Szolnok Megyei Néplap, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-15 / 244. szám
1983. OKTÓBER 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Nem a múló idő festője Idős Kátai Mihály kiállítása szülővárosában, Karcagon Kóbor bika a pusztában A könyv szerepe ma Az őszi megyei könyvhetek elé A karcagi Déryné Művelődési Központ emeleti dísztermében látható idős Kátai Mihály festőművész reprezentatív kiállítása. A képek önmagukért beszélnek, az önéletrajz részlete csak kiegészítés: „1906-ban születtem Karcagon. Mint apró gyereket édesanyám sokszor odahívott maga mellé és raj- zolgatott nekem gólyákat, virágokat, macskákat, sőt, saját magát is- Engem végtelenül megdöbbentettek ezek a rajzok. Ha valaha én ilyet tudnék! Ez a döbbenet máig sem hagyott el, ez volt az én indíttatásom. A Tőkés utcában előttünk járt a tehéncsorda. A tehenek figuráit papírból kivagdaltam. szegény nagymamám bánatára, százával gyűjtöttem őket a konyhaablakban. De alkottam én bikákat, később legelésző lovakat is. A természetet és a természet színét már ott, közvetlen környezetemben, az udvarunkon, az utcában nagyon megkedveltem.” Eddig az idézet, amelyet kövessen a festő — életútjának néhány lényeges művészi állomása. Az indulás első szakaszában — 1926—1932 között végezte a főiskolát — mesterünk bizony távol került gyermekkori környezete színvilágától. Sötét tónusú képein — ha távolról is — Paál László hatását sokkal inkább érezhetjük, mint az Alföld vakító színeit. A karcagi, szándékában gyűjteményes kiállítás jól érzékelteti id. Kátai önmagakeresését. Nagyszerű gondolat volt, hogy a tizenéves korban festett képekkel indul a tárlat, majd végigvezet — az előbbiekben jelzetteken át — a mester önmagára találása legszebb dokumentumáig. Üjra az önéletírásból egy sor: „...amikor tényleg festő lettem, kezdtek kivilágosodni képeim.” Lakonikus megállapítás, né- ,mi öniróniával. Az eddigi életműről jól felismerhető keiesztme tszetet adó tárlat az Alföldi tájak címet viseli. Valójában a Kis- és a Nagykunság adja az ihlető élményanyagot, elsősorban Karcag és környéke. Ezekből a képekből olyan erős kötődés árad a haza, a szülőföldhöz. hogy hatásában akár Petőfi legszebb tájleíró költeményeihez véljük hasonlítani id. Kátai festészetét. S ha igaz, hogy a derű, az öröm, a szépség az ember természetes közege — nem pedig a földig rombolt világ, a pusztulás —-, akkor id. Kátai nemhogy a múló idő festője lenne — ahogy sokan emlegetik —, hanem a jövő éltető művésze. Tiszai Lajos István király, Játszani kell Filmforgatások Befejeződött az István a király című új magyar film forgatása. A nagyszabású produkció jeleneteinek zömét az augusztusi nagy sikerű városligeti koncerteken rögzítették, s az utóbbi hetekre már csak néhány kiegészítő képsor elkészítése maradt. A napokban kezdődött meg a Dialóg Filmstúdióban egy új, magyar—amerikai koprodukciós film forgatása. Makk Károly rendező Játszani kell címmel készíti a filmvígjátékot, amelynek fő szerepeiben igazi világsztárok játszanak: Cristopher Plummer, Elke Sommer és Maggie Smith különböző filmekből a magyar közönség előtt is ismert. Elkészült, most már a bemutatóra vár Bacsó Péter Te rongyos élet című filmje, amely az ötvenes években játszódik, s egy színésznő sorsán keresztül tár szatirikus körképet a nézők elé. A színésznő figuráját Udvaros Dorottya, a többi főbb szerepet Kern András, Szacsvay László, Bezerédi Zoltán, Lukács Margit. Gellei Kornál játssza. Készen van Maár Gyula Felhőjáték című munkája is, amelyet Déry Tibor regénye alapján forgattak. A filmben szerepet kapott a világhírű csehszlovák rendező-színész, Ji- ri Menzel is. Kelet-Európa konferencia Szigetvárott tegnap megkezdődött a hatodik Kelet- Európai konferencia. Témája: a „Népek tavasza” térségünk országaiban 1848-ban és 1849-ben. A kétnapos tudományos ülésen előadások hangzanak el arról hogyan vettek részt a magyarok, lengyelek, csehek, szlovákok, románok, szerbek és horvá- tok a forradalmi évek eseményeiben. A tudományos ismeretterjesztő társulat 1978 óta évenként rendez Kelet-Európa konferenciát Szigetvárott a hagyományos Zrínyi-em- lékünnepségekhez kapcsolódva. Ezzel első ízben jutott állandó és nyilvános fórumhoz a közvéleményünket rendkívüli módon érdeklő, ismeretterjesztésünkben mégis mostohán kezelt témakör. A könyv célja semmiképp sem az, hogy elraktározva, olvasatlanul a közösség gazdagítása nélkül ringasson el minket a betűk tengerén, vagy úgy tornyosuljon elénk, mint megemészthetetlen, atrághatat- lan mesebeli kásahegy. Tiszteljük, de nehéz fölfognunk a lezárt, gyarapítha- tatlan kultúrákat. Ezért keresték a nyitott emberek mindig azokat a további eszközöket, amelyek hatásosan fejlesztették a világról az együttes tudást, ezeket az eszközöket pedig hasznukra és boldogulásukra egyaránt alkalmazhatták. Létezni, dolgozni, egymásnak szólva üzenni — írásjel és könyv nélkül is évezredekig tudtak e földön elődeink. Közben a rengeteg időt óhatatlanul is arra fordították, hogy egyszer majd túljussanak a pontatlan és primitív üzengetésen. Modern kifejezéssel: változtassanak időrabló és félrevezető közlési helyzetükön. Hiszen a szó elszállt (és torzult), amikor nem volt róla írás, ami megmaradjon, — hogy hiánytalanul közvetítse azt a múlhatatlan gondolatot. amit egyik ember a másiknak tudomására akar hozni megfontolás végett. (Erre találták ki az írást, majd a sokszorosítható könyvet.) Napjainkban az elektronikus kép-- és szóközvetítés uralma jóvoltából. mintha kissé hátrébb sasszéztunk volna.', Suttyomban visszahátráltunk ahhoz a régi beszélgető-kommunikáló viszonyhoz. Persze nem oktalanul, nem véletlenül. A távközlés bevezetésével alighanem vissza akartunk nyerni valamit abból a közvetlenségből és egyidejűségből, amit a könyv csak áttételesen ad meg. A közvetlenség öröme s az előforduló dolgok széles elterjeszthetőségének tapasztalása indította arra a tévékorszak kitermelődött kutatóit, hogy megkongassák a lélekharangot félezredév könyvszázadai felett. A jövőbe kukucskáló szakférfiak — a macluhis- ták — úgy vélték, hogy a tévé a maga beláthatatlan kínálatával (ami nem csupán a szórakozást szolgálja) egyhamar kifogja szorítani pozícióiból a könyvet. Jóslatukat a könyvhöz szokott közönség berzenkedve és hitetlenkedve fogadta. Annál is inkább, mert az újmódi kommunikációtudósok egyáltalán nem a tévében, de híres-hírhedt könyvekben hirdették meg elméletüket. Rövidesen azonban az olvasás esküdt szerelmesei is a bőrükön tapasztalták, hogy van némi igazság az enyhén csökkenő és negatív olvasmány-összetétel változást jelző olvasói statisztikában. A tévé tőlük is kiköveteli, csúnyábban szólva ellopja az energiát. Ezért kell még jobban megválogatniuk ama könyveket, melyeket olvasni vagy tanulmányozni érdemesnek tartanak. De éppen itt, ezen a gon- dolkozási fordulóponton juthatunk el ahhoz a termékeny felismeréshez, hogy dehogy is tettetheti feleslegessé a tévé a tartalmas könyvet! Mint ahogy a tétel fordítva is igaz. Érdemesebb nézni a jó tévéműsorokat, ahelyett, hogy silány könyvvel vagy olcsó szórakozással esetleg értelmetlen szenvedéllyel üssük agyon az időnket. A kulturálódás és a művelődés óhaja volt mindig is a döntő lépés aféle, hogy megérezzük: mennyire nem attól függ e minőség, hogy milyen eszköz hordozza. Azt próbáljuk meg kiszemelni, amihez hajlamunk vezet, s ami majd feltéte- lezhetőleg értelmes foglalatosságunk lesz a jövőben. Ennek a választási — elkülönítési tudománynak a megszerzésében pedig, saját józan belátásunk és magasabb érdekünk mellett, a könyvértékelők segítenek bennünket. Szóljanak bár- honnét hozzánk, a tévéből, vagy a rádióból, vagy a tervezetten olvasók és tudatosan mást is értékelők összedugott fejű okos gyülekezeteiben. 1. Z. A névadó Horváth Péterre emlékeznek Jubilál a jászjákóhalmi honismereti szakkör A megyei tanács Közművelődési Díjával kitüntetett jászjákóhalmi Horváth Péter honismereti szakkör az idén ünnepli megalakulásának huszadik évfordulóját, Ez alkalomból hétfőn a községi tanács dísztermében tartják meg a Horváth Péter honismereti napot. A neves tudós életéről Fodor István Ferenc tart előadást, majd Farkas Ferenc, a jászberényi Tanítóképző Főiskola tanára a földrajzi és bzemély névkutatás a Jászságban témakörben értekezik. dr. Fodor István, a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársa pedig a honfoglalás emlékeiről tart előadást; Tóth Gábor, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának munkatársa a honismereti kutatás mai helyzetéről számol be- A kora délutáni órákban megnyitják Horváth István kamrakiállí- tását. * * * Örömmel adunk hírt a jászjákóhalmi honismereti szakkör újabb, kulturális életünk egészét gazdagító rendezvényéről, hiszen a falu, a Jászság múltját kutató tanárok, tanítók, agrár- értelmiségiek, meglett korú párasztemberek, fiatalok és diákok nem csupán az évfordulót ünnepük, hanem a munkát. Példamutató szorgalommal gyűjtötték össze a történelmi múlt. a régi paraszti élet és kézművesvilág tárgyi emlékeit, a szellemi néprajz számára legfontosabb adatokat. Az első évek a falumúzeum megalapításának gondolatával teltek, szaporodtak a ma már nehezen vagy sehol fel nem lelhető használati tárgyak, könyv-unikumok, térképek. 1967-ben már sikerült kialakítaniuk egy állandó helytörténeti kiállítást, amelyen több mint ezer régészeti és néprajzi tárgy került bemutatásra. Néhány évvel ezelőtt a helytörténeti gyűjtemény bekerült a Tájak, korok, múzeumok mozgalom katalógusába, a turisták látogatókönyvét Jász- jákóhalmán ugyanúgy pecsé- teük, mint akár Szentendrén, Szigügeten. vagy más jeles helyen. Nagy elismerés ez a község patriótái számára, de talán még nagyobb, hogy az egyre jelentősebbé váló gyűjteményt már közel húszezer látogató nézte meg. Vasárnap este Szolnokon A megalakulásának az idén 30. évfordulóját ünneplő Szecsuáni Ének- és Tánc- együttes, amely a Kínai Népköztársaság egyik legnevesebb művészeti csoportja, vasárnap este 7 órakor Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban vendégszerepei- Az együttes népszerű hazájában, de fellépett már Ázsia több országában és Európában. Az ázsiai tánckultúra sokban különbözik, eltér az európaitól, így a közönség feltehetően igen szokatlan, érdekes előadásnak lesz részese. Az ázsiai országokban a tánc szorosan összefonódott a vallással, a tanok hirdetésének szolgálatába állították. Kínában a kultikus, mágikus szertartásokhoz szorosan kapcsolódó táncok az ének és a zene mellett kiemelkedő szerepet kaptak. A kínai tánckultúra, a hagyományokat őrizve, ugyanakkor továbbfejlesztve ma is a szimbólum jelzésrendszerre épül. melynek megfejtése nem könnyű feladat az európai néző számára, de látványában mindenképp érdekes, magával ragadó lehet. Az együttes előadásán különös hangszerek szólalnak meg, mint például a szecsuáni cimbalom , a csőhegedű, a négyhúros lant. Szecsuáni Ének-és Táncegyüttes műsora a művelődési központban Ökrök nyári jászolnál Jelenet az együttes előadásából >
