Szolnok Megyei Néplap, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-12 / 190. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. AUGUSZTUS 12. Táborzárás alőtt Tiszaugon Hevesből jöttek, láttak, dolgoztak Csaknem egymillió forintot ér a diákok munkája Középiskolás lányok, fiúk énekétől, nevetésétől hangos a csépai Tiszamenti Tsz ti- szasasi gyümölcsöse. A Fu­rák Teréz Ifjúsági Építőtá­bor lakói, Heves megyei diá­kok, szedik a szilvát, NDK- exportra. Sulyokné Dombo- roczky Zsuzsának — „civil­ben” az Egri Adatfeldolgozó Vállalat gépkönyvelője — KISZ-megbizatása a tábor vezetése. — Hányán szorgoskodnak itt a kilenchektáros szilvás­ban? — Hat Heves megyei kö­zépiskolából és az egri gyer­mekvárosból összesen száz- hetvenkilenc diákot táboroz- tatunk és foglalkoztatunk az utolsó turnusban. Az első héten szőlőt kapáltak, horol- tak a lányok és a srácok, ez a szilvaszedés bedig 'eltart már a táborzárásig. Reggel hattól fél egyig dolgozunk, ez idő alatt a felnőtt téeszta- gok teljesítményének hat­van százalékát kell elvégez­nünk. Ez személyenként na­pi száz forint értékű mun­kát jelent, a Heves megyei KISZ-bizottság és a csépai téesz közösen állapították meg a normát. Miközben beszélgetünk, gyorsan telik Domboroczky- né vödre a hamvas-kék szil­vaszemekkel. Dolgozni kell a táborvezetőnek is, de azt mondja, ezzel együtt szíve­sen vezetne tábort máskor is Tiszaugon. — Középiskolás korom óta vállalom nyaranként ezt a munkát a KISZ-bizottság megbízásából. Sokhelyütt táboroztam már a vakáció­juk egy részét munkával töl­tő diákokkal, de talán itt éreztem magam a legjobban. Elégedettek vagyunk mind­annyian a munkaadó szövet­kezet vezetőségével kiala­kult közvetlen munkakap­csolattal. Szinte minden nap felkeresi valamelyik téeszbe- li vezető a tábort a kérdés­sel: óhaj, sóhaj, panasz? Meg is tettek mindent, hogy meg­felelő körülmények között dolgozhassunk, és a szabad­időnket is kellemesen, hasz­nosan tölthessük el. Az ebéd befejeztétől az esti takaródéig tartó szabad­idejének nagy részét — ha éppen nincs szervezett prog­ram — mindenki tetszése szerint tölti el. Táborozó tár­saihoz hasonlóan — mint mondja — egy órányit sem unatkozott a Tiszaugon ed­dig eltöltött idő alatt Tóth Zita, a hatvani Bajza József Gimnázium harmadéves ta­nulója sem. — Bőven gondoskodtak szabadidős programról a há­zigazdáink. Elvittek bennün­ket Kecskemétre, strandol­tunk Csongrádon. A tábor­ban pedig Ki mit tudót ren­deztünk, amin népviselet hí­ján is nagy sikere volt a bri­gádunknak, a saját koreog­ráfiánk alapján bemutatott néoitánc-műsorral. Annyira azért nem fáradunk el se a kapálásban, se a gyümölcs­szedésben, hogy ne vennénk részt a tábori sportversenye­ken. A kosárlabda-bajnoksá­got meg is nyertük! — Gratulálok, és ha már a fáradtságot említetted: ne­héz a munka egy ilyen ter­melőszövetkezeti építőtábor­ban? — Nem könnyű teljesíteni a normát, de végül is érde­mes hajtani, és odafigyelni, hogy jól elvégezzük amit ránk bíznak. Nem csak azért, mert a napi keresetünkből ötven forintot kézhez ka­punk, hanem azért is, mert a fennmaradó összeg egy ré­széből jutalmazási alapot ké­pez a Heves megyei KISZ- bizottság. A nyári táborok­ban legeredményesebben dol­gozó iskolák KlSZ-szerveze- tei kapnak majd belőle sportszerek meg klubfel­szerelés vásárlására. Tóth Illés: — Nem akarunk szégyent vallani a lányok előtt Sulyokné Domboroczky Zsuzsa: — Szívesen ve­zetnék máskor is építőtá­bort Tiszaugon Tóth Zita: — önkéntes volt a tábor, és a mi bri­gádunkból senki se bánja az itt töltött két hetet Az utolsó turnus táborla­kói tizennyolc brigádban dolgoznak. A gyöngyösi Ipa­ri Szakközépiskola .diákjai­ból álló Vak Bottyán brigád tagjai elmondhatják: Heves­ből jöttek, láttak, dolgoztak, és győztek is. — A szőlőkapálásban a mi brigádunk teljesítette leg­jobban a normát — újságol­ja Tóth Illés, a brigád egyik tagja, aki a tábortanács vá­lasztott elnöke is. — Vaká­ciózó diáknak gyalogolni is elég másfél kilométert, mi pe­dig naponta ilyen hosszú sző­lősort gyomtalanítottunk. Ez a norma 145 százalékos tel­jesítését jelentette. — Szép eredmény, mert nem túlzás, ha azt mondjuk, •sokan közületek még életük­ben nem fogtak kapát. — így igaz. dehát egy, csak fiúkból álló, brigád nem vallhat szégyent a táborozok többségét, csaknem kéthar­madát kitevő lányok előtt! A szilvaszedésben se szeret­nénk lemaradni, bár most a kezdetén még az egy marék­kai a vödörbe, egy s^em a szájba munkamegosztás járja. Majd eltelünk a gyü­mölccsel, azután ráhajtunk. Csak győzzék elszállítani a kezünk alól a téeszbeliek a szilvával teli rekeszeket! A hét végén tábortüzet raknak a hevesi diákok Ti­szaugon, bezárja kapuit az építőtábor. A fiatalok mun­káját a termelőszövetkezet részéről ifj. Harmatos Lász­ló irányította. Tőle érdeklőd­tünk a július húszadika óta tartó tábor hasznáról. — Nem lenne helyes úgy megítélni az építőtábor gaz­daságosságát, hogy mennyibe kerül egy-egy diák napi el­látása, és ki-ki mennyit dol­gozik egy nap. A tábor fenn­tartása többe kerül, mint amennyit a diákoknak a megállapított norma szerint elvégzett munkája ér. Csak­hogy jónéhány időszerű, na­gyon kézimunka-igényes ten­nivalót semmiképpen nem tudtunk volna idejében be­fejezni a táborozok segítsé­ge nélkül. Négy turnusban összesen nyolcszáz Heves és Zala megyei középiskolást foglalkoztattunk. A korai gyümölcsökből, a cseresznyé­ből, a meggyből és a kajszi­barackból 300 tonnát szed­tek le, 300 hektáron végezték el a gyomtalanítást a fiatal szőlőtábláinkban, ahol még nem alkalmazhatunk vegy­szeres kezelést. Száz hektár­nyi maglucernában az idege­nelés gondját vették le a té- esztagok válláról, és az utol­só turnusban dolgozók még leszüretelik a tiszasasi gyü­mölcsös termésének felét, mintegy ötven tonna szilvát. Hozzávetőlegesen csaknem egymillió forintot ér az idei nyári építőtábor lakóinak munkája. T. F. Háromezer sípos óriás orgona készül a Fővárosi Művész Kézműves Vállalat aquincumi üzemében. A 3 manuálos, 37 regiszteres orgona az NSZK-beli Augsburg Szent Pongrác templomába kerül a nyár végére Magyar tv-produkciók külföldön A közeljövőben sorra ke­rülő két nemzetközi feszti­válra kaptak meghívót a Magyar Televízió produkciói. Augusztus 15. és 21. között a kanadai Banffban rendez­nek televíziós találkozót, amelyen első alkalommal vesznek részt hazai alkotó- műhelyekben készült filmek- A dokumentumműsorok ke­retében a Kötelék, valamint a Börtönben az uram című filmet vetítik le. Az előbbi operatőr-rendezője. Edelényi Gábor a nyíregyházi mező­gazdasági főiskolán dolgozó három fiatal kötelékműre- pülő gyakorlatát kapta ka­meravégre a múlt esztendő­ben. A film a kötelék ki­alakulásáról, egy gyönyörű és nem veszélytelen sport műhelytitkairól ad képet. A másik alkotásban két fiatal rendező, Gém György és Moldova Ágnes a magyaror­szági börtönökben folyó ne­velőmunkát mutatja be. E hónap 16-tól Salzburg operafilmek fesztiváljának ad otthont. A hároméven­ként sorra kerülő rendezvé­nyen a Magyar Televízió versenyfilmjeként Székely Endre: Kőzene operáját ve­títik le. Megkezdődik az egységes tanárképzés Kisérlet a Janus Pannonius tudományegyetemen Az új tanévben megkez­dődik az egységes tanárkép­zés a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen; az or­szágos jelentőségű kísérlet lényege az. hogy általános és középiskolai oktatásra egyaránt képesített szakta­nárokat képezzenek egyete­mi szinten. Az új oktatási rendszer tehát a pedagógus- képzés tartalmi és módszer­tani megújítását szolgálja, különös tekintettel a hallga­tók gyakorlatközpontú fel­készítésére. A kisérlet idő­tartama tíz-tizenöt év lesz, s a Pécsett szerzett tapasz­talatok alapján döntenek majd az egységes tanárkép­zés általános ibevezetéséről. A Minisztertanács 1981- ben határozatot hozott ar­ra. hogy a pécsi tudomány­egyetem — az általános is­kolai tanárok négyéves kép­zésének folytatása mellett — meg kell teremteni az egyetemi szintű, ötéves idő­tartamú, egységes tanárkép­zés feltételeit. Ennek meg­felelően megszűnt a Pécsi Tanárképző Főiskola, és lét­rejött a Janus Pannonius Egyetem Tanárképző Kara. Az új fakultás másfél éves felkészülés után szeptember­ben megkezdi — egyelőre csak a társadalomtudományi szakokon — az egységes képzést, emellett természe­tesen ellátja az általános is­kolai tanárképzés feladatát is. Fischer Ernő, a Tanárkép­ző Kar dékánja elmondta, hogy hat szakpáron indul meg a képzés, mégpedig a következő párosításban: iro­dalom és magyar nyelv, iro­dalom és esztétika, magyar és orosz nyelv, magyar és angol nyelv., történelem és orosz nyelv, s történelem és angol nyelv. Körülbelül száz hallgató kezdi meg az öt­éves tanulmányait ezeken a szakokon. A későbbiek fo­lyamán — a személyi és tárgyi feltételek megterem­tésével — további társada­lomtudományi szakokra ter­jesztik ki a képzést. E:o- reláthatóan a nyolcvanas évek közepén megindul az oktatás a természettudomá­nyi szakokon is. T Balázs József: ÁNC1SKOLA Közben kijött az udvarra Lili is, forgott maga körül, hátha észrevesz valamit. — Lili — szólt oda neki a kerítés mellől a fiú, közben eloldotta a kerítéshez dró­tozott kormányt, felpattant az ülésre, és az utcai kapu­hoz hajtott. — Már azt hittem, hogy a rendőrség van itt — mond­ta fáradtan Lili. Egyáltalán nem sértődött meg. — Mit akarsz? — ásított egyet. A fiú nem szállt le a bicikliről, csak úgy a nyeregből tá­masztotta a kaput. — Megmondjam? — kér­dezte. — Ahh — legyintett Lili, és a fiú nem érthette félre; ha ilyen gyerekesen viselke­dik, otthagyja. — Nincs senki a házban? — óvakodott be a kapun a fiú, és megállt Lili előtt. — Alszanak — intett Lili a ház felé. — Te is a legrosz- szabb pillanatban tudsz jön­ni, ennek van a legtöbb pén­ze, te kis buta — már-már szótagolva korholta a fiút. — Most aztán várhatom, amíg újra eljön hozzám ... — Ez a kis cirkuszos — intett a fiú a kert felé, amerre a kis ember az imént elfutott. — Milyen cirkuszos? — csattant fel Lili. — Akkora, mint egy tör­pe — vigyorodott el Nevicz- ky. — Ilyet láttam a cirkusz­ban. Ahol a jojót árulták ... — Na jó. Mit akarsz? — Bemennék hozzád, ha a biciklit is vihetném magam­mal ... — nyelt nagyot Ne- viczky. — Mit bánom én! — és Li­li már indulni akart. De a fiú csak nem moz­dult. Lili nem értette, hogy mire vár. Idegesen, mintha fájna a feje, a homlokához nyomta a kezefejét. Mintha megnyúlt volna az arca, az álla remegett, homlokához szorított ujjai is. Csapzott haját most nem kötötte át fehér szalaggal. Unottan, de mégis bármelyik pillanat­ban kirobbanni kész dühvei összébbhúzta magán a pon­gyoláját. A fiú úgy gondolta, talán legjobb lenne most bo­csánatot kérni tőle, ahogyan azt a moziban olyan sokszor látta. Bocsánatot kér és el­megy. Mert mi lesz, ha tény­leg behívja magához, és most is olyan tehetetlen lesz, mint a múltkor az árpában. Hiába tette szét Lili a lábát, neki elfogyott az ereje és a bátor­sága, éppen csak egy moz­dulat, az az egyetlen mozdu­lat hiányzott, hogy megcsi­nálja vele azt, amit a ter­ményfelvásárló a cigányasz- szonnyal. Ha most bemen­nek a szobába, bezárják az ajtót, megint minden úgy történik, hogy szégyellnie kell majd magát. Lili leke­zelve megborzolja a haját, kineveti; de azt is el tudta képzelni, hogy most elzavar­ja, hiszen azt a kis embert is ő űzte el a villanylámpá­jával ... Egyre zavartabban •"topogott, mert mégis csak azt kívánta, hogy egymás mellett feküdjenek azon az ágyon, Lili szobájában. Az előbb még Lili teste ott fe­hérlett a férfi felett végig azon a hatalmas ágyon. Em­lékezett rá, hogy a villany­lámpa fényében mozgott­hullámzott ez a test, de az is lehet, hogy csak a megle­petéstől, az ijedtségtől vo- naglott meg, hogy rájuk vil­lantott a zseblámpával. „Raj­tam is végignyújtózkodik majd, mint azon a kis tör­pén”, gondolta, s már nem törődött vele, hogy ott érez­ni a nő nyakán, a haja tö­vében, a bőrén annak a fér­finak az izzadtságát is, aki olyan peckesen vonult ki az udvarról. Persze, hogy azért jött ö is. hogy maga alá gyűrje, hogy ha kell. erő­szakkal is megtegye azt. amire már a réten hajlandó lett volna. Az utca felé eső szobában valaki lámpát gyújtott. A kiszűrődő fényben Lili el­fordította a fejét, verejtéktől összecsomósodott hajába túrt, várt valamire. Neviczky még közelebb' lépett hozzá, nem tudta,' hogy most mit csi­náljon : meneküljön-e el, vagy gyorsan szaladjon be LUi szobájába. — Maradj — legyintett Li­li, megérezve nyugtalansá­gát. A tágas udvarra is jutott még valamennyi a benti vi­lágosságból A színek átren­deződtek körülöttük, sötétlila és szürke foltok hömpölyög­tek előtte, majd beleolvadtak a sötétbe, aztán a feketeség erősödött fel. A kert felől az udvarra vetülő sötétség kiszorította a gyorsan szüle­tő színeket, amelyekről a fiú nem tudta, hogy az éj­szaka titokzatos erőinek a játékai-e, vagy csak egy káp- rázat, a félelem alábukkanó és elfoszló képei. — Maradj — súgta kedve­sen Lili, és megpaskoJta a fiú arcát. — Hallod? — for­dította arcát az ég felé. Neviczky csak annyit hal­lott, hogy valahol a víz mel­lett motoros fűrészt indítot­tak be, de az is lehet, hogy még messzebb, egy malom­ban zúgnak a gépek. — Jön az apám — közölte Lili. Nyílt az ablak. Magas, hangosan szuszogó őszhajú férfi hajolt ki rajta, előre­dőlt az ablakpárkányon, és körülményesen, küszködve kipréselte magát a tornácra. Nehézkesen feltápászkodott a földről, a térdéről, hosszú klottgatyájáról leverte a rá­tapadt homokot, aztán kilé­pett az udvarra. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents