Szolnok Megyei Néplap, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-12 / 111. szám

1983. MÁJUS 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 flz Országos Tervhivatal elnökhelyettese a megyében Majoros Károly, a me­gyei pártbizottság első tit­kára tegnap Szolnokon, a megyei pártbizottság szék­házában fogadta Craveró Róbertét, az Országos Terv­hivatal elnökhelyettesét. Megbeszélést folytattak a megyét érintő időszerű te­rület- és településfejlesztési kérdésekről. Az eszmecserén részt vett Mohácsi Ottó, a megyei pártbizottság titkára. Ezután az OT elnökhe­lyettese Szolnokkal ismer­kedett, találkozott a megyei tanács tisztségviselőivel, a város párt és állami veze­tőivel, majd a rákóczifalvi Rákóczi Tsz-be látogatott. Majoros Károly előadása az oktatási igazgatóságon Majoros Károly, a me­gyei pártbizottság első tit­kára tegnap előadást tar­tott a megyei pártbizottság oktatási igazgatósága taná­rai, a megyei főiskolák marxizmus-leninizmus tan­székeinek oktatói számára. A megyej pártbizottság el­ső titkára előadásában a Központi Bizottság 1983. április 12—13-i határozatá­nak ismertetésével, a me­gyei pártbizottságnak a XII. kongresszus óta vég­zett munkáról és a végre­hajtás további megyei fel­adatairól hozott határozatá­ból adódó ideológiai és propaganda tevékenység elmláleti, gyakorlati kérdé­seivel foglalkozott. Berentei szénmosó: próbaüzem szeptemberben A munkák jelenlegi állása szerint szeptemberben meg­kezdődhet a borsodi szén­bányák berentei központi szénosztályozójánál épülő szénmosó berendezés pró­baüzeme — állapították meg a minap befejeződött műszaki szemlén. A megkö­zelítőleg ötszázmillió forin­tos költséggel épülő szén­mosónál legutóbb az ülepí- tésre szolgáló úgynevezett door kád készült el. A hen­geralakú, több mint negy­ven méter átmérőjű és hat méter magas vasbeton épít­ményt már földibe süllyesz­tették és hozzáfogtak a for­gató szerkezet szereléséhez. Ugyancsak szerelik a mag­nezit tárolására szolgáló épületrészt. Jelenleg tizen­két munkahelyen dolgoznak, hogy a még hátralévő mun­kákat a nyár végére befe­jezzék. A berentei központi szén­osztályozónál a mosómű építését a korszerű techno­lógia. a fejitőgépek, alkalma­zása tette szükségessé: ezekkel a masinákkal ugyanis nagyobbrészt dió és kocka-darabos szenet ter­melnek. amiből az éghetet­len meddőt kézi erővel már nem lehet eltávolítani. A szénmosáshoz alkalmazott vízbe magnezitot- adagolnak, hatására a folyadékban a súlyosabb éghetetlen meddő lesüllyed, s a könnyebb faj­súlyú szén a felszínen ma­rad. FOGD A KEZÉT Három, négy év körüli legényke ballag előttem az úton. Néha hátra-hátranéz, s mikor az első főutcai ki­rakathoz érünk, meg is áll. Kíváncsi vágyók, teszem, mintha érdekelne a kira­kat. A kdsilegény nem soká­ig áll magáiban, farmer- nadrágos, csinos anyja utoléri. — Nem érted meg, hogy sok a csomagom, miért nem vártál meg? — kérdezi, s valóban, egyik kezében két megrakott szatyor, s a másikban, is van egy táska. Akárhogy akarom megérteni, nehezen fogom föl, hogy legalább egy ujját ne adhatná a gyereknek, bebiztosítva ez­zel az együtthaladást. a gyerek vigyázását. Már több mint egy he­te, de nem felejtetni a vi­dám majálist. Ekkora tö­meget aligha láttam még a ligetben. Családi séták, nézgelődések ideje volt ez május elseje délutánján. Mégis, minduntalan azt a képet látom, amikor a sza­badtéri színpadon férfiak, hők babusgattak egy kis­leányt. Elveszítette az édes­anyját — vagy az édesany­ja őt? Sajnos, a nevét se tudta megmondaná, olyan kicsi volt, s időbe tellett, amíg tíz év körüli testvére és anyja érte jött. Ügy gondoltam, a gondatlan felnőtt szégyenkezve öleli magához a nagy tömegben valahogy elkeveredett gyer­meket. Tévedtem. Az anyu­ka cseppet se játékosan, ott a szabadtéri színpad szélében amúgy fésületlen mondatok közepette meg­rakta mindkét gyerekét, A nagyot azért, mert nem vi­gyázott a kicsire, a kicsit azért, mert elcsatangplt. Megyek a kislánnyal egy kis vásárlásra. Persze, hogy jobban féltem, mint a ma­gamét valaha, s fogom erősen a kezét. A gyerek tiltakozik. — Nem kell, tudok én egyedül is men­ni, anya se szokta a ke­zemet fogni. — Városban Vagyunk forgalmas az ut­ca — magyarázom, itt kell. Könnyen kisodródhatsz az úttestre, baj lehet. A gye­rek nézi a forgalmat, a száguldó autókat, s meg- adóan már ő szorítja a kezem. Valamikor, amikor de­hogy volt ennyi autó, s dehogy ekkora forgalom a városokban, s a városokat átszelő utak mentén, ter­mészetes volt, hogy az ember kézen fogta a gye­rekét. Nem volt az szégyen, még kisiskolással is úgy ment legszívesebben a szü­lő. Nem tudok ma se en­nél szebb családi képet látni utcán, amikor apa, anya kézen fogva vezeti a család féltett kincseit, s szinte tanítja arra, ho­gyan kell közlekedni, pi­ros-tilosnál megállni, zöld­nél átsietni az úttesten. Talán még egy kirakatot is jobb kézenfogós közel­ségben nézni. Beszélgetni lehet közben, érteni és ér­tetni a gyerekkel a vilá­got, a világgal a gyereket. Nem bosszantó, inkább szomorú, .hogy mostanság ez nem mondható már ter­mészetesnek. Inkább az: lohol az anya, mögötte bandukol a gyerek, ráérő­sen lépked az apa, közben a fia kergetőzik, bujkál a felnőttek mire se figyelő forgatagában. Üde színfolt­ként hatnak a nagymamák: ők még emlékeznek rá, gillik”, — biztonságos a kezét fogni. Tulajdonképpen ezt sze­rettem volna én is bizony­gatni. Kézen fogva bizton­ságosabb. Gondolom, eb­ben aligha vitatkozik ve­lem bárki... S. J. Javultak a munka feltételei Nőtt az üzemorvosok száma Közel kétmillió, többségében nagyüzemi munkásról gon­doskodik a magyar üzemegészségügyi szolgálat. Az elmúlt évtizedekben több mint száz miniszteri utasítás, rendelet segítette a hálózat korszerűsítését, hogy lépést tartson az orvostudomány és az egészségügy fejlődésének követelmé­nyeivel. A számottevő eredmények mellett azonban még így is a megoldásra váró problémák sokasága jellemezte műkö­dését. Ezért 1974-ben kormányhatározat született az üzem- egészségügy és a hálózat továbbfejlesztésére. Mi történt az­óta? Erről kérdeztük dr. Girinyi Margitot az Egészségügyi Minisztérium osztályvezetőjét. Itthon és külföldön Víztisztító berendezés sikere Üzembe helyezték az öt­venedik M-Aermix elneve­zésű víztisztító berendezést, amelyet a magyar Ásvány­olaj. és Földgázkísérleti In­tézet szakemberei fejlesztet­tek ki és a szombathelyi autójavító vállalat gyárt. Első alkalmazói: az autó­szervizek, nagykapacitású autómosók mögé már fel­sorakozott a kőolajbányá­szat is, a berendezéssel a másodlagos feltáráshoz fel­használt vizet tisztítják. Az ötvenediket is ez az iparág állította munkába a Nagy­alföldi Kőolaj és Földgáz- termelő Vállalat kiskunha­lasi üzemében. Kilenc községben 21 szakcsoport A Tiszafüred és Vidéke Áfész szakcsoportjai évek óta javítják a járás lakos­ságának élelmiszer-ellátását. Mint Hopka Flórián, az áfész felvásárlási osztályának ve­zetője elmondta, az idén ti­zenkét kistermelő, illetve csoport kapta meg a Kivá­ló kistermelő kitüntetést munkájáért. A Kiváló kis­termelő kitüntetés egyébként csupán Tiszafüreden ismere­tes, az áfész egyedi kezde­ményezése, amellyel a jó munkát ismerik el. A cím­hez egy óriási fazekasre­mek, Szűcs Imre hatalmas gyertyamártója járul, amely­nek a mester oldalára írta: „A háztáji termelésben, a termelés szervezésében elért eredményes munkáért”. Az áfésznél a felvásárlási árbevétel két év alatt 44-ről 66 millió forintra nőtt. Eny- nyit „hozott a konyhára” a kilenc községben működő 21 szakcsoport. Munkájukat többféleképpen segíti a szö­vetkezet. Tavaly 17 szakmai előadáson fejleszthették is­mereteiket. vetőmag- és ta­karmányellátásért is az áfészhez fordulhatnak. A termés felvásárlására a já­rás különböző pontjain 12 helyen várják a kistermelő­ket. Az utóbbi időben egész­séges konkurrencia is kibon­takozott a tiszafüredi járás­ban. A Hámán Kató Tsz a nyúl- és galambtenyésztőket igyekszik megnyerni. a Zöldért pedig a zöldség-gyü­mölcs termelőket fogadja szívesen. — Az üzemegészségügy, mint az alapellátás fontos tartozéka 1975-től szerves ré­sze az egyesített egészségügyi intézményrendszernek. Ezt jelzi — egyebek mellett — az is, hogy a megyei, illetve a területi integrált kórházi járóbeteg-ellátás egyik fő­igazgató-helyettese az üzem­egészségügyi szolgálat gazdá­ja. Ugyanebben az esztendő­ben lett a szolgálat szakmai bázisa és irányítója az Or­szágos Munka- és Uzem- egészségügyi Intézet. Több az üzemorvos és ja­vultak a munka feltételei. A főfoglalkozású üzemorvo­sok száma 62 százalékkal, az üzemi-körzeti orvosoké 81 százalékkal emelkedett. Az utóbbi szervezeti forma a ki­sebb vállalatok vagy több te­lephelyű ipari üzemek és mezőgazdasági szövetkezetek helyzetén javított. Jelenleg több mint kétezer üzemi or­vos — teljes elfoglaltságban illetve részállásban — éven­te kilencmillió esetben nyújt ellátást. — Gyarapítottuk az üzemi szakorvosi rendelők, labora­tóriumi, nőgyógyászati, fogá­szati, valamint bőr- és ideg- gyógyászati óraszámát. Új megoldás — s ezt már az in­tegráció tette lehetővé —, hogy valamennyi megye- székhelyen és néhány város­ban az egyesített intézmény keretében olyan üzemegész­ségügyi szakrendeléseket szerveztünk, ahol az orvossal nem rendelkező vállalatok' dolgozóinak munkaalkalmas­sági vizsgálatait végzik, s a foglalkozási betegségekkel, a rehabilitációval és a kereső- képességgel kapcsolatos kér­désekben konzultálnak. A foglalkozási betegségben szenvedők kórházi kivizsgá­lására és gyógykezelésére pe­dig speciális részlegeket je­löltünk ki. Sajnos ma még indokolatlanul kevesen ke­rülnek ide. Ennek egyik oka az, hogy az üzemegészségügy­ben járatlan orvosok ritkán gondolnak arra, hogy vala­mely betegség foglalkozási eredetű lehet. — A statisztika szerint 1976—1981 között 29 száza­lékkal emelkedett azoknak a foglalkozási betegségben szenvedő dolgozóknak a szá­ma, akik még keresőképe­sek, és 38 százalékkal azoké, akik már keresőképtelenek. Ez nem a megelőzés gyenge­ségére utal? — A szolgálat számára meghatározó, hogy az elmúlt két évtizedben számottevően csökkentek az olyan klasz- szikus foglalkozási betegsé­gek, mint például a szilikó­zis, az ólommérgezés, a kü­lönböző bőrbetegségek. Vi­szont a gépesítés, a tömeg­cikkgyártás árnyoldalaként előtérbe került a zajártalom, a vibráció, az idegrendszeri és érzékszervi megterhelés, az új vegyi anyagok haszná­lata pedig felveti a későbbi elváltozásokat és magzati ká­rosodást okozó hatások lehe­tőségeit. Korai felismerésük és megelőzésük az üzem- egészségügy egyik legfonto­sabb feladata. A majd mindenütt rend­szeresített időszakos munka- alkalmasságj vizsgálatok szá­ma — elsődleges céljuk a megelőzés — figyelemremél- tóan növekedett. Ez azt is jelenti, hogy a dolgozók nagy része folyamatosan orvosi el­lenőrzés alatt áll. Hogy a megelőzés még több tapasztalatra támasz­kodhasson a szakszervezetek kezdményezésére iparági munka- és üzemegészségügyi bázisokat szerveztünk. — A főfoglalkozású üzem­orvosok mindössze 67 száza­lékának van táppénzbe vételi joga. Nem kevesli ezt? — Feltétlenül bővíteni kell ezt a kört. A tapasztalat megcáfolta a kezdeti aggo­dalmakat, nevezetesen azt, hogy az üzemi orvos „házon belül” nehezebben mond ne­met az indokolatlan kérések­re, s ez növelni fogja a be­tegállományt. Nem követke­zett be, viszont bebizonyoso­dott, hogy sokkal előnyösebb, ha a keresőképességet olyan orvos bírálja el. aki nemcsak a betegséget, de a munkakö­rülményeket is jól ismeri. — Milyen gondok vannak a foglalkozási rehabilitáció területén? — A rehabilitációnak szin­te kizárólagos egészségügyi képviselője az üzemi orvos. Kezdeményezi és szakvéle­ményével elősegíti a megvál­tozott munkaképességű dol­gozó foglalkoztatását, társa­dalmi beilleszkedését. Ez gyakran nem könnyű, vagy mert ilyen munkahely kevés van az üzemekben, vagy mert a dolgozó nem vállalja az esetleges átképzést és inkább a leszázalékolást választja. Egy készülő rendelkezés szé­kesebb kör,ű közreműködést teremt majd, az üzemegész­ségügyi szolgálatnak. Jóné- hány vállalat ugyanis még nem ismerte fel azt, hogy a rehabilitáció az egyén és a közösség érdeke és még ott sem igyekszik szaporítani az ehhez szükséges tárgyi-tech­nikai feltételeket, munkahe­lyeket, ahol a lehetőségek megvannak. — Az üzemorvosnak két lelke van: az egyik az álta­lános orvoslás felé húzza (ezt sulykolták belé az egye­temen) a másik az üzem­egészségügyi feladatok felé vonzza. Mi volna a kívána­tos arány? — Jelenleg a főfoglakozá- sú orvos munkaidejének Je­lét gondozásra, vizsgálatra^ gyógykezelésre fordítja, a többit a speciális teendőkre. Ez a megosztás elfogadható, ha mindenütt így lenne. Ma még sokaknál a gyógyító te­vékenység dominál. Dicsé­rendő viszont, hogy a szolgá­lat több mint háromszáz- ezer gondozottat tart nyil­ván: elsősorban a szív- és érrendszeri, valamint az emésztőszervi betegeket, a foglalkozásuk miatt veszé­lyeztetett, a fiatalokat és a terheseket, akiknek élettani állapot indokolja a rendsze­res ellenőrzést. A betegellátás hatékonysá­gát fokozná, ha az alapellá­tás kulcsembere — az üzemi orvos és a körzeti orvos kö­zött rendszeres információ- csere jönne létre. Ez mind­kettőjük érdeke, nem utol­sósorban a betegeké. Kertész Katalin Szélesítik a 32-es számú út Jászalsószentgyörgy—Alattyán közötti szakaszát. A jelenlegi 6 méteres útfelületet 7 mé­terre növelik, egyes kanyarok ívét enyhítik. A munkát az Aszfaltútépítő Vállalat végzi Üzemeknek, kistermelőknek ÁHV-kedvezmény ’8A első negyedére Az állatforgalmi és hús­ipari vállalatok — számolva a növekvő bel- és külföldi igényekkel, továbbá azzal, hogy az állatállomány nö­vekvőben van — a zavarta­lan forgalmazás biztosításá­ra máris nyilvánosságra hoz­ták a jövő érvre szóló minde­nekelőtt az első negyedévet érintő termeltetési feltétele­ket, ösztönzőket. A vállala­tok 1984-ben az ideinél is nagyobb felvásárlásra ké­szülnek, ami alaposan igény­be veszi majd a húsfeldol­gozó gépeket. Ezért igyekez­nek ösztönözni az első ne­gyedévi átadásokat, amikor is a sokéves tapasztalatok szerint általában kevesebb állatot értékesítenek a ter­melők és emiatt néhány vá­góhíd nincsen kellőképpen kihasználva. A vágósertés-értékesítés­nél a kistermelők jövőre, ja­nuárban és februárban — amennyiben megfelelnek a szerződéses feltételeknek — kilónként egy forint időszaki felárat is kapnak. A nagy­üzemeknek a felvásárlási árakban már eddig is meg­határozott, I—IV. havi idő­szaki feláron felül saját tu­lajdonú sertéseik és az in­tegrációs körzetben megter­melt kistermelői állomány értékesítése után többlet ér­tékesítési prémiumot kapnak. Ennek összege — a meghatá­rozott feltételek teljesítése­kor — kilónként 1,50-től 4,50 forintig terjed. A vállalatok ösztönzik a vemheskoca-ki helyezési ak­ciót is. Állatonként 300 fo­rint időszaki felárat fizetnek a termelőknek az 1984. ja­nuár 1. és április 30. között átadott kéthónapos vemhes kocasüldők után. A felárat nem hárítják át a kisterme­lőkre. További 300 forintos felárat fizetnek azoknak a nagyüzemeknek, amelyek meghatározott feltételek tel­jesítésével egyidőben növe­lik az átadott vemhes kocák számát. Ezt az összeget sem hárítják át a kistermelőkre, akikhez végül ús az állatokat kihelyezik. A jövő évi szer­ződési feltételekben máris meghatározták, miképpen ösztönzik a vágómarha-ter­melést; az első negyedévi ex­portfeladatok teljesítésére a jelenleg érvényben lévő ex­port felárat 1984 első negye­dére is meghirdetik és ezen felül, állatonként 500 forint időszaki exportfelárat is fi­zetnek. Meghirdették a vágó- juh 1984 első negyedévi ga­rantált átvételi árait is. A vállalatok megkezdték az 1984. évi, különösen az első negyedévi lejáratra szóló szerződések' kötését.

Next

/
Thumbnails
Contents