Szolnok Megyei Néplap, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-28 / 255. szám

Ülést tartott a Minisztertanács Új előírások a lakcímbejelentésben Jelentés a Ferihegyi repülőtéri beruházásokról A Kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács tegnapi ülésén Lázár György tájé­koztatta a kormányt a KGST XXXVII. ülésszakáról. A Minisztertanács a tájékozta­tót tudomásul vette és meg­bízta az illetékes szerveket, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket az elfogadott ajánlások végrehajtására. A Minisztertanács módosí­totta a lakcímbejelentésről és nyilvántartásról szóló rende­letet. 1984. január 1-től egy­szerűsítik és számítógépes feldolgozásra alkalmassá te­szik a ki- és bejelentőlapo­kat. Az új előírások azt cé­lozzák, hogy csökkenjenek az adminisztrációs feladatok, s az állampolgárok köny- nyebben, gyorsabban intéz­hessék el a bejelentéssel kap­csolatos ügyeiket. A kormány jelentést ka­pott a Ferihegyi repülőtér és repülésirányítás fejlesztését szolgáló beruházásokról, és megerősítette az Állami Tervbizottságnak a további munkákra vonatkozó határo­zatát. A kormány kiemelt feladatnak minősítette az üzemeltetéssel összefüggő környezetvédelmi tennivaló­kat. Évente 170—180 ezer kéve nádat dolgoznak fel a Felgyői Ál­lami Gazdaság cibakházi nádüzemében. A Szolnok, Bács- Kiskun és Csongrád megyéből felvásárolt alapanyagból 8— 10 ezer kévét tetőfedő nádként az NSZK-ba és Dániába ex­portálnak, valamint belföldi megrendelésre 36—40 ezer te­kercs nádszövetet gyártanak Kádár János, az MSZMP KB első titkára Varsóban meglátogatta a Marceli Nowotko Gép­gyárat. A képen: a gyár vezérigazgatója fogadja Kádár Jánost. Tőle jobbra Wojciech Ja­ruzelski, a LEMP KB első titkára (Telefotó —KS) Tegnap délelőtt a Kádár János vezette párt- és kor­mányküldöttség látogatást tett a Marceli Nowotkoról elnevezett varsói mechanikai üzemben, amely a lengyel főváros három legnagyobb, exportra termelő üzemének egyike. Kádár János Wojciech Ja- ruzelskivel együtt érkezett a gyár bejáratához, ahol a ma­gyar vendégeket a lengyel tárgyalóküldöttség, a nehéz­ipari és mezőgazdasági gép­ipari miniszter, Varsó pol­gármestere, az üzem vezér- igazgatója és. pártbizottságá­nak titkára fogadta. Kádár János, Wojciech Jaruzelski és a magyar delegáció tag­jai megtekintették a mecha­nikai és motorszerelő csar­nokokat. Utána pedig a gyár pártbizottságának székházá­ban találkoztak az üzem dol­gozóinak mintegy négyszáz képviselőjével, akik felállva, lelkes tapssal köszöntötték a vendégeket, valamint a len­gyel párt- és állami vezető­ket, akikkel küldöttségünk előző nap tárgyalásokat foly­tatott. A gyűlésen felszólalt Jozef Majstrewicz munkás, aki a hagyományos magyar—len­gyel barátságót méltatva kö­szönetét mondott azért a se­gítségért, amelyet Magyaror­szág a nehéz gazdasági hely­zetben levő Lengyelország­nak nyújtott. Az üzem dol­gozóinak nevében a látogatás emlékére egy békegalambot ábrázoló fémszobrocskát ajándékozott Kádár János­nak. Az üzem munkása után Marian Wozniak, a LEMP KB Politikai Bizottságának tagja, a varsói pártbizottság első titkára üdvözölte Kádár Jánost, és egy emlékérmet nyújtott át neki, amelyen a város címere látható, benne a Varsót jelképező sellővel. Az ajándékokat és a szívé­lyes fogadtatást megköszön­ve Kádár János emelkedett szólásra. KÁDÁR JÁNOS BESZÉDE A VARSÓI MUNKÁSGYÜLÉSEN Külföldi szakemberek részvételével Parodontológiai vándorgyűlés Szolnokon A vándorgyűlés elnöksége fl jövő heti rádió- és tv-műsor 5—6. oldal C23 Ára: 1,40 forint SZOLNOK MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! XXXIV. évf. 255. sz., 1983. október 28., péntek A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Üzemlétogatás és baráti találkozó Befejeződtek a magyar— lengyel tárgyalások Hazaindult a Kádár János vezette párt- és kormányküldöttség Tegnap délelőtt megnyílt Szolnokon, a Megyei Művelődé­si és Ifjúsági Központban a Magyar Fogorvosok Egyesülete Parodontológiai Szekciójának VI. vándorgyűlése. A megnyi­tón részt vett Majoros Károly, a megyei pártbizottság első titkára, Sipos Károly, a megyei tanács elnökhelyettese és dr. Fűzi István, az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének fő­titkára. A tanácskozáson delegációval képviseltetik magukat a szovjet, az] NDK-beli, a cseh, a szlováki, a román, a Ijolgár és a jugoszláv társszekciók. Az eszmecserén részt vevő hazai szak­emberek létszáma meghaladja a négyszázat. Űj kezdeménye­zésként a vándorgyűlésre végzős egyetemisták népes csoport­ját is meghívták. Kedves Elvtársak! Kedves Elvtársnők! Kedves lengyel Barátaim! Köszönöm a meghívást' a fogadtatást, a baráti szava­kat. Nagyon örülök, hogy há­zigazdáink ezt a gyárlátoga­tást beiktatták a program­ba. Szívesen, örömmel jöt­tem ide és jól érzem ma­gam az önök körében. Eb­ben az is szerepet játszik, hogy magam is, amíg a6ors és a történelem mást nem rendelt nekem, életemet mű­szerészként, munkásként él­tem. Ez azt is jelenti: kevés szóból is értjük egymást. A magyar—lengyel barát­ság történelmi tény. miként népeink sorsközössége is az: a magyar és a lengyel nép századokon át harcolt sza­badságáért és függetlenségé­ért, többször együtt is. Ezt a történelmi hagyományt századunk új tartalommal töltötte meg. Mind a ma­gyar, mind a lengyel nép szétzúzta a kapitalizmust és új útra' a szocializmus épí­tésének útjára lépett. A magyar nép jövendő sorsát, nemzeti boldogulását az dön­ti el. hogy határozottan a szocialista társadalom építé­sének útján jár. A dolgozó lengyel nép, a lengyel nem­zet boldogulásának ugyanaz az útja. mint a magyar né­pé. Mi egy úton járunk és a jövőben is egy úton fogunk járni, a társadalmi haladás útján, és két szóval össze­foglalható közös progra­munk: szocializmus és béke. Mi, a magyar párt- és kor­mányküldöttség tagjai azzal a megbízatással és szándék­kal jöttünk ide, hogy a tör­ténelmi és az új, gazdagabb tartalmú magyar—lengyel barátságot erősítsük, min­den oldalú együttműködé­sünket bővítsük. Most olyan időket élünk, amikor nem lehet sokat té­továzni. A programok is rö- videbbek. sok az esemény, sok a feladat otthon és a nemzetközi életben is. Két napra jöttünk de már az első nap tapasztalatai alap­ján is úgy érzem, hogy nem keveset végeztünk. Tegnapi tárgyalásainkon át­tekintettük kapcsolatainkat, a nemzetközi helyzetet. Esz­méinkből, elveinkből, a va­lóságból kiindulva érdemi tárgyalásokat folytattunk, s megegyeztünk, hogy a