Szolnok Megyei Néplap, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-13 / 164. szám

1983. JÚLIUS 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Képek a Tiszámé Vegyiművekből 1979—80-ban adták át a nát- rium-tripolifoszfát üzemet. Évente 30 ezer tonna a ter­melése A Tiiszamenti Vegyiművek 1952-ben kezdte meg a ter­melést. Az Alföldön egy ve­gyi központot hoztak létre műtrágyagyártásra. Tevékeny­ségük az utóbbi időben bő­vült. Műtrágyagyártás mel­lett porfestéket és kénsavat is készítenek^ 1968 óta pedig mosószert is szállítanak a belföldi piacra. Közel 4 mil­liárd forint az évi termelési értékük. Műtrágyából 600 ezer tonna kerül á belföldi felhasználókhoz. Csomagolják a Tomi mosó­port, a paraméterei világszín­vonalon állnak Évente közel 600 ezer tonna kénsavat gyártanak, amelynek 10—15 százaléka exportra kerül Fotó: Tarpai Új iskola—285 lakás Telkek az Érparton—Főiskolai kollégium (Folytatás az 1. oldalról) a szállítás, a közlekedés szempontjából mit jelent ez. Még a város köztisztasá­gát is befolyásolja, hiszen sártengerben lehetetlen a szemétszállítás. Érdemi in­tézkedések mégis történtek a köztisztaság érdekében, öt­venkilenc konténert helyez­tek el a városban, ezzel is igyekeztek elejét venni az illegális szemétlerakások­nak. A Városgazdálkodási Vállalat speciális gépkocsi­kat szerzett be, és a műutak mellett megszervezte a ku­kás szemétszállítást. A környezetvédelmi célo­kat is szolgálja majd a gáz­program valóraváltása. Jász­berény ugyanis megnyerte az energiaracionalizálási pályá­zatot. A gázvezeték hálózat kiépítését a második félév­ben szeretnék elkezdeni. Az üzemek eddig több mint 23 millió forint értékű kom­munális kötvény jegyzésé­vel segítették ezt a munkát. A városi tanács szeptember­től kezdve négy millió fo­rint értékben lakossági köt­vények kibocsájtását is ter­vezd. A vízellátást is tovább akarják javítani a város ve­zetői. Igaz, hogy az utóbbi két évben fúrtak két kutat, de a vízbázis növelése érde­kében újabb intézkedéseket kell foganatosítani. Az egészségügyi ellátás ja­vítása is ennek a középtávú tervidőszaknak az egyik fő célkitűzése. Ennek érdeké­ben tavaly kórházi belső át­alakítással elhelyezték a krónikus belgyógyászati részleget. Az idén kezdték építeni hozzá a betegfelvo­nót és a szociális létesítmé­nyeket magába foglaló tol­dalék épületet. A város gyarapodását ter­mészetesen nemcsak a ta­nács szolgálja Jászberényben sem, hanem a különböző vállalatok, illetve miniszté­riumi szervek is. Ennek kö­szönhető több új beruházás, — köztük a Tanítóképző Fő­iskola kétszáz személyes kol­légiumának építése. Az elő­készítő munkálatoknál tar­tanak. Ugyanez a helyzet a Zöld- ség-®yümölcs Termeltető, Forgalmazó és Értékesítő Társulás új áruházánál is. Az építkezést a benzinkút melletti sarkon kezdik majd. Előkészítés alatt áll egy kis ABC-áruház építése a Lenin úton. Jó ütemű az áfész áru­házának bővítése. És ami még említésre érdemes: új laktanyát kapnak a tűzoltók is Pénzszegény világunkban erre a sok új létesítményre gondolva felvetődik a kér­dés: Mi lenne, ha pénze len­ne Jászberénynek? S. B. KÉT ARA TAS Szinte simogatja Hemek Antalt ez a teltzengésű, meleg szó: aratás. — Napszámos .csalfádból származom, a mi „nadrág- szíjnyi” földünkből nem bír­tunk megélni — mentünk részesbe, tizedért aratni. Minden nyáron. ’940 nya­rán, 'tízévesen voltam elő­ször. Ügy kezdtem, mint bárki más: marokverőként. Párban dolgoztunk: egy ka szás, egy marokverő. Reggel háromtól este tízig. Felfog­tunk egy élőt, ami tíz cso­móra való — háromszáz méter hosszú, — területet jelentett. A kaszás levágta a búzát, én meg egy fából csinált kampófélével. a kapkodóval marokra fog­tam és a búzaszálból font ..kötéllel” kévébe kötöttem. Utána csomóba, másnéven keresztbe hordtam. A bőgő­vel (nagygereblyével) pe­dig a maradékot gyűjtöttem össze. Egy szem se marad­hatott kinn ... Ügyeltünk mi is, a gazda is. Este már csak ledőltünk, s alig; pirkadt, keltünk. Még harmatos volt az ,.élet”, de már vágtuk; könnyebben ment, mert nem szúrt any- nyira. Hajnali háromtól, amíg láttunk, ott görnyed­tünk a táblákon: egy ka­taszteri holdat le kellett aratni Ez Besenyszögön 6— 7 mázsa búzát jelentett ab­ban az időben. A hat hét alatt 30—35 holdat vágtunk le. A mi részünket a falu­végi gyepre, hordta ki a gazda, ott kicsépeltette és a házunkhoz szállíttatta. Tizenhét éves koromig voltam marokverő, akkor én is kézbe vehettem a kaszát, amit a Hangyaboltban'' vásá­roltunk. Apám tanított meg kaszálni, füvön gyakoroltam. Más munka nem volt ekkor­tájt, aratással kerestük meg az egész évre valót. Egy szál gatyában, mezítláb két tábla között még a szél sem II Pártilet júliusi számábúl A Pártélet júliusi száma kiemelkedő helyet szentel a tagfelvételi munkának. Köz­li a Politikai Bizottság erre vonatkozó legújabb (1983. június 21-i) határozatát. Eh­hez kapcsolódik az a beszél­getés is, amelyet a szerkesz­tőség Baranyai Tiborral, a KB osztályvezetőjével foly­tatott a párt belső életéről és munkamódszeréről. Ezt az interjút egészíti ki a pártel­lenőrzés szerepéről, haté­konyságáról szóló írás. A párt életszínvonal-poli­tikájának fő törekvéseit elemző írás értékes segítsé­get ad politikai munkánk­hoz, hangsúlyozza: társadal­munk nem mondott le arról a kötelezettségéről, hogy gondoskodjék a megélhetési viszonyok javításáról, hatá­rozottabban érvényesítendő azonban az a követelmény, hogy az életszínvonal jobban hasson vissza a gazdaságra, a termelő tevékenységre. Ezt a gondolatot folytatja a tar­tósan alacsony hatékonyság­gal működő vállalatokról szóló írás. A lap témaválasztásának bővülését tükrözi egy szer­kesztőségi beszélgetés, ame­lyet ismert színészek, rende­zők folytattak a színház és a közönség kapcsolatáról, a színház szerepéről és fele­lősségéről, sajátos művészi felfogásokról, az alkotói ön­állóságról. Foglalkozik a lap azokkal a megváltozott körülmé­nyekkel. amelyek úi helyzet elé állítják a mezőgazdasá­got. Hangsúlyozza a terme lő. feldolgozó, forgalmazó külkereskedelmi vállalatok kapcsolatrendszere javításá­nak szükségességét, a piaci információk'értéknövelő ha­tását. a minőség és a gazda­ságosság fontosságát. érte az embert. Csak a nap tűzött ránk. Kínkeserves volt. Édesanyám horogra akasz­tott kosárban hordta ki az ennivalót, mert mi haza se mentünk. Ott aludtunk a csomó tövében. Mosakodás­ra is csak vasárnap jutott idő. Úgy belénk ette magát a por, hogy színié védett, a talpunk isi megkeménye­dett nem ártott neki a tar­ló. Némelyikünk a gyufát, tudja, azt a régi, piáosfejűt. képes volt meggyújtani a talpán. Mit ettünk? Renge­teg tejet, még tésztát, de húsleves és csirke is jutott — akármilyen szegények voltunk, az aratásra készül­tünk. Nagy dolog az ké­rem! A búza: az élet! ’52-ben letettem a kaszát, s nem sírom vissza azt az időt! Göncökre futotta ... alig éltünk ... Közben el­szállt a fiatalság ... Boros Imre kombájnos már a ma embere, szavai napjainkat idézik föl: — Nekem sem volt isme­retlen a mezőgazdasági mun ■ ka, hét holdon gazdálkodott édesapám. Tetszettek a gé­pek. Először öntözőberende­zéseket kezeltem, mikor 1956-ban elhelyezkedtem itt, a Palotási Állami Gazda­ságban. Dolgoztam, s a napi elfoglaltságok meliett szinte minden gép kezelésének, szerelésének csínját-bínját kitanultam. Traktorost, majd gépszerelői vizsgát tettem. ’60 óta vagyok kombájnos. Az idő tájt SZK 3, később SZK 4 típusú gépekkel vág­tuk a kenyérgabonát. A „kormos.” Hofferekkel is megkínlódtunk. Fújt a szél. vert az eső, sokan szedtünk össze derékfájást, reumát. A John Deere-k, a Rába- Steigerek, Claas Domináto- rok sokkal jobb gépek... Szóval, majd minden típust kipróbáltam. 1971 májusában kezdett el dolgozni a Nagyalföldi Kő­olaj- és Földgáztermelő Vál­lalat szolnoki nyomdája. Az idén befejeződött a nyomda korszerűsítése, átalakítása. A kezdet kezdetén heten dolgoztak a nyomdában, a létszám ma eléri az ötvenet. A 30 millió forint értékű gépparkkal rendelkező üzem­ben a szakmunkások mind­egyike középiskolát végzett, közülük három nyomdaipari technikus, kettő pedig mes­terszakmunkás. A szakembe­rek többsége „saját nevelés”. Megkétszereződött az utób­bi öt esztendőben a magyar —szovjet belkereskedelmi választékcsere, amelynek ke­retében az idén mintegy 35 millió rubel értékű fogyasz­tási cikk cserél gazdát. A maeyar vásárlók folyama­tosan hozzájuthatnak a már megkedvelt szovjet termé­kekhez, egyebek közt a hor­dozható televízióhoz, ke­rékpárokhoz, hűtőszekré­nyekhez, órákhoz, játékok­hoz, szovjet pezsgőhöz. Cse­rében a szovjet boltok vá­lasztékát magyar kozmeti­kai cikkek, bútorok, világító testek, műbőr-konfekció- áruk, bőrdíszmű, filctoll, sporteszközök, szeszes ita­lok, tojás és baromfiáruk szélesítik. Folyamatosan bő­vül a Szovjetunió köztársa­ságaival a közvetlen válasz- iékcsere-kapcsolatok kiépíté­se. Jelenleg a Szovjetunió­ból ilyen módon érkező ter­mékek egynegyede tíz köz­társaság árualapjából kerül ki. Három éve kezdték meg a két ország vállalatai a vá­lasztékcsere részeként a ha­tármenti és áruházi cseréket. Annakidején négykor csörgött a vekker, most hat óra után indulunk. Az idén gyengébb lett a termés, de az én Dominátorom leszedi a négyszáz-négyszázötven mázsát naponként. Most tíz-tizenkét napig tart ■ az aratás, s a réginél jóval kevesebb emberre van szük­ség. Tizennyolc kombájnosa van az állami gazdaságnak, kilencen dolgozunk itt, az első kerületben. — Mi tagadás, a zaj. a por és a meleg megvisel, s mert kapcsológomb, -kar, mind jobb oldalon van, elég­gé kifárad estére a jobb ke­zünk és lábunk. Mégis: ösz- szehasonlítihatatlanul köny- nyebb ma aratni mint ré­gen. (Tiztenéves koromban én is próbáltam a kézi ka­szát.) Most ráállunk a sor­ra, s az irányt tartva egy­máshoz igazodva szépen ha­ladunk előre. Másra figye­lünk, mint a régiek. Együtt kell érezni a géppel, is­merni kell a hangját. A motorzaj máris jelzi: vala­mi nem stimmel. Mint egy zenekarban ... Az a szép, ha nincs szemveszteség. ha tiszta tralót hagyunk ma­gunk után. Bosszankodunk, ha elszakad a variátorszíj, ha hiánycikk a csapágy, az ékszíj. Éjszaka nehezebb a dol­gunk: megnyúlik az idő, mint a rétestészta; inkább érezhető az egyedüllét. Jó- szerint csak azt látjuk, amit a fényszóró kihasít a sötét­ségből. Jobban kell figyel­nünk hiszen később vesz- szűk észre az árkot, a vil­lanyoszlopot, a fát, mint nappal, örülök, ha végigné­zek a levágott táblán, s lá­tom hogy szaporodik a má­zsa. Két ember, két vallomás. Közöttük egy egész törté­nelmi időszak. Sz. Tamás Tibor A fejlesztés szempontjából az utóbbi két év volt a leg­jelentősebb: a nyomda 4,5 millió forintos könyvkötő géppel bővítette gépparkját. Több új gép között a közel­jövőben egy offset nyomógép segíti a nyomdászok munká­ját. Az olajiparnak nagy szük­sége van jól felszerelt, kor­szerű nyomdára, mert évi igénye 140—150 millió forint értékű nyomdaipari termék. Ebből a szolnoki nyomda 10—12 millió forint értékűt állít elő. Határmenti forgalomban az idén mintegy két és félmil­lió, az áruházi cserékben pedig több mint hárommil­lió rubel értékű áru kerül a magyar, illetve a szovjet vá­sárlókhoz. Jelenleg öt páros — Skála—moszkvai Gum, Divatcsarnok—leningrádd Gosztyinnüj-Dvor, Nyíregy­háza és Uzsgorod áruházai, Pécs—Lvov, Szeged—Odesz- sza üzletházai — cserél árut. Nemcsak az állami, a szö­vetkezeti kereskedelemben is élénkülnek a választék bőví­tő kapcsolatok. Az idén mindkét részről több mint húszmillió rubel értékű fo­gyasztási cikket cserélnek a magyar és a szovjet szövet­kezeti partnerek. Az áruellátás színvonalá­nak javítása, a hiánycikkek körének csökkentése érdeké­ben mindkét ország arra törekszik, hogy tovább fej­lessze a belkereskedelmi vá­lasztékcserét. Különösen a határmenti és áruházi cseré­ket kívánják erőteljesebben növelni, mert ezek lehetővé teszik a helyi igényeken ala­puló áruválaszték kialakítá­sát. Korszerű üzemi nyomda Szolnokon Bővülő választékcsere Magyar—szovjet belkereskedelmi kapcsolatok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents