Szolnok Megyei Néplap, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-12 / 190. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. AUGUSZTUS 12. Táborzárás alőtt Tiszaugon Hevesből jöttek, láttak, dolgoztak Csaknem egymillió forintot ér a diákok munkája Középiskolás lányok, fiúk énekétől, nevetésétől hangos a csépai Tiszamenti Tsz ti- szasasi gyümölcsöse. A Furák Teréz Ifjúsági Építőtábor lakói, Heves megyei diákok, szedik a szilvát, NDK- exportra. Sulyokné Dombo- roczky Zsuzsának — „civilben” az Egri Adatfeldolgozó Vállalat gépkönyvelője — KISZ-megbizatása a tábor vezetése. — Hányán szorgoskodnak itt a kilenchektáros szilvásban? — Hat Heves megyei középiskolából és az egri gyermekvárosból összesen száz- hetvenkilenc diákot táboroz- tatunk és foglalkoztatunk az utolsó turnusban. Az első héten szőlőt kapáltak, horol- tak a lányok és a srácok, ez a szilvaszedés bedig 'eltart már a táborzárásig. Reggel hattól fél egyig dolgozunk, ez idő alatt a felnőtt téeszta- gok teljesítményének hatvan százalékát kell elvégeznünk. Ez személyenként napi száz forint értékű munkát jelent, a Heves megyei KISZ-bizottság és a csépai téesz közösen állapították meg a normát. Miközben beszélgetünk, gyorsan telik Domboroczky- né vödre a hamvas-kék szilvaszemekkel. Dolgozni kell a táborvezetőnek is, de azt mondja, ezzel együtt szívesen vezetne tábort máskor is Tiszaugon. — Középiskolás korom óta vállalom nyaranként ezt a munkát a KISZ-bizottság megbízásából. Sokhelyütt táboroztam már a vakációjuk egy részét munkával töltő diákokkal, de talán itt éreztem magam a legjobban. Elégedettek vagyunk mindannyian a munkaadó szövetkezet vezetőségével kialakult közvetlen munkakapcsolattal. Szinte minden nap felkeresi valamelyik téeszbe- li vezető a tábort a kérdéssel: óhaj, sóhaj, panasz? Meg is tettek mindent, hogy megfelelő körülmények között dolgozhassunk, és a szabadidőnket is kellemesen, hasznosan tölthessük el. Az ebéd befejeztétől az esti takaródéig tartó szabadidejének nagy részét — ha éppen nincs szervezett program — mindenki tetszése szerint tölti el. Táborozó társaihoz hasonlóan — mint mondja — egy órányit sem unatkozott a Tiszaugon eddig eltöltött idő alatt Tóth Zita, a hatvani Bajza József Gimnázium harmadéves tanulója sem. — Bőven gondoskodtak szabadidős programról a házigazdáink. Elvittek bennünket Kecskemétre, strandoltunk Csongrádon. A táborban pedig Ki mit tudót rendeztünk, amin népviselet híján is nagy sikere volt a brigádunknak, a saját koreográfiánk alapján bemutatott néoitánc-műsorral. Annyira azért nem fáradunk el se a kapálásban, se a gyümölcsszedésben, hogy ne vennénk részt a tábori sportversenyeken. A kosárlabda-bajnokságot meg is nyertük! — Gratulálok, és ha már a fáradtságot említetted: nehéz a munka egy ilyen termelőszövetkezeti építőtáborban? — Nem könnyű teljesíteni a normát, de végül is érdemes hajtani, és odafigyelni, hogy jól elvégezzük amit ránk bíznak. Nem csak azért, mert a napi keresetünkből ötven forintot kézhez kapunk, hanem azért is, mert a fennmaradó összeg egy részéből jutalmazási alapot képez a Heves megyei KISZ- bizottság. A nyári táborokban legeredményesebben dolgozó iskolák KlSZ-szerveze- tei kapnak majd belőle sportszerek meg klubfelszerelés vásárlására. Tóth Illés: — Nem akarunk szégyent vallani a lányok