Szolnok Megyei Néplap, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-01 / 102. szám

6 Nemzetközi körkép 1983. MÁJUS 1. Hz angol és a francia atomerők Genfben május 17-én kezdődik az európai közép-ha­tótávolságú atomfegyverek korlátdzásávai foglalkozó szovjet—amerikai párbeszéd újabb fordulója. A Reagan- kormányzat részéről — mint bebizonyosodott — a „köz­bülső” javaslat csupán taktikai manőver volt. Egyáltalán nem jelent előrelépést a Szovjetunió részéről egyoldalú leszerelést követelő úgynevezett nullaváltozathoz képest, mivel változatlanul számol az „eurorakéták” nagy ré­szének nyugat-európai elhelyezésével. Nyilvánvaló, hogy a katonai erőviszonyok felborítását célzó efféle törekvés a másik fél számára éppenúgy elfogadhatatlan, mint az eredeti amerikai elképzelés volt. A „közbülső” javaslat a többi között éppen úgy nem számol az angol és francia atomerővel, ahogy a korábbi amerikai indítvány sem. Moszkvában ezzel szemben már a múlt év végén igen nagyjelentőségű indítvány fogalmazódott meg. Eszerint a Szovjetunió — még az új amerikai nukleáris harcesz­közök ez év végétől tervezett telepítése előtt — kész len­ne az európai területén meg­levő rakétáinak számát any- nyira csökkenteni, mint amennyi ilyen kategóriájú atomfegyverhordozóval je­lenleg Franciaország és Nagy-Britannia rendelkezik. A szovjet fél tudomásul ve­szi ugyan, hogy sem London, sem Párizs nem vesz részt és egyelőre nem is hajlandó részt venni a rakétatárgya­lásokon, az általános erő- mArlegben (azonban semmi­képpen nem lehet figyelmen kívül hagyni a francia és az angol csapásmérő erőket. Annál inkább nem, miután ezeket egyértelműen a NATO nukleáris potenciál­jához számítják és a szoci­alista országok elleni beve­tésre szánják! Hogy a ..beszámítást” el­kerüljék. Londonban példá­ul azzal érvelnek, hogy a brit Polarisok alig 3—4 szá­zalékát teszik ki a Szovjet­unió és az Egyesült Álla­mok hasonló eszközeinek, tehát — úgymond — elha­nyagolhatók. A francia poli­tikai és katonai vezetők szintén arra hivatkoznak: a két vezető atomhatalomhoz képest a „force de frappe”, a saját nukleáris „elriasztó” kapacitásuk „nem túl jelen­tős”. Nagy-Britanniának és Franciaországnak összesen 263 közép-hatótávolságú cél­ba juttató eszköze van, s ezek között 162 darab a szá­razföldi és tengeri elhelye­zésű, 300—4600 kilométeres hatótávolságú rakéta. Ha azt vesszük alapál, hogy a NATO-nak együttesen 986 darab, ebbe az osztályba so­rolható nukleáris fegyver- ,hordozója van, akkor nem nehéz kimutatni, hogy ennek aligha lebecsülhető 27 száza­lékát a franciák és az an­golok adják. Ami Angliát illeti, négy „Resolutien” mintájú ten­geralattjárójának fedélzetén 64 darab, egyenként három robbanófejjel (ellátott Pola­ris A—3 mintájú, 4600 kilo­méteres hatótávolságú raké­tája, .továbbá 55 ..Vulcan” bombázója van (hatósugaruk 2400 kilométer). Minden má­sodik, Polarisokkal felsze­relt atom-tengeralattjáró ál­landó őrjáratozást végez az Atlanti-óceánon, készen az azonnali első csapásra. Jel­lemző, hogy egy háborús NATO-forgatókönyv szerint az egyik angol úszóegység­nek a szovjetunióbeli Minszk városára kellene kilőnie ra­kétáit. A szigetország hadászati támadó erői a jövőben még csak tovább bővülnek. Azt tervezik, hogy a 90-es évek­ben a Polarisokat a legújabb amerikai Trident-rendszer- re! cserélik le. Ha ezt az át- fegyverezést végrehajtják, akkor az új még több tölte­tű rakéták révén (hatótávol­ságuk eléri a 11 ezer kilomé­tert) Nagy-Britannia csapás­mérő képessége mintegy 20- szorosan múlja majd felül a mostanit. Nyugati információs for­rások szerint a másik érin­tett fél, Franciaország ugyancsak nem lebecsülhető nukleáris erővel rendelke­zik. A „Force de