Szolnok Megyei Néplap, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-28 / 255. szám

1983. OKTÓBER 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Losonczi Pál befejezte Somogy megyei látogatását Rövidre zárt ügyintézés Koordinációs pártmunka a Kőolajkutató Vállalatnál Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, az Elnöki Tanács el­nöke tegnap, Somogy me­gyei látogatásának második napján elsőként a Kaposvá­ri Húskombinátot kereste fel. A megyei vezetők tár­saságában érkező vendéget Faludy András, a Húsipari Tröszt vezérigazgatója. Deák Ferenc, a városi pártbizott­ság első titkára és a hús­kombinát vezetői fogadták. Tóth Lajos, a hatalmas élel­miszeripart üzem igazgatója tájékoztatójában többek között elmondotta, hogy az évente 3,1 milliárd forint értékű terméket előállító kombinát, a minőség javítá­sa révén az idén a terve­zettnél is többet exportál, A túlteljesítés várhatóan egy-másfélmillió dollár lesz. Az export minőségének Első hallásra furcsa szó: ergonómia. Mik vannak! — csodálkoznak a műhelyben, ám amikor fejtegetés közben kiderül, hogy a munkakörül­mények javítását, a munka komfortosítását foglalja ma­gában ez a szó — bólogat­nak, egyetértésüket kifeje­zendő. Bizony nem mindegy, hol, milyen körülmények kö­zött dolgozik az ember. Ko­rántsem mellékes: korszerű, tágas, tiszta és világos jel­zőkkel illethetjük-é a mű­helyt; célszerűen helyezték-e el benne a gépeket, anyago­kat, milyen színűek a falak; zsúfoltság, zaj, szennyeződés és az ott dolgozók közötti hangnem hogyan befolyásol­ja a közérzetet? — No, akkor nálunk az el­múlt év áprilisáig nem volt ergonómia — állapítja meg Veszprémi Ferencné, a szol­noki Vörös Csillag Ruhaipa­ri Szövetkezet minőségi el­lenőre. Szinte újra kiülnek arcára az egykori „gyötrelmek”, amelyek között háromszá- zadmagával dolgozott hosz- szú éveken át. — Csekély számú és meg­lehetősen elavult gépekkel szabtunk, varrtunk, nem tud­tuk növelni a termelést. Ré­gi, korszerűtlen épületben szorongtunk, málladoztak a falak, a tenyérnyi öltözőt dú­cok tartották. Bővítések, át­alakítások ugyan voltak, de új technológiát már lehetet­len volt odatelepíteni. Amely­re nagy szükségünk lett vol­na az exportra való terme­léshez. Termékeinknek mind­össze egyharmadát gyártot­tuk kivitelre, mivel a minő­ségi követelményeknek is csak sok nehézség árán tud­tunk megfelelni. A munka­helyeken fölfestett ' közleke- dőutak híján balesetveszély fenyegette a dolgozókat... Emeletről emeletre cipeltük az anyagokat... — Nem voltak raktáraink — sorolja tovább Tóth Imré- né csoportvezető varrónő —, az öltözőkben és a város kü­lönböző pontjain bérelt he­lyiségekben helyeztük el a férfiöltönyöket, nadrágokat, zakókat. Az udvaron csoma­goltunk, s ha jött az eső ... A nadrágokat a kunszent­Selmeczi Lajosné belke­reskedelmi miniszterhelyet­tes és Werner Jurich, az NDK kereskedelmi és köz- ellátásügyi államtitkára ok­tóber 26—27-e között Buda­pesten tárgyalásokat folyta­tott a jövő évi belkereske­delmi választékcseréről és a kétoldalú műszaki-tudomá­nyos együttműködésről. Megállapodásuk szerint 1984-ben a két ország közöt­ti fogyasztási cikkek cseré­je négymilliárd forint ér­tékű lesz, mely To százalék­megfelelő alapanyag folya­matos biztosítása érdekében harminchét üzem bevoná­sával sonkatermelő gazda­sági társaságot, négy üzem részvételével pedig húsmar- ha-hízlaló gazdasági társa­ságot hoztak létre. A kétnapos látogatás kö­vetkező, s egyben utolsó ál­lomása a tabi Béke Terme­lőszövetkezet volt. Ott Ba­lassa Béla. a siófoki járási pártbizottság első titkára és a közös gazdaság vezetői fogadták. Kovács Ferenc, a termelőszövetkezet elnöké­nek tájékoztatója után Lo­sonczi Pál megtekintette a gumifutózó üzemet, vala­mint a nagyközség szülöttje, Nagy Ferenc faragó nép­művész kiállítását. Az Elnöki Tanács elnöke az est; órákban visszautazott Budapestre, mártoni telephelyünkön va­saltuk, mert ide, a szolnoki részlegbe a gázt nem lehe­tett bevezetni. Az oda-vissza szállítás miatt gyakorta ösz- szegyűrődtek a ruhák, újra kellett vasalni őket. Mond­jam tovább? Az üzemi orvos szövetkezetünk elnökének irodájában rendelt, a bete­gek pedig a műszakszobában vártak sorukra, aztán ha vendég érkezett.. . kapkodás, átrendezkedés, mikor elment, vissza az egész. Káosz volt. Rendezvényeinkre el-elkér- tünk, béreltünk helyiséget, ahol éppen kaptunk. Ebédel­ni, öltözni, fürödni se igen lehetett, alig fértünk, ember embert, vállfa vállfát ért... Eltűntek holmik ... Sokat mérgelődtünk. A szövetkezetben dolgozó nők zöme törzsgárdatagnak számít, így Veszpréminé is, aki negyedszázada adta le munkakönyvét, Tóthné úgy­szintén több, mint két évti­zede varr a Vörös Csillag­ban. Vélhetnők: a hosszú esztendők alatt úgy voltak a szövetkezetbéli viszonyok­kal, mint Ezópus meséjében a gazdag és a cserzővarga, tudniillik a rossz szag miatt addig-addig cívódtak, míg végül a gazdag megszokta és nem háborgatta tovább a vargát. A megszokás tehát utóvégre elviselhetővé teszi a dolgokat? Nos, Ezópus ez esetben másként írta volna meg meséjét, mert a szövet­kezet nem nyugodott bele „bűzös” helyzetébe. 1982. jú­liusa — fordulópontot jelen­tett. Szolnok szélén 52 mil­liós beruházással egy új, Univáz elemekből, több mint 3600 négyzetméter alapterü­letű, korszerű üzemet kap­tak az asszonyok és a lá­nyok. — És minden megválto­zott! — mosolyog Józsa Fe­rencné főkönyvelő. — Tech­nológiai sorrendben épültek föl a műhelyek. Minden rendezett, áttekinthető, sok- kallta nyugodtabb körülmé­nyek között dolgozunk. Vár­hatóan tízezerrel több öl­tönyt gyártunk, az export aránya megcserélődött, most 85—90 százalékban kivitelre (USA, NSZK, Kuvait) terme­kal több az idei előirányzat­nál. Jövőre többek között je­lentős mennyiségű méter­árut, ifjúsági konfekciót, elektroakusztikai és elektro­mos háztartási cikket, mű­anyag-, üveg- és porcelán­árut, papírárut és tapétát vásárolunk az NDK-ból. Cserébe konfekcióárukat, kempingbútort, szeszesitalo­kat, köztük bort és pezsgőt, valamint népművészeti cik­keket. világítótesteket és felső kötöttárut szállítunk. Aruk Lengyelországból Az idén magyar alapanyag ellenében mintegy 1700 ton­na kötőelemet — többek között jelentős mennyiségű, nagy szilárdságú csavart — importál Lengyelországból a Ferunion Külkereskedelmi Vállalat. Az együttműködés "köl­csönösen előnyös. A magyar alapanyagszállítás — a Me- talimpex több mint kétezer tonna hengerhuzalt szállí­tott Lengyelországba — le­hetővé teszi ott az elmúlt években átmenetileg kihasz­nálatlan kapacitások hasz­nosítását. A kötőelemek pe­dig hozzájárulnak a magyar- országi csavarhiány enyhíté­séhez, és mintegy egymillió dolláros tőkés importot tesznek feleslegessé. A Fó­rumon 1984-re is hasonló megállapodást kötött len­gyel partnereivel szerződés szerint mintegy 1300 tonna kötőelemet szállítanak Ma­gyarországra, lünk. Az idén 70—80 milliós termelési értéket tervezünk (a bérmunka anyagértéke nélkül), 10—13 milliós nye­reségre számítunk. önálló tanműhelyünk is van. A be­ruházásra fordított pénz zö­mét az építkezés nyelte el, több gépet szerettünk volna, ezt majd legközelebb ... — Itt vasalunk, ez is je­lentős megtakarítás és előre­lépés a minőségben. Az iro­dákban szép bútorok kerül­tek — folytatja Tóthné — emiatt némelyek megjegyzé­seket tettek, csakhogy azt is figyelembe kell venni: itt komoly tárgyalások folynak, s korántsem mindegy, ho­gyan tudjuk fogadni a kül­földi partnereket, sok múlik az első benyomásokon; hang­nem, gesztusok ... és termé­szetesen a bútorok, a virá­gok, az esztétikus környezet is latba esik egy megbeszélé­sen. És kéiíyelmesebben öl­tözünk. A tágas, tetszetős ét­terem minden rendezvé­nyünk, gyűlésünk helyszíné­ül szolgálhat. Szóval, össze se lehet hasonlítani a két üzemet. Szinte két korszak! — Tehát nagyrészt sikerült megvalósítani mindazt, amit a jelen, az ergonómia köve­tel. — Igen, bár egy kis „pötty került az abroszra”. — veszi át a szót Józsáné. — Három és fél millióért beszereltet­tünk egy klímaberendezést. Sajnos, rossz konstrukció, nem üzemel kellő hatásfok­kal. A meleg, állott levegő rontotta a műhelyben a dol­gozók közérzetét. Három- százezerért átalakíttattuk, de még okoz gondokat... No, és a buszközlekedés! Tudja, eléggé messze vagyunk a várostól. A műszakokat és a járatokat jobban egymáshoz lehetne igazítani, a reggeli félhatos, félnyolcas, illetve a délutáni félkettes, félnégyes csúcshoz kellene több csuk­lósbusz. Reméljük, rövide­sen ezek a kisebb gondok is megoldódnak. Az ajtóból még utánam szólnak: — Az a legfonto­sabb, hogy itt már tényleg normálisan dolgozhatunk, és jól érezzük magunkat. Elemes bútorcsalád Mátészalkáról A mátészalkali Szatmár Bútorgyár is megkezdte az elemes bútorok gyártását. A Máté elnevezésű bútor elemeiből havonta 1500 részegység hagyja el a sze­relőszalagot; az egész bútor­családot 20 elemből állíthat­ják össze a vásárlók. Új­donság a Hi-fi berendezések elhelyezésére alkalmas be­tét, valamint az íróasztal és az ágyneműtartó. Az elő­jegyzések kielégítését 60 napon belül vállalják. Még egy éve sincs hogy a szolnoki Kőolajkuta­tó Vállalatnál üzemi pártbi­zottság alakult, amelynek titkára Szörnyi Imre lett. Jószerivel egy üres füzettel látott munkához. Az ügy­rend, a hatáskör, a jogkör stb. kidolgozása jelentette az első feladatokat az új párt­végrehajtóbizottság számára. És azokkal egyidőben egyre sürgetőbbé vált a koordiná­ciós jogkör érvényesítése. Közismert, hogy a vállalat vidéki üzemeiben dolgozó pártszervezetek a területi elv alapján az ottani városi­járási, illetve megyei pártbi­zottságokhoz tartoznak. El­engedhetetlen viszont, hogy a vállalat kommunistái az alapvető feladatokban egyet- értsenek, egy nyelven beszél­jenek, és egy emberként lép­jenek fel. Ezért van szükség a koordinációra a pártmun­kában. Ez a feladat — bár az együttműködési készség min­denhol megvan — nem olyan egyszerű, mint amilyennek első pillanatra tűnik. Az „olajos” pártszervek felépí­tése ugyanis nem minden megyében azonos. Orosházán például az olajipari pártbi­zottság soraiba tömöríti nemcsak a Kőolajkutató Vállalat, hanem a EOV, va­lamint a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat párttagjait is. Termelési vo­natkozásban tehát nem olyan egységes a „profilja”, mint­ha egyetlen vállalatra ter­jedne ki hatásköre. Szegeden a termelő vállalatnál üzemi pártbizottság, a Kőolajkutató Vállalatnál viszont csak párt­vezetőség