Szolnok Megyei Néplap, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-01 / 102. szám
1983. MÁJUS 1 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Kitüntetés jól dolgozó kollektíváknak Kiváltságok és hátrányok nélkii I (Folytatás az 1. oldalról) több, mint egy évvel korábban. A bolti kiskereskedelem 9,8 százalékos forgalomnövekedésében nem kis része volt a társközségek ellátási színvonala javításának: a hűtőkapacitás bővítésével örményesen és Tiszabőn is javult az árukínálat. Tiszabőn az élelmiszerforgalom 17 százalékos felfutását eredményezte. Javult az iparcikkkínálat is a társközségekben; helybe vitték a mezőgazda- sági kisgépeket, az elektromos háztartási gépeket. A vendéglátóipari üzemág 14,8 százalékkal forgalmazott többet, mint egy évvel korábban. Zökkenőmentesen oldották meg a gyermekélelmezést. Jól szervezte feladatát a felvásárlás is. Az egy híján százhetven dolgozót foglalkoztató áfész- nál 13 szocialista brigádban 95 tag mutat példát alapvető feladatainak kulturált ellátása mellett a szövetkezeti élet minden területén. A dolgozók 70 százaléka szakképzett, és többségük 30 éven aluli. Becsületes munkájukkal mindannyian hozzájárultak az elismerést kiváltó eredményekhez. * * * A szolnoki Bartók Béla Kamarakórus köszöntötte tegnap délután először a Kunság Élelmiszer- és Vegyiáru Kereskedelmi Vállalat dolgozóit Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ színháztermében. A hétszázötven dolgozót foglalkoztató Szolnok és Békés megye ellátásáért felelős vállalat ott ünnepelte meg, hogy a hatodik ötéves terv időszakában másodszor is érdemesnek bizonyult a Kiváló Vállalat kitüntető címre. Tavaly ugyanennek a kitüntetésnek örült 1981. évi eredményei alapján a szorgos kollektíva. Az ünnepségen ott volt Mohácsi Ottó, a Szolnok megyei és Csatári Béla, a Békés megyei Pártbizottság A kedvező tavaszi időjárás következtében mintegy tíznapos előnyhöz jutottak a rizstermesztő gazdaságok. Az ágazat szervezésével és fejlesztésével foglalkozó KITE termelési rendszer partnergazdaságai idejében megkapták a kellő mennyiségű és minőségű vetőmagot. Ez évben az ország 28 mezőgazdasági nagyüzemében várhatóan 12 ezer 200 hektár rizs termesztéséhez szállítanak vizet az öntözőcsatornák. Ebből a területből Szolnok megye négy állami gazdasága és hat termelő- szövetkezete 6300 hektáron termeszt az idén „vízi gabo- nát”. A munkák jó ütemben haladnak, a megyei terület 60 százalékán már földben pihen a mag. A gazdaságok a hiányzó területen „beáztatott”, azaz előcsa'ráztatott magot vetnek. A többi „rizses” megyéhez viszonyítva némi lemaradás tapasztalható Szolnokon: a kötött talajon a kevés őszi csapadék miatt itt a munkáikat csak késve kezdhették meg. Békés és Csongrád gazdaságai többnyire ősszel munkálták meg a talajt, ez a feladat nálunk a tavaszra maradt. Az elmúlt évben egyre több gazdaságban jelentek meg a korai érésű fajták. Elvesztette egyeduralmát a Nukleoryza, amelyet 1982- ben a terület mintegy 83 százalékán termesztettek az ország rizstelepein: részesedése az idén 66—68 százalékra csökkent. Helyét az Oryzella, majd a Karolina, a Mutashali és a Kákái 203- as fajták foglalták el. titkára, a Belkereskedelmi Minisztérium és a KPVDSZ, valamint a két megyeszékhely párt- és tanácsi szervezeteinek sok vezető munkatársa. A kitüntetésről szóló oklevelet Novák Gusztávné dr., a KPVDSZ alelnöke méltató szavakkal adta át: — Ilyen címet az idén 65 vállalat és szövetkezet nyert el 1982. évi munkája elismeréseként a tárca területén. A Belkereskedelmi Minisztérium és a KPVDSZ azt vizsgálta, hogyan feleltek meg tavaly a változó körülményeknek, a hazai piaci keresletnek. A Kunság kereskedelmi vállalat valamennyi fontos gazdasági mutatójával a szakmai átlag fölött j/ár, kiegyensúlyozott áruellátás, bővülő kínálat jellemzi munkáját. A raktár- es számvitel gépesítésével, a szállítás korszerűsítésével gyorsították az áru útját a gyártótól a fogyasztóig, és létszámgondjaikat jól ellensúlyozva magasabb termelékenységet értek el. Az MSZMP Szolnok megyei és Békés megyei Bizottsága, valamint a két megye tanácsa nevében szót kért az ünnepségen Mohácsi Ottó, az MSZMP Szolnok megyei Bizottságának titkára. Köszöntötte a két megyében kiváló eredménnyel dolgozó, s az alapellátásban jelentős szerepet vállaló Kunság Élelmiszer- és Vegyiáru Kereskedelmi Vállalat dolgozóit, azt a 39 szocialista brigádot, amely a munkában élen jár, s mindazokat, akik erejük javát adva munkálkodtak a közös célokért. A kitüntetést Csikós Sándor vállalati igazgató köszönte meg. Az ünnepség brigád- és személyi kitüntetésekkel zárult. • • • Az 1982. évi szocialista munkaversenyben elért kiemelkedő gazdasági és mozgalmi munkája eredményeként a kisújszállási Kunszöv tegnap megkapta az ipari miniszter dicsérő oklevelét. A korai vetés miatt a vegyszerezés is korábban időszerű, most mégis gondot okoz a kakaslábfű elleni — import alapanyagú — Syn- pran N elnevezésű gyomirtó szer hiánya. A rizs termesztésben használt másik fontos vegyszer a Satum sem érkezett meg. A nagyüzemek a Budapesti Vegyiműveiktől előreláthatólag május közepén kaphatják meg az említett vegyszereket. A hazai rizstermesztés megújítása érdekében több külföldi technológiát is kipróbáltak az országban. Ezek közül egyiket a PalOr tási Állami Gazdaságban 166 hektáron alakították ki —• a szovjet tapasztalatok alapján — a kubányi típusú rizstelepet. Az új létesítmény víz- takarékos öntöző és lecsapoló rendszerrel rendelkezik. Alagcsövezett — dréne- rezett — táblákat alakítottak ki. ami lehetővé teszi a tökéletes víztelenítést, ugyanakkor a felesleges csapadékot is elvezeti. A teljesen vízszintesre alakított területen kevesebb energia ráfordításával jobb minőségű talajművelés végezhető. Palotáson a talajelőkészítés már megkezdődött. Az új telepen az idén 4—5 tonnás rizs termést várnak. A jövő évi vetőmag biztosítása érdekében a karcagi Magyar—Bolgár Barátság Termelőszövetkezet 75. a kisújszállási Tisza II. Téesz 35 hektárnyi területén palántázással nevelik a szaporító anyagnak valót. r. t. |Ma Szolnokon Nagygyűlés a Kossuth téren Ma reggel 6 órától fél nyolcig Szolnok főbb pontjain zenével köszönti az ünnepet, a-város lakóit a Killián György Repülő Műszaki Főiskola fúvós- zenekara. A megyeszékhely kitüntetett vállalatai, az üzemek, intézmények dolgozói és a diákok felvonulása fél1 nyolckor indul a Kossuth térre, a 10 órakor kezdődő ünnepi nagygyűlés színhelyére. Majoros Károly, a megyei pártbizottság első titkára mond ünnepi beszédet. A nagygyűlés után a Tisza- ligetben folytatódik a május elsejei program. Zászlófelvonás Május elseje, a nemzetközi munkásmozgalom nagy ünnepe tiszteletére tegnap a Parlament előtti Kossuth téren katonai tiszteletadás közepette felvonták az állami zászlót. Ugyancsak katonai tiszteletadással vonták fel a magyar nemzeti lobogót és a munkásmozgalom vörös zászlaját a gellérthegyi Felszabadulási Emlékműnél. Mezőtúron Megnyitották a népművészeti kiállítást Mezőtúron, a Városi Művelődési Központban tegnap délelőtt Jakatits Árpád, a megyei pártbizottság osztály- vezetője megnyitotta a XII. megyei népművészeti kiállítást. Az amatőr alkotók — fafaragók, hímzők, tojásfestők, díszítőművészek és ló- szőrlkészítők — munkáiból összeállított tárlat május 15- ig tart nyitva. A tegnapi ünnepélyes megnyitón adták át az egyéni alkotóknak és szakköröknek a megyei tanács, a megyei művelődési központ és Mezőtúr város Tanácsának nívódíjait és az úgynevezett munkajutalmakat. Hazautazott a kjusztendili küldöttség A hét elején Kjusztendil- ből, Szolnok megye bolgár testvérmegyéjéből háromtagú küldöttség érkezett a megye- székhelyre, melynek vezetője Sztefka Ivanova, a Kjusz- tendil megyei pártbizottság osztályvezetője volt. A vendégek hetes programjuk során ismerkedtek a megye kulturális életével. Ellátogattak Karcagra, megnézték a múzeumot, a Kántor Sándor fazekas-táj házat; Ti- szaföldváron a földrajzi múzeumban, valamint a Hajnóczy József Gimnázium és Óvónői Szakiskolában jártak; jászsági útjuk során megtekintették a jászberényi múzeumot és a Jászapátin folyó régészeti ásatásokat. A küldöttséget fogadta Sipos Károly, a megyei tanács elnökhelyettese és tájékoztatót tartott számukra arról, hogyan valósul meg a tanácsi irányítás, annak demokratizmusa a kulturális életben, majd tárgyaltak a két megye közötti kapcsolat továbbfejlesztésének lehetőségeiről. A bolgár küldöttség tegnap hazautazott. Jó! emlékszem a falusi szabóműhelyre. Szerettem apám körül téblábol- ni, a szövetdarabok között babaruhának valót kutatni, amit apa ütemes, lendületes mozdulatát utánozva varrtam, vasaltam. Nem a baba miatt, hanem a dicséretért. Hogy azt mondja, ügyes vagyok, és én szedhessem ki a próbababán feszülő kabátból a maradék fércet, és ezzel én fejezhessem be a „művet”. Aztán egyszer csak nem volt többé szabó- műhely. Hónapokig lakat volt az ajtaján,' később pedig egy idegen mogorva asszony krumplicukrot. lisztet, kenyeret árult benne. Nem értettem, hogy miért lett ^gyik napról a másikra az aranykezű mesternek tartott apámból pincér, a lakásunkkal szemközti füstös vendéglőben. iBttől fogva Ideges békétlenségben éltünk. Nagymama keresztet hányva állandóan azt hajtogatta, hogy átok ül rajtunk. Oda leit a nagyapa kertje is. Nem volt télen aszalt szőlő a padláson és ráncos bőrű alma a szekrény tetején. Nagyapa szétverte a permetezőgépet, szünet nélkül szívta a bagót és morgott: „Minek adták, ha úgy is tudták, hogy el fogják venni.” A család férfitagjai szidtak valakit, az asszonyok rettegve csillapították őket. Anyám a folyosóvégi szomszédos lakásban élő tanítót hibáztatta: ö hozza ránk a bajt. Ö hergeli apádat, amióta ott hagyta a katedrát és a városba jár a konzervgyárba dolgozni. Nem szívesen beszélünk ezekről az időkről. Ha nagyritkán szóba kerül, apám azt mondogatja, csak azt sajnálja, hogy a tata nem élhetett még legalább néhány évet. Nem hallhatja, hogy nagyanyád, hogy hálálkodik istennek, amiért megváltozott a világ: hagyják az embereket dolgozni, élni. Apa kényszerű pályakorrekciója sikeres volt, nem bánja, hogy nem a varrógép mellett élte le az életét, hogy tanult, hogy a vendéglátás lett a mestersége, s az áfész osztályvezetőjeként végigdolgozott harminc évet. Nincs nosztalgiája a műhely után. amire annak idején az adópolitika tétetett lakatot. Mostanában úgy tervezi, hogy nyugdíjkiegészítésként újra megéri kezébe .venni a szabóollót. Mert, ahogy nagymama mondja, „hál’ isten ma hagyják az embereket élni”. Hogy sommás értékítéletében mi minden van benne, nem is sejti. Nem olvas történelemkönyvet, az elmúlt harminchét év politikáját értékelő tanulmányokat, nem tudja, hogy amit harminc évvel ezelőtt átoknak tartott, azt ma a politikai zsargon elhibázott szövetségi politikaként értékeli. Nem tudja, hogy akkor a családja, a marxizmust legfeljebb hírből ismerő szabó kisiparos fia, és konok, rátarti öregje, aki „csak” becsületből. tisztességből tudott példát mutatni, ideológiai tisztánlátásból nem, egyszerre csak osztályidegen lett, gyanús elem. talán még ellenség is. Nem tudhatta, hogy a szomszédban élő tanító munkáját 1953- ban rosszabbul fizették meg, mint 1938-ban. Nem értette, hogy a tanult ember túl a negyvenen 1956 októberében hogyan kerülhetett a szobordöntögetők közé. Ez azután három hónappal történt, hogy a párt központi vezetősége nyilvánosan önkritikát gyakorolt: hiba volt, és a szövetségi politika torz értelmezése, az értelmiségieket úgy kezelni, mintha nem illetnék meg az alkotmányban minden magyar ember számára biztosított jogok. Csakhogy az emberi élet mértékegysége más, mint a történelemé. Ma már biztos vagyok benne, ha nagyapa túlélte volna a megrázkódtatást, ő sem sírná vissza a másfél jobbágy telkinyi, hitelből és munkából született, s a kényszerű tagosítás idejére éppen felvirágzó kisgazdaságát. A szakértelemmel és gonddal művelt, szépen termő nagyüzemi táblákban még talán nagyobb örömét lelné. Hát még az emberibb életben! Igaz, hogy mostanság nem is igen tarthatná magát olyan rátartian parasztnak. S legfeljebb ereklyeként őrizhetné és nézegethetné az egykori földművelő szerszámait. Tanulmányban olvastam, hogy a hatszázezer magyar termelőszövetkezeti parasztnak kétötöde olyan munkát végez, ami már semmiben sem hasonlít a hagyományos paraszti tevékenységhez, a falvak egyre szaporodóbb manzárdtetős családi házai pedig már egyáltalán nem emlékeztetnek az egykori sanyarú paraszti életre. Nem lehet nem észrevenni, hogy egyre kisebb a különbség a paraszt és az ipari munkás munkája, életformája, életkörülményei között, s nem lehet elvitatni, hogy ez a következetes szövetségi politika érdeme is nem csupán a gazdasági fejlődésé. Több mint két évtizede kezdett kibontakozni az ' a következetes szövetségi politika, amelynek lényege egy mondatban kifejezhető. 1961 decemberében hangzott el ez a mondat: „Aki nincs ellenünk, az velünk van.” S egy évvel később a párt VIII. kongresszusán ez a bizalmat tartalmazó és előlegező kijelentés érveléssel folytatódott: „A Magyar Népköztársaságban azok az emberek, akik munkával keresik meg a kenyerüket — és nem összeesküvéssel, bombakészítéssel töltik az éjjeleket és nappalokat —, reggel bemennek a munkahelyükre, és dolgoznak, a valóságban velünk vannak, még akkor is, ha esetleg ez részükről nem tudatos. Mert ha az országban az általános politika jó, akkor az iparban, a mezőgazdaságban. a szellemi munka területein a szocialista társadalom épül, s aki dolgozik, az a szocialista társadalmat építi. Viszont árt a szövetségi politikának, aki az ismert jelszót oda torzítaná, hogy „aki ellenünk van, az is velünk van.” Megtörtént valamennyi származásbelj hátrány eltörlése. Nem váltak többé a gyerekek kölyökfej jel megbélyegzettekké. És a hívők sem. akik korábban nem számíthattak érvényesülésre, akár grófnak születtek. akár esztergályosnak. Ekkoriban mondta Kádár János, hogy: „a szocializmus nem épül külön a materialistának, majd később külön a hívőknek, hanem a dolgozó emberek társadalma és mindenkinek épül. Ha pedig ez így van, akkor mindenki vegyen részt az építésében. A hivő emberrel nekünk először a szocializmus építésében kell egyetértésre jutnunk. Ha előbb abban próbálnának a hivő emberrel megegyezni, hogy van-e isten, vagy nincs, ez nagyon hosszantartó vitát eredményezne és nagy hiba volna, ha addig a szocializmus építése szünetelne.” Ebben, nem vitás, egyezség van. Az ellentétes világné- zetűek közötti feszültség oldódását a tények sora bizonyítja. A mondat, amelyről sokan úgy tartják, „megrengette az országot” és meghatározta további sorsát az értelmiség életében is sorsfordulót jelentett. Lassacskán kezdett becsülete lenni a szellemi munkának a szellemi munkásnak. Az ésszerűség diktálta, hogy a kéz és az agy erőszakosan ne legyen elválasztva egymástól. Ha valamikor, akkor mostanság nem túlzás azt mondani, hogy létkérdés az agy és a kéz összhangjának megteremtése. Hogy az összhang még nem tökéletes, ez tény. Együttműködését sok minden zavarja, nemcsak a kétkedés, a kishitűség, a közömbösség, a hitetlenség, az irreális elképzelések, amelyekre még akkor is oda kell figyelni, ha a csaknem másfél millió szellemi munkát végző csak egy kis csoportjára jellemző. Az agyat sokféleképpen lehet serkenteni, hogy miként, azon lehet és kell is vitatkozni. Felnőtt egy új értelmiségi generáció, amelyik nem ismeri a mellőzöttséget, a jogfosztottságot. Akiknek nem kell már bebizonyítani, hogy igaz a cél és igazak az eszközök, és mégis lehetnek dilemmák. A fejlődésből mindig újabb és újabb ellentmondások. elméletileg is tisztázására váró kérdések fakadnak, amelyekre hovatartozásuktól függetlenül munkások, parasztok, értelmiségiek választ várnak. A Központi Bizottság néhány hete született határozatában megfogalmazódott a válasz ígérete és a több mint két évtizedes reális és humánus szövetségi politika folytatása. Olyan nyílt és őszinte politikáé, amely bebizonyította, hogy képes a munkások, a parasztok, az értelmiségiek, a fiatalok közös és különböző, mindinkább differenciálódó csoportjainak szükségleteit, érdekeit igazságos elvek alapján rangsorolni és az ellentmondásokat feloldani. Kovács Katalin A Göngyöleggyártó és Forgalmazó Szövetkezeti Vállalat szajoli gyáregységében új automata faszeletelő géppel bővítették a Rapidex önműködő ládagyártó gépsort. Az új berendezés segítségével a 10 kilogrammos export ládákból az elmúlt évhez képest 11 százalékkal többet tudnak gyártani Bővült a rizsfajták választéka Fejlődött a teohnológla