frappe”-nál 80 darab, öt atom-tenger­alattjárón elhelyezett, 3200 kilométeres hatótávolságú M—20-as rakéta, 18' darab szárazföldi, 3500 kilométer­re célba juttatható rakéta, továbbá 46 darab Mirage— IV. bombázó áll szolgálatba (ezek légiutántöltéssel több mint 2000 kilométert repül­hetnek.). Szakértők becslése szerint a francia atomerő az 1975 és 1980 közti időszak­ban megkétszereződött, s 1990-ig tovább növekszik. Idén januárban hangzott el először, hogy ezekkel a ra­kétákkal „a Szovjetunió nagy teaüSetei .csaknem si­vataggá változtathatók”. Utaltak arra is, hogy 1990- ig hét atomtengeralattjáró áll majd rendszerbe. Mint látható, a brit Pola­risokkal és a francia M—20- asokkal nem a Déli-sarkot akarják 'fnegcélozni, ezért teljesen tarthatatlan az az álláspont, amely szerint eze­ket az eszközöket ki kellene hagyni a kontinentális egyensúlyi képletből. Egon Bahr, az ismert nyugatné­met katonapolitikai szakér­tő nemrégiben kiszámította, Angliának és Franciaország­nak a 90-es évek végéig együttvéve legalább 1200 nukleáris robbanótöltete lesz. így hát — szavai sze­rint — irreális lenne azt re­mélni. hogy a Szovjetunió egyoldalúan és önkéntesen Jemand/tna közép-hatótávol­ságú rakétáiról. Bármilyen csökkentésre csakis az egyenlő biztonság elvei alapján kerülhetne sor. Serfőző László alezredes A francia hadászati csapásmérő erők egyik komponensét az atomtengeralattjárók alkotják. Felvételünkön a „L’Infexib- le” nevű úszó egység látható. Mind több árucikk Lengyelországban a néppzttaság A lengyel statisztikai hi­vatal első negyedévről szóló jelentése arra utal. hogy a gazdasági helyzet lassan normalizálódik. Jóllehet — hangsúlyozta dr W. Sadows- ki professzor, a statisztikai hivatal elnöke újságíróknak — a lengyel gazdaság to­vábbra is válságos állapot­ban van, s a termelés szín­vonala alacsony, sikerült le­küzdeni a nyersanyagellátá- si nehézségeket, kedvezően fejlődik a mezőgazdaság, mind több árucikk jelenik meg a piacon. A legnagyobb a fellendü­lés a feldolgozó • iparban, ahol az értékesített termék­volumen 20 százalékkal nőtt. A kőszénkitermelés a múlt évhez hasonlóan 4 7.S mil­lió tonna volt, a barnaszéné 10.9 millió tonna, ami 8,8 százalékos emelkedésit jelent. Az áruforgalom az idén márci usban 60 százalékkal magasabb volt a múlt évi­nél, s 1982 végéhez viszo­nyítva ugyanilyen mérték­ben nőtt az árukészlet. Jelentős felélénkülés ment végbe a lakásépítésben. A szocialista szektorbeli építő- szerelő vállalatok termelése az idei első negyedévben 27.5 százalékkal volt maga­sabb a múlt évi első negyed­évinél. Az építőipar 25,5 ezer lakást adott át rendel­tetésének, vagyis közel 25 százalékkal többet, mint egy esztendővel ezelőtt. Szemmel látható a stabi­lizáció a munkaerőpiacon. Az idén márciusban 257 ezer betöltetlen szabad mun­kahely volt, ugyanannyi, mint februárban. A szocia­lista szektorban az összes foglalkoztatottaik száma a múlt év márciusához képest 54,b ezer fővel csökkent. Kedvezőek a .körülmények a mezőgazdaság számára. A vetések .állapota jobb. mint egy évvel ezelőtt volt. Az idén márciusban egyharmau- da! több terményt, adtaik ei, mint tavaly. A termelésnöve­kedés irányzata tartósnál; mondható. Jelentős szerepe van ebben a gazdaságúi; jobb nyersanyagellátásának, ami a külkereskedelem ér­deme. A tavalyi első negyed évhez képest az export 12II százalékkal, az import 24,2 százalékkal emelkedett. Kü lönös figyelmet érdemel a fogyasztást szolgáló import, körülbelül 20 százalékos nö­vekedése. Jelentősen bővült a szocialista országokkal le­bonyolított külkereskedelem. A legfontosabb kérdé­sek egyike ma Ku­bában is a gazdaság. A Kubai Kommunista Párt 1980 decemberében tar­tott II. kongresszusa alap­ján bizakodó volt a gazda­sági kilátások tekintetében. Az ott jóváhagyott 1981— 85-ös ötéves népgazdasági terv utalt ugyan a világgaz­dasági nehézségekre, de számba vette a KGST-orszá- gokkal kötött megállapodá­sokat is. Ezek szerint 1976— 80-hoz képest 1981—85 kö­zött 30 százalékkal nő Ku­ba és a többi szocialista or­szág kereskedelmi forgalma, s kétszeresére a Kubának nyújtott hitelek összege. Mindent összevetve, az ót­éves terv a társadalmi össz­termék évi 5 százalékos nö­vekedését irányozta elő. 1981 októberében, a For­radalmi Védelmi Bizottsá­gok (CRD) II. kongresszu­sán Fidel Castro már így beszélt.: „ megszorító in­tézkedéseket kell hoznunk, bizonyos módon fel kell ál­dozni néhány programot, térvet, beruházást, és való­színűleg az életszínvonalat is; de mindenáron szembe kell szállnunk a most elő­állott helyzettel”. A társa­dalmi össztermék tényleges növekedése 1981-ben és 1982- ben 2.3—2,5 százalék volt. Az idei terv hasonló növe­kedést irányoz elő. Ismeretes, hogy Kuba ké­relmezte a fejlett tőkés <ir­Munkanélkiiliség az Egyesült államokban Ellenhatáshoz sok... tehát sokan már valószínű­leg soha nem fognak tudni elhelyezkedni régi szakmá­jukban. Munkanélkülinek lenni traumatikus élmény. Kerin­genek ugyan legendák arról, hogy az amerikai munkanél­küli segély egészen csinos öszeg, főleg, ha forintba szá­mítjuk át. de akkor számít­suk ki azt is, hogy ezen az alapon Amerikában 40 fo­rint egy pohár sör, 150 egy mozijegy és 10 ezer a lak­bér. A segély különben ál­lamonként változik, összes­ségében elmondható, hogy az állásvesztés a megszokott havi jövedelem 20—50 szá­zalékos csökkenését jelenti. Ha pedig a munkanélküli segély „lejárt”, a még ala­csonyabb szociális támogatás az éhenhaláshoz sok a meg­élhetéshez kevés. Nem vélet­len, hogy a munkanélküli­ségi mutató emelkedésével egyenes arányban növekszik az öngyilkosságok száma. A Fehér Háznak ugyan nem tetszik, de a társadalmi vál­sághangulatra fogékony té­vések fő témája már rég­óta a munkanélküliek ver­gődése. A megtört, hitüket vesztett emberek látványa az egész lakosságot meg­riasztja, hiszen sokan tar- temailq tarthatnak hasonló sorstól. Különösen döbbene­tes látvány, ha valahol né­hány száz munkahely nyí­lik. és aura hóban-fagyban már előző éjszaka sok ez­ren várakoznak. Akinek pedig még van kedve tréfálni, azt kérdi; lesz-e munkanélküli Ronald Reagan is? Avar János Választási kampányában Reagan „csodát” ígért, az infláció leküzdését a mun­kanélküliség növelése nél­kül. Ám kiderült, hogy a re­publikánus kormányzat mégis kíméletlenül rálépett a gazdaság fékjére. Így éve­kig is eltarthat, amíg vi­„Munkára van szükségem” — hirdeti egy önreklámozásra kényszerülő denveri férfi H V J Fror „Felvétel nincs — Mérjük ne érdeklődjön” — felirat egy bos­toni építkezésnél Ügyes szónoki fogással élt Reagan az 1980-as választá­si kampányban, de ezt most alkalmasint ellene fordít­ják. Ezt mondta: „A gazda­sági visszaesés az, ha a szomszédom munkanélküli. A válság, ha engem is ki­tettek az állásomból. És a megoldás? Ha Jimmy Carter lesz munkanélküli”. Húsvét után az elnök el­merészkedett az acélváros ba, Pittsburghbe. ahol a munkanélküliség az országos 10,3-as átlagnál jóval ma­gasabb, Megoldásként mindössze a szakmai átkép­zést tudta ajánlani gyógy­szernek, de aztán autókara­vánja gondosan elkerülte a találkozást a sokezer, zuho­gó esőben is kitartó tüntető­vel, akiknek táblái épp az ő menesztését sürgették. A munkaerőállomáriyt. h ■ vatalosan „csak megtizedel­te” a nagyarányú állásvesz­tés, az üzemek sorának be zárása. Valójában ennél riasztóbb a helyzet: a 11,5 millió munkanélkülin kívül öt^hat millió ember csak részlegesen dolgozik, persze alacsonyabb bérért. Arról csak becslések vannak, hogy hányán adták fel, főleg fia­talok, az álláskeresést, s nem kerültek be a statisz­tikába. A mostani munka- nélküliség ugyanis az Egye­sült Államok háború utáni korszakának legnagyobb drámája. Közjáték Reagan pittsburghi látogatása alatt: rendőr von­szol el egy tüntető nőt a helyszínről szonylag elviselhetőbb szint­re csökken a munkanélkü­liség aránya. A majdani fel­lendüléssel azonban struk­túraváltozásra is sor kerül, pers mov agei Kuba Gazdasági intézkedések szagokkal szembeni 3,5 mil­liárd dolláros adósságállo­mány egy részének átüteme­zését. A kérés 1,2 milliárd dollár közép- és hosszúlejá­ratú hitelre vonatkozik. A kubai javaslat szerint az or­szág továbbra is fizeti rö­vid lejáratú hiteleit és tel­jes adóssága kamatait, az átütemzett adósság tőkéjét pedig 1986ntól hét év alatt törleszti. Két ok magyarázza az átmenetileg előállott ne­héz helyzetet: 1. A nemzet­közi pénzügyi válság, 2. A cukor világpiaci árának esése. Bár tavaly Kuba import­jának már csak 20 százalé­ka származott a tőkés or­szágokból. ennek jelentősé­ge messze nagyobb szám­szerű arányánál. Hiszen, mondta Fidel Castro 1982. július 26-ám, „ml gyógysze­reket, élelmiszereket, takar­mány-alapanyagot. ipari és építőipari nyersanyagokat, alkatrészeket, egyes beren­dezéseket veszünk kemény valutáért". A tőkés import kényszerű csökkenése be­gyűrűzik hát a termelés és a fogyasztás számos terüle­tére. Az 1983-as népgazdasági terv az életszinvonal meg­őrzését és az export 10 szá­zalékos növelését tűzi célul. A társadalmi össztermék tervezett 2—2.5 százalékos növelésén belül, főleg azon gazdasági ágazatok nagyobb növekedését irányozza elő (cukoripar 8 százalék, cu­kornádtermesztés 10 száza­lék, nikkeltermelés 12 szá­zalék, kávé és citrusfélék 21 százalék) amelyek exportál­ható. illetve importcsökken­tő termékeket eredményez­nek. A vázolt célkitűzések el­éréséhez fontosak persze • a belső gazdasági feltételek is. Ezek kétségkívül legfonto­sabbika az 1976—80 között bevezetett új gazdaságirá­nyítási. és tervezési rend­szer. A korábbi, teljesen centralizált irányítási rend­szert felváltó új rendszer azon a felismerésen alapul, hogy — mint a Cuba Socia- l'ista című lap megállapítja: a termelési viszonyok forra­dalmi átalakítása új gazda­ságirányítási formát igényel. Ugyancsak fontos belső fel­tétel az 1980 nyarán beveze­tett általános bérreform, amelynek fő célja az volt, hogy emelje a legalacso­nyabb és — a vezetők ösz­tönzése érdekében — a leg­magasabb béreket; a bér összetételében növekedjék a teljesítménytől függő mozgó rész szerepe. A termelés ösztönzése és a lakosság jobb ellátása érde­kében 1980 nyarától működ­nek az úgynevezett „parasz­ti szabadpiacok”, kiegészít­ve az eddigi elosztási rend­szert. Ilyenformán jelenleg három elosztási forma él egymás mellett. Az egyik a mindmáig érvényben levő, az 1981 végi kiskereskedel­mi árreform ellenére ma is igen olcsó árakkal funkcio­náló, minden alapvető me­zőgazdasági-ipari fogyasztási cikkre kiterjedő jegyrend­szer. A második a 70-es évektől növekvő szerepet játszó úgynevezett párhuza­mos piac, amelynek kereté­ben az állami kiskereske­delmi hálózatban egyes ter­mékek jegy nélkül kapha­tók. illetve a jegyre kapható mennyiségen felül, de jóval magasabb áron is megvásá­rolhatók. A harmadik a pa­raszti szabadpiac, amely a termésnek az állami felvá­sárlásra betervezett meny- nyiségen felüli részét fel­szabadította, és lehetővé tet­te, hogy ez a felesleg a sza­badpiacra kerüljön. Ügy tű­nik azonban, hogy a kubai vezetés hosszú távon számol a jegyes elosztási forma fennmaradásával. g—i Összeállítana: Conütantín Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents