Szolnok Megyei Néplap, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-27 / 176. szám

1983. JÚLIUS 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Fele termés félpénzen — exportra Kamionostalálkozó a határban — Mini-dinnye csak nyugatra Higanyszál föl, eladási ár le A túr hevei Többlelértékesítéssel, tokozott takarékossággal ellensúlyozzák az aszálykárokat Amennyire csak vissza tudnak emlékezni idősebb jászfényszarui gazdák, min­dig termett dinnye a felső­jászsági földeken. A kisker-' tekben már jórészt átadta a helyét a fólia alatt hajtatott paprikának, a korai szabad­földi uborkának, de az 5600 hektáron gazdálkodó Béke Tsz-ben — amint azt a ker­tészeti ágazat fiatal vezető­jétől, Török Imrétől megtud­tuk, — évről évre százhek­tárnyi területen termelik a határainkon innen és túl egyaránt finom nyári cseme­gének számító gyümölcsöt. — Két korai fajtát, Korai Kincset és Sugárbébit, vala­mint Szigetcsépi görögdiny- nyét ültettünk az idén, száz­tizenöt hektáron. A növé­nyeknek kedvező időjárás egy hónappal a palántázás után, kis időre hűvösre, esősre fordult. Felütötte fejét a fuzárium, hat hektáron teljesen kipusztította a tö­veket. A szárazság azután végképp nem hiányzott a kertészetnek. A mintegy kétharmados termésnek is csak á fele nőtt meg ak­korára, amekkora dinnyé­hez a jászságiak hozzászok­tak. Mondja Török Imre, ha­marosan karnitonostalálkozó szemtanúi lehetünk a diny- nyetábla szélén, öt hatal­mas teherautóba rakodnak majd, tőkés piacra küldik a termést. A Hungarofruct megyei áruszervező-irányító- ja, Hegedűs János már meg is érkezett. A külkereskedel­mi vállalat Szolnok megyei „dinnyés kapcsolatairól” készséggel ad felvilágosítást. — öt mezőgazdasági nagy­üzemmel van közvetlen fel- vásárlási szerződésünk a megyében, mintegy ötezer tonna dénnyére. Az ország dinnyeexportjának mintegy húsz százaléka kerül ki a Héki Állami Gazdaságból, a fegyvemeki Vörös Csillag, a jászapáti Velemi, a jászdó- zsai Tárnámén ti és a jász­fényszarui Béke Tsz-ből. Exportunk nyolcvanöt száza­lékát az NDK-ba, Csehszlo­vákiába és Lengyelországba irányítjuk, a többit Angliá­tól a skandináv országokig a tőkés piacokra. Ami az árat illeti; három forint ötvenet tudunk most fizetni az ex­portra szánt dinnyéért a ter­melőknek. Tehát két. forinttal keve­sebbet, mint amennyiért a belföldi vásárlóknak el tud­ják adni a téeszbeliek. Ahogy a kertészeti ágazatve­zető sorolja, a rendkívüli időjárás teremtette kény­szerhelyzetben még ezzel is elégedettek. — A hazai kereskedők csak a négy-öt kilós dinnyéket keresik, a mi termésünknek pedig legalább a fele meg­érett ugyan, jó édes, de ap- ró^Nem tudnánk itthon ér­tékesíteni, a Hungarofruct viszont el tudja adni a tő­kés országokban. A nyugati­ak ugyanis csak a hűtőszek­rény méretű, mini dinnyé­ket, az olyan másfél kilósa­kat kedvelik. Így a külke­reskedelmi vállalat segítsé­gével ha félpénzen is, de túl tudunk adni a kisméretű dinnyéken. Emlékszem, sráckoromban egyszer dinnyésnek adták ki bérbe a kertünket az apá- mék. Ott értetlenkedtem a föld sarkában kunyhót épí­tő Jani bácsi körül: minek az neki? Nincs hol laknia? Dehogyis nincs, már hogyne lenne, — oktatott az öreg kertész — de tanuld meg, hogy nincsen dinnyés kuny­hó nélkül. Nos a jászfény­szarui Béke Tsz száz hektá­ros dinnyetáblájában kiné­zem a szemem, de csak szor­goskodó dinnyéseket látok, kunyhót egyet sem. — Nem szegődtettek ezen a vidéken soha félévi no­mádéletet élő hevesi, vagy más vidéki dinnyéseket — magyarázza az egyik mun­kacsapat vezetője, Sándor László. — Bennszülöttek, jászfényszarui kertészek vállaljuk fel mindig azt a százegynéhány hektár diny- nyét. Kilenc, egyenként öt­fős ’ munkacsapatban a pa­lántaneveléstől a vagonbara- kásig mi végezzük az ágazat minden munkáját. Miénk a gond, a siker, és közös a veszteség is. Mert tudja, á dinnyéseknek egyszer hopp, máskor kopp. Az árbevétel, 35 százalékát kapjuk a té- esztől. Csakhát ahogy kú­szik felfelé a hőmérőn a higanyszál, úgy esik napról napra a dinnye ára. A bel­földre értékesített első va­gont még kilónként 16 fo­rintért tudtuk eladni, most már csak öt forint ötvenet kapunk érte. Megtalálják azért — mondják — a számításukat a Béke Tsz dinnyései. Átla­gosan tizenhat tonnás termés mutatkozik a dinnyeföl­dön, ahol gyorsan telnek a Hungarofruct feliratú, reke­szelt kartondobozok az exportdinnyével. Igyekeznek a szedéssel a téeszbeliek, mert öt kamion várakozik rakodásra a tábla szélén. Az egyikben Norvégiába, a másikban Ausztriába, há­romban pedig Finnországba „utazik” a Jászfényszaru ha­tárában korán érett, apróra nőtt, de mézédes dinnye. A túrke vei Vörös Csillag Termelőszövetkezet mintegy 14 ezer hektár szántóterüle­tének 60 százalékán évről évre kalászosokat és kukori­cát termel. Az idén nagyon korán, július 9-én befejezték az aratást. A rendkívül aszá­lyos időjárás miatt 5800 hek­tár őszi búza és őszi árpa termése 23,3, illetve 31 száza­lékkal, a magborsóé 26, a repcéé 56 százalékkal maradt el a tervezettől. Szegő Lász- lóval, a Vörös Csillag Tsz el­nökével a terméskiesés ellen- súlyozásának lehetőségeiről beszélgettünk. — Termelőszövetkezetünk­nek szinte minden esztendő­ben szélsőséges időjárási vi­szonyok között kell gazdál­kodnia, ugyanúgy, mint a Nagykunság többi mezőgaz­dasági nagyüzemének. E tér­ségben a száraz hideg és a legforróbb nyári meleg vált­ja egymást. Ráadásul terüle­teink között egyaránt van réti agyag és szikes talaj. Nálunk találó lehet az a mondás, hogy „az ember két­szer vet, de nem biztos, hogy egyszer is arat”. Az időjárási viszonyok, a talajadottság és a jelen közgazdasági feltéte­lek között szövetkezetünkben a kalászosok és a kukorica termeszthető viszonylag a legnagyobb jövedelemmel. Viszont azzal, hogy a növény­termesztésben magas a ga­bonafélék aránya, kockáza­tot is vállalunk. Ez az év jócskán eltért a többitől: már tavaly év vé­gén hiányzott talajainkból 130 millimétemyi csapadék. Az idén májusig 144, június­ban 30, és ebben a hónapban mindössze 4 milliméter csa­padék hullott. Ráadásul az a kevés sem esett optimális időben. A kánikulai meleg egyfolytában 16 napig „szá­rította” a növényeket, ezt a rendkívül megpróbáltatást nem, vagy csak nagyon ne­hezen viselték el az ültetvé­nyek. Ilyenre még nem volt példa: június 17-én már arattuk a magborsót, egy nappal később egymenetben csépeltünk, 9-én az őszi árpa érett kasza alá, és 25-én — jóval Péter-Pál előtt — hoz- zákezdtünk a búza betakarí­tásához. A mostoha időjárás nagy aszálykárokat okozott, szövetkezetünket mintegy 7300 tonna gabonatermés ki­esésének súlya terheli. Ezt a kiesést nem lehet pótolni, csak mérsékelni. — Ha önök ilyen körülmé­nyek között gazdálkodnak, akkor szinte minden évben számítaniuk kell kisebb-na- gyobb terméskiesésre. Ho­gyan próbálják ezt megelőz­ni? — A talajműveléstől, a pontos, okszerű tápanyag- visszapótlástól, a vetésen át a növényvédelemig, a lehető­ségek szerint mindent elkö­vetünk a biztos termés érde­kében. Mi csak a nálunk már bevált gabonafajtákat ter­meljük. Szakembereink mun­káját jó minőségű, értékes erő- és munkagépek segítik. Szóval jelentős erőfeszítése­ket teszünk a magas hoza­mok elérése érdekében, ön­tözésre azonban alig van le­hetőségünk. — Milyen intézkedéseket tettek a kiesések pótlása ér­dekében? — A gabonák termésátla­gainak ismeretében felmér­tük a lehetőségeinket, és meghatároztuk a feladatokat, így például annak ellenére, hogy a téeszben nincs öntö­zésre berendezett terület és öntözőgép. mégis kihasznál­tuk szerény lehetőségeinket, ötszázhatvan hektár gyep­terület szomjúságát árasztó öntözéssel csillapítottuk, ezen kívül 42 hektár silónak ve­tett kukorica kapott még mesterséges csapadékot. Pró­bálkoztunk másodvetéssel is, 63 hektáron. Kikelt a kuko­rica, de az aszályban a fejlő­dése megállt. Ez ilyen szá­raz, öntözetlen körülmények mellett nem megoldás. — Mi a legfontosabb teen­dő ezekben a napokban? — Nem könnyű a szövetke­zet helyzete, a ténnyel azon­ban szembe kell néznünk. Első legfontosabb feladatunk a következő évi termés meg­alapozása. Fizetőképességünk megőrzése érdekében és ah­hoz, hogy az előirányzott ár­bevételt megközelítsük, a tervezettnél több árut kell értékesítenünk mind a nö­vénytermesztésből, mind az állattenyésztésből. A sertés- ágazatban például a többlet- hízó-eladás, a szarvasmar­hánál a több tejértékesítés és a tejprémium hozhat többlet anyagiakat. A juhászaiban is több gyapjú és hízóbárány eladására számítunk. Ami lé­nyeges : minden önelszámo­ló termelőegységünk — amelyből 15 van a közös gaz­daságban — megkapta azo­kat a feladatokat, amelyeket az új helyzetben végre kell hajtania. Arra is felhívtuk a figyelmüket, hogy mérsékel­jék a kiadásaikat, anélkül, hogy a jövő évi termést bár­milyen mértékben is veszé­lyeztetnék. — Mire gondol, melyek ezek a kiadások? — Példaként elsősorban a műtrágyázást említhetem: nálunk 35 millió forint ér­tékű műtrágyát kell felhasz­nálni ahhoz, hogy a termés megfelelő lehessen. A kemi­káliákkal takarékosan és szakszerűen kell bánni, de amire szükség van, azt fel kell használni! Növényvédő szerből az idén 5 százaléknyit tudtunk megtakarítani. Je­lentős ezen kívül az anyag- és alkatrész-felhasználás — ezentúl is felújítjuk a régi alkatrészeket, és csak a leg­végső esetben cseréljük ki azokat újra. Az üzemanyag­gazdálkodás is hasonló, nagy takarékosságot igényel. — A tagság hogyan fogad­ta az intézkedéseket? — Mindenki ismeri a hely­zetet, ezért az emberek fe­gyelmezettek és megértőek. Sakkal nagyobb gond az, hogy az időjárás nem válto­zott, tart az aszály, ezért sze­rintem a Nagykunság térsé­gében a kapásnövényeknél a gabonához hasonló termés- csökkenéssel kell számolni. forgács Tibor T. F. Kamionostalálkozó a tábla szélén: exportdinnyét rakodnak a Béke Tsz-ben KENDERESRŐL A HÚSIPARNAK Több mint háromezer sertés A kenderesi November 7. Termelőszövetkezet a ház­táji és kisegítő gazdaságokból az első félévben 2800 hízó­sertést és 500 süldőt vásá­rolt fel és adott át a megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnak feldolgozásra. A hízókból 810 exportra ke­rült. A háztáji állattartók körében tovább nőtt a ser­tésnevelési kedv, amelyet bi­zonyít, hogy az előző évinél kétszázzal több hízó értéke­sítésére kötöttek szerződést a termelőszövetkezettel. Elkészült a marcali víztározó A Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság tervei szerint és kivitelezésében elkészült So­mogy megye legnagyobb víztározója Marcali határá­ban. A mintegy 480 hektár­nyi felületű tározó több mint tízmillió köbméter vi­zet gyűjt össze 260 négyzet­kilométernyi területről. Üzembe helyezésével tisztul a Balaton vize, a tározó ren­deltetése ugyanis, hogy föl­fogja azt a nitrogén- és fbszforszennyeződést, amii: a földekről mindeddig" a tóba mosódott. A tározót az ősszel töltik föl, s halat telepítenek bele. Szocialista országokból Több csavaráru Hatmillió rubel értékű, szocialista piacról szárma­zó csavaráru behozatalára kötött megállapodást a Feru- nion Műszaki Külkereskedel­mi Vállalat. Tavaly még csak kétmillió rubelnyi volt a szocialista import aránya, amelynek jelentős része az NDK-ból származott. Az idei jelentős többletet kom­penzációs üzletek kötésé­vel (például alapanyagexport ellentételként) sikerült elér- (ni. A mostani megállapo­dások nyomán az NDK mel­lett Lengyelország, Bulgária és Csehszlovákia is szállít csavarárut, ami egyúttal az eddigi tőkés import közel 75 százalékának helyettesítését is jelenti. Mi „csak” mindennap bejövünk és tesszük a dolgunkat Megszaporázza lépteit, mi­kor észrevesz. Széket kotor maga alá, kérdőn fölvont szemöldökkel néz rám. — Cigarettát? A szemöldökök leeresz­kednek. Kezével szelíden el­hárító mozdulatot tesz. — Ügy látom, kissé megil- letődtél, netán mindig ilyen zárkózott vagy? — Általában nem. Ha tisz­tességes kérdéseket kapok, tisztességgel válaszolok. Egyetértőleg összebólintot­tunk. — Hogy alszol, milyen az álmod? — Nyugodt. De ismerek olyan embert, akit álmában gyakorta üldöznek, ő pedig fut, menekül. Csapkod kar­jaival, de képtelen fölemel­kedni a veszedelem elől. Hajnalban nyirkos, fényes homlokkal ébred. Kétszer elvált, magára maradt, min­denéből kiforgatták, most munkásszállón lakik. — És te? — Nős vagyok. A felesé­gemmel Debrecenben ismer­kedtem meg, ő is ott tanult az egyetemen. Két éve vé­geztünk. Vegyészek va­gyunk. — Otthonotok? — Egyelőre pauszpapírra rajzolt ház, Szandaszőlösön épül majd föl. A magunk erejéből, persze a szüléink is besegítenek, no meg az OTP... Világéletemben ker­tes házban laktam, nem is vágyom másfélébe. Ebben is meglesz a kényelmünk, én pedig szeretek munkaidő után a portán, a kertben tenni-venni. Majd ha fölé­pül a házunk... ezért sem akarunk még gyereket. — Milyen embernek tar­tod magad? — Egyszerűnek. Olyannak, mint mások, akiknek legfon­tosabb szavaik: béke, mun­ka, közösség, család. .. Nem vagyok úgymond korunk embere, azaz homo neuro- ticus, akinek zsigereit szün­telenül az idegesség rágja, de engem sem hagy hidegen, ha jóra-rosszra nem kapok választ. — Munkahelyed? — Elégedett vagyok. A szolnoki Állatifehérje Takar­mányokat Előállító Vállalat­nál dolgozom, mint labo­ráns, illetve a gyár kis labo­ratóriumát vezetem. Azt vizsgáljuk, hogy az előállí­tott ipari zsírban, hús-, és toll-lisztben, húspépben mennyi fehérje, zsír és víz van. Gyártásközi ellenőrzése­ket is végzünk, mert a minő­ségi követelmények igen ma­gasak. A takarmánykeverő­nek is pontos információt kell adnunk. Beltartalmi és mikrobiológiai vizsgálataink az itt folyó termelés szerves részét jelentik, tehát a mun­kánkra szükség van. Ezt tudni-érezni fontos! Az áte- vesek munkakedvét, közér­zetét is lényegesen befolyá­solja az, hogy az ország ki­lenc üzemében állítják elő az állati eredetű takarmány- szükséglet felét. A „mi”- tudat, a fontosság érzése, va­lamint az ergonómiai felté­telek biztosítása sokat je­lent! Az. itt dolgozók zömét is az jellemzi, hogy tisztes­séggel elvégzik a munkát, emellett társadalmi megbíza­tásokat vállalnak, továbbta­nulnak. Egyszóval, ezt tudom elmondani róluk. Bekapcso­lódnak a tenácskozásokba, megvizsgálják a gyár dolga­it, újságot járatnak, né­zik a tévét — kitágul szá­mukra a világ, formálódik, fejlődik a felfogásuk, viták­ban edződik a véleményük. — Elmennek a falakig is? — A falakig? Én ember és ember közötti kapcsolat­ról beszélek, s nem az öniga­zolásról. Az igazáról meg­győződve mindenkinek ki kell állni, ez kurázsi kérdése is. A szolnoki átevesek jó- szerint törzsgárdatagok, is­merik egymás hibáit, eré­nyeit, s attól még egyikük sem különb a másiknál, hogy elvégzi a rábízott . munkát, hiszen ezért kapja a fizeté­Beszélgetés műszak után sét. A munkaköri kötelesség nem vállalás, mindennap bejövünk és tesszük a dol­gunkat. Sokan a mutatós fel­adatokban igyekeznek; kitűn­ni, mi „csak mindennap be­jövünk, s tesszük a dol­gunkat. Én is utálom a lát­szatot, mert az hamis s vé­gül kancsalsághoz vezet. — Szabadidő? — Mint említettem, a fel­építendő házunkra fordítom maradék energiámat, emel­lett angolul tanulok. Nincs időm lötyögésre, poharaz- gatásra. '— Mit szeretnél elérni? — Úgy érted, hogy valami különlegeset? Affélét nem, a már elmondottakon kívül szakmailag kívánok tovább­fejlődni. s majdani gyerekei­met szépen fölnevelni. Több­re becsülöm a józan egyen­letes haladást, a nyugodt ál- mú gyarapodást, mint a ri- csajos (üres) hangoskodást, az idegbajos nagyratörést. De azt hiszem, ebben nem vagyok egyedül. Szeretjük a biztonságot. Talpunk alatt otthon-melegű föld, fejünk fölött fedél, s van minden­napi 'munkánk, kenyerünk, boldogulásunk. Szendrei Csabával, a szol­noki Átev dolgozójával be­szélgetett: Sz. Tamás Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents