Szolnok Megyei Néplap, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-12 / 190. szám
1983. AUGUSZTUS 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Státusszimbólum-e? Abádszalóki lovak Európa -bajnoki fogatban Lovasnapok, lóversenyek Abádszalókon, Kőtelken, Tö- rak&zentmiklóson. Rizikó nélkül jósolható közönségsiker valamennyi, ám a látványtól megittasult nézők olykor felteszik a kérdést: a kétségtelenül szemet gyönyörködtető élmény nem kerül-e túl sokba? És egyáltalán: van-e haszna a lótenyésztésnek ? Erre kértünk választ dr. Beke Imrétől, az abádszalóki Lenin Tsz elnökétől, a kérdés egyik legjobb ismerőjétől. — A saját példánkkal hozakodom elő, de úgy vélem, a megye többi lótenyésztő közös gazdasága is hasonló cipőben jár. Abádszalók, Ti- szaderzs térségében az emberek egyéni sorsa — főleg a felszabadulás előtt — összefonódott a derék négylábúa- kéval. Mindez csak a nosztalgiához lenne elég; tény viszont, hogy a felszabaduláskor egy igen kedvező, to- vábbtenyésztésre alkalmas állományt örökölt a környék. Kitűnő tenyésztési munkával nemesedtek lovaink — 1957-től számítjuk a lótartást a termelőszövetkezetünkben — és ma magyar félvér fajtából törzstenyészetünk van. — A nemesítést munka tehát befejeződött? — Ezt nem mondhatjuk. A keresletnek megfelelően úgymond sporttípusúvá igyekszünk átalakítani magyar félvéreinket. Tenyészmének kerülnek ki szövetkezetünkből, ezen kívül eladunk öt-hat (úgyneveziett belovagolt sportlovat, így elmondhatjuk, hogy az ágazat eltartja önmagát. — Mennyi az ára egy belovagolt sportlónak? — Az alapár negyvenezer forint, de el lehet érni száz- húsz-száznegyvenezer forintot is. Egy törzsménért száz- nyolcvan-háromszázhatvan- ezret kapunk. Évenként egykét alkalommal nyilvános árverés van, egyébként a Pegazus és a Lósport Vállalat bonyolítja a rendszeres lbkereskedelllmet), de értékesíthetjük lovainkat a Bábolnai Mezőgazdasági Kombináton keresztül is. — Egy laikus könnyen mondhatja: a téesznek státusszimbóluma az, ha lóval is foglalkozik. Ebben már az a sanda gyanú is benne van, hogy pénzt nem hoz a közös konyhára, csak visz. — Amint az előbb mondtam, nálunk az ágazat eltartja önmagát, ám az igazsághoz tartozik, hogy a lótenyésztésből valóban nem pénzel különösebben a közös gazdaság. Véleményem az, hogy mindennel szabad foglalkozni, de csak az átlagszint fölött: a magyar sportlovat keresik, igény van rá, s ezt az igényt valakinek ki keli elégíteni. A haszon mi- nálunk inkább érzelmi és erkölcsi. A lovasnapok hatalmas közönségsikere bizonyította, hogy a környék lakói rajonganak a lóért, hát akkor miért tagadjuk meg tőlük? A versenyünkre valamennyi nyugdíjas . téesztagunkat meghívtuk, és ingyen jeggyel tiszteltük meg őket. Ezeknek az embereknek valamikor kenyérkereső társa volt a ló. Itt is ültek valamennyien a pálya szélén mind a három versenynapon. Mondja, mivel lehetne az örömüket megfizetni ? — Valóban így volt, ám igen szép számmal övezték az impozáns pályát fiatalok is, de a kíváncsiskodó turistákat sem lett volna könnyű számba venni. — Nos, az üdülőkörzeti rangunk, úgy érzem, kötelez is minket arra, hogy az idelátogatókat a táj arculatához illő attrakcióval igyekezzünk szórakoztatni. Ezt is szolgálják a lovasnapjaink. Aztán a telepünkön mintegy kétszáz iskolás gyereket tanítottunk meg lovagolni eddig. Heti két alkalommal, tízhetes tanfolyamok során, ingyenesen pattanhatnak nyeregbe szövetkezetünk dolgozóinak gyerekei. Ök már egy lépéssel közelebb kerülnek a természethez — és hozzánk is. Aki lovagolni kezd nálunk, az megismeri a gépműhelyünket, sertéstelepünket, és talán maga sem tudja, mikor határoz úgy, hogy az iskola végeztével olyan természetesen keres nálunk munkahelyet, mintha hazajönne. Ami a státusszimbólum kérdését illeti; maradjon meg annak a süppedő szőnyeg vagy a Mercedes gépkocsi. — Muszkán István egyetemet végzett mezőgazdásza a termelőszövetkezetnek, ezen kívül három fogathajtó Európa- bajnokságról tért haza csapat-aranyéremmel. Az ő sikerei jelentenek-e reklámot a szalóki lótenyésztésnek? — Büszkék vagyunk arra, hogy versenyzőink — így az én két fiam is — mind az ugratásban, mind pedig a fogathajtásban saját lovainkkal állnak rajthoz. Muszkán- ról el kell még mondani, hogy munkája mellett, a legtisztább amatőr alapon versenyez: művésze szakmájának, az állattenyésztésnek, és művésze a gyeplő kezelésének. És úgy vélem, amikor az ő sikereit méltatják, az a mi lótenyésztő munkánknak is szól. Palágyi Béla Korszerűsítették a nyilvántartást intézkedések az ásványvagyon gazdaságosabb felbasználására Korszerűsítették és kibővítették az építő- és építő- anyagipari ásványi anyagok nyilvántartását, s ehhez az adatgyűjtést. Most már nemcsak az új feltárásokat és művelt ásványi előfordulásokat rendszerezik, hanem valamennyi fúrásról — akármilyen célú is legyen az — megkapják a földréteg összetételére vonatkozó adatokat, s használhatóságuk szempontjából minősítik és kategóriába sorolják az itt található ásványokat is. Nyilvántartásuk így mind teljesebb lesz, s ez jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy az eddiginél ésszerűbben gazdálkodjanak nemzeti vagyonunk e nagy hányadával. Az építő- és építő- anyagipari ásványi nyersanyagok felhasználásának fejlesztésére már fél évtizede folytatnak kutatásokat az ÉVM szakemberei más tárcák és intézmények munkatársaival együttműködve. A hazai ásványi nyersanyag- vagyon felkutatásában, pontos feltérképezésében különösen érdekelt a tárca, mert az országban kitermelt ösz- szes ásványi nyersanyag ■kétharmadát — évente csaknem 80 millió tonnát — az építő- és építőanyagipari vállalatok hasznosítják. A- hosszútávú fejlesztéseknek, új bányák nyitásához azonban nem elegendő az előfordulások ismerete, nélkülözhetetlen annak előrejelzése is. hogy készleteink várhatóan mennyi időre elegendőek. A lelőhelyek közelében is csak akkor kifizetődő új üzemet telepíteni, ha folyamatos kitermelés mellett is legalább 25—50 esztendőre elegendő nyersanyagot rejt magában a föld. Ezért ^ elkészítették az ásványi nyersanyag-előfordulások prognózistérképét, aminek eredményeként ma már bányaüzemeink csaknem 80 százaléka megfelelő készletekkel rendelkezik. Az idén már 500 ez.er tonna olyan betont használ fel az építőipar, amelyhez kavics helyett mészkövet és dolomitot adagolnak — nem mintha a kavics fogytán volna, de ebben a két ásványban jobban bővelkedünk, s eddig alig hasznosítottuk ilyen célokra. Egyes mészkövekből nagyobb szilárdságú beton állítható elő. mintha homokos kavicsot adagolnának. Most olyan technológia kialakításán dolgoznak. hogy ezeknek az adalékanyagoknak a fel- használásával a hagyományosnál nagyobb szilárdságú betont készíthessenek. Kódolt termékek, vásárlói érdekek Kisújszállási veterán köszöntése Varga Sándort, a Szocialista Hazáért Érdemrend kitüntetettjét 70. születésnapja alkalmából Mohácsi Ottó, a megyei pártbizottság titkára köszöntötte tegnap a kisújszállási pártbizottság székházában rendezett szűkkörű ünnepségen. Méltatta a kisújszállási veterán életútját, munkásmozgalmi tevékenységét, majd átadta az Elnöki Tanács kitüntetését, a Munka Érdemrend ezüst fokozatát és a megyei pártbizottság köszöntő levelét. A Medosz főtitkára Szolnokon Tegnap Szolnokra látogatott dr. Dobi Ferenc, a Medosz Központi Vezetőség főtitkára. Részt vett a Mező- gazdasági és Erdészeti Dolgozók Szakszervezete megyei bizottságánál megtartott összmunkatársi értekezleten, amelyen a függetlenített apparátuson kívül részt vettek a megye állami gazdaságainak szb-titkárai is. A tanácskozáson az aszály okozta terméskiesés pótlására tett intézkedésekről adtak számot az szb-titkárok, majd az időszerű mezőgazdasági feladatokról esett szó. A Medosz főtitkára ezután fölkereste a Szolnoki ÁJlami Gazdaságot. Vendég a Bagl Ilona építőtáborban Mohácsi Ottó, a megyei pártbizottság titkára tegnap felkereste a Törökszentmiklósi Állami Gazdaságban levő Bagi Ilona építőtábort. Tájékozódott a diákok munkájáról, a munkafeltételekről, a fiatalok elhelyezéséről, ellátásáról, a szabadidők programjairól. Ezután elbeszélgetett az építőtábo- rozókkal. akik jelenleg a fegyvernek] Vörös Csillag Tsz-ben a gyümölcsszedésben segítkeznek. Ki ne látott volna még az importált csokoládén, gyógyszeren, mosóporon — általában az élelmiszereken és a háztartási cikkeken — váltakozó vékonyabb, vastagabb vonalakat? Talán kevesen tudják, hogy ezek a vonalak — szakszerűen: vonalkódok — a termékek azonosítására, egyeztetésére szolgálnak. A kód közös nyelv, a termelők között. Arra jó, hogy egy-egy termék könnyen számon tartható legyen, s ezáltal segítse, gyorsítsa az áruutánpótlást, javítsa az adat- feldogozást és a készletezést. A termékek kódrendszerének egységes elvek szerinti azonosításának rövid múltja, de annál átütőbb karrierje van. Alig egy évtizede, hogy az NSZK-ban kidolgozták az egységes árukódrendszert. Az azonosító szisztéma 4 számjeggyel az árucsoportot, további néggyel pedig a konkrét terméket jelölte. Elterjedésében nehézséget okozott, hogy a kódszámokat központilag állapították meg. Ugyancsak a hetvenes években dolgozták ki az Egyesült Államokban az úgynevezett általános termék-kódrendszert (Universal Product Code=UPC. (Ez ugyancsak két részből áll: az egyik a termelőt, a másik a terméket azonosítja. Az UPC elveire épül az EAN (European Article Numbe- ring), vagyis az egységes áruazonosító kódrendszer. A brüsszeli székhelyű társulás számjegyeit már csaknem húsz országban alkalmazzák. A számjegy-csoportok az ország, a termelő ,és a termékek egyeztetésére szolgálnak, emellett van egy' ellenőrző szám is, amely garantálja a hibák elkerülését. A számoktól a vonalakig már egyszerűbb volt eljutni. Ahhoz például, hogy egy nagy raktárban vagy üzletben mindig tudják, miből, mennyi fogyott, a termékek azonosításához be kellene ütni a pénztárgépbe a kódszámokat. Ez például a 13 (vagy akárcsak az egyszerűsített változatú 8) számjegyből álló kódnál rendkívül bonyolult, nehéz, lassú és nagy hibalehetőséget magában rejtő folyamat. Sokkal egyszerűbb, ha a számokat vonalak helyettesítik, amelyeket a pénztárgépek optikai érzékelői játszi könnyedséggel, pillanatok alatt beolvasnak. Az Egyesült Államokban forgalmazott termékek négyötödét ma már vonalkódok jelölik. Ha Európában még nem is ilyen mértékben használják a vonalkódokat, nap nap után mind több terméken tűnnek fel a vékonyabb, vastagabb rovátkák. Kétségtelen: a vonalkódok szélesebb körű alkalmazásának még a fejlett európai ipari államokban is gátat szab, hogy az optikai érzékelővel ellátott pénztárgépek drágák. Mindez azonban nem akadályozhatja a kódrendszerek további terjedését. Magyarországon is határozat született az egységes termékazonosító kódszámrendszer kidolgozására és bevezetésére. Az idei, kísérleti esztendő után, az elképzelések szerint, fokozatosan terjesztik ki az egyes árucsoportokra a kódokat. Tekintettel gazdaságunk nyitottságára, a termék-kódszámrendszer illeszkedik az EAN-hoz. A vállalatoknak ezután az új kódok alapján kell adatfeldolgozó rendszereiket kidolgozniuk, s a kódokat alkalmazzák külső kapcsolataikban is. Sok magyar vállalat ugyanis eddig is kódrendszer szerint rendezte termékeit, de ezeket a kódokat csak kerítésen belül használhatták; a szomszéd cég egy másik kódrendszer szerint számozta termékeit, anyagait. Így aztán a különböző börzéken és más adásvételi ügyleteknél gyakran előfordult, hogy — csak a kódok alapján — nem értettek szót egymással a vevők és az eladók. Az egységes termékazonosító kódszámrendszer minden bizonnyal lehetőséget teremt a közös nyelv kialakításához. S ahhoz is, hogy az ipar és a kereskedelem megbirkózzék a mind nagyobb árutömeg nyilvántartásával. A különböző termékek választéka ugyanis olyan gyorsan nő, hogy azokat hagyományos módon regisztrálni — vagyis betűkkel leírni például a különböző mosóporok nevét — rendkívül munka- igényes. Ez hovatovább megoldhatatlan feladat elé állíthatná a raktárak, a nagyobb boltok dolgozóit. A kódok alkalmazásával könnyebben és gyorsabban át tudják tekinteni: miből, mennyi van a raktárban? Mely árukból mikor kell újabb tételeket megrendelni,) vagy kiszállítani, hogy ne csökkenjen a választék, ne keletkezzenek emiatt átmenetileg hiánycikkek. Ennyiben tehát a vásárlók érdeke is a tőlük látszólag oly távol eső termékazonosító kódrendszer elterjedése. Molnár Patrícia Ez év tavaszán nyitotta meg újabb homokbányáját Tiszafüred határában, a Kolláth-dülő- ben a helyi Hámán Kató Termelőszövetkezet. A bányában egy másfél köbméteres kanállal fölszerelt L—200-as rakodó és egy SZ—100-as tolólapos dózer segítségével termelik ki a homokot, amelyért naponta 20—25 gépkocsi és más szállító jármű érkezik Karcagról, Kunmadarasról, Mezőtúrról, sőt megyénk határain túlról is. Havonta átlagosan 2200—2600 köbmétert bányásznak. A bánya legföljebb 3 és fél méter mélységű lehet, hiszen utána agyagréteg található, azonkívül két hektárig terjeszkedhet — ezek szerint ez a homokbánya még két és fél évig „él”. Utána visszatúrják a fekete földet, elegyengetik, hogy ismét termőterületként hasznosítsák
