Szolnok Megyei Néplap, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-09 / 161. szám

1983. JÚLIUS 9.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

5

Kisközségek a változó Időben

Lakók és lakóhelyük

Mit jelent az, hogy falu? Az Űj magyar lexikon szerint: „a leggyakoribb, általában mezőgazdasági jellegű csoportos település ... Közigazgatásilag a falu községet alkot. .Mindamellett fal- vaink világa — a néhány száz lelkes kisközségektől a tízezernél nagyobb népességű, már-már városi képet mutató nagyközségekig —

Minden tizedik ember

Az ország lakosságának egyötöde él 500 főnél nem népesebb aprófalvakban és 500—2000 lakosú, úgynevezett kisfalvakban. Szolnok megye településhálózatéban — kivéve az aprófalvakat — minden lélekszám szerinti településtípus megtalálható: hét településünknek van ezernél kevesebb lakosa; 23 faluban élnek 1000—2000-en, szintén 23-ban 2—5000-en, 10 település [lakossága van 10 és 50 ezer között, míg a megyeszékhely lakóinak száma a 80 ezerhez közelít. Hét városunkban 206 ezren élnek, az öt kiemelt község — Abádstzalók, Kunszentmár- ton, Martfű, Tiszaföldvár, Tiszafüred — lakossága pedig 50 ezer. A 30 kétezernél nevesebb lakosú faluban valamivel több, mint 40 ezren élnek. Vagyis: az országos

irányokhoz képest Szolnok megyében kevesebb a kisközségi lakosok száma, a megyében csak minden tíz-tizenegyedik ember él kisközségben. Vélhetnénk, hogy ebboln a többé-kevésbé jól aehatárolható településkategóriában könnyű „felfedezni” az általánosítható azonosságokat. Természetesen éteznek is ezek az azonosságot mutató jegyek, ám — faluról falura haladva —

Színe és fonákja

S tovább rakhatjuk a faliakra jellemző színeket, árnyalatokat: az iskolák ra- úonális alapokon történt ,bekörzetesítésének” azt a sövetkezményét, hogy számos településről szinte szó szerint elmenekült az értelmiség — pótolhatatlan űrt nagyva maga után. Jászivá- nyon — a megye második egkisebb településén — máig ímlegetik, hogy egy lelkes ívónő ügyes, tehetséges szer- /ező munkája nyomán mi- yen nagyszerű ifjúsági klubélet bontakozott ki. Azzal, nogy a klubvezető elköltözött i faluból, természetesen nem

Fiatalok a vöröskeresztes mozgalomban

A Vöröskereszt fontos feladatának tekinti, hogy minél ;öbb általános és középiskolást vonjon be munkájába, fel- tészítve őket a családi életre, megismertesse velük a cse- :semőgondozás, a házi betegápolás, az elsősegélynyújtás udnivalóit. Nemrég készült el a jelentés, amelyben a Vö- ’öskereszt Szolnok megyei vezetősége összesíti az 1982/83- is tanévben végzett munkát. Megállapítják, hogy a fiata- ok összességében jól dolgoztak, munkájuk, ha nem is minden vonatkozásban, de tovább fejlődött. Ezt elösegítet- e a Magyar Vöröskereszt VI. kongresszusa, amely útmu- atást nyújtott az előrelépéshez.

olyan színes világ, ahol szinte mindenre akad példa — és persze az ellenkezőjére is. Nehéz volna pontosan definiálni azt, — hogy csak egyetlen példát említsünk — ki számít voltaképpen falusi embernek. Mert hisz a lakóhely immár jó ideje nem egyeílen, s nem is mindig meghatározó élettere a falusi embernek.

szembeszökőek az olyan különbségek is, amelyekkel a rövidebb, hosszabb távú településfejlesztési koncepcióknak számolniuk kell. Nem muszáj emberöltőket visszatekintenünk, hogy lássuk, mint változik meg egy-egy falu szerepköre, társadalmi, gazdasági, kulturális élete.

Végigolvasva lapunk régebbi számaiban a hónapról hónapra közölt faluriportokat, bőségesen találhatunk példákat a községek gyors változásaihoz fűződő sikerekre, — s persze feszültségekre is. S nem túl régi az az emlék sem, — a 70-es évek elejéről való —, amikor az egyik Tisza menti kisközség vezetője fejét ingatva beszélt arról, hogy „ahogy mostanában mennek a dolgok, Gyűrűfűhöz hasonló sors vár a falura”. Ez a pesszimizmus aztán alaptalannak bizonyult : Vezseny nem néptele- nedett el, sőt, néhány éve megállt az elvándorlás is, a a község lélekszama stagnál. A teljesebb képhez persze hozzátartozik az is, hogy 1962-höz képest félezerrel csökkent a falu lakossága, s hogy a tsz, majd a tanács egyesülése a tiszajenőivel korántsem ment zökkenők nélkül.

ment „csődbe” Jászivány, csak éppen kulturális élete lett szegényebb.

A „sötétebb” szín mellé rögtön rakhatunk egy derűsebbet is: a közös tanácsú Ti- szaörs—Tiszaigar—Nagyi ván- ban, a három falu határában gazdálkodó Petőfi Tsz segítségével, sikerült megtartani és gyarapítani a falvak értelmiségét, sőt, évről évre, lépésről lépésre haladva igen szénen rendbehozták a köz- művelődési, kulturális létesítményeket is. Félreértés ne essék: a faluban élő emberek nem dobálják a sapkájukat afölötti örömükben, hogy laŐrség a légtérben

Megyénkben a Vöröske- eszt fiatal tagjainak lét- izáma ebben az évben stag- íált. A megye általános iskoláiban összesen 9824 kis ígészségőr és úttörő egész- égőr, a középiskolákban pe- lig 42 alapszervezetben 2783 ag dolgozott.

A Vöröskereszt tanfolya- nokkal és vetélkedőkkel sejtette a munkát. Az álta- ános iskolákban 398 tanío- yam volt 7536 résztvevővel, i középiskolákban 90 tan- olyamon csaknem ezer- lyolcszázan szereztek tudást, apasztalatot.

Ki hogyan tanulta meg a leckét”? Erről a vetélkedőkön adtak számot a gyere- :ek: harminchét középisko- ás és tizenkét általános iskolás csapat (mindegyik öt őből állt) versengett a tan- v során. A tudást azonban llandóan bővíteni kell, az sme-retek felújítást kívántak. Ezért döntött úgy a

megyei Vöröskereszt, hogy az idén is nyári táborokat szervez a fiataloknak, ahol elsősorban az általános iskolai szakkörök és a középiskolai alapszervezetek titkárai vesznek részt.

Az általános iskolások négy helyen táboroznak. A szolnokiak augusztus 7-től 15-ig Balatonszepezden, a szolnoki járás fiataljai augusztus 8-tól i2-ig Kunhegyesen, a jászberényi város és járás úttörői, a kunszentmártoniak és a törökszent- miklósiak szintén augusztus 8. és 20. között a jászberényi öregerdőben vesznek részt a titkárképző tanfolyamon. A tiszafüredi járásból. Karcagról és Kisújszállásról érkező gyerekeknek Nagyvisnyó biztosít táborozási lehetőséget. A továbbképzést a középiskolákban tanulóknak is megszervezték. Augusztus 15-től 19-ig nyolcvan Hajdú-Bihar

kóhelyükön ennyi meg eny- nyi pedagógus, agrármérnök, orvos, állatorvos él, és hogy van könyvtár, művelődési otthon, mozi, de — mindennapos jó közérzetüket — közvetve vagy közvetlenül — befolyásolják ezek a tények. Egészen profánra fordítva a szót: a mai tiszaörsi szülők gyerekei összehasonlíthatatlanul- jobb körülmények között tanulnak, mint a néhány évvel ezelőtti generációk, s csak egy alapos felmérés tudná kideríteni, hogy a szabad idő felhasználásában hogyan mutatkozik meg az, hogy a háztáji és a kisegítő gazdaságokban számtalan ügyes gép is segíti a munkát.

Beköltözők és elköltözők

Ez a három falu egyébként jó példa lehet arra is — s most esik szó a voltaképpeni alapokról — hogy a vidéki ipartelepítés hogyan változtatja meg egy-egy kisebb táj gazdasági arculatát. A tiszafüredi üzemek, a tsz meJiéküzemága .maradásra bíró „erők” — a többi helyi vagy közeli munkalehetőséggel együtt. Mindennek ismeretében önmagukért beszélnek az adatok: a három faluban 1981-ben 262-en telepedtek le, ezzel szemben az elköltözők száma 195 volt. A megye hasonló nagyságú falvainak adatait figyelembe véve ez a 67 fős „szaporulat” egészen biztatónak mondható. Két évtizeddel ezelőtt a tiszafüredi járásnak ez a térsége is abba a kategóriába tartozott, amelynek jellemzése így kezdődött: „a megye északi részén levő alacsony színvonalon ellátott, iparosítatlan terület”. Pedig igyekvő emberek lakták ezeket a falvakat akkor is, csakhogy egy település népesség- megtartó ereje a gazdaság miindenkori idinamízmus|án múlik, Valószínűleg ez a dinamizmus okozza — közvetve — azt az „optikai csalódást”, hogy Tiszaörsön, Nagy- ivánban járva nagyobbnak látja az ember e falvakat, mint amekkorák valójában. Tény: nem lett „alvófalu”

sem az 1700 lakosú Tiszaörs, sem néhány százzal kevesebb lakosú társközsége Tiszaigar és Nagyiván sem.

Vágner János

(Következik: Csöndes falvak a Tiszazugban.)

és Szolnok megyei fiatal tanul és pihen Szolnokon a tiszaligeti KISZ-táborban.

A program mindenütt hasonló. Mind az úttörők, mind a középiskolások előadásokat hallgatnak a magyar és a nemzetközi Vöröskereszt tevékenységéről és szervezetéről, az ifjú vöröskeresztesek, munkájáról, az Ifjú Gárda és a Vörös- kereszt kapcsolatáról, az iskolai tisztasági mozgalom helyzetéről, a káros szenvedélyekről. Hogy gyakorlati ismereteiket bővítsék, a csoportfoglalkozásokon elsősegélynyújtási és csecsemőápolási feladatokat oldanak meg, beszélgetnek az idős emberek gondozásáról, patronálásáról. a helyes testápolásról, a környezet tisztaságának fontosságáról.

Az egész éves lelkiismeretes munkáért a fiatalok megérdemlik a pihenést, a szórakozást is: kiállítást lát-, hatnak A Jászság flórája és faunája címmel, kirándulásokon vehetnek részt.

Valamennyi tábort a Vöröskereszt megyei vezetősége szervezi. Az általános és a középiskolás tanulók munkáját a titkárképző tanfolyamokon pedagógusok segítik, az előadásokat elsősorban a Vöröskereszt megyei tisztségviselői tartják.

h. t.

Katonai repülőtér az alföldi pusztán. A betonpálya izzó katlan. A szerelők szinte kivétel nélkül félmeztelenül végzik munkájukat. Ha feldübörög egy motor, beleremeg a környék.

— Kijött ide egyszer egy öreg tudományos kutató, hogy megmérje a zajszintet, — derül a kísérőm. — Alig indították be az egyik gép motorját, a kutató műszerének mutatója máris kiugrott a helyéből. Az öreg meg egyre csak azt hajtogatta, hogy jaj nekem, ki fogja megfizetni ezt a drága műszert?

Érték

és felelősség

Lehet, hogy a tudós az anyagnál is ellenállóbb emberről elfeledkezett közben. Később azonban biztosan eszébe jutott, hogy milyen keménykötésű katonák uralják gépüket. Persze, nemcsak edzettség és akarat kérdése ez, a jó felkészülési, a tudás legalább ennyire fontos mind a kiszolgáló, mind a hajózó állománynál. Riportalanyt keresve ezért fogadom el az egyik alezredes javaslatát: keressem Kutna- horszky Imre főtörzsőrmestert, ő kiválóan végezte el az iskolát.

— Meg aztán tiszteletreméltó a hobbija is, — hazsa- lyog az alezredes.

Kérdő tekintetemre hozzáfűzi :

— Fiatal még, de már három gyermek apja.

A főtörzsőrmester az egyik gép alól bújik ki. Azt hiszem, körülményes lenne megmagyarázni, hogy mit javított, ezért megelégszek azzal a megjegyzésével:

— Minél bonyolultabb egy gép, annál több a hibaforrás. •

Ezek a vadászgépek meg korszerűek, lokátorral, rakétákkal vannak felszerelve, 'megfelelnek a mai légi harc követelményeinek, és ezért bonyolult a felszerelésük. Örömét lelheti karbantartásukkor az, aki szereti napjaink fejlett technikáját.

— Mindig érdekelt a technika, — mondja a főtörzsőrmester. — Az itteni meg nem akármilyen.

Való igaz ez, és igen nagy érték. Nagy emiatt a műszakiak felelőssége. De nemcsak ezért:

— Ha útnak indul a gépünk, együttérzünk a pilótával. Azt hiszem, örök Golgota lenne mindegyik szerelő számára, ha az ő mulasztásából adódóan katasztrófa történne.

Azt mondják a rosszmájú- ak. hogy szorult helyzetében sok katona ugrott már ki az ablakon. Kovács János mérnök százados esete mégis egyedülálló. A vietnami harcok idején a nemzetközi ellenőrző bizottság tagjaként Dél-Vietnamban, a bábrezsim területén tartózkodott. Az egyik szerelőállványra telepszünk, úgy meséli:

— Amikór -először 'láttam egy nagy kígyót áz- először bábán, nem tagadom, az áb-- lakon ugrottam ki.

Nem csoda, hiszen szülőfalujában, Kondoroson csak képről ismerik a hüllőket. Meglepetésben* felejthetetlen látványban bőven volt része a trópusi tájakon.

— Akkor is nagyot néztem. amikor skorpió ült a papucsomon. Amikor meg leprás emberrel találkoztam, napokig nem tudtam enni. Laktam mocsaras területen, cölöpházban. Egy hónapnál tovább nem igen lehetett

ott kibírni. Rendszeresen váltották a személyzetet. A páratartalom kilencven százalék felett volt.

Félig-meddig kollégámnak is tekinthetem:

— Kiadtuk a Vietnami Magyar Szót. Havonta egyszer jelent meg. Néhány számát még őrzöm otthon. Mi, katonák, csak „bedolgozók” voltunk. Amíg újságíró szerkesztette, igen színvonalas lap volt,, később kevésbé, ezért nem adtuk ki egy idő után.

A Dél-vietnami Felszabadítás! Front győzelme előtt rendelték haza.

— Különlegesen érdekes megbízatás volt, de azért nagyot dobbant a szívem, amikor a repülőgépről megláttam a vecsési káposztaföldeket ...

Kovács János mérnök százados és Kutnahorszky Imre főtörzsőrmester az egyik gép műszereit ellenőrzik

Az utolsó mohikán

Vadas Jenő főhadnaggyal a repülés szépségéről beszélgettünk. Azok közé tartozik, akik szívből szeretik hivatásukat :

— A katonai szolgálattal járó nehézség természetesen a mi alakulatunknál is megvan, — de repülünk, és a repülés sok mindent elfelejtet. Nem olyan életvitel ez, mint a többi. Egyszer nappal repülünk, egyszer éjszaka. Nem unalmas, nem egyhangú az életünk. Minden nap sikerélménnyel jár.

Az apja is pilóta volt. Mivel neki nincs fia, nem folytatódik a tradíció. Ezért mondja magáról:

— Én vagyok az utolsó mohikán.

Amikor veszélyhelyzetekre terelem a szót, mentegetőzik:

— Sosem voltam veszély- helyzetben. A gépem mindig kifogástalanul működött. Ezért nem vagyok jó riportalany.

Ebben nem értünk egyet. Szerintem korántsem a tragikus sorsú vagy a véletlen csinálta hősök a jó riportalanyok. Néhány perc múlva ő is engem igazol, amikor élményei sorolása közben mondja:

— Amikor húszezer méter feletti csúcsot repültem, nagyon jó érzés fogott el. Abban ,a magasságban már olyan valószinűtlenüí kék az és...

Varsányi Mihály alezredes — legalábbis a repülési időt tekintve — az öreg rókák közé tartozik. Korán lett az égbolt szerelmese. Az azóta megszűnt katonai középiskola hallgatójaként kezdett foglalkozni az ejtőernyős sporttal, majd élőbb. a vitorlázó, később a motoros repüléáseí. A Zrínyi Miklós Katonai Akadémiát is elvégezte. Több fiatal tiszt tartozik a keze alá. Megbecsüléssel említi őket;

— Szeretek a fiatalokkal foglalkozni, mert körükben kézzel fogható eredményét látja munkájának az ember. Megjelenik egy levegőben csetlő-botló kezdő pilóta, akinek emberi tulajdonságait is változtatni, fejleszteni kell, majd két-három év után egyszer csak azt látom, hogy kész légiharcos vált belőle.

A katona élete néha úgy alakul, hogy ritkán mehet haza. Mostanában így volt ezzel Garsányi alezredes is:

— Azit kérdezte a 'kisfiam: anyu, apu elköltözött

tőlünk? Az ilyen esetekre is gjondolók, amikor azt mondom. köztünk csak az tud megmaradni, akit a repülés szeretete éltet, hiszen rengeteg lemondással jár ez a hivatás.

— Egyszer az alakulat repülésének kezdése előtt időjárás-felderítésre indultam. Amikor a legmesszebb voltam a támaszpontomtól, elromlott a rádióm. Tudni kell. hogy a repülők irányítása rádióval a földről történik. Ha az összeköttetés megszakad, a pilóta teljesen magára marad. így jártam én is. Szerencsére tudtam hol vagyok, ismerem az országot, így a felhő alá süly- lyedve hazafelé indultam. Leszálláskor vettem észre, hogy mögöttem jön egy másik gép. Lokátorral bemértek, és azt küldték értem, hogy hazavezessen. A földön jobban beidegesedtek, mint én.

Hallatlanul jó érzés lehet, ha az ember tudja, hogy vészhelyzetben a társai „be- idegesednek” miatta, és minden lehetőt megtesznek érte.

Ez az alakulat két istennek -hódol egyszerre: a repülés és a hadak istenének, hiszen repülésük nem öncélú, hanem a légi határok védelmét szolgálja. Erre mondja Varsányi alezredes:

Rakétával

robotrepülöre

— Régen 'kinőttünk már abból a korból, amikor örültünk, ha játék közben hirtelen fénylett és nagyot durrant, — mégis öröm tölti el az embert akkor, amikor a gépének szárnyai alól indított nagy robbanóerejű rakéta a gyakorlatban eltalálja a robotrepülőgjépet. Nagy megkönnyebbülést érez, hiszen értelmét látja felkészülésének.

Bizonyára önbizalmat növelő hatása is van ennek, hiszen nyilvánvalóvá válik, hogy „éles” helyzetben védelmet nyújt fegyvere.

— Annak is öfülöfc, — folytatja az alezredes. — hogy beosztottaim is megsemmisítették a célokat, jól vizsgáztak.

Mondhatnánk ezt úgy is: becsülettel felkészültek légterünk védelmére.

Beszélgetésünk közben nézem á felzúgva startoló, meg a fékernyőt bontva érkező gépeket. A ragadozó madarakhoz tudnám leginkább hasonlítani őket. önkéntelenül is a katonákat kezdem figyelni, ám a „harcias” magatartásnak semmi nyomát nem találom. Csoportjuk úgy viselkedik, mint egy gyári kollektíváé. Derűs, kiegyensúlyozott, az életet szerető ember benyomását keltik. Bizonyára azok is. és ezért esküdtek védtelen emberek védelmére.

Simon Béla