Szolnok Megyei Néplap, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-22 / 250. szám
1983. OKTÓBER 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Könyv 40 millióért Együttesek sikerei külföldön A közművelődési törvény hatása a fogyasztási szövetkezetekben A Mészöv elnöksége csütörtökön megtárgyalta — többek között — a közművelődési törvény érvényesülését a megye fogyasztási szövetkezeteiben. Megállapította, hogy a szövetkezetek kiemelt figyelmet fordítottak a tagság művelődésére. Tervszerűbbé vált az együttműködés a tanácsokkal? és intézményeikkel. Jelentős a fejlődés a szakcsoportok szakmai képzésében számukra évenként 220—240 előadást rendeztek. E munka előkészítése és végzése során erősödött a kapcsolat a TIT-t^l, a művelődési házakkal és a könyvtárakkal. A megyében működő áfé- szek könyvforgalma évek óta jobb a szövetkezetek országos átlagánál. Jelentősen nőtt a könyvforgalom, 1982 végére meghaladta a 40 millió forintot. A szép eredményhez a 8 könyvesbolt és a 12 könyvárusítással is foglalkozó üzlet mellett jelentősen hozzájárultak a könyvbizományosok. Négyszáz bizományos segíti a könyvértékesítést a megyében, de lehetőség és szükség van a hálózat további fejlesztésére. Az elmúlt három évben az öntevékeny művészeti csoportok száma nem növekedett, de tovább fejlődött az együttesek szakmai munkája, s örvendetesen javult az utánpótlás. A három szövetkezeti ágazat közreműködésével fenntartott Jászsági Népi Együttes amellett, hogy országosan és határainkon túl is kiemelkedő eredményeket ért el, nagy segítséget ad az új együttesek alakításához és működéséhez. A szolnoki Kodály kórus hagyományaihoz hűen a zenekultúra ápolásában jeleskedik. örvendetes, hogy néhány „fiatalabb” együttes, például a jászberényi Áfész énekkara, a jászfényszarui Fortuna irodalmi színpad, a tiszaföldvári férfikórus és a jászapáti népi együttes fejlődése gyors, nagy reményekre jogosít. A munkahelyi közművelődésben is jelentősek az eredmények. Nyolc áfésznél és a Tiszavidék Szövetkezeti Közös Vállalatnál működik művelődési bizottság. Egyre tervszerűbben és célszerűbben végzik munkájukat, szélesedett a szocialista brigádok részvétele is a közművelődésben. A munkahelyi ■ ismeretterjesztés keretében évente több mint 200 előadást tartottak. Csaknem valamennyi áfész csatlakozott az Alkotó emberért pályázathoz, közülük öt megyei elismerést kapott. örvendetes, hogy a fogyasztási szövetkezetek megfelelő anyagi fedezetet tudnak biztosítani a közművelődés céljaira, jónéhány áfész szerződést kötött különböző közművelődési intézményekkel a tagság kulturális igényeinek kielégítésére. A művelődésügyi szervek, intézmények megfelelő szakmai támogatást adnak a szövetkezetekben folyó köz- művelődéshez. T. L. A „Magiles királya” Egy bűvész Jászberényből A színpad elsötétül. A közönség lélegzetvisszafojtva várja a csodát. S a csoda nem késik. A térben önálló útra indul egy foszforeszká- ló bűvészpálca, balra fordul, jobbra fordul, függőleges, majd vízszintes helyzetet vesz fel, s kisvártatva megduplázza önmagát. Már két bűvészpálca sétál a levegőben ... A mágus, Száva Sándor — a Pozsonyi bűvész- együttes vezetője — mosolyogva köszöni meg a fel- csattanó tapsot. A nézőtéren gyerekek ülnek, a szolnoki gyermekváros lakói. Nekik kívánt örömet szerezni a művész és együttese, api- kor műsorával ellátogatott hozzájuk. Honoráriuma ezúttal csupán a taps volt... Az indiai mágusok „Nagy kard” díjasa, az 1980-as nemzetközi bűvészkongresz- szus „Magiles királya” — az egyetlen Magyarországon, aki ezt a címet megkapta — ötven esztendeje kezdte pályafutását. Azaz, várjunk csak, jóval korábban . . . — Gyermek- és ifjúkoromat Pozsonyban töltöttem. Tizenhárom éves diák voltam, amikor egy alkalommal a városban lépett fel Uferini, az akkori idők legnagyobb mágusa, későbbi mesterem — meséli. — Az egyik számhoz „segédet' keresett a közönség soraiból. Rám esett a választása. Nos, én azt a produkciót alaposan elrontottam. Észrevettem a trükköt, s a kendőket, amelyeket a bűvésznek nálam kellett volna megtalálnia, visszacsempésztem a dobozba .. . Ügy tűnik azonban, Uferini mester nem vette zokon a „csalást”. — Felkereste a szüléimét, akik persze hallani sem akartak arról, hogy bűvész legyek. Középiskolai tanárok voltak, nem ezt a „csavargó” pályát szánták nekem. Engem azonban akkor már nagyon vonzott ez a világ. Kis idő múltán kénytelen voltam megszökni otthonról, Uferinihez mentem Bécsbe. Szüleim kitagadtak, csak akkor enyhültek meg, amikor megtudták, hogy korengedménnyel levizsgáztam, sikeresen befejeztem a középiskolát. Uferini mester aztán sok mindenre megtanított, beutaztuk a világot. Ma már Száva Sándort is mesterként tisztelik a fiatalok. — Bűvész tulajdonképpen A bűvész és alkalmi segítőtársa ... s a csoda nem késlekedett. Arcok a közönség soraiból mindenkiből lehet, születési adottság, tehetség, szorgalom kell hozzá és egy jó mester. „Mindössze” ennyi az egész. Én szívesen foglalkozom a fiatalokkal. Sokan vannak, akik szeretnének a pályára kerülni. Évente negyven-ötven fiatal jelentkezik vizsgára. Igazi tehetség azonban nagyon kevés akad. Ma Magyarországon mindössze negyvennégy hivatásos bűvész dolgozik. Bízom benne, hogy tanítványom, a tiszaburai Nagy Csaba is közéjük tartozhat rövid időn belül. A mester és tanítványa már most együtt dolgozik. — A fiataloknak színpadi gyakorlatra, sikerre is szükség van áhhoz, hogy később valóban tiszteletreméltót produkáljanak. S én mindenekelőtt arra szeretném nevelni őket. hogy becsüljék, szeressék a közönséget. A bűvész ugyanis, legyen bármilyen zseniális, csak addig bűvész, amíg pódiumot kap, amíg az emberek kíváncsiak rá. Száva Sándorra nagyon sok ember kíváncsi, itthon és külföldön egyaránt. Neve a „szakmában” is tekintély. Tizenhét esztendeje tagja a Nemzetközi Bűvész Szövetségnek, gyakran kérik fel nemzetközi versenyek, bemutatók zsűrijébe. Ilyenkor többnyire a „mágia fellegvárába”, Karlovy Varyba vagy Szófiába utazik — Jászberényből. — Jászberény nincs a világ végén, bár kétségtelen, hogy a szakmai érdeklődés középpontjában sincs. Mégis, 1965 óta ebben a városban élek. Decemberben itt mu- tatjuk be felnőtteknek készült, új önálló műsorunkat is. Száva Sándor nemrégiben épült fel betegségéből. Néhány hónapig csak tolókocsival tudott mozdulni, végtagjai megbénultak. Most fürgén lépdel a színpadon, s figyelmezteti közönségét: „A kezemet figyeljétek, mert csalok. . . Török Erzsébet Fotó: T. Katona Eászló Mese — játék HOVÁMÉSZ? Aki hisz a színházban — akár néző, akár színész —, az azért lép be az épületbe, mert a színház jelenidejűsé- gében hisz. Abban, hogy itt és most történik vele valami és más emberként lép majd ki az épületbőlEbben hittek a színészek és a rendező, amikor a próbák során megszülték ezt a furcsa mese-happeninget Csizmadia Tiborék. Vállalkozásukat — gyenge pontjai ellenére — kivételes jelentőségűnek tartom, mert irányadó, követendő példa. A Hovámész után már nem lehet — nem lenne szabad — hagyományos módon gyerekelőadást rendezni Szolnokon. Nem másolni kell. Nem az a feladat, hogy a közönség ezentúl a színészeket követve bejárja a színház egész épületét, a pincétől a padlásig és csak az utolsó negyedórára ülhessen be a jól megszolgált zsöllyébe. Nem feltétlenül kell egy szerre több helyszínen játszani a jeleneteket, az sem biztos, hogy máskor is jó, ha egy-egy mesét többször is hallunk, vagy csak részleteit