Szolnok Megyei Néplap, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-09 / 161. szám

6 Nemzetközi körkép Pierre Mauroy személyében a Francia Köztársaság mi­niszterelnökét várjuk ha­zánkba. A közelgő esemény újszerűnek aligha mondható: egy kezünkön már meg se tudjuk számlálni a magyar— francia kormányfői megbe­széléseket. S alig egy éve ke­rült sor Kádár János és Fran­cois Mitterrand csúcstalálko­zójára. Amt akkor érvényes volt, változatlanul áll most is. Mindenekelőtt az, hogy ha­zánkat Franciaország figye­lemre méltó partnerének te­kinti. A látogatás ténye ez­úttal is azt bizonyítja, hogy bár a magyar és a francia nézetek számos kérdésben nem egyeztethetők össze, mégis a Duna és a Szajna partján egyaránt a kapcsola­tok fejlesztését pártolják. Ami a szorosan vett kétolda­lú kapcsolatokat illeti, a ta­valyi lényegretörő magyar—■ francia csúcs után már nem lehet, nem szabad, hogy bár­melyik fél is a kérdések fel­színén mozogjon, vagyis nem arra kell helyezni a hang­súlyt, amit már elértünk. Te­hát a kérdés ma már aligha vetődik úgy fel, hogy meny­nyivel növekedett áruforgal­munk — bár megjegyzendő, hogy a franciák még mindig kevesebb magyar árut vesz­nek, mint fordítva — a lénye­gi kérdés úgy hangzik: vajon Francois Mitterrand és Kádár János egyik megbeszélése a tavalyi csúcstalálkozón Franciaország felzárkózik-e Magyarország olyan tőkés gazdasági partnerei mellé, mint amilyen Ausztria, vagy az NSZK. Ehhez a kívánatos fejleményhez arra lenne szükség, hogy a felek gyakor- latiasabbá, kézzelfoghatóbbá tegyék ipari és kereskedelmi együttműködésüket, olyan formákat és módszereket ku­tassanak fel, amelyek jobban megfelelnek a vállalatok igényeinek. Tavaly Mitterrand elnök azt is említette: a franciáknak A közös békevágyat, s egyben a francia—magyar kultúr- kapcsolatokat is szimbolizálja Pierre Székely nemrég Buda­pesten felavatott „Béke” című szobra fel kell fedezni a magyar kultúra eredetiségét, sokszí­nű gazdagságát. Nyugodtan leszögezhetjük, hogy muzsi­kában, képzőművészetben, filmben előrehaladt kincse­ink megismertetése. Irodal­munk még nem részesült iga­zi elismerésben, de érlelődik a változás, a francia állam már jobban ösztönzi a könyv­kiadókat, lemezcégeket. A hozzánk érkező 54 éves Pierre Mauroy „stimi”, vagy­is észak-francia. Nagyapja még favágó volt, apja már néptanító. Ö maga a tanulást választotta, de azért nem szakadt el a gyártól sem. Munkásvonattal járt a gim­náziumba. Ifjúságának üte­mét — ő maga mondja így önéletírásában — ez a mun­kásvonat szabta meg: az is­merkedés a bányászokkal, kohászokkal, vasöntőkkel, gondjaikkal-bajaikkal. Mau­roy még kamaszfővel föles­küdött a politikára, és belé­pett a Szocialista Pártba. Előbb a Szocialista Ifjúsági Szövetség főtitkára, majd a szocialisták főtitkárhelyettese lesz, s egyben örökös lille-i polgármester. Párizsban azt mondják, két fő tulajdonsága van: bírja Mitterrand teljes bizalmát, továbbá, hogy valamilyen csendes, nyugodt erőt sugá­roz. Ez a nyugodt erő a par­lamenti csatákban viharossá is tud válni, amikor a jobbol­dali támadásokkal kell szem- beszállnia. Hozzánk az a Pierre Mauroy érkezik, aki­vel nem mindenben értünk egyet, abban azonban igen, hogy közös a béke és bizton­ság megteremtéséért vállalt felelősségünk. Hűvel József Haiánk és Franofaország A kapcsolatok fejlesztéséért Mongólia nemzeti ünnepén Korszakos változások Véres harcokkal köszöntött az 1921-es esztendő Mongó­liára. Az országra törő kínai militaristák és a japán támo­gatást élvező fehérgárdisták csapatai ellen folyt a küzde­lem. A szovjet Vörös Hadse­reg segítségével a népfelkelés az év közepére diadalmasko­dott: győzött az antifeudális népi forradalom. Szuhe Bátor csapatai 1921. július 11-én vo­nultak be Ugróba, az egyko­ri fővárosba. (Nevét csak né­hány év múlva keresztelték át Ulánbátorrá.) Ugra elfog­lalásának napja azóta is az ország legnagyobb nemzeti ünnepe. Hatvankét esztendő napja­inkban már csak egy szűk emberöltő, történelmi lépték­kel mérve pedig röpke idő. Mongólia életében mégis korszakos változások zajlot­tak le ezalatt. 1924-ben kiki­áltották a népköztársaságot, a harmincas évek végén — ismét szovjet segítséggel — lődött a ma még alapvetőnek számító mezőgazdaság, így mindenekelőtt az állatte­nyésztés. Az ország az egy főre jutó állatállomány terén világelső, míg az egy főre eső hústermelésben az ötödik he­lyet foglalja el. Bátran épí­tenek a KGST keretében ki­dolgozott hosszú távú ter­vekre. (Mongólia 1962 óta tagja a szervezetnek.) Gyö­keresen átalakult a minden­napi élet is. A fővárosban a hagyományos, kerek nemez- sátrak, a jurták mellett egy­re több összkomfortos lakás épül. Nemsokára kezd ter­melni Ulánbátor második házgyára. Létrejött a' közok­tatás és a közegészségügy alaphálózata. A város lak9s- sága lassan a félmillió felé közeleg — noha e szintet ere­detileg csak az ezredforduló­ra jósolták. Az 1,7 milliós össz-népesség egyébként rendkívül fiatal — 40 száza­léka 15 éven aluli! A lakosság 40 százaléka 15 évnél fiatalabb Képünkön: mongol gyerekek egy úttöró-ünnepségen sikeresen visszaverték a ja­pán intervenciósok támadá­sát. A szocializmus tényleges építése voltaképpen csak a második világháború után kezdődhetett meg, A gyorsí­tott ütemű, s a baráti orszá­gok internacionalista együtt- működésére is támaszkodó fejlődés eredményeként a ha­zánknál mintegy tizenhatszor nagyobb távol-keleti állam a középkori elmaradottságból áz új társadalmi rendszer alapjainak lerakásáig jutott. Felszámolták a jobbágysá­got, megszüntették az írástu­datlanságot, új iparágakat teremtettek — szó szerint a semmiből. Dinamikusan fej­Hazánk és Mongólia viszo­nya sokrétű, az irdatlan földrajzi távolság ellenére egyenletesen fejlődik. Politi­kai és egyéb kapcsolataink a barátsági és együttműködési szerződés szellemében alakul­nak, s nem ritkák a magas- szintű találkozók sem. Ke­reskedelmi forgalmunk bőví­tése közös érdek. Magyar szakemberek részt vesznek többek közt a mongóliai ás­ványkincsek feltárásában, s a vízügyi kutatásokban. Or­szágaink álláspontja a nem­zetközi politika kérdéseit il­letően is megegyezik. (szegő) Az ETA halállistája Ördögi körben Nyugtalanító hírek érkez­tek Spanyolországból. A madridi rendőrség rajtaütött az ETA egyik rejtekhelyén, s ott egy halállistát talált — 25 politikus, katonatiszt és bankár nevével. A hatóságok nem hozták nyilvánosságra, hogy kik lettek volna a szél­sőséges baszk terrorszerve2et következő célpontjai, a Tiem- po című jólértesült hetilap viszont közzétette magánnyo­mozásának riasztó eredmé­nyét. Tényekkel bizonyította, hogy az ETA hónapok óta gyűjti az adatokat I. János Károly király szokásairól, út­vonalairól, biztonsági szer­vezetéről. A terroristákhoz közel álló Egin című baszk­földi napilap ugyanakkor is­mertette az ETA közlemé­nyét, amelyben a terrorszer- vezet első alkalommal tá­madta a szocialista kormányt, s újabb akciókkal fenyege­tőzött. A belügyminiszter nemrégiben felhívta a fi­gyelmet: a szocialisták hata­lomra kerülése óta emelke­dett a terrorcselekmények száma. Pedig tavaly októberben még úgy tűnt, hogy Felipe Gonzálezék elsöprő választá­si győzelmével megcsillan egy reménysugár a baszk ter­rorizmus felszámolására. So­kan úgy vélekedtek, hogy a régi rezsimmel való teljes szakítást jelképező új kor­mányzat kiteljesíti végre Baszkföld autonómiáját, na­gyobb bizalmat élvezhet a lakosság részéről, s rugalma­sabbnak bizonyulhat, ha eset­leg tárgyalásra kerülne sor. Abban reménykedtek ugyan­is, hogy ezúttal az ETA is in­kább hajlana az egyezkedés­re, a baszk nemzeti érdeke­ket figyelembe vevő békés megoldás keresésére. A terrorizmus gyökere ugyanis a baszk nemzeti ki­sebbség keserű sorsában, jo­gaikért, fennmaradásukért ■folytatott harcukban keres­hető. A ma már alig félmil­liós nép nem rokona egyet­len más európai nemzetnek sem, sőt korábban jelent meg mostani lakóhelyén (Észak- Spanyolországban és Dél- Franciaországban), mint akár a spanyolok, akár a franciák. Az évszázados elnyomás táp­lálta nacionalizmusukat, amelynek legszélsőségesebb formája egy önálló baszk ál­lam létrehozását követeli. E platformon jött létre 1959-’ ben az Euskadi Ta Askata- súna, vagyis a Baszkföld és Szabadság elnevezésű szerve­zet. Az ETA a Baszk Nemze­ti Pártból vált ki. Látványos akcióival a hatvanas években nagy népszerűségre tett szert, hiszen kommandói tulajdon­képpen a fasiszta rendszer, a francoista elnyomás ellen harcoltak. Csakhogy a terror­cselekedetek Franco genera­lisszimusz halála után is folytatódtak, pedig akkor már a demokratikus átmenetet veszélyeztették. A baloldali pártok számtalanszor leszö­gezték. hogy — bármi legyen deklarált célja — az ETA végső soron a szélsőjobbol­dal szövetségese. Az évek folyamán az ETA tömegbázisa ugyan számot­tevően csökkent, de még min­dig százezrek támogatják Baszkföldön. A mostani had­üzenet világossá teszi, hogy az ETA maroknyi kemény magva nem enged megvaló­síthatatlan követeléseiből, s a szocialistákkal sem haj lan-, dó tárgyalni. Pedig még a tavaly októberi választás előtt a Henri Batasuna, az ETA radikális katonai szár­nyához (ETA—M) közel álló párt bejelentette, hogy amennyiben a szocialisták hajlandók a párbeszédre, tűz­szünetet hirdetnek. Igaz, a megbeszélések feltételéül olyan maximalista programot jelöltek meg, amelyet a szo­cialisták semmiképpen sem fogadhattak el. Hamvába holt azután Car­los Caraicoexteának, a Baszk Nemzeti Párt vezetőjének bé­keindítványa is. Ö háromol­dalú tárgyalást javasolt a kormány, a párt és áz ETA között. Biztató fejlemény volt ugyanakkor, hogy az ETA mérsékelt, politikai-katonai szárnya, az ETA—P—M beje­lentette, hogy feloszlatja ön­magát, s tagjai visszatérnek a békés polgári életbe, mivel véleményük szerint fegyver­rel nem lehet megoldani Baszkföld problémáit. A béketapogatódzások: ku­darca után a szocialista kor­mány energikus tervet dolgo­zott ki a baszkföldi terroriz­mus felszámolására. Az úgy­nevezett Zen-terv átfogó biz­tonsági, gazdasági, informá- ciósi intézkedéseket tartal­maz, egy különleges baszk rendőri erő felállítását irá­nyozza elő. (A baszkok egyik nemzeti sérelme volt ugyan­is, hogy a nyelvüket nem be­szélő, „megszálló” spanyol rendőrség ügyelt Baszkföld biztonságára.) A terv megva­lósítására 14 milliárd pesetát irányoztak elő a költségve­tésből. A kormány megkemé­nyedett hangneme azonban a jelek szerint- újabb merény­leteket válthat ki. Garaicoex! tea egyszer pesszimistán azt jósolta: a terrorakciókat min­dig rendőri intézkedések, majd azokat megint terror­akciók követik. S a jelek sze­rint, a szocialistáknak sem lesz könnyű dolguk, hogy ki­törjenek ebből az ördögi kör­ből. Az ETA kámzsába öltözött terroristáinak egyik sajtóérte­kezlete Madridban 1983. JÚLIUS 9. Drága (!) elnök úr... Az Egyesült Államok — pontosabban adófizetői — királyi, sőt: császári módon gondoskodik a Fehér Ház volt lakóinak kényelmes éle­téről. Richard Nixon, Gerald Ford és Jimmy Carter — há­rom, még életben levő volt amerikai elnök évente tisz­tes összeglet- 80 ezer dollárt kap múltbéli érdemed elis­meréseként. Ez csak valami­vel kevesebb, mint a fele annak, amit a hivatalban le­vő elnök, Ronald Reagan csekkszámlájára utalnak. Ez az összeg — mondhat­ná bárki — meg sem koty- tyan egy olyan ország kasz- szájának, amely évente 200 milliárd felett költ például katonai célokra. Lawton Chi­les floridai szenátor, aki tör» ténetesen a demokrata párti­hoz tartozik, és mandátuma az idén lejár, nem is a volt elnökök tisztes nyugdíja, ha­nem az úgynevezett csatolt költségek ellen háborog, és egy olyan tartalmú törvény- tervezetet készül előterjesz­teni a törvényhozásban, amely alaposan megnyirbál­ná az egykori elnökök elő­jogait. Miről van sízó? Az ame­rikai törvények szerint gon­doskodni kell a volt elnö­kök, feleségeik — sőt özve­gyeik — biztonságáról: ez a tétel csak az idén 12 millió dollárt emésztett fél. Lady Bí rd Johnson — Johnson né­hai elnök özrvegye — hajó- kázmi indult a görög sziget­világban — 12 testőr kísérte. A számla: egymillió dollár. Jimmy Carter márciusiban feleségével 19 napos köruta­zást tett a Közel-Keleten. Megkérdezték tőle, miből fi­zeti a költségeket. A zse­bemből — volt a válasz, de azt Carter nem, tette hozzá, hogy csak a saját költségei­ket fizette... az őket kísérő 36 titkos ügynök számlád az államkasszát terhelték. Chiles szenátort más is bosszantja: igaz, az állam állja a volt elnökök irodái­nak fenntartási költségeit, s gondoskodik az irodák „meg­felelő bebútorozásáról”. De ugyan mi késztette arra Cár­iért, hogy hivatali helyisé­geibe állampénzen 66 szé­ket — némelyik bőrrel be­vont —. 44 asztalt és tálalót, 11 íróasztalt, kilenc heverőt s több karos gyertyatartót vásároltasson, és a falakat tiszta gyapjúból készült, ke­leti stílusú tapétával vonas­sa be? Van még egy — Chiles szenátor szerint bosszantóan költséges — „szokása” a volt elnököknek: könyvtára* kát építenek államköltségen, hogy ..művük” fennmarad­jon. Nemcsak arról van szó, hogy az efféle „szentélyek” létesítése eleve azt igyekszik sugallni, hogy a volt elnök tényleg „művet” hozott lét­re a Fehér Házban eltöltött évek alatt — és ezzel szinte a történelem ítéletét akarja előre meghatározni. Hanem arról is, hogy noha külön­böző alapítványok, intézmé­nyek. a barátok hozzájárul­nak az elnöki könyvtárak lé­tesítéséhez, ez csak egysze­ri költség. A könyvtárak fenntartása a továbbiakban az államkasszát terheli, mil- fiókkaL Az alapelgondolás az) volt, hogy amerikaiak és külföldiek tömegei zarándo­kolnak majd el az elnöki mű e templomaiba, és a be­lépti díjak fedezik a költsé­geket. Nos, nem zarándo­kolnak ... A floridai szenátor azt is felhozza, hogy a volt elnö­kök — televíziós szereplése­ik, emlékiratok publikálása s egyéb nyilvános szereplése­ik révén mind milliomosök lettek. Tavaly Jimmy Car­ter mégis 292 ezer dolláros költségszámlát nyújtott be — a nyugdíjon felül természe­tesen. Richard Nixonnál ez az összeg 236 ezer dollár volt, Gerald Ford pedig 249 ezer dolláros számlát produ­kált. Drága, elnök úr! —mond­ja Chiles szenátor. Összeállította: Constantia Lajos Elekes £va

Next

/
Thumbnails
Contents