van. Az egri, illet­ve a hajdúszoboszlói üzem területén is vannak alap­szervezetek. Summa summá- rum a szolnoki üzemi párt­végrehajtóbizottságnak a vállalat vidéki üzemeiben dolgdzó több mint háromszáz párttaggal kell megteremteni és élővé tenni a kapcsolatot. (Folytatás az 1. oldalról) ség ügy. Mi azt valljuk: mindent az emberért _ és mindent az ember javára. A szocialista társadalomban élő ember közérzete nem­csak eszmei, szellemi vo­natkozású. Az egészségügy a társadalom életére köz­vetlenül ható politikai té­nyező, befolyásolja a lakos­ság helyzetét. hangulatát. Ezért nem közömbös nekünk az egészségügyi biztonság, a magas színvonalú gyógyító munka, amelyet a lakosság úgy tart számon, mint a szocializmus egyik sajátos vívmányát. Van mivel büsz­kélkednünk. Megyénk la­kossága úgy érzékeli a ma­gyar egészségügy fejlődését, hogy látja felépülni a kór­házi pavilonokat, rendelő­ket, gyógyszertárakat és ta­pasztalja az ellátás magas színvonalát, az emberséget. A jó eredmények, a sike­rek sem feledtethetik el azonban azt, hogy bőven akad még tennivaló az egészségügy fejlesztése te­rületén is. Szűkülő anyagi lehetőségeink most keveseb­bet engednek meg, és dol­gainkat, terveink megvaló­sítását igen megnehezítik. A társadalmi programunk megvalósításáról nem mond­tunk le. — hangsúlyozta a továbbiakban Majoros Ká­roly. — A ma nehézségein a jövőre gondolva kell úrrá lennünk. Ennek szellemé­ben fogalmaztunk meg a következő évek megvalósí­tandó feladatai között há­rom fontos gondolatot: le­hetőségeink határain belül nem mondunk le az egész­ségügyi ellátás további fej­lesztéséről, a VI. ötéves tervet ezen a területen is meg akarjuk valósítani; az eddig kialakult bázison — az integrációs szervezeti kere­tek nyújtotta lehetőségek­Ennek a kapcsolatterem,- tésnek több útja van. Az üze­mi párt-végrehajtóbizottság javaslatára például igazgatói tanácsüléseken minden hó­napban részt vesznek az üze­mi párttitkárok, — ugyan­így negyedévenként a mű­szaki-gazdasági konferen­ciákon. Az év eleji tervtár­gyaláson pedig részt vesz minden üzemből az „üzemi négyszög”. Mindezeken túl az új üzemi párt-végrehaj­tóbizottság úgy ítélte meg, hogy a jövőben évente két­szer szükség lesz koordiná­ciós titkári értekezletekre. Egyet már Gyopároson meg is szerveztek. A kölcsönös ismerkedésen túl a vállalat bér- és létszámgazdálkodása szerepelt napirenden. Ennek megtárgyalása azért vált szükségessé, mert sok segéd­munkási helyet nem tudtak betölteni. A pártszervezetek közreműködésének köszön­hetően is enyhültek a lét­számgondok, de Szegeden még mindig ötven segéd­munkás hiányzik. A bérgaz­dálkodásban az okozott gon­dot, hogy az előző két évben a hűségjutalom „felfutása” miatt nem volt bérfejlesztés a vállalatnál. Az idén vi­szont a több, mint hétszáza­lékos bérfejlesztés sok fe­szültséget feloldott. Az év végéig még 4,6 millió forint áll a vállalat ren8elkezésére bérfejlesztésre. A pártszer­vezetek egyöntetűen azt szorgalmazzák, hogy ennek „munkafedezete” is legyen. Ügy tűnik lesz is, mivel a dolgozók az éves terven felül 17 ezer méter lefúrását vál­lalták. A plusz teljesítmény elérésére egyébként reményt ad az eddigi gyakorlat. A vállalat éves tervét például az első háromnegyedévben 82,5 százalékra teljesítették. Az V. ötéves terv félidejének tapasztalatait a jövő héten tűzi napirendre az üzemi párt-végrehajtóbizottság. Az elkészült jelentés szerint a fúrási métertervet két száza­kéi jobban élve — jelentő­sen