Szolnok Megyei Néplap, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-01 / 232. szám
1983. OKTÓBER 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAF 3 A kuncsorbai Búzakalász Termelőszövetkezetben már a földben pihen az őszi árpa vetőmagja. Ezután a vetőgépek már hozzákezdtek az ezer- húsz hektárnyi őszi búza vetéséhez F. T. Tanácsaink jól gazdálkodtak lehetőségeikkel (Folytatás az 1. oldalról) foglalását írásban terjesztették a megyei tanács elé. Az SZMT titkársága szerint a tanácsi gazdálkodásról szóló jelentés megalapozott, reális értékítéletet tükröz. Részkérdésekre kitérve nem tartja kielégítőnek az öregekről való gondoskodást. Hatékonyabb intézkedéseket sürget az építőanyag-ellátás javításáért és az új telkek kialakításáért. Végezetül elismerését fejezi ki a tanácsi gazdaság fejlesztésében kitűnt dolgozóknak. A megyei tanács elé terjesztett jelentést előzőleg megvitatta a Hazafias Népfront megyei bizottsága is. Állásfoglalását Sándor László, a mozgalom megyei bizottságának titkára tolmácsolta a tanácsülésen. Véleményük szerint a gyakorlati tapasztalatok azt igazolják, hogy megyénkben eredményes munka folyik a tervek teljesítéséért. Az is tapasztalható viszont, hogy jobb munka, szilárdabb fegyelem révén van mód a tanácsi gazdálkodás javítására. Bizottságuk úgy véli, hogy még mindig túlságosan elhúzódnak a beruházási munkák. Nagyobb szigort, fokozottabb ellenőrzést kellene ezért alkalmazni. Javítani kellene a vízvezetékhálózat és a csatornahálózat arányán is. Nagyobb figyelmet javasolnak a középiskolai és a szakmunkásképző intézmények fejlesztésére, mivel a demográfiai hullámra való felkészülés több évet vesz igénybe. Ulveczki Tibor, a megyei tanács elnökhelyettese a vita során — többek között — azt fejtegette, hogy a nehéz gazdasági helyzet mellett a tanácsok saját hibái is éreztették hatásukat a gazdálkodásban. Ennek ellenére, ha nem is olyan ütemben, mint szerették volna, de mégis előre haladtunk. Ez a politikai célok realitását igazolja. A helyi tanácsok becsületesen helytálltak. Dolgozóik politikai elkötelezettséggel, becsületes munkával jó teljesítményt értek el. Körültekintőbbek lettek a döntésekben, erőteljesebb a takarékosságra való törekvésük, jobban élnek a társadalmi segítség adta lehetőségekkel. Tokai János, a KISZ megyei bizottságának titkára a fiatalok lakáshoz való juttatását szorgalmazta. Czi- bulkáné dr. Németh Emília, a szolnoki Városi Tanács elnökhelyettese azt fejtegette,' hogy a korlátozó intézkedések Szolnokot sújtják leginkább. A megyeszékhelyen egy-egy kérelmező lakásigényét 10—12 év alatt tudják csak kielégíteni. Többek között javasolta, hogy a .célcgp- portos lakásszám egy-egy városra történő megállapításánál a megújított lakásigények nagysága legyen a meghatározó. A vitát Misu- rák Dénes foglalta össze. A testület azzal hagyta jóvá a végrehajtó bizottság jelentését, hogy a tapasztalatokat a jövő évi tervkészítésnél hasznosítani kell. S. B. Németh Károly fogadta Roman Malinowskit Németh Károly az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára tegnap fogadta Roman Malinowskit, a Lengyel Egyesült Néppárt elnökét, a lengyel Minisztertanács elnökhelyettesét, aki a bábolnai napok rendezvénysorozatára érkezett hazánkba. A baráti légkörű találkozón Román Malinowski tájékoztatást adott az Egyesült Néppárt munkájáról és a hazája szocialista kibontakozásban a pártjára háruló feladatokról. Elismeréssel szólt magyarországi tapasztalatairól, a magyar mező- gazdaság eredményeiről. Németh Károly tájékoztatta a lengyel vendéget az MSZMP tevékenységéről és megerősítette: az MSZMP továbbra is a két ország közötti sokoldalú kapcsolatok fejlesztésére törekszik. Látogatás a választókerületben Tegnap a megyei pártbizottság székházában Majoros Károly, az MSZMP Szolnok megyei Bizottságának első titkára fogadta a Szolnokra érkezett Andrikó Miklós belkereskedelmi államtitkárt, országgyűlési képviselőt, akivel időszerű kereskedelempolitikai kérdésekről tárgyaltak. Ezután Simon Józsefnek, a városi pártbizottság első titkárának társaságában választókerületében ipari és kereskedelmi létesítményeket látogattak meg. Kiállítások, bemutatók, vásárok Megnyílt az őszi szövetkezeti napok rendezvénysorozata Harmadszor rendezik meg megyénkben az őszi szövetkezeti napokat, a rendezvénysorozat ezúttal mindhárom szövetkezeti ágazat, — a mezőgazdasági, az ipari és a fogyasztási szövetkezetek nagy seregszemléje. A megnyitó napján és idején a szövetkezetek a megyeszékhelyen mutatkoznak be. Tegnap valósággal megszállták a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központot. Az áfészek kitűnő munkájukról híres szakcsoportjai az idei legszebb - terméseket rendezték gyönyörű kiállításba. Az ipari szövetkezetek elhozták a szolnoki szabók mestermunkáit, rangos külföldi piacokon is kelendő férfi öltönyeit, a karcagi háziiparosok szép kézimunkáit, a jászberényi cipészek kényelmes sportcipőit. A mezőgazdasági termelőszö- szövetkezetek tablókon ábrázolták gazdaságuk fejlődését, a szövetkezeti emberek megváltozott életét. A falusi cukrászok mestermunkáikkal versengenek a megnyitó napján. Kint, a háztól pár méterre a Ská- la-Tiszavidék Áruház előtti térségen vidám vásár kezdődött már reggel. A kiállítási tablók, a bemutatók között délután 14 órakor a mezőgazdasági, a fogyasztási és az ipari szövetkezetek «legyei szövetségeinek vezetői, a mozgalom élenjáró dolgozói köszöntötték a megnyitóra összeseregletteket, köztük Mohácsi Ottót, az MSZMP Szolnok megyei Bizottságának titkárát. Bereczkj Lajost. a megyei tanács általános elnökhelyettesét. Kovács Sándort, a SZÖVOSZ elnökhelyettesét. Az őszi szövetkezeti napokat Mohácsi Ottó nyitotta meg. Vázolta azt a fejlődést, amelyet a megye szövetkezeti mozgalma elért, s amellyel rangos politikai társadalmi és gazdasági tényezője lett megyénk életének. — Megyénkben erős hagyományai vannak a szövetkezésnek — mondotta. Ezt bizonyítja, hogy szinte valamennyi család kötődik valamilyen formában valamilyen szövetkezethez. Ez a széles társadalmi bázis ad különös jelentőséget ennek a mozgalomnak. Nagyon sok, — főleg kisebb — településen a szövetkezetek szerepe politikai szempontból is nagyon lényeges. Nemcsak gazdálkodnak, hanem a kulturált falusi élet megteremtésében, az ízlés és magatartás alakításában, a sportban, a közművelődésben nélkülözhetetlen a jelentőségük. Fórumaik, helyi bizottságaik sok-sok ügybuzgó ember, szövetkezeti tag számára a közéleti tevékenység fontos terepét jelentik. Megyénk hagyományosan erős szövetkezeti mozgalmát mutatja, hogy nagyszámú — 56 mezőgazdasági, 42 ipari és 49 fogyasztási — szövetkezet tevékenykedik településeinken. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek adják megyénk mezőgazdasági és élelmiszertermelésének döntő részét. A mintegy 400 ezer hektáron gazdálkodva 1982-ben 840 ezer tonna gabonát termeltek és 66 ezer tonna húst állítottak elő korszerű, nagyüzemi keretek között. Az ipari szövetkezetek 2,5 milliárd forint termelési értéket állítottak elő, s négyszáz millió forint értékű árut exportáltak. A fogyasztási szövetkezetek kereskedelmi ellátási feladataik mellett a szakcsoportok gazdái. Száznyolcvanegy szakcsoportban hatszázmillió forint értékű árut állítottak elő. Müanyaghab a palástra Befejező szakaszához érkezett az algyői szénhidrogén medence 30 000 köbméteres pb-gáztárolójának építése. A hazánkban egyedülálló nagyságú, hengeralakú gjáztartá'ly 27 rfiéter magas, 40 méter átmérőjű, alapjának építéséhez 5000 köbméter betont és 4800 mázsa acélt használtak feL A Hőtechnikai Vállalat már a tartály hőszigetelésén dolgozik. Ebből a célból palástját különleges műanyaghabbal A BVM kunszentmártoni gyárában kútgyűrűsablonokat is készítenek. Ehhez hegesztik képünkön az alátétkarikákat. Jelenleg két méretből kétszázharmincat gyártanak be. vonjak Bérpolitikánk eredményei és kérdőjelei bér- és jövedelemszabályozás szinte állandóan középpontjában áll a legszélesebb közgazdasági és hétköznapi vitáknak. Ez természetes, hiszen az árak mellett a bérek és jövedelmek szabályozása mindig is a gazdaságirányítás egyik legfontosabb eszköze volt. Olyan alapvető funkciói vannak, mint a pénzkiáramlás, a vásárlóerő tervszerű keretek között tartása, a teljes foglalkoztatás megteremtése, a dolgozók több és jobb munkában való érdekeltségének fokozása, és ezzel a teljesít- mények, illetőleg a termeié- kenység növelése. Jelenlegi jövedelmi arányaink létrejötte történelmi folyamat eredménye Három évtizeddel ezelőtt nélküle nem alakulhatott volna ki az a szakembergárda, amely ma gazdaságunk egyik legerősebb pillére. A magyar gazdaság elmúlt 30—35 éves fejlődéséből az a tapasztalat is leszűrhető, hogy a gazdaságpolitika, ezen belül az irányítási rendszer fejlődése más és más szervezeti, szerveződési rendet követelt meg. A szabályozórendszer legtöbbször változó eleme éppen a bér- és jövedelemszabályozás volt, de ezeket a változásokat mindvégig a folyamatosság, az evolúció jellemezte. Fokozatosan oldódott a bérszabályozás merevsége és a vállalatok egyre nagyobb lehetőséget kaptak a bérek önálló alakítására, az alternativ bérszabályozási rendszerek közötti választásra. Az eddig talán leglényegesebb változásra 1983. január 1-én került sor, amikor végre szakítottunk a korábbi bázisszemlélettel és bizonyos értelemben összefüggés jött létre a bérek és a vállalati jövedelmezőség között. A január 1. óta érvényes vállalati bér- és keresetszabályozás legfontosabb vonása: a vállalatok jövedelmezőségi mutatójuk színvonala alapján szerezhetnek jogot adómentes bérfejlesztésre. Az új szabályozásban továbbra is két alapvető típus szerepel: a vállalati teljesítménytől függő, valamint a központi bérszabályozás. Az előbbi esetében mind a bérezési lehetőségeket, mind a részesedést befolyásolja a vállalat hatékonysága, jövedelmezősége, az utóbbinál csak a részesedést. A korábban domináns bértömegszabályozás helyett kizárólagos lett a bérszínvonal-szabályozás. Ebbe épült be a létszámcsökkentés ösztönzése is. Tisztán kell azonban látni, hogy olyan keresetszabályozási rendszert szinte lehetetlen kidolgozni, amely a jövedelemszabályozási elveknek és a termelési követelményeknek egyaránt megfelel. Arról nem is beszélve, hogy a szabályozás e részelemének még ma is sokan tulajdonítanak olyan funkciókat, amelyekre csak az egész szabályozórendszer lehet képes. Magyarországon á jövedelemszabályozásnak még a jelenlegi módszere is sokszor akadályozza, hogy a munkával szerzett jövedeMnek a végzett munka eltérő hatékonyságának megfelelően differenciálódjanak. Ennek következtében nő azoknak a száma, akik csak biztosítéknak tekintik munaviszonyiÉ kát, a figyelmüket pedig a munkaviszonyon kívüli jövedelemszerzésre koncentrálják. Pedig minél fejlettebbek a termelőerők, annál fontosabb lenne, hogy a dolgozók ott fejtsék ki képességeiket, ahol annak technikai feltételei fejlettebbek, vagyis a munkaviszonyon beiül. A vállalatok és a népgazdaság érdeke is azt követeli, hogy minél jobban használjuk ki a rendelkezésre álló termelőeszközöket, és minden dolgozó képességei maximumát nyújtsa a munkában, ennek pozitív megnyilvánulásaként egyre inkább terjed az a módszer, hogy a dolgozók munkaeredményeit, szorgalmát, munkafegyelmét, sokfoldalúságát, önállóságát, szaktudását, kezdeményezőkészségét egy, a dolgozó által is jól áttekinthető munkaértékesítési rendszer alapján állapítják meg, amely a bérek kialakításának is alapjává válik. Az idők folyamán fokozatosan csökkentek a képzettségtől függő jövedelmek közötti különbségek, de jelentősen növekedtek a képességektől függőek. Ma sokkal kisebb a mérnök és a segédmunkás jöveúe'n"**.- közötti különbség, mint például a felszabadulás előtt volt. Ami természetesen nem jelenti azt, hogy az akkori jövedelmi viszonyokat akár példaként is érdemes elemezni. Azt viszont igenis jelenti, hogy a jelenlegi értékrend felülvizsgálatára égetően nagy szükség van, hiszen jelenleg a jó munkaerő természetellenesen olcsó, a gyenge minőségű pedig aránytalanul drága. A jelenleg érvényes bér- és keresetkülönbségek nem kiel égítőek, nem ösztönzőek, többek között azért sem, mert nálunk a bérezési gyakorlatot sajnos nemcsak az vezérli, hogy ki mennyit, milyen minőségben . és milyen eredménnyel teljesít^ hanem az is, hogy ki, hol, hogyan és milyen körülmények között él, esetleg mikor éri el a nyugdíjjogosultságot. A vállalati bérpolitikát tehát sokszor szociálpolitikai megfontolások jobban motiválják, mint az emberi munka, a teljesítmények, a képesség. A bér- és keresetszabályozási rendszer alapvonásai azonban a problémák ellenére is minden bizonnyal fennmaradnak 1984-ben is, de a teljesítménnyel arányos differenciálás érdekében egyes részleteit hozzá kell igazítani a változó feltételekhez. Ügy kell .továbbfejleszteni a vállalati jövedelemszabályozást, hogy elősegítse, sőt kikényszerítse — a differenciálódás növelése révén is — a mainál hatékonyabb és jövedelmezőbb gazdálkodást és ezzel párhuzamosan a belföldi felhasználás tervezett keretek között tartását. Mindezek mellett le kell számolni néhány régi beidegződéssel is. Ma már egyre több helyen látják be, hogy a látszatfel adatokért kifizetett prémiumok, a nem többlettevékenységért felvett jutalom éppúgy nbm ösztönöz senkit jobb munkára, mint a „most nektek, jövőre nekünk járó” béremelés. Meg kell barátkozni azzal a gondolattal, hogy a teljesítménykülönbségeket figyelembe vevő diffe- renqiálás elvének érvényesítése kikezdi ezeket az évtizedes — és tegyük hozzá, nemcsak rossz, de egyenesen káros — szokásokat. hhoz, hogy fokozatosan a gazdaságpolitikai céljainkat és a gazdaságirányítás továbbfejlesztésének távlati elképzeléseit is egyaránt segítő és ugyanakkor egyszerűbb és áttekinthetőbb bér- és jövedelemszabályozás alakulhasson ki, nemcsak jobban, hatékonyabban és felelősséggel kell mindenkinek dolgoznia, de jelentősen változtatnunk kell( a szemléletünkön is. A. T.
