Szolnok Megyei Néplap, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-01 / 102. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. MÁJUS 1. A szenttamási öreg kastély hűvös nagytermében megpihentek kedden délután egy kicsit a törökszentmiklósi Állami Gazdaság szocialista brigádvezetői, élenjáró dolgozói. A messzi földeken, három kerületben szorgoskodó embereket ünnepre hívták. Köztük ült Imre Lajos. a csorbái kerület gépműhelye Május 1. Szocialista Brigádjának vezetője is. A harminchét éves fiatalember brigádkitüntetést vett át, aranykoszorús lett ismét a tizenkilenc tagú kollektíva. Az első kitüntetés után mégegyszer szólították a gépszerelőt. Öt éve már, hogy önkéntes tűzoltóként a rendre, a vagyonra is vigyáz a brigádvezető. Az ünnepség előtt és utána mondta el, hogy neki a május elsejei kitüntetésből még a hónap végére is jut. A gazdaság, s a megye nyolc állami gazdasági szocialista brigádvezetőit ő képviseli a hatodik országos tanácskozáson. — Nem voltam még országos értekezleten — mondta. — Nagyon meglepett, hogy engem választottak, bár a brigádmunkánk tényleg a legjobbak között van. Persze, itt a gazdaságban, egy ekkora területen gazdálkodó üzemben, nem könnyű az élet. A brigád tagjai karcagi. kisújszállási, örménye- si, fegyvernek! lakosok, s ha például tegnap kerestek volna, innen jó negyven kilométerre találnak meg. (Kerestük...) A csorbái kerület gépeit javítjuk, aratáskor majd kombájnra széliünk, aztán aratás után magunk javítjuk, s ősszel megint géppel megyünk — kukoricát törni. / Dehát én akartam így! Négyen vagyunk testvérek, s apám kis péküzemben dolgozott Kisújszálláson. Mint legnagyobbat sokszor magával hívott — meglehet, a-szakmát akarta velem megszerettetni — segíteni. No, nekem a pék szakma nagyon nem tetszett! Annál inkább a kisúji határban szántó-vető gépek, a traktorok, az aratók. Hogy pályát kellett választani, eljutottam ennek a gazdaságnak az elődjéhez. Akkor még ők szerződtettek, s úgy mehettem Makóra, mezőgazda- sági gépszerelő szakiskolába! Imre Lajos Kisújszálláson él a családjával. A gazdaság kölcsönével épített házat, onnan hozza, oda viszi a gazdaság autóbusza. Szerény, ha a brigádról kérdezik. Ök csak dolgoznak, javítják a gépeket, hogy az se szidja őket, ha használja, aki nem brigádtag. Szívesen patronálják a csorbái kisóvodát, s bármilyen fáradtak a napi munka után, a brigád sokszor tölti együtt a szabad idejét is. — Ott leszünk május elsején is, a törökszentmikló- siak felvonulásán, — mondja, s átsiet a gyönyörű kastélyparkon. A gazdaság autóbuszai várnak a kitüntetettekre. .. Az oldalt írta Sóskúti Júlia, a fotókat Nagy Zsolt készítette. A közelmúltban brigádvezetői tanácskozást tartottak a martfűi Tisza Cipőgyárban. A gyár több mint százötven brigádvezetője ott választotta meg képviselőjét a hatodik országos tanácskozásra, s ott cseréltek véleményt, mondtak javaslatot brigádvezetők és gyárvezetők a mozgalomról, a változtatások, a korszerűsítés módszereiről, helyi feladatairól. A tanácskozáson ott volt Maczó László vezérigazgató is. — Tanulságos eszmecsere volt, s nélkülözött minden formalitást. Valóban azokat a tennivalókat beszéltük meg, amelyek a szocialista brigádmozgalom megújhodása, korszerűsítése érdekében szükségesek. Ezzel meg is mondtam a véleményünket: mi azt mondjuk, nem válságról kell és lehet beszélni a brigádmozgalomban, hanem a korszerűsítés, a megújítás módjairól, lehetőségeiről. — A Tisza Cipőgyárban valóban negyedszázados ez a mozgalom, hiszen az állami