sok­oldalú magyar—lengyel együttműködést tovább szi­lárdítjuk. Erősítjük és bővít­jük a gazdasági, a politikai, a kulturális és a két ország lakossága közötti kapcsola­tokat. Az első nap benyo­másai alapján állíthatom, hogy találkozónk és megbe: széléseink új lendületet fog­nak adni kapcsolatainknak és együttműködésünknek minden területen. Hálásak vagyunk Jaruzels­ki elvtársnak és a többi len­gyel barátunknak. akikkel tárgyaltunk és találkoztunk, mindenekelőtt azért a nyílt­ságért, azért az elvtársi, ba­ráti, testvéri légkörért, amit minden alkalommal tapasz­taltunk. Néhány szót szeretnék szólni arról, hogyan láttuk az elmúlt évek lengyelorszá­gi eseményeit. Szocialista el­veink, az igaz, őszinte barát­ság alapján aggódtunk, mert mi a lengyeleknek csak jót akarunk. Ehhez még egy dol­got hozzáteszek, s ezt is be­csületesen meg szoktam mon­dani: a mi érdekünk is az volt, hogy a Lengyelország­ban felgyülemlett rendkívül bonyolult, súlyos problémák szocialista, a lengyel nép (Folytatás a 2. oldalon) A megnyitó ünnepség a Bartók kórus színvonalas műsorával kezdődött, majd dr. Sallay Kornélia bevezető szavai után Majoros Károly tartott beszédet. Bevezetőül a következőket mondta: — Nagy örömömre szol­gál, hogy itt üdvözölhetjük a testvéri szocialista orszá­gok: Bulgária. Csehszlová­kia, Jugoszlávia, Lengyel- ország, a Német Demokrati­kus Köztársaság, Románia és a Szovjetunió parodon­tológiai' társaságainak kép­viselőit. Az orvostudomá­nyoknak ez az ágazata na­gyon fiatal még, sok a ten­nivalója, de — ahogy lá­tom —, sok lelkes híve van. És az emberek lelkesedése, szakmaszeretete mindig alapja volt és marad az al­kotó erők kibontakozásának. Ügy tűnik, hogy tapasztalt szakemberek’ fiatal orvosok szánták el magukat a bizo­nyításra: érdemes az útkere­sés nehézségeivel .megküz­deni, tényekkel és eredmé­nyekkel alátámasztani, hogy van helye a tudományok közt a parodontológiának. önmagában is szimpatikus ez az elszántság, valójában azonban nem is ez a fontos. Az igazán lényeges az, hogy Önök a köz érdekéért, az ember gyógyulásáért dolgoz­nak, a társadalomért akar­nak többet tenni. Jómagam vajmi keveset értek az orvostudományhoz, inkább társadalomtudo­mánnyal foglalkozom, még­is úgy érzem, munkánknak van közös vonása: ez az ember, hiszen mind az or­vos-. mind a társadalomtu­domány az emberi élet jobbá, boldogabbá tételén fáradozik. Sőt, a két tudo­mány közötti kapcsolat nem­csak abból adódik, hogy középpontjában az ember áll. hanem abból is, hogy inkább a bajok megelőzése, mintsem az orvoslása fog­lalkoztatja e tudományokat. Ez — úgy gondolom —egyé­ni és társadalmi méretekben egyaránt igaz. Az emberi kezdeménye­zésről, az alkotó erő kibon­takozásáról, a jó társadalmi közérzetről sokat beszélünk manapság. Véletlen ez? Sze­rintem egyáltalán nem, mect egyrészt szocialista társa­dalmunk egyik lényegi ele­méről van szó, másrészt a szigorú realitások minden­napi feladattá teszik szá­munkra a megújulás készsé­gét, a kedvező emberi vi­szonyok kialakítását. Végül is. itt és most az emberről van szó, akinek munkája előrehaladásunk záloga. Ebből érthető meg igazán, hogy miért olyan fontos számunkra az egész­(Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents