Szolnok Megyei Néplap, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-06 / 158. szám
1983. JÚLIUS 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP A szolnoki Mezőgép cibakház! üzemében az első félévben százötvenöt AZU—104 típusú szálastakarmány-betakarító adaptert készítettek. Ez a termék csehszlovák exportra kerül Ésszerű importtakarékosság Szeget dollárért? z importtakarékosság olyan fogalom, amelyet manapság nemcsak a közgazdák, a gazdasági szakemberek használnak, hanem a köznyelv is. Mindenkinek meg kellett ismerkednie ezzel a fogalommal, amely a termelés, a forgalmazás egyik kulcsszavává vált. De miért? Köztudottan nyitott gazdaság a mienk, ami közelebbről azt jelenti, hogy termékeink viszonylag nagy részét exportáljuk, és hasonlóan nagy arányban hozunk be külföldről nyersanyagokat, alapanyagokat, félkész termékeket, fogyasztási cikkeket. A nemzetközi munka- megosztásban való részvétel a mi számunkra nélkülözhetetlen, hiszen, — hogy csak a legismertebb példákat említsük —, nálunk nem terem meg a citrom, de van bőven almánk, nem gyártunk autót, de tudunk exportálni autóbuszt. Nem törekedhetünk önellátásra, de arra törekednünk kell, hogy nemzetközi kereskedelmi és fizetési mérlegünk egyensúlyban legyen. Ezt azt egyensúlyt különösen nehéz megteremteni, fenntartani, az iparilag legfejlettebb országokkal, hiszen ezek tudják szállítani számunkra a legkorszerűbb termékeket, s ezeknek tudunk a legnehezebben árukat ajánlani, amelyek nekik is megfelelnek. Lényegében ez a helyzet kényszerít bennünket arra, hogy takarékoskodjunk az importtal. Igen ám, de hogyan? Bármelyik termelő, amelyik rendszeresen tőkés importból származó alapanyaggal, félkésztermékkel vagy akár csomagolóanyaggal dolgozik, be tudja bizonyítani, hogy számára az a behozatal nélkülözhetetlen. Követeli hát — okkal, joggal — az import folyamatosságát.- sőt, esetleg a termelés bővítéséhez, korszerűsítéséhez szükséges újabb gépek, technológiák megvásárlását. Ilyen viszonyok között mégis, központilag is korlátozni kell a behozatalt, illetve az eddig importált cikkek egy részét hazaival kell helyettesíteni. Másfelől arra kell törekedni, hogy minél több, a világpiacon sikeres terméket állítsunk elő, s ennek érdekében is módosítják a termelők gyáritmányszerkezetüket. Persze, ’ s ntsem csupán mennyisé .ürül van szó: legalább ilyen fontos, hogy exportunk gazdaságos legyen, vagyis, hogy viszonylag olcsón, termelékenyen állítsuk elő a külföldre szánt termékeket is. Nem igazán javítja a külkereskedelmi mérleget az olyan áru exportja, amelynek előállítására ráfizetünk. Hasonló a helyzet a behozatallal: vétek olyan terlmékeket importálni, amelyek előállítására magunk is képesek lennénk esetleg jóval olcsóbban, mint amennyiért a világpiacon hozzájutunk. Csakis ebben a megvilágításban szabad az importtal is takarékoskodni. így azonban — kell. Hogy ismét a mindenki által ismert fogyasztási cikkek közül vegyünk példát, említhetjük az olyan egyszerű termékeket, mint a szeg, a csavar, az ásó, a kapa; ilyeneket súlyos hiba konvertibilis valutáért vásárolni. Meg kell, mert meg lehet teremteni az ezek hazai gyártásához szükséges elegendő kapacitást: ez reális, ésszerű importhelyettesítés. Másnak minősül az olyan importtakarékosság, amelynek következtében az idén például szórakoztató elektronika cikkekből, bizonyos keresett kötöttárukból kevesebbet hozunk be tőkés piacokról, mint tavaly. Ezt kényszerűségből és átmenetileg teszik az illetékesek, hiszen ilyen fogyasztási cikkeket hasonló minőségben és választékban a belkereskedelem nem tud hazai forrásból beszerezni. Az import ilyen mérséklése csak afféle tűzoltó munka, amely a külkereskedelmi mérleg egyensúlyának pillanatnyi javítását célozza. Hasonlóképpen nem igazi importhelyettesítés — mert tartósan nem járható út —, ha az eddig behozott termék helyett megpróbálnak a termelők valamit itthon előállítani, de ezt vagy drágábban teszik, mint amennyibe az import került, vagy — és ez a nagyobb baj —, nem olyan minőségben, választékban gyártják az adott terméket, amilyet a hazai piac igényel. artós javulást tehát csak úgy érhetünk el, ha a mezőgazdaság, az ipar az eddiginél termelékenyebb munkával készít minden piacon jól értékesíthető cikkeket, ugyanakkor magas színvonalú termékek gazdaságos előállításával pótolja a behozatalt olyan cikkek esetében, amelyek importja —, mint például a szegé, vagy a kapáé — földrajzi, természeti, műszaki adottságaink birtokában indokolatlan. Más szóval, egyszerűbben: mindent gyártanunk kell, amit tudunk, és amit érdemes — mert az ilyen terméket tartósan importálni ésszerűtlen —, és nagyobb mennyiségben kell a világpiacon megjelennünk exportképes, korszerű áruinkkal. Ha ezt sikerül elérni, akkor nem lesz szükség arra a bizonyos tűzoltó munkára amely itthon szükséges cikkek behozatalát mérsékli pillanatnyi kényszerűségből. G. ZS. Üzemeknek és kistermelőknek luhfelvásárlási árak ’84-re A juhtenyésztők korábban kifogásolták, hogy csak rövid távon ismerik a gazdaságosságot végülis meghatározó felvásárlási árakat, s így nem tudnak kellőképpen alkalmazkodni a változó kereslethez. Az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt ezért már most, a korábbiakhoz képest lényegesen hamarabb közzétette az 1984 első félévére vonatkozó vágójuh export^ felvásárlási alapárakat. A fél évvel előbb meghirdetett árak garantált árak. Ám az ipar kilátásba helyezte, hogy amennyiben a termelői kínálat az elképzeléseknek megfelelően alakul, és a piaci igényekben sem következik be alapvető változás, úgy az exportértékesítés hasznából utólagos többlettérítést is ad. Jövőre az első, illetve a második negyedév között kilónként 5 forintos árkülönbség mutatkozik a 14—18 kg- os tejesbárányoknál az év első három hónapjában átadott állatok javára. Ilyenkor nagy a külföldi érdeklődés, ekkor lehet jól eladni a bárányokat. Március 15. és április 15. között további 5 forinttal kapnak többet ugyanezekért az állatokért a termelők, lévén, hogy ekkor a legnagyobb a forgalmazás. A gyorshizlalt pecsenyebárányok árait öt kategóriában adták meg. Tej vizsgáló centrifuga A szolnoki állami gazdaság ipari üzemében megkezdték a tejvizsgáló centrifuga sorozatgyártását. Az eddig importból érkezett berendezés beszerzése sok nehézségbe ütközött, ezért határozta el a szolnoki üzem, hogy hazai anyagból gyártja az átvevőhelyeken nélkülözhetetlen gépet. A forgalmazást az al- csiszigeti szarvasmarhatenyésztő gazdasági társaság vállalta. Pneumatikus alkatrészek kooperócióban Kooperációs szerződést kötött a pneumatikus berendezései révén világszerte ismert NSZK-beli Ipa Huer- big.er céggel a Kismotor és Gépgyár mezőkövesdi részlege. A megállapodás szerint a mezőkövesdi gyár az idén harmincezer munkahenger- fedelet és pneumatikus alkatrészt készít a német vállalat részére. Az üzlet a Kismotor és Gépgyár számára az idén mintegy hétmillió forint értékű devizát hoz. Az NSZK-beli cég jövőre meg kívánja duplázni rendelését. Versenyben a munkáért Ez másf mint a megszokott Az év első napjával életbe lépett az új jogszabály, amely a vállalkozással és szállítási szerződéssel kapcsolatos versenytárgyalásokról szól. Alaposan felkavarta ez a rendelet a kedélyeket, különösen az építőiparban. Ma már túl vagyunk az első versenytárgyalásokon, alakulnak a vélemények pro és kontra. A megyében az építőipari vállalkozókat még mindig foglalkoztatja egy áprilisban lezajlott verseny- tárgyalás, amelyre érkezett 8,3 millió forintos és 27 millió forintos ajánlat is. A verseny eldőlt, a szandasző- lősi szennyvízelvezető csatorna már javában épül, sőt, hamarosan elkészül. Az ügy mégsem érdektelen, hiszen a felcsapó indulatok, a változó vélemények segítségével egy új beruházási mechanizmus kialakulása követhető. Nagy a szóródás .,A vállalkozás mindig eltér a rutinszerű, a megszokott, a teljesen hiztosat jelentő tevékenységtől” — mondta Havas Ferenc, az Állami Fejlesztési Bank vezérigazgatója a versenytárgyalással foglalkozó márciusi M T ESZ - tan á cskozáson. A szandaszőlősi beruházás esetében például több furcsa és eddig ritka dolog volt tapasztalható. Többek között az. hogy a versenyfelhívás 1983. március 29-én indult útiára; az ajánlat beadási határideje április közepe volt; az eredményhirdetés április 25- én történt. A csatornának pedig 1983. augusztus 31-re kész kell lennie! — A zártkörű versenyre hat pályázót hívtunk meg. — mondja a beruházás lebonyolításával megbízott cég, a Szolnok megyei Tanács Tervező és Beruházó Vállalatának beruházási főmérnöke, Szenczi Zoltán. — A 2,5 kilométer hosszú csatornának üzemelnie kell. mire a szandaszőlősi iskolában megkezdődik a tanítás. Négy vállalat küldte be ajánlatát: a Keletmagyarországi Vízügyi Vállalat, a Kév-Metro, a Tiszamentj Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat és a Szolnok megyei Víz- és Csatornamű Vállalat. Az ajánlatok között nagy volt a különbség. Ez több dologgal magyarázható. Egyrészt a versenyben engedélyezett szabad árformával, aztán azzal, hogy a rövid határidő miatt az egyes vállalatok a számukra legkedvezőbb műszaki megoldásokat — sok előregyártott és ezzel drágább szerkezet be • építését — tervezték. A legkisebb és legnagyobb ár között lévő 18,7 millió forintos eltérés több volt, mint a Szolnokterv eddigi lefutott versenytárgyalásain tapasztalható 30—40 százalékos szóródás. Ebben a versenyben a ..papírforma” bejött, a legkisebb árat kérő kapta a megbízást. — A Vízr és Csatornamű Vállalat ajánlatát fogadtuk el — mondja a beruházó képviseletében a Szolnok városi Tanács pénz-, terv- és munkaügyi osztályát vezető Bácsi József. — Ez egyezett legjobban a szándékunkkal. Vállalták a Kevi- terv által tervezett technológiával, kedvező áron. a megszabott határidőre az átadást. Az sem volt közömbös, hogy a csatorna üzemeltetője is ez a vállalat lesz a későbbiekben, tehát mondhatni: magának építi. Ha műszaki problémák merülnek fel 1—2 év múlva, neki lesz rossz. A versenytárgyalások körül ma még vannak tisztázatlan dolgok. Például az. melyik legyen az alapséma a létező két alapvető tárgyalási rendszer közül. Az, amelyikben a vállalkozók licitálhatnak (úgy, mint a vendéglők, kereskedelmi egységek szerződéses üzemeltetésének elnyeréséért ma hazánkban szokás), vagy az a forma, ahol mindenki kötve marad az általa első ízben tett ajánlathoz. A tanács illetékese szerint a versenytárgyalásra mindenki felméri, mennyiért tudja vállalni a munkát, annak alapján teszi az ajánlatot. Bácsi Jó- záef tehát a második módszer híve. éppúgy, mint a Szolnokterv főmérnöke, aki szerint: „Az ilyen jellegű munka odaítélése nem bonyolítható úgy mint mondjuk egy Csontváry-kép aukciója! Eleve konreikt, komoly és tisztességes ajánlatot követelhetünk meg!” Lehet nyerni — és veszteni A licit-módszernek is akad azonban híve a pályázók között. A TRVVV osztályvezetője, Steiner Lajos szívesen vette volna, ha van lehetőség áralkura hiszen vállalata 9,3 millió forintos ajánlatából még lehetett volna valamennyit lefaragni. Véleménye szerint ugyanis csak a licit lehetőségének biztosításával alakítható ki a népgazdaság szempontjából legkedvezőbb ár. Igaz* hogy a kívánt határidőt csak úgy vállalták volna, ha előregyártott elemeket is felhasználhatnak a munka során. A tervben szereplő technológia esetén egy hónappal nőtt volna a kivitelezéshez szül séges idő. — A versenytárgyalás lí nyege szerintem abban var hogy minden vállalat a sa ját képére formálja az árai úgy tesz ajánlatot — mondji a „nyertes” vállalat igazga tója. Kaposvári Kázmér. - Nem mindenkinél azonosai a feltételek az adott beruhá zásra. Nálunk például dön tő volt, hogy a csatorna i depóniatelepünkhöz köze épül, rövid a határidő, am: szintén költségcsökkentő té nyező számunkra. Nem tudhattuk, hogy a tervezők szerint mennyibe kerül ez a beruházás; úgy tettünk mi is ajánlatot, csak a műszaki terv ismeretében ... Mos1 a gravitációs csatorna 70 százaléka készen van, folyamatosan épül a szennyvízátemelő, majd a gépészeti- és villamosszerelés következik, a nyomott csatornahálózat építésével párhuzamosan. Biztosan kész leszünk határidőre. Mi a tisztességtelen Érthető, ha a beruházó a számára legoptimál isabbnak tűnő ajánlatot fogadja el. Hogy az melyik, azt több dolog befolyásolja: az ár, a határidő, a minőség, a garanciális felelősség vállalása. és egyéb kikötések sora. Ezen belül a verseny kiírójának joga van — a minisztertanácsi rendelet értelmében — azonnal elfogadni az ajánlatok közül a neki megfelelőt, de hozzájárulhat a versenyközbeni módosításhoz is — ahogy neki és természeteséé a népgazdaságnak kedvezőbb. A szabad ár jóvoltából elfogadhat olyan kalkulációt, amelyet korábban egy vállalat sem kérhetett volna anélkül, hogy a tisztességtelen haszonszerzés vádja el ne érte volna. A már említett tanácskozáson ezzel kapcsolatban figyelemreméltó véleményt hangoztatott Puhr László, a Pénzügyminisztérium képviselője, ..Ilyen módon a tisztességtelen haszon fogalmát a tisztességtelen vállalati árpolitika, tisztességtelen verseny fogalmai válthatnák fél.” Ha a kínálat jó, — mint esetünkben a mélyépítésre vállalkozók körében —, akkor előfordulhat, hogy a beruházó csaknem egy millióval olcsóbban, határidőre valósíthat meg egy 9,2 millió forintos tervet. Ez az, amit a szakemberek a piac dinamikus egyensúlyának neveznek, — és amihez bizony még szoknunk kell. Fejszég Edit A Szolnok és Vidéke Afész másfélmillió forintos beruházással nyomdát létesített Ti- szavárkonyban. A korszerű nyomógépeken sző vetkezetek neu, vállalatoknak készítő-' nek nyomtatványokat, de lakossági megrendeléseket is kielégítenek