ismerjük meg. Nem szükséges mindig vetíteni, papírszemüveget nyomni a gyerekek kezébe és élő kismalacot behozni a nézőtérre. Itt most mindez a helyén volt. De nem az egyes elemek átvétele, hanem a szemlélet elfogadása hozhat hasonló előadásokat. Azé a szemléleté, mely szerint a színház lényege az aktív néző és aktív színész és az a viszony, ami helyzetük különbözősége ellenére köztük létrejönA produkció három kulcsszava a játék, a titok és az ismétlődés. A gyerekek benne vannak a játékban. Nézelődhetnek, kedvükre mászkálhatnak, válogathatnak, mit néznek, mit nem. (Feltéve. ha a „rendre” kínosan ügyelő szülők hagyják őket. Némelyikük ugyanis nem akar játszó lenni, hiszen ő komoly felnőtt, sőt felelős szülő, akinek az a dolga, hogy értelmezze az általa tökéletesen ismert világot gyermeke számára és helyett.) A sikerült pillanatokban igazi közös játék folyik. (Bár sokszor csak a lehetőség — a kihagyott lehetőség! — fogalmazódik meg. Legszembetűnőbb ez, amikor a harmadik vízcseppet keressük, és a gyerekek egykedvű beletörődéssel nézik, hogyan játszanak a színészek olyasvalamit, amit ők is tudnának: esetleg ritmusokat tapsolni, csörömpölni, szóval közösen „zenélni”.) Mészöly Miklós kérdését — Hovámész? -— helyzetté alakította Csizmadia. Az előadás lényegévé vált ez a kérdés, új és új helyszínekre megyünk, új és új helyzetekbe kerülünk- Hovámész? Ezt kérdezgetik tőlünk, és mi is ezt kérdezgetjük a másiktól. És közben együtt megyünk tovább, kíváncsian, újabb titkok után. A titkokat várva észre kell vennünk, hogy ismétlődnek a mesék, körbejárnak a történetek. Csötö- nyi nap mint nap üldözi és elfogja a rókát, a nap mint nap ellopja az uborkát, a király kitartóan ismételgeti „De jó nekem”, a Kócos Fitulya pedig újra és újra megkérdezi a királyfit: „Miért nem kérdezed meg, hogy miért olyan csúnya, szürke az arcom?”. Így telik-múlik az életük. Mészöly Miklós meséi az élet szomorú és vidám körforgásáról szólnak, nem tanulságokat, hanem kérdéseket fogalmaznak meg. és tudomásul veszik a titkok létezését. A szolnoki előadás is erről szól, ebben pontos, ilymódon hűséges az íróhoz. Ezért mellékes, hogy a kiszakított meserészletek ösz- szeállnak-e kerek történetekké. Az élmény jelenidejű. a megelevenedő világ az írót idéziAz előadás egészét elfogadva, szándékát, vállalkozókedvét és néhány nagyszerű részletét maradéktalanul dicsérve, hadd említsem meg fenntartásaimat. bizonytalan kételyeimet, a produkció vagy a magam fogyatékosságait. Szó és kép néha teljesen elszakad egymástól. Mindkettő érdekes, de nem egymást erősítve, hanem egymástól függetlenül működik. Az egyikre figyelni, csak a másik rovására tudok. A Gyigymóka-mese például teli van ötletekkel és roppant mulatságos, de há rUmszori megtekintés után sem tudom, miről szól. Amikor pedig én, az átlagnéző, életemben először állok a színpadon, előttem. fölöttem, mögöttem annyira izgalmas a látvány, hogy ehhez képest már teljesen érdektelen, van-e a nézőtéren egy ládába zárt kismalac, amit ■ pedig bizonyára nagy gonddal nevel- get valaki. Itt kell szólnunk a díszletről és a ruhákról. Lábas Zoltán képtelen helyzetbe került, hiszen játéktér lett az egész épület, ezt beépíteni lehetetlenség. Mindenesetre. ami van, az is szegényes. Az új helyszínek több titkot, meglepetést rejthetnének- Most is nagyszerűek viszont El Kazovszkij jelmezei, aki ebben az évben már harmadszor tervez Szolnokon. Ruhái szinte önálló műalkotások, ugyanakkor nem függetlenednek a játéktól, hanem gazdagítják azt.) A kiemelkedően legjobb jelenet — Csötönyi és a róka — azt jelzi, hogy szöveg és látvány erősíthetik is egymást. Szoboszlai Éva és Tóth József intenzív játéka elhiteti velünk, hogy produkciójuk itt és most születik. Égymásra és a nézőkre koncentráló figyelmük, a kapcsolatteremtésre, a történés lehetőségeire azonnal mozduló készenléti állapotuk teljes színészi és emberi jelenlétet követel. Kettejüket látva méginkább feltűnő, hogy nem igazán valósul meg a csapatmunka, nem mindenki azonosul ezzel a vállalkozással. Máskor ez talán fel sem tűnne, de itt nagy szükség van az improvizációkra, a helyzet- felismerő készségre, a vándorlás üresjáratait feloldó öntevékeny színészi munkára. Természetesen nem mindegyik mese alkalmas a megjelenítésre, és így nem azonosak a „színészi esélyek” sem. Kiemelkedően jó a Kitrikoty-mese (Axdeleán László. Takács Gyula, Mu- csi Zoltán), azért is. mert példa arra, hogyan lehet valamit több szinten kiválóan megvalósítani- Hiánytalan élményt jelent ez óvodásnak és sokat tapasztalt felnőttnek is. Mucsi mosófazék-története és a Roczkó Zsuzsával elmesélt Kócos Fityula is szép színészi munka eredménye. Az apró egyenetlenségek természetes velejárói egy bátor kísérletnek. Idegen területen lépkednek a színészek, de tőlünk nézőktől is »újfajta, aktív magatartást követel ez a játék. Csak hosszú, kalandokkal teli vándorlás után pihenhetünk meg a nézőtéren. A kíváncsi, mindig rohanó kisfiú. Hovámész is letelepszik végre közénk, és annyi furcsa játék után most tisztán, egyszerűen elhangzik a MEISE a szarvasról és a kisfiúról. És mi megtudjuk. hogy nincs még vége a vándorlásnak. Tartani fog egészen addig, amíg meg nem tudjuk, „hány fa az erdő. hány csepp a patak, hány fűszál a rét”Bérezés László Szűcs Sándor emlékezete Ma délelőtt emléktáblát helyeznek el a „három föld” — Kunság, Hajdúság, Sárrét — tudósa, Szűcs Sándor bi- harnagybajomi szülőháza falán. A nyolcvan évvel ezelőtt született néprajzkutató, író, muzeológus emléktábláját Györfi Sándor karcagi szobrászművész készítette. A kora délutáni órákban nyitják meg Püspökladánynek rendhagyó eloadasaval zágrábi társulat, a Teatar TD vendégszerepei az Egyetemi Színpadon október 25- én 19 és 21 órai kezdettel, Zlatko Bourek vezetésével. Kisgaléria nyílt tegnap Pécs egyik legújabb, leg- ihangulatosabb vendéglátó helyén, a Xavér sörözőben. A galériát a városi művelődési központ működteti, havonta cseréli a kiállítást a vendéglőben. Az első alkalommal a budapesti NDK bán, a Karacs Ferenc Múzeumban a Szűcs Sándor életét és munkásságát bemutató kiállítást. Ezt követően Szűcs Sándor-emlék ülést tartanak, amelyen neves tudósok, néprajzkutatók, muzeológusok értékelik a karcagi múzeum volt igazgatója szellemi hagyatékát, munkásságát. A zágrábiak dubrovniki, lu- ganoi, ravennai és a BITEF- en aratott fesztiválsikerek után érkeznek hazánkba. További előadások 24-én Gödöllőn és 26-án Miskolcon. Centrum anyagából a drezdai képtár műkincseit, illetve azok megmentését les restaurálását mutatták be fényképeken, bélyegeken. A következő hónapokban is a szocialista országok művészetét, műkincseit és műemlékeit ábrázoló fotókat helyeznek el a kisgalériában. Bányászati műemlékek Ajkán Műemlékké nyilvánították az ajkai Bányászati Múzeumhoz tartozó gépházat, aknaházat és kovácsműhelyt, s ugyancsak védett lett ezek berendezése is. Az épület és a termelőeszközök — amelyek a környékükben kiállított újabb berendezésekkel együtt bemutatják a 117 éves ajkai szén bányászkodás technológiai fejlődését — technikatörténeti értékűek. A gazdag gyűjteményt 1965-ben alapították, s az ajkai t szénbányászok szocialista brigádjai széles körű gyűjtő és felújító munkával rendszeresen bővítik. Létrehoztak egy őslény- és kőzettárat is, és összegyűjtötték az ajkai medence munkás- mozgalmi történetének dokumentumait. Zágrábi társulat vendégjátéka Shakespeare „Hamlet”-jéVendéglőgaléria nyílt Pécsett
