Szolnok Megyei Néplap, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-28 / 255. szám

2 1983. OKTÓBER 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP KÖZÖS KÖZLEMÉNY A magyar párt- ós kormányküldöttség lengyelországi látogatásáról Befejeződtek a magyar- lengyel tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról) javát szolgáló megoldást nyerjenek. Bizonyos reakci­ós, imperialista erők azt szerették volna, ha a len­gyelországi ügyekbe kívülről beavatkoznak. Mi, magyarok azt kívántuk, hogy kívülről az ellenség ne tudjon és a szocialista erőknek ne kell­jen beavatkozni. Tudom, hogy önök — a Lengyel Egyesült Munkás­párt, a lengyel kormány, a lengyel munkásosztály, a lengyel nép — még sok problémával küzdenek. De higgyék el — és ezt nem udvariasságból mondom —, Jaruzelski elvtárs, a kommu­nisták, a szövetséges pártok, a szocializmus lengyel hívei, a lengyel hazafiak nagy szol­gálatot tettek nemcsak a lengyel népnek, a szocialista közösségnek, hanem az em­beriségnek is amikor gátat vetettek az anarchiának, be­bizonyították, hogy a len­gyel társadalom pozitív erői kezükbe tudták venni saját sorsuk irányítását és a szo­cialista kibontakozás útjára vezették Lengyelországot. Hazai munkánkról szólva néhány politikai jellegű kér­dést szeretnék kiemelni. Elég hosszú mozgalmi munkám során rájöttem arra, hogy a kommunisták nincsenek kü­lönleges anyagból gyúrva, ugyanolyan emberek, mint a többiek: az egyik béketű­rő, a másik indulatos' a har­madik türelmetlen, a negye­dik meg szeret parancsol­gatni. A szocializmus nem­csak a kommunisták számá­ra épül, hanem az egész nép ügye, jövője és boldo­gulása. Ezért ebben a mun­kában mindenkinek részt kell vennie, s mindenkinek azonos jogai vannak, aki ezt a társadalmat építi. Arra törekszünk, hogy párttagok és pártonkívüliek, különböző világnézetű em­berek jussanak egyetértésre, fogjanak össze és az egész nép építse a szocialista tár­sadalmat. Szólni szeretnék a szak- szervezetekről is. Mi 1956- ban ezzel a kérdéssel elég drámai módon találkoztunk. Abból indultunk ki. hogy a szakszervezet — miként a párt is — a munkásosztály’ a dolgozó nép osztályszer­vezete. Ebből következően első feladat az, hogy erősítse a munkásosztály, a nép ha­talmát. Másik feladata, hogy támogassa a szocialista épí­tőmunkát, a termelés kér­déseinek helyes megoldását. A szakszervezet további feladata megítélésünk sze­rint az, hogy képviselje a tagság érdekeit. Szocialista törvényeink védik a dolgo­zók érdekeit, de a törvénye­ket nagyon sok ember hajt­ja végre. Ezért is fontos, hogy a szakszervezet foglal­kozzék a dolgozók problé­máival, garantálja, hogy a munkások érdekeit szolgáló törvényeket betartsák. és emelje fel szavát, tegye meg javaslatait, ha valahol hiba van a végrehajtásban. A szakszervezetek önálló felelős tevékenységére a Tegnap délután Varsóban plenáris üléssel befejeződtek a magyar—lengyel tárgyalá­sok. A tanácskozásról közös közleményt adtak ki. A hivatalos tárgyalások befejeztével Kádár János a LEMP KB székházában ta­lálkozott a lengyel és a ma­gyar sajtó és a televízió kép­viselőivel. A sajtókonferenciát köve­tően a Kádár János vezette magyar párt- és kormány- küldöttség látogatást tett a Magyar Népköztársaság var­sói nagykövetségén. Garam- völgyi József hazánk nagy­követe tájékoztatta a dele­gációt a magyar kolónia éle­téről és munkájáról, majd Kádár János a párt- és kor- pányküldöttség lengyelor­szocialista társadalomban is szükség van. A párt nem hoz rájuk kötelező határo­zatokat. Az ott dolgozó kommunistáktól várja el, hogy érvekkel, meggyőző munkával, példamutatással juttassák érvényre a párt politikáját. További kérdésként a szo­cialista állam és az egy­házak viszonyáról kívánok szólni. Hazánkban, ahol több egyház működik, az ál­lam és az egyházak, viszonya elvi alapon, ■ tisztességesen rendezve van. Tiszteletben tartjuk a hívők lelkiismere­ti szabadságát, az egyházak autonómiáját. Kívánjuk, hogy az egyházak is tartsák tiszteletben az állam törvé­nyes rendjét, alkotmányát, és lehetőleg értsenek egyet a nép alaptörekvéseivel. Ebben megegyeztünk, érvé­nyes megállapodásaink van­nak. A Hazafias Népfront­ban a kommunisták, a pár­tonkívüliek, a tömegszerve­zetek képviselői a legkü­lönbözőbb foglalkozású em­berek mellett ott vannak az egyházak vezetői is. Római látogatásomkor VI. Pál pápának is elmondtam, hogy Magyarországon az ál­lam és az egyházak viszo­nya rendezett. Én minden magyar állam­polgárt tisztelek, becsülök, aki elvégzi a munkáját, mert segíti a szocializmus építését: ebből a szempont­ból nincs különbség hivő és nem hivő, párttag és pár- tonkívüli között. Feszült nemzetközi hely­zetben élünk. A bonyolult körülmények közepette is a szocialista országok állás­pontja világos, tisztességes, igazságos, nyugodt lelkiisme­rettel képviselhető. .Az im­perialisták — különösen az Egyesült Államok vezető kö­rei — katonai fölény meg­szerzésére törekednek. Ez megengedhetetlen. A Szov­jetunió, a többi szocialista Ország, köztük Lengyelor­szág és Magyarország viszont azon az állásponton van, hogy az egyenlő biztonságot a fegyverzet alacsonyabb szintjén kell megteremteni. A lényeg tehát, hogy tár­gyalni kell és nem szabad megengedni, hogy az impe­rializmus katonai erőfölény­re tegyen szert. A Grenada elleni agresszió is bizonyít­ja, mire képes az imperializ­mus. ha azt hiszi, hogy bün­tetlenül megsértheti a nem­zetközi normákat' és fegy­veres intervenciót hajthat végre egy szuverén ország ellen. Végezetül biztosíthatom önöket, hogy pártunk, kor­mányunk, népünk a jövőben is együtt küzd önökkel igaz­ságos ügyünk győzelméért, a szocializmusért és a békéért. Az MSZMP KB első titká­ra beszéde után díszes vázát ajándékozott az üzem dolgo­zóinak. A nagygyűlést köve­tően pedig Kádár János és Wojciech Jaruzelski virág­csokrot helyezett el a gyár névadójának mellszobra előtt. Nowotko a Lengyel Munkáspárt egyik megalapí­tója, a hitleri megszállás alatt a' párt főtitkára volt és mártírhalált halt. szági útjának tapasztalatai­ról' a hazai építőmunka idő­szerű kérdéseiről szólt. Este elutazott Varsóból a Kádár János vezette magyar párt- és kormányküldöttség, amely kétnapos hivatalos, baráti látogatást tett a len­gyel fővárosban a LEMP KB, a Lengyel Államtanács és a Minisztertanács meghívá­sára. Kádár Jánost és a delegá­ciót a varsói főpályaudvar peronján Wojciech Jaruzels­ki, a LEMP KB első tit­kára, a Lengyel Miniszter- tanács elnöke, Józef Czyrek, a LEMP KB PB tagja, a KB titkára és Stefan Olszowski- a KB PB tagja, külügymi­niszter, valamint Garamvöl- gyi József,, hazánk varsói nagykövete búcsúztatta. Kádár Jánosnak, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első tit­kárának vezetésével — a Lengyel Egyesült Munkás­párt Központi Bizottságának, a Lengyel Népköztársaság Államtanácsának és Minisz­tertanácsának meghívására 1983. október 26—27-én hiva­talos, baráti látogatáson Len­gyelországban tartózkodott a Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttsé­ge. A magyar küldöttséget szí­vélyesen fogadták, ami híven tükrözte a ■ magyar és a len­gyel nép testvéri barátságát és kölcsönös tiszteletét egy­más iránt. A két küldöttség tárgyalá­sain részt vett; magyar rész­ről: Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Havasi Ferenc, a Központi Bizottság titkára, Sarlós István miniszterel­nök-helyettes, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­jai, Szűrös Mátyás, a Köz­ponti Bizottság titkára és Garamvölgyi József, az MNK varsói nagykövete. Lengyel részről: Wojciech Jaruzelski hadseregtábornok, a LEMP Központi Bizottságának első titkára, a Minisztertanács ej- nöke, Roman Malinowski, a Lengyel Egyesült Paraszt­párt Országos Bizottsága El­nökségének elnöke, Edward Kowalczyk, a Demokrata Párt Központi Bizottságának elnöke, a Minisztertanács elnökhelyettesei, Józef Czy­rek, a Központi Bizottság titkára, a LEMP KB Politi­kai Bizottságának tagja, Zé­nón Körnender, a Pax Tár­saság elnöke, a Miniszterta­nács elnökhelyettese,f Manf­red Gorywoda, a LEMP KB titkára, Mieczyslaw Rakows- ki, a LEMP Központi Bizott­ságának tagja, a Miniszterta­nács elnökhelyettese, Zbig- niew Madej, a Miniszterta­nács elnökhelyettese és Jer- zy Zielinski, az LNK buda­pesti nagykövete. I. A Kádár János és Woj­ciech Jaruzelski vezette tár­gyalásokon kölcsönös tájé­koztatás hangzott el a két párt helyzetéről, a két ország szocialista építőmunkájának tapasztalatairól és feladatai­ról. Megtárgyalták a Ma­gyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság együttműködését és az együttműködés továbbfej­lesztésének fő irányait. Vé­leményt cseréltek a nemzet­közi helyzet, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről. Wojciech Jaruzelski tájé­koztatást adott a LEMP IX. rendkívüli kongresszusán hozott határozatok megvaló­sítása és az ország életének stabilizálása érdekében fo­lyó tevékenységről, a LEMP vezetésével kialakuló nemze­ti megegyezés frontjáról, amely egyesíti Lengyelor­szágban a haladó, hazafias erőket a szocialista építés céljainak és az ország, .a nemzet kulcsfontosságú fel~- adatainak megoldására. Alá­húzta, hogy fellépnek minden — a szocializmus belső, és külső ellenségei által kezde­ményezett — kísérlettel szemben, amely e folyamatot megzavarhatná. A magyar párt- és kor­mányküldöttség megerősí­tette, hogy a lengyel haladó és hazafias erők a jövőben is számíthatnak a Magyar Szo­cialista Munkáspárt, a Ma­gyar Népköztársaság és . a magyar társadalom támoga­tására a szocializmus vívmá­nyainak megszilárdításában és fejlesztésében. A tárgyalások résztvevői megelégedéssel hangsúlyoz­ták, hogy a magyar—lengyel kapcsolatok a marxizmus— leninizmus eszméi, a szocia­lista internacionalizrrjiis el­vei, a közös érdekek és cé­lok alapján — a barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződéssel összhangban — széles körűen és eredményesen fejlődnek. A hagyományos magyar— lengyel barátság él és erősö­dik. Mindebben döntő szerepe van a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Lengyel Egyesült Munkáspárt inter­nacionalista viszonyának és szoros együttműködésének. A felek elhatározták, hogy programokat dolgoznak ki a pártkapcsolatok bővítésére és erősítésére. A tárgyaláson megállapí­tották, hogy a W. Jaruzelski vezette párt- és állami kül­döttség múlt év áprilisi bu­dapesti látogatása hatéko­nyan ösztönözte a két ország sokoldalú kapcsolatainak fejlesztését. Egyetértettek abban, hogy az együttműkö­dés bővítésére további kez­deményezések szükségesek. A felek nagyra értékelték a két ország parlamentjei, az állami szervek, a társa­dalmi szervezetek, különösen a szakszervezetek és az ifjú­sági szervezetek, valamint a testvérmegyék és. üzemek közvetlen kapcsolatainak eredményeit. Készségüket fe­jezték ki azok bővítésére. A tárgyalások résztvevői nagy figyelmet fordítottak a gazdasági és a műszaki—tu­dományos együttműködés el­mélyítésének fő feladataira. A magyar—lengyel gazdasá­gi kapcsolatok elért szintje reális lehetőséget teremt a gyártásszakosítás és a ter­melési kooperáció bővítésére, elsősorban a közúti jármű­iparban, az elektronikában, a mezőgépek, a bányagépek és energetikai berendezések, a vegyipalri és gyógyszeripari termékek gyártásában. Ez egyúttal további lehetősége­ket nyújt a gazdasági együtt­működés korszerű formáinak kialakításához, az árucsere növekedési ütemének fenn­tartásához. Megállapították, hogy a gazdasági együttmű­ködés fejlesztésének fontos, időszerű feladata az 1986— 1990. évekre szóló tervkoor­dináció eredményes befeje­zése. Elismeréssel szóltak ar­ról, hogy a gazdasági és mű­szaki—tudományos- együtt­működési bizottság haté­kony munkát végez a gazda­sági együttműködés tervsze­rű fejlesztésében. Kiemelték, hogy gazdasági együttműködésük bővítése hatékonyan segíti országaik szocialista gazdaságának sok­oldalú fejlesztését, csökkenti a kedvezőtlen világgazdasági hatásokat. A tárgyalások résztvevői hangsúlyozták, hogy orszá­gaik a KGST többi tagorszá­gával együtt tovább munkál­kodnak a szocialista gazda­sági integráció elmélyítésén. Meggyőződésük, hogy a - KGST-tagállamok legmaga­sabb szintű képviselőinek tervezett találkozója - jól szolgálja majd a szocialista országok gazdasági együtt­működésének fejlesztését. A felek megállapodtak, hogy a jövőben is fejlesztik az együttműködést a tudo­mány, a kultúra, az oktatás, valamint a tömegtájékozta­tás és a sport terüleltén. Ki­emelték, hogy a két ország ifjúsága képviselőinek köz­vetlen kapcsolatai fontos sze­repet töltenek be a kölcsönös megismerésben és a két or­szág barátságának ápolásá­ban. A felek a kölcsönös ér­dek alapján készek fejleszte­ni az idegenforgalom külön­böző formáit, mindenekelőtt a szervezett turizmust. A küldöttségek egyetértet­tek abban, hogy a magyar és a lengyel nép barátságának erősítése, a két ország kap­csolatainak sokoldalú fej­lesztése közös érdek. Ezért a jövőben is mindent megtesz­nek a Magyar Népköztársa­ság és. a Lengyel Népköztár­saság testvéri viszonyának és együttműködésének elmélyí­téséért. Erre mielőbb átfogó programot dolgoznak ki. II. A tárgyalások résztvevői áttekintették a nemzetközi helyzet alakulását. Megálla­pították, hogy az utóbbi hó­napokban tovább növekedett a nemzetközi feszültség, fo­kozódtak a békét fenyegető veszélyek. Mindez annak a következménye, hogy a szél­sőséges imperialista körök, elsősorban az Egyesült Álla­mokban és egyes NATO-or- szágokban nem hagynak fel a katonai fölény megszerzé­sére irányuló politikájukkal és folytatják az új amerikai rakéták nyugat-európai tele­pítésének előkészületeit. Ez­zel párhuzamosan fokozódik a propaganda-kampány a Szovjetunió, a szocialista or­szágok és a haladás más erői ellen. Indokolt nyugtalansá­got keltenek az újabb revan- sista megnyilatkozások, ame­lyek nemcsak élezik a nem­zetközi helyzetet, hanem szö­ges ellentétben állnak az LNK és az NSZK 1970. évi alapszerződésével, amelyet az államközi kapcsolatok nor­malizálásáról kötöttek. Sza­porodnak az imperialista be­avatkozási kísérletek a szo­cialista országok, különösen Lengyelország belső ügyeibe, megsértik a nemzetközi gaz­dasági együttműködés nor­máit, szankciókat alkalmaz­nak és korlátozzák a kölcsö­nösen előnyös gazdasági kap­csolatokát. A felek aláhúzták, hogy a mostani helyzetben, minde­nekelőtt az új amerikai kö­zepes-hatótávolságú rakéták nyugat-európai telepítési ter­vének megvalósítása, nagy veszélybe sodorná a nemzet­közi biztonságot és a békét. Ezért rendkívül fontos, hogy a világ sorsáért felelősséget érző kormányok, a békéért küzdő erők minden lehetsé­ges módon segítsék elő e fe­nyegető veszély elhárítását, s járuljanak hozzá az európai nukleáris fegyverek korláto­zásáról folyó genfi tárgyalá­sok sikeréhez. Egyetlen lehe­tőséget sem szabad elsza­lasztani, hogy Genfben köl­csönösen előnyös megállapo­dás szülessen az egyenlőség és az egyenlő biztonság elve alapján, valamennyi nép és orsfeág érdekeinek megfele­lően. A két fél véleménye sze­rint ezt elősegíthetné, ha a nyugati országok konstruk­tív választ adnának Jurij Andropovnak, az SZKP KB főtitkárának ismert javasla­taira. A tárgyalások résztvevői megerősítették, hogy a mos­tani nemzetközi helyzetben különösen fontos a Varsói Szerződés tagállamai egysé­gének megszilárdítása és a szocialista építőmunka bé­kés feltételeinek, szavatolása. Ezért semmi esetre sem en­gedik meg, hogy velük szem­szembe katonai fölényre te­gyenek szert. Ugyanakkor készek további összehangolt intézkedésekre a béke meg­őrzésére és a nemzetközi biztonság erősítése érdeké­ben. Küzdenek azért, hogy a kialakult erőegyensúly a fegyverzetek minél alacso­nyabb szintjén valósuljon meg. Ennek fényében ki­emelték a Varsói Szerződés nagy horderejű békekezde­ményezéseit. amelyek a fegy­verkezési verseny megszün­tetésére, a leszerelésre, az enyhülési folyamat fenntar­tására és az államok együtt­működésének fejlesztésére irányulnak. Továbbra is ér­vényesnek tekintik korábbi javaslataikat, közöttük azo­kat, hogy a nukleáris hatal­mak vállaljanak kötelezett­séget, miszerint elsőként nem alkalmaznak nukleáris fegyvert, az összes nukleá­ris hatalom mennyiségi és minőség; szempontból fa­gyassza be a birtokában lé­vő nukleáris fegyvereket, a Varsói ' Szerződés és a NATO tagállamai állapod­janak meg arról, hogy köl­csönösen lemondanak a ka­tonai erő alkalmazásáról, és fenntartják a békés kap­csolatokat. Hasonlóképpen támogatják a Szovjetunió­nak az ENSZ-közgyűlés 38. ülésszakán beterjesztett új, jelentős javaslatait. A felek jogosnak tekintik azt az igé­nyüket. hogy a NATO-tag- országok adjanak konstruk­tív választ e békekezde­ményezésekre. A tárgyaló felek megelé­gedéssel fogadták a madri­di találkozó sikeres befeje­zését, amely bizonyítja a Helsinkiben elfogadott elvek életerejét, és igazolja a re­ményeket, hogy az enyhülés eredményei megóvhatók, s lehetséges az enyhülési fo­lyamat fenntartása. Mind­két küldöttség hangsúlyoz­ta, hogy országaik az együtt­működés szellemében ké­szülnek az 1984. január 17- én Stockholmban kezdődő — az európai bizalom- és biztonságerősítő intézkedé­sekkel és a leszereléssel foglalkozó konferenciára. Azt várják, hogy a többi résztvevő állam is ebben a szellemben ad utasítást a konferenciára utazó képvi­selőinek. A tárgyalások résztvevői kifejezésre juttatták, hogy or­szágaik — a békés egymás mellett élés elvei és a köl­csönös előnyök alapján — továbbra is készek kétoldalú kapcsolataik fejlesztésére a más társadalmi rendszerű országokkal. Ugyanakkor ha­tározottan visszautasítanak minden beavatkozási kísérle­tet, és elvárják, hogy tiszte­letben tartsák a népük vá­lasztotta társadalmi rendet és országaik nemzetközi kö­telezettségeit. A Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság külpolitikájának fontos ele­me, hogy sokoldálú kapcsola­tokat tart fenn a fejlődő vi­lág országaival, szolidáris a neokolonialista törekvések ellen, a nemzeti függetlensé­gért harcoló népekkel. Elíté­lik a Közép-Amerikában — így Grenadában —, a Közel- Keleten, Afrikában és a má­sutt tapasztalható, az erő po­zíciójára támaszkodó irppe- rialista beavatkozási politi­kát. Kiállnak amellett, hogy a szabadságukért és függet­lenségükért küzdő országok, mozgalmak önállóan, minden külső beavatkozástól mente­sen határozhassák meg fejlő­désüket. Síkraszállnak a vál­sággócok békés eszközökkel történő felszámolásáért. A tárgyalásokon aláhúzták az el nem kötelezett orszá­gok mozgalma harcának je­lentőségét a békéért, a fegy­verkezési verseny megféke­zéséért, az egyenjogú nem­zetközi gazdasági kapcsolato­kért. A felek állást foglaltak az ENSZ hatékonyabb tevé­kenysége mellett, az alapok­mány betartásán alapuló nemzetközi béke és bizton­ság érdekében. III. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Lengyel Egyesült Munkáspárt a pro­letár internacionalizmus el­vei alapján szorgalmazza a kommunista és munkáspár­tok együttműködésének el­mélyítését és összefogásának erősítését a nemzetközi biz­tonság megszilárdításáért és a béke megóvásáért folyta­tott harcban. A nemzetközi munkásosztály közös érdeke, hogy megfékezze a fegyver­kezési hajszát. A két párt a kapcsolatok bővítésére törek­szik a szocialista és a szo­ciáldemokrata pártokkal, va­lamint minden olyan erővel, amely kész részt venni a há­borús veszély elhárításában. IV. A látogatás a hagyomá­nyos magyar—lengyel barát­ság, a szívélyesség és a né­zetazonosság légkörében folyt. Mindkét fél elégedett a tárgyalások eredményei­vel. Megállapították, hogy az hozzájárult a két testvér­párt, a két ország együtt­működésének elmélyítéséhez, a két nép barátságának erő­sítéséhez, a szociálisa közös­ség egységének megszilárdí­tásához. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titkára meghívta Wojciech Jaruzelskit, a Lengyel Egye­sült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárát, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsa elnökét hogy párt- és kormánykül­döttség élén tegyen hivata­los baráti látogatást Magyar- országon. A meghívást kö­szönettel elfogadták Magyar-lengyel plenáris ülés

Next

/
Thumbnails
Contents