Szolnok Megyei Néplap, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-01 / 102. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. MÁJUS 1. I Heti világhiradó I Mario Soares alakíthat kormányt Portugáliában a hétfői idő előtti általános választások után. Képünkön: a nyertes Szocialista Párt vezetője utolsó kampánygyűlésén beszél hívei előtt ba — szögezte le a főtitkár, rámutatva, hogy lényegében a nulilamegoldás módosításaként propagált „közbülső javaslat” sem változtat érdemben Washington korábbi álláspontján, mivel az továbbra is figyelmen kívül hagyja a Szovjetunió biztonsági érdekeit. A nukleáris konfrontáció kölcsönös csökkentésére tö- reksizünk — hangsúlyozta Andropov, kiemelve, hogy változatlanul érvényben van a fegyverkezési hajsza megfékezése érdekében tett valamennyi korábbi moszkvai indítvány, a francia és brit nukleáris haderő szintjén való rakétabefagyasztástól az ellenőrzés problémájáig. A (nyilatkozat tükrében joggal állapíthatjuk meg: a Szovjetunió bármilyen megoldás kidolgozására hajlandó, amely eleget tesz az egyenlő biztonság alapelvének. Még a nyugati értékelések is — amelyek közül pedig egyesek „kemény hangvételűnek” minősítették az interjút — elismerik: Moszkva őszintén törekszik a tárgyalások folytatására. A Spiegelnek adott interjú során szóba került a kozmikus hadviselés kérdése, amelyet Andropov amerikai tudósok egy csoportjának válaszolva pár nappal később részletesen is kifejtett. A felhívást, amelyet egyetemi professzorok, Nobel-díjas kutatók intéztek az SZKP KB főtitkárához, az űrfegyverkezési tervek elburjánzása miatti növekvő — s tegyük hozzá jogos — aggodalom szülte. Andropov válaszában egyértelműen leszögezte: meg kell akadályozni a fegyverkezési hajsza átterjedését a világűrbe. A Szovjetunió által e célból kezdeményezett indítványok és szerződéstervezetek épp az Egyesült Államok és más NATO-tagor- szágok magatartása miatt akadtak el, például az ENSZ leszerelési bizottságában. (e. é.) VASÁRNAP: Az Osztrik Szocialista Párt elvesztette abszolút többiégét a parlamenti választásokon, Kreisky nem vállal új kancellárságot — Andropov interjúja a Spiegelnek. HÉTFŐ: Teret vesztett a jobboldal az idő előtti általános választásokon Portugáliában — Nemzetközi konferencia kezdődött Namíbiáról Párizsban — Maputóban megnyílt a mozambiki Freli- mo-párt IV. kongeresszusa. KEDD: Ünnepség Kabulban az afgán forradalom 5. évfordulóján — A közel-keleti körúton levő amerikai külügyminiszter Kairóban tárgyal — Megfeneklenek a görög-amerikai támaszponttárgyalások. SZERDA: Kohl nyugatnémet kanceUár Rómába látó- . gat — Thaiföldi provokációk Kambodzsa ellen — Reagan beszéde a washingtoni kongresszusban a közép-amerikai helyzetről — Orvos, és paraszttüntetések Francia- országban. CSÜTÖRTÖK: A lengyel parlament elfogadta a hároméves népgazdasági tervet — Trudeau Washingtonban — Honecker lemondta tervezett NSZK-belí látogatását. PÉNTEK: Lemondott az olasz kormány — Shultz Libanon után ismét Izraelben tárgyal. SZOMBAT: Nakaszone japán miniszterelnök körútra indul az ASEAN tagországaiba. Mit tükröznek Jurij Andropov e heti nyilatkozatai? A héten Jurij Andropov két fontos nyilatkozatát hozták nyilvánosságra: az SZKP KB főtitkára terjedelmes interjút adott a nyugatnémet Der Spiegel című hetilapnak; a hét közepén pedig neves amerikai tudósok, felhívására válaszolt. iE tekintélyes hamburgi politikai magazin főszerkesztőjével folytatott beszélgetés során Andropov nemzetközi kérdések egész sorát tekintette át Afganisztántól a francia—szovjet viszonyig. A legfontosabb azonban — amint azt az azóta megjelent visszhangokból is kiolvasható — mindenképpen a fegy- verzletkorlá.tozást az erőegyensúly és az eurorakéták témaköre volt. A két nagyhatalom genfi tárgyalásai az USA hibájából jutottak zsákutcaKádár János válasza hat európai ország felhívására Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára válaszolt arra a felhívásra, amelyet Ausztria, Ciprus, Finnország. San Marino, Svédország és Jugoszlávia állam- és kormányfői a madridi találkozó mielőbbi sikeres befejezése érdekében intéztek a helsinki záróokmány aláíróihoz. A Központi Bizottság első titkára válaszában nagyra értékeli és a madridi találkozó mielőbbi eredményes befejezésére, az európai biztonsági és együttműködési fiolyamat fenntartására irányuló pozitív lépésként üdvözli a semleges és el nem kötelezett országok állam- és kormányfőinek kezdeményezését. A Magyar Népköztársaság politikájában, nemzetközi tevékenységében a helsinki záróokmány elveit és ajánlásait követi. Osztja a felhívásban kifejezésre juttatott aggodalmat a madridi találkozó jelenlegi állásával és az európai biztonsági és együttműködési folyamat egészével kapcsolatban, s azt a meggyőződést is, hogy sürgős politikai döntésre van szükség a Madridban folyó munka mielőbbi eredményes befejezése érdekében. A Magyar Népköztársaság szövetségeseivel és Európa több más államával együtt, kezdettől fogva tanújelét adta a konstruktív munkára irányuló politikai készségnek. Most arra van szükség, hogy azok a kormányok, amelyek eddig vonakodtak ettől, ugyanígy járjanak el és építő szellemben segítsék elő a konszenzus elérését. Kádár János válaszában kifejezésre juttatja meggyőződését, hogy a madridi találkozó eredményes befejezése lendületet adna az európai biztonság és együttműködés folyamatának. A találkozó kudarcának viszont kedvezőtlen hatása lenne Európa és szélesebben véve a világ helyzetére. A magyar küldöttség a jövőben is minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy a madridi találkozó tartalmas és -«kiegyensúlyozott záródokumentum elfogadásával mielőbb befejeződjék. A hat állam- és kormányfő felhívása újabb értékes bátorítást ad küldöttségünknek e tevékenységében. Változatlanul az. a véleményünk, hogy a semleges és el nem kötelezett országok záródokumentum-tervezete jó alap a madridi tanácskozás eredményes befejezéséhez. — hangsúlyozza a Központi Bizottság első titkára. Jurij Andropov a madridi találkozó sikeres befejezésérftl Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára válaszolt hat európai semleges és el nem kötelezett ország vezetőinek hozzá intézett üzenetére, s leszögezte, hogy a Szovjetunió továbbra is híve a madridi találkozó gyors és sikeres befejezésének. Az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának tegnap Moszkvában nyilvánosságra hozott válasza megállapítja, hogy a Szovjetunió vezetése figyelmesen tanulmányozta a közös felhívást. — Közel állnak hozzánk a felhívásban megfogalmazott gondolatok. Érthetőnek tartjuk, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezleten résztvevő országok képviselőinek madridi találkozóján kialakult helyzet nyugtalanságot vált ki. Elismeréssel fogadjuk a semleges és el nem kötelezett országoknak azt a törekvését, hogy minden lehetséges módon elősegítsék a találkozó gyors, sikeres befejezését — mutat rá Jurij Andropov. — A Szovjetunió már a találkozó kezdete óta kitartó erőfeszítéseket tesz azért, hogy olyan pozitív megállapodások szülessenek, amelyek jelentős előrelépést jelentenek az európai biztonság megszilárdításában, az együttműködés továbbfejlesztésében a helsinki záró- dokumentumban megfogalmazott alapokon. Ebben a fő kérdésben nézeteink megegyeznek. Ami a semleges és el nem kötelezett országok ez év március 15-én előterjesztett, megújított záródokumentum-tervezetét illeti, az a Szovjetunió véleménye szerint megfelelő egyeztetés után alapul szolgálhat a találkozó munkájának közeljövőben történő befejezéséhez. — Ma az értekezlet szempontjából döntő szerepe van az államok politikai akaratának. A Szovjetunió részéről megvan ez az akarat. Országunk kész célratörően és alkotó szellemben együttműködni a madridi értekezleten résztvevő valamennyi országgal a találkozó sikere érdekében — hangsúlyozza válaszában Jurij Andropov. MacLean útja Cambridge-töl Moszkváig „Elvégre ők a saját hazájukat védik! Elutazott az angolai katonai delegáció Czinege Lajos hadseregtábor,nők, a Magyar Népköz- társaság honvédelmi minisztere meghívására 1983. április 25—30. között Pedro Maria Tonha „pedálé” ezre- des, az MPLA Munkapárt Politikai Bizottságának 'tagja, nemzetvédelmi miniszter vezetésével magas szintű angolai katonai küldöttség tett hivatalos baráti látogatást Magyarországon. A vendégeket Czinege Lajos hadseregtábornok tájékoztatta a Magyar Népköz- társaság helyzetéről, az országban folyó gazdasági építőmunkáról, a néphadsereg előtt álló feladatokról és az európai katonapolitikai helyzetről. Az angolai nemzetvédelmi miniszter vezette katonai delegáció tegnap elutazott Budapestről. Odaítélték a Lenln- békedijakat Mikisz Theodorakisz görög zeneszerző, Liber Seregni uruguay-i politikus, Mahmud Dervis palesztin költő és John Morgan kanadai lelkipásztor kapta meg az 1980—1982. évre szóló nemzetközi Lenin- békedíjat. A díj odaítéléséről, a beterjesztett javaslatok áttekintése után, a nemzetközi Le- nin-békedíj bizottság április 21-i ülésén döntött. Az angol külügyminisztériumnak, valamint titkosszolgálatnak Mrs. MacLean és a skót nemesi vért hordozó három gyerek „távozása” után is több mint két esztendeig kellett találgatniuk, hogy vajon „hol lakik a MacLean nevezetű gentleman”. Aztán 1956 februárjában a Reuter és a Sunday Times tudósítója telefont kapott a szovjet külügyminisztérium sajtóosztályáról: ekkor és ekkor várják őket a National szállodában, érdekes, világszenzációnak számitó anyagot bo- csájtanak rendelkezésükre. A két angol tudósító nem csalódott. Csak néhány percet kellett várakozniuk egy lakosztályban a már előttük érkező TASZSZ- és Pravda- munkatársakkal együtt, s máris megjelent két férfi. Személyesen nem ismerték őket. Mindketten kifogástalan cambridge-i modorban mutatkoztak be. Előbb Guy Burgess, aztán Donald MacLean. — Azért kérettük az urakat — szólalt meg a washingtoni angol nagykövetség egykori vezető beosztású tisztviselője —, mert elérkezett az idő, hogy nyilatkozatot tegyünk. Azt hiszem, a legjobb, ha írásban adjuk át önöknek mondanivalónkat. A nyilatkozat bejárta a világsajtót. Az angol külügyminisztérium két volt munkatársa — egyelőre még hallgatva arról, hogy már régen harcolnak a láthatatlan fronton is ezért az ügyért —, leszögezték: mindig az angol— szovjet kölcsönös megértés hívei voltak A Szovjetunióba is azért mentek, hogy hozzájáruljanak a Szovjetunió és a Nyugat közötti fokozottabb kölcsönös megértést szolgáló politikához. — Hangsúlyozták, hogy az angol diplomáciai szolgálatban dolgozva egyre erősödött az a meggyőződésük, hogy az egész világbéke szempontjából szükség van a kölcsönös megértésre. Rámutattak, hogy minden alapjuk megvolt arra a következtetésre, hogy a szovjet politika célja az ilyen kölcsönös megértés. Bár a nyilatkozatot ketten írták elá, megfelelő helyen külön megvilágították saját életútjukat. MacLean hangsúlyozta, hogy ő, aki 1935-től -951-ig hivatalos diplomáciai szolgálatot teljesített, olyan apparátushoz tartozott, amely a háborús időszakot kivéve nemcsak az ő számára, hanem sok más ember számára is elfogadhatatlan politikát folytatott. Az öt esztendeje Moszkvában élő volt angol diplomata kifejtette: egyáltalán nem állt egyedül a Foreign Office-ban azzal a véleményével, hogy a háború előtt nem helyeselte Anglia külpolitikáját, amely feláldozta Abesszíniát, a spanyol polgárháború idején a be nem avatkozás elvével a Franco-fasisztákat támogatta, végül pedig a müncheni egyezménnyel zöld utat adott Hitlernek egy világháború kirobbantásához. A második világháború után az angol külügyminisztériumban, különösen azért, mert az amerikaiak befolyása egyre erősödött a brit politikára, mind nehezebben lehetett olyan embert találni, aki a „kommunizmus veszélyén” kívül hajlandó lett volna másra is gondolni, mérlegre tenni az amerikai politika meggondolatlanságát és veszélyességét a Távol-Keleten és Európában. MacLean elhatározta, hogy a Szovjetunióba utazik, hogy tőle telhetőleg onnan segítse elő a kölcsönös megértés megteremtését a Kelet és a Nyugat között. Ekkor már a hatóságok állandóan nyomon követték, de a „kiutazás nehézségei megoldódtak”, — miután a Washingtonból Londonba visszatért Burgess- szel találkozott. Ketten megegyeztek, hogy együtt hagyják el azt az országot, amely számukra és politikájával a világ számára veszedelmet jelent. És a Szovjetunióba távoztak, ahol „lehetőséget kaptak arra, hogy valamilyen formában gyakorlatilag érvényesítsék meggyőződésüket, amelyet mindig is vallottak”. Jóval később, miután 1963 januárjában Bejrútból eltűnt, hogy azután Moszkvában bukkanjon fel „Kim” Philby, több angol és amerikai lap közel-keleti tudósítója, előzőleg az angol titkosszolgálat szovjetellenes ügyosztályának vezetője, MacLean-ék eltűnésének idején pedig washingtoni székhellyel a SIS és a CIA összekötője — látott napvilágot a teljes igazság. Philby, bár Burgess eltűnése után azonnal gyanúba került, sikerrel tisztázta magát a vád alól, hogy ő értesítette Mac- Leant a letartóztatás fenyegető veszélyéről, s szervezte meg „távolzását”. A három egykori cambridge-i diák tehát 1963 januárjában a szovjet fővárosban találkozott ismét egymással. Nem zárkóztak el azelől sem, hogy angol és amerikai sajtótudósítókkal szóba álljanak. Még abban az évben Guy Burgess eltávozott az élők sorából. Gazdag könyvtárát Philbyre hagyta, ö most is Moszkvában él, tudományos munkásságot folytat. Meg nem erősített hírek szerint a Londonban megjelentetett és még sok részletet homályba hagyó emlékiratain kívül elkészített egy másik, jóval teljesebb visszaemlékezést is. Ennek nyilvánosságra hoza- Itaila 'azonban természetesen idő kérdése. S nem elsősorban a szerző határozza meg, hanem azok az érdekek, amelyeket Philby mindig tiszteletben tartott. MacLean — legalábbis a nyilvánosság számára — nem írt emlékiratot. Viszont 1970-ben a tollából egy brit kiadónál megjelent egy csaknem 350 oldalas tudományos emlékezés a brit külpolitika Szuez utáni szakaszáról. A könyv előszavában MacLean olvasói tudomására hozta, hogy a kéziratot illetékes szovjet helyen olvasták, de annak tartalma teljesen az övé, 9 akiknek olvasásra át- ádta, „semmiféle változtatást nem indítványoztak a szerzőnek”. A Szovjet Tudományos Akadémia Világgazdasági és Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének vezető kutatója kifejezte annak a reményét, hogy nézetei hozzájáruljanak a kelet—nyugati (viszony n^egjavfitásához, A rendkívül elgondolkoztató tudományos elemzés valószínűtlennek minősítette a harmadik világháború kitörését. Mítosznak nevezte azt a hidegháborús hiedelmet, amely szerint Nyugat-Euró- pának szovjet támadástól kellene tartania. A könyv rezüméje: Nagy-Britanniának a nukleáris fegyverkezési versennyel fel kell hagynia, és inkább a szovjet és az amerikai kormány között ti megértés elősegítésén kellene munkálkodnia. Ez volt MacLean utolsó nyilvános megnyilatkozása. Moszkvában dolgozó nyugati tudósítók azonban nem tartják kizártnak, hogy — hiszen az elhunyt még a kórházi ágyon is dolgozott — hogy még egy posthumus Mac- Lean-kötet valahol napvilágot láthat. És halála alkalmából a világsajtó felelevenítette egész pályafutását, így például azt az epizódot, amelyet azok az újságírók fedeztek fel, akik 1951-ben, „eltűnése idején” igyekeztek minél több részletet megtudni eddigi életéről. A csecsemőkornál kezdték. És felje- ígyezhették, hogy kisgyermekként, amikor pajtásaival ólomkatona-csatát játszottak, mindig ő vállalta az indiánok vezérének szerepét. Mert: — Miért ne győzhetnének az indiánok a fehérekkel szemben? Elvégre ők a saját hazájukat védik! E gyermeki tisztaság tükröződik a hetvenedik életévében Moszkvában elhunyt és eltemetett Donald MacLean későbbi, jóval veszedelmesebb „játékaiban” is. Pintér István — Vége —
