Szolnok Megyei Néplap, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-27 / 176. szám
1983. JÚLIUS 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Fele termés félpénzen — exportra Kamionostalálkozó a határban — Mini-dinnye csak nyugatra Higanyszál föl, eladási ár le A túr hevei Többlelértékesítéssel, tokozott takarékossággal ellensúlyozzák az aszálykárokat Amennyire csak vissza tudnak emlékezni idősebb jászfényszarui gazdák, mindig termett dinnye a felsőjászsági földeken. A kisker-' tekben már jórészt átadta a helyét a fólia alatt hajtatott paprikának, a korai szabadföldi uborkának, de az 5600 hektáron gazdálkodó Béke Tsz-ben — amint azt a kertészeti ágazat fiatal vezetőjétől, Török Imrétől megtudtuk, — évről évre százhektárnyi területen termelik a határainkon innen és túl egyaránt finom nyári csemegének számító gyümölcsöt. — Két korai fajtát, Korai Kincset és Sugárbébit, valamint Szigetcsépi görögdiny- nyét ültettünk az idén, száztizenöt hektáron. A növényeknek kedvező időjárás egy hónappal a palántázás után, kis időre hűvösre, esősre fordult. Felütötte fejét a fuzárium, hat hektáron teljesen kipusztította a töveket. A szárazság azután végképp nem hiányzott a kertészetnek. A mintegy kétharmados termésnek is csak á fele nőtt meg akkorára, amekkora dinnyéhez a jászságiak hozzászoktak. Mondja Török Imre, hamarosan karnitonostalálkozó szemtanúi lehetünk a diny- nyetábla szélén, öt hatalmas teherautóba rakodnak majd, tőkés piacra küldik a termést. A Hungarofruct megyei áruszervező-irányító- ja, Hegedűs János már meg is érkezett. A külkereskedelmi vállalat Szolnok megyei „dinnyés kapcsolatairól” készséggel ad felvilágosítást. — öt mezőgazdasági nagyüzemmel van közvetlen fel- vásárlási szerződésünk a megyében, mintegy ötezer tonna dénnyére. Az ország dinnyeexportjának mintegy húsz százaléka kerül ki a Héki Állami Gazdaságból, a fegyvemeki Vörös Csillag, a jászapáti Velemi, a jászdó- zsai Tárnámén ti és a jászfényszarui Béke Tsz-ből. Exportunk nyolcvanöt százalékát az NDK-ba, Csehszlovákiába és Lengyelországba irányítjuk, a többit Angliától a skandináv országokig a tőkés piacokra. Ami az árat illeti; három forint ötvenet tudunk most fizetni az exportra szánt dinnyéért a termelőknek. Tehát két. forinttal kevesebbet, mint amennyiért a belföldi vásárlóknak el tudják adni a téeszbeliek. Ahogy a kertészeti ágazatvezető sorolja, a rendkívüli időjárás teremtette kényszerhelyzetben még ezzel is elégedettek. — A hazai kereskedők csak a négy-öt kilós dinnyéket keresik, a mi termésünknek pedig legalább a fele megérett ugyan, jó édes, de ap- ró^Nem tudnánk itthon értékesíteni, a Hungarofruct viszont el tudja adni a tőkés országokban. A nyugatiak ugyanis csak a hűtőszekrény méretű, mini dinnyéket, az olyan másfél kilósakat kedvelik. Így a külkereskedelmi vállalat segítségével ha félpénzen is, de túl tudunk adni a kisméretű dinnyéken. Emlékszem, sráckoromban egyszer dinnyésnek adták ki bérbe a kertünket az apá- mék. Ott értetlenkedtem a föld sarkában kunyhót építő Jani bácsi körül: minek az neki? Nincs hol laknia? Dehogyis nincs, már hogyne lenne, — oktatott az öreg kertész — de tanuld meg, hogy nincsen dinnyés kunyhó nélkül. Nos a jászfényszarui Béke Tsz száz hektáros dinnyetáblájában kinézem a szemem, de csak szorgoskodó dinnyéseket látok, kunyhót egyet sem. — Nem szegődtettek ezen a vidéken soha félévi nomádéletet élő hevesi, vagy más vidéki dinnyéseket — magyarázza az egyik munkacsapat vezetője, Sándor László. — Bennszülöttek, jászfényszarui kertészek vállaljuk fel mindig azt a százegynéhány hektár diny- nyét. Kilenc, egyenként ötfős ’ munkacsapatban a palántaneveléstől a vagonbara- kásig mi végezzük az ágazat minden munkáját. Miénk a gond, a siker, és közös a veszteség is. Mert tudja, á dinnyéseknek egyszer hopp, máskor kopp. Az árbevétel, 35 százalékát kapjuk a té- esztől. Csakhát ahogy kúszik felfelé a hőmérőn a higanyszál, úgy esik napról napra a dinnye ára. A belföldre értékesített első vagont még kilónként 16 forintért tudtuk eladni, most már csak öt forint ötvenet kapunk érte. Megtalálják azért — mondják — a számításukat a Béke Tsz dinnyései. Átlagosan tizenhat tonnás termés mutatkozik a dinnyeföldön, ahol gyorsan telnek a Hungarofruct feliratú, rekeszelt kartondobozok az exportdinnyével. Igyekeznek a szedéssel a téeszbeliek, mert öt kamion várakozik rakodásra a tábla szélén. Az egyikben Norvégiába, a másikban Ausztriába, háromban pedig Finnországba „utazik” a Jászfényszaru határában korán érett, apróra nőtt, de mézédes dinnye. A túrke vei Vörös Csillag Termelőszövetkezet mintegy 14 ezer hektár szántóterületének 60 százalékán évről évre kalászosokat és kukoricát termel. Az idén nagyon korán, július 9-én befejezték az aratást. A rendkívül aszályos időjárás miatt 5800 hektár őszi búza és őszi árpa termése 23,3, illetve 31 százalékkal, a magborsóé 26, a repcéé 56 százalékkal maradt el a tervezettől. Szegő Lász- lóval, a Vörös Csillag Tsz elnökével a terméskiesés ellen- súlyozásának lehetőségeiről beszélgettünk. — Termelőszövetkezetünknek szinte minden esztendőben szélsőséges időjárási viszonyok között kell gazdálkodnia, ugyanúgy, mint a Nagykunság többi mezőgazdasági nagyüzemének. E térségben a száraz hideg és a legforróbb nyári meleg váltja egymást. Ráadásul területeink között egyaránt van réti agyag és szikes talaj. Nálunk találó lehet az a mondás, hogy „az ember kétszer vet, de nem biztos, hogy egyszer is arat”. Az időjárási viszonyok, a talajadottság és a jelen közgazdasági feltételek között szövetkezetünkben a kalászosok és a kukorica termeszthető viszonylag a legnagyobb jövedelemmel. Viszont azzal, hogy a növénytermesztésben magas a gabonafélék aránya, kockázatot is vállalunk. Ez az év jócskán eltért a többitől: már tavaly év végén hiányzott talajainkból 130 millimétemyi csapadék. Az idén májusig 144, júniusban 30, és ebben a hónapban mindössze 4 milliméter csapadék hullott. Ráadásul az a kevés sem esett optimális időben. A kánikulai meleg egyfolytában 16 napig „szárította” a növényeket, ezt a rendkívül megpróbáltatást nem, vagy csak nagyon nehezen viselték el az ültetvények. Ilyenre még nem volt példa: június 17-én már arattuk a magborsót, egy nappal később egymenetben csépeltünk, 9-én az őszi árpa érett kasza alá, és 25-én — jóval Péter-Pál előtt — hoz- zákezdtünk a búza betakarításához. A mostoha időjárás nagy aszálykárokat okozott, szövetkezetünket mintegy 7300 tonna gabonatermés kiesésének súlya terheli. Ezt a kiesést nem lehet pótolni, csak mérsékelni. — Ha önök ilyen körülmények között gazdálkodnak, akkor szinte minden évben számítaniuk kell kisebb-na- gyobb terméskiesésre. Hogyan próbálják ezt megelőzni? — A talajműveléstől, a pontos, okszerű tápanyag- visszapótlástól, a vetésen át a növényvédelemig, a lehetőségek szerint mindent elkövetünk a biztos termés érdekében. Mi csak a nálunk már bevált gabonafajtákat termeljük. Szakembereink munkáját jó minőségű, értékes erő- és munkagépek segítik. Szóval jelentős erőfeszítéseket teszünk a magas hozamok elérése érdekében, öntözésre azonban alig van lehetőségünk. — Milyen intézkedéseket tettek a kiesések pótlása érdekében? — A gabonák termésátlagainak ismeretében felmértük a lehetőségeinket, és meghatároztuk a feladatokat, így például annak ellenére, hogy a téeszben nincs öntözésre berendezett terület és öntözőgép. mégis kihasználtuk szerény lehetőségeinket, ötszázhatvan hektár gyepterület szomjúságát árasztó öntözéssel csillapítottuk, ezen kívül 42 hektár silónak vetett kukorica kapott még mesterséges csapadékot. Próbálkoztunk másodvetéssel is, 63 hektáron. Kikelt a kukorica, de az aszályban a fejlődése megállt. Ez ilyen száraz, öntözetlen körülmények mellett nem megoldás. — Mi a legfontosabb teendő ezekben a napokban? — Nem könnyű a szövetkezet helyzete, a ténnyel azonban szembe kell néznünk. Első legfontosabb feladatunk a következő évi termés megalapozása. Fizetőképességünk megőrzése érdekében és ahhoz, hogy az előirányzott árbevételt megközelítsük, a tervezettnél több árut kell értékesítenünk mind a növénytermesztésből, mind az állattenyésztésből. A sertés- ágazatban például a többlet- hízó-eladás, a szarvasmarhánál a több tejértékesítés és a tejprémium hozhat többlet anyagiakat. A juhászaiban is több gyapjú és hízóbárány eladására számítunk. Ami lényeges : minden önelszámoló termelőegységünk — amelyből 15 van a közös gazdaságban — megkapta azokat a feladatokat, amelyeket az új helyzetben végre kell hajtania. Arra is felhívtuk a figyelmüket, hogy mérsékeljék a kiadásaikat, anélkül, hogy a jövő évi termést bármilyen mértékben is veszélyeztetnék. — Mire gondol, melyek ezek a kiadások? — Példaként elsősorban a műtrágyázást említhetem: nálunk 35 millió forint értékű műtrágyát kell felhasználni ahhoz, hogy a termés megfelelő lehessen. A kemikáliákkal takarékosan és szakszerűen kell bánni, de amire szükség van, azt fel kell használni! Növényvédő szerből az idén 5 százaléknyit tudtunk megtakarítani. Jelentős ezen kívül az anyag- és alkatrész-felhasználás — ezentúl is felújítjuk a régi alkatrészeket, és csak a legvégső esetben cseréljük ki azokat újra. Az üzemanyaggazdálkodás is hasonló, nagy takarékosságot igényel. — A tagság hogyan fogadta az intézkedéseket? — Mindenki ismeri a helyzetet, ezért az emberek fegyelmezettek és megértőek. Sakkal nagyobb gond az, hogy az időjárás nem változott, tart az aszály, ezért szerintem a Nagykunság térségében a kapásnövényeknél a gabonához hasonló termés- csökkenéssel kell számolni. forgács Tibor T. F. Kamionostalálkozó a tábla szélén: exportdinnyét rakodnak a Béke Tsz-ben KENDERESRŐL A HÚSIPARNAK Több mint háromezer sertés A kenderesi November 7. Termelőszövetkezet a háztáji és kisegítő gazdaságokból az első félévben 2800 hízósertést és 500 süldőt vásárolt fel és adott át a megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnak feldolgozásra. A hízókból 810 exportra került. A háztáji állattartók körében tovább nőtt a sertésnevelési kedv, amelyet bizonyít, hogy az előző évinél kétszázzal több hízó értékesítésére kötöttek szerződést a termelőszövetkezettel. Elkészült a marcali víztározó A Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság tervei szerint és kivitelezésében elkészült Somogy megye legnagyobb víztározója Marcali határában. A mintegy 480 hektárnyi felületű tározó több mint tízmillió köbméter vizet gyűjt össze 260 négyzetkilométernyi területről. Üzembe helyezésével tisztul a Balaton vize, a tározó rendeltetése ugyanis, hogy fölfogja azt a nitrogén- és fbszforszennyeződést, amii: a földekről mindeddig" a tóba mosódott. A tározót az ősszel töltik föl, s halat telepítenek bele. Szocialista országokból Több csavaráru Hatmillió rubel értékű, szocialista piacról származó csavaráru behozatalára kötött megállapodást a Feru- nion Műszaki Külkereskedelmi Vállalat. Tavaly még csak kétmillió rubelnyi volt a szocialista import aránya, amelynek jelentős része az NDK-ból származott. Az idei jelentős többletet kompenzációs üzletek kötésével (például alapanyagexport ellentételként) sikerült elér- (ni. A mostani megállapodások nyomán az NDK mellett Lengyelország, Bulgária és Csehszlovákia is szállít csavarárut, ami egyúttal az eddigi tőkés import közel 75 százalékának helyettesítését is jelenti. Mi „csak” mindennap bejövünk és tesszük a dolgunkat Megszaporázza lépteit, mikor észrevesz. Széket kotor maga alá, kérdőn fölvont szemöldökkel néz rám. — Cigarettát? A szemöldökök leereszkednek. Kezével szelíden elhárító mozdulatot tesz. — Ügy látom, kissé megil- letődtél, netán mindig ilyen zárkózott vagy? — Általában nem. Ha tisztességes kérdéseket kapok, tisztességgel válaszolok. Egyetértőleg összebólintottunk. — Hogy alszol, milyen az álmod? — Nyugodt. De ismerek olyan embert, akit álmában gyakorta üldöznek, ő pedig fut, menekül. Csapkod karjaival, de képtelen fölemelkedni a veszedelem elől. Hajnalban nyirkos, fényes homlokkal ébred. Kétszer elvált, magára maradt, mindenéből kiforgatták, most munkásszállón lakik. — És te? — Nős vagyok. A feleségemmel Debrecenben ismerkedtem meg, ő is ott tanult az egyetemen. Két éve végeztünk. Vegyészek vagyunk. — Otthonotok? — Egyelőre pauszpapírra rajzolt ház, Szandaszőlösön épül majd föl. A magunk erejéből, persze a szüléink is besegítenek, no meg az OTP... Világéletemben kertes házban laktam, nem is vágyom másfélébe. Ebben is meglesz a kényelmünk, én pedig szeretek munkaidő után a portán, a kertben tenni-venni. Majd ha fölépül a házunk... ezért sem akarunk még gyereket. — Milyen embernek tartod magad? — Egyszerűnek. Olyannak, mint mások, akiknek legfontosabb szavaik: béke, munka, közösség, család. .. Nem vagyok úgymond korunk embere, azaz homo neuro- ticus, akinek zsigereit szüntelenül az idegesség rágja, de engem sem hagy hidegen, ha jóra-rosszra nem kapok választ. — Munkahelyed? — Elégedett vagyok. A szolnoki Állatifehérje Takarmányokat Előállító Vállalatnál dolgozom, mint laboráns, illetve a gyár kis laboratóriumát vezetem. Azt vizsgáljuk, hogy az előállított ipari zsírban, hús-, és toll-lisztben, húspépben mennyi fehérje, zsír és víz van. Gyártásközi ellenőrzéseket is végzünk, mert a minőségi követelmények igen magasak. A takarmánykeverőnek is pontos információt kell adnunk. Beltartalmi és mikrobiológiai vizsgálataink az itt folyó termelés szerves részét jelentik, tehát a munkánkra szükség van. Ezt tudni-érezni fontos! Az áte- vesek munkakedvét, közérzetét is lényegesen befolyásolja az, hogy az ország kilenc üzemében állítják elő az állati eredetű takarmány- szükséglet felét. A „mi”- tudat, a fontosság érzése, valamint az ergonómiai feltételek biztosítása sokat jelent! Az. itt dolgozók zömét is az jellemzi, hogy tisztességgel elvégzik a munkát, emellett társadalmi megbízatásokat vállalnak, továbbtanulnak. Egyszóval, ezt tudom elmondani róluk. Bekapcsolódnak a tenácskozásokba, megvizsgálják a gyár dolgait, újságot járatnak, nézik a tévét — kitágul számukra a világ, formálódik, fejlődik a felfogásuk, vitákban edződik a véleményük. — Elmennek a falakig is? — A falakig? Én ember és ember közötti kapcsolatról beszélek, s nem az önigazolásról. Az igazáról meggyőződve mindenkinek ki kell állni, ez kurázsi kérdése is. A szolnoki átevesek jó- szerint törzsgárdatagok, ismerik egymás hibáit, erényeit, s attól még egyikük sem különb a másiknál, hogy elvégzi a rábízott . munkát, hiszen ezért kapja a fizetéBeszélgetés műszak után sét. A munkaköri kötelesség nem vállalás, mindennap bejövünk és tesszük a dolgunkat. Sokan a mutatós feladatokban igyekeznek; kitűnni, mi „csak mindennap bejövünk, s tesszük a dolgunkat. Én is utálom a látszatot, mert az hamis s végül kancsalsághoz vezet. — Szabadidő? — Mint említettem, a felépítendő házunkra fordítom maradék energiámat, emellett angolul tanulok. Nincs időm lötyögésre, poharaz- gatásra. '— Mit szeretnél elérni? — Úgy érted, hogy valami különlegeset? Affélét nem, a már elmondottakon kívül szakmailag kívánok továbbfejlődni. s majdani gyerekeimet szépen fölnevelni. Többre becsülöm a józan egyenletes haladást, a nyugodt ál- mú gyarapodást, mint a ri- csajos (üres) hangoskodást, az idegbajos nagyratörést. De azt hiszem, ebben nem vagyok egyedül. Szeretjük a biztonságot. Talpunk alatt otthon-melegű föld, fejünk fölött fedél, s van mindennapi 'munkánk, kenyerünk, boldogulásunk. Szendrei Csabával, a szolnoki Átev dolgozójával beszélgetett: Sz. Tamás Tibor
