Szolnok Megyei Néplap, 1983. június (34. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-16 / 141. szám

1983. JÚNIUS 16.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

Kanadai vendégek

Kanadai szakszervezeti delegáció ismerkedett tegnap Jászberényben a Hűtőgépgyár életével, a szakszervezeti munka üzemi gyakorlatával. A vendégek a SZOT és a Vasas Szakszervezet meghívására tíz napot töltenek Magyarországon.

A kanadai Villamossági-, Rádió- és Gépipari Dolgozók Szakszervezetének küldöttségét Barry Dick William elnök vezeti, aki hazájában, sőt azon túl is ismert békeharcos. Gorjanc Ignác vezérigazgató és Velkei István vszb-titkár tájékoztatta és kalauzolta a vendégeket a nagyüzemben. Aktívaértekezleten találkoztak a főbizalmiak egy csoportjával, élénk eszmecsere alakult ki a vendégek és a házigazdák között. A tanácskozást, a tapasztalatcserét kölcsönösen hasznosnak, tanulságosnak ítélték meg.

Hol tanuljanak a fürediek?

Szakmunkásképzési gondok a megye északi csücskében

Betakarítás éjjel-nappal Összefognak a szomszédok Cihákról hét országba

A nagyközség üzemei az óhajtott szakmunkásképző felépítésére eddig 11 millió forintot ajánlottak fel. Tették ezt azért, mert saját gazdasági érdekeik ezt diktálják. A már említett saem- pontokon kívül azonban más is az oktatási gondok megszüntetése mellett szól. Gulyás Józsefnek, a járási hivatal elnökének ritkán kellett jegyzeteibe pillantania, amikor az intézet ügye szóba került. Szinte fejből sorolta a számokat: évente

körülbelül 600 nyolcadikos végez a járásban, közülük az idén háromszáznál többen akarnak szakmunkások lenni, a tiszafüredi tagozatra viszont alig ötvenen jelentkeztek. Mert „úgy sincs több hely”, és elég szakma sem. A környékbeli üzemek 108 szakmunkástanulót vennének fel, Tiszafüreden viszont csak 45 tanulhat. A járáson kívül továbbtanulók negyede a szolnoki járás, 19 százaléka a megyeszékhely oktatási intézményeibe kerül. 23 százalékuk pedig Kisújszállásra vagy Karcagra.

— Csak néhány szembeötlő jelenséget említek meg — kezdett a statisztika értékeléséhez Gulyás József. — A lányoknak helyben semmi lehetőségük nincs szakmát tanulni. Mi ennek a következménye? Amikor a Kőbányai Gyógyszerárugyár tavaly egy részleget telepített Füredre, ötven helyre 250 asszony és lány jelentkezett képzetlen csomagoló- nak. Az igen sok nőt foglalkoztató kereskedelemben és vendéglátásban dolgozók felének nincs szakképzettsége. Vagy egy másik jelenség ! A járásban közismerten szűkösek az építő5 mi kapacitások, a munkáka„ elvállaló karcagi szövetkezet és a szolnoki ÉPSZER távoli központjából hozza ide szakembereit, mert helyben nincs kőműves, ács. vasbetonszerelő. Hiányzik a képzéssel foglalkozó intézmény! Nehezen oldhatók meg járásunk képzési, szakemberellátási gondjai önálló intézet nélkül. Azok az intézmények, ahová gyerekeink kerülnek, természetesen saját vonzáskörzetük vállalatainak szükségleteire építenek. Márpedig, gondolom ez néhány példából is kiviláglik, nálunk sajátos problémákon kell minél előbb úrrá lenni.

Reális tervek

Sorolhatnánk még a tiszafüredi szakmunkásképző intézet felépítése mellett szóló érveket. A nagyközség egy kevéssé iparosodott '(Heves és Hajdú-Bihar egy részét is magába foglaló) terület vonzásközpontja. Erről a vidékről biztosítható lenne az ipari munkásság utánpótlása, ha lenne hol „kita- nítani” a fiatalokat- Az oktatógárda a már most Füreden dolgozó pedagógusokból és az üzemek szakembereiből összekovácsolható. A járás vezetőinek tervei tehát kétségtelenül reálisak. S ezzel a megyei tanács is egyetért. Egy középfokú szakoktatási intézmény létesítését maga is elképzelései között tartja számon.

De mekkora esély van az elképzelések minél hamarabbi valóra váltására? Az intézet megvalósítása érdekében már igen sok történt. A járás vezetői gazdaságos megoldást találtak szakmai képzés gondjainak enyhítésére : a szakmunkásképző

egy. az általános iskolának és a művelődési központnak is otthont adó „oktatási centrumban” kapna helyet. A létesítmény tervezése is megkezdődött, jövendő helyét is kijelölték. Az építkezés megkezdésének pontos időpontja azonban még viszonylag távolinak tűnik. A beruházási költségek fedezetéül szolgáló pénzből ugyanis még csak az a 11 millió forint van meg. amelyet a helybeli üzemek ajánlottak fel.

V. Szász Józs*f

Teljes a nagyüzem a ci- bakházi határban: „aratják” a 205 hektáron folyamatosan érő zöldborsót a Vörös Csillag Tsz földjein. Döbrösi Csabának, a téesz kertészeti főágazatvezetőjének és az ágazatban dolgozóknak sok nyugtalan napot szerzett az idén az időjárás.

— Az a szerencsénk, hogy jók az öntözési lehetőségeink. Két alkalommal juttattunk a táblákra negyven-negyven milliméter mesterséges csapadékot. Meg is hálálta a növény, hektáronként átlagosan négy és fél tonna körüli borsószemet ürítenek a kombájnok a teherautók pótkocsijaira.

Mondják á téesz szakemberei, hogy hiába vetettek különböző érésidejű fajtákat, a termés nagy részét egy- időben kell learatniuk. Segítség nélkül — szögezi le a főágazat vezető — nem boldogultak volna.

— Jónéhány borsófajta összeért, nem győztük volna a betakarítást a saját eszközeinkkel. Legalábbis nem kerülhetett volna le a táblákról jó minőségben a termés. Később érik a borsó a békéscsabai Május 1. Tsz-ben, onnan kaptunk bérbe két kombájnt. A korábban érő fajták betakarításával már végeztek Nagyréven, az ottani Tiszazug Tsz gépei is segítenek néhány napig. Majd viszonozzuk nekik, amikor ők lesznek megszorulva.

Az utóbbi hetekben csak néhány milliméter csapadék hullott a cibaki földekre. A szárazságban hamar elöregszenek a beérett hüvelyek a borsószáron. Ezért is vágják- fejtik a saját és a bérbe, kölcsönbe kapott kombájnokkal éjjel-nappali műszakban a téeszbeliek.

— Kétszer tizenkét órás műszakban naponta mintegy hatvanöt-hetven tonna borsószemet szállítunk el Békéscsabára — tájékoztat Raisz Gusztáv, a szövetkezet elnöke. — A Magyar Hűtőipari Vállalat ottani gyárával kötöttünk szerződést a várható mintegy 700 tonna borsó termésre. Nemcsak a gvors érés sürgeti a betakarítást, hanem az is, hogy szeretnénk mielőbb szabaddá tenni a 205 hektárt. Amint látják, á kombájnok nyomáMirelittermékeit — így a Cibakházán termett zöldborsóból készített, fagyasztott, levesnek, főzeléknek, köretnek valót is — hét országba exportálja a hűtőipar

bán ott szórják a gépek a műtrágyát, azok mögött pedig tárcsázzák a talajt. Holnap már vetjük a rövid tenyészidejű kukoricát a borsó helyére.

Nem régen meghonosított technológia a Vörös Csillag Tsz-ben a termőterület ily módon történő kettős hasznosítása. Tavalyi tapasztalatok alapján mondja az elnök, hogy milyen gazdaságos:

— A több mint hatmillió forint árbevételt hozó borsó helyén megtermelünk másodvetésben mintegy hétezer tonna silónak valót. Persze megfelelő tápanyag-visszapótlással és öntözéssel. Kétszázöt hektárral nagyobb területen termelhetünk így árukukoricát, növelve a gabonanövények vetésterületét. Nem vész kárba a borsóbetakarítás mellékterméke sem, mert három héten át nagyon jó minőségű tömegtakarmányt jelent a tejelő teheneinknek a borsószár és a hüvely.

A borsótáblában hol itt, hol itt villan fel a lámpa a vezetőfülkék tetején, jelezve, hogy megtelt a kombájn tartálya. Egymás után indulnak a borsószemmel megrakott pótkocsis 'teherautók Békéscsabára, ahol éjjel-nappal fogadják az alapanyagot. A Hűtőipari Vállalat

— Érthető, hogy Füredről vagy környékéről elkerülő gyerekek nem kívánkoznak vissza. Minden üzem igyekszik megtartani a szakmáit nála megtanulókat. Fehér hollónak számít az a két fiú. aki harmadéves tanulóként felvételre jelentkezett a szövetkezetnél- Tanulókat felvenni nem tudunk, mert nincs tanműhelyünk, és legfeljebb a gyakorlati idejüket töltő harmadéveseket foglalkoztathatjuk. Akik pedig nem nálunk kezdenek, azok hűségesek maradnak ahhoz a céghez, amelyiknél a gyakorlati ismereteket elsajátították.

A jövő múlna rajtuk

A Gépipari Szövetkezet csak akkor képes autószervizét nyereségessé tenni, ha minél előbb szakmunkásokat vesz fel, az Alumíniumáru- gyár tiszafüredi gyáregységében a jövő fejlesztési tervéinek végrehajtását teszi kérdésessé a szakember- hiány :

— Üzemünkben főként

betanított munkások dolgoznak — elemezte helyzetüket Szalai István igazgató — a mai feladatokhoz képzettségük elegendő is. Ám a jövőre is gondolnunk kell! Gépeinket — hiszen drága külföldi berendezéseket

megvenni nincs pénzünk — magunknak kell korszerűsíteni- A több évig tartó feladat megoldásához elegendő mérnökünk, technikusunk van, az átalakítást elvégezni képes szakmunkások azonban hiányoznak, műszerészképzés Tiszafüreden nincs. Ráadásul a bonyolultabb berendezések kezelése már nem bízható rá rövid tanfolyamokat végzett emberekre, a gombok és pedálok nyomogatói helyett egyre inkább az önműködő gépeket beállítókra van szükség.

Az Alumíniumárugyár tiszafüredi gyáregységében a vállalati tervek szerint új feladatok megoldására is bővíteni kellene tevékenységi körét. A piaci alkalmazkodás jegyében mind gyakrabban újul meg a termékek választéka — a tetszetősebb, kelendőbb edények elkészítéséhez pedig új gyártóeszközök kellenek. A vállalat budapesti szerszámkészítő részlege képtelen az igényeket kielégíteni:

— Tiszafüreden lehetne az új szerszámkészítő bázist kialakítani — magyarázta Szalai István. — A járásban munkásnak készülő fiatalokból nincs hiány, de ez minket nemigen vigasztal. A legbonyolultabb szakmák egyikére hol képeznek itt embert? Mennyivel másabb lenne a helyzet, ha helyben lenne egy szakmunkásképző intézet, amelyik oktatási elképzeléseit a környékbeli üzemek szükségleteihez idomítaná! ...

Jaszárokszálláson a Hűtőgépgyár hűtő- és klímatechnikai gyáregységében kereskedelmi egységek részére ötezer hűtőládát gyártanak ebben az évben. Képünkön; az utolsó ellenőrzések a 220 literes fagyasztóberendezéseken.

Az új borsókombájnt közösen vásárolta a téesz és a békéscsabai feldolgozóüzem

gyárában Márton Pál igazgatóval beszélgetünk az üzem és a Szolnok megyei téesz kapcsolatáról.

— Az évente előállított 18 ezer tonna gyorsfagyasztott termékünk 70 százalékát adó zöldségféléket nagyobb részt az üzem körzetében termeltetjük meg. Húsz nagyüzem* mel, általuk integrált ugyanannyi háztáji gazdasággal és mintegy nyolcszáz egyéni termelővel van szerződéses kapcsolatunk Békés megyében. Hogy miért termeltetünk zöldborsót a 100 kilométerre lévő egyetlen megyén kívüli partnerünkkel? Nos, a cibakháziak nagyon korrekt termelőnek, szállítónak bizonyultak a minőséget és a határidőket illetően egyaránt. És ami a mi szempontunkból a legfontosabb: intenzív öntözéssel biztonságossá tették a szántóföldi zöldségtermesztést, ami biztonságos alapanyagellátást jelent nekünk, feldolgozóknak. Ez a biztonság megéri a szállítási költséget 100 kilométerre is! A 700 tonna zöldborsón kívül 300 tonna zöldbabot, 200 tonna karfiolt és 150 tonna pritaminpaprikát is várunk még az idén a ci- bakházi téeszből.

Ottjártunkkor éppen a Vörös ‘ Csillag Tsz teherautója billentette tartalmát a feldolgozó gépsor fogadógaratjába. Az alapanyag onnan az előfőzőkbe, majd az előhű- tőkbe ikerül. Figyelembe véve a 100 kilométeres szállítási távolságot is, valamivel több mint két óra elteltével már mínusz 18 fokra fagyasztva értékesítésre készen kerül a hűtőtárolókba a Cibakházán aratott borsó. Onnan már nehéz lenne követni az útját, hiszen a Magyar Hűtőipari Vállalat békéscsabai gyára hét országba szállítja mirelittermékeit.

Temesközy F.

— Vállalatunk egyre többet áldoz a szakmunkások számának gyarapítására. A gyáregység a /legfontosabb szakmák „felszabaduló” és nálunk munkát vállaló tanulóinak ötezer, a többieknek 4 ezer forint előleget fizet. Ezt a pénzt csak akkor kérjük vissza, ha a fiatal rövid időn belül itthagy bennünket. A jövő tanévtől már minden vidékről bejáró gyereknek adunk albérleti hozzájárulást: így próbáljuk az utazás fáradalmaitól, illetve a nagy anyagi tehertől kímélni — magyarán szólva magunkhoz édesgetni őket... Mindezt mekkora sikerrel? Évente 35—40 a vasasszakmában jártas végzősnek tudnánk munkát adni, hosszú ideje azonban csak 22—23 fiatal kezdi nálunk munkáséletét.

Lengyel Kálmánná, a Magyar Hajó- és Darugyár tiszafüredi gyáregységének személyzeti és oktatási csoportvezetője az üzem szakmunkás-utánpótlásért tett erőfeszítéseinek összefoglalójához hozzátette hogy manapság nem népszerűek a vasasszakmák.

Mostoha

körülmények

A gondok ellenére a darugyár a járási székhely üzemei közül az egyik legkedvezőbb helyzetben van. A karcagi 629-es Ragó Antal Szakmunkásképző Intézet tiszafüredi „tagozatán” ép pen azoknak a szakmáknak a fortélyait oktatják, amelyeknek mestereiből az MHD-ban a leginkább szükség van. Igaz, a forgácsolók, a gép- és a szerkezeti lakatosok, a hegesztők nem a legjobb feltételek között tanulnak. A három évfolyam 140 tanulója két szűkös tanteremben sajátítja el az elméleti ismeretekét, a csoportok reggel héttől este hétig váltják egymást, a közismereti tárgyakat még így is csak összevontan tanulhatják. Jobbak, nem egy vonatkozásban kiválóak viszont a gyakorlati képzés feltételei. A felszerelések állandó korszerűsítésére igen nagy gondot fordít a tanműhely ..üzemeltetését” vállaló MHD.

A „tagozatról” a járás más üzemeibe is jut szakember. nem szabad azonban elfelejteni, hogy az itt megszerezhető szakmáik skálája igen szűk. A tiszafüredi Gépipari Szövetkezet — amúgy is számtalan bajjal küszködő — autószervizében például azért nem sikerült még mindig megoldani a két műszak bevezetését, mert kevés az autószerelő, főként pedig a karosszéria- lakatos és a fényező szakmunkás. (Ezek népszerű, mellékkereset szerzésére is módot adó foglalkozások!!) Pallagi László elnök nem is csodálkozik helyzetükön;