Szolnok Megyei Néplap, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-27 / 176. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. JÚLIUS 27. Döntött a Legfelsőbb Bíróság Ki felel a tragikus iskolai balesetért? Emese Teasütemény lisztérzékeny gyerekeknek Nagy öröm ért a napokban, a szolnoki piaccsarnokkal szemközti ABC-áruházban. Ott láttam egy hirdetést: Lisztérzékenyeknek, Emese teasütemény, 6 féle ízválasz­tékban. A tábla alatt eszté­tikus csomagolásban felhal­mozva a dobozos aprósüte­mény. Csak az értheti meg örömömet, aki „hasonló ci­pőben jár". Lisztérzékeny kisfiam étkeztetése, ízletes, változatos étrendjének kiala­kítása évek óta sok fejtörést okoz. Milyen jó, hogy az ipar és a kereskedelem ránk is gondol, próbálja enyhíteni gondjainkat! — olvastuk pos­tánkban egy szolnoki édes­anya észrevételét. Valóban, az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat szolnoki üzleteiben már kap­ható ez a készítmény, vidé­ken még nem. A szolnokihoz „hasonló cipőben járó” szü­lők talán megrendelhetik postán, utánvéttel? Tévedés! Az elmúlt napon, egyik! is­merősöm azzal lepett meg, hogy a városi tanács előcsar­nokában olvasható a nevem a hirdetőtáblán. Mivel nem művelem a mentetlenen lé­vő területem, az ide vonat­kozó rendeletek értelmében térítés nélkül államitulajdon­ba veszik. Ez lehetetlen! — gondoltam —, hisz ismerő­seink azzal szoktak heccelni, hogy amikor az árvíz már viszi a föld egyik végét, mi a másikon még kapálunk .. Természetesen most is kitű­nő kukorica, napraforgó és egyéb vetemény van benne. A mai napon személyesen győződtem meg, hogy isme­rősöm állítása igaz. (A leve­let írója július 8-án keltezte. A szerit..) Felkerestem a ta­nács ellátásfel ügyeleti osz­tályát. Előadtam, hogy! a nyilvánosságra kitett adat nem felel meg a valóságnak. Akivel beszéltem, ezt kétség­be vonta, mondván: á határ- szemle alkalmával jelenlévő csősz ismeri a területet, tud­ja. melyik tábla kié. (Meg­jegyzem, tizenegynéhány éve tulajdonom a kérdéses föld, de csősszel még nem talál­koztam, a termés dézsmálni- var annál többet.) A 4-es fő­út felőli szomszédom terüle­te tényleg műveletlen, mint­egy nyolc éve... Már őser­dő lesz. nagy bosszúságomra, mivel az én területemet is fertőzi. örülnék, ha közölnék leve­lem. Csak így tudnám, isme­rőseim előtt rehabilitálni „lustaságomat”... Nyolczas Nándor Szolnok A vásárlók figyelmébe ajánlja a Skála: Elévül a nyereményigény Még mindig gazdátlan az a kempingkerékpár, amit a szolnoki Tiszavidék Skála Aruház júniusi vásárlások­hoz ajándékozott tombolaje­gyek tulajdonosai között ki­sorsolt. A játékszabály sze­rint a következő sorsoláskor elévül az előző havi nyere­ményigény, így a 112. osztá­lyú 0558401-es tombolajegy is csak e hó 29-ig váltható be a kerékpárra. Ekkor — e hét péntekén — a Skála- nyereménygála megyei akci­ójában egy Sokol táskarádiót és egy Méta sporttáskát sor­solnak ki. Hozzászólás cikkeinkhez Rendelő van, orvos nincs Lapunk július 12-i szá­mában Kisközségek a válto­zó időben című cikkünkben, Hiányzó funkciók alcím alatt közöltük — hivatkozva a megyei tanács tervosztálya egy 1980-as adatokat feldol­gozó vizsgálatára —. hogy a „ ... a megye négy kis falu­jában — hogy szélsőséges példát idézzünk — Vezse­Rágalmazó nemrég — más nevében — följelentette a körzeti orvost, mondván, hogy az lopja a rendelőből a fűtőolajat. Az ügyben az a komikus, hogy az orvosnak nincs olajkályhája. Rágalmazó ezen kívül „megsúgta” <12 illetékesnek, hogy a maszek bisztró veze­tője hatósági (kényszervá­gott) húst vásárolt, tömeg­élelmezés céljából. A húsbol­tot, napokra bezárták, a hen­tes tiltakozott: senkinek sem adott el nagyobb tételben húst. Az üzlet nemsokára kinyílott, a község lakói nem bosszankodtak tovább. Rágalmazó nyilván nem él­het botrány nélkül... Elter­jeszti a köztiszteletben álló tanácsi alkalmazottról, hogy mielőtt kimérnék a húst, ha­talmas listát tesz a boltos elé: ennyi ismerősnek kell az áru. Rágalmazó aláírást gyűjt, levelet irat, feljelent, bizal­masan közöl, „csak neked” mond el valamit, lehetőleg minél nagyobb képtelensé­nyen, Jásziványban, Tisza- inokán és Tiszaugon nincs semmilyen egészségügyi in­tézmény”. A cikk idézett passzusára reagált szerkesz­tőségünkhöz írott levelében dr. Komáromi Sándor, a csépai Nagyközségi Közös Tanács V. B. titkára, aki — örömünkre — egy megválto­zott helyzetről számol be. „Tiszaug községben a he­lyi pénzeszközökből és nagy­arányú társadalmi munkával a körzeti orvosi rendelőt tel­jesen! felújítottuk. Itt kapott helyet az anya- és gyermek­védelmi szolgálat is. Az vi­szont igaz, hogy a település­nek önálló körzeti orvosa nincs. Közvetlen felettes szervünktől kértük már ko­rábban önálló körzeti orvos beálü'tását. Különböző indo­kok és mutatószámok alap­ján azonban ezt nem tartot­ták indokoltnak.” Dr. Komáromi Sándor tá­jékoztatott levelében arról is. hogy Tiszaug a tőle 5 km-re lévő Tiszasassal közö­sen alkot egy orvosi körze­tet Hetente kétszer van ren­delés a körzetben, de szük­ség esetén a körzeti orvos Tiszasason is, ellátja a tisza- ugi betegeket. get, hisz az a leghihetőbb. Rágalmazó tulajdonképpen a falu nem hivatalos adóállo­mása, akitől mindig mindent meg lehet tudni. Mindenki viselt dolgairól tud, és nem is titkolja, hogy „befolyásos barátja” elmondta neki a legújabb híreket. A rágalmakra többfélekép­pen lehet válaszolni. Az olaj­kályha nélküli orvos, a bisztró vezetője följelenti, ha talál bizonyítékot a Rágal­mazó személyére vonatko­zóan. Ugyanezt teheti az is, akinek nevét alákanyarította a feljelentő levélre. Ezen kí­vül mérgelődhet, káromkod­hat, tépheti a haját, tombol­hat dühében. Csakhogy jól tudja, ezzel elégtételt nyújt Rágalmazónak. Így inkább mosolyog a dolgon, s csak azért se fog megpukkadni! — szi — Az egyik nagyközség I. számú általános iskolájának elsőosztályos tanulói, a ta­nító felügyelete alatt, az is­kola étkezdéjébe mentek. Három gyereknek nem ju­tott hely az asztalnál, s bár meghagyták nekik, hogy maradjanak a teremben, ki­mentek az épület elé. Szem­közt van a II. számú általá­nos iskola udvara, ahol a nevelő felügyelete alatt kis­diákok sorakoztak. Közülük az egyik elsőosztályos kivált a csoportból és köveket do­bált az utcára. Egy kődarab eltalálta a három várakozó gyermek egyikének bal sze­mét és olyan súlyosan sér­tette meg, hogy azt el kellett távolítani. Ennek következ­tében a gyermek munkaké­pessége véglegesen harminc . százalékkal csökkent. A tragikus sorsú kisfiú szülei útján, a községi ta­nács, valamint a szerencsét­lenséget okozó gyermek anyja ellen háromszázezer forint nem vagyoni kár meg­fizetéséért pert indított. A járásbíróság, majd felleb­bezésre a megyei bíróság a keresetet elutasította. Ezt azzal indokolták, hogy sem a felügyeletet ellátó iskola, sem a szülők részéről nem történt olyan mulasztás, ami kártérítő felelősségüket megállapítaná. A jogerős íté­let ellen emelt törvényességi óvására a Legfelsőbb Bíróság más álláspontra helyezke­dett. A döntést hatályon kí­vül helyezte és a járásbíró­ságot új eljárásra, valamint új határozathozatalra köte­lezte. — Akinek belátási képes­sége hiányzik, vagy fogya­tékos, az nem vonható fe­lelősségre. ,Helyette< gondo­zója felel, kivéve, ha bizo­nyítja,«, hogy, ennek* ellátá­sában az elvárható módon járt el — mondta ki a Leg­felsőbb Bíróság. A baleset­kor a szerencsétlenül járt kisfiú felügyeletét az I, sz., a kövekkel dobálózóét a II. sz. iskola látta el. Ebből kö­vetkezik, hogy a kárigény­nyel velük szemben lehet fellépni, de csak akkotr, ha jogképes jogi személyek, vagyis a községi tanács V.B. önálló gazdálkodási jogkör­rel ruházta fel őket. Igen­lő esetben csak ők, ameny- nyiben azonban ilyen felha­talmazást nem kaptak, ak­kor a községi tanács perel­hető. Az eljárt bíróságoknak mindezt tisztázniuk kellett volna. — A baleset az iskolában történt, amikor a napközi otthonos gyerekek ebédeltek, vagyis felügyeletüket az is­kola látta el. Tehát a fele­lősség alól az iskoláknak kell kimenteniük magukat és bizonyítani, hogy nem terheli őket mulasztás — hangzik tovább a végzés. Fi­gyelembe kell venni azon­ban, hogy az általános isko­lai rendtartás értelmében napközi otthonos csoportok­ban legalább húsz, de leg­feljebb negyven gyermek lehet. Az I. sz. iskolában azonban negyvenöt tanuló felügyeletét bízták egy ne­velőre. Ezért meg kell álla­pítani, miért nem tettek ele­get a rendtartásban foglal­taknak, és az ebédeltetés Az egyik vidéki nagyvál­lalat esti egyetemre járó joghallgató tisztviselőjével tanulmányi szerződést kö­tött. Ebben a munkaidő-ked­vezmény tartamára átlagke­resetét biztosította, a beirat­kozási, valamint a tandíj fizetését vállalta. Arra is kö­telezte magát, ha a fiatalem­ber, 'tanulmányait befejezi, diplomájának megfelelő munkakörben foglalkoztat­ja. A tisztviselő viszont kö­telezte magát, hogy az egye­tem elvégzése után két évig a munkaviszonyát nem szün­teti meg. A joghallgató megszerez­te diplomáját, s bár fizeté­sét kétszáz forinttal emelték, változatlanul korábbi mun­kakörében kellett dolgoznia. Ezt sérelmesnek találta, fel­mondott és más vállalatnál, mint jogi előadó helyezke­dett el. Volt munkaadója vi­szont a tanulmányi támoga­tás összegének visszafizeté­sére kötelezte. A határozat alóli mentesítésért a fiatal­ember a munkaügyi döntő- bizottsághoz, majd a munka­ügyi bírósághoz fordult, de mindkét helyen elutasítot­ták. Törvényességi óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely nemcsak a munkaügyi bíróság ítéletét, hanem a vállalatnak a visz­miként történt. Azt is vizs­gálni kell, hogy a baleset idején a II. sz. iskola udva­rán hány gyermek tartózko­dott és hány nevelő vigyá­zott rájuk. Az iskola ugyan­is akkor is megszegi köteles­ségét, ha a felügyelet érde­kében megfelelő számú ne­velőről nem gondoskodik. A végzés értelmében az iskolának az is feladata, hogy a gyermekeket a helyes magatartásra nevelje. A bí­róságoknak ezért tisztáznl- ok kellett volna, hogy a II. számú iskolában korábban történt-e rendbontás, előfor­dult-e, hogy a gyerekek más­kor is kővel dobálóztak. Amennyiben igen, úgy fo­kozott felügyeletre lett vol­na szükség. A Legfelsőbb Bíróság iránymutatásai alapján most a járásbíróságnak újból döntenie kell, hogy a tragi­kus balesetért ki felel. szafizetésre történő felszólí­tását is .hatálytalanította. A döntés indokolása rámu­tat arra, hogy a tisztviselő azért mondott fel, mert nem képzettségének megfelelő beosztásban foglalkoztatták. A Munka Törvénykönyve ugyanis előírja: a munkál­tatónak a tanulmányi szer­ződésben vállalnia kell, hogy dolgozóját a megszerzett képzettsége szerinti munka­körbe helyezi. A magasabb képesítést nyertek csak ab­ban az esetben értékesíthetik a tanulmányaikkal szerzett szakmai felkészültségüket, ha erre módot nyújtó mun­kakörben dolgoznak. Az a beosztás azonban, amelyben a tisztviselőt foglalkoztatták, semmiképpen sem adott le­hetőséget. Annak ellenére, hogy a vállalat igazgatója ennek a munkakörnek a be­töltésére lehetőleg felsőfo­kú végzettséget írt elő, ez nem jelenti azt, hogy a mun­kakör a fiatalember végzett­ségének megfelelő volt. A tisztviselő tehát nem szegte meg a tanulmányi szerző­désben foglaltakat, ezért a neki folyósított összeget sem kell visszafizetnie. Hajdú Endre SZOT-iidUlő a Dunán „Nem szádunk ki a hajóból... 99 Boncsér István, a Borsodi Vegyi Kombinát művezetője és fe­lesége, aki Bánhorvátiban boltvezető, azért választotta a ha­jóüdülést, mert a külföldi útjaik után úgy érezték: itthon is még sok ismeretlen táj, város vár rájuk A Margitsziget part menti fái alatt a töltéshez simul egy karcsú testű hajó. A híd­ról nézve úgy tűnik, ideigle­nesen vesztegel itt, arra vár, hogy beszálljanak utasai, s a matrózok máris felszedik a horgonyt. Valójában a SZOT Viseg- rád üdülőhajójának állandó kikötője a sziget bejáratá­hoz közeli kis öböl, ahon­nan Budára látni: a Rózsa­dombtól a Gellérthegyig. Ép­pen tíz éve, hogy a dunai személyszállító hajót átala­kították vízi szállodává, meghagyva romantikáját; a szakszervezeti, beutaltakat kényelmesen, berendezett 2 —4 ágyas kabinokban helye­zik el. A szőnyeggel borí­tott keskeny folyosókon nem lehet szó nélkül elmenni egymás mellett, ez az első alkalom az ismerkedésre. Étkezéskor nyolcán ülnek egy asztalnál, hang nélkül kezdődik az első ebéd, csak az evőeszközök halk csö­römpölése töri meg a csen­det, az ország különböző ré­széből érkezett vendégek tartózkodóan méregetik egy­mást. A Bécsből jövő szár­nyashajó siklik el az étterem kajütablakai előtt, üdvözlő hullámveréssel oldalba ve­regeti az üdülőhajót. Min­denki egyszerre kezd beszél­ni, a szokatlan ingó-helyzet átsegít a barátkozás első per­cein. Van, aki a szomszéd­jának újságolja, hogy gyógy­szert is hozott tengeri beteg­ség ellen, mások bűvészű- gyességgel versenyeznek, hogy csurig öntött poharuk­ból ne löttyenjen ki az ital. Az első naptól kezdve csalá­dias a hangulat. Gyorsan ki­alakulnak a hat-nyolctagú csoportok a fedélzeti napo­zón, a kicsi eszpresszóban. Feltűnően sok a fiatal, de vannak idősebbek is. A kö­zépkorúak között legtöbb a házaspár. Kapás Márton üdülőveze­tőtől megtudom, a programo­kat úgy állítják össze, hogy mindenki választhat! Ikedve szerint. Városnézés, múzeumláto­gatás, séta az Állatkertben, szórakozás a Vidám Park­ban, kirándulás sétahajóval Szentendrére, autóbusszal a Duna-kanyarba. . . — sorolja. — Bemutatjuk az új szállo­dákat, a Novotelben pizza­kóstolóra várnak bennünket. Este színházba, a Vigadóba, táncos szórakozóhelyekre járnak vendégeink, vannak akik a kertmozit vagy a szigeti sétát választják. Me­legben sokan keresik fel a Palatínus hullámfürdőjét. A kapitány és a hajósze­mélyzet igyekszik az üdülők kedvében járni. A házirend a matrózélethez hasonló: az étkezési időpontokat szigo­rúan betartják, egyébként a kikötő-törvények érvénye­sek, a nap 24 órájában min­denki akkor szállhat partra, amikor csak akar. A hajna­lig kimaradók örömére éjsza­kai ügyeletet is tartanak. — Mindig telt ház van? kérdezem az üdülővezetőtől. miközben a vendégkönyvben lapozok, beleolvasva a kö­szönő sorokba. — Március elejétől de­cember 15-ig fogadunk üdü­lőket, Ártalában mindig van üres> helyünk, kivéve egy­két őszi hetet. Egyre többen érkeznek önköltségesen, pár napra. A szakszervezeti tagok ugyanis napi 150 forintért szállást és étkezést kapnak, előzetes bejelentkezésre. Te­lefonon, a 111-813 számon hívhatók vagyunk. Több olyan vendégünk volt, axi Vizsgaidőszakban nálunk szállt meg vagy vásárolni jött a fővárosba. — A budapesti szállodaá­rakhoz mérten ez a lehető­ség magyon kedvező. Bizo­nyara kevesen tudják. — Pedig minden megyéből szívesen látunk vendégeket. Az egy hét gyorsan elre­pül. Tegnap, a táncos bú­csúesten a Neoton família Nem szállunk ki a hajóból... című dala volt a kedvenc slá­ger. S most az utolsó nap délelőttjén kissé macskaja- jos hangulatban isszák a forró, erős kávét a fedélze­ten. Tekintetük követi a Duna vizén gyors evezőcsa­pásokkal tovasikló kajako- zókat. A társaságokban elérke­zett a nagy fogadkozások pil­lanata: majd írok.. . hívjál fel. , . akkor ősszel találko­zunk. . . Ilyenkor mindenki úgy érzi: a barátság nem egy hétre szól. H. A. A hajó nem indul Rágalmazó A tanulmányi szerződés a vállalatot is kötelezi

Next

/
Thumbnails
Contents