- gondolatilag lezárt, nyuga­lomba jutott eszménykép, hanem a tettet a szerepben továbbélő — játszó ember. A lopott és a magából csi­holt lángot úgy adja át, hogy részeseivé válunk az átadás szerepjátszó gesztusá­nak. s ezzel közelebb ju­tunk a tett megértéséhez és a mű értelméhez. A csak meghalni tudó hősöknek ugyanis ma már nem hi­szünk. A hős esendő mai ember, aki retteg az ellopan­dó, égető fűztől, és viszo- lyog a tett pátoszától. Cse­lekvésre az élnivágyás és a kényszerítő körülmények szo­rítják. A Prométheuszban nem a hősi tettel, hanem a hőstettet megvalósító mai emberrel, vagyis önmagunk­kal szembesülünk. A művész nem egymás­után próbál ki különböző stílusokat- irányzatokat, technológiákat, anyagokat, hanem egymás mellett, együtt és egyszerre. Nincse­nek korszakai, csak alkotói folyamata, amely hol ezt, hol azt a megoldást igény­li. Varga a tartalomból in­dul el. és a szobrok maguk találják meg formájukat, anyagukat. Radnóti Miklósról készí­tett szobrát sokan popart al­kotásnak látták- fontosabb­nak vélve a figura mögötti fakorlátot, mint az ábrázolt költő alakját. Varga legtöbb köztéri alkotása kompozíci- Ós egész. A mesterségesen kialakított tér a plasztika részévé válik, fokozva an­nak hatását. A Radnóti- kompozícióba valóságos tár­gyak lépnek be, a fakorlát és a bazaltkő a maga min- dennapisága miatt válik a harmonikusan megformált, átszellemült bronzfigura el­lentétévé, befogadó közegé­vé. A lehajtott fej különö­sen szép formájú. Az arc nyugalma, átszellemültsége némiképpen ellentétben van a pihenésben is megfeszülő testtel. Varga nem a mene­telő. a szenvedő, társaiba ka­paszkodó- erőltetett menet költőjét mutatja, hanem az egy pillanatra megpihenőt, az elgyötörtén is emberará­nyait őrző. az összegező ver­seiben magát és minden hu­mánus értéket mentő költőt és embert. Varga Imrének jószerivel nincs egyetlen olyan közté­ri szobra sem. ahol az áb­rázolt figura magasra állít­va nézőjétől elszakadva lé­tezni. Mohácson felállított Lenin-kompozíciója és Bu­dapesten a Parlament északi oldalánál látható. Károlyi Mihályt ábrázoló alkotása is e törekvésnek megfelelően készült. A művész két for­radalmárt mutat be, de két alapvetően más in­díttatású és küldetésű (forradalmárt. Károlyi gróf pedáns, kimért, okos. Alak­ja szertartásosan merev- s egész megjelenésében hang­súlyozottan „grófi”. Ez a jólnevelt úr hosszú utat tett meg. amíg a vesztes forra­dalom után, a harmincas években eljutott a kommu­nistákkal való politikai, morális együttműködésig. A Mohácson fölállított Le- nin-emlékmű az eszmét és a létező, cselekvő embert fogja- össze egyetlen hatal­mas kompozícióba. A szobor szokatlan, mert Varga nem az eszménnyé nemesedett idealizált Lenint mutatja, hanem az élő, töprengő- gon­doktól gyötört forradalmár egy pillanatát. A lépcsőn le­felé tartó Leninhez bárki odaléphet, találkozhat vele, átélheti azt a különös hely­zetet. hogy itt van egy em­ber, aki immár eszme, lo­bogó is. Találkozást kínál a mű­vész Bartók-szobra is, amely Budapesten a zeneszerző egykori otthonának kertjé­ben és Párizsban az Eiffel- torony szomszédságában le­vő parkban ,sétál”. A tö­rékeny testű figurát' hihetet­lenül egyszerű eszközökkel formálta meg az alkotó. Ez a finoman, az impresszionis­ta klasszika titkait is föl­idéző arc — maga a zene. Különleges a Budai Várban (fölállított Kodály-emlékmű is. Az arcban pontosan fel­ismerhetők Kodály Zoltán vonásai. A szobrász mégsem valamiféle realista hűségre törekedett. Nagyvonalúbban, a részletek elhagyásával je­lenítette meg az arc karak­terét, arra törekedvén, hogy a zeneszerző szellemét mu­tassa fel, mintsem vonásai­nak fotószerű ábrázolatát. Varga ironikus szemléletének tanúbizonysága a Pécsett, a püspöki palota. kertjében fel­állított, fennségesen groteszk Liszt Ferenc kompozíció- és nemrégiben a Boráros téri aluljáróban elhelyezétt szo­boregyüttes. középpontjában a csöppet nosztalgikus érzé­seket is ébresztő korcsmá- rossal, a mulatságosan ked­ves franzstadti Dionüzosszal. Varga Imre eddigi művé­szi pályájának legjelentősebb vállalkozása és összefoglaló értékű alkotása a római Szent Péter Bazilika altemp­lomában fölállított kompozí­ció. A magyar kápolna oltár mögötti főfalát beborító ha­talmas arany dombormű —- a nomádvilág szarvasaival és a pogányság szimbólumá­val: az életfával — a ma­gyarság ázsiai eredetét, tör­ténelem előtti létezését idé­zi fel. E fal előtt áll. szinte lebeg a kunarcú, gyermekét tartó Madonna. A kompo­zíció harmadik része a ká­polnába lépő István király. A koronáját a Madonnának, a magyarok nagyasszonyá­nak fölajánló István a múl­tat nem suhanó aranyszarva­sok és szimbolikus életfák képében, vonzásában- hanem térítő-teremtő harcosként él­te át. E múlt előtt fényként és biztatásként jelenik meg a Madonna, vagyis az esz­me, az Európában megtalált hazában a megmaradás le­hetősége, a már tovább él­hetetlen múlt túlélésének ígérete. Varga Imre életműve ele­ven. folyamatos és folyto­nosan változó. Gazdag te­remtő képzelete, plasztikai ötletessége, önmagát kihívó munkakedve kimi ’íthetet- lennek tűnik. Munkássága alapvetően meghatározza a XX. századi magyar plaszti­ka arculatát és — hódító útját látva — minden bi­zonnyal hozzájárul az izmu­sok útjain és útvesztőjén ér­telmét és feladatát kereső modern Szobrászat önmagá­ra találásához is. H. M. Bizony egy igényesebb nagycsalád sem lenne túl­zottan elégedett, ha a volt ipartestület épületét, a mai József Attila művelődési házat kellene laknia. A ház konfort nélküli, megette ke­nyere javát. 1974-ben ugyan felújították, de ez már nemigen látszik meg rajta. Esetleg abban, hogy az in­tézmény funkcióit tekintve mennyire szakszerűtlenül végezték el a munkálatokat. Előtte és közben igazgatók jöttek, mentek, a „ház” jobbára csak alkalmi igé-- nyeket szolgált: közgyűlés, színielőadás, lakodalom, stb. Az igazsághoz tartozik azon­ban, hogy az öcsödiek szá­mára mindig kedves, és fon­tos volt a „kultúrház”, a „kör” — korabeli elnevezé­sek — szívesen találkoztak ott az emberek, beszélgetni, „kvaterkázni”, — egyáltalán a társas együttlét hajléka volt az öreg ház. A művelődési otthon je­lenlegi igazgatója Paulovkin Imréné, — tudományegye­temet végzett szakember — ismerte fel először, hogy milyen sok mindenre ad le­hetőséget az öcsödi emberek kapcsolatrendszere. Persze 1976-tól — akkor került az igazgató a ház élére — azért hosszú — simának sem mondható — volt az út napjaink eredményeihez. Az igazgatónő hamar belátta, hogy az öltöző, mosdóhelyi­ség stb. nélküli épület az úgynevezett nagyrendezvé­nyek tartására alkalmatlan, másrészt a dolgos öcsödiek akkor jönnek be a művelő­dés hajlékába amikor rá­érnek, nem pedig amikor a meghívó invitálja őket. Gya­korlatilag a szükség hatal­mának is része volt a mai, korszerű művelődési for­mák kialakulásában. A „nagyterem” ugyanis annyi­ra kicsi — 160—180 ven­déget lehet fogadni benne —, hogy a bevétel meg sem közelítheti egy-egy drágább rendezvény kiadásait. A mű­sorellátás tehát már évek óta önerőből történik. A fa­lu, a környék kulturális ha­gyományai éltetik ezt a fo­lyamatot. Öcsöd ugyanis sa­SZOLNOKON Könyvtárosok tanácskoznak A tíz-tizennégy éves kor­osztály olvasás kultúrájáról, könyv- és könyvtárhasznála­ti szokásairól rendeznek ta­nácskozást Szolnokon. Az október 31-től november 4-ig tartó eszmecserén Hajdú-Bi- har. Pest, Szabolcs-Szatmár és Szolnok megye könyvtá­rosai vesznek részt. A tanácskozáson többek között Ranschburg Jenő pszichológus a 10—14 éve­sek létektanáról, Boros László, a Társadalomtudo­mányi Intézet főmunkatár­sa a gyermektársadalom ér­tékrendváltozásáról, Meixner Ildikó, a Beszédjavító In­tézet igazgatója az olvasás kamaszkori korrekciós lehe­tőségeiről, Kamarás István, az Országos Széchenyi Könyvtár főmunkatársa „Em­berkép gyerekeknek” cím­mel tart előadást, de szó esik az olvasótáborok, könyv­tárak kiscsoportos foglalko­zásainak tapasztalatairól, a könyvtáros és az olvasó kapcsolatáról is. A tudomá­nyos. előadások mellett gya­korló könyvtárosok adnak számot a témához kapcsoló­dó eredményeikről, gond­jaikról. tapasztalataikról. A tanácskozás résztvevői a szakmai viták mellett el­látogatnak a kunhegyesi nagyközségi könyvtárba, s megismerkednek a Verseghy Ferenc megyei Könyvtár munkájával is. játos helyzetű település, a Tiszazug és a közeli szlová­kok lakta helységek között, de jelentősen motiválta a népi kultúra kialakítását a kubikusok vándorlása is. Kimeríthetetlen még ma is a vidék folklórkincse. Az öcsödi népi együttes erre a gazdag hagyományra épít. Táncolni, dalolni, min­dig szerettek errefelé az emberek, s a pávakör, a ci- terazenekar és a néptánc csoport természetes együtte­séből „megszületett” a népi együttes. Külön öröm, hogy nem csupán az unatkozó nyugdíjasok lelik örömüket a dalban, a táncban, ha­nem a fiatalok is. Értő szak­ember jó tanácsaival — Gyurján József neve fém­jelzi ezt, 25 évig táncolt az Állami Népi Együttesben — az öcsödiek már országos hírnevet szereztek maguk­nak. Nemcsak azzal, hogy a hagyományőrző csoportok versenyén „Kiváló” „kalku­lust” nyertek, de már sze­repeltek a Mezőgazdasági Múzeumban, a XVIII. ke­rületi ifjúsági parkban, a gödöllői fesztiválon, stb. Meghívta már őket a rádió 6-os stúdiója is, műsoruk szép sikert aratott ott is. S, hogy nemcsupán — esetleg évekre szóló — „fellángolás­ról” van szó, bizonyítja: a népi együttes mellett két gyermekszakkör is tanulja a régj summásnótákat, kubi­kus munkadalokat, a nép^ zenét. A tánc szeretete élteti a balett tanfolyamot is. Hat­van öcsödi kisgyerek — hároméves kortól — jár a balettórákra, pontosabban: hozzák őket az áldozatkész óvónők, szülők. Nem való­színű, hogy közülük néhá- nyan is balettművészek lesz­nek, de nem is ez a lényeg, hanem az egészséges moz­gás. a testkultúra, a zene szeretete. A népi együttes természetesen számít majd a mai kis „balettosoRra”, ők lesznek majd akik tovább éltetik a környék táncait. Nem bánnak mostohán az öcsödiek a tárgyi kultúra emlékeivel sem. A kézimun­ka szakkör vezetője Országh A KISZ Központi Bizott­ságának titkársága a közel­múltban állást foglalt: a KISZ szervezetei és tagjai vegyenek részt az új Nem­zeti Színház felépítéséért in­dított akcióban, népszerűsít­sék a fiatalok körében e mozgalmat, és — anyagi erejükhöz mérten — járulja­nak hozzá a színház felépí­téséhez. A testület szorgalmazta, hogy a KISZ-szervezetek, ifjúsági közösségek szervez­zenek, végezzenek társadal­mi munkát, melynek ellen­értékét fizessék be az is­mert OTP számlaszámra; a közép- és a felsőfokú okta­tási intézményekben műkö­dő KISZ-szervezetek vállal­Egy év után újra megnyílt Hódmezővásárhelyen a Tornyai János múzeumhoz tartozó fazekasház. Vékony Sándor fazekasmesternek, a népművészet mesterének egykori otthonában, és mű­helyében egy évtizede mu­tatják be a népi iparművé­szet régi alkotásait. Az épü­let azonban időközben any- nyira leromlott, hogy szük­ségessé vált teljes átépítése és felújítása, amelyre több mint egymillió forintot köl­László — szintén elismert szakember a megye határain túl is — összegyűjtötte az öcsödi hímzés motívumait, s a helybeli lányok, asszo­nyok kezemunkáját már évek óta megkülönböztetett tisztelet övezi a különböző kiállításokon. A közeljövő­ben újdonsággal lepik majd meg a közönséget: feltá­masztják tetszhalott álmából az öcsödi szövést. A „szék”, amelyen a régi híres öcsödi szőttesek készültek, már bir­tokukban van, így hamaro­san munkához láthatnak. Megható ragaszkodással óvják az öcsödiek helytör­téneti gyűjteményüket is. A honismereti szakkör mun­kája igen sok irányú, de te­vékenységük középpontjá­ban a kubikus-élet emlékei­nek gyűjtése áll. A különböző művelődési formák komplex alkalmazá­sára épül az a terv, amely — az őszi betakarítás elvég­zése után — hétvégi családi programokat tartalmazza. A művelődési ház szombaton­ként amolyan játszóházzá alakul át, ahol a gyerekek mellett a szülők is megta­lálhatják a szórakozási lehe­tőségeket. Várhatóan nép­szerűek lesznek ezek a szom­bati programok, hiszen az öcsödiek mindig is szívesen látogatják a kultúra külső­ségekben bizony szegényes, de szellemiekben annál gazdagabb hajlékát. A gond tehát nem az Öcsödön, hogy milyen prog­ramokkal, módszerekkel „csalogassák” be a közön­séget a művelődési házba, sokkal inkább az, hogy a rendelkezésre álló négy. bi- zofiy aprócska szakköri szo­bában, hogyan férnek el a különböző rendezvények, foglalkozások résztvevői. A környezet bizony nem túl vonzó, a pénz itt is éppen- hogy’, — de a tanulni, szó­rakozni vágyó emberek — számos közhasznú tanfolyam is van — számára mégis ragaszkodnak az „öreg ház­hoz”, — ahogy mondják — mert saját hasznukra, ja­vukra válnak az ott eltöl­tött órák, esték. ják a 20, az 50 és a 100 fo­rintos emlékbélyegek vá­sárlását és terjesztését. A KISZ KB kezdeményezi, hogy a fiatal művészek al­kotóközösségei. a kulturális élet területén dolgozó KISZ- szervezetek az alkotásaik be­mutatásából, értékesítéséből származó bevételekkel járul­janak hozzá a Nemzeti Szín­ház felépítéséhez. Az állásfoglalásnak meg­felelően a KISZ KB kultu­rális osztálya kidolgozza azokat a munkaformákat, amelyek megteremtik a tá­mogatás további lehetősé­geit, a KISZ budapesti és megyei bizottságai pedig — az országos akció mellett — segítik a helyi kezdeménye­zések kibontakoztatását. töttek. A felújított fazekasház szobáját és konyháját szá- zadeleji parasztbútorokkal rendezték be. Stelázsikra, polcokra, asztalokra fehér alapon kobalték mázas, iró- kás díszítésű edények — kanták, tányérok, bögrék, szilkék, tálak, butellák — kerültek, olyan tárgyak, amelyek formájukban és színezésükben a hajdani vá­sárhelyi fazekasok sajátos stílusát őrzik. Lenin KíSZ-esek a Nemzeti Színház felépítéséért Megújult a vásárhelyi fazekasház

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents