Szolnok Megyei Néplap, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-05 / 157. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. JÚLIUS 5. Merre tart szociálpolitikánk? Beszélgetés Ferge Zsuzsa tudományos kutatóval Életünket — a születéstől az öregségig — át meg átszövik a szociálpolitikai intézkedések. Társadalmunk újra és újra tökéletesíti őket és fokozza hatékonyságukat. Most legutóbb a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának határozata jelölt meg számos szociálpolitikával kapcsolatos feladatot. Erről beszélgettünk dr. Ferge Zsuzsával az MTA Szociológiai Kutatóintézetének tudományos osztályvezetőjével. — Miután a szociálpolitikáról sokféle nézet van a közvéleményben, kérem: értelmezze a fogalmat. — A szociálpolitika tulajdonképpen egy kiegészítő eszközrendszer amely alapelveit a társadalompolitikától kapja. A központilag rendelkezésre bocsátott forrásokból — pénzzel, természetbeni juttatásokkal — biztosítja a társadalmilag elfogadott megélhetési szintet mindazoknak, akik munkájukkal nem tudják önmagukat eltartani, például mert betegek, gyermekek, öregek. vagy rokkantak. Ahhoz, hogy a szociálpolitikánk jobban érvényesüljön, társadalmi szemlélet változásra van szükség. Sokan még ma is úgy vélik, hogy a szociálpolitika valamiféle jótékonykodás — mint ahogyan az évszázadokig valóban volt. Ma már erről szó sincs! Az aktív dolgozóknak jól felfogott érdeke, hogy a gyermekek, majdani eltartóik egészségesen és kedvező körülmények között váljanak felnőtté. És az ő érdekük az is, hogy jól gondoskodjanak az idős emberekről, mert másképpen nekik sem érdemes megöregedni. Az egészet úgy kell felfogni, hogy a szociálpolitika az életen belüli „újraelosztás”, az élet természetes tartozéka, nem pedig könyörületesség. — A Központi Bizottság határozatából idézem: „A következő években át kell tekinteni a szociálpolitika intézményrendszerét”. Ez mintha a jelenleginek a zavaraira utalna? — így is van. Az említett három fő területnek megfelelően különböző intézményekre van szükség. A társadalombiztosításon .kívül, ami a pénzbeni juttatások tetemes részét fedezi, azok az intézmények és intézményrendszerek a legfejlettebbek, amelyek történelmileg a legkésőbben jöttek létre: az oktatás és az egészségügy. Viszont önmagunk gazdasági lehetőségeihez képest messze elmaradt a személyes szolgáltatást nyújtó hálózat és az infrastruktúra sok eleme. Ugyanakkor a szociálpolitikának nincs egy felsőszintű gazdája, amely a három terület — a pénzbeni, a természetbeni juttatások és a személyes szolgáltatások — működésének, fejlesztésének és egymáshoz való kapcsolatának egységes elveit kidolgozná és figyelemmel kísérné a gyakorlatban történő átültetésüket. A komplex szemlélet a tervezésben már kezd kialakulni: a Tervhivatalban közel két esztendeje önálló szociálpolitikai osztály működik, viszont a végrehajtásban, az igazgatásban még nincs megoldás. — Korábban a Munkaügyi Minisztérium volt a gazda. Ez miért nem vált be és mi volt az átszervezés következménye? — A minisztérium megszüntetésének többféle oka volt, az kétségtelen, hogy nem volt a szociálpolitika gazdája. Ezért amikor a kormány a minisztériumot átszervezte, a szociálpolitikai feladatokat különböző szervek között osztotta fel. Például a vállalati szociálpolitika gazdája a szakszervezet és a Pénzügyminisztérium lett, a veszélyeztetett gyermekek a művelődési tárcához, az idős emberek ellátása — egészségesek és betegek egyaránt — az Egészségügyi Minisztériumhoz került, a rehabilitáció az új Állami Bér- és Munkaügyi Hivatalhoz. Tehát mint látja a szociálpolitika területei eléggé fel vannak parcellázva. Ezért az egységes irányítási elvek csak nehezen törnek utat maguknak. De megoldatlan a szociálpolitikának a többi nép- gazdasági területtel egybehangolt valamint belső harmonikus fejlődése is. Ezért bízta meg a kormány a Magyar Tudományos Akadémiát, hogy dolgozzon ki egy általános koncepciót, amely az eddiginél tisztább formában tartalmazza a szocialista szociálpolitika működési elveit, az ehhez szükséges szervezetet és eszközöket. A szervezeti rendszert kell először áttekinteni. Ebben már bizonyos előzetes elképzelésekre jutottunk. — A felső szintű irányítással kapcsolatban felmerült-e a néhai Népjóléti Minisztériumhoz hasonlóan egy szociálpolitikai minisztérium létesítésének gondolata? — Felmerült, de ez bizonyos veszélyeket rejt magában: növelheti az egyáltalán nem kívánatos bürokráciát. eltávolíthatja az embereket az ügyintézéstől. Egyébként sem ma, sem a közeli jövőben nincsenek meg ehhez a személyi feltételek. Mindezidáig nem folyt nálunk sem szociálpo- igazgatási, sem szociális- liitikai, sem szociális-közigazgatási. sem szociális-mun- kásképzés. Rosszul állunk magas hivatástudatú szakemberekkel is. Például kutatási tapasztalat az, hogy a segélyezések pszichológiai és társadalmi érzéketlenséggel történnek. De nemcsak a segélyezések pszichológiai és szociális ügyek intézése is. Mindez nem csupán morális kérdés, a hozzáértés hiányára is utal. Vizsgálódásaink alapján e pillanatban úgy tűnik — s ehhez megvannak az adottságok —, hogy a felső irányítást vagy egy önálló szociálpolitikai kormánybizottság oldhatná meg egy kisebbfajta háttérintézettel, amely előkészítené az intézkedéseket. ellenőrizné a végrehajtást. elemezné a felmerülő szükségleteket és feltételeket, vagy a meglevő Állami Tervbizottságon belül egy szociálpolitikai albizottság létrehozása. — A Központi Bizottság határozata kijelenti: „A szociálpolitikával tovább kell erősíteni a létbiztonságot!” Milyen feladatokat ad ez? — A szociálpolitika és a gazdaságpolitika között igen szoros összefüggés van. Tehát a létbiztonság első kérdése az olyan teljes foglalkoztatottság, ' ami figyel arra, hogy az emberek a munkában minél kevésbé károsodjanak, s biztosítja azt a minimális bért, amiből megélhetnek. A másik — távlati — eleme az. hogy a társadalmilag elfogadott létminimum mindenki számára,, aki nem képes megfelelő keresethez jutni —biztosítva legyen. A jövőben tö- . rekedni kellene tehát arra, hogy a nyugdíjak, sőt a családi pótlékok is elérjék és megőrizzék ezt a kívánatos színvonalat. Például ezt szolgálja a július 1-től felemelt családi pótlék is. — A határozat is utal arra, hogy komolyan kell foglalkozni a szociálpolitikai juttatások differenciálásával. Mit jelent ez? — Ügy gondolom, hogy ez azt jelenti: helyesen kell a szociálpolitikai prioritásokat megállapítani. Hiszen szűkös források mellett nem lehet minden juttatást állandóan növelni, ezért körültekintően kell kiválasztani azt a területet, ahol feltétlenül előre kell lépni. Nem könnyű feladat. Ezért fontos megismerni a lakosság véleményét is. A Tömegkommunikációs Intézet tavaly több ezer embertől megkérdezte: milyen rétegeket részesítenének előnyben a szociálpolitikai intézkedéseknél? A válasz: elsősorban az egyedülálló nyugdíjasokat, másodsorban a sokgyermekes családokat, és harmadikként a sérülteket. A többieket is segíteni kell, de ha másként nem lehet, akkor egy későbbi időpontban. Figyelemre méltó — s ez növeli a válaszok hitelét —, hogy a megkérdezettek között alig akadt nyugdíjas, sokgyermekes, vagy mozgássérült. Mégis érzékenyek voltak arra a fontos kérdésre; hogy a nehéz gazdasági feltételek mellett is el kell kerülni egyes csoportok esetleges végzetes leszakadását a többiektől. A differenciálásnak van egy másfajta értelmezése is, aminek szintén vannak hívei. Ez így hangzik: ha nincs elegendő pénzünk, akkor korlátozzuk az emeléseket a leginkább rászorulókra. Ez a reagani szociálpolitika kulcsszava. Azt jelenti, hogy például nem valamennyi sok- gyermekes családon kell segíteni. csupán azokon, akik a legszegényebbek és — teszik hozzá — meg is érdemlik. A többieknél akár csökkenteni is lehet a támogatást. Az ilyen megoldás növeli az emberek kiszolgáltatottságát, nem tudhatják melyik pillanatban válnak a segítségre nem „leginkább rászorulóvá”, illetve „érdemtelenné”. Nehéz gazdasági körülményeink ellenére is bizakodóvá tehet bennünket az a tény, hogy mindjobban terjed a felismerés: szociálpolitikánk nemcsak az érintettek, hanem az egész népgazdaság érdekét szolgálja. Sz. K. iliililliiii Dehogy gondoltak ők jjjjjjjjjjjj nagy családra, de- Üiiiiiiiiii hogy! Elvégre amikor negyvennyolc esztendeje a kunmadarasi Szél Julianna, és Szalai István örök hűséget esküdött egymásnak, még híre hamva sem volt a szegény emberek körében a ma annyira divatos és közismert családtervezésnek. Meg olyasminek, hogy előbb lakás legyen, azután kocsi, majd kicsi. így aztán érkeztek a gyerekek szépen, sorjában, egymás után a tapasztott falú tanya tenyérnyi szobájába. Hogy mivégre, azt bizony olykor még a szülők sem tudták, hiszen az ő jussuk is mindössze annyi volt, amit magukon hoztak a házasságba. Meg a szeretet, a hűség, a kitartás, hogy a legzordabb időkben se hagyják el egymást. Szükség is volt az összetartásra, mert csak nadrágféléből kilencet, cipőből ugyanannyi párat kellett előteremteni, amikor szeptemberben becsengettek a fiúiskola sárga épületébe. Cseléd- kedtek a módosabb gazdáknál, géphez jártak cséplés- kor, arattak, nem volt az a munka, amit el pe vállaltak volna. Bizony a 11-es petróleumlámpát este tíznél soha nem bírta hamarabb elfújni Juli néni, hajnalban meg már négy után talpon volt, mert a dolog, meg a sok éhes száj kegyetlen ösztökélő a szegény ember életében. Szerencsére a gyerekek soha se voltak követelőzőek, inkább segítettek egymásnak, ahogy tudtak. A nagyobbak vagont raktak, szünidőben a konzervgyárban vállaltak műszakot, és az így keresett forintok cipők, ingek, nadrágok formájában a családi költségvetés kiadás oldalát csökkentették. Szövetkezeti nap Rákóczifalván A természet lágy ölén, árnyas fák alatt, víz mellett ideális szórakozó- és sporthelyet találtak a „Szövetkezeti nap” rendezői: a Szolnok és Vidéke Áfész, a rá- kóczifalvi Községi Tanács, a Rákóczi Termelőszövetkezet és a helyi tömegszervezetek. Hajnali ötkor a horgászok gyűltek össze barátságos versenyre. Délelőtt tíz órakor már javában zajlottak a sportrendezvények: a foci kedvelői a női és férfi kispályás labdarúgóknak szurkolhattak, a gyerekeknek pedig csapatversenyeket szerveztek labdavezetésből, zsák- banfutásból. Korán kipakoltak a sátras árusok is: a szemlélődő bő választékot talált ruházati cikkekből, értékes kerámiából, és háncsból font kosarak, szőnyegek, Étvágygerjesztőén rotyog a birkapörkölt az üstökben bőrtáskák, népművészeti tárgyak is csalogatták a vevőket. Nemcsak ebédidőben, egész nap hódolhattak a gyomor örömeinek a szabadidő- program résztvevői: hidegmeleg ételek, hurka-kolbász, üdítők, zöldség-gyümölcs, pacal-, birkapörkölt illatozott a kondérokban, a sátrakban. Délután gazdag szórakoztató műsorral várták a közönséget, ahol mindenki megtalálhatta a maga műfaját, kedvenceit. — Forgács László paródiával, Horváth Attila táncdalokkal. Dóri József és Molnár Júlia magyarnótákkal, Oszvald Marika és Hidvéghy Miklós (a Fővárosi Operettszínház tagjai) pedig ismert operettdalokkal érkeztek. Később a budapesti Skála-Coop manökencsoportja közreműködésével divatbemutatót láthattak az érdeklődők a nyári, szabadidő- és sportruházatból. S akik még nem fáradtak el a színes forgatagban, estére is ottmaradtak, azokat disco, tánczene — befejezésként pedig hatalmas tábortűz várta.- kJ A Jászsági Népi Együttes műsora fergeteges sikert aratott Zsúfolásig megtelt az alkalmi színpad nézőtere IFotó: Hargitai Lajos Kilenc katonafiát nevelt A legnehezebb napnak az számított, ha kenyeret sütött Juli néni. Igaz, a legszebbnek is. mert tudott mit rakni az apróságok elé a családi asztalra. Rozsét, tüzelőt a határból szedegetett, mivel arra azután tényleg ritkán adódott krajcár. Este tízkor megkovászolt és ha rövid időre le is pihent, csak bóbiskolt, mint nyúl a bokorban, mert kettőkor dagasztani kellett. Fél ötkor fűteni, és nyolckor már szedte is ki a ropogósra sült kenyereket, cipót. ötvenkilencre már annyira fel cseperedett a gyerekek nagyja, hogy ő is elment dolgozni. Az iskolai napközi konyháján akadt neki munka. Ahogy kitelt az ötvenöt, tovább maradt., a 43-as Építőipari Vállalatnál helyezke- ' dett el. Szükség volt a forintra, a keresetre, mert 1968 májusában meghalt az ura. Azóta tizenöt tavasz múlt el, mindahányan saját lábukra álltak a Szalai gyerekek, mivel a minap, a legkisebb fiú, Bálint is megtartotta az esküvőjét. A tizenhárom gyerek közül három kicsi korában meghalt, tízen viszont ma is élnek. Valamennyien dolgos, munkás emberek, talán erre a legbüszkébb az anya. Ferenc, a legidősebb gépkezelő Kunhegyesen; Julianna az egyetlen lány közöttük, ő Karcagon dolgozik; Sándor Pesten szakmunkás; Imre Maglódon technikus; Lajos a helybeli cukrászda vezetőhelyettese; Miklós lakatos Madarason; Péter Berekfürdőben a büfé vezetőhelyettese; József műszerész; Pista Pesten szakmunkás; és Bálint, a legkisebb, szobafestő-mázoló. Ritkaság, de így van; Julianna néni kilenc katonafiút nevelt, és ezért 1974-ben megkapta a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát. Meg emellé ötezer forintot, ami vitathatatlan, hogy egy ehhez hasonló nagycsaládban mindig jól jön. Jelenleg ezernyolcszáz forint a nyugdíja, és neki beosztva elég. Mellé még kézimunkázik. térítőkét hímez: ajándékba a rokonoknak, az unokáknak, még eladásra is jut belőlük. A gyerekek éltetik: örül a boldogulásuknak, a gyarapodásuknak, nyolcán közülük már saját lakásukban élnek. Olykor este. ha bekapcsolja a televíziót, csak ül előtte, és gondolatai messzire kalandoznak. El-elmereng arról, hogy a 64 esztendeje olyan volt, akár az időjárás. Akadt benne rossz is, meg jó is. És milyen bölcs, de egyben kíméletlen is az élet, amikor már minden jól menne, és a hajdani cselédlánynak nincsen se tüzelő-. se kenyérgondja, megvan a fürdőszobás lakása, a mutatós bútora, most érzi a pusztai gürcölés, a jószágtartás, a hajnali kelés következményeit. Fullad, a lába se valahogy olyan fürge, mint egy évtizede, itt is szúr, ott is fáj. Ez a hatalmas család, meg a tizennégy unoka élteti. A legutóbbi lagzikor is nyolc- vanan ülték körül az asztalt, és ezek a vendégek mind hozzá is tartoztak, az ő vérei, rokonai. Végtelen boldogság volt. Igaz, az örömbe szomorúság is vegyült, mivel ketten hiányoztak, és ma se tudja miért nem jöttek el, amikor annyira várta őket. és várja ma is, mert a kertajtó az soha nincs becsukva. D. Szabó Miklós Juli néni középen ül. Körülötte a gyerekek, menyek, rokonok, családtagok egy része