előtt Sulyokné Domboroczky Zsuzsa: — Szívesen vezetnék máskor is építőtábort Tiszaugon Tóth Zita: — önkéntes volt a tábor, és a mi brigádunkból senki se bánja az itt töltött két hetet Az utolsó turnus táborlakói tizennyolc brigádban dolgoznak. A gyöngyösi Ipari Szakközépiskola .diákjaiból álló Vak Bottyán brigád tagjai elmondhatják: Hevesből jöttek, láttak, dolgoztak, és győztek is. — A szőlőkapálásban a mi brigádunk teljesítette legjobban a normát — újságolja Tóth Illés, a brigád egyik tagja, aki a tábortanács választott elnöke is. — Vakációzó diáknak gyalogolni is elég másfél kilométert, mi pedig naponta ilyen hosszú szőlősort gyomtalanítottunk. Ez a norma 145 százalékos teljesítését jelentette. — Szép eredmény, mert nem túlzás, ha azt mondjuk, •sokan közületek még életükben nem fogtak kapát. — így igaz. dehát egy, csak fiúkból álló, brigád nem vallhat szégyent a táborozok többségét, csaknem kétharmadát kitevő lányok előtt! A szilvaszedésben se szeretnénk lemaradni, bár most a kezdetén még az egy marékkai a vödörbe, egy s^em a szájba munkamegosztás járja. Majd eltelünk a gyümölccsel, azután ráhajtunk. Csak győzzék elszállítani a kezünk alól a téeszbeliek a szilvával teli rekeszeket! A hét végén tábortüzet raknak a hevesi diákok Tiszaugon, bezárja kapuit az építőtábor. A fiatalok munkáját a termelőszövetkezet részéről ifj. Harmatos László irányította. Tőle érdeklődtünk a július húszadika óta tartó tábor hasznáról. — Nem lenne helyes úgy megítélni az építőtábor gazdaságosságát, hogy mennyibe kerül egy-egy diák napi ellátása, és ki-ki mennyit dolgozik egy nap. A tábor fenntartása többe kerül, mint amennyit a diákoknak a megállapított norma szerint elvégzett munkája ér. Csakhogy jónéhány időszerű, nagyon kézimunka-igényes tennivalót semmiképpen nem tudtunk volna idejében befejezni a táborozok segítsége nélkül. Négy turnusban összesen nyolcszáz Heves és Zala megyei középiskolást foglalkoztattunk. A korai gyümölcsökből, a cseresznyéből, a meggyből és a kajszibarackból 300 tonnát szedtek le, 300 hektáron végezték el a gyomtalanítást a fiatal szőlőtábláinkban, ahol még nem alkalmazhatunk vegyszeres kezelést. Száz hektárnyi maglucernában az idegenelés gondját vették le a té- esztagok válláról, és az utolsó turnusban dolgozók még leszüretelik a tiszasasi gyümölcsös termésének felét, mintegy ötven tonna szilvát. Hozzávetőlegesen csaknem egymillió forintot ér az idei nyári építőtábor lakóinak munkája. T. F. Háromezer sípos óriás orgona készül a Fővárosi Művész Kézműves Vállalat aquincumi üzemében. A 3 manuálos, 37 regiszteres orgona az NSZK-beli Augsburg Szent Pongrác templomába kerül a nyár végére Magyar tv-produkciók külföldön A közeljövőben sorra kerülő két nemzetközi fesztiválra kaptak meghívót a Magyar Televízió produkciói. Augusztus 15. és 21. között a kanadai Banffban rendeznek televíziós találkozót, amelyen első alkalommal vesznek részt hazai alkotó- műhelyekben készült filmek- A dokumentumműsorok keretében a Kötelék, valamint a Börtönben az uram című filmet vetítik le. Az előbbi operatőr-rendezője. Edelényi Gábor a nyíregyházi mezőgazdasági főiskolán dolgozó három fiatal kötelékműre- pülő gyakorlatát kapta kameravégre a múlt esztendőben. A film a kötelék kialakulásáról, egy gyönyörű és nem veszélytelen sport műhelytitkairól ad képet. A másik alkotásban két fiatal rendező, Gém György és Moldova Ágnes a magyarországi börtönökben folyó nevelőmunkát mutatja be. E hónap 16-tól Salzburg operafilmek fesztiváljának ad otthont. A háromévenként sorra kerülő rendezvényen a Magyar Televízió versenyfilmjeként Székely Endre: Kőzene operáját vetítik le. Megkezdődik az egységes tanárképzés Kisérlet a Janus Pannonius tudományegyetemen Az új tanévben megkezdődik az egységes tanárképzés a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen; az országos jelentőségű kísérlet lényege az. hogy általános és középiskolai oktatásra egyaránt képesített szaktanárokat képezzenek egyetemi szinten. Az új oktatási rendszer tehát a pedagógus- képzés tartalmi és módszertani megújítását szolgálja, különös tekintettel a hallgatók gyakorlatközpontú felkészítésére. A kisérlet időtartama tíz-tizenöt év lesz, s a Pécsett szerzett tapasztalatok alapján döntenek majd az egységes tanárképzés általános ibevezetéséről. A Minisztertanács 1981- ben határozatot hozott arra. hogy a pécsi tudományegyetem — az általános iskolai tanárok négyéves képzésének folytatása mellett — meg kell teremteni az egyetemi szintű, ötéves időtartamú, egységes tanárképzés feltételeit. Ennek megfelelően megszűnt a Pécsi Tanárképző Főiskola, és létrejött a Janus Pannonius Egyetem Tanárképző Kara. Az új fakultás másfél éves felkészülés után szeptemberben megkezdi — egyelőre csak a társadalomtudományi szakokon — az egységes képzést, emellett természetesen ellátja az általános iskolai tanárképzés feladatát is. Fischer Ernő, a Tanárképző Kar dékánja elmondta, hogy hat szakpáron indul meg a képzés, mégpedig a következő párosításban: irodalom és magyar nyelv, irodalom és esztétika, magyar és orosz nyelv, magyar és angol nyelv., történelem és orosz nyelv, s történelem és angol nyelv. Körülbelül száz hallgató kezdi meg az ötéves tanulmányait ezeken a szakokon. A későbbiek folyamán — a személyi és tárgyi feltételek megteremtésével — további társadalomtudományi szakokra terjesztik ki a képzést. E:o- reláthatóan a nyolcvanas évek közepén megindul az oktatás a természettudományi szakokon is. T Balázs József: ÁNC1SKOLA Közben kijött az udvarra Lili is, forgott maga körül, hátha észrevesz valamit. — Lili — szólt oda neki a kerítés mellől a fiú, közben eloldotta a kerítéshez drótozott kormányt, felpattant az ülésre, és az utcai kapuhoz hajtott. — Már azt hittem, hogy a rendőrség van itt — mondta fáradtan Lili. Egyáltalán nem sértődött meg. — Mit akarsz? — ásított egyet. A fiú nem szállt le a bicikliről, csak úgy a nyeregből támasztotta a kaput. — Megmondjam? — kérdezte. — Ahh — legyintett Lili, és a fiú nem érthette félre; ha ilyen gyerekesen viselkedik, otthagyja. — Nincs senki a házban? — óvakodott be a kapun a fiú, és megállt Lili előtt. — Alszanak — intett Lili a ház felé. — Te is a legrosz- szabb pillanatban tudsz jönni, ennek van a legtöbb pénze, te kis buta — már-már szótagolva korholta a fiút. — Most aztán várhatom, amíg újra eljön hozzám ... — Ez a kis cirkuszos — intett a fiú a kert felé, amerre a kis ember az imént elfutott. — Milyen cirkuszos? — csattant fel Lili. — Akkora, mint egy törpe — vigyorodott el Nevicz- ky. — Ilyet láttam a cirkuszban. Ahol a jojót árulták ... — Na jó. Mit akarsz? — Bemennék hozzád, ha a biciklit is vihetném magammal ... — nyelt nagyot Ne- viczky. — Mit bánom én! — és Lili már indulni akart. De a fiú csak nem mozdult. Lili nem értette, hogy mire vár. Idegesen, mintha fájna a feje, a homlokához nyomta a kezefejét. Mintha megnyúlt volna az arca, az álla remegett, homlokához szorított ujjai is. Csapzott haját most nem kötötte át fehér szalaggal. Unottan, de mégis bármelyik pillanatban kirobbanni kész dühvei összébbhúzta magán a pongyoláját. A fiú úgy gondolta, talán legjobb lenne most bocsánatot kérni tőle, ahogyan azt a moziban olyan sokszor látta. Bocsánatot kér és elmegy. Mert mi lesz, ha tényleg behívja magához, és most is olyan tehetetlen lesz, mint a múltkor az árpában. Hiába tette szét Lili a lábát, neki elfogyott az ereje és a bátorsága, éppen csak egy mozdulat, az az egyetlen mozdulat hiányzott, hogy megcsinálja vele azt, amit a terményfelvásárló a cigányasz- szonnyal. Ha most bemennek a szobába, bezárják az ajtót, megint minden úgy történik, hogy szégyellnie kell majd magát. Lili lekezelve megborzolja a haját, kineveti; de azt is el tudta képzelni, hogy most elzavarja, hiszen azt a kis embert is ő űzte el a villanylámpájával ... Egyre zavartabban •"topogott, mert mégis csak azt kívánta, hogy egymás mellett feküdjenek azon az ágyon, Lili szobájában. Az előbb még Lili teste ott fehérlett a férfi felett végig azon a hatalmas ágyon. Emlékezett rá, hogy a villanylámpa fényében mozgotthullámzott ez a test, de az is lehet, hogy csak a meglepetéstől, az ijedtségtől vo- naglott meg, hogy rájuk villantott a zseblámpával. „Rajtam is végignyújtózkodik majd, mint azon a kis törpén”, gondolta, s már nem törődött vele, hogy ott érezni a nő nyakán, a haja tövében, a bőrén annak a férfinak az izzadtságát is, aki olyan peckesen vonult ki az udvarról. Persze, hogy azért jött ö is. hogy maga alá gyűrje, hogy ha kell. erőszakkal is megtegye azt. amire már a réten hajlandó lett volna. Az utca felé eső szobában valaki lámpát gyújtott. A kiszűrődő fényben Lili elfordította a fejét, verejtéktől összecsomósodott hajába túrt, várt valamire. Neviczky még közelebb' lépett hozzá, nem tudta,' hogy most mit csináljon : meneküljön-e el, vagy gyorsan szaladjon be LUi szobájába. — Maradj — legyintett Lili, megérezve nyugtalanságát. A tágas udvarra is jutott még valamennyi a benti világosságból A színek átrendeződtek körülöttük, sötétlila és szürke foltok hömpölyögtek előtte, majd beleolvadtak a sötétbe, aztán a feketeség erősödött fel. A kert felől az udvarra vetülő sötétség kiszorította a gyorsan születő színeket, amelyekről a fiú nem tudta, hogy az éjszaka titokzatos erőinek a játékai-e, vagy csak egy káp- rázat, a félelem alábukkanó és elfoszló képei. — Maradj — súgta kedvesen Lili, és megpaskoJta a fiú arcát. — Hallod? — fordította arcát az ég felé. Neviczky csak annyit hallott, hogy valahol a víz mellett motoros fűrészt indítottak be, de az is lehet, hogy még messzebb, egy malomban zúgnak a gépek. — Jön az apám — közölte Lili. Nyílt az ablak. Magas, hangosan szuszogó őszhajú férfi hajolt ki rajta, előredőlt az ablakpárkányon, és körülményesen, küszködve kipréselte magát a tornácra. Nehézkesen feltápászkodott a földről, a térdéről, hosszú klottgatyájáról leverte a rátapadt homokot, aztán kilépett az udvarra. (Folytatjuk)
