Szolnok Megyei Néplap, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-05 / 157. szám

1983. JÚLIUS 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Népművészek, iparművészek vonultatták föl portékáju­kat az elmúlt hét végén Pécsett. A nagy sikerű cserépvásáron butellák, korsók, edények, gyerekjátékok, különféle tárgyak, használati eszközök találtak gazdára. A sétatéren megrende­zett kiállítás és vásár az ország minden részéből csalogatta a vevőket. F. T. A jászberényi járásban Befejeződött a földrajzi nevek gyűjtése A rádió | Jó időben, rosszkor A szakma „jó időnek” mondja, ha egy-egy műsor olyankor terül adásba, kép­ernyőre, amikor minden va­lószínűség szerint sokan hallgatják a rádiót, nézik a televíziót. Az időjárás azon­ban rácáfolhat a jóslatokra, régi szabály: az eső minden műsornak „jót tesz”. Néha mintha arra is akadna pél­da, úgy szerkesztenek adás­ba egy-egy gyengébb mű­sort, hogy tudják: abban az időpontban alacsony a hall­gatottság, nézettség aránya. Ezek ama bizonyos „elmegy” műsorok, — tehát se nem osztanak, se nem szoroznak, nem ártanak, de nem is használnak. Ilyesmi sorsot szánt a rá­dió szerkesztősége Sarusi Mihály Csak pár mázsa bú­za c. rádiójátékának? Nem gondoljuk, ám ha feltételez­zük, hogy az Ifjúsági Rádió­színpad műsorát elsősorban a fiatalok hallgatják — ha igaz? — akkor az ifjúságnak szóló rétegműsor számára bi­zony elég „rossz idő” a va­sárnap délutáni, félhat órai kezdés, különösen akkor ha a levegő hőmérséklete 30 C- fokt a Balatoné pedig 24 C- fok. Sarusi egyre időszerűbbé, fontosabbá váló témát bon­colgat a mikrofon előtt. Ho­gyan ütközik az etikus ma­gatartás közömbös közegben a különféle nézőpontokkal. Az eredmény a történet ifjú hőse szempontjából szósze- rint is lesújtó: jól megverik. Talán még ennél is fonto­sabb mondanivalót hordoz a játék másod-harmadlagos ré­tege: értékek, fogalmak de­valvációja, másítás, kimagya- rázás. Vagyis a fehér, az tu­lajdonképpen szürke, a feke­te természetesen nem fehér, de egy kicsit „abból is van benne valami”, tehát olyan szürkés. A hangjátéVc érde­me, értéke, hogy felismeri, már a búzatáblák között is ott rombol az „egyrészt”, ^másrészt” szemlélet. A csaknem egyórás rádiójáték jobb műsoridőt érdemelt volna. Ezen a héten gyengébbre sikerült volna a népszerű autósműsor az Űtközben, hazafelé, ha ... ha a szer­kesztő nem hívja meg a stú­dióba Cserhalmi Imrét, a Népszabadság munkatársát, aki Budapesttől Damasz- kuszig a Hungarocamion jó­voltából megfigyelhetett né­hány, a hallgatóság számára is sokatmondó érdekessséget. így színesebbé, élvezeteseb­bé vált a műsor, de azok sem igazságtalanok, akik így gondolják: ez az adás a hazai közlekedés műsora, arra hivatott, hogy segítsen a „hazatérésben”, tehát azonnali információkat ad­jon az utakról, a „dugók­ról”, a sajnálatos közlekedé­si balesetekről, — kár más­ra használni a műsoridőt — ti — Orosz nyelvi tábor Országos orosz nyelvi tá­bor nyílt tegnap Győrött. Háromhetes programjában az ország minden tájáról száz középiskolás vesz részt, Moszkvából és Kijevből pe­dig félszáz szovjet egyete­mista érkezett. A délelőttö- ket intenzív nyelvtanulással töltik, az oktatást szovjet és magyar pedagógusok irányít­ják. A két magyar és egy szovjet diákból álló kis kö­zösségek, az úgynevezett trojkák szabadidejükben is gyakorolják az orosz nyelvet. A tábori programot közös éneklések, a Szovjetunióval és Magyarországgal kapcso­latos vetélkedők, továbbá kulturális és sportműsorok színesítik. A győrihez hasonló orosz nyelvi táborok nyíltak Tatán és Nyíregyházán. Már elmúlt fél évtizede an­nak, hogy a megyei múze­umok szervezete és a Jász­berényi Tanítóképző Főiskola megállapodott abban, hogy járásonként munkacsoporto­kat szerveznek, és összegyűj­tik a megye élő földrajznév anyagát. Meg is indult a munka, és számos alapgyűjtés elkészült (kunszentmártoni, szolnoki, törökszentmiklósi járás stb.). A jászberényi járásban a gyűjtéssel részben párhuza­mosan folyt az ellenőrzés is. így sikerült a gyűjtés befeje­zésével csaknem egyidőben az ellenőrzést is befejezni. Az összesen 22 gyűjtő (15 főiskolai hallgató, 5 pedagó­gus, 1 középiskolás, egy ter­melőszövetkezeti dolgozó) több mint 9 ezer tereppontot Az ősszel kezdődő tanév­ben a Művelődési Minisz­térium 26 féle új taneszköz használatát írta elő az ál­talános iskolák részére. Töb­bek között történelmi és földrajzi faliképeket, föld- gömböt, a nyelvi, irodalmi és az énekoktatáshoz hang­szalagokat, diafilmeket, más tantárgyakhoz transzparen­seket, szemléltető ábrákat, amelyeket az oktatási szak­emberek elképzelése alap­ján az Országos Tanszer­gyártó és Értékesítő Vál­lalat (Tanért) az Orszá­gos Oktatástechnikai Köz­pont és a Kartográfiai Vál­lalat fejlesztett ki. Ezek beszerzésére a tárca több mint 55 mil­lió forint központi céltá­mogatást juttatott a me­gyei szakigazgatási szervek­nek, s a tanácsok ezt ha­sonló nagyságú összeggel egészítették ki. így a Tanérthez mintegy százmil­lió forint értékű megrende­lés érkezett. A szakembe­rek számítása szerint még ez a nagynak tűnő összeg sem teszi lehetővé, hogy a minisztérium jegyzékében az új tanévre előírt eszkö­zökkel az ország 3600 álta­lános iskolájának mind­egyikét felszereljék. A Tanértnél arról tájékoztat­ták az MTI munkatársát, hogy fejlesztési és gyártási okok miatt számos eszköz vett fel a járás területén, és több, mint 12 ezer nevet gyűjtött össze. Az alkalmi együttes tanfolyamon készült fel a nagy munkára, majd 1977 nyarán a Jász Múzeum szervezte gyűjtőtábor is je­lentős mértékben segítette a munkát. Főiskola hallgatói tudományos diákköri foglal­kozásokon kaptak folyama­tos segítséget a munka vég­zéséhez. Jelenleg a jelentős és na­gyon sok tanulságot hordozó névanyag kiadásra való elő­készítése folyik a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének szakmai irányításával, támo­gatásával, és tervek szerint hamarosan megjelenik nyom­tatásban a névgyűjtemény. dr. Farkas Ferenc csak a tanév során készül el és kerül forgalomba, ugyan­is az új szemléltetőeszkö­zök tervezése az új tan­könyvek elkészültétől is függ. Az általános iskolá­ban szükséges taneszközök mintegy 50 százaléka a tan­év első felének végére ké­szül el. a többi pedig a má­sodik félévben jut el az intézményekbe. Az új tantervek folyama­tos bevezetése — az 1978/79- es tanév — óta az általános iskolákban több mint száz­féle új szemléltetőeszköz segíti a nevelőmunkát. Egy vizsgálat szerint az általá­nos iskolákban az ellátott­ság — a Művelődési Mi­nisztérium követelményei­hez visszonyítva — 50—75 százalékos, s eloszlása egye­netlen. Számos új taneszközt hasz­nál az 1983/84. tanévtől a többi oktatás; intézmény is. Az óvodák számára készí­tik például a Hüvelyk Ma­tyi ujjbábkészletet, és az érzékelő játékcsaládot. Az 50 féle új középiskolai tan­eszköz között található: a hullámmozgás bemutatá­sára szolgáló ingasorozat, a molekuláris demonstrációs készlet, a dinamométer és a hidraulikus sajtó. Számos magyar irodalmi és idegen nyelvű hangszalag, diaso­rozat is készült elegendő mennyiségben. Bábkészletek, hangszalagok, diasorozatok Új tanév, új szemléltetőeszközök Magyar — szovjet kulturális kapcsolatok Vendégművészek Leningrédból Hazai színpadon: Eljegyzés a kolostorban Augusztusban Magyaror­szágra érkezik a világhírű leningrádi Kirov opera- és balettszínház 120 tagú együttese. A szovjet művé­szek négy budapesti fellépé­sükön kívül részt vesznek a szegedi nyári játékokon, ahol a Gisellel lépnek a közönség elé. November kulturális eseménye a Szov- remennyik Színház vendég­játéka, a társulat Budapes­ten és Pécsett mutatkozik be. A két esemény is jelzi: folyamatos a magyar—szov­jet kulturális együttműkö­dés és csere, amelynek ke­retét az 1981—85-re szóló együttműködési terv adja. A Művelődési Minisztérium­ban a közelmúltban vették számba az elmúlt két és fél év eredményeit. Az adato­kat vizsgálva megállapítha­tó, hogy sikerrel váltak va­lóra az elképzelések, s ezt — a statisztikán túl — szá­mos, jelentős közönségsike­rű rendezvény is alátá­masztja. Az utóbbi években szov­jet rendezők és előadómű­vészek rendszeresen szere­peltek a magyar színpado­kon: 1981-ben Szegeden a Moszkvai Nagyszínház ren­dezője Vagyim Kilkov ál­lította színpadra az Iván Szuszanyin című operát Jev- genyij Nyesztyerenkóval a főszerepben. A Háromgara- sos opera című Weil-Brecht- színmű. valamint Mozart Don Giovannija Jurij Lju- bimov rendezésében az utóbbi évek legizgalmasabb hazai színpadi produkciói közé sorolható. A Vígszín­ház Sirály előadásának dísz­leteit David Borovszkij ter­vezte. Az együttműködés egyik legközelebbi példája: június elején az Erkel Szín­házban mutatták be Prokof- jev Eljegyzés a kolostorban című vígoperáját, amelyet a Moszkva; Nagyszínház fő­rendezője, Borisz Pokrovsz- kij vitt a közönség elé. Az előadóművészek cseré­je során évente 15—20 ven­dégművész lép fel Magyar- országon, illetve a Szovjet­unióban. Szvjatoszlav Rich­ter, Jelena Obrazcova, Jev- genyij Nyesztyerenko vagy Kocsis Zoltán Pittj Katalin vendégszereplése mindkét ország kulturális életének fontos eseménye; közé tar­tozik. A szovjetunióbeli magyar kulturális esemé­nyek sorából kiemelkedtek a Bartók- és Kodály-ünnep­ségek: a Moszkvái Nagy­színház például 1981-től tartja műsorán a Fából fa­ragott királyfit. Sikeres volt a Győri Balett moszkvai és jereváni vendégszereplése is. 1983-ban — a már emlí­tetteken kívül — számos más kulturális esemény gaz­dagítja a magyar—szovjet kapcsolatokat. Az év végén a világhírű szovjet cirkusz- művészet képviselői erltez- nek háromhónapos magyar- országi vendégszereplésre. A kiállítások sorából ki­emelkedik a Puskin Mú­zeum gyűjteményéből Buda­pestre érkező Orosz famet­szetek a XVIII—XIX. szá­zadból című tárlat. A Magyar Állami Hang­versenyzenekar és a Buda­pest kórus 200 tagú együt­tese az év végén utazik a Szovjetunióba, ahol ebben az időszakban fellép a Camerata Hungarica is. A kedvelt könnyűzenei együt­tesek közül a Locomotiv GT és a Neoton turnézik a test­véri országban. Bemutatják a Szovjet­unióban a Magyar Nemzeti Galéria anyagából váloga­tott. magyar tájképek kol­lekcióját; a Szépművészeti Múzeumi pedig a XIX—XX. századi nyugat-európai gra­fikát bemutató kiállítását küld; a szovjet közönség­nek. A magányos cédrus 130 esztendeje született Csontváry Kosztka Tivadar Szerelnespár Csontváry Kosztka Tiva­dar néhány évtizede még vi­tatott művészete ma már a magyar kultúra elismert ér­tékei közé tartozik. Pécsett külön múzeumot állítottak fel képeinek, amelyet éppen az idén nyitottak meg is­mét. Néhány esztendeje lá- tomásos filmet készítettek az életéből. Versek születtek ró­la, a titokzatos, különös, sőt különc művészről: olykor­olykor már mitikussá nö­vesztették alakját. Művészet­történeti helyét a legendák­tól megfosztva mára, szüle­tésének szárharmincadik év­fordulójára már kijelölték, tudományos elemzés alá ve­tették. Művészete értékének elfogadtatásáért nem szüksé­ges harcolni: „Kvalitásaiban méltó párja a francia Rous- seaunak, ha ugyan nem na­gyobb nála. ö is azok közé a magyar festők közé tarto­zik, mint Szinyei MdlSe Pál, Rippl-Rónai vagy Czóbel, kik a franciákkal nagyjából egy­időben, velük párhuzamosan ugyanazókajt az irányzato­kat teremtették meg a ma­gyar művészetben.” (A szá­zadelő impresszionizmusát, expresszionizmusát.) Világ­hírét az 1962-ben Brüsszel­ben megrendezett nagy kiál­lítás hozta meg. „A magyar Csontváry Európa nagy mű­vésze ...” — írta róla egyik ottani méltatója. 1853. július 5-én született, s elfeledve, magányosan hunyt el 1919-ben, hogy év­tizedek múlva fedezzék csak fel páratlan művészetét. Pé­csett látható képeihez, a Ma­gányos cédrus elé ma már ezrek és ezrek zarándokol­nak. Gy. L. Mária kútja Názáretben

Next

/
Thumbnails
Contents