Szolnok Megyei Néplap, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-15 / 218. szám
' ________ 1 983. SZEPTEMBER 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Iparunk Jelene ós JövöJo fl fejlesztés három szakasza A 70-es évek elején kezdődő, az egész világgazdaságban végigviharzó árrobbanás különösen a nyersanyagokban szegény, kicsiny belső felvevő piaccal rendelkező országokat sújtotta, köztük Magyarországot is. A mi külkereskedelmi mérlegünk is romlani kezdett, ami a 70-es évek végén már mind feszítőbb gondokat okozott. A magyar gazdaság rövid, három év leforgása alatt aligha fordíthatta volna pozitív irányba ezt a kedvezőtlen folyamatot, megfelelően kiépített, korszerű ipari bázis nélkül. Ez még akkor is igaz, ha iparunk az elmúlt esztendőkben a korábbinál szerényebb ütemben és ágazatilag differenciáltan fejlődött. Egy ilyen ipari bázis nélkül nem tudott volna manőverezni az ország, nem lett volna áru- cserealapja. hogy részt vegyen a nemzetközi kereskedelemben és munkamegosztásban. Az ipar döntő mértékben járul hozzá az ország bevételeihez, s biztos megélhetést nyújt mintegy másfélmillió családnak. 1950—70 között: kiépült a nagyipar összehasonlításul álljon itt néhány nemzetközi adat: a magyar ipar termelése változatlan áron 1973—1980 között 33 százalékkal nőtt. Ez idő alatt az osztrák inaré 20,5, a belgáé 8,5, a franciáé 3. a hollandé 11, az NSZK-é 10, az olaszé 24. a svéd iparé 5, az USA és Japán iparé 13, illetve 23 százalékkal. Angliáé ezen idő alatt 4 százalékkal csökkent. A vizsgált hét esztendőben a kivitel növekedése ugyanebben a sorrendben így alakult: magyar 51, osztrák 45, belga 20, francia 50, holland 19, NSZK 34. olasz 65, svéd 16, USA 32, japán 88, míg az angol gazdaság 20 százalékkal növelte kivitelét. Az egy főre jutó fogyasztás ebben a hét esztendőben Magyarországon 21 százalékkal nőtt, ezt az ütemet az említett fejlett tőkés, vagyis OECD-onszágok közül Ausztria (25,1), Franciaország (23,5), az NSZK (21,1) és Japán (21,1), haladta meg. Ezek a számok messzemenően igazolják a 40-es évek végén elhatározott gazdaságfejlesztési irány helyességét; az agrárgazdaságú ország gyors és megalapozott továbbfejlődésének kulcsa az iparosítás. Egymást követték az iparfejlesztési programok, a 70-es évek elején már a harmadik fejlesztési szakaszba értünk. E szakasz legfőbb jellemzője az ipar teljeskörű intenzifikálása, korszerűsítése. Az első szakaszban, az 50-es években kiépültek a magyar ipar alapjai —mindenekelőtt a kitermelő és az energiatermelő ipar. Ekkor főleg a vas- és acélipar, a kohászat és a termelőeszköz-gyártás bővült gyors ütemben. A második szakaszban, vagyis a 60-as években a tovább-feldolgozó és a végtermék-kibocsátó ágazatok indultak lendületes fejlődésnek, elsősorban az alumíniumipar, a vegyipar, s a közúti járműipar. Ebben az évtizedben épült a Borsodi és a Tiszai Vegyi Kombinát, illetve a Tiszamenti Vegyiművek, megtöbbszöröződött a Péti Nitrogénművek, s a bailatonfűzfői Nit- rokémiai Ipartelepek teljesítménye. Megépült egy új nagy kapacitású kőolajfinomító Százhalombattán. Munkába állt az ország első, korszerű nagy könnyűfém (alumínium) hengerműve. Hatszorosára növelte teljesítőképességét az elsősorban közúti jármű-főegységeket, valamint kamionokat és traktorokat gyártó győri Rába Vagon- és Gépgyár, valamint az Ikarus Autóbusz- gyár. Progresszív iparágak Az iparfejlesztés harmadik, jelenleg is tartó szakaszában a gazdaság intenzi- fikálása jegyében egyre inkább azok az ágazatok, kerültek előtérbe, amelyek a hazai adottságoknak és hagyományoknak mindenben megfelelnek: a könnyűgépipar, a híradás- és vákuumtechnikai ipar, a műszeripar. a számítástechnikai és elektronikai ipar; tehát a magas élő- és szellemi mun- ka-tartaimú s a kevésbé anyag-energiaigényes ágazatok. Kiépült két teljesen új iparág: a petrolkémiai és földgázipar. Megkezdődött több régebbi, nagy nemzetközi hírnévvel rendelkező magyar gyár rekonstrukciója: a többi között például a Láng Gépgyár turbina és kazángyártásának, a Magyar Hajó- és Darugyár kikötői portálvizemének. a Ganz-Mávag, valamint a Ganz-Villamossági Művek motorvonat, illetve villamosmozdony gyártásának, a Budapesti Híradástechnikai Gyár telefonközpont gyártásának és több szerszámgép- gyár termelésének korszerűsítése. Ebben az évtizedben gyors ütemben fejlődött a nagy hagyományokkal rendelkező magyar agrárgazdaságon alapuló élelmiszer- ipar is. Általában elmondható, hogy a progresszív iparágak azok. amelyekben a tudományos-technikai haladás szerte a világon az utóbbi húsz évben különösen felgyorsult, s a magyar gazdaságban is a legdinamikusabb fejlődést mutatják. A gépiparon belül a leggyorsabban fejlődő alágazat az utóbbi két évtizedben az elektronikai eszközök gyártása: 1960- tól napjainkig több mint tízszeresére emelkedett a termelése. A magyar műszeripar teljesítménye több mint a hétszeresére, a villamosgép-iparé ötszörösére, a közlekedési eszközipar termelése pedig négyszeresére nőtt. A felső csoportban A vegyiparon belül a hagyományosan nagy nemzetközi hírnévvel rendelkező gyógyszeripar fejlődése nemzetközi összehasonlításban is páratlan volt: ennek termelése húsz év alatt csaknem huszonkétszeresére fokozódott, az exportja pedig csaknem harmincszorosára emelkedett. Ezek a számok az ipar súlyának egyértelmű és számottevő növekedését jelzik: Magyarország a 70-es évekre felzárkózott a korszerű mezőgazdasággal rendelkező ipari államok sorába, a közepesen fejlett országok felső csoportjához. (Folytatjuk) Gerencsér Ferenc Tanácskozott az Áttöri- szövetség Országos Tanácsa Tegnap ülést tartott a Magyar Úttörők Szövetségének Országos Tanácsa. A testület megvitatta az Űttö- rővezetők VIII. Országos Konferenciájának előzetes dokumentumait. A csapa toknál tartott úttörővezetői értekezletek tapasztalatai megerősőítették az Országos Tanácsot a konferencia főbb kérdéseiről. Mindezek alapján kiemelten foglalkoznak a dokumentumok, a demokratizmus, a gyerekek érdekeit szolgáló programok, valamint az úttörőcsapatok önállóságának kérdéseivel. Az Országos Tanács elfogadta az Ű ttör ószövetség tevékenységéről szóló előzetes jelentést, valamint megvitatta a konferencia határozattervezetét és a működési szabályzat módosításáról szóló javaslatokat, amelyeket az október 15. és november 1. között megrendezendő megyei konferenciák is véleményeznek. Második napirendként az Országos Tanács a konferencia ügyrendjéről, napirendjéről, programjáról, valamint a munkabizottságokról döntött. Szerződések és jogtanácsosi munkaközösségek Jogászok szakmai tanácskozása A Magyar Jogász Szövetség Szolnok megyei szervezetének szövetkezeti és jogtanácsos; tagozata szeptember 16-án 10 óraj kezdettel összevont tagozati ülést tart a Kötivizdg szolnoki sporttelepén (a Miilé- ren). Először a tagozatok vezetői adnak tájékoztatást munkájukról, majd dr. Sárádi Imre, az ÉLTE Jogi Továbbképző Intézet igazgatója tart előadást a gazdálkodószervek szerződéseinek időszerű kérdéseiről. Délután dr. Hegyvári Sándor a megyei bíróság elnökhelyettese a jogtanácsosi munkaközösségek megalakításáról és bejegyzéséről informálja a szakembereket. A szakmai tanácskozás után sport- versenyek lesznek. Igazán közhasznú közlekedés üzemi buszok V«lán-menetrendben Hagyméretü konténerek exportra Osztrák megrendelésre különlegesen nagyméretű konténerek gyártását kezdték meg a mosonmagyaróvári Flexum Kommunális Vállalatnál. Az első nyolcdarabos szériát, amely 6 és 11 köbméter közötti konténerekből áll, a napokban indítják útnak Ausztriába, de van megrendelésük 21 köbméteres konténerre is. A nagy űrtartalmú konténerek, az úgynevezett multiliftek akár drótköteles csőrlővel, akár hidraulikus megoldással könnyen rá- emelhetők a szállítójárműre, mivel az emelést a konténerre szerelt görgők segítik. Egyaránt szállítható bennük fahulladék, kavics, vagy háztartási hulladék. Az ürítést a billenős gépkocsikhoz hasonlóan a konténer há túlsó részén lévő szárnyas ajtón keresztül végzik. Alkalmazása gazdaságos: egynésat optimálisan kihasználja a gépkocsik teherbírását, másrészt egy fuvarral jóval több hulladék elszállítását teszi lehetővé, mintha hagyományos konténereket alkalmaznának, s üzemanyagot tudnak megtakarítani a felhasználók. A számok első hallásra meglepőek: Szolnok megyében a különböző vállalatoknak, szövetkezeteknek és intézményeknek ugyanannyi nagy autóbusza van, mint az évente sokszázezer embert szállító 7. sz. Volán Vállalatnak. Az ember valami fura rangkórságra gyanakszik, ha pedig kissé jobban hisz a gazdaságvezetők racionalizmusában, arra gondol, a fuvarozó vállalatok felkészületlensége — a kevés jármű, a közlekedésszervezés hiányosságai — kényszerít ipari és mezőgazdasági üzemeket dolgozóik utaztatására. Mindenesetre vérlázító egy- egy hat—nyolc embert X- ből Y-ba vivő „közületi” buszt látni az ugyanezen az Útvonalon közlekedő zsúfolásig tömött, levegőtlen menetrendszerű járat ablakából. A kérdés persze az, menynyire jellemzőek az előbb említett, jogos felháborodásra alkalmat adó párhuzamosságok? Badarság lenne bármelyik gazdálkodó szervezetet vagy intézményt azért hibáztatni, mert buszt vásárol. A bejáró munkásoknak például óriási vonzerőt jelenthet, hogy nem kell naponta azért izgulniuk, lesz-e a menetrendszerűen közlekedő buszon helyük, nem kell-e a fárasztó munka előtt, majd utána törődniük. A jogosan kényelemre vágyók megnyerésére kifizetődő a drága gépkocsira pénzt költeni a munkaerőhiánnyal küszködő cégeknek — eldugott, távoli települések lakóit nyerhetik meg dolgozóiknak. Vagy miért hibáztathatnánk a nagy határt művelő gazdaságokat? Nem ritkán egy-egy kerületen belül is tíz—húsz kilométerekben mérik a munkahely és a lakás távolságát. De minden esetben magyarázza-e a jogos kényelemszeretetet a pénz és az üzemanyag pazarlását? A Szolnok megyében tavaly kezdett vizsgálatok és az azóta történt intézkedések azt bizonyitják, korántsem. Igaz, a közületeknél is akkor dolgozik az autóbuszok zöme, amikor a közhasznú (menetredszerű) közlekedésnek is leginkább hiányoznának, a Volánnak bérbeadni ezeket a járműveket így képtelenség. Az együttműködés azonban nagyon is lehetséges, mi több, a lehetőség önmagát kínálja. Sok kisebb településen, tanyaközpontban soha nem gyűlik össze annyi állandó utas, amennyi két buszt (a vállalatit és a menetrend szerintit) teljesen megtöltene. Tiz—húsz perccel egymás után indulnak így, „félházzal”. Pedig a fölösleges özemanyagfogyasztás megszüntethető. A szolnoki Volán 1983 eleje óta 15 közü- lettel kötött megállapodást, melynek értelmében a téeszek, állami gazdaságok vagy ipari üzemek felveszik járataikra az „idegeneket”. A legtöbb közhasznú személyfuvarozásra vállalkozó cég saját dolgozóival együtt diákokat szállít, néhányan más bérletes utasokat is felvesznek, de van olyan üzem is, amelyik a jegyárusítástól sem zárkózott el. Mi az együttműködés haszna? Igen sokféle van. A közlekedést vállalatnak például nem kell az iskola- és munkásjáratokkal egy járművet lekötnie. Amióta a Törökszentmiklóson tanuló szenttamási diákok az állami gazdaság járművén mehetnek iskolába, a Volán reggelenként a város helyi közlekedési gondjainak enyhítésére használhatja a szabadabbá vált buszt. Persze, nem mindig lehet közelben feladatot találni a csúcsidőben „fölöslegessé” vált járműnek, ám az is igen nagy nyereség, ha nem indul el. Nem fogyasztja az üzemanyagot! Hogyan történhetett, hogy a régóta tudott pazarlás megszüntetése érdekében most történt valami? Biztosan gondolkodásra serkentett az a rendelkezés, amelynek értelmében a vállalatok és szövetkezetek az idén már 60 ezer forint járulékot fizetnek buszaik után. Mentesülnek viszont a fizetési kötelezettség alól, ha igazolják, járművük segiti a tömegközlekedést. „Miért ne szabadulnánk meg 60 ezer forint lerovásának terhétől •— rekonstruálhatnánk a gazdaságvezetők észjárását —, főleg ha ezt ingyen megtehetjük.” Mert éppen ez az ingyenesség a lényeg. A munkásokat szállító járatokat mindenképpen elindítanák az üzemek, az pedig igazán mindegy, hogy 15, vagy 20 utassal teszik meg a szokásos távolságot. Az üzemeltetés költségei nem növekednek, még némi hasznot is hoz az új vállalkozás: a Volán a bérletek és a menetjegyek árát átadja a busztulajdonosoknak. Pofon egyszerű dolog ez Egyik fél sem nyer sokat az üzleten, „csak” a népgazdaság : az üzemanyagfogyasztás csökkenésével. Érdemes lenne tehát a kezdeményezést tovább fejleszteni, és nemcsak a legkevesebb egyeztetést, szervezést, meggyőzést kívánó esetekben törekedni a párhuzamos közlekedés megszüntetésére. És á közületi autóbuszok ésszerűbb munkába fogására alkalmat adó más együttműködési formáknak sem ártana nagyobb teret engedni. Mert megyénkben eddig még csak a BVM kunszentmártoni gyára vállalkozott arra, hogy különben kihasználatlanul álló autóbuszával diákokat szállítson Szelvényről Kunszentmártonba. Enyhítve ezzel a zsúfoltságot, a két település között reggel és délután közlekedő Volán járatokon. V. SzJ. Napirenden a tűzvédelem Ülésezett az országgyűlés honvédelmi bizottsága Karcagon az áfész és a helyi termelőszövetkezetek 1974-ben létrehozott húsüzemében évente 7200 sertést, 900 juhot és 4—500 hízót dolgoznak fel. Az üzemben a tőkehúson kívül a kunsági szájíznek megfelelő fűszerezéssel 42 féle készítményt — turistaszalámit, gyulai módra készült kolbászt, szalonnákat, hurkákat, füstölt sonkát — készítenek Tegnap a Belügyminisztériumban kezdte tanácskozását az országgyűlés honvédelmi bizottsága: a képviselők a tűzvédelem és a tűzoltóság időszerű kérdéseiről tájékozódtak. A megjelenteket Ladvánszky Károly rendőraltábornagy, bel ügyminiszter-helyettes üdvözölte. Varga Károly tűzoltó-verézőrnagy, a BM Országos Tűzrendészet! Parancsnokság beszámolójában hangsúlyozta: tűzvédelmünk megfelelő. Erre engednek következtetni mind a hazai tapasztalatok mind a nemzetközi összehasonlítás eredményei. A tűzvédelmi hatásági munkával kapcsolatban a parancsnok kifejtette: a szabványok optimálisak, azokat tovább „enyhíteni” vétkes könnyelműség lenne. Ugyanezzel a jelzővel illethető az a magatartás is, amely egyes beruházásoknál — takarékosságra hivatkozva — éppen az alapvető tűzbiztonsági berendezések, konstrukciók, felszerelések kiépítését igyekszik elhagyni. A beszámolót követően felszólalók valamennyien nagy elismeréssel adóztak a tűzoltók önfeláldozó munkájának. Az ötvenezer önkéntes és az ötvenezer vállalati tűzoltó jól egészíti ki az állami tűzoltóság munkáját.
