Szolnok Megyei Néplap, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-28 / 177. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. JÚLIUS 28. Rá kell irányítani a ftfldrál a vezetékre Újszerű kábelvizsgálat A Bell Telefon Társaság laboratóriumában egy kéz­ben tartható berendezést dolgoztak ki, amellyel a te­lefon légvezetékes kábelei­ben fellépő töréseket a föld­ről lehet megállapítani. Ed­dig a kábeltöréseket fárasz­tó, körülményes, sőt vesze­delmes módon a póznára mászva kutatták fel a ja­vítóosztag emberei. Az új készüléket csak rá kell irá­nyítani a földről a légve­zetékre. A kábeltörés helyén a hallhatóság határán levő sziszegő hang keletkezik. Ezt a hangot a készülék hang­érzékelője egy telefonkagyló mikrofonjára irányítja. A mikrofonban a hang felerő­södik. A hangjelzés alapján a kábeljavítók megtalálják a pontos helyet, ahol a fel­ső vezeték sérült. A Bell Laboratóriumok a készülé­ket a terepen kipróbálták és kitűnőnek találták. Ginzeng­termesztés A ginzeng, hivatalos ne­vén Panax ginseng, a boros­tyánfélék családjába tarto­zó, Kelet-Ázsiában csodaté­vőnek tartott növény, amely­nek gyökere különböző gli- kozidokat, alkaloidokat, fi- toszterineket, aszkorbinsava- kat, B—1 és B—2 vitamino­kat, panaxsayat, vasat, man­gánt, cukrot, nyálkát, gyan­tát tartalmaz. A belőle elő­állított készítményeket gyógy­szerként használják a szív és az érrendszer elégtelen működése esetén, szellemi kimerültség, csökkenő mun­kaképesség helyrehozása, neurózis, neuraszténia, stb. ellen. Ezt a Távol-Keleten va­dontermő gyógynövényt az Uszuri-tajgában most ipar- szerűen akarják termeszteni. A megfelelő kísérleteket a szakemberek nemrég egy Vlagyivosztokban megtartott konferencián értékelték. A leningrádi kémiai-farmako- lógiai intézet kutatói be­számoltak róla, hogy olyan módszert dolgoztak ki, amellyel egy liter tápoldatot tartalmazó edényben éven­ként 13,2 kilogramm gin- zenggyökér termelhető. Kí­sérleti ültetvényeken nyolc gramm súlygyarapodást ér­tek el. A vad ginzeng csak lassan nő, egy gyökér éven­ként egy grammal gyarapo­dik. A Szovjetunió évi gin- zenggyöké r -szükséglet e két-) háromszáz tonna. A komló egyike az embe­riség legrégebben ismert nö­vényeinek. Eleinte a kuruzs- lásban, a népi gyógyászatban alkalmazták a komlótoboz- kák fczletének, kivonatánaki nyugtató, altató hatása miatt. Az erjesztett árpalé, azaz a sör komlóval való ízesítésére a középkor sörfőző papjai jöttek rá. A világos, úgyne­vezett pilseni típusú sörben több, a müncheni típusú, sö­tét bánná sörben kevesebb komló van. A komló termesztéséhez sok (legalább évi 1000 milli­méter) csapadékra és jó föld­re van szükség. Kényes, ér­zékeny növény, sok gond van vele. Számtalán gomba- és rovarkártevő ellen kell véde­ni, sárj hajtástól szüretelésig permetezni. Ám a gondos ke­zelést meghálálja: hektáron­ként 1000—1200 kilogramm termés is leszüretelhető a Kiépítési sebességtől a pihenőkig Milyen legyen az országút? Útjainkat úgy kell megter­vezni, hogy teljesítőképessé­gük a növekvő forgalom mellett 15—20 év múlva is megfelelő legyen. E követel­mény alapján kell tehát meg­választani a nyomok, közle­kedési sávok számát, és az útburkolatot is. A jövőbeni igényeket persze csak becs­léssel lehet megállapítani, az utak jelenlegi átbocsátó- képességét viszont aránylag pontosan ismerjük a forga­lomszámlálások révén. Vala­mely út kiépítésekor tehát először meg kell határozni a jelenlegi forgalmat, meg kell becsülni a várható forgalom- növekedést, és végül meg kell állapítani azt a forgalmi ér­téket (mértékadó forgalom), amelyre az utat tervezik. Fontos még előre megtervez­ni az ún. kiépítési sebessé­get, amelyet az út minden szakaszán lehetőleg közel azonos értéken kell tartani. Előnyös ugyanis, ha a jármű­vek az út minden szakaszán közel azonos sebességgel ha­ladhatnak, s nem kell mind­untalan fékezniük és újra gyorsítaniuk. A tervezett ki­építési sebesség megvalósu­lása az út helyes vízszintes és magassági vonalvezetésén múlik. Legyen az út minél rövidebb, dombvidéken azon­ban az egyenes vonalvezetés rosszul értelmezett takaré­kosság volna, mert több föld­munkát kívánna meg. A víz­szintes vonalvezetés egyik fontos problémája az ívek, kanyarok helyes megtervezé­se. Nem elhanyagolható szempont a burkolat helyes megválasztása és kialakítása sem. A korszerű utakhoz hozzá­tartoznak a megfelelő távol­ságonként elhelyezett kitérők (pihenők, éttermek, töltőál­lomások stb.). Képünkön egy ilyet láthatunk az egyik szép vonalvezetésű autópályánk mentén. söripar e nélkülözhetetlen alapanyagából. A komlóültetvényeket már messziről felismerhetjük a magas fa- vagy betonoszlo­pok hosszú soráról, a mérta­ni pontossággal épített tám- rendszerről. Az óriás „acél­pókhálón” az idő előrehalad­tával haragoszöld, fodros komlóhajtások kapaszkodnak mind magasabbra, mígnem elérik az öt méter magasan húzódó hosszanti és kereszt­drótokat. A komlóültetvényekhez, az ott végzendő őszi-tavaszi munkákhoz traktorra szerel­hető speciális hidraulikus emelőszerkezetek tartoznak — képünkön egy ilyet látha­tunk —, amelyek magasan tartják a kétszemélyes kast, hogy az abban álló munká­sok kényelmesen végezhessék a huzalok kifeszítésének ké­nyes műveletét. Kényes, de hálás A kifizetődő komió Ablaktörlő nélkül Egy kanadai mérnök víz­taszító szert készített, amely feleslegessé teszi a gépkocsi ablaktörlőjét. A vele kezelt szélvédőüvegen a víz nagy cseppekben gyűlik össze, és ezeket a cseppeket a lég­áramlás már 60 km/óra se­bességnél lesodorja. Egy­szeri kezelés két hétre vízta­szítóvá teszi a szélvédő üve­gei Jelenleg arra töreked­nek, hogy a „lefolyó-sebes­séget” úgy meggyorsítsák, hogy kisebb gyorsaság mel­lett se legyen szükség ab­laktörlésre. Gépek az egészségért Korunkra jellemző, hogy egy-egy kórházban, nagyobb orvosi rendelőintézetben a legkülönfélébb gépek arze­nálja veszi körül a beteget, E gépek egy része arra való, hogy a betegség megállapí­tásában segítse az orvost, a másik részét pedig a már megállapított betegség gyó­gyításában használják. Már a régi korok orvosa is használt technikai eszközö­ket (késeket, ollókat, horgo- gat, csipeszeket, emelőket), de a legutóbbi néhány évti­zedig a legbonyolultabb ké­szülék mégis a sztetoszkóp volt. Az altatási módszerek fejlődése, a röntgensugarak felfedezése, és századunk szédítő technikai fejlődése egyre újabb és újabb tech­nikai eszközöket adott és ad az orvos kezébe. Ez az oka, hogy az orvosi ellátás, az orvostudomány fejlődése ma már elképzelhetetlen az or­vostechnika állandó jelenlé­te nélkül. Nagyon sok beteg találko­zik például a szív elektro­mos áramának az ingadozá­sát mérő készülékkel, az elektrokardiográffal. A szívizomban, mint minden izomban, működés közben elektromos feszültségingado­zás keletkezik. A működő izomrész elektronegatív a nem működőhöz viszonyítva. Ez a minimális erősségű elektromos áram arra alkal­mas erősítő és regisztrálóké­szülékkel, az elektrográffal a test felszínéről elvezethető, és grafikusan ábrázolható. A görbe alakjának megvál­tozásából, az egyes hullá­mok nagyságából, valamint ezeknek egymástól való idő­beni távolságából értékes felvilágosításokat nyerhet az orvos a szív működéséről. Természetesen tudni kell, hogy az EKG a szívműkö­désnek csupán egyik jelen­ségéről, az elektromos áram ingadozásáról ad felvilágosí­tást, az elváltozások értéke­lésekor tehát más tüneteket is figyelembe kel| venni, ezért a görbék jel Hegéből csak megfelelő gyakorlattal rendelkező szakorvos követ­keztethet. Általában az EKG-t a szívritmuszavarok megál­lapítására használják fel a legbiztosabban, de nagy je­lentősége van a szívinfarktus felismerésében is. Magyarországon a húsz­éves Medicor állít elő bo­nyolult orvostechnikai esz­közöket, köztük az EKG- család tagjait. A képen lát­ható, és az idei BNV-n bemutatott ER—661 jelű há­romcsatornás EKG-készülék a hagyományos készülékek­nél magasabb szinten elégíti ki a szív és keringési rend­szer vizsgálatai által tá­masztott követelményeket a készülék hőírós regisztráló és display megjelenítő egy­sége a görbék mellett a szívhangokat, pulzusgörbéket is rögzíti. fl keménypolietilén csövek karrierje Nazánkban a keménypolie­tilén anyagú műanyag csö­vek kísérleti alkalmazása a hetvenes évek elején kez­dődött, Hamar rájöttek a kí­sérletezők; hogy nem elég a csöveket csak lefektetni, meg kell tervezni a bekötési lehe­tőségeket, a fogyasztókhoz vezető leágazási lehetősége­ket, azok elkészítésének és kivitelezésének módját is. így születtek meg a múló évek során a teljesen mű­anyagból készülő bekötő ido­mok és csővégek, csatlakozá­sok egymáshoz erősítéséhez szükséges megmunkáló, il­lesztő és hegesztő szerszá­mok. A csővégeket tompahe­gesztő szerszámok segítségé­vel akként erősítik egymás­hoz, hogy előbb felolvasztják, majd összenyomják őket. A legvékonyabb falvastagság 3,6 mm, amelynél a csövek elkerülhetetlen belapulása miatt még biztonsággal he­geszthetők a csővégek A csővégek felmelegítésére a közéjük helyezett hegesztő­tükör szolgál. 42 V-os fűtő­áram adja a szükséges hő­mennyiséget, a meghatáro­zott hőtartásra szabályozó automatika ügyel. A leágazások kiépítésére ugyancsak speciális szerszá­mok készültek, melyek bizto­sítják a csatlakozó idom megerősített fejrészének nagy felületű kötését a ge­rincvezeték csőpalástjával. Az orsós mozgatószerkezettel (1. kép) az idom rögzíthető. A hegesztést ebben az eset­ben is a szükséges görbületű hegdsztőtükjör végzi, A kö­tés elkészülte után a gerinc­vezeték palástját a csőcsonk­ra szerelhető palástfúró szer­számmal (2. kép) nyitják meg, biztosítva a szabad áramlást a gerinc- és a le­ágazó vezeték között. A Dél­alföldi Gázszolgáltató Válla­latnál kidolgozott eljárásnak nemcsak a gázvezetékek lé­tesítésénél, hanem az építő­ipar, a mezőgazdaság, a vegyipar, a vízszolgáltatás területén is jó hasznát vehe­tik. IA tudomány világa I

Next

/
Thumbnails
Contents