díjas brigád megalakulása után, a hatvanas évek elején egymás után alakultak a brigádok. Hamar József ismét küldött Háromszáznégy hűtőgépgyári brigád képviseletében — Igen, két év alatt 45 kollektíva létesült, s jelenleg majdnem hatezer dolgozónk negyven százaléka szocialista brigádtag, de valamilyen munkaversenyben — üzemek, műhelyek közötti éves vetélkedőben — az összlétszám nyolcvan százaléka részt vesz. Ám hagyjuk a mennyiségi felsorolást, hiszen ennél jobb. tartalmasabb képet tudok adni. Mi a brigádmozgalom fejlődésében három szakaszt különböztettünk meg. A hőskor az első tíz év volt, amikor a brigádok száma nőtt, általában mennyiségi jellemzői voltak a munkájuknak is, nem feledve azt, hogy ebben az időszakban kezdődött már a tanulás, az általános és szakmai képzettség növelése. A második időszak 1969-78. között a megerősödés, az aktívabb tevékenység szakasza volt. Jellemző erre, hogy a szocialista brigádok élen jártak a nagyvállalat technikai, technológiai rekonstrukciójában, munkájuknak nagy szerepe volt abban, hogy a XI. párt- kongresszus tiszteletére kibontakozott munkaverseny eredményeként kongresszusi zászlót kapott a gyár, s elnyertük a Központi Bizottság dicséretét is. A harmadik szakaszt 1978-tól napjainkig számoljuk, s azt hiszem. a hatodik országos tanácskozás erre az időszakra fontos dolgokat mond majd ki. Ezt különben a munka jellemzi, mint ahogy egész politikánkban a legdöntőbb a munka, a gazdasági tevékenység, a minőség javítása, az anyagtakarékosság, a termelékenység fokozása. — Huszonöt év alatt a brigádok annyi fontos dolgot megvalósítottak már. Talán nem is érdemes arról beszélni, hogy a hármas jelszó szellemében mennyit tanultak, hogyan változtak az emberek. — Nagyon is érdemes! A huszonöt év alatt a brigádtagok szakmai, általános műveltségük gyarapításával megértek a mostani nagy feladatokra. De természetesen, egy sok éve jól működő, vállalásait rendre teljesítő kollektívának már nem adható föl olyan lecke, hogy járjanak el a betanítottak szakmunkásképzőre, mert ma már ott tartunk, hogy szakmunkások, s a futószalag igénye szerint nem egy, de több reszort ellátására alkalmasak. — A világért nem akarom a mi tapasztalatainkat és fia a brigádvezető. Ott volt a brigádvezetők ötödik országos tanácskozásán, s most is őt választotta a 304 hűtős brigád küldöttnek. — Készülök, szeretnék felszólalni! Tudja, miért? Figyelem az életet, a munkát, s nem/ tapasztalom! (mindenütt ugyanazt, mint a mi kollektívánkban. Nézze, ez a mi társaságunk tényleg húsz-huszonöt éve együtt van. Nálunk nincs megtorpanás, nincs válságról szó — de mintha az emberek körülöttünk nem lennének már olyan önzetlenek. Persze, talán meggyőznek majd a brigád vezetők, hogy sötéten látom a dolgot, de nekem most ilyen tapasztalataim vannak. Itt, vidéken sose volt könnyű összetartani a brigádot, de most nehezebb ! — Közömbösebbek is? — Ügy ám! Nem mondom, hogy ez általánosítható. Azt sem tudom hirtelen megmondani, mit lehetne ellene tenni. Ezért én, ha szót kapok, inkább a mi brigádunkról beszélek. Mi kitartók vagyunk, nekünk nem kell kétszer mondani, hogy mit csináljunk, s leginkább magunk is megtaláljuk, mi a dolgunk. Van már társadalmi munkáért is annyi oklevelünk, kitüntetésiünk, hogy össze se tudom gyorsan számolni. Dehát úgye, ez a brigád sokszoros kiváló, ez már ezt éli, ez nekünk az élet! Hamar József • és társai a héten egy délután és este is ezt bizonyították. Este tíz óráig dolgoztak reggel hattól egyfolytában. Bár nem ők dolgoznak majd az új műhelyben, nekik is volt most ott dolguk. Maczó László, a Tisza Cipőgyár vezérigazgatója a brigádmozgalomró a Vállalat Kiváló Brigádja címmel. A Xi pártkongresz- szus évében a Szakma Kiváló Brigádja kitüntetést, s a Központi Bizottság dicsérő oklevelét is megkapták. Egy évvel később a Magyar Nép- köztársaság Kiváló Brigádja cím lett az övék. A brigádvezető, Hamar József pedig 1978-ban Állami-díjat kapott. Hamar Józsefről megírta már sok újság: élete eggyé forrott a jászberényi nagyüzemmel. Első szakmunkás- tanulói között végzett, s katonaság után persze, hogy visszajött — vissza is várták a szorgalmas fiatalembert. Azóta épp huszonhárom esztendő telt el, s szinte természetes, hogy a gyár. a brigád véleményünket másokra erőltetni. A mi embereink ragaszkodóbbak. mint egy nagyvárosi gyárban, s ez a ragaszkodás nemcsak a gyárnak, a lakóhelynek is szól. Azt mondom: a munka- verseny olyan, mint minden emberi tevékenység. Jelen van benne jó és rossz tulajdonság, áldozatvállalás és önzés, nagylelkűség és számítás, hit és kishitűség. De minden eredményünkben ott a munkájuk, az igyekezetük! És itt rögtön hozzáteszem: ebben a mozgalomban huszonöt év alatt nálunk a nők rengeteget vállaltak. Mondhatják, hogy ez természetes, hiszen hatvan százalékban ők dolgoznak a cipőgyárban! Mégse lehet természetesnek venni: az — ne küldjük őket a parkba gereblyézni! Az értelmes társadalmi munkának vagyunk a hívei, s ezzel együtt annak is: mindig és mindent meg kell beszélni az (emberekkel, tájékoztatni kell őket mit. miért javasolunk, kérünk. Ezt hívják, ugye, megfelelő információnak? A mozgalom eredményeit folyamatában kell figyelni! Nem évente kétszer kampányban, először az éves vállalások idején, aztán év végén, a teljesítés számonkérésével. Ösztönözni kell a sokéves, jó kollektívákat, ne forduljanak befelé, hívják, fogadják maguk közé a fiatalokat, a kezdőket. Az értékeléskor ki kell zárni a gyáron belüli sovinizmust: Szolnok megye első Állami díjas brigádja. A martfűi Tisza Cipőgyár Petőfi Sándor Szocialista Brigádja 1965. április 4-én Állami-díj kitüntetésben részesült. A brigád tagjainak a parlamenti fogadáson Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára is gratulált. (MTI fotó, Vigovszki Ferenc felvétele — archívumból) asszony ellátja a családját, neveli a gyerekeit, végigdolgozza a nehéz nyolc órákat a futószalag mellett, és még többre is kész bármikor! — Öröm hallani, hogy a nők mindig élen jártak és most is élen járnak a brigádmunkában. — Tennivalóinkról csak annyit: a brigádoknak és a gazdasági vezetésnek át kell tekinteni önkritikusan és becsülettel az eddigi munkát, s közösen megállapítani, mi a korszerűsítés, a megújhodás útja. Például az is, hogy rugalmasságot hangoztatva ne ráncigáljuk a szorgos kollektívákat, s amikor a gyárnak feltétlenül jobb lenne, ha szabnának, varr- nának, talpra ragasztanának nem az a cél, hogy egy-egy részleg brigádjai közül hány kiváló, hány arany koszorús, hanem a valós teljesítmény. Talán a követelményeket is szigorítani lehetne, s nagyobb anyagi ösztönzéssel élni. — Ezek persze már a következő időszak feladatai, s érzésem szerint az országos tanácskozás mond ki sok döntő szót, javaslatot. Tőlünk Tokodi Andrásné, a 121-es műhely Hámán Kató Szocialista Brigádjának vezetője vesz részt ezen, de valamennyien figyeljük a tanácskozást. A gazdasági vezetők is, hiszen nemcsak felelősek vagyunk a mozgalomért, hanem jól felfogott érdekünk is a brigádmunka! — Ezt az isten se mossa le rólunk, — vakarja meg a fejét Hamar József Állami-díjas, a Vályi Péter Szocialista Brigád vezetője a Hűtőgépgyár végében, ahol az új tmk-garázs és javító- műhely épül. — Elvállaltuk társadalmi munkában a villanyszerelést, s épp a mai napon maradunk bent este tízig. Majd mondják, úgy szerveztük a társadalmi munkát, hogy az újságban is nyoma legyen! Jót nevet, s vele a többiek is, akik az állványok tetején szorgoskodnak. Nem úgy ismerik a Vályi Péter brigádot, mint amelyiknek szüksége lenne az ilyen reklámra! A Hűtőgépgyár tízszer ismerte el munkájukat Negyedszázada Huszonöt évvel ezelőtt kezdődött. Nagyvállalatoknál, ipari üzemekben munkabrigádok alakultak, s jelszavuk lett: „Szocialista módon dolgozni. tanulni, élni!”, 1959-ben Szolnok megyében számuk még elenyésző volt — a hatvanas évek közepén már számon tartatták őket. 1966- ban az iparban 2577 szocialista brigád dolgozott, s a hármas jelszó szellemében több mint huszonöt- ezer ember élte munkáséletét. Most, a szocialista brigádvezetők hatodik országos tanácskozása, a közelgő negyedszázados évforduló előtt megyénkben 5315 brigád 62 ezer 609 tagja dolgozik. A szocialista címet, illetve a mozgalom ikil\lönböző fdkozatiát 4450 kollektíva 51 769 tagja mondhatja magáénak. Munkájuk, igyekezetük alapján két állami díjas brigádunk van, öt pedig a Magyar Népköztársaság Kiváló Brigádja címmel büszkélkedhet. Majdnem ezerötszáz az aranykoszorús kollektívák száma — illetve talán már több is, hiszen a múlt év végén volt ennyi, s éppen most, a munka ünnepe előtt ismét sokan érdemesnek bizonyultak erre a kitüntetésre. Munkahelyi brigádtanácskozások, véleménycserék és viták jellemzik most a brigádmozgalmat. Nem véletlenül. Változó gazdasági környezetben, megváltozott kül- és belpiaci körülmények között kell dolgozniuk. Megváltoztak a brigádokban dolgozó emberek is. életüket, tudásukat kell a korhoz igazíta- niok. Tudomásul kell venni brigádokban és a mozgalomért felelős gazdasági vezetésben, hogy gazdasági helyzetünkben, a termelőmunka a legfontosabb, s gazdasági követelmények kollektívának, egyénnek a szerint kell dolgoznia, többet, jobbat vállalnia. Tudniuk kell mindenről, ami a munkahely életében fontos — tudniuk kell rugalmasan változtatni, újhoz fogni — akár egy-egy rövidebb időszakra is — mást vállalni, mint év elején gondolták, mert a gazdasági helyzet nem várja meg, amíg lepereg egy-egy esztendő az idő rokkáján. S negyedszázad Után hol van a |sok régi. akkor jó — de azóta rég „kinőtt” cél, feladat! Nem gyűjti már senki a színház- meg mozijegyet. s egy-egy regényről is ritkán kap beszámolási feladatot a szocialista brigádtag. Ám tudni illik, merre, hová, miért tart a világ, ismerni a hazai s nemzetközi helyzetet, érteni is! Rég nem igaz, hogy a szép brigádnapló jó murikát jelent, mint ahogyan nincs rossz eredményű gyár, s kiváló sikereket magának mondható brigádmozgalma! Együtt, egységben a munkanapokon, a brigád fórumain, az éves vállalások s a mindennapos változások között. Nehéz, embert próbáló a feladat. Egy bizonyos: a termelésben betöltött szerepük, a közös feladatok megvalósítására kifejtett mozgósító erejük, helytállásuk fontosabb, mint ahogy huszonöt évvel ezelőtt talán sokan gondolták. Ezért kell a megújhodás és újítás nemes szándékával összegezni a tennivalókat, s új tartalmat adni a, negyed- százados jelszónak. Szocialista emberhez, szocialista brigádhoz méltóan! 0 megújhodás és a korszerűsítés kényszere A megye nyolc állami gazdaságát képviseli Imre Lajos háromszoros kitüntetése
