Szolnok Megyei Néplap, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-10 / 162. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. JÚLIUS 10. iHeti világhiradö HÉTFŐ: Siovjet—nyugatnémet csúcstalálkozó Moszkvában — Többszöri halasztás után befejeződik a világkereskedelmi kérdésekkel foglalkozó UNCTAD-ülésszak Belgrádban — A francia külügyminiszter Szíriában. KEDD: Ellentmontdó jelentések a palesztin belviszály- ról — Heves harcok Csátiban, a Habrég-kormány Franciaországtól és Zaire-tól, Qukkuni Veddei ellenkormá- nya Líbiától kér segítséget. SZERDA: Jaruzelski köszöntése 60. születésnapján — Shultz amerikai külügyminiszter eredménytelenül tárgyal Damaszkuszban — A görög miniszterelnök madridi útja. CSÜTÖRTÖK: Amerikai kongresszusi küldöttség Moszkvában — Mitterrand és Marchais találkozója — A bécsi haderöcsökkentési értekezlet ülése — Merénylet- kísérlet a libanoni kormányfő ellen. PÉNTEK: Plenáris ülés a madridi Európa-találkozón — A "közös piaci tizek kül- ügy- és pénzügyminisztereinek rendkívüli tanácskozása — Feszültség Párizs és Teherán között a gépeltérítés ügyében. SZOMBAT: Nyugtalanság és öszecsapások cisz-Jordá- niában — Stone, amerikai különmegbízott a középamerikai térségben tárgyal. Mi a jelentősége a szovjet—nyugatnémet csúcstalálkozónak? Az enyhülés időszakának, csúcstalálkozóit rendszerint a széleskörű együttműködés tervei, fontos szerződések jelezték. Egy feszültebb szakasz szerényebb elvárásokra késztet: már az is eredmény, ha nem szakad meg a párbeszéd. a tárgyalások folyta- tódnak. A moszkvai szovjet—nyugatnémet csúcstalálkozótól aligha remélhetett bárki látványos eredményeket, hiszen Helmut Kohl kormánya határozottan elkötelezte magát az Egyesült Államok rakéta- telepítési tervei mellett s ezzel eleve korlátozta saját mozgásterét. (Sőt, a tervek szerint éppen az NSZK területén helyeznék el az osz- sízes Pershing—2 típusú rakétákat, számszerűen 108-at s a 464 robotrepülőgép jó egynegyedét.) A moszkvai eszmecsere természetesen nem hozott alapvető változásokat az egymástól eltérő, az egymással ütköző álláspontokban. Mégis hasznosnak bizonyult, hiszen módot nyújtott az el6Ő kézből származó, hiteles tájékozódásra. Az NSZK kancellárja előtt maga Jurij Andropov hangsúlyozta: hamis az a nyugaton széltében- ho6szában elterjedt nézet, miszerint a telepítés megkezdése „komoly tárgyalásokra”, értsd: komoly engedményekre szorítja majd a Szovjetuniót. Ezzel az érveléssel a NATO-körök tulajdonképpen az új erőpolitika jogosultságát igazolnák, hogy az egyoldalú fölény erőszakolása hozna megoldást. Az SZiKP főtitkára, a szovjet államfő joggal mutatott rá, hogy a telepítés az Atlanti Szövetség részéről nem önmaga gyengítésére, hanem az egyensúlyi állapot fenntartására ösztönzi majd a Szovjetuniót s ezért logikusan megtesz minden szükséges ellenintézkedést védelmének, biztonságának szavatolására. A sokat emlegetett stratégiai egyensúlyt tehát nem lehet megbontani, de ha a NATO részéről a fegyverkezési hajsza új fordulóját erőltetik, akkor ez az egyensúly a korábbiaknál magasabb szántén, magyarul: költségesebb és bonyolultabb módon, több terheléssel valósul meg. Miért ne lehetne mindezt elkerülni — ez volt a szovjet fél vissza-visszatérő kulcskérdése, s Moszkvában ismét aláhúzták, jóllehet jócskán benne járunk a „rakéták évében”, van még idő és lehetőség a megállapodásra. Ehhez egy dolog szükséges: becsületes, őszinte tárgyalások a kölcsönös biztonsági érdekék figyelembe vétele. Sajnos, ez az. ami hiányzik a NATO s mindenekelőtt a telepítést erőszakoló Egyesült Államok oldaláról. Washington valóságos „ördögi 'kört” alakított ki: a rakéták telepítését a genfi tárgyalások eredményességétől teszi függővé, de miután telepíteni akar, nem érdekeit a genfi sikerben... Régi bölcsesség szerint utólag könnyű okosnak lenni. A moszkvai csúcstalálkozón, ha szorít is az idő. mégis időben hangzottak el a józanságra, realizmusra hívő szavak. A szovjet álláspont, s ezt képviselte a hét szocialista ország, köztük hazánk vezetőinek moszkvai nyilatkozata is, lehetségesnek tartja az ésszerű tárgyalásokat, s a kompromisszumos megegyezést. A válasz sora most az atlanti hatalmakon van. — Miért látszik közelinek a madridi találkozó sikeres befejezése? Holnap lép harmincharmadik hónapjába az a tanácskozás, amelyet a helsinki-záródokumentumot aláírt 35 európai és észak-amerikai ország képviselői folytatnak Madridban. S akármilyen megkapó látvány is Juan Miró nagyméretű homlokzati festménye a spanyol főváros konferencia központjának épületén, talán ideje lenne már. hogy a sikeres befejezés után. a jólismert kép egy- időre lekerüljön a képernyőkről, újságok hasábjairól. A madridi konferencián kezdettől fogva két vélemény csatázott egymással. A szocialista országok arra az álláspontra helyezkedtek, hogy tovább kell vinni az európai biztonsági folyamatot, s a következő láncszem egy olyan kontinentális konferencia lehetne, amely a katonai enyhülés, a leszerelés, a bizalomerősítő indítványok kérdéseivel foglalkozik. A NATO-hatalmak valamiféle .elszámoltatást” akartak végrehajtani, először az emberi jogok ürügyén próbálták támadni a szocialista országokat, utána a lengyel kibontakozást igyekeztek gátolni. Igaz, a nyugati táborban nem lehetett teljes összhangról beszélni: a legkevésbé az Egyesült Államok mutatkozott érdekeltnek a madridi találkozó sikeres befejezésében, néhány szövetséges viszont rugalmasabbnak tűnt. Már-már úgy tűnt. hogy a találkozó zátonyra futott, amikor nyolc semleges és el nem kötelezett állam 1981. decemberében előterjesztette RM—39 számú dokumentumát. (Ez volt a 39. javaslat a madridi találkozón, amelynek spanyol nyelvű rövidítése az RM.) Mindez hasznos tárgyalási alapul szolgált és csaknem másfél esztendős újabb vitaszakasz után, a nyolcak módosított formában újra asztalra tették az RM—39-et, most már a különböző ellenvéleményeket is figyelembe véve A szocialista országok ugyan nem értettek egyet minden megfogalmazással, de a találkozó sikere érdekében elfogadták ezt a javaslatcsomagot — több NATO-ország azonban ismételten nehézségeket támasztott. Végül a házigazda Spanyolország lépett szorítóba s június közepén további finomításokkal próbált egy általánosan elfogadható záródokumentumot indítványozni. Ennek nyomán új tárgyalások kezdődtek s minden jel szerint közel járnak a megállapodáshoz. A nyolcak egyike, Jugoszlávia azt javasolta, hogy július 18—20 között, a külügyminiszterek részvételével, fejezzék be a tanácskozást. Remélhetőleg így történik majd. A fogalmazás óvatossága csupán azért indokolt, mert az európai tanácskozásokon érvényes konszenzus előirja valamennyi résztvevő egyetértését, tehát aikár egy ország észrevételei módosíthatják a tervezett dátumokat. (Korábbi példa: a tárgyalások egy alkalommal a máltai igény miatt csúsztak, hogy vegyenek figyelembe bizonyos földközi-tengeri vonatkozásokat.) Ha július második fele valóban meghozza az eredményes madridi zárást, ez kedvező fordulat lesz. Jelezheti a helsinki elvek érvényességét, a tárgyalások hasznát egy feszültebb helyzet körülményei között, amikor nemigen lehetünk elkényeztetve a jó hírektőí Réti Ervin Ronald Reagan amerikai elnök Los Angelesben, a Tanítók Szövetségének gyűlésén érzékeltette, hogy esetleg indul a következő elnökválasztáson is Nylkolaj Tyihonov szovjet miniszterelnök fogadta a Moszkvában hivatalos látogatáson lévő Helmut Kohlt, az NSZK kancellárját és Hans-Dietrich Genscher külügyminisztert Papergate Reagan erőfeszítései a lavina megelőzésére Andropov meghíváséra Egy amerikai kislány Moszkvában „Zdravsztvujtye” — így, oroszul köszöntötte pénteken a moszkvai repülőtéren az őt várókat Samantha Smith, az a 11 éves amerikai kislány, aki Jurij Andropov meghívására érkezett a Szovjetunióba, Samantha néhány hónappal ezelőtt levelet írt az SZKP KB főtitkárának, s kérte Jurij Andropovot, nyugtassa meg őt, hogy a Szovjetunió nem akar háborút. A kislány nem csupán részletes választ kapott levelére, hanem egyben meghívást is: az iskolai szünetben jöjjön el. a Szovjetunióba szülő vel együtt, s nyaraljon szovjet kortársaival együtt a híres artyeki úttörőtáborban. Reagan amerikai elnök pénteken figyelmeztette munkatársait és a sajtót hogy ha beigazolódnak a Qaifter-papírote fellhaslzn állásával kapcsolatos vádak, a felelősöket meneszti kormányából. Reagan először délelőtt lepte meg a fehér házi stábot váratlan megjelenésével. Arra kérte minden munkatársát, s a kormány jelenlevő tagjait, hogy ,.a legteljesebb mértékben működjenek együtt az FBI-vel” és minden rendelkezésükre áll ló anyagot és értesülést szolgáltassanak ki. Múltheti sajtóértekezletén Reagan meglehetősen fölényesen beszélt az egész ügyről, s abban csak ff a demokrata párt választási trükkjét volt hajlandó észrevenni. Most az egymást követő kínos leleplezések hatására erőfeszítéseket tesz a lavina megelőzésére. Pénteken este vált ismeretessé, hogy a kaliforniai Stanford egyetem mellett működő Hoover intézet archívumából. ahol az 1980-as választási kampány papírjait őrzik, jórészt feldolgozatlanul, újabb okmányok kerültek elő, amelyek ugyanazt bizonyítják: Reagan kampányszervezete 1980-ban rendszeresen hozzájutott a Fehér Ház, a Nemzett zton- sági Tanács és más állami hivatalok okmányaihoz. Nyugat-Európa Tiltakozó békemenet Hétszáz békeharcos részvételével tiltakozó menet indult tegnap a nyugat-németországi Dortmundból a belga főváros felé. A részvevők azt tervezik, hogy augusztus 6- án a NATO brüsszeli központja előtt tiltakoznak majd az új típusú amerikai közepes hatótávolságú rakéták tervezett nyugat-európai telepítése ellen. A nyugatnémet békemozgalom mellett egyházi és szakszervezeti csoportok is védnökséget vállaltak az akció felett. Hollandia-szerte folynak az előkészületek a helyi há- borúellenes szervezetekben az október 29-én tartandó országos méretű rakétaelle- nes tüntetésre. Vendégünk, Pierre Mauroy Pierre Mauroy, a Francia Köztársaság miniszterelnöke 1928-ban született az északfranciaországi Cartignies- ban. Apja tanító volt. Tizenhat éves korában csatlakozott az ifjú szocialistákhoz. 1950-ben megválasztották a mozgalom országos titkárának. 1950—1955. között történelmet és földrajzot tanított a párizsi elővárosokban. 1951-ben megalakította a Leo Lagran- ge Klubok Országos Szövetségét, mely az egyik legnépszerűbb népi ismeretterjesztő szerv Franciaországban. A pedagógusok szakszervezetének tagja lett, majd a szakoktatók szál(.szervezetének főtitkára volt 1955-töl 1959-ig, 1963-ban az SFIO (a Francia Szocialista Párt) igazgatótanácsa és Politikai Bizottsága tagjának választották. 1965 és 1971 között a szocialista és demokratikus baloldalnak egyik fő szervezője. Tevékenysége nagy részt annak szentelte, hogy előkészítse az epinay-i kongresszust, amelynek során Francpis Mitterrand-t választották a szocialista párt élére. 1973-ban Lille képviselőjévé és polgármesterévé választották. 1974-ben Nord Pas-De-Calais regionális tanácsának elnöke lett. 1974- ben a szocialisták országos értekezletének egyik fő kezdeményezője volt. 1977-ben a baloldali szövetségbe tömörült tanácstagok újból Lille város polgármesterévé választották, majd 1983-ban ismét elnyerte ezt a tisztet.' 1971—1979-ig a szocialista párt országos titkárságának koordinációs feladatait látta el. Pierre Mauro^y-t a metz-i kongresszuson a párt végrehajtó bizottsága tagjává választották. E tisztségét 1981. májusáig, miniszterelnöki kinevezéséig megőrizte. Marjai József és Rudolf Rohlicek megbeszélései Marjai József miniszterelnök-helyettes, a magyar— csehszlovák gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság magyar társelnöke tegnap Komáromban Rudolf Rohlicek miniszterelnök-helyettessel, a bizottság csehszlovák társelnökével tárgyalt. Tárgyalásuk során áttekintették a gabeikovo—nagymarosi dunai vízlépcsőrendszer közös építésével összefüggő teendőket. A megbeszélések a testvéri barátság légkörében folytak és a napirenden szereplő kérdésekben a tárgyaló felek teljes egyetértésre jutottak. A találkozón jelen volt Andrej Barcák, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság budapesti, valamint Kovács Béla, hazánk prágai nagykövete is. A találkozó alkalmával a csehszlovák vendégeknek a megyei és helyi vezetők bemutatták a Komáromi Állami Gazdaságot, együtt ellátogattak a gazdaság szarvasmarha-telepére és megtekintették az aratási munkákat. Szovjetunióba látogat a PFSZ küldöttsége Hivatalos palesztin forrásból is megerősítették, hogy a jövő héten szovjet meghívásra Moszkvába látogat a Palesztinái Felszabadítás! Szervezet végrehajtó bizottságának küldöttsége, élén Jasszer Arafattal, a vb elnökével. Első ízben nyílik mód arra, hogy Arafat közvetlen tájékoztatást adjon az El- Fatah szervezet két hónapja kezdődött válságáról. Mivel Jasszer Arafat szerint a szíriai—palesztin nézeteltérések tisztázására, a közte és a szíriai vezetés között támadt konfliktus rendezésén át vezet az út a belső válság megoldásához, a legutóbbi tuniszi konzultáció 6orán arra kérte a PFSZ jelenleg Damaszkuszban tárgyaló békéltető bizottságát, hogy a szíriai—palesztin kapcsolatok normalizálására összpontosítsa erőfeszítéseit. A hattagú közvetítő bizottság (vezetője Haled El-Fa- hum, a Palesztinái Nemzeti Tanács elnöke) tegnap találkozott Abdel Halim Haddam Szíriai külügyminiszterrel. Ä találkozóról nem közéltek részleteket, de időközben ismeretessé vált, hogy Arafat elvetette az ÉJ-Fatah-ellan- zék több követelését. Damaszkuszi eredetű hírek szerint több befolyásos palesztin személyiség, így a parlament szerpét betöltő Nemzeti Tanács néhány tagja, javaslatot nyújtott be a PFSZ vezetőségéhez a palesztin áliam és a száműzetésben működő palesztin kormány kikiáltására. Lengyelország Felhívás a szükségállapot megszüntetésére Lengyelországban a szükségállapot megszüntetéséről szóló felhívással fordult az ország legfelső vezető testületéihez, így a törvényhozáshoz, az államtanácshoz és a kormányhoz a Hazafias Nemzeti Űjjászületési Mozgalom (PRON) Országos Tanácsának végrehajtó bizottsága. A PRON Országos Tanácsának végrehajtó bizottsága az ország legfelső vezető szerveihez címzett állásfoglalásában olyan intézkedéseket is indítványozott, amelyek lehetővé teszik a munkába. a normális állampolgári életbe való visszatérést azok számára, akiket a szükségállapot előírásainak megsértése miatt elítéltek, vagy akik jelenleg még rejtőzködnek.
