Szolnok Megyei Néplap, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-05 / 157. szám
1983. JÚLIUS 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Kereskedelmi igazgatók klubja alakult Melega Tibor külkereskedelmi miniszterhelyettes előadása Tegnap délelőtt Szolnokon tartotta alakuló ülését a kereskedelmi igazgatóknak a Magyar Közgazdasági Társaság Szolnok megyei Szervezete és a Magyar Kereskedelmi Kamara Észak-alföldi összekötő bizottsága által szervezett klubja. Rövid megnyitójában Tolna Károly, a Szolnok megyei MKT társelnöke kifejezte reményét, hogy egy olyan új fórumot sikerül teremteni, amelyen a vállalatvezetők rendszeresen találkozhatnak, és kicserélhetik a „hivatalos” csatornákon különben elvesző információikat, a klub rendezvényein mód lesz egy- egy időszerű problémáról eszmét cserélni. A klub első, közvetlenül az alakuló ülés után tartott ankétjén — amelyen részt vett Bálint Ferenc, az MSZMP Szolnok megyei Bizottságának osztályvezetője — Melega Tibor külkereskedelmi miniszterhelyettes tartott előadást a nem szocialista országokkal folytatott külkereskedelmünk időszerű kérdéseiről. Kiemelte, hogy konvertibilis valutabevételeinknek a túlnyomó többsége a kereskedelemből származik, leginkább e téren befolyásolható az ország konvertibilis fizetési egyensúlya. A tőkés piacokon tapasztalt tendenciákat elemezve a miniszterhelyettes többek között elmondta, hogy a magyar kivitelben igen nagy — a teljes export 40 százaléka — a világszerte válságban lévő ágazatok (így a textilipar, a kohászat, a mezőgazdaság) részesedése, a fejlett országokkal lebonyolított forgalmunkban tapasztalt cserearány romlásnak ez az egyik magyarázata. Pozícióikon persze sokat ront az is, hogy a nyugat-európai országok igen erőteljes protekcionista politikát folytatnak a hazai termelők védelmére. Termékeink verseny- képességének megőrzésére a hazai üzemek termelékenységének javítása, a költségek csökkentése kínálkozik megoldásként, ekkor például a vámhátrányok ellenére is kifizetődő áron kínálhatnánk gyártmányainkat. Ez az út azonban csak nehezen és lassan járható. Mindez azt jelenti — foglalta össze Melega Tibor —, hogy a külföldi fizetési mérlegünk egyensúlyának hely- beállításához elengedhetetlenül szükséges, a kereskedelemből származó konvertibilis bevételtöbblet előteremtésének lehetőségei a fejlett országok piacain erősen romlottak. A „piac átcsoportosítására” néhány évvel ezelőtt kedvező lehetőséget kínáltak a fejlődő országok, velük kereskedve értünk is el sikereket. Kivitelünknek azonban csak egy része terelhető ebbe a szférába. Számításba kell venni például a vásárolni akarók fizetőképességét (az eladott termék árát országunk csak ritkán képes évekre „meghitelezni”), nem szabad elfelejteni, hogy viszonylag nagy tömegű árukat exportálunk, és bizonyos távolságon túl a fuvarköltség már túl drága lenne. Végeredményben a komoly nehézségek ellenére sem lazíthatjuk gazdasági kapcsolatainkat a fejlett tőkés országokkal. A vállalati üzletpolitika néhány kérdéséről szólva Melega Tibor értékelte azokat az előnyöket, amelyeket azok a fogyasztási cikkeket exportálók nyernek, akik a hagyományos utak helyett egy-egy, az adott ország piacának jelentős részét ellenőrző kiskereskedelmi konszernnel kötnek szerződést. (Ezek a konszernek az NSZK-ban a kiskereskedelmi forgalomnak 35, Angliában 60, Franciaországban pedig 21 százalékát bonyolítják le, és országos hálózattal rendelkezik mindegyikük.) Beszélt arról, hogy a kiharcolható magasabb ár érdekében a hazai márkák megismertetésére érdemes lenne pénzben és a reklámra fordított erőfeszítésekben többet áldozni. Az előadás után; kérdésekre válaszolva a külkereskedelmi miniszterhelyettes elmondotta, konvertibilis elszámolású külkereskedelmi aktívumunk csak akkor növelhető a tervezett mértékben. ha mindent megteszünk az eddig kevéssé meghódított piacokon, így Görögországban, Törökországban. Egyiptomban — az export bővítéséért. Az idei tapasztalatok szerint azonban külkereskedelmi mérlegünknek a kívánt állapotban tartásához feltétlenül szükség van arra is, hogy ne lazuljanak az importgazdálkodásnak az év eleje óta bevált szabályai. Kitüntetés Hetvenedik születésnapja alkalmából tegnap az MSZMP Szolnok megyei Bizottságának székházában Majoros Károly, a megyei párt- bizottság első titkára köszöntötte Tóth Istvánt, a Szocialista Hazáért Érdemrend kitüntetettjét, aki ötven éve tagja a pártnak. Majoros Károly méltatta a mezőtúri veterán életútját, munkásmozgalmi tevékenységét és átadta az' Elnöki Tanács kitüntetését, a Munka Érdemrend arany fokozatát, valamint a megyei párt- bizottság köszöntő levelét. A kitüntetés átadásán jelen voltak a megyei pártbizottság titkárai és Móricz Béla, az MSZMP mezőtúri Városi Bizottságának első titkára. „ Budapesten Belvárosi iizletház Tegnap, a f óvá rosti tanács elnökhelyettese ünnepélyesen átadta a belvárosi üzletéé irodaházat a Váci, utca 16. szám alatt. Az épületben helyet kapott az Aranypók- Konsumex Divatáruház, a Képcsarnok Vállalat szaküzlete és a Pénzintézeti Központ több, külföldieknek bérbeadandó irodája. A létesítmény — 355 millió költséggel — hat év alatt épült meg, megvalósításához a fővárosi tanács és a Belkereskedelmi Minisztérium is támogatást nyújtott. A gabona útja Aratók, szállítók, átvevők Billen a gépkocsi platója, ömlik az új termés a garatba Törökszentmiklós határa. Hétágra süt a nap, magasra kúszik a hőmérő higanyszála. Könnyű szél enyhíti valamelyest a tikkasztó hőséget. Hullámzó aranyszínű tenger a még lábon álló búzatábla. Felét már „leborotválták”, szalmarendek csíkjai között lépdelünk. Kékfehér kombájnok „falják” a föld kalászos aranyát, egyenletes sorban, duruzsolva haladnak, komótosan megfordulnak a tábla végén. Ifák erednek nyomukba... Az E512-esek zsiráfra emlékeztető magkihordó csigáiból zuhog a búza a gépkocsik platóira. Aztán felbőgnek a motorok, s a járművek útjukat az átvevőhelyek felé veszik. Ötvenöt termelőszövetkezet és nyolc állami gazdaság terméáét fogadják a gabonaforgalmi üzemek. Mezei Imre, a törökszentmiklósi GMV kereskedelmi osztályának vezetője mondja: — Már június 20-ra befejeztük a fölkészülést: elvégeztük a gépek karbantartását. a fertőtlenítést, kitakarítottuk a raktárakat. Százhúsz átvevő vonalunk áll készenlétben a betakarítási hajrá küszöbén. Napi átlagban harmincöt ezer tonnát tudunk fogadni, a kombájnok kapacitásához igazodtunk. Éjszakai műszakra mo6t még nincs szükség. Majd jöjjenek a jövő hét elején, amikor a jászsági körzet is „megindul”! Tehergépkocsik, zetorok kanyarodnak az üzem udvarára, megszabadulnak terhűktől, s máris fordulnak a következő rakományért. A törökszentmiklósi Béke Tsz gépkocsivezetője, Karákas Sándor hét évvel ezelőtt vette kezébe a volánt. — Jól összeszokott szállítócsapatunk van, nekünk a „mit. hogyan?” kérdése már nem okoz nehézséget. Harmadik napja hordjuk az új termést, átlagosan hat-hét fordulót teszünk meg. az én pótkocsis Ifámmal száztíz mázsát hozok be egyszerre. Reggel hattól este tízig fogadnak bennünket. Elszóródó magok az úton? Nem lehet. Ügy tömítettünk a platókon, hogy semmi se vesz- szen kárba. Amit megtermeltünk fáradságos munkával. azt nem pocsékolhatjuk el csak úgy, gondatlanságból. A fogadógaratot elhagyván találkozunk Szatmári Gézával, a szolnoki Tszker átadójával. Csupakész, örökmozgó ember, elégedetten nyugtázza: — Rendben mennek a dolgok. nincs fennakadás, sor- banállás, várakozás ... Egyelőre csak Mezőtúrról szállítunk, tegnap 860 mázsát adtunk le, de ez a szám jócskán megnő, ha a kenderesi- ek, kuncsorbaiak. kőtelekiek és a többiek is aratni kezdenek. Az északi megyékből is érkeznek kocsik, a csehszlovák—magyar kooperáció keretében mi három járművet kapunk, a betakarítást segítendő. — Milyen az idei termés? — kérdez vissza. Gonddal telt szavak gördülnek elém: kényszerérés, aszálykár, rossz idők jártak a kalászosokra. Viszont a kenyérgabona sütőipari értéke jobb, mint tavaly. A téeszekben és az itt lemért búzamennyiség között csak néha fordul elő némi eltérés — mutatja a kockás füzetbe akkurátusán bejegyzett számoszlopokat. Kilóra egyezni kell a behordott bú- zának. Lankadatlan szorgalommal, zavaroktól mentesen zajlik az átvétel. A kombáj- nosok viszont várakozni kényszerülnek. Este esett, most is lóg a fellegek lába. Csöndes szomorúsággal siratja az ég az aratást. A kombájnok gazdái még a szemerkélő esőben is végigvizsgálták, rendbetették gépeiket. Az eget s a határt kémlelik: mikor indulhatnának? Vastagodik a cigarettafüst, beszélgetés, anek- dotázás hömpölyög, de a tekintetek meg-megtapintják a „kalászfalók” fémtestét, s a fejekben ott motoszkál a gondolat, nehogy elmossa a munkát az eső. Aratók, szállítók, átvevők — a nagy nyári betakarítás munkálatainak „láncszemei”. Egy emberként jövő évi kenyerünkért fáradoznak. Sz. Tamás Tibor Fotó: Forgács Tibor Lajstromba veszik, egyeztetik a téeszből beérkezett s az átvevőhelyen lemért búza mennyiségét IKeddi jegyzetünk I A Takács Péter utcaiak példája A karcagi Takács Péter utca semmiben sem különbözött hasonló, alföldi társaitól. Télen vendég- és járműmarasztaló sár borította, nyáron viszont egy-egy aszályos időszakban, ha valamilyen gépkocsi, esetleg motorkerékpár végigrobogott rajta, vitorlázó porfüggöny ereszkedett fűre, fára, a kiterített ruhafélékre egyaránt. Nem beszélve arról, hogy a közelben óvoda található, és bizony ezt az intézményt az ember hónapok, meg a tavaszi esőzések idején nehéz volt járművel megközelíteni. De sokszor bosszankodtak a fuvarosok is, ha egy-egy kiadós zápor után az arra lakó nyugdíjasoknak, termelőszövetkezeti, vállalati dolgozóknak tüzelőt kellett szállítani. Szó volt minderről a tanácstagi beszámolókon is, és a környékbeliek, illetve az ott élők felajánlották, amiben tudják, segítik az útépítést. A tulajdonképpeni munka néhány hónapja kezdődött, amelyből oroszlánrészt vállalt a Magyar —Bolgár Barátság Termelőszövetkezet, a Talajjavító Vállalat, illetve a Városgazdálkodási Vállalat is. Gépeket, szállító eszközöket biztosítottak, fuvarozással gyorsították a kitermelt föld elszállítását. Ami az esetben figyelemre méltó, az, hogy a lakosok nemcsak kétkezi munkával, hanem jelentős pénzbefizetéssel is támogatták a vállalkozást. Ez az anyagi áldozat családonként mintegy kétezer forintot jelentett. Az útépítés költségei elérik a 632 ezer forintot, és ebből a társadalmi munka értéke közel 300 ezer forint. Szólni kell a közeli óvodáról, iskoláról, ezek az intézmények is hozzájárultak a költségekhez. Mindennek eredményeképpen a hosszú utca egy részén, 250 méteren, hat méter szélességben elkészült az útalap, sőt nem hiányzik róla a ráterített húsz centiméter vastagságú kohósalak sem. Végül is nagyon nehéz lenne bárkit is kiemelni az útépítésben résztvevők közül, hiszen ami eddig megvalósult belőle, az emberek, a termelő- egységek szervezett, ösz- szehangolt tevékenységének az eredménye. Igaz, az alap tetejéről még hiányzik az aszfaltburkolat, és jelenleg az a fő kérdés, honnan és hogyan kerítsék elő azt az összeget, amely a bitumenes borítási költségeket biztosítaná. Akárhogy is alakul a megoldás, a karcagi Takács Péter utca lakóit, illetve a munkálatokban résztvevő valamennyi brigádot csak dicséret illeti. Újólag és ki tudja hányadszor bebizonyosodott, a lakosság döntő többsége szűkebb hazája, a települése érdekében anyagi áldozatra, kétkezi munkára, mindenfajta segítségre kész. Persze ehhez olyan községfejlesztési, várospolitikai elképzelések kellenek, amelyek közérdeklődésre tartanak számot. D. Sz. M. Ismét termel a márkushegyi bánya Tegnap ismét megkezdték a széntermelést a márkushegyi aknában, miközben nagy erővel dolgoznak a sújtólégrobbanás következtében megsérült bányarész helyreállításán. Az Országos Bányaműszaki Főfelügyelőség, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete és az Ipari Minisztérium az elmúlt hét közepén adott engedélyt arra, hogy a .nárkusihegyi bánya dolgozói gondos előkészületek után folytassák a termelést, a robbanástól nem érintettpá- nyaimezőkben, és megkezdjék a tönkrement bányarészek újjáépítését. Hétfőn a a 112-es frontfejtésben már megkezdték a folyamatos termelést, s néhány nap múlva egy másik, a 105-ös fronton is megindulnak a szénfalat fejtő berendezések. Dolgoznak a feltáró csapatok a robbanás által nem érintett bányamezőkben az újabb termelő munkahelyek előkészítésén:, kialakításán is. Az akna dolgozói a bányamentőkkel közösen újjáépítik a tönkrement hírközlő- és világítórendszert, a traszformátorállomásokat, a szén- és anyagszállító pályákat. A sérült bányarész újjáépítését várhatóan egy hét. múlva befejezik. Megtalálták, megvizsgálták Eladják a szigeti sódert Vízből merítik, vízből szállítják. vízparton árusítják: a folyamat okai egy elromlott kavicskotró- és egy úszódarukezelő kíváncsisága. A kotrógép a Tiszán vesztegelt. s az ott várakozó Ma- hart úszódaru kezelője kíváncsiságból a mederből merítette a hatalmas markolót: 6—8 méteres mélységből sódert bányászott. Azóta a Rigós-sziget térségéből két uszálynyi sóderrakományt megvizsgáltattak: a Szolnok megyei ÁÉV kedvező véleményt adott. A hajózási vállalat most már tudatosan és tervszerűen termeli ki a fontos adalékanyagot és a legolcsóbban a vízen szállítja tovább. Forgalmazására a szentesi SZÖVÉP-pel kötöttek szerződést. KISZ-vezetök Országos tanácskozás Vasárnap Szarvason megkezdődött az egyetemi és főiskolai KISZ-vezetők hagyományos országos tanácskozása. Az idei eszmecsere során a diákvezetők megvitatják a felsőoktatás fejlesztésére vonatkozó hosszabb távú elképzeléseket, valamint az oktatás korszerűsítésének időszerű tennivalóit. Napirendre tűzik a hallgatók élet- és tanulási körülményeivel, szociális helyzetükkel kapcsolatos kérdéseket és tanácskoznak az időszerű társadalom- és gazdaságpolitikai feladatokról is.