emelhető a gyógyító- megelőző munka színvona­la, eredményessége; az egészségügy területén a si­ker is csak félsiker, ha nem gondolunk a lakosság egész­ségügyi kultúrájának emelé­sére. Magam csupán egyetlen szempontra szeretnék utal­ni. Véleményem szerint a szakmai színvonal emelése egyet jelent a tudományos igényesség növelésével. Ez kétoldalú viszonyt tételez fel: a szó szoros értelmében a gyakorlat feladja a leckét a tudománynak, viszont a tudomány részéről a mé­lyebb megalapozottság, az elemző és általánosító kész­ség igénye joggal fogalma­zódik meg. Egy ilyen tanácskozás jó alkalom a két szempont egyidejű érvényesülésére, ezért bízhatunk abban, hogy ez az eszmecsere jó szolgá­latot tehet a magyar — és talán nemcsak a magyar — egészségügynek. Számunkra nagy megtisz­teltetés, hogy megyénk szék­lékkal teljesítették túl a „fél­időre”, — és ami külön fi­gyelemre méltó: a költség­előirányzatnak csak 48,1 szá­zalékát használták fel. Ami pedig munkájuk eredmé­nyességét illeti: kutatóméte­renként 35 tonna szénhidro­gént irányoz elő a terv. Az idén méterenként 40 tonnára sikerült ezt teljesíteni. Ezeket az eredményeket szeretné fokozni az üzemi pártbizottság. Ennek legfőbb biztosítéka a vállalat egész kommunista kollektívájának összefogása. E cél elérésében a vállalat vezetői jó partner­nek bizonyulnak, kedvező légkört teremtenek az üzemi demokrácia fejlesztéséhez. Ez megkönnyíti a politikai, tár­sadalmi szervek munkáját is. Eredményes az üzemi pártbi­zottságnak az a törekvése, hogy „rövidre zárja” az ügy­intézést. Erre törekszik koo­perációs munkájában is. Mégpedig az említett mód­szerek mellett a külön ki­épített „olajos” telefonháló­zat segítségével is, ami meg­könnyíti az értekezést az üzemekben dolgozókkal. A vállalati központban, illetve az üze­mekben dolgozó pártszerve­zetek kölcsönös informálását segíti elő a pártbizottsági, végrehajtóbizottsági ülések anyagainak és az informáci­ós jelentéseknek a cseréje is. Alaposabbá válik így az egy­másról alkotott kép, mélyül az együttműködés. Szörnyi Imre, a Kőolajku­tató Vállalat szolnoki üzemi pártbizottságának titkára azt mondja a koordinációs pártmunkáról: — Az út ele­jén vagyunk, eredményeink még szerények. A kezdeményezések, a té­nyek, és a célkitűzések vi­szont arra vallanak, hogy jó úton járnak. helye, Szolnok adhatott he­lyet a VI. Parodontológiai Vándorgyűlésnek. Szívesen vállalkoztunk a házigazda szerepére, mert úgy gon­doljuk, megyénk elsősorban azzal érdemelte ezt ki, hogy a tíz évvel ezelőtti új kez­deményezést értően fogad­ta, és az új tudományágat jó tapasztalatokkal gazda­gította. Ezekre az eredmé­nyekre, azt hiszem, joggal lehetünk büszkék. Ennek a rerrtényében szeretném hin­ni, hogy a most megnyíló VI. Parodontológiai Vándor- gyűlés mindannyiunkat gaz­dagítani fog nemcsak tudás­ban, hanem emberségben is. Majoros Károly beszéde után dr. Fűzi István rövid beszédében hangsúlyozta, hogy a fogorvosi ellátásban az ország minden területén el kell érni az európai szín­vonalat. Dr. Alexander A. Prokoncsukov a szovjet de­legáció nevében köszöntötte a vándorgyűlés résztvevőit. Ezt követően szakmai elő­adásokkal megkezdődött a tudományos program, amely ma és holnap is tart, ii Itt jó! érezzük magunkat fW Újjászületett a szövetkezet Sz. T. T. Magyar-NDK választékcsere s. B. Parodontológiai vándorgyűlés Szolnokon A vándorgyűlésen részt vevő külföldiek csoportja

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents