Szolnok Megyei Néplap, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-08 / 212. szám

1983. SZEPTEMBER 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A finn vendégek Szécsi Ferenc ezredesnek, a polgári véde­lem megyei törzsparancsnokának tájékoztatóját hallgatják redes, a polgári védelem me­gyei törzsparancsnoka tájé­koztatta röviden a vendége­ket a megye kulturális, tár­sadalmi és polgári védelmi helyzetéről. Ezután a csoport a tiszaföldvári Lenin Terme­lőszövetkezetbe, majd Kar­cagra utazott. A finn vendé­gek egyhetes látogatása az esti óráktól Hajdú-Bihar megyében folytatódott. Finn polgári védelmi csoport megyénkben A Polgári Védelem Orszá­gos Parancsnokságának ven­dégeként Gunnar Öhman, a finn Polgári Védelmi Szövet­ség volt főtitkárának és Mar- thi Putkiranta ezredesnek, a jelenlegi főtitkárnak vezeté­sével 34 tagú polgári védelmi csoport érkezett vasárnap egyhetes tapasztalatcserére hazánkba. A finn vendégek tegnap megyénkbe is elláto­gattak. A megyei tanács vb- termében Sipos Károly, a megyei tanács elnökhelyette­se köszöntötte a küldöttsé­get, majd Szécsi Ferenc ez­Kőolajkutatókkal Tunéziában Ikaruazok a sivatagi városban — Itt mindenki eladó és vevő is — Munka egy esztendőn át Valljuk be, Tunéziáról nem túlságosan sok ismerettel rendelkezünk. Napjainkban ugyan a világpolitikai hírek között gyakrabban hallunk erről az észak-afrikai ország­ról, de néhány hónappal ez­előtt magam is csak mint a sok közül az egyik arab or­szágot tartottam emlékeze­temben. Egy hivatalos út alkalmá­val azonban néhány hetet el- tölthettem a számomra eddig ismeretlen világban. Mi, magyarok arra lehe­tünk büszkék, hogy a Tunisz —Gabes közötti 400 km-es keskeny nyomtávú vasútvo­nalon a Ganz—Mávag moz­donyai és kocsijai száguldoz­nak és arra is, hogy Ika­rus autóbuszok száma min­den más nemzet ilyen jármű­vének mennyiségét megha­ladja ott. így már azon sem csodálkoztam, amikor a fő­város őrjítő forgalmában egy kocsi szabálytalanul előzött, csak hogy a közelembe jus­son, és egy „Szevasz, én pes­ti ganzes vagyok” kiáltással üdvözöljön, mert kocsinkon jól látható volt a piros-fehér- zöld emblémában lévő H be­tű. A szálló, ahol laktam, in­kább már a külvároshoz tar­tozó negyedben emelkedett két emeletnyivel feljebb, mint az apró, lapos tetejű családi házak. Ez a magas­ságkülönbség azonban elég volt ahhoz, hogy az egyéb­ként magas fallal körülkerí­tett udvarokba is bepillan­tást nyerjek. No, nem örül­tek ennek, ha észrevették, hiszen, ez az élet nem tűri a nyilvánosságot, pláne nem a „gyaurok” kíváncsiságát. Tu­néziában egynejűség van — legalábbis ezt mondták —, de nekem úgy tűnt, hogy ezeken a zárt udvarokon be­lül feltűnően sok a nő. A me­cset már modem erősítőbe­rendezésekkel felszerelt ima­hely, ahonnan négyóránként felcsendült a rendkívül szo­katlan artikulációval elő­adott ének. Az iszlám világ­ban, akik igazhitűek, nem tudnak olyan fontos dolog­gal foglalkozni, hogy az imá­ra Való felszólításkor ne hagynának abba mindent, és Mekka felé fordulva sűrű hajlongások közepette áldoz­nának Allahnak. Más már a helyzet a belvárosban. Itt is elhangzik a felszólítás, de a farmeros fiúk a francia slá­gerzenét bömböltető magnó­jukat nem halkítják le. A tunéziai városok — ahogy a főváros felé hala­dunk — mindinkább magu­kon viselik a francia hagyo­mányokat. Korszerű, európai jellegű utcák, szép szállodák Milyen is Tunézia az euró­pai ember szemével? — kér­dezhetném, de nyomban fel­ötlik bennem, hogy ezt az országot nem minden euró­pai ország fiai nézik azonos szemmel. A franciák jól is­merik, hiszen hosszú időn keresztül gyarmatukként ke­zelhették, és ma is kedvelt kirándulóhelyük, az olaszok szinte mindent tudnak róla, mert nagyon sokan teleped­tek le ezen a vidéken, és gya­koriak a rokoni látogatások. Az országról minden vala­mirevaló atlasz ad annyi in­formációt, ami a fontosabb adatok megismeréséhez kell. Azt azonban, hogy milyenek a városai, falvai, miképpen élnek bennük az emberek, csak személyes tapasztalat útján lehet megtudni. Termé­szetesen néhány hét mind­ehhez kevés. A Kőolajkutató Vállalat ötven fős kutatógár­dájával érkeztem Gabesba, ebbe a Líbiához közel eső, tengeri kikötővei is rendelke­ző, de már sivataginak te­kinthető városba. Az alapos Vámon való átjutás már sej­tette, hogy ez az út nem lesz könnyű kirándulás sora jelzi, hogy nagy a vál­tozás. Sfax még a modem arab városok között is kitű­nik azzal, hogy tiszta, zöld­övezetekkel van teli, és az üzletek kirakata a pesti Vá­ci utcára emlékeztet. Érdekes volt megfigyelni — és ez minden tunéziai vá­rosra jellemző —, hogy a fodrász vagy női szalon ki­rakataiban szőke reklámbá­buk vannak. Az üzletek áru- választékban hasonlóak, mint nálunk, a kiszolgálás színvo­nala azonban meghaladja a miénket. Ezen nem szabad csodálkozni, hisz eléggé is­mert még az arab világban is, hogy a tunéziai ember ke­reskedőnek sem akármilyen. Itt mindenki eladó, de vevő is. A nagy alkucsatáknak nemegyszer népes drukkoló­tábora van, és a körülállók mindig a vevő pártján áll­nak. Nem ritka, hogy a 10 dinárra (600 Ft) tartott gyö­nyörű tevebőrtáska végül 4 dinárért cserél gazdát. Ilyen esetben a vevő boldog, de megfigyelhetően az eladó sem bánkódik. Jellemző a kereskedelmi életre, hogy az 5—10 év kö­zötti gyerekek is jelentős sze­repet játszanak az árucseré­ben. A mi értelmünkben vett vendéglők pultjai mögött, az onnan alig kilátszó gyerkő­cök olyan ízes kávét készíte­nek, amelyet nálunk csak a legjobbnak tartott vállalati titkárnő tud. Gabestől 400 kilométer az út Tuniszig. Az utat mind­két oldalon beláthatatlan tá­volságig olajfák, fügeligetek és szőlőskertek övezik. Ezt az országot a legnagyobb olívaolaj-exportálók között emlegetik, és kiváló boruk keresett árucikk a világpia­con. Pedig a tunéziaiak nem nagyon isznak szeszes italt. A falvakban egyáltalán nem kapható, de a városokban is csak kevés helyen lehet hó­dolni élvezetének. Természe­tesen a vendéggel egy kicsit elnézőbbek e tekintetben is, és jobb szállodákban — az egyébként déli 12 óráig tartó teljes szesztilalom — felol­dást nyer. Az ellentmondások világa A főváros csodálatos fek­vésű, és építészetileg is lát­ványos megoldásokkal lepi meg a nézelődőt. Szép, erdő­vel borított hegykoszorú ve­szi körül, a városon belül pedig több csúcson arab stí­lusú fehér paloták fokozzák a látvány hatását. A közle­kedés azonban nekünk el­képzelhetetlenül rendetlen. Váróiak ugyan táblák, de ezek alig szolgálnak a rend biztosítására. A kocsiknál az jelent kivételt, amelyik nincs összetörve. A vétkes­ség megállapítása is nagyon egyszerűen történik. Az a hi­bás, aki a kocsiját az elején törte össze. Ebből következik, hogy arasznyi helyre befura­kodnak, hiszen ha valaki er­re képes, már oldalba kap­hatja a követő kocsi ütését. Ez pedig minden büntetés alól feloldoz. Befejezésül talán a repülő­térről kellene néhány mon­datot írni, hiszen valójában itt tapasztalható ennek az országnak minden ellent­mondása. Csodálatos új, kor­szerű repülőtér, minden tech­nikai csodával. Ezekben a szupercsamokokban aztán az arab világ minden szokása érvényesül. Az öt feleséggel, fehér Mercédesszel megér­kező olajsejket sem méltat­ják nagyobb figyelemre, mint a földön szanaszéjjel elterü­lőket vagy a kis motyójukat szorongató, Európába utazó vendégmunkásokat. Tunézia érdekes ország. A Kőolajkutató Vállalat ötven dolgozója egy évig ott él és dolgozik. Reméljük, sikeres tevékenységüknek olyan híre kél a térségben, hogy más országok is kinyitják előt­tünk kapuikat. Szili József Magyarok jelenléte Kukkantás az udvarokba Társadalmi vita az új választójogi törvényről Tanácskozás a Népfrontban A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa társadalmi vitára bocsátja az ország­gyűlési képviselők és a ta­nácstagok választásáról szó­ló törvényjavaslatot. A kö­zeli napokban kezdődő esz­mecserékről tartottak teg­nap tájékoztatót a megyei népfrontbizottságok titkárai, a közjogi munkabizottságok vezetői és a tömegkommuni­kációs eszközök képviselői­nek a Hazafias Népfront Belgrád rakparti székházá­ban. A tanácskozás részt­vevőit Pozsgay Imre, a Ha­zafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára kö­szöntötte, majd dr. Petrik Fe­renc igazságügyi miniszter- helyettes ismertette az új törvényjavaslat fontosabb elemeit. Elöljáróban etmomdta: a törvényjavaslat előkészítése­kor abból indultak ki, hogy válaszjtálsi rendszerünk al­kotmányos elvei és szabá­lyai a gyakorlatban bevál­tak; jól szolgálják társadal­mi céljainkat. A fejlett szo­cialista társadalom építésé­nek követelményei azonban — így különösen a szocia­lista demokratizmus tovább­fejlesztése és a népképvise­leti testületek tevékenységé­nek hatékonyabbá tétele — szükségessé teszi választási rendszerünk továbbfejleszté­sét. Ez annak érdekében is szükséges, hogy bővüljenek az állampolgári jogok gya­korlásának lehetőségei, erő­södjék a népképviseleti tes­tületek társadalmi, politikai szerepe, egyszerűsödjön a választások előkészítése és lebonyolítása. A törvényjavaslat tartal­máról szólva a miniszter- helyettes kifejtette, hogy a jól bevált rendelkezéseket továbbra is fenntartották, megőrizték. Választási rend­szerünk tehát a jövőben is az általános, egyenlő és köz­vetlen választójog, a titkos Iszavaalás elvén ailapszjik. Emellett azonban számos új rendelkezést is megfogal­maztak, például azért, hogy a többes jelölés érdekében hozott intézkedések, a beve­zetett és alkalmazott politi­kai módszerek hatékonyab­bak legyenek. Nem vált ál­talánossá ugyanis a többes jelölés, s ennek elsősorban szubjektív okai voltak. A választáskor második, har­madik helyre szorult jelölt — úgymond — bukott em­bernek érezte magák A tör­vényjavaslat a poíidtikai módszerek mellett most jo­gi eszközökkel is biztosítja, hogy a választókerületekben mindenütt két, vagy több jelöltet állítsanak. Azok a jelöltek, akik a második, vagy harmadik helyre szo­rulnak — feltéve, hogy meg­szerzik az érvényes szavaza­toknak legalább az egyne­gyedét — pótképviselők, il­letőleg póttanácstagok lesz­nek. Azaz: választókerüle­tük mandátumának meg üre­sedése esetén — újabb vá­lasztás nélkül — a képvise­lő, illetve a tanácstag he­lyébe lépnek. A törvényjavaslat továb­bi lényeges új rendelkezése, hogy a társadalmi életben jelentős tevékenységet kifej­tő, kiemelkedő személyisé­gék köréből jelölik a képvi­selők mintegy tíz százalé­kát, ^országos választási lis­tán. Erősítik a társközségek közvetlen érdekvédelmét is: társközség] elöljáróságot hoznak létre, amelyeknek a közös tanács székhelyén kí­vül eső társközségekben megválasztott tanácstagok lesznek a tagjai. Dr. Petrik Ferenc végeze­tül leszögezte: ez a törvény­javaslat jelenlegi formájában is kollektív munka eredmé­nye. A társadalmi viták, az ezeken elhangzó észrevéte­lek, álláspontok azonban hozzájárulhatnak tartalmá­nak további mélyítéséhez, demokratikus elemednek erősítéséhez. S. Hegedűs László, a Ha­zafias Népfront Országos Tanácsának titkára felszóla­lásában rárhutatott: a szo­cialista demokrácia fejlesz­tésében már eddig is szá­mottevő eredményeket ér­tünk él, de a továbblépés, vívmányaink megőrzése szükségessé teszi, hogy az állampolgárok minél több közügyben kifejthessék véle­ményüket, álláspontjukat. Az eddigi tapasztalatok is azt igazolták, hogy igazi sikerek csak akkor születhetnek, ha az emberek megértették, milyen célok érdekében kí­vánják mozgósítani őket. E célok kijelölése sem nélkü­lözheti az egyén szempont­jait, érdekeit: csak akkor érzi magáénak a feladatot, ha annak szükségességéről, jelentőségéről meggyőzték, s e célok — végső megfogal- mazásukiban — tartalmaz­zák az ő elgondolásait. E törvényjavaslat még nem le­zárt dokumentum — hang­súlyozta : az illetékesek nemcsak várják, de igény­lik is az állampolgári állás­pontokat. Annak érdekében, hogy mind többen fejthes­sék ki véleményüket a pén­teki lapokban közzéteszik a törvényjavaslat szövegterve­zetét. A megyei népfront­bizottságok, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa — amelyek szeptember 12- től több száz nyilvános vitát szerveznek országszerte —, illetve a tömegkommuniká­ciós eszközök várják az írá­sos észrevételeket is. A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa októberi ülé­sén összegzi a viták tapasz­talatait, kidolgozza állásfog­lalását, és azt a törvényal­kotók elé terjeszti. Dr. Markója Imre igazság­ügyminiszter felszólalásában elmondta: a népképviseleti testületek tevékenységében számottevő a fejlődés, dön­téseiket élénk és érdemi vi­ták előzik meg. Jó példaként említette az országgyűlés bi­zottságainak tanácskozásait, de azt sem titkolta, hogy némely testület munkájában még előfordulnak formalitá­sok, amelyek általában a nem megfelelő előkészítéssel is összefüggnek. A jogalko­tás tehát a tartalmi elemek erősödéséhez, a formalitások kiküszöböléséhez ds jobb feltételeket kíván teremteni. Pozsgay Imre zárszavában megállapította: szocialista demokráciánk megerősítésé­nek, továbbfejlesztésének legfőbb haszonélvezői ma­guk az állampolgárok lesz­nek. Alkotó, tudatos hozzá­járulásuk, részvételük nél­kül nem érhet el kellő ered­ményeket a most kezdődő eszmecsere-sorozat. Felelős­ségteljes megbízatást vállal­tak a felkért vitavezetők is: szabad teret (kell engedniük a kibontakozó nézetek ütkö­zésének. Hiszen a választási rendszer kapcsán természe­tesen egyéb témák is felve­tődhetnek. S ez így helyes: az új választási jogszabály összefügg ugyanis közéle­tünk egészének demokratiz­musával is. Az ezzel kapcso­latos véleményekről sem mondhatunk le, már csak azért sem, mert a demokrá­cia, a vele járó jogok gya­korlása nem szűkíthető le egyetlen, kiemelt alkatomra — hangoztatta. A társadal­mi méreteket öltő viták te­hát arra is hivatottak, hogy általuk tovább erősödjön, szilárduljon a szocialista nemzeti egység; az állampol­gárok társadalmunk iránti elkötelezettsége mélyebb gyökereket eresszen — mondotta Pozsgay Imre. Ilmiröl nem tud, az nincs Egy nő az alapítók közűi A munkaruharaktárban, Kiss Istvánná „rezidenciá­ján” szigorú rend uralkodik. A polcokon sorakozó védő­kesztyűk, gumicsizmák, ba­kancsok alatt címke jelzi a méretet, a megnevezést. A raktárosnak mindig minden­ről tudnia kell, annál is inkább, mert a tiszafüredi Alumíniumárugyárban négy dolgozó 14—15 millió forint értékű anyagért felel. Kiss Istvánná érti a szak­máját, pedig sok mindent csinált már életében. Hogy el ne tévessze, előzőleg min­dent szépen följegyzett, pa­pírból nézi, ha bizonytalan dátumhoz ér. A Szovjetunió­ban született, Bátyú nevű kis faluban, de édesapja ti­szafüredi, így hamar haza­költöztek. Itt fejezte be az általános iskolát, mondja, akkor még anyanyelvi szin­ten beszélte az oroszt, ma már alig tud segíteni a lá­nyának. 1968-ig a Fűz- és Kosáripari Vállalatnál dol­gozott. Vesszőt hántolt, ka­pált. Aztán nagyot gondol­tak a férjével: az akkor ala­kuló gyárhoz kerestek dol­gozókat. Két év Pesten, munka, tanupás. Szjfonfej- hez készítették az alkatré­szeket, nevetve meséli, _mi- lyen nehéz is volt az a pici tű a fűzfavessző után. Amikor a füredi gyárban is megindult a termelés, a Kiss család három főre sza­porodott. Szabadsága után Kissné munkáért jelentke­zett az új üzemben. Gép- munkás lett a többiekkel együtt préselte az edényeket. Később a szellőzőüzemben dolgozott, ahol 'bérházakhoz készítették a kürtőket. 1977- ben lett kiváló dolgozó, volt szakszervezeti bizalmi négy évig, s most 1976-tól tár­sadalmi ellenőr. Járja az üz­leteket, büszkén mondja: a vásárlók képviseletében. Tár­sadalmi megbízatásainak nincs vége. Évente egy hó­napra igénybe veszi segítsé­gét a bíróság: a népi ülnök feladatát is ellátja. Ha^ezek után még van szabad Tdeje, férjével, — aki ugyancsak a gyárban dolgozik a kezdetek­től — és lányával kiülnek a vízpartra horgászni. Családi szenvedély a pecázás, nem­igen mondanának le róla. Kritikus szemmel nézi a világot, keresi a jobbat. Most a bérezés foglalkoztatja. So­kat fejlődött, emlékszik az első időkre: a nők 7 forint ötven f illérrel kezdtek, most 16—20 forint ez órabér. De ez az összeg még mindig nem állja az összehasonlí­tást a törzsüzemben nagyobb a fizetés... Így a Kiss csa­lád is mellékes után nézett. A méhészet munka a gyár — és hobbi a horgászás mellett. Kiss Istvánná mesél a rak­tárról, a családról, az élet­ről. Mostani munkakörébe nemcsak betegsége kénysze­rítette. Meszesedő csigolyái nem bírják a fizikai megter­helést. Nem akarta otthagy­ni régi munkahelyét, hát vállalta a nagy felelősséggel járó raktárosi állást. Minden áruval találkozik, mindenről tud. A munkaruhákon kívül rá és három társára bízták az alkatrészeket, a gépeket. Bátran mondhatja: amiről ő az Alumíniumárugyárban nem tud, az nincs. — SZÍ —

Next

/
Thumbnails
Contents