Szolnok Megyei Néplap, 1983. június (34. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-25 / 149. szám
6 Nemzetközi körkép 1983. JÚNIUS 25. Lehetőségek a Boszporusz partján Törökország — néhány évIlter Türkmen török külügyminiszter két éve látogatást /tett hazánkban. Képünkön: (Szentendre ódon utcáival ismerekidk A futószalagról Ankarába, (Isztambulba és Adanába gördült MMMF 630 Ikarusz MMMF vei ezelőtti helyzetéhez viszonyítva — ma sikeresebben válaszol a világgazdasági válság kihívására. A török gazdaságot elsősorban a magas olajárak érintették hátrányosan, hiszen az Euró. Pa és a Közel-Kelet között fekvő állam hiányt szenved e fontos nyersanyagból. Más ásványkincsek azonban bőven találhatók az országban és erre alapozva a török ipar ma már a nemzeti jövedelem egyötödét adja. A két évvel ezelőtti szigorú gazdasági in • tézkedések nyomán az évi 120 százalékos inflációt sikerült 20—30 százalékra leszorítani. s nőtt a kivitel. Mindez hazánk számára sem közömbös, hiszen a török piac a magyar gépipari termékek hagyományos felvevőihelye. A két ország közötti árucsere-forgalom 1970- től bontakozott ki jelentősebb mértékben. A kétoldalú forgalom felfutását nagymértékben segítette, hogy Magyarország és Törökország 1974-ben államközi kereskedelmi egyezményt, majd 1977-ben gazdasági, ipari, műszaki és tudományos együttműködési megállapodást kötött. A török fél elsősorban a magyar Ikarus buszok és hőerőművi berendezések iránt érdeklődött. 1976-ban a két ország szerződést írt alá, amelyben hazánk vállalta, hogy 80 millió dollár értékben erőművi berendezéséket szállít Törökországnak. Ezt 1979-ben 630 darab Ikarus autóbusz eladásáról szóló megállapodás követte. A magyar buszok három török városban. Ankarában, Isztambulban és Adanában közlekednek — a felhasználók teljes megelégedésére. E két nagy szerződésnek köszönhetően 1980-ban az árucsere-forgalom rekordszintet ért el: exportunk 99,9 millió, importunk 62,5 millió dollár volt. A két nagy szállítás kifutása után az árucsereforgalom némileg visszaesett ugyan, de török szakemberek továbbra is nagy érdeklődést mutatnak a magyar termékek iránt. A feltárandó kétoldalú lehetőségek kiszélesítésében jelentősen segít a néhány évvel ezelőtt alakult magyar—török kormányközi vegyesbi - zottság. Fő feladata a kölcsönösen előnyös együttműködés lehetőségeinek érdemi egyeztetése, a kereskedelmi forgalom fő irányainak meghatározása. Mindennek érdekében a két fél megállapodott, hogy 1981. augusztus 1-től a kölcsönös szállítás elszámolása szabaddevizában történik. ami élénkítőleg hatott a gazdasági kapcsolatokra. Ez az elszámolási mód különösen a török exportőrök számára teszi vonzóbbá a magyar piacot, de végső fokon a hazai szállítások biztonságát is növeli. Gazdasági együttműködésünk egyik új területe a mezőgazdaság. A török export csaknem felét még ma is agrártermékek adják. Egy tavalyi megállapodás értelmében török—magyar vállalat alakul, amely vetőmag- termesztéssel és forgalmazással, később hústermeléssel és feldolgozással foglalkozna. Az új lehetőségek közé tartozik a magyar vállalatok részvétele a törökinfrastrukturális beruházásokban. Törökország földrajzi elhelyezkedésénél fogva fokozottabban igényli a sűrű és jó minőségű úthálózatot, a korszerű kikötőket. Hazánk már eddig is szállított portál- és úszódarukat. Az együttműködés egy másik, ugyancsak kevéssé feltárt lehetősége az egészségügyi- és oktatási berendezések eladása, hiszen Törökországban napirenden van az egészségügyi hálózat további kifejlesztése, valamint az oktatási intézmények korszerűsítése. E programokba a magyar vállalatok is bekapcsolódhatnak. Ugyanakkor a magyar félnek fel kell kutatnia, milyen török árukra lenne igénye a hazai gazdaságnak. A török export az utóbbi időszakban évi 50—60 százalékkal nőtt, áruszerkezete korszerűsödött. Ez jó lehetőséget kínál az ipari kooperációra és a harmadik piacokon történő közös megjelenésre. Nyilvánvalóan e fent említett célokat is fogja szolgálni Bülent Ulusinak a Török Köztársaság miniszterelnökének közeljövőben sorra kerülő magyarországi látogatása. G. F. P. Rövidebb hajóút Augusztusban adják át a forgalomnak a Cernavodaés Agigea között épülő csatornát, mely közel 400 kilométerrel rövidíti le a Feketetengerhez vezető dunai vízi- utat. A csatornát 1977-ben kezdték el építeni, s a munkálatokiban mintegy huszonnégyezer munkás vett részt. Az építkezés költsége megközelítette a harmincmilliárd lejt. Maga a csatorna 64 kilométer hosszú, 50—70 méter széles és 7—8 méter mély. A két végponton egy-egy zsilip épült, s hat nagyobb híd — közúti és vasúti — ível át rajta. Agigea kikötőjét Constanta területéhez csatolták, s a forgalom alapján ez a kikötő Európában a kilencedik, a világon pedig a tizennegyedik helyet foglalja el. A csatorna átadása után a dunai hajózás — elsősorban az áruforgalom — jelentősen gyorsabb és olcsóbb lesz. Richard Stone „békemissziója” Stone „békemissziója”, nevére rácáfolva, csak azt bizonyította, hogy az amerikai kormány mindinkább megkeményíti álláspontját Nicaraguával szemben. Ez az általános vélemény alakult ki a nicaraguai főváros, Managua külföldi diplomáciai köreiben, Richard Stone, az amerikai elnök közép-amerikai különmegbízottjának a térségben tett körutazását követően. Elindulása előtt az amerikai elnök közép-amerikai különmegbízottja azt ígérte, hogy „figyelni és tanulni” fog a latin-amerikai vezetőktől 10 országot érintő körutazásán, ám végül — Mana- guában — kijelentette: szó sem lehet a közeljövőben az amerikai és a nicaraguai kormány párbeszédéről. Márpedig az általa felkeresett országok többségének véleménye szerint ez lehet a közép-amerikai feszültség feloldásának egyetlen járható útja, s ezt vallja a nicaraguai kormány is. Washingtonban azzal vádolják a nicaraguai kormányt, hogy „exportálja” a forradalmat a szomszédos országokba. Erre Washingtonnak nincs semmiféle érdemleges bizonyítéka. Az viszont nem is szorul bizonyításra, hiszen a mindennapok fényeihez tartozik, hogy az Egyesült Államok által fölfegyverzett egykori Somo- zisták, mintegy hétezren, bandákba tömörülve, folyamatosan támadásokat hajtanak végre Nicaragua ellen elsősorban Honduras területéről, a szomszédos országok, első- Noha a sandinista hadsereg kellő eréllyel veri vissza a támadásokat, s az ellenforradalmárok nem tudnak előre törni, gyilkos határvidéki akcióiknak idén eddig már 600 halálos áldozata volt, kétszer több, mint a sandinista forradalom 1979-es győzelmétől egészen tavaly év végéig. ' Az eddigi amerikai érvek gyengeségét — és a valódi amerikai célokat — árulja el közvetve, hogy Stone utazó nagykövet mostani kőrútján az eddigi vádak megismétlése mellett azt is követelte a nicaraguai—amerikai párbeszéd megkezdésének feltételéül, hogy a managuai kormány változtassa meg belpolitikáját, egyezzen ki azokkal, akiket Stone szerényen „ellenzékieknek” nevezett — vagyis a fegyveres ellenforradalmárokkal. A sandinista kormányzat persze aligha lesz hajlandó önként megadni Washingtonnak azt. amit az amerikai fegyverekkel fölszerelt banditák erőszakkal sem érnek el. Stone még azt is megmondta a nicaraguai vezetőknek, hogy „az Egyesült Államok nem érzi magát fenyegetve )N!icaraguátóit ezért sincs szükség párbeszédre. 'Mitagadás, ez is „elszólásnak” tűnik, de még csak jobban figyelmeztet a valóságra: Nicaragua viszont mind több joggal érezheti magát fenyegetve az Egyesült Államoktól. A kétszínű Pretoria Mozambik nem adja meg magát „A luta continua” — „A harc folytatódik” — hirdetik Maputó-szerte a plakátok és falfeliratok. — A függetlenséget ugyan kivívtuk, de a küzdelem még nem ért véget. — mondják a mozambi- kiak. S hogy ez mennyire így van, arra véresen komoly oi- zonyíték az a néhány héttel ezelőtti légitámadás, melyet a fajüldöző dél-afrikai rendszer vadászbombázói intéztek Maputo egyik külvárosa ellen. A hasonló támadásoknak se szeri, se száma. Minden bizonnyal nem ez volt az utolsó eset, hogy a mozambi- kiaknak szembe kellett nézniük a délről fenyegető veszéllyel. Az ország harcok színtere volt 1975-ig, a függetlenség elnyeréséig. De amint a portugál gyarmat- tartók elvonultak, új ellenség támadt, a dél-afrikai rendszer, mely nem akarja megtűrni szomszédságában a szocialista orientációjú, haladó rendszerű Mozambikot. A történelem fintora, hogy az ország, mely külpolitikájában következtésen antiim- perfalista lés apartheid-ellenes, — kereskedelmi forgalmának túlnyomó részét Pretoriával kénytelen lebonyolítani. A furcsa helyzet magyarázata a gyarmati múltban keresendő, mikoris a gyarmattartó gazdaságok egymásra épülve, egymást kiegészítve működtek. És szintén a gyarmati múltból örökölt helyzet, hogy az ország képtelen ellátni magát élelmiszerrel, a fejlődéshez szükséges termékekkel. A modus vivendi kialakítása így aztán létkérdés. Hiszen az élelmiszer import délről nélkülözhetetlen, s ugyancsak jelentős tétel a mozambiki államháztartásban az az összeg, melyet a déli szomszéd bányáiban és üzemeiben dolgozó mozambiki munkások utalnak haza. A dél-afrikai rendszer számára kényelmes ez a kényszerhelyzet. Igyekszik tartósítani a harc kevésbé nyílt, de annál veszélyesebb formáival is. Az országban az elmúlt öt év alatt elharapózott a kormányzat ellen harcoló fegyveres bandák tevékenysége. A dél-afrikai támogatással és irányítással működő csoportok fegyveresen támadnak az ország lét- fontosságú stratégiai pontjaira, — távközlési és közlekedési csomópontokra, villamos-berendezésekre, olajvezetékekre. megfélemlítik a lakosságot. Végső soron bizonytalanságot akarnak kelteni az országban, bizalmatlanságot az ország vezetésével és pártjával, a FRELIMO- val szemben. A FRELIMO áprilisban tartott, IV. kongresszusa bizonyította, hogy az ország vezetői reálisan látják a gazdasági és politikai helyzetet. A kongresszus hármas jelszava világos: a honvédelem, a fegyveres bandák elleni harc és a szocializmus építése — az ország előtt álló, a közeljövőben prioritást élvező feladatok. Miként nyilvánvaló, hogy a külső és belső fegyveres támadások, az ország mezőgazdaságát már három éve sújtó aszály mellett szubjektív tényezők is hátráltatják a harmadik cél, a szocializmus építésének lehetőségeit. Bár 1977. és 1981. között 11,6 százalékkal nőtt a társadalmi össztermék, 10—20 százalékkal nőtt az egyes iparágak termelése, nyolc százalékot meghaladóan a mezőgazdaság produktuma, az ország még alapvető ellátási gondokkal küzd. s a szociális vívmányok fejlődésével nem tudott lépést tartani a gazdaság. Mozambik azonban egyik fronton sem adja meg magát. A lehetőségek reális felmérése jó ígéret a bajokból való kilábalásra. Nagy Csaba Samora Machel, Mozambik elnöke (jobbra), a harcosok között Pillantás a hídra avagy 100 éves a Brooklyni híd ..Pusztán az a tény, hogy létezik és szép, megnyugtat és biztonságérzetet ad”. Arthur Miller amerikai drámaíró szavai ezek, aki a brooklyni híd annak idején a Pillantás a hídról című műve megírására ihlette. A most 100. születésnapját ünneplő híd a világ első egynyílású függőhídja volt. Építésekor először használtak acélt, mégpedig 22,5 kilométer acélhuzalt, s több tonnás horgonyokkal feszítették ki. Tizenötmillió dollárba került és tizennégy éven át épült. ,.A világ 8. csodája” — így lelkendeztek 100 évvel ezelőtt az East Ri- vert átszelő. a két New York-i városrészt, Manhattan szigetét és Brooklynt összekötő több mint másfél kilométer hosszú hídról. A brooklyni hidat a New York-i városképbe szervesen beillő, jellegzetesen amerikai építménynek tartják a helybéliek. Pedig tervezője és építője, John Roebling külföldi volt: Németországból emigrált az új világba. Az ezernyi hídépítő munkás többsége is európai bevándorló volt. aki otthon nem talált munkát s Amerikába jött szerencsét próbálni. Két dollár volt a napi bérük, s többen életüket vesztették a rendkívül veszélyes munka közben. Maga Roebling sem érte meg az építés befejezését — ő is a híd áldozata lett. A munka irányítását fia Washington vette át. New York polgárai szerint a hidat a népnek szánták. Ugyanis a tervezés során tekintettel voltak a gyalogosokra: a járdát Roebling magasabbra építette, hogy a járművek ne takarják el a kilátást az émberek elől. Igazán a népé azonban 1979- ben volt a brooklyni híd, amikor nagy közlekedési sztrájk bénította meg New York autós forgalmát. Akkor magát a hidat sem lehetett látni a gyalogosoktól... A távolról pókháló finomságának tűnő huzalok, a kecses acélszerkezet írókat, költőket, zeneszerzőket, festőket, filmrendezőket ihletett meg. Jöjjön bármilyen (természeti csapás, műveik halhatatlanná tették a brooklyni hidat. Összeállította: Majnár József
